Birák 13-16

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Sámson születése

13 Izráel népe ismét azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart, emiatt ő kiszolgáltatta őket 40 évig a filiszteusoknak, hogy azok uralkodjanak rajtuk.

² Élt ebben az időben egy Mánóah nevű férfi, aki Dán törzséből, Corá városából származott. Mánóah felesége meddő volt, emiatt gyermektelenek voltak.

³ Egyszer az Örökkévaló angyala megjelent Mánóah feleségének, és megszólította: „Figyelj rám! Eddig meddő voltál, de nemsokára mégis áldott állapotba kerülsz, és fiad születik. ⁴ Ezért mostantól fogva ne igyál se bort, se másféle szeszesitalt, és ne egyél tisztátalan^[a] ételt! ⁵ Fiad fog születni, akinek fejét soha ne érje borotva, mert Istennek szentelt nazír^[b] lesz fogantatásától kezdve. Ő kezdi majd megszabadítani Izráel népét a filiszteusok elnyomásától”.

⁶ Az asszony hazament, és elmondta ezt a férjének: „Isten embere jött hozzám, olyan volt, mintha Isten angyala lett volna. Nagyon megrémültem, mert félelmetes volt. Nem mertem megkérdezni tőle, honnan jött, és ő sem mondta meg a nevét. ⁷ Azt mondta nekem: »Fiad fog születni, aki fogantatásától kezdve haláláig Istennek szentelt nazír lesz. Ezért mostantól fogva ne igyál se bort, se másféle szeszesitalt, és ne egyél tisztátalan ételt!«”

⁸ Ekkor Mánóah könyörgött az Örökkévalónak: „Kérlek, Uram, jöjjön el hozzánk ismét Istennek az az embere, akit küldtél! Tanítson meg bennünket, hogyan neveljük a születendő gyermekünket!”

⁹ Isten meghallgatta és teljesítette Mánóah kérését. Isten angyala ismét eljött Mánóah feleségéhez. Az asszony éppen a mezőn volt, de a férje nem volt vele. ¹⁰ Az asszony ekkor hazasietett, és hívta a férjét: „Gyere velem hamar! Ugyanaz a férfi, aki a múltkor beszélt velem, ismét eljött!”

¹¹ Ekkor mindketten visszamentek a mezőre. Mánóah egyenesen a férfihoz fordult: „Te vagy az, aki a múltkor beszéltél a feleségemmel?”

„Én vagyok” — válaszolta az ismeretlen.

¹² „Mit kell tennünk, amikor beteljesedik a szavad? Hogyan bánjunk a gyermekkel, és mit tegyen ő?” — kérdezte Mánóah.

¹³ „A feleségednek mindent elmondtam — válaszolt az Örökkévaló angyala — aszerint éljen! ¹⁴ Semmit ne egyen, ami a szőlőn terem, ne igyon bort vagy másféle szeszesitalt, és ne egyen semmiféle tisztátalan ételt. Mindenben ahhoz tartsa magát, amit mondtam neki!”

¹⁵ Mánóah kérlelte: „Hadd vendégeljünk meg! Kérlek, várd meg, amíg ételt készítünk a számodra egy kecskegidából!”

¹⁶ De az angyal ezt felelte: „Még ha itt marasztalnál, akkor sem ennék az ételből! De ha valóban szeretnél készíteni valamit, akkor a kecskegidát az Örökkévalónak áldozd fel égőáldozatul!” Azért mondta ezt, mert Mánóah még mindig nem értette meg, hogy az Örökkévaló angyalával beszél.

¹⁷ Azután Mánóah ezt kérte tőle: „Kérlek, mondd meg, mi a neved, hogy amikor majd beteljesedik a szavad, tisztelhessünk téged!”

¹⁸ De az Örökkévaló angyala így felelt: „Miért kérded a nevemet? — titokzatos és csodálatos^[c] az”.

^19-20 Akkor Mánóah elkészített egy kecskegidát, meg az ételáldozatot, és egy sziklára helyezve feláldozta az Örökkévalónak, aki titokzatos és csodálatos dolgokat tesz.^[d]

Amikor az oltáron a tűz lángja felcsapott az ég felé, az Örökkévaló angyala a lángok között felszállt a mennybe, és eltűnt. Mánóah és felesége látta ezt, és mindketten arccal a földre estek.

