Dániel és társai Babilóniába kerülnek

1 Júda királya, Jójákim uralkodásának harmadik évében^[a] Nebukadneccar, Babilónia királya felvonult seregével Jeruzsálem ellen, és körülzárta a várost. ² Az Úr kiszolgáltatta Nebukadneccarnak Jójákimot, Júda királyát, és a Templom kincseinek egy részét is. Nebukadneccar ezeket a kincseket elvitte Babilóniába, és az isteneinek templomában helyezte el.

^3-4 Megparancsolta a királyi tisztviselők vezetőjének, Aspenáznak, hogy az izráeli foglyok közül, a júdai királyi családból, meg az előkelő vezetők családjaiból válasszon ki néhány fiatalembert. Olyanokat, akiknek semmilyen testi fogyatékosságuk nincs, hanem egészségesek és jó megjelenésűek; értelmesek, gyors felfogásúak, járatosak a bölcsesség és az ismeretek minden területén. Azt akarta, hogy ezek az ifjak idővel a királyi udvar szolgálatába álljanak, ezért elrendelte, hogy tanítsák meg őket a káldeusok nyelvére, írására és tudományára is.

⁵ Azt is megparancsolta, hogy ezeknek a fiataloknak naponta ugyanazokat az ételeket és borokat adják, mint amit a királynak szolgálnak fel. Így kellett ezeknek a fiúknak három évig tanulniuk és készülniük, hogy azután a király szolgálatába álljanak.

⁶ Volt közöttük néhány fiatal, akik Júda törzséből származtak: Dániel, Hananjá, Mísaél és Azarjá. ⁷ Aspenáz azonban megváltoztatta a nevüket: Dániel új neve Baltazár, Hananjáé Sadrak, Mísaélé Mésak és Azarjá új neve Abédnegó lett.

⁸ Dániel elhatározta^[b], hogy nem fogadja el a királyi palota ételét és borát, hogy ne váljon tisztátalanná. Ezért kérte Aspenázt, hogy ne kelljen ezekből az ételekből ennie.

⁹ Isten jóindulatúvá tette Dániel iránt Aspenázt, ¹⁰ aki ezt válaszolta neki: „Félek uramtól, a királytól. Hiszen ő parancsolta meg, hogy ugyanazzal az étellel tápláljunk téged is, mint amit a királynak szolgálunk fel. Ha pedig észreveszi, hogy gyengébb és soványabb vagy, mint a veled egykorú többi fiatal, akkor megharagszik rám, és ez könnyen az életembe kerülhet.”

¹¹ Ezután Dániel ahhoz a felügyelőhöz fordult, akit Aspenáz rendelt Dániel, Hananjá, Mísaél és Azarjá fölé. ¹² Ezt kérte tőle: „Tegyél próbára bennünket, szolgáidat, kérlek! Hozass nekünk tíz napon keresztül csupán zöldségfélékből készült ételeket és vizet! ¹³ Azután hasonlíts össze bennünket azokkal a fiatalokkal, akik a királyi ételeket eszik, és határozz aszerint, amit akkor látsz!”

¹⁴ A felügyelő beleegyezett, és próbára tette őket tíz napig. ¹⁵ Amikor ez letelt, összehasonlította őket a többi fiatallal: Dániel és társai egészségesebbnek látszottak, és határozottan jobb erőben voltak, mint azok, akik a királyi ételeket kapták. ¹⁶ Ezért a felügyelő a továbbiakban is csak zöldségféléket rendelt számukra, és nem kényszerítette őket, hogy a király ételéből egyenek, és a borát igyák.

¹⁷ Ennek a négy fiatalnak Isten kiemelkedő képességeket adott a tudományokban, a bölcs gondolkozásban, a különböző nyelveken való írásban és mindenféle bölcsességben. Dániel ezen fölül értett a látomások és álmok értelmezéséhez is.

