Daniel 8
New Revised Standard Version Catholic Edition
Vision of a Ram and a Goat
8 In the third year of the reign of King Belshazzar a vision appeared to me, Daniel, after the one that had appeared to me at first. 2 In the vision I was looking and saw myself in Susa the capital, in the province of Elam,[a] and I was by the river Ulai.[b] 3 I looked up and saw a ram standing beside the river.[c] It had two horns. Both horns were long, but one was longer than the other, and the longer one came up second. 4 I saw the ram charging westward and northward and southward. All beasts were powerless to withstand it, and no one could rescue from its power; it did as it pleased and became strong.
5 As I was watching, a male goat appeared from the west, coming across the face of the whole earth without touching the ground. The goat had a horn[d] between its eyes. 6 It came toward the ram with the two horns that I had seen standing beside the river,[e] and it ran at it with savage force. 7 I saw it approaching the ram. It was enraged against it and struck the ram, breaking its two horns. The ram did not have power to withstand it; it threw the ram down to the ground and trampled upon it, and there was no one who could rescue the ram from its power. 8 Then the male goat grew exceedingly great; but at the height of its power, the great horn was broken, and in its place there came up four prominent horns toward the four winds of heaven.
9 Out of one of them came another[f] horn, a little one, which grew exceedingly great toward the south, toward the east, and toward the beautiful land. 10 It grew as high as the host of heaven. It threw down to the earth some of the host and some of the stars, and trampled on them. 11 Even against the prince of the host it acted arrogantly; it took the regular burnt offering away from him and overthrew the place of his sanctuary. 12 Because of wickedness, the host was given over to it together with the regular burnt offering;[g] it cast truth to the ground, and kept prospering in what it did. 13 Then I heard a holy one speaking, and another holy one said to the one that spoke, “For how long is this vision concerning the regular burnt offering, the transgression that makes desolate, and the giving over of the sanctuary and host to be trampled?”[h] 14 And he answered him,[i] “For two thousand three hundred evenings and mornings; then the sanctuary shall be restored to its rightful state.”
Gabriel Interprets the Vision
15 When I, Daniel, had seen the vision, I tried to understand it. Then someone appeared standing before me, having the appearance of a man, 16 and I heard a human voice by the Ulai, calling, “Gabriel, help this man understand the vision.” 17 So he came near where I stood; and when he came, I became frightened and fell prostrate. But he said to me, “Understand, O mortal,[j] that the vision is for the time of the end.”
18 As he was speaking to me, I fell into a trance, face to the ground; then he touched me and set me on my feet. 19 He said, “Listen, and I will tell you what will take place later in the period of wrath; for it refers to the appointed time of the end. 20 As for the ram that you saw with the two horns, these are the kings of Media and Persia. 21 The male goat[k] is the king of Greece, and the great horn between its eyes is the first king. 22 As for the horn that was broken, in place of which four others arose, four kingdoms shall arise from his[l] nation, but not with his power.
23 At the end of their rule,
when the transgressions have reached their full measure,
a king of bold countenance shall arise,
skilled in intrigue.
24 He shall grow strong in power,[m]
shall cause fearful destruction,
and shall succeed in what he does.
He shall destroy the powerful
and the people of the holy ones.
25 By his cunning
he shall make deceit prosper under his hand,
and in his own mind he shall be great.
Without warning he shall destroy many
and shall even rise up against the Prince of princes.
But he shall be broken, and not by human hands.
26 The vision of the evenings and the mornings that has been told is true. As for you, seal up the vision, for it refers to many days from now.”
27 So I, Daniel, was overcome and lay sick for some days; then I arose and went about the king’s business. But I was dismayed by the vision and did not understand it.
