Deuteronomy 9
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Consequences of Rebelling against God
9 Hear, O Israel! You are about to cross the Jordan today, to go in and dispossess nations larger and mightier than you, great cities, fortified to the heavens, 2 a strong and tall people, the offspring of the Anakim, whom you know. You have heard it said of them, “Who can stand up to the Anakim?” 3 Know then today that the Lord your God is the one who crosses over before you as a devouring fire; he will defeat them and subdue them before you, so that you may dispossess and destroy them quickly, as the Lord has promised you.
4 When the Lord your God thrusts them out before you, do not say to yourself, “It is because of my righteousness that the Lord has brought me in to occupy this land”; it is rather because of the wickedness of these nations that the Lord is dispossessing them before you. 5 It is not because of your righteousness or the uprightness of your heart that you are going in to occupy their land; but because of the wickedness of these nations the Lord your God is dispossessing them before you, in order to fulfill the promise that the Lord made on oath to your ancestors, to Abraham, to Isaac, and to Jacob.
6 Know, then, that the Lord your God is not giving you this good land to occupy because of your righteousness; for you are a stubborn people. 7 Remember and do not forget how you provoked the Lord your God to wrath in the wilderness; you have been rebellious against the Lord from the day you came out of the land of Egypt until you came to this place.
8 Even at Horeb you provoked the Lord to wrath, and the Lord was so angry with you that he was ready to destroy you. 9 When I went up the mountain to receive the stone tablets, the tablets of the covenant that the Lord made with you, I remained on the mountain forty days and forty nights; I neither ate bread nor drank water. 10 And the Lord gave me the two stone tablets written with the finger of God; on them were all the words that the Lord had spoken to you at the mountain out of the fire on the day of the assembly. 11 At the end of forty days and forty nights the Lord gave me the two stone tablets, the tablets of the covenant. 12 Then the Lord said to me, “Get up, go down quickly from here, for your people whom you have brought from Egypt have acted corruptly. They have been quick to turn from the way that I commanded them; they have cast an image for themselves.” 13 Furthermore the Lord said to me, “I have seen that this people is indeed a stubborn people. 14 Let me alone that I may destroy them and blot out their name from under heaven; and I will make of you a nation mightier and more numerous than they.”
15 So I turned and went down from the mountain, while the mountain was ablaze; the two tablets of the covenant were in my two hands. 16 Then I saw that you had indeed sinned against the Lord your God, by casting for yourselves an image of a calf; you had been quick to turn from the way that the Lord had commanded you. 17 So I took hold of the two tablets and flung them from my two hands, smashing them before your eyes. 18 Then I lay prostrate before the Lord as before, forty days and forty nights; I neither ate bread nor drank water, because of all the sin you had committed, provoking the Lord by doing what was evil in his sight. 19 For I was afraid that the anger that the Lord bore against you was so fierce that he would destroy you. But the Lord listened to me that time also. 20 The Lord was so angry with Aaron that he was ready to destroy him, but I interceded also on behalf of Aaron at that same time. 21 Then I took the sinful thing you had made, the calf, and burned it with fire and crushed it, grinding it thoroughly, until it was reduced to dust; and I threw the dust of it into the stream that runs down the mountain.
22 At Taberah also, and at Massah, and at Kibroth-hattaavah, you provoked the Lord to wrath. 23 And when the Lord sent you from Kadesh-barnea, saying, “Go up and occupy the land that I have given you,” you rebelled against the command of the Lord your God, neither trusting him nor obeying him. 24 You have been rebellious against the Lord as long as he has[a] known you.
25 Throughout the forty days and forty nights that I lay prostrate before the Lord when the Lord intended to destroy you, 26 I prayed to the Lord and said, “Lord God, do not destroy the people who are your very own possession, whom you redeemed in your greatness, whom you brought out of Egypt with a mighty hand. 27 Remember your servants, Abraham, Isaac, and Jacob; pay no attention to the stubbornness of this people, their wickedness and their sin, 28 otherwise the land from which you have brought us might say, ‘Because the Lord was not able to bring them into the land that he promised them, and because he hated them, he has brought them out to let them die in the wilderness.’ 29 For they are the people of your very own possession, whom you brought out by your great power and by your outstretched arm.”
