Daniel 4
New Revised Standard Version Catholic Edition
Nebuchadnezzar’s Second Dream
4 [a] King Nebuchadnezzar to all peoples, nations, and languages that live throughout the earth: May you have abundant prosperity! 2 The signs and wonders that the Most High God has worked for me I am pleased to recount.
3 How great are his signs,
how mighty his wonders!
His kingdom is an everlasting kingdom,
and his sovereignty is from generation to generation.
4 [b] I, Nebuchadnezzar, was living at ease in my home and prospering in my palace. 5 I saw a dream that frightened me; my fantasies in bed and the visions of my head terrified me. 6 So I made a decree that all the wise men of Babylon should be brought before me, in order that they might tell me the interpretation of the dream. 7 Then the magicians, the enchanters, the Chaldeans, and the diviners came in, and I told them the dream, but they could not tell me its interpretation. 8 At last Daniel came in before me—he who was named Belteshazzar after the name of my god, and who is endowed with a spirit of the holy gods[c]—and I told him the dream: 9 “O Belteshazzar, chief of the magicians, I know that you are endowed with a spirit of the holy gods[d] and that no mystery is too difficult for you. Hear[e] the dream that I saw; tell me its interpretation.
10 [f] Upon my bed this is what I saw;
there was a tree at the center of the earth,
and its height was great.
11 The tree grew great and strong,
its top reached to heaven,
and it was visible to the ends of the whole earth.
12 Its foliage was beautiful,
its fruit abundant,
and it provided food for all.
The animals of the field found shade under it,
the birds of the air nested in its branches,
and from it all living beings were fed.
13 “I continued looking, in the visions of my head as I lay in bed, and there was a holy watcher, coming down from heaven. 14 He cried aloud and said:
‘Cut down the tree and chop off its branches,
strip off its foliage and scatter its fruit.
Let the animals flee from beneath it
and the birds from its branches.
15 But leave its stump and roots in the ground,
with a band of iron and bronze,
in the tender grass of the field.
Let him be bathed with the dew of heaven,
and let his lot be with the animals of the field
in the grass of the earth.
16 Let his mind be changed from that of a human,
and let the mind of an animal be given to him.
And let seven times pass over him.
17 The sentence is rendered by decree of the watchers,
the decision is given by order of the holy ones,
in order that all who live may know
that the Most High is sovereign over the kingdom of mortals;
he gives it to whom he will
and sets over it the lowliest of human beings.’
18 “This is the dream that I, King Nebuchadnezzar, saw. Now you, Belteshazzar, declare the interpretation, since all the wise men of my kingdom are unable to tell me the interpretation. You are able, however, for you are endowed with a spirit of the holy gods.”[g]
Daniel Interprets the Second Dream
19 Then Daniel, who was called Belteshazzar, was severely distressed for a while. His thoughts terrified him. The king said, “Belteshazzar, do not let the dream or the interpretation terrify you.” Belteshazzar answered, “My lord, may the dream be for those who hate you, and its interpretation for your enemies! 20 The tree that you saw, which grew great and strong, so that its top reached to heaven and was visible to the end of the whole earth, 21 whose foliage was beautiful and its fruit abundant, and which provided food for all, under which animals of the field lived, and in whose branches the birds of the air had nests— 22 it is you, O king! You have grown great and strong. Your greatness has increased and reaches to heaven, and your sovereignty to the ends of the earth. 23 And whereas the king saw a holy watcher coming down from heaven and saying, ‘Cut down the tree and destroy it, but leave its stump and roots in the ground, with a band of iron and bronze, in the grass of the field; and let him be bathed with the dew of heaven, and let his lot be with the animals of the field, until seven times pass over him’— 24 this is the interpretation, O king, and it is a decree of the Most High that has come upon my lord the king: 25 You shall be driven away from human society, and your dwelling shall be with the wild animals. You shall be made to eat grass like oxen, you shall be bathed with the dew of heaven, and seven times shall pass over you, until you have learned that the Most High has sovereignty over the kingdom of mortals, and gives it to whom he will. 26 As it was commanded to leave the stump and roots of the tree, your kingdom shall be re-established for you from the time that you learn that Heaven is sovereign. 27 Therefore, O king, may my counsel be acceptable to you: atone for[h] your sins with righteousness, and your iniquities with mercy to the oppressed, so that your prosperity may be prolonged.”
Nebuchadnezzar’s Humiliation
28 All this came upon King Nebuchadnezzar. 29 At the end of twelve months he was walking on the roof of the royal palace of Babylon, 30 and the king said, “Is this not magnificent Babylon, which I have built as a royal capital by my mighty power and for my glorious majesty?” 31 While the words were still in the king’s mouth, a voice came from heaven: “O King Nebuchadnezzar, to you it is declared: The kingdom has departed from you! 32 You shall be driven away from human society, and your dwelling shall be with the animals of the field. You shall be made to eat grass like oxen, and seven times shall pass over you, until you have learned that the Most High has sovereignty over the kingdom of mortals and gives it to whom he will.” 33 Immediately the sentence was fulfilled against Nebuchadnezzar. He was driven away from human society, ate grass like oxen, and his body was bathed with the dew of heaven, until his hair grew as long as eagles’ feathers and his nails became like birds’ claws.