Footnotes
- Daniel 8:2 Gk Theodotion: MT Q Ms repeat in the vision I was looking
- Daniel 8:2 Or the Ulai Gate
- Daniel 8:3 Or gate
- Daniel 8:5 Theodotion: Gk one horn; Heb a horn of vision
- Daniel 8:6 Or gate
- Daniel 8:9 Cn Compare 7.8: Heb one
- Daniel 8:12 Meaning of Heb uncertain
- Daniel 8:13 Meaning of Heb uncertain
- Daniel 8:14 Gk Theodotion Syr Vg: Heb me
- Daniel 8:17 Heb son of man
- Daniel 8:21 Or shaggy male goat
- Daniel 8:22 Gk Theodotion Vg: Heb the
- Daniel 8:24 Theodotion and one Gk Ms: Heb repeats (from 8.22) but not with his power
Daniele 8
Nuova Riveduta 2006
Visione del montone e del capro
8 (A)«Nel terzo anno del regno del re Baldassar, io, Daniele, ebbi una visione dopo quella che avevo avuto prima. 2 Quando ebbi la visione ero a Susa, la residenza reale che è nella provincia di Elam, ma nella visione mi trovavo presso il fiume Ulai.
3 Alzai gli occhi, guardai, ed ecco in piedi davanti al fiume un montone che aveva due corna. Erano alte, ma un corno era più alto dell’altro; il più alto era cresciuto dopo. 4 Vidi il montone che cozzava a occidente, a settentrione e a mezzogiorno. Nessun animale poteva resistergli e non c’era nessuno che potesse liberare dal suo potere; esso faceva quello che voleva e diventò grande.
5 Mentre stavo considerando questo, ecco venire dall’occidente un capro, che percorreva tutta la terra senza toccare il suolo; questo capro aveva un grosso corno fra gli occhi. 6 Il capro si avvicinò al montone dalle due corna, che avevo visto in piedi davanti al fiume, e gli si avventò addosso, con tutta la sua forza. 7 Lo vidi avvicinarsi al montone, infierire contro di lui, colpirlo e spezzargli le due corna. Il montone non ebbe la forza di resistergli, e il capro lo gettò a terra e lo calpestò; non ci fu nessuno che potesse liberare il montone dal potere di quello. 8 Il capro si irrobustì ma, quando fu al culmine della sua potenza, il suo gran corno si spezzò; al suo posto spuntarono quattro grandi corna verso i quattro venti del cielo.
9 Da uno di essi uscì un piccolo corno, che si ingrandì enormemente in direzione del mezzogiorno, dell’oriente e del paese splendido. 10 Crebbe fino a raggiungere l’esercito del cielo; fece cadere a terra una parte di quell’esercito e delle stelle, e le calpestò. 11 Si innalzò fino al capo di quell’esercito, gli tolse il sacrificio quotidiano e sconvolse il luogo del suo santuario. 12 Un esercito fu abbandonato, così pure il sacrificio quotidiano, a causa dell’iniquità, e la verità venne gettata a terra; ma esso prosperò nelle sue imprese. 13 Poi udii un santo che parlava. E un altro santo chiese a quello che parlava: «Fino a quando durerà la visione del sacrificio quotidiano, dell’iniquità devastatrice, del luogo santo e dell’esercito abbandonati per essere calpestati?» 14 Egli mi rispose: “Fino a duemilatrecento sere e mattine; poi il santuario sarà purificato”.
15 Mentre io, Daniele, avevo questa visione e cercavo di comprenderla, ecco in piedi davanti a me una figura simile a un uomo. 16 E udii la voce di un uomo in mezzo al fiume Ulai, che gridò e disse: “Gabriele, spiegagli la visione!” 17 Ed egli venne vicino al luogo dove stavo io; alla sua venuta io fui spaventato e mi prostrai con la faccia a terra, ma egli mi disse: “Sta’ bene attento, o figlio d’uomo, perché questa visione riguarda il tempo della fine”. 18 Mentre egli mi parlava, io mi lasciai andare con la faccia a terra, profondamente assopito; ma egli mi toccò e mi fece stare in piedi. 19 Poi disse: “Ecco, io ti farò sapere ciò che avverrà nell’ultimo tempo dell’indignazione; perché la visione riguarda il tempo della fine. 20 Il montone con due corna, che tu hai visto, rappresenta i re di Media e di Persia. 21 Il capro irsuto è il re di Grecia[a]; e il suo gran corno, fra i suoi occhi, è il primo re. 22 Le quattro corna, sorte al posto di quello spezzato, sono quattro regni che sorgeranno da questa nazione, ma non con la stessa sua potenza. 23 Alla fine del loro regno, quando i ribelli avranno colmato la misura delle loro ribellioni, sorgerà un re dall’aspetto feroce ed esperto in intrighi. 24 Il suo potere si rafforzerà, ma non per la sua propria forza. Egli sarà causa di rovine inaudite, prospererà nelle sue imprese, distruggerà i potenti e il popolo dei santi. 25 A motivo della sua astuzia, la frode prospererà nelle sue mani, il suo cuore si inorgoglirà e distruggerà molte persone che si credevano al sicuro. Si ergerà pure contro il principe dei prìncipi, ma sarà infranto senza intervento umano. 26 La visione delle sere e delle mattine, di cui si è parlato, è vera. Ma tu tieni segreta la visione, perché si riferisce a un tempo lontano”.
