Deuteronomy 1
New Revised Standard Version Catholic Edition
Events at Horeb Recalled
1 These are the words that Moses spoke to all Israel beyond the Jordan—in the wilderness, on the plain opposite Suph, between Paran and Tophel, Laban, Hazeroth, and Di-zahab. 2 (By the way of Mount Seir it takes eleven days to reach Kadesh-barnea from Horeb.) 3 In the fortieth year, on the first day of the eleventh month, Moses spoke to the Israelites just as the Lord had commanded him to speak to them. 4 This was after he had defeated King Sihon of the Amorites, who reigned in Heshbon, and King Og of Bashan, who reigned in Ashtaroth and[a] in Edrei. 5 Beyond the Jordan in the land of Moab, Moses undertook to expound this law as follows:
6 The Lord our God spoke to us at Horeb, saying, “You have stayed long enough at this mountain. 7 Resume your journey, and go into the hill country of the Amorites as well as into the neighboring regions—the Arabah, the hill country, the Shephelah, the Negeb, and the seacoast—the land of the Canaanites and the Lebanon, as far as the great river, the river Euphrates. 8 See, I have set the land before you; go in and take possession of the land that I[b] swore to your ancestors, to Abraham, to Isaac, and to Jacob, to give to them and to their descendants after them.”
Appointment of Tribal Leaders
9 At that time I said to you, “I am unable by myself to bear you. 10 The Lord your God has multiplied you, so that today you are as numerous as the stars of heaven. 11 May the Lord, the God of your ancestors, increase you a thousand times more and bless you, as he has promised you! 12 But how can I bear the heavy burden of your disputes all by myself? 13 Choose for each of your tribes individuals who are wise, discerning, and reputable to be your leaders.” 14 You answered me, “The plan you have proposed is a good one.” 15 So I took the leaders of your tribes, wise and reputable individuals, and installed them as leaders over you, commanders of thousands, commanders of hundreds, commanders of fifties, commanders of tens, and officials, throughout your tribes. 16 I charged your judges at that time: “Give the members of your community a fair hearing, and judge rightly between one person and another, whether citizen or resident alien. 17 You must not be partial in judging: hear out the small and the great alike; you shall not be intimidated by anyone, for the judgment is God’s. Any case that is too hard for you, bring to me, and I will hear it.” 18 So I charged you at that time with all the things that you should do.
Israel’s Refusal to Enter the Land
19 Then, just as the Lord our God had ordered us, we set out from Horeb and went through all that great and terrible wilderness that you saw, on the way to the hill country of the Amorites, until we reached Kadesh-barnea. 20 I said to you, “You have reached the hill country of the Amorites, which the Lord our God is giving us. 21 See, the Lord your God has given the land to you; go up, take possession, as the Lord, the God of your ancestors, has promised you; do not fear or be dismayed.”
22 All of you came to me and said, “Let us send men ahead of us to explore the land for us and bring back a report to us regarding the route by which we should go up and the cities we will come to.” 23 The plan seemed good to me, and I selected twelve of you, one from each tribe. 24 They set out and went up into the hill country, and when they reached the Valley of Eshcol they spied it out 25 and gathered some of the land’s produce, which they brought down to us. They brought back a report to us, and said, “It is a good land that the Lord our God is giving us.”
26 But you were unwilling to go up. You rebelled against the command of the Lord your God; 27 you grumbled in your tents and said, “It is because the Lord hates us that he has brought us out of the land of Egypt, to hand us over to the Amorites to destroy us. 28 Where are we headed? Our kindred have made our hearts melt by reporting, ‘The people are stronger and taller than we; the cities are large and fortified up to heaven! We actually saw there the offspring of the Anakim!’” 29 I said to you, “Have no dread or fear of them. 30 The Lord your God, who goes before you, is the one who will fight for you, just as he did for you in Egypt before your very eyes, 31 and in the wilderness, where you saw how the Lord your God carried you, just as one carries a child, all the way that you traveled until you reached this place. 32 But in spite of this, you have no trust in the Lord your God, 33 who goes before you on the way to seek out a place for you to camp, in fire by night, and in the cloud by day, to show you the route you should take.”
The Penalty for Israel’s Rebellion
34 When the Lord heard your words, he was wrathful and swore: 35 “Not one of these—not one of this evil generation—shall see the good land that I swore to give to your ancestors, 36 except Caleb son of Jephunneh. He shall see it, and to him and to his descendants I will give the land on which he set foot, because of his complete fidelity to the Lord.” 37 Even with me the Lord was angry on your account, saying, “You also shall not enter there. 38 Joshua son of Nun, your assistant, shall enter there; encourage him, for he is the one who will secure Israel’s possession of it. 39 And as for your little ones, who you thought would become booty, your children, who today do not yet know right from wrong, they shall enter there; to them I will give it, and they shall take possession of it. 40 But as for you, journey back into the wilderness, in the direction of the Red Sea.”[c]
41 You answered me, “We have sinned against the Lord! We are ready to go up and fight, just as the Lord our God commanded us.” So all of you strapped on your battle gear, and thought it easy to go up into the hill country. 42 The Lord said to me, “Say to them, ‘Do not go up and do not fight, for I am not in the midst of you; otherwise you will be defeated by your enemies.’” 43 Although I told you, you would not listen. You rebelled against the command of the Lord and presumptuously went up into the hill country. 44 The Amorites who lived in that hill country then came out against you and chased you as bees do. They beat you down in Seir as far as Hormah. 45 When you returned and wept before the Lord, the Lord would neither heed your voice nor pay you any attention.