²¹ Mánóah csak ekkor értette meg, hogy az Örökkévaló angyalával beszélt! De az angyal többé nem jelent meg nekik.

²² Mánóah ezt mondta feleségének: „Biztosan meghalunk, mert Istent láttuk!” ²³ De a felesége biztatta: „Ha az Örökkévaló meg akart volna ölni bennünket, akkor nem fogadta volna el tőlünk az égőáldozatot és ételáldozatot! Akkor nem mutatta volna meg ezeket, és nem ígért volna ilyen dolgokat nekünk!”

²⁴ Ezek után az asszony fiút szült, akit Sámsonnak nevezett. A fiú felnőtt, és az Örökkévaló megáldotta őt. ²⁵ Az Örökkévaló Szelleme kezdett működni Sámsonban, amikor még Dán táborában lakott, amely Corá és Estáól városok között terült el.

Sámson lakodalma

14 Egyszer Sámson elment Timnába, és meglátott ott egy filiszteus leányt, aki megtetszett neki^[e]. ² Hazaérve megkérte apját és anyját: „Timnában láttam egy filiszteus leányt, kérjétek őt nekem feleségül!”

³ De az apja és az anyja ezt felelte: „Miért éppen a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz nősülni? Nincsen elég eladó leány a rokonaid vagy Izráel egész népe között?”

De Sámson ezt mondta: „Őt kérjétek nekem feleségül, mert megtetszett nekem!”

⁴ Apja és anyja nem tudta, hogy ezt az Örökkévaló akarta így, mert a filiszteusok ellen akart tenni valamit. Ebben az időben ugyanis Izráel a filiszteusok uralma alatt élt.

⁵ Ezután Sámson a szüleivel együtt Timnába ment. Amikor a város szélén a szőlőskertek közé értek, hirtelen egy ordító fiatal oroszlán támadt Sámsonra, ⁶ akit ebben a pillanatban hatalmas erővel betöltött az Örökkévaló Szelleme. Puszta kézzel megragadta az oroszlánt, és kettészakította, mintha csak egy kis kecskegida lett volna. Azonban szüleinek nem szólt erről egy szót sem.

⁷ Azután Sámson megérkezett Timnába, és beszélt azzal a leánnyal, aki nagyon tetszett neki.

⁸ Egy idő múlva ismét Timnába ment, de ez alkalommal már a menyegzőjére készült. Útközben letért az útról, hogy megnézze annak az oroszlánnak a tetemét, amelyet a múltkor ő ölt meg. Meglepetésére azt látta, hogy méhek vertek tanyát a tetemben, és már mézet is gyűjtöttek. ⁹ Sámson vett a mézből a markába, és útközben kóstolgatta. Azután adott belőle a szüleinek is, akik szintén ettek belőle, de nem mondta meg nekik, honnan vette a mézet.

¹⁰ Ezután Sámson apja ismét Timnába ment, hogy a menyasszony szüleivel beszéljen. Sámson pedig a szokás szerint nagy lakodalmat tartott Timnában. ¹¹ A filiszteusok 30 férfit küldtek a lakodalomba, hogy Sámsont tartsák szemmel. ¹² Sámson ezt mondta nekik: „Ajánlok nektek egy fogadást: Felteszek nektek egy találós kérdést. Ha a lakodalom 7 napja alatt meg tudjátok fejteni, adok nektek 30 finom lenvászonból készült inget és 30 ruhát. ¹³ De ha addig nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem ugyanennyi inget és ruhát”. Azok elfogadták az ajánlatot: „Jól van, halljuk a találós kérdést!”

¹⁴ Sámson akkor előadta a rejtvényt:

Azok harmincan három napig hiába törték a fejüket a megoldáson. ¹⁵ Végül a negyedik^[f] napon Sámson feleségéhez fordultak: „Vedd rá a férjedet, hogy árulja el a megoldást neked, te pedig mondd el nekünk. Ha nem, akkor fölgyújtjuk apád házát veled együtt! Azért hívtatok meg a lakodalomba, hogy kifosszatok bennünket?”