27 Allora, io, Daniele, svenni e fui malato per diversi giorni; poi mi alzai e feci gli affari del re. Io ero stupito della visione, ma nessuno se ne accorse».
Footnotes
- Daniele 8:21 Grecia, ebr. Iavan.
Daniel 8
Schlachter 2000
Das Gesicht vom Widder und vom Ziegenbock
8 Im dritten Jahr der Regierung des Königs Belsazar erschien mir, Daniel, ein Gesicht, nach jenem, das mir im Anfang erschienen war.
2 Und ich schaute in dem Gesicht, und es geschah, während ich schaute, da befand ich mich in der Residenz[a] Susa, die in der Provinz Elam liegt, und ich schaute in dem Gesicht, und ich war am Fluss Ulai[b].
3 Und ich hob meine Augen auf und schaute; und siehe, da stand vor dem Fluss ein Widder, der hatte zwei Hörner, und beide Hörner waren hoch; aber das eine war höher als das andere, und das höhere war zuletzt emporgewachsen.
4 Ich sah, wie der Widder gegen Westen, Norden und Süden stieß; und kein Tier konnte vor ihm bestehen, und niemand konnte aus seiner Gewalt erretten, sondern er tat, was er wollte, und wurde groß.
5 Während ich nun achtgab, siehe, da kam ein Ziegenbock von Westen her über die ganze Erde, ohne den Erdboden zu berühren; der Bock aber hatte ein ansehnliches Horn zwischen seinen Augen.
6 Und er kam zu dem Widder, der zwei Hörner hatte, den ich vor dem Fluss hatte stehen sehen, und lief wütend mit seiner ganzen Kraft gegen ihn an.
7 Und ich sah, wie er nahe an den Widder herankam und sich erbittert auf ihn warf und den Widder schlug und ihm seine beiden Hörner zerbrach; und da der Widder nicht stark genug war, um ihm standzuhalten, warf er ihn zu Boden und zertrat ihn; und niemand rettete den Widder aus seiner Gewalt.
8 Der Ziegenbock aber wurde über die Maßen groß; als er aber am stärksten war, zerbrach das große Horn, und es wuchsen an dessen Stelle vier ansehnliche Hörner auf, nach den vier Himmelsrichtungen hin.
9 Und aus einem von ihnen wuchs ein kleines Horn hervor, das tat außerordentlich groß gegen den Süden und gegen den Osten und gegen das herrliche [Land][c].
10 Und es wagte sich bis an das Heer des Himmels heran und warf von dem Heer und von den Sternen etliche auf die Erde und zertrat sie.
11 Ja, bis zum Fürsten des Heeres erhob es sich, und es nahm ihm das beständige [Opfer] weg, und seine heilige Wohnung wurde verwüstet.
12 Und das Heer wurde dahingegeben samt dem beständigen [Opfer] wegen des Frevels, und [das Horn] warf die Wahrheit zu Boden, und sein Unternehmen gelang ihm.
13 Und ich hörte einen Heiligen reden; und ein anderer Heiliger fragte den Betreffenden, der redete: Wie lange gilt dieses Gesicht, nämlich das von dem beständigen [Opfer] und dem verheerenden Frevel, dass sowohl Heiligtum als auch Opferdienst der Zertretung preisgegeben wird?
14 Er sprach zu mir: Bis zu 2 300 Abenden und Morgen; dann wird das Heiligtum gerechtfertigt werden[d]!
Die Deutung des Gesichtes vom Widder und vom Ziegenbock
15 Es geschah aber, als ich, Daniel, das Gesicht sah und es zu verstehen suchte, siehe, da stand einer vor mir, der aussah wie ein Mann.