The Desert Years
46 After you had stayed at Kadesh as many days as you did,
Footnotes
- Deuteronomy 1:4 Gk Syr Vg Compare Josh 12.4: Heb lacks and
- Deuteronomy 1:8 Sam Gk: MT the Lord
- Deuteronomy 1:40 Or Sea of Reeds
Deuteronomio 1
Nuova Riveduta 2006
Ricordi ed esortazioni(A)(B)
Mosè rievoca le parole del Signore a Oreb
1 (C)Queste sono le parole che Mosè rivolse a Israele di là dal Giordano, nel deserto, nella pianura di fronte a Suf, tra Paran, Tofel, Laban, Aserot e Di-Zaab. 2 Vi sono undici giornate dall’Oreb, per la via del monte Seir, fino a Cades-Barnea. 3 Il quarantesimo anno, l’undicesimo mese, il primo giorno del mese, Mosè parlò ai figli d’Israele e disse tutto quello che il Signore gli aveva ordinato di dire loro. 4 Questo avvenne dopo che egli ebbe sconfitto Sicon, re degli Amorei, che abitava in Chesbon, e Og, re di Basan, che abitava in Astarot e in Edrei. 5 Di là dal Giordano, nel paese di Moab, Mosè cominciò a spiegare questa legge, e disse:
6 «Il Signore, il nostro Dio, ci parlò in Oreb e ci disse: “Voi siete rimasti abbastanza in queste montagne; 7 voltatevi, partite, e andate nella regione montuosa degli Amorei e in tutte le vicinanze, nella pianura, sui monti, nella regione bassa, nella regione meridionale, sulla costa del mare, nel paese dei Cananei e nel Libano, fino al gran fiume Eufrate. 8 Ecco, io ho messo davanti a voi il paese; entrate, prendete possesso del paese che il Signore giurò di dare ai vostri padri, Abraamo, Isacco e Giacobbe, e alla loro discendenza dopo di loro”.
9 (D)«In quel tempo io vi dissi: “Io non posso da solo sostenere il peso di questo popolo. 10 Il Signore vostro Dio vi ha moltiplicati, e oggi siete numerosi come le stelle del cielo. 11 Il Signore, il Dio dei vostri padri, vi aumenti anche mille volte di più e vi benedica come vi ha promesso di fare! 12 Ma come posso io, da solo, portare il vostro carico, il vostro peso e le vostre liti? 13 Prendete nelle vostre tribù degli uomini savi, intelligenti e conosciuti, e io li stabilirò come vostri capi”. 14 Voi mi rispondeste: “È bene che facciamo quello che tu proponi”. 15 Allora presi i capi delle vostre tribù, uomini saggi e conosciuti, e li stabilii sopra di voi come capi di migliaia, capi di centinaia, capi di cinquantine, capi di decine, e come responsabili nelle vostre tribù. 16 In quel tempo diedi quest’ordine ai vostri giudici: “Ascoltate le cause dei vostri fratelli, e giudicate con giustizia le questioni che uno può avere con il fratello o con lo straniero che abita da lui. 17 Nei vostri giudizi non avrete riguardi personali; darete ascolto al piccolo come al grande; non temerete alcun uomo, poiché il giudizio appartiene a Dio; e le cause troppo difficili per voi le presenterete a me e io le ascolterò”. 18 Così, in quel tempo, io vi ordinai tutte le cose che dovevate fare.
Incredulità a Cades-Barnea
19 (E)«Poi partimmo da Oreb e attraversammo tutto quel grande e spaventevole deserto che avete visto, dirigendoci verso la regione montuosa degli Amorei, come il Signore, il nostro Dio, ci aveva ordinato di fare, e giungemmo a Cades-Barnea.
20 Allora vi dissi: “Siete arrivati nella regione montuosa degli Amorei, che il Signore, il nostro Dio, ci dà. 21 Ecco, il Signore, il tuo Dio, ha messo davanti a te il paese; sali, prendine possesso, come il Signore, il Dio dei tuoi padri, ti ha detto; non temere e non ti spaventare”.
22 E voi tutti vi avvicinaste a me e diceste: “Mandiamo degli uomini davanti a noi, che ci esplorino il paese, ci riferiscano qualcosa sulla strada che dovremo percorrere e sulle città alle quali dovremo arrivare”. 23 La cosa mi piacque e presi dodici uomini in mezzo a voi, uno per tribù. 24 Quelli si incamminarono, salirono sui monti, scesero nella valle di Escol ed esplorarono il paese. 25 Presero con le loro mani dei frutti del paese, ce li portarono e ci fecero la loro relazione dicendo: “Quello che il Signore, il nostro Dio, ci dà, è un paese buono”. 26 Ma voi non voleste andare e vi ribellaste all’ordine del Signore, del vostro Dio; 27 mormoraste nelle vostre tende e diceste: “Il Signore ci odia; per questo ci ha fatto uscire dal paese d’Egitto per darci in mano agli Amorei e per distruggerci. 28 Dove andiamo noi? I nostri fratelli ci hanno fatto perdere il coraggio, dicendo: ‘Quella gente è più grande e più alta di noi; vi sono grandi città fortificate fino al cielo; e vi abbiamo visto perfino degli Anachiti[a]’”. 29 Io vi dissi: “Non vi spaventate e non abbiate paura di loro. 30 Il Signore, il vostro Dio, che vi precede, combatterà egli stesso per voi, come ha fatto tante volte sotto gli occhi vostri in Egitto 31 e nel deserto, dove hai visto che il Signore, il tuo Dio, ti ha portato come un uomo porta suo figlio, per tutto il cammino che avete fatto, finché siete arrivati in questo luogo”. 32 Nonostante questo, non aveste fiducia nel Signore vostro Dio, 33 che vi precedeva nel vostro cammino per cercarvi un luogo dove piantare le tende: di notte nel fuoco per mostrarvi la via per la quale dovevate andare, e di giorno nella nuvola.
