Daniel 10
New Revised Standard Version Catholic Edition
Conflict of Nations and Heavenly Powers
10 In the third year of King Cyrus of Persia a word was revealed to Daniel, who was named Belteshazzar. The word was true, and it concerned a great conflict. He understood the word, having received understanding in the vision.
2 At that time I, Daniel, had been mourning for three weeks. 3 I had eaten no rich food, no meat or wine had entered my mouth, and I had not anointed myself at all, for the full three weeks. 4 On the twenty-fourth day of the first month, as I was standing on the bank of the great river (that is, the Tigris), 5 I looked up and saw a man clothed in linen, with a belt of gold from Uphaz around his waist. 6 His body was like beryl, his face like lightning, his eyes like flaming torches, his arms and legs like the gleam of burnished bronze, and the sound of his words like the roar of a multitude. 7 I, Daniel, alone saw the vision; the people who were with me did not see the vision, though a great trembling fell upon them, and they fled and hid themselves. 8 So I was left alone to see this great vision. My strength left me, and my complexion grew deathly pale, and I retained no strength. 9 Then I heard the sound of his words; and when I heard the sound of his words, I fell into a trance, face to the ground.
10 But then a hand touched me and roused me to my hands and knees. 11 He said to me, “Daniel, greatly beloved, pay attention to the words that I am going to speak to you. Stand on your feet, for I have now been sent to you.” So while he was speaking this word to me, I stood up trembling. 12 He said to me, “Do not fear, Daniel, for from the first day that you set your mind to gain understanding and to humble yourself before your God, your words have been heard, and I have come because of your words. 13 But the prince of the kingdom of Persia opposed me twenty-one days. So Michael, one of the chief princes, came to help me, and I left him there with the prince of the kingdom of Persia,[a] 14 and have come to help you understand what is to happen to your people at the end of days. For there is a further vision for those days.”
15 While he was speaking these words to me, I turned my face toward the ground and was speechless. 16 Then one in human form touched my lips, and I opened my mouth to speak, and said to the one who stood before me, “My lord, because of the vision such pains have come upon me that I retain no strength. 17 How can my lord’s servant talk with my lord? For I am shaking,[b] no strength remains in me, and no breath is left in me.”
18 Again one in human form touched me and strengthened me. 19 He said, “Do not fear, greatly beloved, you are safe. Be strong and courageous!” When he spoke to me, I was strengthened and said, “Let my lord speak, for you have strengthened me.” 20 Then he said, “Do you know why I have come to you? Now I must return to fight against the prince of Persia, and when I am through with him, the prince of Greece will come. 21 But I am to tell you what is inscribed in the book of truth. There is no one with me who contends against these princes except Michael, your prince.
Footnotes
- Daniel 10:13 Gk Theodotion: Heb I was left there with the kings of Persia
- Daniel 10:17 Gk: Heb from now
Daniele 10
Nuova Riveduta 2006
Visione della gloria di Dio
10 (A)Il terzo anno di Ciro, re di Persia, fu rivelata una parola a Daniele, chiamato Baltazzar; la parola è vera e predice una grande lotta. Egli fu attento al messaggio e capì il significato della visione.
2 «In quel tempo, io, Daniele, feci cordoglio per tre settimane intere. 3 Non mangiai nessun cibo prelibato; né carne né vino entrarono nella mia bocca e non mi unsi affatto sino alla fine delle tre settimane.
