Birák 6-8

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Izráel hűtlensége és a midjáni elnyomás

6 Ezután Izráel népe ismét azt tette, amit gonosznak tart az Örökkévaló. Emiatt ő hét éven keresztül kiszolgáltatta őket a midjániaknak. ² Azok pedig kegyetlenül bántak velük. Ezért az izráeliek rejtekhelyeket készítettek a barlangokban és erődítményeket a hegyekben, ahová elrejtették a midjániak elől az élelmet.

³ Mert amikor az izráeliek tavasszal vetettek valamilyen terményt, a midjániak, amálekiek és egyéb keleti nomád törzsek betörtek Izráelbe, ⁴ sőt hosszasan ott is táboroztak, és közben egészen Gáza városáig mindent elpusztítottak, ami csak a földeken termett. Így Izráelben nem maradt semmi gabona. Sőt, még a háziállatokat: a kecskéket, juhokat, marhákat és szamarakat is elhajtották. Izráelnek semmije sem maradt.

⁵ Ezek a keleti törzsek nomád pásztorok voltak, sátrakban laktak, nyájaikkal és számtalan tevéjükkel vonultak helyről-helyre, és úgy ellepték a földet, mint a sáskák. Oly rengetegen voltak, hogy ahol elvonultak, csak pusztaság maradt utánuk. ⁶ A midjániak miatt Izráel népe teljesen elszegényedett, és az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért.

^[7] [a] Izráel népe a midjániak miatt segítségért kiáltott az Örökkévalóhoz. ⁸ Ő pedig egy prófétát küldött hozzájuk, aki ezt mondta: „Az Örökkévaló, Izráel Istene ezt üzeni nektek: »Én hoztalak ki benneteket Egyiptomból, kiszabadítottalak a rabszolgaságból. ⁹ Megszabadítottalak titeket az egyiptomiak kezéből, akik nyomorgattak titeket. Kiűztem előletek a népeket, és földjüket nektek adtam. ¹⁰ Azt mondtam nektek: Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek! Ne tiszteljétek és ne féljétek az emóriak isteneit, akiknek földjén laktok! Ti azonban nem hallgattatok szavamra!«”

Az Örökkévaló angyala meglátogatja Gedeont

¹¹ Ebben az időben eljött az Örökkévaló angyala Gedeonhoz, és leült egy tölgyfa alá az Abíezer nemzetséghez tartozó Jóás birtokán, Ofrában. Gedeon, Jóás fia ekkor éppen titokban búzát csépelt egy szőlőprés rejtekében. Ide bújt el a midjániak elől, hogy megmentse előlük a termést. ¹² Az angyal megjelent Gedeonnak, és így szólította meg: „Az Örökkévaló veled van, bátor vitéz!”

¹³ Gedeon azonban így válaszolt: „Ó Uram! Ha az Örökkévaló valóban velünk van, akkor miért ér bennünket ennyi nyomorúság? Hol vannak most az Örökkévaló csodálatos tettei, amelyekről őseink beszéltek? Hiszen ő hozott ki bennünket Egyiptomból! De most már elhagyott minket az Örökkévaló, és kiszolgáltatott a midjániak kényének-kedvének”.

¹⁴ Akkor az Örökkévaló odafordult Gedeonhoz, és ezt mondta neki: „Én téged küldelek, hogy szabadítsd meg Izráelt a midjániaktól! Indulj el így, ahogy vagy, amennyi erőd van, azzal!”

¹⁵ „Ó Uram! Én szabadítsam meg Izráelt? De hogyan, mikor Manassé egész törzsében a mi családunk a legszegényebb, és apám családjában én vagyok a legfiatalabb?” — szabadkozott Gedeon.

¹⁶ „Én veled leszek — felelte az Örökkévaló —, ezért le fogod győzni a midjániakat, mintha csak egyetlen embert kellene megverned.”

¹⁷ Erre Gedeon így felelt: „Uram, ha kedves vagyok neked, kérlek, erősítsd meg, hogy valóban te vagy az, aki beszélsz velem! ¹⁸ Most hazamegyek, és áldozatot készítek a számodra. Kérlek, várj meg, amíg visszajövök, és eléd teszem az áldozatot!”