Nebuchadnezzar Praises God
34 When that period was over, I, Nebuchadnezzar, lifted my eyes to heaven, and my reason returned to me.
I blessed the Most High,
and praised and honored the one who lives forever.
For his sovereignty is an everlasting sovereignty,
and his kingdom endures from generation to generation.
35 All the inhabitants of the earth are accounted as nothing,
and he does what he wills with the host of heaven
and the inhabitants of the earth.
There is no one who can stay his hand
or say to him, “What are you doing?”
36 At that time my reason returned to me; and my majesty and splendor were restored to me for the glory of my kingdom. My counselors and my lords sought me out, I was re-established over my kingdom, and still more greatness was added to me. 37 Now I, Nebuchadnezzar, praise and extol and honor the King of heaven,
for all his works are truth,
and his ways are justice;
and he is able to bring low
those who walk in pride.
Footnotes
- Daniel 4:1 Ch 3.31 in Aram
- Daniel 4:4 Ch 4.1 in Aram
- Daniel 4:8 Or a holy, divine spirit
- Daniel 4:9 Or a holy, divine spirit
- Daniel 4:9 Theodotion: Aram The visions of
- Daniel 4:10 Theodotion Syr Compare Gk: Aram adds The visions of my head
- Daniel 4:18 Or a holy, divine spirit
- Daniel 4:27 Aram break off
Daniele 4
Nuova Riveduta 2006
Il grande albero, sogno di Nabucodonosor, spiegato da Daniele
4 (A)«Il re Nabucodonosor alle genti di ogni popolo, nazione e lingua, che abitano su tutta la terra. Pace e prosperità vi siano date in abbondanza.
2 Mi è parso bene di far conoscere i segni e i prodigi che il Dio altissimo ha fatto per me. 3 Come sono grandi i suoi segni! Come sono potenti i suoi prodigi! Il suo regno è un regno eterno e il suo dominio dura di generazione in generazione.
4 Io, Nabucodonosor, ero tranquillo in casa mia e felice nel mio palazzo. 5 Ebbi un sogno che mi spaventò. I pensieri che mi assalivano mentre ero a letto e le visioni del mio spirito mi riempirono di terrore. 6 Ordinai, perciò, di condurre in mia presenza tutti i saggi di Babilonia perché mi dessero l’interpretazione del sogno. 7 Allora vennero i magi, gli incantatori, i Caldei e gli astrologi; io raccontai loro il sogno, ma essi non poterono darmene l’interpretazione. 8 Infine si presentò davanti a me Daniele, detto Baltazzar, dal nome del mio dio, e nel quale è lo spirito degli dèi santi, e io gli raccontai il sogno: 9 “Baltazzar, capo dei magi, io so che lo spirito degli dèi santi è in te e che nessun mistero ti mette in difficoltà. Ecco le visioni che ho avuto nel sogno: tu dammi la loro interpretazione. 10 Queste sono le visioni della mia mente[a] mentre ero sul mio letto: io guardavo, ed ecco, in mezzo alla terra c’era un albero la cui altezza era grande. 11 L’albero era diventato alto e robusto, la sua altezza giungeva al cielo ed era visibile dalle estremità di tutta la terra. 12 Il suo fogliame era bello, il suo frutto era così abbondante che tutti potevano nutrirsene. Le bestie dei campi si riparavano sotto la sua ombra, gli uccelli del cielo abitavano fra i suoi rami e ogni creatura si nutriva del suo frutto. 13 Nelle visioni che ebbi, mentre ero a letto, vidi uno dei santi veglianti scendere dal cielo 14 e gridare con forza: ‘Abbattete l’albero e tagliate i suoi rami; scotete il fogliame e disperdete il suo frutto; fuggano gli animali dalla sua ombra e gli uccelli dai suoi rami! 15 Però lasciate in terra il ceppo e le sue radici, ma legati con catene di ferro e di bronzo, tra l’erba dei campi; sia bagnato dalla rugiada del cielo e, come gli animali, abbia in sorte l’erba della terra. 16 Gli sia cambiato il cuore: invece di un cuore umano, gli sia dato un cuore di bestia, e passino su di lui sette tempi. 17 Questa è la decisione dei veglianti, e la sentenza proviene dai santi, affinché i viventi sappiano che l’Altissimo domina sul regno degli uomini e che egli lo dà a chi vuole, e vi innalza il più misero degli uomini’. 18 Questo è il sogno che io, il re Nabucodonosor, ho fatto; ora tu, Baltazzar, dammene l’interpretazione, perché nessuno dei saggi del mio regno è in grado di darmela; ma tu puoi, perché lo spirito degli dèi santi è in te”».