16 Und ich hörte über dem Ulai[e] eine Menschenstimme, die rief und sprach: Gabriel, erkläre diesem das Gesicht!
17 Da kam er an den Ort, wo ich stand; als er aber kam, erschrak ich so sehr, dass ich auf mein Angesicht fiel. Und er sprach zu mir: Du sollst wissen, Menschensohn, dass das Gesicht sich auf die Zeit des Endes[f] bezieht!
18 Als er aber mit mir redete, sank ich ohnmächtig zur Erde auf mein Angesicht. Er aber rührte mich an und richtete mich wieder auf an meinem Standort.
19 Und er sprach: Siehe, ich verkünde dir, was in der letzten Zeit des Zornes geschehen wird; denn es bezieht sich auf die bestimmte Zeit des Endes.
20 Der Widder mit den beiden Hörnern, den du gesehen hast, das sind die Könige der Meder und Perser.
21 Der zottige Ziegenbock aber ist der König von Griechenland[g]; und das große Horn zwischen seinen beiden Augen, das ist der erste König.
22 Dass es aber zerbrach und an seiner Stelle vier andere aufgekommen sind, bedeutet, dass aus diesem Volk vier Königreiche entstehen werden, doch nicht mit der Macht, die jener hatte.
23 Aber am Ende ihrer Regierung, wenn die Frevler das Maß vollgemacht haben, wird ein frecher und listiger König auftreten.
24 Und seine Macht wird stark sein, aber nicht in eigener Kraft; und er wird ein erstaunliches Verderben anrichten, und sein Unternehmen wird ihm gelingen; und er wird Starke verderben und das Volk der Heiligen.
25 Und wegen seiner Klugheit und weil ihm der Betrug in seiner Hand gelingt, wird er sich in seinem Herzen erheben und viele in ihrer Sorglosigkeit[h] verderben; und er wird gegen den Fürsten der Fürsten auftreten, aber ohne Zutun von Menschenhand zerschmettert werden.
26 Was aber über das Gesicht von den Abenden und Morgen gesagt worden ist, das ist wahr; und du sollst das Gesicht verwahren, denn es bezieht sich auf fernliegende Tage!
27 Aber ich, Daniel, lag mehrere Tage krank, ehe ich wieder aufstehen und die Geschäfte des Königs besorgen konnte. Ich war aber entsetzt über das Gesicht, und niemand verstand es.
Footnotes
- (8,2) od. Burg. Susa war die Residenz der persischen Könige.
- (8,2) Ein Kanal bzw. Fluss, der nahe bei Susa vorbeifließt.
- (8,9) od. gegen die Zierde. Gemeint ist Israel.
- (8,14) Andere Übersetzung: in den rechten Zustand gebracht werden.
- (8,16) w. zwischen [den Ufern] des Ulai.
- (8,17) od. Endzeit.
- (8,21) hebr. Javan.
- (8,25) od. im Frieden / durch Frieden.
Dániel 8
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Látomás a kosról és a bakról
8 Az előző látomás után, Bélsaccar király uralkodásának harmadik évében[a] én, Dániel, egy újabb látomást láttam.[b] 2 Ebben a látomásban Élám tartományban, Súsán[c] várában voltam, az Úlaj csatorna mellett. 3 Ahogy felnéztem, a vízparton egy hosszú szarvú kost láttam. Két szarva közül az egyik később növekedett, és hosszabb volt, mint a másik. 4 A kos a szarvaival nyugat, észak és dél felé öklelt. Semmilyen állat nem tudott ellenállni a kos támadásának, senki sem menekült meg tőle. A kos tetszése szerint tehetett, amit akart, és nagyon erős lett.
5 Miközben ezen gondolkoztam, nyugat felől egy kecskebak közeledett. Oly sebesen rohant, hogy a lába alig érte a földet. A baknak csak egy nagy szarva volt a két szeme között. 6 Teljes erővel nekirohant a kétszarvú kosnak, amelyet a csatorna partján láttam. 7 Dühösen megtámadta, ledöntötte és megtaposta, még a szarvait is letörte. A kos nem tudott ellenállni, és senki sem tudta megmenteni a bak erejétől.