„Megvárom, amíg visszajössz” — válaszolta.

¹⁹ Gedeon hazasietett, hogy elkészítse az áldozatot: egy kecskegidát és egy éfá^[b] lisztből kovásztalan lepényeket. A húst egy kosárba tette, a hús levét egy edénybe, és az egészet kivitte a tölgyfához, majd felajánlotta az áldozatot. ²⁰ Isten angyala ekkor azt mondta: „Tedd a húst és a lepényeket a sziklára, a hús levét meg öntsd rá”. Gedeon engedelmeskedett.

²¹ Akkor az Örökkévaló angyala kinyújtotta a botját, és megérintette a húst és a lepényeket, mire a kősziklából tűz csapott ki, amely megemésztette az egész áldozatot. Ekkor az angyal eltűnt Gedeon szeme elől. ²² Gedeon csak ekkor ismerte föl, hogy az Örökkévaló angyalával találkozott. Fölkiáltott: „Ó, Örökkévaló Úr Isten! Hiszen magát az Örökkévaló angyalát láttam szemtől szembe!”

²³ De az Örökkévaló megnyugtatta: „Békesség neked! Ne félj, nem halsz meg!”

²⁴ Akkor Gedeon oltárt épített az Örökkévalónak, és így nevezte: „Az Örökkévaló a békesség”.^[c] Ez az oltár ma is ott található Ofrában, az Abíezer nemzetség birtokán.

Gedeon új oltárt épít az Örökkévalónak

²⁵ Aznap éjjel az Örökkévaló megszólította: „Gedeon, válassz ki apád állatai közül egy bikaborjút és egy hétéves bikát! Rombold le azt az oltárt, amelyet apád épített Baálnak, és vágd ki a mellette felállított Asera-oszlopot!^{[d] 26} A lerombolt oltár helyén, ugyanazon a magaslaton viszont építs oltárt egymásra rakott kövekből Istenednek, az Örökkévalónak. Azután áldozd föl a hétéves bikát az új oltáron égőáldozatul! A tűzhöz használd fel a kivágott Asera-oszlop fáját”.

²⁷ Gedeon ekkor maga mellé vett tíz szolgát, és megtette, amit az Örökkévaló parancsolt. De mivel félt a családjától és a város férfiaitól, éjjel végezte el mindezt.

²⁸ Másnap reggel a város lakói megdöbbenve látták, hogy valaki lerombolta Baál oltárát, kivágta az Asera-oszlopot, másik oltárt épített, és azon bikát áldozott. ²⁹ Egymástól kérdezgették, hogy ki tehette ezt. Végül addig nyomoztak, amíg valaki elárulta, hogy Gedeon, Jóás fia volt az.

³⁰ Akkor a város férfiai Jóáshoz fordultak: „Jóás, add ki nekünk a fiadat! Meg kell halnia, mert lerombolta Baál oltárát, és kivágta az Asera-oszlopot”.

³¹ De Jóás így válaszolt nekik: „Ti akartok harcolni Baálért? Ti véditek őt? Ha valaki Baálért harcol, haljon meg holnap reggelig! Ha Baál valóban isten, akkor harcoljon ő saját magáért! Álljon bosszút — ha tud — azon, aki lerontotta az oltárát!” ³² Jóás még hozzátette: „Ha Gedeon lerombolta Baál oltárát, akkor pereljen vele Baál!” Ez a mondás azután Gedeon új neve lett, s attól kezdve így hívták: „Jerubbaál”.^[e]

Gedeon sereget gyűjt

³³ Ezután a midjániak, az amálekiek és a többi keleti törzsek ismét összegyűltek, átkeltek a Jordánon, és behatoltak Izráelbe, majd tábort vertek a Jezréel völgyében. ³⁴ Az Örökkévaló Szelleme azonban betöltötte Gedeont, aki megfújta a sófárt,^[f] és sereget gyűjtött az idegen törzsek ellen. A saját rokonai, az Abíezer-nemzetség férfiai azonnal hozzá gyülekeztek. ³⁵ Majd Gedeon követeket küldött Manassé, Ásér, Zebulon és Naftáli törzseihez, ahonnan szintén hozzá gyülekeztek a harcképes férfiak.