19 Allora Daniele, detto Baltazzar, rimase per un momento sbigottito e i suoi pensieri lo turbavano. Ma il re gli disse: «Baltazzar, il sogno e l’interpretazione non ti spaventino!» Baltazzar rispose e disse: «Mio signore, il sogno si avveri per i tuoi nemici, e la sua interpretazione per i tuoi avversari! 20 L’albero che il re ha visto e che era diventato alto e robusto, al punto che la sua altezza giungeva al cielo ed era visibile dalle estremità della terra, 21 l’albero dal fogliame bello, dal frutto abbondante in grado di nutrire tutti, sotto il quale si riparavano le bestie dei campi e tra i cui rami abitavano gli uccelli del cielo, 22 sei tu, o re! Tu sei diventato grande e potente: la tua grandezza giunge fino al cielo e il tuo dominio si estende fino alle estremità della terra. 23 Poi il re ha visto un santo vegliante che scendeva dal cielo e diceva: “Abbattete l’albero e distruggetelo, però lasciate in terra il ceppo e le sue radici, legati con catene di ferro e di bronzo, fra l’erba dei campi; sia bagnato dalla rugiada del cielo e abbia la sua parte con gli animali della campagna finché siano passati sopra di lui sette tempi”. 24 Questa è l’interpretazione, o re; è un decreto dell’Altissimo, che sarà eseguito sul re mio signore: 25 tu sarai scacciato di mezzo agli uomini e abiterai con le bestie dei campi; ti daranno da mangiare l’erba come ai buoi e sarai bagnato dalla rugiada del cielo; sette tempi passeranno su di te finché tu riconoscerai che l’Altissimo domina sul regno degli uomini e lo dà a chi vuole. 26 Quanto poi all’ordine di lasciare il ceppo con le radici dell’albero, ciò significa che il tuo regno ti sarà ristabilito, dopo che avrai riconosciuto che il dominio appartiene al cielo. 27 Perciò, o re, accetta il mio consiglio! Metti fine ai tuoi peccati praticando la giustizia, e alle tue iniquità mostrando compassione verso gli afflitti. Forse la tua prosperità potrà essere prolungata».
28 (B)Tutto questo avvenne al re Nabucodonosor. 29 Dodici mesi dopo, mentre passeggiava sul terrazzo del palazzo reale di Babilonia, 30 il re disse: «Non è questa la grande Babilonia che io ho costruita come residenza reale con la forza della mia potenza e per la gloria della mia maestà?» 31 Il re aveva ancora la parola sulle labbra, quando una voce venne dal cielo e disse: «Sappi, o re Nabucodonosor, che il tuo regno ti è tolto; 32 tu sarai scacciato di mezzo agli uomini e abiterai con le bestie dei campi, ti daranno da mangiare erba come ai buoi e passeranno sette tempi sopra di te, finché tu riconoscerai che l’Altissimo domina sul regno degli uomini e lo dà a chi vuole». 33 Nello stesso istante quella parola si adempì su Nabucodonosor. Egli fu scacciato di mezzo agli uomini, mangiò l’erba come i buoi, il suo corpo fu bagnato dalla rugiada del cielo, i capelli gli crebbero come le penne delle aquile e le sue unghie diventarono come quelle degli uccelli.
34 «Alla fine di quei giorni, io, Nabucodonosor, alzai gli occhi al cielo e la ragione tornò in me. Benedissi l’Altissimo, lodai e glorificai colui che vive in eterno: il suo dominio è un dominio eterno e il suo regno dura di generazione in generazione. 35 Tutti gli abitanti della terra sono un nulla davanti a lui; egli agisce come vuole con l’esercito del cielo e con gli abitanti della terra, e non c’è nessuno che possa fermare la sua mano o dirgli: “Che fai?” 36 In quel tempo la ragione tornò in me; la gloria del mio regno, la mia maestà e il mio splendore mi furono restituiti; i miei consiglieri e i miei grandi mi cercarono, io fui ristabilito nel mio regno e la mia grandezza fu superiore a quella che avevo prima. 37 Ora io, Nabucodonosor, lodo, esalto e glorifico il Re del cielo, perché tutte le sue opere sono vere e le sue vie giuste, ed egli ha il potere di umiliare quelli che procedono con superbia».
Footnotes
- Daniele 4:10 Della mia mente, lett. del mio capo.
Daniel 4
Schlachter 2000
4 Ich, Nebukadnezar, lebte sorglos in meinem Haus und glücklich in meinem Palast.
2 Da hatte ich einen Traum, der mich erschreckte, und die Gedanken auf meinem Lager und die Gesichte meines Hauptes ängstigten mich.