8 Ezután a bak igen naggyá növekedett, de hatalma tetőpontján a nagy szarva letört, és annak helyén négy tekintélyes szarva nőtt a négy égtáj irányába.
9 A négy közül az egyikből egy újabb szarv nőtt ki, amely eleinte kicsi volt, de azután rendkívül hatalmasra fejlődött dél felé, kelet felé és a gyönyörű föld[d] felé. 10 Olyan magasra nőtt, hogy egészen a mennyei seregig fölért. A mennyei seregből[e] egyeseket a földre dobott, és ezeket megtaposta. 11 Még a mennyei sereg Vezérével[f] is szembeszállt: elvette tőle a naponkénti égőáldozatot, és a szentélyét meggyalázta. 12 A mindennapi áldozatot törvénytelen módon megszüntették egy bizonyos időre,[g] az igazságot földre vetették, és lábbal tiporták. Ezt tette az a kicsi szarv, és mindenben sikeres volt.
13 Azután hallottam, amikor két szent[h] beszélt egymással. Az egyik ezt kérdezte: „Meddig fog tartani mindaz, amit a látomás mutat: a napi áldozatok szünetelése, a pusztító bűn, a szentély és a mennyei sereg lábbal tiprása?”
14 A másik szent így felelt: „Így telik el 2 300 este és reggel, azután a szent hely ismét a Törvény szerinti rendben látja el a rendeltetését.”
Gábriel megmagyarázza a látomást
15 Amikor én, Dániel, láttam ezt a látomást, szerettem volna megérteni. Ekkor megállt előttem valaki, aki egy férfihoz hasonlított. 16 Majd egy emberi hangot hallottam az Úlaj csatorna felől: „Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!”
17 Akkor ő odajött hozzám, én pedig megrémültem, és arccal a földre estem. De ő azt mondta: „Ember fia,[i] értsd meg, hogy ez a látomás az utolsó időkre vonatkozik!”
18 Amikor beszélt hozzám, ájultan estem a földre, de ő megérintett, és lábra állított. 19 Ezt mondta: „Figyelj rám! Megmondom neked, mi fog történni a harag időszakának végén. Ez a látomás ugyanis az elrendelt végső időkre vonatkozik.
20 A kétszarvú kos, amelyet láttál, a médek és perzsák birodalmát jelenti. 21 A bozontos szőrű kecskebak a görög birodalmat jelképezi, a szemei között lévő nagy szarv pedig annak első királyát. 22 Láttad, hogy a nagy szarv letörött, és a helyén négy másik nőtt ki. Ez azt jelenti, hogy abból a nemzetből négy királyság alakul ki, de nem olyan erősek, mint az előző.
23 Uralmuk végén, amikor a bűnök már annyira felhalmozódnak, hogy az égig érnek, támad egy kegyetlen és céltudatos király, aki mestere a ravaszságnak és megtévesztésnek. 24 Nagy hatalma lesz, de nem a saját ereje által[j], és csodálatos hatékonysággal pusztít. Amibe belefog, az sikerül, és tetszése szerint cselekszik. Hatalmasokat pusztít el, és a szenteket is gyilkolja.
25 Ravaszsága által sikeresen megtéveszt és becsap sokakat. Saját magát nagyon nagynak képzeli. Sokakat elpusztít, akik biztonságban érzik magukat. Végül ellene támad a Vezérek Vezérének is, de össze fog törni, pedig ember keze nem is nyúl hozzá.
26 Az estékről és reggelekről szóló látomás, és amit erről mondtak neked, az igaz! Most pedig pecsételd le[k] ezt a látomást, mert még messze van az idő, amelyre vonatkozik.”
27 Ezután én, Dániel, napokig kimerülten feküdtem. Majd felerősödtem, és tovább végeztem a feladatokat, amelyeket a király rám bízott. Közben egyre csak a látomáson gondolkoztam, amelyet sem én, sem más nem értett.
Footnotes
- Dániel 8:1 harmadik évében Vagyis kb. Kr.e. 551-ben.
- Dániel 8:1 A 8. fejezet elejétől az eredeti szöveg nyelve ismét a héber.