4 Il ventiquattresimo giorno del primo mese, mentre mi trovavo sulla sponda del gran fiume, che è il Tigri, 5 alzai gli occhi, guardai, ed ecco un uomo, vestito di lino, che aveva ai fianchi una cintura d’oro di Ufaz. 6 Il suo corpo era come crisolito, la sua faccia splendeva come la folgore, i suoi occhi erano come fuoco fiammeggiante, le sue braccia e i suoi piedi erano come il bronzo splendente e il suono della sua voce era come il rumore d’una moltitudine. 7 Soltanto io, Daniele, vidi la visione; gli uomini che erano con me non la videro, ma un gran terrore piombò su di loro e fuggirono a nascondersi. 8 Io rimasi solo, a contemplare quella grande visione. In me non rimase più forza; il mio viso cambiò colore fino a rimanere sfigurato e le forze mi abbandonarono. 9 Poi udii il suono delle sue parole, ma appena le udii caddi assopito con la faccia a terra. 10 Ed ecco, una mano mi toccò e mi fece stare sulle ginocchia e sulle palme delle mani. 11 Poi mi disse: “Daniele, uomo molto amato, cerca di capire le parole che ti rivolgo e àlzati nel luogo dove stai; perché ora io sono mandato a te”. Quando egli mi disse questo, io mi alzai in piedi, tutto tremante.
12 Egli mi disse: “Non temere, Daniele, poiché dal primo giorno che ti mettesti in cuore di capire e di umiliarti davanti al tuo Dio, le tue parole sono state udite e io sono venuto a motivo delle tue parole. 13 Ma il capo del regno di Persia m’ha resistito ventun giorni; però Michele, uno dei primi capi, è venuto in mio soccorso e io sono rimasto là presso i re di Persia. 14 Ora sono venuto a farti conoscere ciò che avverrà al tuo popolo negli ultimi giorni; perché è ancora una visione che concerne l’avvenire”.
15 Mentre egli mi rivolgeva queste parole, io abbassai gli occhi a terra e rimasi in silenzio. 16 Ed ecco uno che aveva l’aspetto di un figlio d’uomo; egli mi toccò le labbra. Allora aprii la bocca, parlai e dissi a colui che mi stava davanti: “Mio signore, questa visione mi ha riempito di angoscia, le forze mi hanno abbandonato e non mi è più rimasto alcun vigore. 17 Io, tuo servo, non potrei parlare con te, o mio signore, perché ormai non ho più forza e mi manca persino il respiro”. 18 Allora colui che aveva l’aspetto d’uomo mi toccò di nuovo e mi fortificò. 19 Egli disse: “Non temere, o uomo molto amato! La pace sia con te. Coraggio! Sii forte!” Alle sue parole ripresi forza e dissi: “Parla, o mio signore, perché tu mi hai fortificato”.
20 Egli disse: “Sai perché sono venuto da te? Ora torno a lottare con il re di Persia; e quando uscirò a combattere, verrà il principe di Grecia. 21 Ma io ti voglio far conoscere ciò che è scritto nel libro della verità; e non c’è nessuno che mi sostenga contro quelli, tranne Michele vostro capo.
Daniel 10
Schlachter 2000
Daniel fastet und sieht eine himmlische Erscheinung
10 Im dritten Jahr des Kyrus, des Königs von Persien, wurde dem Daniel, der Beltsazar genannt wird, ein Wort geoffenbart; und dieses Wort ist wahr und handelt von einer großen Drangsal; und er verstand das Wort und bekam Verständnis für das Gesicht.
2 In jenen Tagen trauerte ich, Daniel, drei Wochen lang.
3 Ich aß keine leckere Speise, und Fleisch und Wein kamen nicht über meine Lippen, auch salbte ich mich nicht, bis die drei Wochen um waren.
4 Aber am vierundzwanzigsten Tag des ersten Monats befand ich mich am Ufer des großen Stromes, das ist der Hiddekel[a].
5 Und ich hob meine Augen auf und schaute und siehe, da stand ein Mann, in Leinwand gekleidet und die Lenden mit Gold von Uphas umgürtet.
6 Und sein Leib war wie ein Topas, und sein Angesicht strahlte wie der Blitz und seine Augen wie Feuerfackeln; seine Arme aber und seine Füße sahen aus wie leuchtendes Erz, und der Klang seiner Worte war wie das Tosen einer Volksmenge.
7 Und ich, Daniel, sah die Erscheinung allein; die Männer aber, die bei mir waren, sahen die Erscheinung nicht; doch befiel sie ein so großer Schrecken, dass sie flohen und sich verbargen.