3 Und es wurde von mir Befehl gegeben, alle Weisen Babels vor mich zu bringen, damit sie mir die Deutung des Traumes verkündeten.
4 Sogleich kamen die Traumdeuter, Wahrsager, Chaldäer und Zeichendeuter herbei, und ich erzählte vor ihnen den Traum; aber sie konnten mir seine Deutung nicht verkünden,
5 bis zuletzt Daniel vor mich kam, der Beltsazar heißt nach dem Namen meines Gottes, und in welchem der Geist der heiligen Götter ist; vor dem erzählte ich meinen Traum:
6 Beltsazar, du Oberster der Schriftkundigen, von dem ich weiß, dass der Geist der heiligen Götter in dir ist und dass kein Geheimnis dir zu schwierig ist, [vernimm] das Traumgesicht, das ich gesehen habe, und sage mir, was es bedeutet!
7 Das sind aber die Gesichte meines Hauptes auf meinem Lager: Ich schaute, und siehe, es stand ein Baum mitten auf der Erde, und seine Höhe war gewaltig.
8 Der Baum war groß und stark, und sein Wipfel reichte bis an den Himmel, und er war bis ans Ende der ganzen Erde zu sehen.
9 Sein Laub war schön und seine Frucht reichlich, und Nahrung für alle fand sich an ihm; unter ihm suchten die Tiere des Feldes Schatten, und die Vögel des Himmels wohnten in seinen Zweigen, und von ihm nährte sich alles Fleisch.
10 Ich schaute in den Gesichten meines Hauptes auf meinem Lager, und siehe, ein heiliger Wächter stieg vom Himmel herab;
11 und er rief mit gewaltiger Stimme und sprach: Haut den Baum um und schlagt seine Äste ab! Streift sein Laub ab und zerstreut seine Früchte; die Tiere unter ihm sollen wegfliehen und die Vögel von seinen Zweigen!
12 Aber seinen Wurzelstock sollt ihr in der Erde lassen, und zwar in Fesseln aus Eisen und Erz im Gras des Feldes, damit er vom Tau des Himmels benetzt werde und mit den Tieren Anteil habe an den Kräutern der Erde.
13 Sein menschliches Herz soll verwandelt werden, und es soll ihm ein tierisches Herz gegeben werden; und sieben Zeiten sollen über ihm vergehen.
14 Im Rat der Wächter wurde das beschlossen, und von den Heiligen wurde es besprochen und verlangt, damit die Lebenden erkennen, dass der Höchste über das Königtum der Menschen herrscht und es gibt, wem er will, und den Niedrigsten der Menschen darüber setzt!
15 Diesen Traum habe ich, der König Nebukadnezar, gesehen; du aber, Beltsazar, gib die Auslegung, weil alle Weisen meines Reiches nicht imstande sind, mir die Deutung zu verkünden; du aber kannst es, weil der Geist der heiligen Götter in dir ist!
Daniel deutet den Traum
16 Da blieb Daniel, den man Beltsazar nennt, eine Weile ganz starr, und seine Gedanken erschreckten ihn. Der König ergriff das Wort und sprach: Beltsazar, der Traum und seine Deutung dürfen dich nicht erschrecken! Beltsazar antwortete und sprach: Mein Herr, der Traum gelte deinen Hassern und seine Auslegung deinen Feinden!
17 Der Baum, den du gesehen hast, so groß und stark, dass sein Wipfel bis zum Himmel reichte, und der über die ganze Erde zu sehen war,
18 der so schönes Laub hatte und so reiche Früchte trug und an dem sich Nahrung für alle fand, unter dem sich die Tiere des Feldes aufhielten und in dessen Zweigen die Vögel des Himmels wohnten —
19 dieser [Baum] bist du, o König, der du so groß und stark geworden bist und dessen Majestät so groß ist, dass sie bis zum Himmel reicht, und deine Herrschaft bis ans Ende der Erde.
20 Dass aber der König einen heiligen Wächter vom Himmel herabsteigen sah und sagen hörte: Haut den Baum um und verderbt ihn; aber seinen Wurzelstock lasst in der Erde, und zwar in Fesseln von Eisen und Erz im Gras des Feldes, dass er vom Tau des Himmels benetzt werde und seinen Anteil habe mit den Tieren des Feldes, bis sieben Zeiten über ihm vergangen sind!,
21 das hat, o König, folgende Bedeutung, und dies ist der Beschluss des Höchsten, der über meinen Herrn, den König, ergangen ist:
22 Man wird dich von den Menschen ausstoßen, und bei den Tieren des Feldes wirst du dich aufhalten; und man wird dich mit Gras füttern wie die Ochsen und dich vom Tau des Himmels benetzen lassen; und es werden sieben Zeiten über dir vergehen, bis du erkennst, dass der Höchste Macht hat über das Königtum der Menschen und es gibt, wem er will!