34 Il Signore udì le vostre parole, si adirò gravemente e giurò dicendo: 35 “Certo, nessuno degli uomini di questa malvagia generazione vedrà il buon paese che ho giurato di dare ai vostri padri, 36 salvo Caleb, figlio di Gefunne. Egli lo vedrà. A lui e ai suoi figli darò la terra sulla quale egli ha camminato, perché ha pienamente seguito il Signore”. 37 Anche contro di me il Signore si adirò per causa vostra, e disse: “Neanche tu vi entrerai. 38 Giosuè, figlio di Nun, che ti serve, vi entrerà; fortificalo, perché egli metterà Israele in possesso di questo paese. 39 I vostri bambini, dei quali avete detto: ‘Diventeranno una preda!’, i vostri figli, che oggi non conoscono né il bene né il male, sono quelli che vi entreranno; a loro darò il paese e saranno essi che lo possederanno. 40 Ma voi tornate indietro e avviatevi verso il deserto, in direzione del mar Rosso”.
41 Allora voi rispondeste: “Abbiamo peccato contro il Signore! Noi saliremo e combatteremo come il Signore, il nostro Dio, ci ha ordinato”. Ognuno di voi prese le armi, pronti a salire verso i monti. 42 Il Signore mi disse: “Di’ loro: ‘Non salite e non combattete, perché io non sono in mezzo a voi; voi sareste sconfitti davanti ai vostri nemici’”. 43 Io ve lo dissi, ma voi non mi deste ascolto; anzi, foste ribelli all’ordine del Signore, foste presuntuosi e vi metteste a salire verso i monti. 44 Allora gli Amorei, che abitano quella zona montuosa, uscirono contro di voi, vi inseguirono come fanno le api, e vi batterono da Seir fino a Corma. 45 Voi tornaste e piangeste davanti al Signore, ma il Signore non diede ascolto alla vostra voce e non vi porse orecchio.
46 Così rimaneste in Cades molti giorni; voi sapete bene quanti giorni vi siete rimasti.
Footnotes
- Deuteronomio 1:28 Anachiti, discendenti dei giganti.
5 Mose 1
Schlachter 2000
Rückblick auf die Wüstenwanderung
Mose erinnert das Volk an seinen zurückgelegten Weg
1 Dies sind die Worte, die Mose zu ganz Israel redete auf der anderen Seite des Jordan in der Wüste, in der Arava[a] gegenüber von Suph, zwischen Paran und Tophel, Laban, Hazeroth und Di-Sahab.
2 Elf Tagereisen sind es vom Horeb auf dem Weg zum Bergland Seir bis Kadesch-Barnea.
3 Und es geschah im vierzigsten Jahr, im elften Monat, am Ersten des Monats, dass Mose zu den Kindern Israels redete, und zwar alles so, wie es ihm der Herr für sie geboten hatte;
4 nachdem er Sihon, den König der Amoriter, der in Hesbon wohnte, geschlagen hatte, dazu Og, den König von Baschan, der in Astarot und in Edrei wohnte.
5 Auf der anderen Seite des Jordan, im Land Moab, fing Mose an, dieses Gesetz auszulegen[b], und er sprach:
6 Der Herr, unser Gott, redete zu uns am [Berg] Horeb[c] und sprach: Ihr seid lange genug an diesem Berg gewesen!
7 Wendet euch nun und zieht weiter, dass ihr zu dem Bergland der Amoriter kommt und zu allen ihren Nachbarn in der Arava, im Bergland und in der Schephela[d], zum Negev[e] und zum Ufer des Meeres, in das Land der Kanaaniter und zum Libanon, bis an den großen Strom, den Fluss Euphrat!
8 Siehe, ich habe [euch] das Land gegeben, das vor euch liegt; geht hinein und nehmt das Land in Besitz, von dem der Herr euren Vätern Abraham, Isaak und Jakob geschworen hat, dass er es ihnen und ihrem Samen nach ihnen geben will!
9 Ich aber sprach zu euch in jener Zeit und sagte: Ich kann euch nicht allein tragen;
10 denn der Herr, euer Gott, hat euch gemehrt, und siehe, ihr seid heute so zahlreich wie die Sterne des Himmels.
11 Der Herr, der Gott eurer Väter, mache euch noch viel tausendmal zahlreicher als ihr seid, und segne euch, wie er euch verheißen hat[f]!
12 Wie kann ich aber allein eure Bürde, eure Last und eure Streitigkeiten tragen?
13 Nehmt euch weise, verständige und erfahrene Männer aus euren Stämmen, damit ich sie als Häupter über euch setze!
14 Und ihr habt mir geantwortet und gesprochen: Das ist eine gute Sache, von der du sagst, dass du sie tun willst!
15 Da nahm ich die Häupter eurer Stämme, weise und erfahrene Männer, und setzte sie zu Oberhäuptern über euch, zu Obersten über tausend und zu Obersten über hundert und zu Obersten über fünfzig und zu Obersten über zehn und als Vorsteher[g] für eure Stämme.
16 Und ich gebot euren Richtern zu jener Zeit und sprach: Hört eure Brüder an und richtet recht zwischen einem Mann und seinem Bruder oder dem Fremden bei ihm.
