A Tízparancsolat^(A)

5 Mózes összehívta Izráel egész népét, és így szólt hozzájuk: Izráel népe! Hallgasd meg figyelmesen a törvényeket és parancsokat, amelyeket ma nektek mondok! Jól jegyezzétek meg ezeket, és azok szerint éljetek. ² Istenünk, az Örökkévaló szövetséget kötött népünkkel a Hóreb-hegynél. ³ De nemcsak őseinkkel kötötte azt a szövetséget, hanem velünk is, akik ma élünk, és itt összegyűltünk! ⁴ Igen, szemtől szembe beszélt veletek az Örökkévaló, a Hóreb-hegyen égő tűz közepéből szólt hozzátok. ⁵ Ti azonban féltetek a tűztől, és nem mentetek fel a hegyre. Ezért én mentem fel, és én álltam az Örökkévaló és közöttetek, hogy közvetítsem nektek, amit az Örökkévaló mond.

Ő pedig így szólt hozzátok a tűzből:

⁶ „Izráel népe! Én vagyok Istened, az Örökkévaló, aki kiszabadítottalak Egyiptomból, a rabszolgaság házából.

⁷ Rajtam kívül ne imádj más isteneket!

⁸ Ne készíts magadnak semmilyen bálványt — se az égben, se a földön, se a vizekben lévők mintájára! ⁹ A bálványok előtt meg ne hajolj, ne imádd azokat! Mivel én, az Örökkévaló, a te Istened, féltékenyen szerető Isten vagyok, ha elutasítasz^[a] engem, megbüntetlek téged, sőt, utódaidat is, egészen a harmadik vagy negyedik nemzedékig. ¹⁰ De hűséges szeretettel bánok azokkal, akik szeretnek engem és engedelmeskednek parancsaimnak, sőt, utódaikkal is így bánok ezer nemzetségen keresztül.

¹¹ Ne használd Istened, az Örökkévaló nevét üres ígéretek megerősítésére, vagy más rossz célra! Ha mégis megteszed, azt nem fogom büntetés nélkül hagyni!

¹² Tartsd meg a szombati nyugalom napját, és az Örökkévalónak szenteld azt — ahogy Istened, az Örökkévaló parancsolta! ¹³ Hetente hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat, ¹⁴ de a hetedik nap legyen a nyugalom napja, amely az Örökkévalóé, Istenedé. Ezen a napon ne végezz semmiféle munkát, és ne is végeztess se a gyermekeiddel, se a béreseiddel, se a közöttetek lakó idegenekkel, se a rebszolgáiddal, sőt, a háziállataiddal se. Gondod legyen rá, hogy akik neked szolgálnak, azok is ugyanúgy pihenhessenek, mint te magad! ¹⁵ Emlékezz rá, hogy te is szolga voltál Egyiptomban, de Istened, az Örökkévaló kihozott onnan nagy hatalommal és erővel. Ezért parancsolja Istened, az Örökkévaló, hogy a szombati nyugalom napját tartsd meg.

¹⁶ Tiszteld apádat és anyádat, ahogy Istened, az Örökkévaló megparancsolta, s akkor hosszú ideig élhetsz és jó dolgod lesz azon a földön, amelyet Istened, az Örökkévaló ad neked!

¹⁷ Ne gyilkolj!

¹⁸ Ne kövess el házasságtörést!

¹⁹ Ne lopj!

²⁰ Ne tanúskodj hamisan embertársad ellen!

²¹ Ne kívánd meg más feleségét! Ne kívánd magadnak más házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, szarvasmarháját, szamarát — semmit, ami más tulajdona!”

Mózes közvetíti a népnek az Örökkévaló parancsait^(B)

²² Ezek és csak ezek azok a parancsok, amelyeket az Örökkévaló mondott hangos szóval Izráel közösségének a hegyen égő tűz közepéből, amelyet felhők és sűrű sötétség vett körül. Azután ő maga írta fel ezeket két kőtáblára, amelyeket átadott nekem.

²³ Ti pedig, amikor hallottátok az Örökkévaló szavát a sötétségből és a tűzből — mert az egész hegy tűzben égett — odajöttetek hozzám. Törzseitek vezetői, a többi vezetőkkel együtt, az egész nép nevében ²⁴ ezt mondták nekem: „Istenünk, az Örökkévaló megmutatta dicsőséges jelenlétét. Hallottuk a hangját a tűz közepéből. Láttuk, hogy Isten valóban maga szólt hozzánk, emberekhez, mégsem haltunk meg. ²⁵ De attól tartunk, ha még egyszer így kell hallgatnunk Istenünk, az Örökkévaló hangját, akkor ez a nagy tűz megemészt bennünket. Miért is haljunk meg? ²⁶ Hiszen nincs más rajtunk kívül, aki hallotta volna az Élő Isten hangját a tűzből, és mégis életben maradt! ²⁷ Arra kérünk, Mózes, hogy egyedül csak te menj közel az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz, és hallgasd meg, amit mond! Azután majd beszéld el nekünk is, mi pedig mindent úgy fogunk tenni, ahogyan ő parancsolja”.

²⁸ Amikor az Örökkévaló ezt meghallotta, így szólt hozzám: „Hallottam, amit a nép mondott. Helyesen tették, hogy ezt mondták. ²⁹ Bárcsak mindig megmaradna szívükben ez az istenfélelem! Bárcsak mindig így tisztelnének és félnének engem, és engedelmeskednének parancsaimnak! Akkor mindig jó dolguk lenne nekik is, utódaiknak is.

³⁰ Mondd meg hát nekik, hogy menjenek vissza a sátraikba. ³¹ Te pedig, Mózes, állj ide mellém! Elmondom neked mindazokat a törvényeket, parancsokat és rendelkezéseket, amelyekre meg kell tanítanod a népet. Ők pedig engedelmeskedjenek, és ehhez tartsák magukat, amikor majd bemennek arra a földre, amelyet adok nekik.”

³² Izráel népe — folytatta Mózes —, gondosan ügyeljetek arra, hogy mindenben aszerint járjatok el, ahogyan Istenünk, az Örökkévaló parancsolta! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! ³³ Azon az úton járjatok, amelyet az Örökkévaló kijelölt számotokra, hogy jó dolgotok legyen, és hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyet birtokba fogtok venni.