23 Weil aber davon die Rede war, man solle den Wurzelstock des Baumes belassen, so wird auch dir dein Königtum wieder zuteil werden, sobald du erkennen wirst, dass der Himmel herrscht.
24 Darum, o König, lass dir meinen Rat gefallen und brich mit deinen Sünden durch Gerechtigkeit und mit deinen Missetaten durch Barmherzigkeit gegen Elende, wenn dein Wohlergehen dauerhaft sein soll!
Die Erniedrigung und Wiederherstellung Nebukadnezars
25 Dies alles ist über den König Nebukadnezar gekommen.
26 Zwölf Monate später nämlich erging er sich auf seinem königlichen Palast in Babel.
27 Da begann der König und sprach: Ist das nicht das große Babel, das ich mir erbaut habe zur königlichen Residenz mit meiner gewaltigen Macht und zu Ehren meiner Majestät?
28 Noch war das Wort im Mund des Königs, da erklang eine Stimme vom Himmel herab: Dir wird gesagt, König Nebukadnezar: Das Königreich ist von dir genommen!
29 Und man wird dich von den Menschen verstoßen, und du sollst dich bei den Tieren des Feldes aufhalten; mit Gras wird man dich füttern wie die Ochsen, und sieben Zeiten sollen über dir vergehen, bis du erkennst, dass der Höchste Macht hat über das Königtum der Menschen und es gibt, wem er will!
30 Im selben Augenblick erfüllte sich das Wort an Nebukadnezar: Er wurde von den Menschen ausgestoßen, fraß Gras wie ein Ochse, und sein Leib wurde vom Tau des Himmels benetzt, bis sein Haar so lang wurde wie Adlerfedern und seine Nägel wie Vogelkrallen.
31 Aber nach Verlauf der Zeit hob ich, Nebukadnezar, meine Augen zum Himmel empor, und mein Verstand kehrte zu mir zurück. Da lobte ich den Höchsten und pries und verherrlichte den, der ewig lebt, dessen Herrschaft eine ewige Herrschaft ist und dessen Reich von Geschlecht zu Geschlecht währt;
32 gegen welchen alle, die auf Erden wohnen, wie nichts zu rechnen sind; er verfährt mit dem Heer des Himmels und mit denen, die auf Erden wohnen, wie er will, und es gibt niemand, der seiner Hand wehren oder zu ihm sagen dürfte: Was machst du?
33 Zur selben Zeit kam mir mein Verstand zurück, und mit der Ehre meines Königtums kehrte auch meine Herrlichkeit und mein Glanz zurück; meine Räte und meine Großen suchten mich auf, und ich wurde wieder über mein Königreich gesetzt und erhielt noch größere Macht.
34 Nun lobe und erhebe und verherrliche ich, Nebukadnezar, den König des Himmels; denn all sein Tun ist richtig, und seine Wege sind gerecht; wer aber hochmütig wandelt, den kann er demütigen!«
Dániel 4
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Nebukadneccar álma a nagy fáról
4 Nebukadneccar király üzenetet küldött birodalma összes népének, nemzetének és nyelvcsoportjának:
„Bőséges békességet és jólétet kívánok nektek!
2 Helyesnek tartom, hogy kihirdessem nektek azokat a csodálatos jeleket, amelyeket a leghatalmasabb Isten vitt véghez a szemem láttára.
3 Milyen hatalmasak az ő jelei,
milyen nagyok csodái!
Birodalma örök királyság,
uralma megmarad
nemzedékről nemzedékre.”
4 Én, Nebukadneccar, gondtalan békességben és jólétben éltem palotámban. 5 De egyik éjjel álmot láttam, amely megrémített. Ágyamban feküdtem, de látomásaim és gondolataim nyugtalanítottak. 6 Parancsoltam hát, hogy jöjjön elém az összes babilóniai bölcs, és fejtsék meg az álmom értelmét. 7 Elém is álltak a varázslók, asztrológusok, jósok és káldeusok mind, akiknek elmondtam, hogy mit álmodtam, de egyikük sem tudta megfejteni. 8 Végül elém jött Dániel — akit istenem neve után Baltazárnak neveztek el —, s akiben a szent istenek szelleme lakik. Neki is elmondtam az álmomat:
9 „Baltazár, bölcsek vezetője, tudom, hogy a szent istenek szelleme lakik benned, és ezért nincs számodra megfejthetetlen titok. Hallgasd meg, mit álmodtam, és mondd meg nekem, hogy mit jelent! 10 Ezt láttam álmomban: Hatalmas fa állt a föld közepén, igen magas termetű. 11 Naggyá növekedett, és megerősödött, csúcsa az égig ért, messzire látszott, a föld széléig. 12 Koronája gyönyörű, termése bőséges, s jutott belőle mindenkinek. Árnyékában tanyáztak a mezei vadak, ágain fészkeltek az égi madarak. Táplált a fa mindenkit az ég alatt.