¹⁸ A király által megszabott idő letelte után a főudvarmester bevezette őket Nebukadneccar elé, ^19-20 aki elbeszélgetett velük. Úgy találta, hogy senki sem volt hozzájuk hasonlítható. Mert akármit is kérdezett tőlük, Dániel, Hananjá, Mísaél és Azarjá minden dologban sokkal okosabbnak és bölcsebbnek mutatkozott, mint a birodalom bölcsei és asztrológusai. Ezért a király mind a négyüket a szolgálatába fogadta. ²¹ Dániel egészen Círusz király uralkodásának első évéig^[c] ott is maradt a királyi udvarban.

Nebukadneccar álma a szoborról

2 Uralkodása második évében^[d] egyszer Nebukadneccar király álmot látott, és felébredt. Az álom miatt annyira nyugtalan lett, hogy nem tudott tovább aludni.

² Azonnal hívatta az udvari bölcseket^[e], varázslókat, asztrológusokat és jósokat, hogy fejtsék meg az álom értelmét. Amikor azok összegyűltek, és a király elé álltak, ³ ezt mondta nekik: „Álmot láttam, amely nagyon felzaklatott, mert nem értem, mit jelent!”

⁴ Az udvari bölcsek így feleltek arám nyelven^[f]: „Királyunk, örökké élj! Mondd meg szolgáidnak, mit álmodtál, és mi megfejtjük az értelmét!”

⁵ A király azonban ezt mondta: „Visszavonhatatlanul elhatároztam, hogy ha nem tudjátok megmondani, mit álmodtam, és hogy az mit jelent, akkor kivégeztetlek benneteket, és házatok romjai szemétdombbá lesznek. ⁶ Ha viszont mindkettőt megmondjátok, gazdagon megjutalmazlak, és nagy méltóságra emellek titeket. Mondjátok el tehát nekem mind az álmot, mind annak értelmét!”

⁷ A bölcsek másodszor is ezt válaszolták: „Mondja meg előbb a király a szolgáinak, hogy mit álmodott, akkor megfejtjük az álom jelentését.” ⁸ De a király nem engedett: „Látom már, hogy csak az időt húzzátok! Mivel tudjátok, hogy szavamat nem vonom vissza, ⁹ és képtelenek vagytok megmondani, mit álmodtam, semmiképpen nem menekülhettek meg a kivégzéstől. Ezért biztosan megegyeztetek egymás között, hogy valami hazug és értelmetlen magyarázattal próbáltok majd előállni, amíg majdcsak meggondolom magam. Mondjátok hát meg, mit álmodtam, akkor elhiszem, hogy valóban meg tudjátok fejteni az értelmét is.”

¹⁰ A bölcsek ekkor így válaszoltak: „Nincs a földön ember, aki teljesíteni tudná a király kérését! Soha még a leghatalmasabb uralkodó sem kívánt ilyet egyetlen bölcstől, asztrológustól, vagy jóstól sem. ¹¹ Túl nehéz dolgot kíván a király! Ezt a titkot csakis az istenek tudják megfejteni, akik nem laknak együtt az emberekkel.”

¹² Ezt hallva a király szörnyű haragra lobbant, és megparancsolta, hogy végezzenek ki minden bölcset Babilonban. ^13-15 Miután a parancsot kiadták, Arjók, a királyi testőrség parancsnoka elindult, hogy kivégezze a bölcseket. Kereste Dánielt és társait is, hogy végrehajtsa rajtuk a király ítéletét.

Dániel azonban bölcsen és okosan megkérdezte Arjókot: „Miért adott a király ilyen kegyetlen és sürgős parancsot?”

Arjók pedig elmondta, mi történt. ¹⁶ Akkor Dániel azonnal bement a királyhoz. Kérte, hogy adjon neki egy kis időt, és akkor meg fogja mondani az álom megfejtését.

¹⁷ Majd hazament, és mindent elmondott a társainak, Hananjának, Mísaélnek és Azarjának. ¹⁸ Kérte őket, hogy együtt könyörögjenek irgalomért a menny Istenéhez ezzel a titokkal kapcsolatban, hogy ne kelljen elpusztulniuk a többi babilóniai bölcsekkel együtt.