8 Und ich blieb allein zurück und sah diese große Erscheinung. Es blieb aber keine Kraft in mir, und mein Aussehen wurde sehr schlecht, und ich behielt keine Kraft.
9 Und ich hörte den Klang seiner Worte; als ich aber den Klang seiner Worte hörte, sank ich ohnmächtig auf mein Angesicht zur Erde nieder.
Ein Engel stärkt Daniel. Der Kampf der Engelmächte
10 Und siehe, eine Hand rührte mich an, sodass ich mich zitternd auf meine Knie und Hände stützen konnte.
11 Und er sprach zu mir: Daniel, du viel geliebter Mann, achte auf die Worte, die ich jetzt zu dir rede, und nimm deine Stellung ein; denn jetzt bin ich zu dir gesandt! Als er dieses Wort zu mir redete, stand ich zitternd auf.
12 Da sprach er zu mir: Fürchte dich nicht, Daniel! Denn von dem ersten Tag an, da du dein Herz darauf gerichtet hast, zu verstehen und dich vor deinem Gott zu demütigen, sind deine Worte erhört worden, und ich bin gekommen um deiner Worte willen.
13 Aber der Fürst des Königreichs Persien hat mir 21 Tage lang widerstanden; und siehe, Michael, einer der vornehmsten Fürsten, ist mir zu Hilfe gekommen, sodass ich dort bei den Königen von Persien entbehrlich war.
14 So bin ich nun gekommen, um dir Einblick darüber zu geben, was deinem Volk am Ende der Tage begegnen wird; denn das Gesicht bezieht sich wiederum auf fernliegende Tage!
15 Da er nun mit diesen Worten zu mir redete, schlug ich meine Augen zur Erde nieder und blieb stumm.
16 Und siehe, da rührte einer, der den Menschenkindern gleich war, meine Lippen an; und ich öffnete meinen Mund, redete und sprach zu dem, der vor mir stand: Mein Herr, wegen dieser Erscheinung haben mich Wehen überfallen, und ich habe keine Kraft behalten!
17 Und wie könnte ein Knecht dieses meines Herrn mit diesem meinem Herrn reden? Und nun ist keine Kraft mehr in mir, und der Atem ist mir ausgegangen!
18 Da rührte mich der, welcher einem Menschen glich, nochmals an und stärkte mich.
19 Und er sprach: Fürchte dich nicht, du viel geliebter Mann! Friede sei mit dir! Sei stark, ja, sei stark! Und als er so mit mir redete, wurde ich gestärkt, und ich sprach: Mein Herr, rede; denn du hast mich gestärkt!
20 Und er sprach: Weißt du, warum ich zu dir gekommen bin? Nun will ich wieder hingehen und mit dem Fürsten von Persien kämpfen; sobald ich aber ausziehe, siehe, so kommt der Fürst von Griechenland!
21 Doch will ich dir verkünden, was in dem Buch der Wahrheit aufgezeichnet ist; und kein Einziger steht mir mutig bei gegen jene als nur euer Fürst Michael.
Footnotes
- (10,4) Der babylonische Name für den Tigris.
Dániel 10
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Látomás a Tigris folyó partján
10 Círusz perzsa király uralkodásának harmadik évében kapta ezt a kijelentést Dániel, akit Baltazárnak is neveznek. A kijelentés hiteles, és nagyon súlyos időszakról szól. Dániel felfogta a kijelentés értelmét, mert látomásban megmagyarázták neki.
2 Abban az időben én, Dániel, böjtöltem három hétig, vagyis 21 napig. 3 Ez alatt nem ettem sem húst, sem más kívánatos ételt, nem ittam bort, és olajjal sem kentem meg magam.
4 Az első hónap 24. napján a nagy Tigris folyó partján álltam. 5 Ahogy felnéztem a magasba, egy férfit láttam, aki fehér lenvászon ruhát viselt, a derekán pedig színarany övet. 6 Teste aranyfényű drágakőhöz hasonlított, arca úgy ragyogott, mint a villám, szeme, mint az égő fáklya, karja és lába, mint a csiszolt bronz. A hangja olyan volt, mint a tenger hullámainak zúgása.