17 Im Gericht soll es kein Ansehen der Person geben, sondern ihr sollt den Geringen anhören wie den Großen und euch vor niemand scheuen; denn das Gericht steht bei Gott. Die Sache aber, die zu schwer für euch ist, die tragt an mich heran, dass ich sie höre!
18 So gebot ich euch zu jener Zeit alles, was ihr tun solltet.
Die Auflehnung des Volkes angesichts des verheißenen Landes
19 Da zogen wir weg vom Horeb und wanderten durch jene große und schreckliche Wüste, die ihr gesehen habt auf dem Weg zum Bergland der Amoriter, wie es uns der Herr, unser Gott, geboten hatte; und wir kamen bis Kadesch-Barnea.
20 Da sprach ich zu euch: Ihr seid zum Bergland der Amoriter gekommen, das uns der Herr, unser Gott, geben will.[h]
21 Siehe, der Herr, dein Gott, hat dir das Land gegeben, das vor dir liegt; zieh hinauf, nimm es in Besitz, so wie es der Herr, der Gott deiner Väter, dir verheißen hat. Fürchte dich nicht und sei nicht verzagt!
22 Da kamt ihr alle her zu mir und spracht: Lasst uns Männer vor uns hersenden, die für uns das Land erkunden und uns Bericht bringen über den Weg, den wir ziehen, und die Städte, in die wir kommen sollen!
23 Und die Sache war gut in meinen Augen, und ich nahm von euch zwölf Männer, aus jedem Stamm einen Mann.
24 Die wandten sich und zogen ins Bergland hinauf, und sie kamen bis in das Tal Eschkol und kundschafteten es aus;
25 und sie nahmen von den Früchten des Landes mit sich und brachten sie herab zu uns. Und sie berichteten uns und sprachen: Das Land ist gut, das der Herr, unser Gott, uns geben will!
26 Aber ihr wolltet nicht hinaufziehen, sondern lehntet euch auf gegen den Befehl des Herrn, eures Gottes;
27 und ihr murrtet in euren Zelten und spracht: Weil der Herr uns hasste, hat er uns aus dem Land Ägypten geführt, um uns in die Hände der Amoriter zu geben, um uns zu vertilgen!
28 Wohin sollen wir ziehen? Unsere Brüder haben unser Herz verzagt gemacht, indem sie sagten: Das Volk ist größer und höher [gewachsen] als wir, die Städte sind groß und bis an den Himmel befestigt; dazu haben wir die Söhne Enaks dort gesehen!
29 Ich aber sprach zu euch: Entsetzt euch nicht und fürchtet euch nicht vor ihnen!
30 Denn der Herr, euer Gott, zieht vor euch her und wird für euch kämpfen, ganz so, wie er es für euch in Ägypten getan hat vor euren Augen,
31 und in der Wüste, wo du gesehen hast, wie der Herr, dein Gott, dich getragen hat, wie ein Mann seinen Sohn trägt, auf dem ganzen Weg, den ihr zurückgelegt habt, bis ihr an diesen Ort gekommen seid.
32 Aber in dieser Sache wolltet ihr dem Herrn, eurem Gott, nicht glauben[i],
33 der doch vor euch herging auf dem Weg, um euch die Lagerstätten auszusuchen, bei Nacht im Feuer, damit ihr den Weg sehen konntet, auf dem ihr gehen solltet, und bei Tag in einer Wolke.
34 Als aber der Herr das Geschrei eurer Worte hörte, da wurde er zornig und schwor und sprach:
35 Keiner von den Männern dieser bösen Generation soll das gute Land sehen, das ich euren Vätern zu geben geschworen habe![j]
36 Nur Kaleb, der Sohn Jephunnes, er soll es sehen; und ihm und seinen Kindern will ich das Land geben, das er betreten hat, weil er dem Herrn völlig nachgefolgt ist.
37 Auch über mich wurde der Herr zornig um euretwillen und sprach: Auch du sollst nicht hineinkommen!
38 Aber Josua, der Sohn Nuns, der vor dir
steht[k], der soll hineinkommen; ihn sollst du stärken, denn er soll es Israel als Erbe austeilen.
39 Und eure Kinder, von denen ihr sagtet, dass sie zum Raub werden müssten, und eure Söhne, die heute noch nicht wissen, was Gut und Böse ist, sie sollen hineinkommen; ihnen will ich es geben, und sie sollen es in Besitz nehmen.
40 Ihr aber, wendet euch und brecht auf zur Wüste, auf dem Weg zum Roten Meer!
41 Da antwortetet ihr und spracht zu mir: Wir haben gegen den Herrn gesündigt! Wir wollen hinaufziehen und kämpfen, ganz wie es uns der Herr, unser Gott, geboten hat! Und ihr alle habt eure Kriegswaffen umgegürtet und seid leichtfertig in das Bergland hinaufgezogen.
42 Aber der Herr sprach zu mir: Sage ihnen: Ihr sollt nicht hinaufziehen und nicht kämpfen, denn ich bin nicht in eurer Mitte, damit ihr nicht vor euren Feinden geschlagen werdet!
43 Das sagte ich euch; aber ihr gehorchtet nicht, sondern lehntet euch auf gegen den Befehl des Herrn und wart vermessen und zogt in das Bergland hinauf.
44 Da rückten die Amoriter aus, die auf jenem Bergland wohnten, euch entgegen; und sie jagten euch, wie es die Bienen tun, und zersprengten euch in Seir bis nach Horma.