Isten kijelenti a titkot Dánielnek

^19-20 Ezután Isten éjjeli látomásban megmutatta a titkot Dánielnek, aki örömében így dicsérte és áldotta a menny Istenét:

Az álom és jelentése

²⁴ Ezután Dániel odasietett Arjókhoz, akit a király azzal bízott meg, hogy végezze ki a babilóniai bölcseket, és ezt mondta neki: „Ne öld meg a babilóniai bölcseket! Inkább vigyél a király elé, hogy megmondjam neki, mit jelent, amit álmodott.”

²⁵ Arjók nagy félelmek közepette a királyhoz vezette Dánielt, és jelentette: „Királyom, találtam egy férfit a Júdából származó foglyok között, aki tudja, mit jelent az álom.”

²⁶ A király Dánielhez fordult — akit Baltazárnak neveztek el —, és megkérdezte tőle: „Csakugyan meg tudod mondani, mit álmodtam, és hogy mit jelent?”

²⁷ Dániel válaszolt: „A titkot, amelyet a király szeretne megérteni, egyetlen bölcs, asztrológus, vagy jós sem tudja megfejteni. ²⁸ De van Isten az égben, aki leleplezi a titkokat! Ő mutatta meg a királynak, mi fog történni az utolsó időkben.

Ez az, amit a király álmodott, és ezt a látomást látta, mialatt ágyában feküdt:

²⁹ Királyom, azon töprengtél, hogy mi fog történni a jövőben, és aki feltárja a titkokat, megmutatta ezt neked.

³⁰ Isten nekem is megmutatta ugyanezt a titkot, de nem azért, mintha bölcsebb lennék minden embernél, hanem, hogy a király megtudja az álom értelmét, és megértse a látomást.

³¹ Álmodban egy hatalmas szobrot láttál. Ott állt előtted, te pedig nézted, hogy milyen ragyogó és félelmetes. ³² A feje finomított aranyból készült, melle és karjai ezüstből, hasa és dereka bronzból, ³³ lábszárai vasból, lábfeje pedig részben vasból, részben cserépből volt. ³⁴ Mialatt nézted a szobrot, emberi kéz érintése nélkül egy kő zuhant le a magasból, eltalálta a szobor lábfejét, amely vasból és cserépből volt, és összetörte azt. ³⁵ Majd a vas, a cserép, a bronz, az ezüst és az arany — vagyis az egész szobor — ízzé-porrá zúzódott. Olyan lett, mint a polyva a szérűn, a gabona aratása után, a csépléskor. Azután a szél felkapta a törmeléket, és úgy elfújta, hogy a szobornak nyoma sem maradt. Az a kő pedig, amely a szobrot összetörte, hatalmas heggyé növekedett, és betöltötte az egész földet.

³⁶ Ez hát az álom, és most elmondom a királynak azt is, hogy mit jelent. ³⁷ Uram, te vagy a leghatalmasabb király a földön, mert a menny Istene adott neked birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget. ³⁸ Kezedbe adta az embereket, a vadállatokat és az égi madarakat, bárhol is élnek, és uralkodóvá tett fölöttük. Királyom, te vagy az aranyból való fej!

³⁹ Utánad egy másik birodalom következik, amely gyengébb lesz. Azután egy harmadik, amely bronzból való — azaz, még az előzőnél is hitványabb, noha az egész földre kiterjeszkedik. ⁴⁰ Azután következik a negyedik birodalom, amely erős lesz, mint a vas. Ahogyan a vas összetör mindent, úgy ez a birodalom is összetöri, és szétzúzza a többi királyságot.

⁴¹ Amint láttad, a szobor lábfeje és lábujjai részben cserépből, részben vasból voltak. Ez azt jelenti, hogy a negyedik birodalom nem lesz egységes, hanem megosztott, de marad benne a vas keménységéből is, hiszen láttad, hogy a vas keveredett a cseréppel. ⁴² Ugyanakkor ez a birodalom részben erős lesz, mint a vas, részben törékeny, mint a cserép. Ezt jelenti az, hogy a lábujjak részben vasból, részben cserépből voltak. ⁴³ Láttad, hogy a vas összekeveredett a cseréppel — valóban össze is fognak keveredni az emberek utódai^[g] által. Valójában mégsem egyesülnek, mint ahogyan a vasat sem lehet a cseréppel egyesíteni.