³⁶ Akkor Gedeon Istenhez fordult: „Uram, te azt mondtad, hogy az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt ellenségeitől. ³⁷ Nézd, itt van ez a maroknyi birkagyapjú! Ezt ma éjjelre kiteszem a dombtetőre, ahol csépelni szoktuk a gabonát. Ha reggel azt látom, hogy a harmat csak erre a gyapjúra szállt, és körülötte minden száraz, akkor tudni fogom, hogy valóban úgy van, ahogy mondtad, és általam akarod megszabadítani Izráelt”.

³⁸ Másnap reggel Gedeon látta, hogy úgy történt, ahogyan kérte: a gyapjúfürt annyira harmatos lett, hogy egy egész csészényi vizet facsart ki belőle.

³⁹ Ekkor újra Istenhez fordult: „Kérlek, Uram, ne neheztelj rám, ha megint kérek tőled valamit! Hadd tegyek még egy próbát: ismét kiteszem éjjelre a gyapjút, de most az maradjon száraz, és rajta kívül minden más legyen harmatos!”

⁴⁰ Isten újra teljesítette Gedeon kérését: azon az éjjelen mindenre leszállt a harmat, csak Gedeon gyapjúfürtjére nem — így az teljesen száraz maradt.

7 Korán reggel Jerubbaál, vagyis Gedeon a seregével a Haród-forrás mellett vert tábort, a midjániak tábora pedig tőlük északra feküdt a völgyben, a Móre-domb lábánál. ² Az Örökkévaló így szólt hozzá: „Gedeon, túl sokan vagytok, így nem adhatok győzelmet nektek a midjániak fölött, mert még a nép dicsekedne, hogy a saját erejükkel szereztek győzelmet maguknak! ³ Ezért menj, és hirdesd ki, hogy aki fél, most menjen haza a Gileád hegyéről”.

Amikor Gedeon ezt kihirdette a seregében, 22 000 katonája azonnal hazament, és csak 10 000 maradt mellette.

⁴ De az Örökkévaló ismét ezt mondta: „Gedeon, még mindig túl sokan vagytok! Vezesd le a forrás mellé a sereged, és majd én szétválogatom őket. Akiről azt mondom, hogy vidd magaddal, az menjen veled. Akiről pedig azt mondom, hogy küldd haza, azt küldd el!”

⁵ Így Gedeon levitte seregét a forráshoz, és ott az Örökkévaló azt mondta neki: „Válaszd szét a sereget két csoportra! Akik úgy isznak a vízből, hogy a kezükkel mernek belőle, és nyaldossák a vizet, mint ahogy a kutyák szokták — azokat állítsd az egyik oldalra! Akik viszont letérdelnek, és lehajolnak a vízhez, azokat állítsd a másik oldalra”.

⁶ Így is történt. Akik az első csoportba kerültek, mindössze háromszázan voltak. A többiek mind letérdeltek, vagy lehajoltak a vízhez. ⁷ „Nézd azt a 300 férfit, akik kezükkel merítettek a vízből! Általuk szabadítalak meg, és általuk adok győzelmet a midjániak fölött. A többieket viszont küldd haza!” — mondta az Örökkévaló Gedeonnak.

⁸ Ezeket tehát Gedeon hazaküldte, de az élelmüket és a sófárokat előbb átadták annak a 300 harcosnak, akik ott maradtak.

A midjániak tábora a völgyben feküdt, Gedeon tábora alatt. ⁹ Azon az éjjelen az Örökkévaló ismét szólt Gedeonhoz: „Kelj föl, Gedeon, és menj le az ellenség táborához! Kezedbe adtam őket. ¹⁰ Ha félsz megtámadni őket, akkor előbb menj le a szolgáddal, Púrával együtt! ¹¹ Hallgasd meg, miről beszélnek ellenségeid, akkor majd fölbátorodsz, és megtámadod őket!”