45 Da kehrtet ihr wieder um und weintet vor dem Herrn; aber der Herr wollte eure Stimme nicht hören und neigte sein Ohr nicht zu euch.
46 So bliebt ihr in Kadesch eine lange Zeit, so lange, wie ihr dort bleiben musstet.
Footnotes
- (1,1) Arava ist der Name der Niederung, die zu beiden Seiten des Jordans vom See Genezareth bis zum Toten Meer verläuft und sich südlich bis zum Roten Meer erstreckt.
- (1,5) w. zu verdeutlichen od. zu erklären.
- (1,6) Horeb = »Dürre / Trockenheit«; bezeichnet manchmal den Berg Sinai, manchmal das ganze Bergland in der Wüste, dessen Hauptgipfel der Sinai ist.
- (1,7) Schephela bezeichnet das Hügelland, das zwischen dem Bergland Judäas und der Mittelmeer-Küstenebene liegt.
- (1,7) Negev = »Südland«, das heiße, wüstenartige Gebiet im Süden des judäischen Berglandes.
- (1,11) w. wie er zu euch geredet hat; so auch später.
- (1,15) od. Schreiber, d.h. hohe Beamte, die schreiben konnten.
- (1,20) d.h. das der Herr im Begriff steht, uns zu geben; so auch im Weiteren.
- (1,32) od. vertrauen (vgl. Hebr 3,18-19).
- (1,35) Ein hebr. Schwur; w. Wenn von diesen Männern dieses bösen Geschlechts irgendeiner das gute Land sehen soll …
- (1,38) d.h. der Mose dient.
5 Mózes 1
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Izráel a pusztai vándorlás végéhez érkezik
1 Ezek Mózes beszédei[a], amelyeket egész Izráel népének mondott, amikor még a Jordántól keletre táboroztak, a Szúffal szemben fekvő síkságon, Párán, Tófel, Lábán, Hacérót és Dí-Záháb között. 2-3 Ez 40 évvel azután történt, hogy Izráel népe elhagyta Egyiptomot. Bár a Hóreb-hegytől a Széír-hegyen keresztül Kádés-Barneáig 11 nap alatt el lehet érni gyalog, Izráel népének mégis 40 évre volt szüksége, hogy eljusson erre a helyre. Mózes tehát a 40. év 11. hónapjának első napján szólt a néphez, és mindazt elmondta nekik, amit az Örökkévaló parancsolt. 4 Ez azután történt, hogy Mózes vezetésével a nép legyőzte Szihónt és Ógot. Szihón az emóriak királya volt, aki Hesbónban uralkodott, Óg pedig Básán királya, aki Astárótban uralkodott, Edrei mellett. 5 Ebben az időben a nép a Jordántól keletre Moáb földjén táborozott. Itt kezdte Mózes magyarázni Isten tanításait és törvényeit.[b]
6-7 Ezt mondta Mózes a népnek: Emlékezzetek rá, hogy mikor a Hóreb-hegy mellett táboroztunk, Istenünk, az Örökkévaló szólt hozzánk: „Most már induljatok útnak, mert elég sokáig időztetek ennél a hegynél! Menjetek tovább az emóriak hegyvidékére, majd a szomszédos vidékre, az Arábá-völgybe, azután a síkságra és a dombvidékre, majd a délvidékre és a tenger partjára, a kánaáni népek földjére, és tovább a Libanon-hegységbe, egészen a nagy Eufrátesz folyóig! 8 Látjátok, nektek adom ezt a földet! Induljatok hát, és vegyétek birtokba, mert az Örökkévaló megesküdött őseiteknek: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ezt nekik és utódaiknak adja”.
Mózes vezetőket választ(A)
9 Azután Mózes így folytatta: Abban az időben történt, hogy azt mondtam nektek: Számomra már túl nehéz feladat, hogy egyedül viseljem a kormányzás terhét. 10 Hiszen Istenünk, az Örökkévaló megszaporított benneteket, és oly sokan vagytok, mint az égen a csillagok. 11 Bárcsak még jobban megsokasítana titeket az Örökkévaló, ősapáitok Istene, hogy legyetek ezerszer ennyien, és áldjon meg benneteket, ahogyan megígérte! 12 De egyedül hogyan viselhetném a nép vezetésének minden terhét, és végezhetném peres ügyeitekben a bíráskodást?!
13 Válasszatok hát magatok közül törzsenként olyan férfiakat, akik bölcsek, értelmesek, és akikben a többiek megbíznak! Őket teszem majd vezetőkké közöttetek.
14 Ezt ti is helyesnek láttátok, elfogadtátok, és úgy is történt. 15 Választottatok minden törzsből bölcs és megbízható férfiakat, én pedig kineveztem őket vezetőkké. Közülük egyeseket 1 000, másokat 100, 50, illetve 10 harcosból álló katonai egységek parancsnokaivá tettem, illetve tisztviselőkké neveztem ki.
16 Megint másokat bíráknak jelöltem ki, és meghagytam nekik: Amikor peres ügyben kell ítéletet hoznotok, mindenkit gondosan hallgassatok ki, és igazságosan ítéljetek! Ne legyetek tekintettel arra, hogy a peres felek Izráel népéből, vagy a közöttetek lakó idegen népekből valók. 17 Ne legyetek részrehajlók: egyforma mértékkel ítéljetek, akár egyszerű nincstelen ember, akár gazdag vezető kerül elétek! Ne hagyjátok magatokat megfélemlíteni, mert az ítélethozatal Isten ügye! Ha pedig olyan esettel találkoztok, amely számotokra túl nehéznek tűnik, akkor hozzátok elém a peres feleket, majd én ítélek közöttük.