⁴⁴ Azoknak a királyoknak az idejében a Menny Istene felállít egy olyan királyságot, amely örökre fennmarad. Ezt sohasem fogják lerombolni, sem más népnek átadni. Ez a királyság azonban összetöri az előző királyságokat, és véget vet azoknak, maga pedig örökké megáll.

⁴⁵ Ezt jelképezi az a kő, amely az álomban emberi kéz érintése nélkül leszakadt a hegyről, és összezúzta a vasat, bronzot, cserepet, ezüstöt és aranyat.

A hatalmas Isten ezzel az álommal mutatta meg a királynak, mi történik majd ezután. Bizony, pontosan ez az, amit a király álmodott, és kétségtelenül ez az álom jelentése.”

⁴⁶ Akkor Nebukadneccar király arcra borult Dániel előtt, és imádta őt. Majd megparancsolta, hogy mutassanak be étel- és illatáldozatot Dániel tiszteletére. ⁴⁷ Azután ezt mondta Dánielnek: „Valóban a te Istened a leghatalmasabb Isten, a királyok Ura, aki leleplezi a titkokat, és ő mutatta meg neked ezeket!”

⁴⁸ Ekkor a király nagy méltóságra emelte Dánielt, sok értékes ajándékot adott neki, és kinevezte a babilóniai tartomány kormányzójává és az összes babilóniai bölcs vezetőjévé. ⁴⁹ Dániel pedig megkérte a királyt, hogy társait, Sadrakot, Mésakot és Abédnegót is bízza meg a babiloni tartomány ügyeinek az intézésével. Dániel a király közelében végezte szolgálatát, mint a birodalom egyik legmagasabb rangú vezetője.^[h]

Dániel megszabadul az oroszlánok verméből

6 Dárius király elhatározta, hogy egész birodalmában 120 helyi kormányzót nevez ki. ² Ezek fölé pedig három főkormányzót rendelt, akik közül az egyik Dániel volt. A helyi kormányzók ennek a három főkormányzónak tartoztak elszámolással, hogy a királyt senki meg ne károsítsa. ³ Dániel olyan sikeresen végezte a munkáját, hogy kiemelkedett a kormányzók és főkormányzók közül, mivel rendkívüli szellem volt benne. Ezért a király azt tervezte, hogy Dánielre bízza az összes kormányzó és az egész birodalma felügyeletét. ⁴ A kormányzók és főkormányzók azonban ürügyet kerestek arra, hogy Dánielt bevádolhassák a királynál a hivatalával kapcsolatban. Ő azonban annyira hűségesen látta el a tisztségét, hogy semmiféle vesztegetéssel, vagy mulasztással nem lehetett vádolni.

⁵ Végül rosszakarói ezt mondták: „Látjuk, hogy képtelenség Dánielt a tisztségével kapcsolatban bármivel is vádolni. Talán Istenének törvényével kapcsolatban találunk valamit, amivel bevádolhatjuk.”

⁶ Akkor ezek a kormányzók és főkormányzók összegyűltek, tanácskoztak, majd a király elé járultak, és ezt kérték tőle: „Dárius király, örökké élj! ⁷ Birodalmad minden főkormányzója, kormányzója, tanácsosa, helytartója és tisztviselője egyetért abban, hogy a király bocsásson ki egy rendeletet, és szigorú tilalmat, amely szerint az egész birodalomban 30 napig kizárólag tőled kérhet valaki bármit is. Ez idő alatt rajtad kívül sem emberhez, sem istenhez nem szabad senkinek sem imádkozni. Aki pedig megszegi ezt a törvényt, azt dobják az oroszlánok vermébe. ⁸ Most azért, királyunk, add ki ezt a rendeletet, és aláírásoddal erősítsd meg, hogy senki meg ne változtassa azt, a médek és perzsák törvénye szerint.” ⁹ Dárius király aláírta a rendeletet, amely ezzel visszavonhatatlan törvénnyé vált.