Gedeon még akkor éjjel lement a szolgájával együtt az ellenséges tábor széléhez.

¹² A midjániak, amálekiek és a többi keleti törzsek tábora úgy terült el a völgyben, mint ahogy a sáskák elborítják a földet. Annyi tevéjük volt, mint a tengerparton a homok. ¹³ Amikor Gedeon a tábor széléig lopódzott, hallotta, amint az egyik férfi éppen az álmát mesélte a másiknak. Ezt mondta: „Képzeld, mit álmodtam! Egy kerek árpakenyér gurult le a dombról Midján táborára, majd felfordította és összedöntötte sátrainkat”.

¹⁴ A másik megértette, mit jelent az álom, és ezt mondta: „Az árpakenyér nem más, mint az izráeli Gedeonnak, Jóás fiának kardja és serege. Semmi kétség, Isten Gedeon kezébe adta a midjániakat és mindenki mást is a táborban!”

¹⁵ Amikor Gedeon meghallotta ezt az álmot és annak magyarázatát, leborult a földre, és imádta az Örökkévalót. Azután visszament Izráel táborába, és felkeltette katonáit: „Ébredjetek! Keljetek föl, induljunk, mert az Örökkévaló kezünkbe adta ellenségeinket!” ¹⁶ Háromszáz fős seregét három csoportba osztotta, s mindegyiküknek adott a kezébe egy-egy sófárt, egy üres cserépkorsót és egy égő fáklyát. A fáklyákat a korsókba tették, hogy a fényüket ne lehessen látni. ¹⁷ Gedeon megparancsolta a katonáinak: „Figyeljétek, hogy én mit teszek, és ti is ugyanazt tegyétek! Most, amikor odalopódzunk az ellenséges tábor széléhez, nagyon figyeljetek, és engem utánozzatok! ¹⁸ Amikor majd én és a csapatom megfújjuk a sófárt, ti is fújjatok bele ott, ahol álltok, a tábor körül! Azután kiáltsatok jó hangosan: »Rajta! Az Örökkévalóért és Gedeonért!«”

^19-20 Gedeon és száz fős csapata éppen akkor ért az ellenséges tábor széléhez, amikor ott a középső éjjeli őrségváltás történt. Akkor mindegyikük egyszerre belefújt a jobb kezében tartott sófárba, földhöz csapta a cserépkorsót, bal kezével pedig magasra emelte a fáklyát, és teljes erővel így kiáltott: „Támadás! Az Örökkévalóért és Gedeonért!”

A másik két csapat is ugyanezt tette: megfújták a sófárokat, összetörték a korsókat, magasra emelték a lobogó fáklyákat, és teljes erővel kiáltották: „Támadás! Az Örökkévalóért és Gedeonért!” ²¹ De Gedeon és az emberei meg sem mozdultak, csak körülállták az ellenség táborát, amely viszont rémülten futásnak eredt, össze-vissza rohangált és ordítozott. ²² Gedeon és 300 katonája mind a maga helyén állt, és mindenki fújta a sófárját.

Az Örökkévaló pedig a midjániak táborában mindenkinek a kardját a saját bajtársa ellen fordította, így egymást kaszabolták le. Azután a maradék futásnak eredt, és rémülten menekült egészen Bét-Sittáig, amely Cerérá mellett van, meg Ábél-Mehóláig, amely Tabbat közelében fekszik.

²³ Izráel harcosai üldözték őket, s ebben Gedeon csapatának segítettek a Naftáli, Ásér és Manassé törzséből hozzájuk csatlakozók is. ²⁴ Gedeon hírnököket küldött Efraim törzséhez, a hegyvidékre, hogy szólítsák fegyverbe a harcosokat, és sietve foglalják el a Jordánon átvezető gázlóhelyeket egészen Bétbáráig, meg a Jordán egész partvidékét. Össze is gyűltek Efraim harcosai és elfoglalták az átkelő-helyeket, hogy a midjániak ne menekülhessenek a Jordánon túlra. ²⁵ Elfogták a midjániak két menekülő vezérét is: Óréb és Zeéb volt a nevük. Az elsőt az Óréb sziklánál, a másodikat a Zeéb szőlőprése mellett ölték meg. A két vezér levágott fejét azután elvitték Gedeonnak a Jordánon túlra, a többiek pedig tovább üldözték a menekülő ellenséget.