18 Akkor rendelkeztem minden egyéb dolog felől is, amely szerint élnetek kell.
A kémek kiküldése és a nép meghátrálása(B)
19 Azután elindultunk a Hóreb-hegytől, ahogy az Örökkévaló megparancsolta, és átkeltünk azon a nagy és rettenetes sivatagon, majd megérkeztünk az emóriak hegységéhez, Kádés-Barneába. 20 Emlékezzetek rá, hogy ott ezt mondtam nektek: Most hát megérkeztünk végre az emóriak országához, ahhoz a földhöz, amelyet az Örökkévaló nekünk akar adni. 21 Nézzétek, ez az a föld, amelyet az Örökkévaló elétek helyezett, hogy vegyétek birtokba! Induljatok hát, és foglaljátok el, ahogy őseitek Istene, az Örökkévaló megparancsolta nektek! Ne tétovázzatok, se ne féljetek!
22 Ti azonban hozzám jöttetek, és egy akarattal ezt mondtátok: „Mielőtt elindulnánk, előbb küldjünk ki felderítőket, hogy kémleljék ki azt a földet és hozzanak hírt róla. Hadd lássuk előbb, melyik úton induljunk, és melyik várost foglaljuk el.”
23 Ezt én is helyesnek láttam, ezért kiválasztottam egy-egy felderítőt mind a 12 törzsből, s ezt a 12 kémet küldtem ki. 24 Ők el is indultak, fölmentek a dombvidékre, és egészen az Eskól-völgyig kikémlelték a vidéket. 25 Gyümölcsöket is szedtek annak a földnek a terméséből, és elhozták nekünk. Beszámoltak róla, hogy milyen jó az a föld, amelyet Istenünk, az Örökkévaló nekünk fog adni.
26 Ti azonban mégsem akartátok elfoglalni azt a földet, hanem ellene szegültetek Istenetek, az Örökkévaló parancsának. 27 Sátraitokban zúgolódtatok és panaszkodtatok. Egymás között azt mondtátok: „Biztosan gyűlöl bennünket az Örökkévaló! Csak azért hozott ki Egyiptomból, hogy kiszolgáltasson minket az emóriaknak — így akar elpusztítani! 28 Hová is mehetnénk most? Hogyan támadhatnánk meg az ellenséget? Hiszen a saját embereink, a kémek is megrémítettek bennünket! Azt mondták, hogy azok a férfiak magasabbak és erősebbek nálunk, erős városaik pedig égig érő falakkal vannak körülkerítve. Sőt, még Anák leszármazottjait, óriásokat is láttak a lakosok között!”
29 Biztattalak titeket, hogy ne féljetek tőlük, 30 mert Istenünk, az Örökkévaló fog előttünk járni. Ő harcol értünk, úgy ahogyan Egyiptomban is tette, a szemetek láttára. 31 Azt is láttátok, hogy a pusztában, az egész úton, amíg ideértünk, úgy hordozott bennünket, ahogy az apa karjára veszi gyermekét. 32-33 Bizony, az Örökkévaló az, aki nappal a felhőoszlopban, éjjel a tűzoszlopban állandóan előttünk járt. Megmutatta az utat, amelyen járjunk, és kijelölte számunkra a következő táborhelyet! Ennek ellenére, ti mégsem akartatok Istenünkben, az Örökkévalóban bízni!
Az Örökkévaló nem engedi bemenni Izráelt az Ígéret Földjére(C)
34 Amikor az Örökkévaló meghallotta, hogyan zúgolódtok és panaszkodtok egymás között, nagyon megharagudott rátok. Esküvel erősítve megígérte: 35 „Gonosz ez a nemzedék! Esküszöm, hogy közülük egyetlen férfi sem fog bemenni arra a jó földre, amelyet őseiteknek ígértem! 36 Egyedül Kálebbel, Jefunne fiával teszek kivételt, mert ő teljes szívvel követte az Örökkévalót. Káleb bemegy oda, és neki, meg utódainak adom azt a területet, amelyet a kémekkel együtt bejárt.”
37 Még rám is megharagudott az Örökkévaló miattatok, és azt mondta nekem: „Mózes, te sem fogsz bemenni Kánaán földjére! 38 Helyetted Józsué, Nún fia megy be oda — aki most is a szolgálatodra áll. Bátorítsd hát, mert ő fogja Izráel népét vezetni, hogy birtokba vegyék örökségüket!”
39 Nektek pedig azt mondta az Örökkévaló: „Nézzétek a gyermekeiteket! Ugye attól féltetek, hogy ellenségeitek zsákmányul ejtik őket? Tudjátok meg hát, hogy ezek a gyermekek, akik most még nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között — ők fogják birtokba venni azt a földet! Bizony, a kezükbe adom, és ők el is foglalják!
40 Ami pedig titeket illet, forduljatok vissza, és induljatok el a Vörös-tenger felé, a sivatagba vezető úton!”
Izráel serege vereséget szenved(D)
41 Ti azonban ennek ellenére hozzám jöttetek, és ezt mondtátok: „Belátjuk, hogy vétkeztünk az Örökkévaló ellen! De most már készek vagyunk hadjáratot indítani, és elfoglalni azt a földet, ahogy Istenünk, az Örökkévaló parancsolta.”
Föl is készültetek a hadjáratra, és azt gondoltátok, hogy könnyen birtokba vehetitek az emóriak földjét.