7 Én, Dániel, egyedül láttam ezt a látomást. A velem lévő férfiak nagyon megrémültek, elszaladtak és elrejtőztek, 8 így egyedül maradtam. Amikor ezt a látomást láttam, minden erőm elhagyott, egészen elsápadtam, és csaknem összerogytam. 9 Azután az a férfi megszólított, s mikor a hangját hallottam, elájultam, és arccal a földre estem.
10 Akkor egy kéz megérintett, és felsegített a térdeimre. 11 Az a férfi ezt mondta: „Dániel, te kedves férfi! Értsd meg, amiket mondok neked, és állj fel, mert hozzád küldtek!” Közben remegve felálltam. 12 Így folytatta: „Ne félj Dániel, mert az első naptól kezdve, hogy odaszántad magad a titkok megértésére, és megaláztad magad Istened előtt, ő meghallgatta kérésedet, és engem éppen ezért küldött hozzád. 13 Azonban a Perzsa Birodalom fejedelme[a] 21 napig az utamba állt — emiatt csak most értem ide. Végül Mikaél, az egyik legfőbb fejedelem segítségemre sietett, és így tudtam eljönni, őt pedig ott hagytam a Perzsa Birodalom fejedelménél. 14 Azért jöttem hozzád, hogy megmagyarázzam, mi történik majd népeddel az utolsó időkben. Ez a látomás ugyanis az utolsó időkre vonatkozik.”
15 Miközben ezeket mondta, lehajtottam a fejemet, és egy szót sem tudtam szólni. 16 Akkor valaki, aki egy emberhez hasonlított, hozzám lépett, és megérintette a számat. Ekkor végre meg tudtam szólalni, és ezt mondtam annak, aki előttem állt: „Uram, ez a látomás annyira fájdalmas számomra, hogy semmi erőm nem maradt! 17 Hogyan is tudna szolgád beszélni veled! Hiszen minden erőm elhagyott, és lélegzetet is alig kapok!”
18 Ekkor az emberhez hasonló személy újra megérintett, megerősített, 19 és azt mondta: „Ne félj kedves férfi! Békesség töltsön be! Légy erős, nagyon erős!”
Amint ezt mondta, valóban megerősödtem, és válaszoltam is: „Uram, megerősítettél, most már szólj, figyelek!”
20-21 „Tudod-e miért jöttem? — kérdezte. — Most pedig vissza kell térnem, hogy Perzsia fejedelmével harcoljak. Mikor majd végzek vele, Görögország fejedelme következik.
Előbb azonban elmondom neked, mi van megírva az igazság könyvében.
Ezek ellen a fejedelmek ellen csak Mikaél, a te néped fejedelme segít nekem.
Footnotes
- Dániel 10:13 fejedelme Itt valószínűleg egy olyan szellemi lényről van szó, aki egy egész ország s annak népe felett gyakorolja uralmát. A 10:20–21; 11:1 és 12:1 versekben is.
Daniel 10
La Bible du Semeur
Le temps de la fin
La vision de l’homme vêtu de lin
10 Durant la troisième année du règne de Cyrus[a], empereur de Perse, un message fut révélé à Daniel, nommé aussi Beltshatsar. Cette révélation est authentique, elle annonce un grand combat. Daniel fut attentif à la parole, et il en reçut la compréhension dans une vision.
2 En ces jours-là, moi, Daniel, je fus plongé dans le deuil durant trois semaines entières. 3 Je ne touchai à aucun mets délicat ; je ne pris ni viande, ni vin, et je ne me frottai d’aucune huile parfumée pendant ces trois semaines.
4 Le vingt-quatrième jour du premier mois, je me trouvai sur la rive du grand fleuve, le Tigre. 5 Je levai les yeux, et j’aperçus un homme vêtu d’habits de lin qui portait une ceinture d’or le plus pur[b] autour des reins[c]. 6 Son corps luisait comme de la topaze, son visage flamboyait comme l’éclair, ses yeux étaient pareils à des flammes ardentes, ses bras et ses pieds avaient l’éclat du bronze poli. Quand il parlait, le son de sa voix retentissait comme le bruit d’une grande foule.