Footnotes
- Deuteronomy 9:24 Sam Gk: MT I have
Deuteronomio 9
Nuova Riveduta 2006
Rievocazione delle ribellioni d’Israele
9 (A)«Ascolta, Israele! Oggi tu stai per passare il Giordano per andare a impadronirti di nazioni più grandi e più potenti di te, di città grandi e fortificate fino al cielo, 2 di un popolo grande e alto di statura: dei figli degli Anachiti che tu conosci e dei quali hai sentito dire: “Chi mai può resistere ai figli di Anac?” 3 Sappi dunque oggi che il Signore, il tuo Dio, è colui che marcerà alla tua testa come un fuoco che divora; egli li distruggerà e li abbatterà davanti a te; tu li scaccerai e li farai perire in un attimo, come il Signore ti ha detto. 4 Quando il Signore, il tuo Dio, li avrà scacciati davanti a te, non dire nel tuo cuore: “È per la mia giustizia che il Signore mi ha fatto entrare in possesso di questo paese”; poiché il Signore scaccia davanti a te queste nazioni, per la loro malvagità. 5 No, tu non entri in possesso del loro paese per la tua giustizia, né per la rettitudine del tuo cuore; ma il Signore, il tuo Dio, sta per scacciare quelle nazioni davanti a te per la loro malvagità e per mantenere la parola giurata ai tuoi padri, ad Abraamo, a Isacco e a Giacobbe. 6 Non è dunque per la tua giustizia che il Signore, il tuo Dio, ti dà il possesso di questo buon paese; perché sei un popolo dal collo duro.
7 Ricòrdati, non dimenticare come hai provocato all’ira il Signore, il tuo Dio, nel deserto. Dal giorno che uscisti dal paese d’Egitto, fino al vostro arrivo in questo luogo, siete stati ribelli al Signore.
8 Anche a Oreb provocaste all’ira il Signore; il Signore si adirò contro di voi, al punto da volervi distruggere. 9 Quando io salii sul monte a prendere le tavole di pietra, le tavole del patto che il Signore aveva stipulato con voi, io rimasi sul monte quaranta giorni e quaranta notti, senza mangiare pane né bere acqua; 10 il Signore mi diede le due tavole di pietra, scritte con il dito di Dio, sulle quali stavano tutte le parole che il Signore vi aveva dette sul monte, parlandovi dal fuoco, il giorno dell’assemblea. 11 Fu alla fine dei quaranta giorni e delle quaranta notti che il Signore mi diede le due tavole di pietra, le tavole del patto. 12 Poi il Signore mi disse: “Muoviti, scendi presto di qui, perché il tuo popolo che hai fatto uscire dall’Egitto si è corrotto; hanno ben presto lasciato la via che io avevo loro ordinato di seguire; si sono fatti un’immagine di metallo fuso”. 13 Il Signore mi parlò ancora e disse: “Io l’ho visto questo popolo; è un popolo dal collo duro; 14 lasciami fare; io li distruggerò e cancellerò il loro nome sotto il cielo e farò di te una nazione più potente e più grande di loro”. 15 Così io mi volsi e scesi dal monte che era tutto in fiamme; tenevo nelle mie mani le due tavole del patto. 16 Guardai, e vidi che avevate peccato contro il Signore Dio vostro; vi eravate fatti un vitello di metallo fuso, avevate ben presto lasciato la via che il Signore vi aveva ordinato di seguire. 17 Presi le due tavole, le gettai dalle mie mani e le spezzai sotto i vostri occhi. 18 Poi mi prostrai davanti al Signore, come avevo fatto la prima volta, per quaranta giorni e per quaranta notti; non mangiai pane e non bevvi acqua, a causa del gran peccato che avevate commesso facendo ciò che è male agli occhi del Signore, per irritarlo. 19 Poiché io avevo paura davanti all’ira e al furore da cui il Signore era invaso contro di voi, al punto di volervi distruggere. Ma il Signore mi esaudì anche quella volta. 20 Il Signore si adirò fortemente anche contro Aaronne, al punto di volerlo far perire; io pregai in quell’occasione anche per Aaronne. 21 Poi presi l’oggetto del vostro delitto, il vitello che avevate fatto, lo gettai nel fuoco, lo frantumai riducendolo in polvere, e buttai quella polvere nel torrente che scende dal monte.
22 Anche a Tabera, a Massa e a Chibrot-Attaava voi irritaste il Signore.
23 Quando il Signore volle farvi partire da Cades-Barnea dicendo: “Salite e impossessatevi del paese che io vi do”, voi vi ribellaste all’ordine del Signore vostro Dio, non aveste fede in lui e non ubbidiste alla sua voce.