42 Akkor az Örökkévaló szólt hozzám: „Mondd meg nekik, hogy ne induljanak el, mert nem megyek velük, és vereséget fognak szenvedni!”
43 Meg is mondtam nektek, amit az Örökkévaló üzent, de ti nem törődtetek vele. Ismét engedetlenek voltatok az Örökkévaló parancsának, és vakmerő elbizakodottsággal megtámadtátok az emóriakat. 44 Ők azonban felvonultak ellenetek, és megvertek, sőt üldözőbe vettek titeket — ahogy a felriasztott méhek szokták üldözni azt, aki megzavarja őket. Kergettek és öldöstek titeket a Széír-hegytől egészen Hormáig. 45 Amikor hazatértek a megmaradt harcosok, mindannyian sírtatok az Örökkévaló előtt, de ő nem hallgatott rátok.
46 Így táboroztunk Kádésban hosszú ideig.
Footnotes
- 5 Mózes 1:1 beszédei Ez az egész könyvre vonatkozó bevezetés. A 40 éves pusztai vándorlás végén Mózes visszatekint a legfontosabb eseményekre és azok tanulságaira, mielőtt Izráel népe hozzákezdene, hogy birtokba vegye az Ígéret Földjét.
- 5 Mózes 1:5 Itt kezdte… törvényeit A következő verstől kezdve az 5Móz 4:40-ig Mózes a néphez szól.
Deutéronome 1
La Bible du Semeur
Préambule
1 Voici les paroles que Moïse adressa à tout Israël à l’est du Jourdain, dans le désert, dans la plaine qui fait face à Souph, entre Parân et Tophel, et entre Labân, Hatséroth et Di-Zahab[a]. 2 Il y a onze journées de marche depuis Horeb[b], par le chemin de la montagne de Séir, jusqu’à Qadesh-Barnéa. 3 Le premier jour du onzième mois de la quarantième année[c] après la sortie d’Egypte, Moïse communiqua aux Israélites tout ce que l’Eternel lui ordonna pour eux. 4 Cela se passait après leur victoire sur Sihôn, roi des Amoréens, dont la capitale était Heshbôn, et sur Og, roi du Basan, qui résidait à Ashtaroth et à Edréi[d].
5 C’est au-delà du Jourdain, au pays de Moab, que Moïse se mit à leur exposer cette Loi. Il leur dit :
Prologue historique
La première génération des Juifs dans le désert
Le départ du Sinaï pour le pays de Canaan
6 L’Eternel notre Dieu nous a parlé au mont Horeb en ces termes : « Vous avez assez longtemps séjourné près de cette montagne[e]. 7 Levez le camp et partez, rendez-vous dans la région montagneuse des Amoréens et dans toutes les contrées voisines, la steppe, la montagne et la plaine côtière, le Néguev et les côtes de la mer, dans le pays des Cananéens et le Liban jusqu’au grand fleuve, l’Euphrate. 8 Voyez, je vous donne cette terre, entrez-y et prenez possession du pays que l’Eternel a promis par serment à vos ancêtres Abraham, Isaac et Jacob, de leur donner, à eux et à leurs descendants. »
L’institution des juges
9 A cette époque-là, je vous ai dit : « Je ne peux pas, à moi seul, assumer la responsabilité de vous tous[f]. 10 L’Eternel votre Dieu vous a multipliés, au point que vous êtes aujourd’hui aussi nombreux que les étoiles du ciel. 11 Que l’Eternel, le Dieu de vos ancêtres, vous rende mille fois plus nombreux encore, et qu’il vous bénisse comme il vous l’a promis. 12 Comment pourrais-je à moi seul m’occuper de vous, de vos affaires et de vos différends ? 13 Désignez dans chacune de vos tribus des hommes sages, intelligents et estimés, et je les mettrai à votre tête. » 14 Vous m’avez alors répondu : « Ce que tu proposes est une bonne chose. » 15 J’ai donc pris les chefs de vos tribus, des hommes sages et estimés, et je les ai établis chefs de vos « milliers », de vos « centaines », de vos « cinquantaines » et de vos « dizaines » et administrateurs pour vos tribus. 16 J’ai donné, en ce temps-là, les instructions suivantes à vos juges : « Ecoutez avec une attention égale les causes de vos compatriotes et jugez avec équité les différends de chacun dans ses rapports avec son compatriote ou avec un étranger. 17 Soyez impartiaux dans vos décisions, écoutez le petit comme le grand, et ne vous laissez pas intimider par qui que ce soit ; car la justice relève de Dieu. Si une cause paraît trop difficile pour vous, soumettez-la moi et je l’examinerai. » 18 C’est ainsi que je vous ai ordonné à ce moment-là tout ce que vous avez à faire.