- Dániel 8:2 Súsán A Perzsa Birodalom fővárosa.
- Dániel 8:9 gyönyörű föld Valószínűleg Júda földjét jelenti.
- Dániel 8:10 mennyei seregből Vagy: „a csillagok közül”. Ugyanígy a 11. és 13. versben is.
- Dániel 8:11 Vezérével Ez a kifejezés magára Istenre utal. Lásd Dán 8:25 és 11:36.
- Dániel 8:12 A mindennapi… időre Vagy: „A sereget kiszolgáltatták a szarvnak egy időre”, vagy: „a mindennapi áldozat helyére a bűn került”.
- Dániel 8:13 két szent Valószínűleg angyalokról van szó.
- Dániel 8:17 Ember fia Ez csak annyit jelent, hogy „ember”, „emberi lény” (tehát nem angyal).
- Dániel 8:24 de nem a saját ereje által A masszoréta héber szövegben ez a rész benne van, de egyes régi kéziratokból hiányzik.
- Dániel 8:26 pecsételd le Vagyis: „zárd le, hogy hosszú ideig senki ne értse meg”. Lásd 12:4.
Daniel 8
La Bible du Semeur
Le bélier et le bouc
Vision du bélier et du bouc
8 La troisième année du règne du roi Balthazar[a], moi, Daniel, j’eus une nouvelle vision après celle que j’avais eue précédemment. 2 Je regardais et je me voyais dans la cité fortifiée de Suse, dans la province d’Elam et, dans ma vision, je me tenais près du fleuve Oulaï[b].
3 Je levai les yeux et je vis un bélier qui se tenait devant le fleuve. Il avait deux très hautes cornes[c] ; l’une d’elles, celle qui avait poussé la dernière, était plus grande que l’autre. 4 Puis je vis le bélier frapper en direction de l’ouest, du nord et du sud, et aucune bête ne pouvait lui résister et personne ne pouvait délivrer de son pouvoir. Il agissait à sa guise et il grandissait.
5 Tandis que je réfléchissais, je vis un bouc[d] arriver de l’occident ; il parcourait toute l’étendue de la terre, sans toucher le sol. Il avait une corne proéminente entre les yeux. 6 Il parvint jusqu’au bélier à deux cornes que j’avais vu devant le fleuve, et se précipita sur lui avec violence. 7 Je le vis arriver à sa hauteur, et s’enrager contre lui. Il le frappa et brisa ses deux cornes ; le bélier n’eut pas la force de lui résister : le bouc le jeta à terre et le piétina. Personne ne vint délivrer le bélier du bouc.
8 Le bouc devint très grand, mais lorsqu’il était encore en pleine vigueur, sa grande corne fut soudain brisée. Quatre cornes proéminentes poussèrent à sa place vers les quatre coins de l’horizon[e]. 9 De l’une d’elles sortit une très petite corne qui grandit démesurément vers le sud, vers l’est et vers le Pays magnifique[f]. 10 Elle grandit jusqu’à s’attaquer à l’armée céleste ; elle fit tomber à terre une partie de cette armée et une partie des étoiles, et elle les piétina[g]. 11 Elle s’exalta au point de défier le Prince de l’armée céleste, elle mit fin au sacrifice perpétuel et bouleversa son sanctuaire jusqu’en ses fondations. 12 A cause de la révolte du peuple contre Dieu[h], l’armée fut livrée au pouvoir de la corne et le sacrifice perpétuel lui fut abandonné. La corne jeta la vérité par terre et réussit dans tout ce qu’elle entreprit[i].
13 J’entendis alors l’un des saints anges parler. Puis un autre saint ange lui demanda : Jusques à quand dureront les événements annoncés par cette vision ? Jusqu’à quand le sacrifice perpétuel sera-t-il supprimé, et la révolte qui cause la dévastation sévira-t-elle ? Pendant combien de temps le sanctuaire et l’armée seront-ils livrés au pouvoir de la corne et foulés aux pieds ?
14 L’autre ange me dit : Pendant 1 150 soirs et 1 150 matins, puis le sanctuaire sera de nouveau consacré au culte.
L’ange Gabriel explique la vision
15 Pendant que moi, Daniel, je contemplais cette vision et que je cherchais à la comprendre, je vis debout, devant moi, un être ayant l’aspect d’un homme. 16 Et j’entendis une voix d’homme venant de l’Oulaï, qui appelait et disait : Gabriel[j], explique-lui la vision.