13 Majd láttam álomban, hogy egy őrszem, egy szent[a] szállt le a mennyből, 14 és ezt kiáltotta: »Vágjátok ki a fát, tördeljétek le ágait! Leveleit szaggassátok le, gyümölcseit szórjátok szét! Fussanak szét árnyékából a vadak, meneküljenek róla a madarak! 15 Tövét és gyökerét hagyjátok a földben, de kötözzétek meg vas- és bronzláncokkal! Így maradjon a mező füvén, égi harmat áztassa, lakjon a mezei vadak közt, s velük együtt legelje a mező füvét! 16 Emberi szív helyett kapjon állati szívet, s maradjon így hét időszakon[b] át!
17 Mennyei őrszemek határozata ez, a szentek döntöttek így, hogy az élők mind megtudják: a Felséges Isten uralkodik minden emberi királyság fölött, s annak adja azt, akinek akarja. Még a legalacsonyabb sorsút is trónra emelheti.«
18 Ez hát az álom, amelyet én, Nebukadneccar király, láttam. Te pedig, Baltazár, magyarázd meg, hogy mit jelent, mert birodalmam egyetlen más bölcse sem volt képes erre! De rólad tudom, hogy megérted, mert a szent istenek szelleme lakik benned.”
Dániel megfejti az álom értelmét
19 Akkor Dániel, akit Baltazárnak is neveznek, megdöbbent; és egy óráig szóhoz sem jutott, mert a gondolatai annyira megrémítették. A király azonban bátorította: „Baltazár, ne rettenj meg az álomtól, és annak jelentésétől!”
Végül Baltazár megszólalt: „Uram, királyom, bárcsak az álom a gyűlölőidre vonatkozna, annak jelentése pedig az ellenségeidre!
20 Álmodban egy hatalmas és erős fát láttál, amelynek teteje az égig ért, és az egész földön látható volt. 21 Lombkoronája gyönyörű és termése bőséges volt. Sokakat táplált, árnyékában tanyáztak a vadállatok, ágain fészkeltek az égi madarak. 22 Ez a fa te vagy, uram, királyom! Mert hatalmassá és erőssé lettél, nagyságod az égig ér, uralmad kiterjed a lakott föld széléig.
23 Azután, királyom, láttad, hogy egy szent őrálló leszállt a mennyből, és ezt mondta: »Vágjátok ki a fát, és pusztítsátok el, de tövét és gyökerét hagyjátok a földben, vas- és bronzláncokkal megkötözve! Így maradjon a mező füvén, áztassa az ég harmata, lakjon a mezei vadak közt, egye velük együtt a föld füvét, s maradjon így hét időszakon át!«
24 Királyom, ez a Felséges Isten határozata, amely beteljesedik rajtad!
Értelme pedig a következő: 25 száműznek téged az emberek közül, és a vadállatok között fogsz majd lakni. Füvet eszel, mint az ökör, és az égi harmat öntözi testedet. Így telik el hét időszak fölötted, amíg megtanulod, megérted és elismered, hogy a Felséges Isten uralkodik minden emberi királyság fölött, és az uralmat annak adja, akinek akarja.
26 Mivel a határozat úgy szólt, hogy a fa tövét és gyökerét hagyják meg, királyságod megmarad számodra, s mihelyst megértetted, hogy a menny Istene uralkodik, vissza is helyeznek trónodra.
27 Most hát, királyom, fogadd meg tanácsomat: szakíts bűneiddel, és élj igazságosan, szabadulj meg vétkeidtől, és bánj irgalmasan az elnyomottakkal! Így talán maradandó lesz békességed és jóléted.”
28-29 Tizenkét hónap múlva mindez beteljesedett Nebukadneccar királyon, amikor a babilóniai királyi palota tetőteraszán sétált. 30 Miközben a nagy várost szemlélte, így kiáltott fel: „Milyen hatalmas és fenséges birodalmam fővárosa! Milyen nagy város ez a Babilon, amelyet hatalmam által építettem!”
31 Még be sem fejezte, amikor egy hang szólt hozzá a mennyből: „Nebukadneccar király! Neked szól ez a határozat: elvették tőled királyi hatalmadat. 32 Száműznek az emberek közül, vadállatok között fogsz lakni, és füvet eszel, mint az ökör. Így telik el hét időszak fölötted, amíg megtanulod, megérted és elismered, hogy a Felséges Isten uralkodik minden emberi királyság fölött, és az uralmat annak adja, akinek akarja.”
33 Ez be is teljesedett a királyon: száműzték az emberek közül, vadállatokkal lakott együtt, füvet evett, mint az ökör, testét az ég harmata öntözte, szőre olyan hosszúra nőtt, mint a sas tollazata, körmei pedig, mint a madarak karmai.