24 Siete stati ribelli al Signore dal giorno che vi conobbi.
25 Io rimasi dunque così prostrato davanti al Signore quei quaranta giorni e quelle quaranta notti, perché il Signore aveva detto di volervi distruggere. 26 Pregai il Signore e dissi: “Signore, Dio, non distruggere il tuo popolo, la tua eredità, che hai redento nella tua grandezza, che hai fatto uscire dall’Egitto con mano potente. 27 Ricòrdati dei tuoi servi, Abraamo, Isacco e Giacobbe; non guardare alla caparbietà di questo popolo, alla sua malvagità e al suo peccato, 28 affinché il paese dal quale ci hai fatti uscire non dica: ‘Il Signore non era capace d’introdurli nella terra che aveva loro promessa e, siccome li odiava, li ha fatti uscire di qui per farli morire nel deserto’. 29 Nondimeno, essi sono il tuo popolo, la tua eredità, che facesti uscire dall’Egitto con la tua grande potenza e con il tuo braccio steso”.
5 Mose 9
Schlachter 2000
Mose warnt das Volk vor Selbstgerechtigkeit — Erinnerung an Israels Versagen und Moses Mittlerdienst
9 Höre, Israel: Du wirst jetzt über den Jordan gehen, damit du hineinkommst, um Völker zu überwältigen, die größer und stärker sind als du, Städte, groß und himmelhoch befestigt,
2 ein großes und hochgewachsenes Volk, die Söhne der Enakiter, die du kennst, von denen du auch sagen gehört hast: Wer kann vor den Söhnen Enaks bestehen?
3 So sollst du heute wissen, dass der Herr, dein Gott, selbst vor dir hergeht, ein verzehrendes Feuer. Er wird sie vertilgen und sie vor dir unterwerfen, und du wirst sie aus ihrem Besitz vertreiben und schnell ausrotten, so wie der Herr es dir verheißen hat.
4 Wenn sie nun der Herr, dein Gott, vor dir her ausgestoßen hat, so sprich nicht in deinem Herzen: Um meiner Gerechtigkeit willen hat der Herr mich hereingebracht, dass ich dieses Land in Besitz nehme!, da doch der Herr diese Heidenvölker wegen ihrer Gottlosigkeit vor dir her aus ihrem Besitz vertreibt.
5 Denn nicht um deiner Gerechtigkeit und um deines aufrichtigen Herzens willen kommst du hinein, um ihr Land in Besitz zu nehmen, sondern wegen ihrer Gottlosigkeit vertreibt der Herr, dein Gott, diese Heidenvölker aus ihrem Besitz, und damit er das Wort aufrechterhalte, das der Herr deinen Vätern Abraham, Isaak und Jakob geschworen hat.
6 So sollst du nun erkennen, dass der Herr, dein Gott, dir dieses gute Land nicht um deiner Gerechtigkeit willen gibt, damit du es in Besitz nimmst; denn du bist ein halsstarriges Volk!
7 Denke doch daran und vergiss es nicht, wie du den Herrn, deinen Gott, in der Wüste erzürnt hast! Von dem Tag an, als du aus dem Land Ägypten ausgezogen bist, bis zu eurer Ankunft an diesem Ort seid ihr widerspenstig gewesen gegen den Herrn.
8 Und am Horeb erzürntet ihr den Herrn, und der Herr ergrimmte über euch, sodass er euch vertilgen wollte.
9 Als ich auf den Berg gegangen war, um die steinernen Tafeln zu empfangen, die Tafeln des Bundes, den der Herr mit euch machte, da blieb ich 40 Tage und 40 Nächte lang auf dem Berg und aß kein Brot und trank kein Wasser.
10 Da gab mir der Herr die zwei steinernen Tafeln, mit dem Finger Gottes beschrieben, und darauf alle Worte, die der Herr mit euch auf dem Berg geredet hat, mitten aus dem Feuer, am Tag der Versammlung.
11 Und es geschah nach 40 Tagen und 40 Nächten, da gab mir der Herr die zwei steinernen Tafeln, die Tafeln des Bundes.
12 Und der Herr sprach zu mir: Mache dich auf und geh schnell hinab von hier; denn dein Volk, das du aus Ägypten herausgeführt hast, hat Verderben angerichtet[a]. Sie sind von dem Weg, den ich ihnen geboten habe, schnell abgewichen; sie haben sich ein gegossenes Bild gemacht!