L’envoi d’éclaireurs
19 Après cela, nous sommes partis du mont Horeb, nous avons traversé tout ce vaste et terrible désert que vous avez vu, en nous dirigeant vers la montagne des Amoréens, comme l’Eternel notre Dieu nous l’avait ordonné ; et nous sommes arrivés à Qadesh-Barnéa[g]. 20 Je vous ai dit alors : « Vous voilà arrivés à la montagne des Amoréens que l’Eternel notre Dieu nous donne. 21 Regardez : l’Eternel votre Dieu met le pays à votre disposition ; allez-y et prenez-en possession, comme l’Eternel, le Dieu de vos ancêtres, vous l’a dit. N’ayez pas peur, ne vous laissez pas effrayer. »
La révolte du peuple
22 Alors vous êtes tous venus me trouver pour me dire : « Nous voudrions envoyer quelques hommes en avant pour qu’ils fassent, pour nous, une reconnaissance du pays et qu’ils nous renseignent sur la route que nous devons prendre et sur les villes où nous devons aller. » 23 La proposition m’a parue bonne et j’ai pris douze hommes d’entre vous, un par tribu[h]. 24 Ils ont pris la direction de la montagne et sont arrivés jusqu’à la vallée d’Eshkol qu’ils ont explorée. 25 Ils ont emporté des produits du pays et nous les ont rapportés. Dans leur rapport, ils nous ont dit : « Le pays que l’Eternel notre Dieu nous donne est un bon pays. »
26 Mais vous avez refusé de vous y rendre et vous avez désobéi à l’Eternel votre Dieu. 27 Vous vous êtes plaints sous vos tentes en disant : « C’est parce que l’Eternel nous hait qu’il nous a fait sortir d’Egypte, pour nous livrer aux Amoréens afin de nous exterminer. 28 Où veux-tu que nous allions ? Nos compatriotes nous ont démoralisés en disant : “C’est un peuple plus grand et plus fort que nous, leurs villes sont immenses et leurs remparts atteignent le ciel ; nous avons même vu là-bas des descendants d’Anaq[i].” »
29 Je vous ai répondu : « Ne vous effrayez pas et n’ayez pas peur d’eux. 30 L’Eternel votre Dieu, qui marche à votre tête, combattra lui-même pour vous, tout comme il l’a fait pour vous en Egypte – vous l’avez bien vu – 31 et dans le désert, où vous avez pu constater que l’Eternel votre Dieu s’est occupé de vous comme un homme s’occupe de son fils ; il l’a fait tout au long du chemin que vous avez parcouru pour arriver jusqu’ici. » 32 Malgré tout cela, vous n’avez pas fait confiance à l’Eternel votre Dieu, 33 qui marchait devant vous sur le chemin pour vous chercher vos lieux de campement, vous précédant la nuit dans une colonne de feu pour vous montrer la route sur laquelle marcher, et le jour dans la nuée.
Le salaire de l’incrédulité
34 Quand l’Eternel entendit vos propos, il s’est irrité et a fait ce serment : 35 « Aucun des hommes de cette génération rebelle ne verra le beau pays que j’ai promis par serment à vos ancêtres, 36 excepté Caleb, fils de Yephounné. Lui, il le verra et je lui donnerai, à lui et à ses descendants, le pays que son pied a foulé, parce qu’il a fidèlement accompli ma volonté[j]. »
37 L’Eternel s’est aussi mis en colère contre moi à cause de vous et il a dit : « Toi non plus, tu n’y entreras pas. 38 Par contre, Josué, fils de Noun ton assistant, y entrera ; encourage-le, car c’est lui qui mettra Israël en possession de ce pays. 39 Ce sont vos enfants, dont vous avez prétendu qu’ils deviendraient la proie des ennemis, vos fils qui aujourd’hui ne savent pas encore distinguer le bien du mal, qui y entreront ; c’est à eux que je le donnerai, et ils en prendront possession. 40 Quant à vous, faites demi-tour. Repartez au désert en direction de la mer des Roseaux ! »
La défaite face aux Amoréens
41 Alors vous vous êtes écriés : « Nous avons commis une faute contre l’Eternel. Nous irons et combattrons, comme l’Eternel notre Dieu nous l’a ordonné. » Chacun de vous a pris ses armes. Vous avez décidé présomptueusement de gravir la montagne. 42 Mais l’Eternel m’a dit : « Ordonne-leur de ne pas monter et de ne pas combattre, car je ne suis pas avec eux, et ils vont se faire battre par leurs ennemis. » 43 Cependant, j’ai eu beau vous parler, vous n’avez pas écouté : vous avez désobéi à l’Eternel et vous avez eu la témérité de gravir la montagne. 44 Alors les Amoréens qui l’occupent sont sortis pour marcher contre vous et vous ont poursuivis comme un essaim d’abeilles, ils vous ont battus depuis Séir jusqu’à Horma. 45 A votre retour, vous avez pleuré devant l’Eternel, mais il ne vous a pas écoutés, il a fait la sourde oreille à vos lamentations. 46 C’est ainsi que vous êtes restés très longtemps à Qadesh.
Footnotes
- 1.1 Lieux difficiles à identifier à moins qu’ils ne correspondent aux étapes de la traversée du désert par les Israélites (voir Nb 11.35 ; 12.16 ; 33.20).
- 1.2 Nom habituel du mont Sinaï dans le Deutéronome (sauf 33.2).
- 1.3 Dieu avait condamné Israël à errer durant quarante ans au désert (Nb 14.33-34). Ce décompte inclut les deux années passées près du Sinaï et sur le chemin vers Qadesh et les trente-huit ans dans le désert (voir 2.14 ; 8.2-5 ; 29.4-6 ; Hé 3.7-19).
- 1.4 Manque dans le texte hébreu traditionnel. Voir Nb 21.21-35 ; Jos 12.4.
- 1.6 Selon Ex 19.1 comparé à Nb 10.11 : un peu plus de onze mois (du calendrier israélite, qui compte en mois lunaires).
- 1.9 Allusion à la nomination des juges sur le conseil de Jéthro (Ex 18.13-27).
- 1.19 Pour les v. 19-46, voir Nb 13.1 à 14.45.
- 1.23 Voir Nb 13.1-15.
- 1.28 Anciens habitants de Canaan, décrits comme étant des « géants ».
- 1.36 Voir Nb 13.6 ; 14.24 ; Jos 14.6-14.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.