8 Azonban az Efraim-törzsbeliek megharagudtak Gedeonra, és heves szemrehányásokat tettek neki: „Miért nem hívtál bennünket is a midjániak ellen a harcba?” ² De Gedeon így felelt nekik: „Ne háborogjatok, hiszen ti sokkal nagyobb győzelmet arattatok, mint én! Azt gondoljátok, hogy én szüreteltem, ti meg csak a maradékot böngésztétek? Nem sokkal többet ér, amit ti elértetek? ³ Az Örökkévaló a ti kezetekbe adta Midján fejedelmeit: Órébet és Zéebet! Ehhez képest, amit én tettem, az szinte semmi!” Ezzel lecsendesítette őket.

Gedeon elfogja Midján két királyát

⁴ Gedeon és háromszáz fős csapata folytatta a menekülő midjániak üldözését, bár nagyon éhesek^[g] és fáradtak voltak. Átkeltek a Jordánon, ⁵ és Szukkót városához érkeztek. Gedeon akkor megkérte a város lakóit: „Kérlek, adjatok néhány kenyeret a katonáimnak, hiszen már nagyon kimerültek! Régóta üldözzük Midján menekülő királyait, Zebahot és Calmunnát”.

⁶ De a város vezetői elutasították: „Már elfogtad Zebahot és Calmunnát? Miért adjunk kenyeret a seregednek?”

⁷ „Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló kezembe fogja adni ezt a két királyt! Azután visszajövök hozzátok, és a pusztai tövisekkel és tüskés vesszőkkel fogom büntetésül végigverni a hátatokat!”

⁸ Tovább mentek tehát étlen-szomjan, és Penúél városához érkeztek. Annak lakosaitól is hasonlóképpen élelmet kért Gedeon a katonáinak, de azok is ugyanúgy elutasították, mint a szukkótiak. ⁹ Gedeon őket is megfenyegette: „Meglátjátok, hogy győzelemmel térek vissza, de akkor lerombolom ezt a tornyot!”

¹⁰ Zebah és Calmunna seregük maradékával együtt egészen Karkor városáig menekült. Seregükből 120 000 férfi elesett a harcokban, és csak 15 000 maradt meg. ¹¹ Gedeon kitartóan üldözte őket, és a nomád pásztorok útján, amely Nóbahtól és Jogbohától keletre halad, utol is érte, és megtámadta a midjániakat. A támadás váratlanul érte őket, és vereséget szenvedtek. ¹² Zebah és Calmunna ugyan elmenekült, de Gedeon utánuk ment, és elfogta mindkettőt, a seregüket pedig teljesen szétverte.

¹³ A harcok után Gedeon, Jóás fia hazafelé indult csapatával. A Heresz-hágónál ¹⁴ Gedeon elfogott egy Szukkótból való ifjút, kikérdezte, és felíratta vele Szukkót vezetőinek a névsorát: összesen 77 férfi nevét.

¹⁵ Amikor Gedeon ismét Szukkóthoz ért, ezt mondta a vezetőknek: „Emlékeztek, hogyan gúnyoltatok: »Már elfogtad Zebahot és Calmunnát? Miért adjunk kenyeret kimerült seregednek?« Most hát jól nézzétek meg, itt van Zebah és Calmunna!” ¹⁶ Azzal a város vezetőit lefogatta, és pusztai tövisekkel meg tüskés vesszőkkel jól elverette őket. ¹⁷ Utána Penúél alá vonult, lerombolta a tornyot, és a város lakóit megölte.

¹⁸ Ezután Gedeon megparancsolta, hogy hozzák elé Zebahot és Calmunnát. Azt kérdezte tőlük: „Milyen férfiakat öltetek meg a Tábór-hegyen?”