13 Und der Herr sprach so zu mir: Ich habe dieses Volk beobachtet, und siehe, es ist ein halsstarriges Volk!
14 Lass ab von mir, damit ich sie vertilge und ihren Namen unter dem Himmel auslösche! Ich will aus dir ein stärkeres und größeres Volk machen, als es dieses ist!
15 Als ich mich nun umwandte und von dem Berg herabstieg — der Berg aber brannte im Feuer —, und die zwei Tafeln des Bundes in meinen beiden Händen hatte,
16 da schaute ich, und siehe, ihr hattet euch an dem Herrn, eurem Gott, versündigt, indem ihr euch ein gegossenes Kalb gemacht hattet, und ihr wart schnell von dem Weg abgewichen, den der Herr euch geboten hatte.
17 Da ergriff ich die beiden Tafeln und warf sie aus meinen beiden Händen und zerbrach sie vor euren Augen;
18 und ich fiel vor dem Herrn nieder wie zuerst, 40 Tage und 40 Nächte lang, aß kein Brot und trank kein Wasser um aller eurer Sünden willen, die ihr begangen hattet, indem ihr tatet, was böse ist in den Augen des Herrn, um ihn zu reizen.
19 Denn ich fürchtete mich vor dem Zorn und Grimm, mit dem der Herr über euch so sehr erzürnt war, dass er euch vertilgen wollte. Und der Herr erhörte mich auch diesmal.
20 Auch über Aaron war der Herr sehr zornig, sodass er ihn vertilgen wollte; aber ich betete auch für Aaron zu jener Zeit.
21 Doch eure Sünde, das Kalb, das ihr gemacht hattet, nahm ich und verbrannte es mit Feuer und zerschlug es und zermalmte es völlig, bis es zu feinem Staub wurde, und ich warf seinen Staub in den Bach, der von dem Berg herabfließt.
22 Auch in Tabeera[b] und in Massa[c] und bei den Lustgräbern[d] erzürntet ihr den Herrn.
23 Und als der Herr euch aus Kadesch-Barnea sandte und sprach: Geht hinauf und nehmt das Land in Besitz, das ich euch gegeben habe!, da wart ihr gegen den Befehl des Herrn, eures Gottes, widerspenstig und glaubtet ihm nicht und gehorchtet seiner Stimme nicht.
24 Denn ihr seid widerspenstig gewesen gegen den Herrn, von dem Tag an, da ich euch kenne!
25 Als ich nun vor dem Herrn niederfiel jene 40 Tage und 40 Nächte lang — ich lag da, weil der Herr gesagt hatte, er wolle euch vertilgen —,
26 da flehte ich zum Herrn und sprach: Ach, Herr, Herr, verdirb dein Volk und dein Erbteil nicht, das du durch deine große Kraft erlöst und mit starker Hand aus Ägypten herausgeführt hast!
27 Gedenke an deine Knechte Abraham, Isaak und Jakob! Sieh nicht die Hartnäckigkeit dieses Volkes an und seine Gottlosigkeit und seine Sünde,
28 damit man in dem Land, aus dem du uns geführt hast, nicht sagt: Weil der Herr sie nicht in das Land bringen konnte, das er ihnen versprochen hatte, und weil er sie hasste, hat er sie herausgeführt, um sie in der Wüste sterben zu lassen!
29 Sie sind ja dein Volk und dein Erbteil, das du herausgeführt hast mit deiner großen Kraft und mit deinem ausgestreckten Arm!
5 Mózes 9
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az Ígéret Földjét nem az érdemeitekért kapjátok!
9 Mózes így folytatta: figyelj rám, Izráel! Hamarosan átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek arra a földre, és kiűzzetek onnan nálatok nagyobb és erősebb nemzeteket. Megerősített városaikat elfoglaljátok, noha falaik az égig érnek. 2 Legyőzitek azokat a nemzeteket, pedig harcosaik között vannak Anák utódai is: óriási termetű és erős vitézek — ahogyan ti is tudjátok. Róluk szokták mondani: „Ki állhat ellen Anák fiainak?”
3 Tudjátok meg hát, hogy Istenünk, az Örökkévaló maga megy előttetek, mint pusztító tűz! Ő fogja legyőzni és elpusztítani azokat a nemzeteket, hogy ki tudjátok űzni őket arról a földről, és hamar megsemmisítsétek őket — ahogy az Örökkévaló megígérte.