7 Moi, Daniel, je fus seul à voir cette apparition, les gens qui étaient avec moi ne la virent pas, ils furent soudain saisis d’une grande frayeur et s’enfuirent pour se cacher. 8 Je demeurai donc seul à contempler cette apparition grandiose. J’en perdis mes forces, je devins tout pâle et mes traits se décomposèrent ; je me sentais défaillir. 9 J’entendis le personnage prononcer des paroles et, en entendant sa voix, je perdis connaissance et je tombai la face contre terre.
Le message de l’ange
10 Alors, une main me toucha, elle me fit me redresser tout tremblant sur mes genoux et sur les paumes de mes mains[d]. 11 Puis le personnage me dit : Daniel, homme bien-aimé de Dieu, sois attentif aux paroles que je t’adresse, mets-toi debout où tu es, car j’ai été maintenant envoyé vers toi. Pendant qu’il prononçait ces mots, je me relevai, tout tremblant.
12 Il poursuivit : Sois sans crainte, Daniel ; car, dès le premier jour où tu as appliqué ton cœur à comprendre et à t’humilier devant ton Dieu, ta prière a été entendue ; et je suis venu vers toi, en réponse à tes paroles. 13 Mais le chef du royaume de Perse s’est opposé à moi durant vingt et un jours. Alors Michel[e], l’un des principaux chefs, est venu à mon aide et je suis resté là auprès des rois de Perse. 14 Je suis venu pour te faire comprendre ce qui arrivera à ton peuple dans l’avenir, car c’est encore une vision qui concerne ce temps-là.
15 Pendant qu’il m’adressait ces paroles, j’inclinai la tête vers le sol et je restais muet. 16 Et voici qu’un personnage qui avait l’aspect d’un homme[f] me toucha les lèvres, alors je pus de nouveau ouvrir la bouche et parler. M’adressant au personnage qui se tenait devant moi, je lui dis : Mon seigneur, cette apparition me remplit d’angoisse au point de m’ôter toute force. 17 Comment le serviteur de mon seigneur, que je suis, pourrait-il parler à mon seigneur qui m’est apparu, alors que je n’ai plus aucune force et que j’ai perdu le souffle ?
18 Alors, celui qui avait l’aspect d’un homme me toucha et me fortifia. 19 Puis il me dit : Sois sans crainte, homme bien-aimé de Dieu ! Que la paix soit avec toi ! Fortifie-toi !
Pendant qu’il me parlait, je repris des forces et je lui dis : Que mon seigneur parle, car tu m’as fortifié !
20 Il me dit : Sais-tu pourquoi je suis venu vers toi ? Je suis sur le point de m’en retourner pour combattre contre le chef de la Perse, et quand je partirai, le chef de la Grèce apparaîtra. 21 Mais auparavant, je vais te révéler ce qui est écrit dans le livre de vérité. Personne ne me soutient contre tous ces adversaires, excepté Michel, votre chef.
Footnotes
- 10.1 C’est-à-dire en 536 ou, peut-être, en 535, av. J.-C.
- 10.5 Littéralement : or d’Ouphaz, mais c’est sans doute là une expression idiomatique.
- 10.5 Pour les v. 5-6, voir Ez 1.7, 13, 16, 24 ; 9.2 ; Ap 1.13-15 ; 2.18 ; 19.12.
- 10.10 Pour les v. 10-11, voir Ez 1.28 à 2.2.
- 10.13 Michel : voir v. 21 ; Jd 9 ; Ap 12.7.
- 10.16 D’après la plupart des manuscrits hébreux. Un manuscrit du texte hébreu traditionnel, le texte hébreu retrouvé à Qumrân et l’ancienne version grecque ont : quelque chose qui avait l’aspect d’une main humaine.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.