17 Celui-ci s’avança vers l’endroit où je me tenais. A son approche, je fus pris de frayeur et je tombai face contre terre. Il me dit : Fils d’homme, comprends bien que cette vision concerne le temps de la fin.
18 Pendant qu’il me parlait, je perdis connaissance et tombai face contre terre ; mais il me toucha et me fit tenir debout sur place. 19 Puis il me dit : Je vais te révéler ce qui arrivera à la fin du temps de la colère divine, car un terme lui a été assigné.
20 Le bélier à deux cornes que tu as vu, représente les rois de Médie et de Perse. 21 Le bouc velu, c’est le roi de Grèce, et la grande corne entre ses yeux représente le premier roi de cet empire. 22 Puis elle s’est brisée et quatre cornes ont poussé à sa place : celles-ci représentent quatre royaumes issus de cette nation, qui, cependant, n’auront pas la même puissance.
23 A la fin de leur règne, quand les méchants auront mis le comble à leur révolte contre Dieu, s’élèvera un roi dur et expert en intrigues[k]. 24 Sa puissance ira en croissant, mais non par sa propre force. Il causera d’incroyables ravages et réussira dans ce qu’il entreprendra ; il exterminera de puissants adversaires et décimera les membres du peuple saint. 25 Grâce à son habileté, il réussira à tromper beaucoup de gens, l’orgueil remplira son cœur, il fera périr bien des hommes qui vivaient en paix ; il s’insurgera même contre le Prince des princes, mais il sera brisé sans aucune intervention humaine[l]. 26 Ce qui t’a été annoncé dans la vision des soirs et des matins est parfaitement vrai, mais tiens-en le sens caché, car elle concerne une époque très lointaine.
27 Là-dessus, moi, Daniel, je fus complètement épuisé et malade pendant plusieurs jours. Après cela, je me relevai et je retournai m’occuper des affaires du roi. Je demeurais frappé de stupeur par cette vision que je ne parvenais pas à comprendre.
Footnotes
- 8.1 A partir de ce verset, le texte est de nouveau en hébreu. Pour Balthazar, voir notes 5.1 et 7.1. Cette nouvelle vision précise l’identité des deuxième et troisième royaumes des visions des chapitres 2 et 7.
- 8.2 Suse : capitale de la province babylonienne d’Elam, située sur le golfe Persique. Le fleuve Oulaï : selon certains, une rivière intermédiaire entre les deux fleuves qui passaient près de la ville, d’où la traduction canal Oulaï.
- 8.3 Les deux cornes symbolisent les Mèdes et les Perses (v. 20). C’est Cyrus qui, en 549 av. J.-C., a assuré la prééminence des Perses sur les Mèdes.
- 8.5 Le bouc représente le royaume grec d’Alexandre le Grand, la corne proéminente (v. 21).
- 8.8 Annonce de la mort subite d’Alexandre le Grand à 33 ans, en 323 av. J.-C., et du partage du royaume entre ses quatre généraux (v. 22 ; voir 7.6).
- 8.9 La petite corne : Antiochus Epiphane qui a régné de 175 à 164 av. J.-C. (v. 23-25 et note v. 23). le Pays magnifique : le pays d’Israël (voir 11.16, 41).
- 8.10 Voir Ap 12.4.
- 8.12 A cause … contre Dieu. Autre traduction : par perversité ou à cause d’une injustice. Ce problème de traduction se pose aussi aux v. 13 et 23.
- 8.12 Les v. 11 et 12, difficiles en hébreu, ont donné lieu à des interprétations diverses.
- 8.16 Sur Gabriel, voir 9.21 ; Lc 1.19, 26.
- 8.23 Durant les dernières années de son règne (168 à 164 av. J.-C.), Antiochus IV Epiphane cherchera à détruire la foi juive. Il fera cesser le sacrifice quotidien et, en 169, pénétrera pour la première fois dans le Temple où il fera introduire sa statue.
- 8.25 Antiochus périra en 164 av. J.-C. de maladie ou frappé de folie.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.