4 De jól vigyázzatok! Amikor Istenünk, az Örökkévaló kiűzi őket előletek, nehogy azt gondoljátok: „Lám, az Örökkévaló azért hozott bennünket ide és adta nekünk ezt a földet, mert megérdemeltük!” Nem! Azok a nemzetek érdemelték ki a saját gonoszságuk miatt, hogy az Örökkévaló előletek kiűzze és elpusztítsa őket! 5 Titeket nem a saját érdemeitekért visz be oda az Örökkévaló! Nem azért adja nektek azt a földet, mintha ti jobbak és különbek lennétek másoknál, hanem azért, mert így teljesíti be ígéretét, amelyet esküvel ígért őseinknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Azokat a nemzeteket pedig a saját gonoszságuk miatt űzi ki előletek. 6 Jól jegyezzétek meg tehát, hogy Istenünk, az Örökkévaló nem azért adja nektek azt a jó földet, mintha megérdemelnétek, hiszen kemény nyakú, makacs és engedetlen nép vagytok!
Emlékezzetek az Örökkévaló haragjára!(A)
7 Emlékezzetek csak vissza, hányszor haragítottátok magatokra Istenünket, az Örökkévalót a pusztában! Attól kezdve, hogy elindultunk Egyiptomból, mind a mai napig szüntelenül csak engedetlenkedtetek és lázadoztatok ellene! 8 Már a Hóreb hegynél annyira felbosszantottátok, hogy el akart pusztítani benneteket.
9 Akkor történt, hogy fölmentem a hegyre, hogy átvegyem az Örökkévaló kezéből azokat a kőtáblákat, amelyek szerint szövetséget kötött velünk. Ott is maradtam a hegyen 40 nap és 40 éjjel — s ezalatt semmit sem ettem vagy ittam. 10-11 Amikor a 40 nap eltelt, az Örökkévaló átadta nekem a kőtáblákat, a szövetség tábláit. Ezekre a saját ujjával írta azokat az igéket, amelyeket mondott nekünk a hegyen égő tűzből, amikor Izráel egész gyülekezete ott állt előtte. 12 Akkor az Örökkévaló ezt mondta nekem: „Mózes, most kelj föl, és sietve menj le népedhez, amelyet kivezettél Egyiptomból, mert nagy bűnt követtek el. Bizony hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nekik. Bálványszobrot készítettek maguknak aranyból.”
13 Még ezt is mondta az Örökkévaló: „Látom, hogy ez a nép nyakas és engedetlen! 14 Állj félre hát az utamból, hadd pusztítsam el őket! Eltörlöm ezt a népet a föld színéről, és helyettük a te utódaidból támasztok náluk nagyobb és erősebb népet!”
15 Akkor lejöttem a hegyről, amely tűzben égett. Kezemben hoztam a Szövetség két kőtábláját. 16 Amikor a táborba értem, láttam, hogy bikaformájú bálványszobrot készítettetek, hogy azt imádjátok. Láttam, hogy milyen súlyosan vétkeztetek Istenünk, az Örökkévaló ellen, és hamar letértetek arról az útról, amelyet ő parancsolt számunkra. 17 Emiatt a szemetek láttára földhöz vágtam a két kőtáblát, és összetörtem azokat.
18 Azután ismét arccal a földre borultam az Örökkévaló előtt — úgy, mint korábban. Így feküdtem ott 40 nap és 40 éjjel, étlen-szomjan, és könyörögtem neki, hogy bocsássa meg, amit vétkeztetek ellene. Bizony, súlyos bűnt követtetek el, amikor azt tettétek, amit gyűlöl, és ezzel haragra ingereltétek őt! 19 Én magam is megrémültem az Örökkévaló izzó haragjától és lángoló dühétől, amellyel el akart pusztítani benneteket. Ennek ellenére közbenjártam értetek. Ő pedig ismét meghallgatta könyörgésemet, és teljesítette kérésemet. 20 Áronra is nagyon megharagudott, és őt is meg akarta ölni, de Áronért is imádkoztam akkor. 21 Azután fogtam azt az utálatos bálványszobrot, megégettem és összemorzsoltam, amíg egészen porrá nem lett, s azután beleszórtam a patakba, amely a hegyről folyt le.