Nebukadneccar dicséri Istent
34 Mihelyt letelt a megszabott idő, én, Nebukadneccar, az égre emeltem a tekintetem, és visszanyertem a józan eszemet.
Akkor áldottam
a Felséges Istent,
dicsértem és dicsőítettem
az Örökkévalót,
kinek uralma
örökké tartó uralom,
királysága nemzedékről
nemzedékre megmarad.
35 Hozzá képest a föld minden lakója
sem ér semmit,
tetszése szerint bánik
az égi seregekkel,
és a földi lakókkal.
Senki sem foghatja le
a Felséges kezét,
senki sem vonhatja kérdőre tetteiért.
36 Mikor visszatért a józan eszem, visszakaptam királyi méltóságom, hatalmam és dicsőségem. Tanácsosaim és főembereim felkerestek, visszahelyeztek királyi trónomra, és még a korábbinál is nagyobb hatalomra tettem szert. 37 Ezért én, Nebukadneccar, áldom, magasztalom és dicsőítem a Menny Királyát, mert minden, amit tesz, helyes és jó! Ő mindenben igazságosan jár el, és a büszkéket megalázhatja.
Footnotes
- Dániel 4:13 egy őrszem, egy szent Valószínűleg egy angyal, akinek az őrködés a feladata.
- Dániel 4:16 hét időszak Valószínűleg azt jelenti: „hét év”. A 23. versben is.
Daniel 4
La Bible du Semeur
4 Moi, Nabuchodonosor, je vivais tranquille dans ma maison et je jouissais de la prospérité dans mon palais. 2 J’ai alors fait un rêve qui m’a rempli d’effroi ; les pensées qui m’ont hanté sur mon lit et les visions de mon esprit m’ont épouvanté. 3 J’ai donc ordonné de convoquer auprès de moi tous les sages de Babylone, pour qu’ils me fassent connaître l’interprétation de mon rêve. 4 Les mages, les magiciens, les astrologues et les devins se sont présentés. Je leur ai exposé le rêve, mais ils n’ont pas pu m’en faire connaître l’interprétation.
5 A la fin, s’est présenté devant moi Daniel, nommé aussi Beltshatsar, d’après le nom de mon dieu[a]. L’esprit des dieux saints réside en lui. Je lui ai raconté mon rêve et je lui ai dit : 6 Beltshatsar, chef des mages, je sais que l’esprit des dieux saints réside en toi, et qu’aucun mystère n’est trop difficile pour toi, écoute donc les visions que j’ai eues dans mon rêve et donne-m’en l’interprétation. 7 Voici quelles étaient les visions de mon esprit pendant que j’étais couché sur mon lit : je regardais et voici ce que j’ai vu :
Au milieu de la terre |se dressait un grand arbre, |dont la hauteur était immense.
8 L’arbre grandit |et devint vigoureux.
Son sommet atteignait le ciel ;
et l’on pouvait le voir |depuis les confins de la terre.
9 Son feuillage était magnifique
et ses fruits abondants.
Il portait de la nourriture |pour tout être vivant.
Les animaux sauvages |venaient s’abriter à son ombre
et les oiseaux |se nichaient dans ses branches.
Tous les êtres vivants |se nourrissaient de ses produits.
10 Pendant que, sur mon lit, je contemplais les visions de mon esprit, je vis apparaître un de ceux qui veillent[b], un saint qui descendait du ciel. 11 Il cria d’une voix forte :
« Abattez l’arbre ! |Coupez ses branches !
Arrachez son feuillage |et dispersez ses fruits,
et que les animaux |s’enfuient de dessous lui,
que les oiseaux |quittent ses branches !
12 Laissez cependant dans la terre |la souche et ses racines,
liées de chaînes de fer et de bronze
au milieu de l’herbe des champs.
Qu’il soit trempé |de la rosée du ciel,
qu’il se nourrisse d’herbe |avec les animaux.
13 Cet homme perdra la raison
et se prendra pour une bête
jusqu’à ce qu’aient passé sept temps[c].
14 Cette sentence |est un décret de ceux qui veillent ;
cette résolution |est un ordre des saints,
afin que tous les vivants sachent |que le Très-Haut domine |sur toute royauté humaine,
qu’il accorde la royauté |à qui il veut,
et qu’il établit roi |le plus insignifiant des hommes. »
15 Tel est le rêve que j’ai eu, moi le roi Nabuchodonosor. Quant à toi, Beltshatsar, donne-m’en l’interprétation puisque tous les sages de mon royaume s’en sont montrés incapables ; mais toi, tu le peux, car l’esprit des dieux saints réside en toi.
Daniel interprète le rêve
16 Alors Daniel, nommé aussi Beltshatsar, demeura un moment interloqué : ses pensées l’effrayaient. Le roi reprit et dit : Beltshatsar, que le songe et son explication ne t’effraient pas !
– Mon Seigneur, répondit Beltshatsar, je souhaiterais que ce songe s’applique à tes ennemis, et sa signification à tes adversaires !