¹⁰ Dániel is tudomást szerzett erről. Ettől függetlenül — ugyanúgy, mint addig is minden nap tette — a királyi udvarból a házához ment. A felső szobájában, ahol a Jeruzsálem felé néző ablakok nyitva voltak, naponta háromszor letérdelt, imádkozott Istenéhez, és dicsérte őt.

¹¹ Azok az emberek pedig bementek Dániel szobájába — mialatt ő Istenéhez imádkozott és könyörgött —, és tetten érték, hogy megszegte a király rendeletét. ¹² Azután a királyhoz siettek, és a saját rendeletére hivatkoztak: „Ó királyunk! Vajon nem te adtál ki rendeletet, és szigorú tilalmat, amely szerint az egész birodalomban 30 napig kizárólag tőled kérhet valaki bármit is? Nem te rendelted el, hogy ez idő alatt rajtad kívül sem emberhez, sem istenhez nem szabad imádkozni, s hogy aki megszegi ezt a törvényt, azt dobják az oroszlánok vermébe?” A király felelt: „Igen, érvényes ez a rendelet, amely a médek és perzsák törvénye szerint meg nem változtatható!”

¹³ Akkor ők ezt mondták: „Dániel, aki a júdabeli foglyok közül való, nem engedelmeskedik neked, ó királyunk, sem törvényednek, amelyet aláírtál, és napjában háromszor imádkozik a saját istenéhez!”

¹⁴ Mikor a király meghallotta ezt a vádat, nagyon elszomorodott, és napnyugtáig minden eszközzel azon igyekezett, hogy Dánielt valamiképpen megmentse. ¹⁵ De azok az emberek ismét eléje járultak, és figyelmeztették: „Ó, királyunk, emlékezz rá, hogy a médek és perzsák törvénye szerint azt a rendeletet, amelyet a király aláírt, senki sem változtathatja meg!”

¹⁶ Akkor a király kiadta a parancsot, hogy Dánielt hozzák elő, és dobják az oroszlánok vermébe. Előtte még azt mondta Dánielnek: „Szabadítson meg téged Istened, akit oly hűségesen szolgálsz!” ¹⁷ Miután Dánielt beledobták a verembe, egy nagy követ helyeztek a nyílására. Ezt a király a saját pecsétjével és főembereinek pecsétjével pecsételte le, hogy senki ne hozhassa ki onnan Dánielt. ¹⁸ Ezután Dárius király visszament a palotájába, de reggelig nem evett semmit, nem hívatta a zenészeket sem, és az álom is elkerülte.

¹⁹ Másnap reggel virradatkor az oroszlánok verméhez sietett. ²⁰ Már messziről aggódva kiáltott: „Dániel! Dániel, az élő Isten szolgája! Az, akinek olyan hűségesen szolgálsz, a te Istened meg tudott-e menteni az oroszlánoktól?”

²¹ Ekkor Dániel hangja szólt a veremből: „Király, örökké élj! ²² Istenem elküldte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját, hogy ne bántsanak, mert ártatlannak talált, és ellened sem vétettem semmit.”

²³ A király rendkívül megörült, és parancsolta, hogy Dánielt azonnal húzzák ki a veremből. Így is történt, és mindenki láthatta, hogy Dánielnek egy haja szála sem görbült meg a veremben, mivel bízott Istenében.

²⁴ Ezután a király előhozatta azokat, akik Dánielt bevádolták, és feleségükkel, gyermekeikkel együtt az oroszlánok vermébe dobatta őket. Az oroszlánok azonnal rájuk rontottak, még estükben elkapták és úgy szétszaggatták őket, hogy a csontjaikból sem maradt semmi.

²⁵ Akkor Dárius király levelet írt birodalma minden népének és nemzetének a saját nyelvén:

„Kívánom, hogy békességetek bőséges legyen!

²⁶ Királyi rendelettel megparancsolom birodalmam minden alattvalójának, hogy tisztelje és félje Dániel Istenét!

²⁸ Dánielnek ettől fogva jól ment a sora Dárius uralma, és a perzsa Círusz király uralkodása idején.