Mózes közbenjár a népért
22 Tabérában, Masszában és Kibrót-Taavában is megharagítottátok az Örökkévalót. 23 Ugyanígy történt Kádés-Barneában is. Az Örökkévaló elküldött titeket, hogy induljatok, és foglaljátok el azt a földet, amelyet nektek adott. Ti mégis lázadoztatok Istenünk, az Örökkévaló parancsa ellen, nem hittetek neki, és nem engedelmeskedtetek szavának. 24 Amióta csak ismerlek benneteket, mindig lázadoztatok ellene.
25 Tehát ismét arccal a földre borultam az Örökkévaló előtt, mivel azt mondta, hogy el akar pusztítani titeket. Ott feküdtem előtte 40 nap és 40 éjjel, 26 és így könyörögtem: Örökkévaló Isten! Kérlek, ne pusztítsd el népedet, örökségedet, amelyet nagy hatalmaddal megváltottál! Ne töröld el Izráelt, amelyet erős karoddal kihoztál Egyiptomból! 27 Szolgáidra emlékezz: Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra! Ne tekints ennek a népnek a bűneire, makacsságára és vétkeire! 28 Ne mondhassák Egyiptomban, ahonnan kihoztál bennünket: „Az Örökkévaló nem volt képes bevinni őket arra a földre, amelyet megígért nekik. Bizony, az Örökkévaló megutálta ezt a népet, és csak azért hozta ki a pusztába, hogy megölje őket mind egy szálig.” 29 Gondold meg, Örökkévaló, hogy ez a nép mégis a te néped! A te örökséged, amelyet nagy hatalmaddal és erőddel hoztál ki Egyiptomból!
Deutéronome 9
La Bible du Semeur
Israël est un peuple rebelle
La raison du châtiment des Cananéens
9 Ecoute, Israël ! Te voilà aujourd’hui sur le point de franchir le Jourdain pour aller à la conquête du territoire de peuples plus grands et plus puissants que toi, qui vivent dans des villes importantes, fortifiées par des remparts montant jusqu’au ciel. 2 Ce sont des peuples puissants, des géants de la race des Anaqim. Tu les connais et tu as entendu dire : « Qui peut résister aux descendants d’Anaq ? » 3 Mais sache aussi aujourd’hui que l’Eternel ton Dieu marche lui-même devant toi comme un feu dévorant ; il détruira ces peuples, il les fera plier devant toi, si bien que tu prendras possession de leur territoire et tu les feras périr sans tarder, comme l’Eternel te l’a promis.
4 Lorsque l’Eternel ton Dieu les aura dépossédés en ta faveur, ne t’avise pas de penser : « C’est parce que je suis juste que l’Eternel m’a fait venir pour prendre possession de ce pays. » Non ! C’est à cause de la perversité de ces peuples qu’il va les chasser devant toi. 5 Ce n’est vraiment pas parce que tu es juste, ou que tu as la droiture dans le cœur, que tu vas entrer en possession de leur pays ; en vérité, c’est parce que ces peuples sont pervertis que l’Eternel ton Dieu va les déposséder en ta faveur. C’est aussi pour tenir la promesse que l’Eternel a faite avec serment à tes ancêtres Abraham, Isaac et Jacob. 6 Sache donc bien que ce n’est pas parce que tu es juste que l’Eternel ton Dieu te donne ce bon pays en possession ; en fait, tu es un peuple rebelle.
Le veau d’or
7 Rappelle-toi – et ne l’oublie jamais – combien tu as provoqué la colère de l’Eternel ton Dieu dans le désert : depuis le jour où vous êtes sortis du pays d’Egypte jusqu’à votre arrivée en ce lieu-ci, vous n’avez cessé de lui désobéir.
8 Souvenez-vous en particulier à quel point vous avez irrité l’Eternel au mont Horeb[a] : il s’est emporté contre vous au point de vouloir vous exterminer. 9 Quand j’étais monté sur la montagne pour recevoir les tablettes de pierre de l’alliance que l’Eternel avait conclue avec vous, je suis resté là-haut durant quarante jours et quarante nuits sans manger ni boire[b]. 10 L’Eternel m’a remis les deux tablettes de pierre écrites du doigt de Dieu. Elles portaient toutes les paroles qu’il vous avait adressées du milieu du feu sur la montagne le jour où vous étiez tous assemblés[c].