17 Tu as vu un arbre grandir et devenir vigoureux, sa cime touchait le ciel et on le voyait de toute la terre. 18 Cet arbre au feuillage magnifique et aux fruits abondants portait de la nourriture pour tous les êtres vivants. Les animaux sauvages venaient s’abriter sous lui et les oiseaux nichaient dans ses branches. 19 Cet arbre, ô roi, c’est toi ! Car tu es devenu grand et puissant. Ta grandeur s’est accrue, elle atteint jusqu’au ciel et ta domination s’étend jusqu’aux confins de la terre. 20 Le roi a vu ensuite l’un de ceux qui veillent, un saint, descendre du ciel et crier : « Abattez l’arbre et détruisez-le ! Laissez toutefois en terre la souche avec les racines, mais liées de chaînes de fer et de bronze au milieu de l’herbe des champs, qu’il soit trempé de la rosée du ciel, et qu’il se nourrisse d’herbe avec les animaux des champs jusqu’à ce que sept temps aient passé. »
21 Voici ce que cela signifie, ô roi ! Il s’agit là d’un décret du Très-Haut prononcé contre mon seigneur le roi.
22 On te chassera du milieu des humains et tu vivras parmi les bêtes des champs. On te nourrira d’herbe comme les bœufs et tu seras trempé de la rosée du ciel. Tu seras dans cet état durant sept temps, jusqu’à ce que tu reconnaisses que le Très-Haut est le maître de toute royauté humaine et qu’il accorde la royauté à qui il lui plaît. 23 Mais si l’on a ordonné de préserver la souche avec les racines de l’arbre, c’est que la royauté te sera rendue dès que tu auras reconnu que le Dieu des cieux est souverain. 24 C’est pourquoi, ô roi, voici mon conseil : puisses-tu juger bon de le suivre ! Détourne-toi de tes péchés et fais ce qui est juste ! Mets un terme à tes injustices en ayant compassion des pauvres ! Peut-être ta tranquillité se prolongera-t-elle.
Le rêve se réalise
25 Tous ces événements s’accomplirent pour le roi Nabuchodonosor. 26 En effet, douze mois plus tard, il se promenait sur la terrasse du palais royal de Babylone.
27 Il prit la parole et dit : N’est-ce pas là Babylone la grande que moi j’ai bâtie pour en faire une résidence royale ? C’est par la grandeur de ma puissance et pour la gloire de ma majesté que j’ai fait cela.
28 Ces paroles étaient encore sur ses lèvres, qu’une voix retentit du ciel : Roi Nabuchodonosor, écoute ce qu’on te dit : le pouvoir royal t’est retiré ! 29 On te chassera du milieu des humains et tu vivras avec les bêtes des champs, on te nourrira d’herbe comme les bœufs. Tu seras dans cet état durant sept temps, jusqu’à ce que tu reconnaisses que le Très-Haut est maître de toute royauté humaine et qu’il accorde la royauté à qui il lui plaît.
30 Au même instant, la sentence prononcée contre Nabuchodonosor fut exécutée : il fut chassé du milieu des hommes, il se mit à manger de l’herbe comme les bœufs et son corps fut trempé par la rosée du ciel, sa chevelure devint aussi longue que des plumes d’aigle et ses ongles ressemblaient aux griffes des oiseaux.
31 Au terme du temps annoncé, moi, Nabuchodonosor, je levai les yeux vers le ciel, et la raison me revint. Je remerciai le Très-Haut, je louai celui qui vit éternellement, et je proclamai sa gloire :
sa souveraineté |est éternelle
son règne dure d’âge en âge.
32 Tous les habitants de la terre |ne comptent pour rien devant lui,
et il agit comme il l’entend
envers l’armée des êtres |qui vivent dans le ciel |et envers les habitants de la terre.
Personne ne peut s’opposer |à ses interventions
ou lui reprocher : « Que fais-tu ? »
33 A l’heure même, la raison me revint, la gloire de ma royauté, la majesté et la splendeur me furent rendues : mes conseillers et mes dignitaires me rappelèrent et je fus réinstallé sur mon trône avec un surcroît de grandeur. 34 Maintenant, moi, Nabuchodonosor, je loue, j’exalte et je glorifie le Roi des cieux, car il agit en accord avec ses paroles[d] et tout ce qu’il fait est juste, il a le pouvoir d’abaisser ceux qui vivent dans l’orgueil.
Footnotes
- 4.5 Voir 1.7 et note.
- 4.10 Dans la Bible, le terme « veillants » pour désigner les anges se trouve seulement dans Daniel, mais il est fréquent dans les livres apocryphes.
- 4.13 Ce terme, qui peut avoir le sens de « temps » (2.8), de « moment » (3.5) ou de « saison », désigne ici très certainement une année (voir 7.25). De même dans les v. 20, 22, 29.
- 4.34 D’autres comprennent : il agit avec droiture.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.