„Rád hasonlítottak. Olyanok voltak, mint egy király fiai” — válaszolták azok ketten.

¹⁹ „Bizony a testvéreimet, anyám fiait öltétek meg! — kiáltott föl Gedeon — Az Örökkévalóra esküszöm, hogy ha életben hagytátok volna őket, én is életben hagynálak titeket!”

²⁰ Azután oda fordult Jeterhez, elsőszülött fiához: „Rajta! Öld meg ezt a két királyt!” De Jeter nem húzta ki a kardját, mert még egészen fiatal fiú volt, félt megölni őket.

²¹ Akkor Zebah és Calmunna azt mondta Gedeonnak: „Te magad ölj meg minket, te már erős férfi vagy!” Így hát maga Gedeon ölte meg ezt a két királyt, azután elvette a tevéik nyakáról a félhold alakú díszítéseket.

Gedeon efódot készít

²² Az izráeli férfiak ezt mondták Gedeonnak: „Mivel te szabadítottál meg bennünket a midjániaktól, te uralkodj népünk fölött! Aztán majd a fiad, utána meg annak a fia uralkodjon!”

²³ De Gedeon elutasította ezt: „Nem fogunk uralkodni fölöttetek, sem én, sem a fiam! Az Örökkévaló uralkodjon Izráelen!”

²⁴ Azután még hozzátette: „Azért valamit mégis kérek tőletek: adjon nekem mindegyikőtök egy-egy arany fülbevalót, amelyet a midjániaktól zsákmányolt!” Ugyanis a midjániak izmáeliek voltak, és arany fülbevalókat viseltek.

²⁵ „Örömest neked adjuk azokat!” — válaszolták erre a katonák. Azonnal le is terítettek egy ruhát a földre, és minden harcos arra dobott egy-egy zsákmányolt fülbevalót. ²⁶ Összesen mintegy 1 700 sékel^[h] arany ékszer gyűlt össze így Gedeon számára. Ezen fölül Gedeon zsákmánya volt mindaz, amit ő Midján két királyától elvett: az ékszerek, a bíbor palástok és a tevék nyakán lévő láncok. ²⁷ Az aranyból Gedeon efódot-szobrot készíttetett, amelyet a saját városában, Ofrában helyezett el. Egész Izráel oda ment, hogy azt imádja Istenük, az Örökkévaló helyett. Ez pedig olyan súlyos bűn volt, mint amikor egy asszony megcsalja a férjét. Ugyanakkor Gedeon és a családja számára is csapdának bizonyult ez az efód.

²⁸ Így történt, hogy Midján királyságát az Örökkévaló megalázta Izráel népe által. Azután a midjániak többé nem is tudtak fölülkerekedni Izráelen, amely pedig békességben élt Gedeon idejében, vagyis 40 évig.

Gedeon halála

²⁹ Ezután Jerubbaál, vagyis Gedeon, Jóás fia hazament a saját birtokára, és ott élt. ³⁰ Mivel sok felesége volt, összesen 70 fia született. ³¹ Rajtuk kívül született még egy fia, Abímelek, akinek az anyja Gedeon másodfelesége volt, és Sikemben élt.

³² Gedeon idős korban halt meg, és a saját nemzetsége, az Abíezer-nemzetség családi sírboltjában temették el, Ofrában, ahová korábban Jóást, Gedeon apját is eltemették.

³³ De alighogy Gedeon meghalt, Izráel népe ismét elfordult az Örökkévalótól, és hűtlen^[i] lett hozzá. Idegen isteneket, a Baálokat kezdték imádni, és Baál-Beritet tették meg istenüknek. Ez pedig olyan súlyos bűn volt, mint amikor egy asszony megcsalja a férjét. ³⁴ Hamar elfelejtkezett Izráel népe Istenéről, az Örökkévalóról, aki megszabadította őket minden körülöttük lakó ellenségüktől. ³⁵ Arról is elfelejtkeztek, hogy milyen sokat köszönhetnek Jerubbaálnak, vagyis Gedeonnak, és a családjával sem bántak úgy, ahogyan azt Gedeon megérdemelte volna.