11 Au bout de quarante jours et quarante nuits, l’Eternel m’a remis les deux tablettes de pierre de l’alliance 12 et il m’a dit : « Va, redescends vite de cette montagne, car ton peuple que tu as conduit hors d’Egypte s’est corrompu ; ils se sont vite détournés de la voie que je leur avais commandé de suivre. Ils se sont fabriqué une idole de métal fondu. » 13 Puis il a ajouté : « J’ai observé ce peuple : c’est un peuple rebelle. 14 Laisse-moi faire : je vais les détruire et j’effacerai tout souvenir d’eux de dessous le ciel, mais je ferai de toi le père d’un peuple plus puissant et plus nombreux que celui-ci. » 15 Alors, je m’en suis retourné, je suis redescendu de la montagne qui était encore tout embrasée, tenant des deux mains les deux tablettes de l’alliance. 16 J’ai regardé et j’ai constaté qu’en effet vous aviez commis un péché contre l’Eternel, votre Dieu : vous vous étiez fabriqué une idole de métal fondu en forme de veau, vous vous étiez vite détournés de la voie que l’Eternel vous avait prescrite. 17 Alors j’ai pris les deux tablettes, et je les ai jetées à terre des deux mains et les ai brisées sous vos yeux[d].
18 Ensuite, je me suis effondré devant l’Eternel et suis resté comme la première fois sans manger ni boire durant quarante jours et quarante nuits à cause du grand péché que vous aviez commis en faisant ce que l’Eternel juge mauvais et par lequel vous aviez provoqué sa colère. 19 Car je redoutais cette colère, cette fureur, dont l’Eternel était animé contre vous au point de vouloir vous détruire. Mais cette fois encore, l’Eternel m’a exaucé. 20 Il était aussi très irrité contre Aaron, au point de vouloir le détruire, et j’ai aussi prié pour Aaron. 21 Quant à l’objet de votre péché, ce veau que vous aviez fabriqué, je l’ai pris et je l’ai jeté au feu, je l’ai mis entièrement en pièces, puis je l’ai broyé jusqu’à le réduire en poussière et j’ai dispersé cette poussière dans le torrent qui descend de la montagne[e].
Autres fautes et intercession de Moïse
22 A Tabeéra, à Massa, à Qibroth-Hattaava, vous avez continuellement provoqué la colère de l’Eternel[f]. 23 Lorsque l’Eternel voulut vous faire quitter Qadesh-Barnéa[g], il vous a commandé : « Allez-y ! Prenez possession du pays que je vous ai donné ! » Mais vous avez désobéi à l’Eternel votre Dieu, vous n’avez pas eu confiance en lui, et vous ne l’avez pas écouté. 24 Depuis que je vous connais, vous êtes désobéissants à l’Eternel.
25 Je me suis donc effondré devant l’Eternel et je suis resté prosterné devant lui pendant quarante jours et quarante nuits, car il parlait de vous détruire. 26 Je l’implorais en disant : « Seigneur Eternel, ne détruis pas ton peuple, celui qui t’appartient, que tu as magistralement délivré en le faisant sortir d’Egypte avec puissance. 27 Souviens-toi de tes serviteurs Abraham, Isaac et Jacob ! Ne tiens pas compte du caractère rebelle de ce peuple, de sa méchanceté et de son péché ! 28 Sinon les gens du pays d’où tu nous as fait sortir risquent de dire : “Si l’Eternel leur a fait quitter l’Egypte pour les faire mourir dans le désert, c’est parce qu’il n’était pas capable de les faire entrer dans le pays dont il leur avait parlé”, ou : “C’est parce qu’il les détestait.” 29 Et pourtant, ils sont ton peuple, celui qui t’appartient et que tu as fait sortir d’Egypte en déployant ta grande puissance. »
Footnotes
- 9.8 Voir note 1.2. Voir Ex 32 à 34.
- 9.9 Voir Ex 24.18.
- 9.10 Voir Ex 19.10-17 ; 20.1-18.
- 9.17 Voir Ex 32.19.
- 9.21 Ex 32.20 ajoute que Moïse fit boire cette eau aux coupables.
- 9.22 Ces versets ne suivent pas l’ordre chronologique. D’autres exemples de révolte des Israélites sont intercalés ici (v. 22-24) ; voir Nb 11.1-3 ; Ex 17.1-7 ; Nb 11.31-34.
- 9.23 Voir Nb 13.26 ; Dt 1.19-46.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.