¹⁶ Sámson felesége ettől kezdve állandóan sírva zaklatta a férjét: „Látom, nem is szeretsz engem igazán! Biztosan megutáltál! Látod, feltettél egy találós kérdést népem ifjainak, és nekem sem árulod el a megfejtést!”

„Még a szüleimnek sem árultam el, miért mondanám meg neked?” — válaszolt Sámson.

¹⁷ De a felesége egyre csak sírdogált, és napokon keresztül nyaggatta Sámsont. A lakodalom utolsó, vagyis hetedik napján Sámson végül beadta a derekát, és elárulta a megoldást, a felesége meg titokban elmondta a 30 filiszteus ifjúnak.

¹⁸ Eljött a lakodalom utolsó napja, de még naplemente előtt a 30 férfi előállt Sámsonnak a megoldással:

Sámson így válaszolt:

¹⁹ Akkor az Örökkévaló Szelleme betöltötte Sámsont, aki elment Askelón városába. Ott megölt 30 filiszteus férfit, elvette minden értéküket, ruháikat pedig odaadta a 30 ifjúnak, akik megfejtették a rejtvényt. Ezután nagy haraggal hazament apja házába.

²⁰ A feleségét viszont feleségül adták az egyik filiszteus ifjúhoz.

Sámson hőstettei a filiszteusok ellen

15 Történt ezután, hogy búzaaratás idején Sámson ismét Timnába ment, hogy meglátogassa a feleségét. Vitt magával egy kecskegidát is ajándékba. Azt mondta a felesége apjának: „Eljöttem a feleségemhez, hogy vele legyek. Hadd menjek be hozzá, a szobájába!”

De az apa nem engedte: ² „Már nem mehetsz be hozzá, mert közben feleségül adtam őt az egyik ifjúhoz. Azt hittem, már végleg megutáltad a leányomat, és nem kell neked. De itt van a kisebbik leányom, ő még szebb, vedd őt feleségül!”

³ Sámson haragosan ezt válaszolta: „Most aztán igazán senki sem tehet szemrehányást nekem, ha bosszút állok a filiszteusokon!”

⁴ Azzal elment, és összefogdosott 300 rókát. Kettőt-kettőt a farkuknál összekötözött, és egy csóvát erősített, a farkuk közé. ⁵ Majd meggyújtotta a csóvákat, és eleresztette a rókákat a filiszteusok gabonatábláiba. Az égő farokkal rohangáló rókák fölgyújtották mind a lábon álló, mind a már learatott gabonát, sőt még a szőlőskerteket és az olajfaligeteket is.

⁶ A filiszteusok igyekeztek megtudni, ki tette ezt. Valaki megmondta nekik: „Sámson volt az, annak a timnai embernek a veje. Azért tette, mert apósa elvette tőle a feleségét, és egy másik ifjúhoz adta feleségül”. Ezért a filiszteusok megégették Sámson feleségét, meg annak apját is.

⁷ Sámson erre azt mondta a filiszteusoknak: „Mivel ezt tettétek, nem nyugszom addig, amíg bosszút nem állok rajtatok!” ⁸ Ezzel rátámadt a filiszteusokra, és úgy megverte őket, hogy sokan belehaltak. Azután elment az Étám-sziklához, és ott lakott egy barlangban.

⁹ Válaszul a filiszteusok serege behatolt Júda területére, és tábort vertek Lehi városánál. ¹⁰ A júdabeliek megkérdezték tőlük: „Miért vonultatok föl ellenünk?”

„Azért, hogy Sámsont elfogjuk, és bosszút álljunk rajta azért, amit tett velünk!” — válaszolták azok.

¹¹ Ekkor Júdából háromezren az Étám-sziklához, Sámson barlangjához mentek, és ezt mondták neki: „Látod, milyen nagy bajt hoztál ránk! Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk?”

Sámson ezt felelte: „Csak úgy bántam velük, ahogyan ők énvelem!”

¹² „Azért jöttünk, hogy megkötözzünk, és átadjunk a filiszteusoknak” — mondták a júdaiak.

„Nem bánom — felelte Sámson —, de esküdjetek meg, hogy ti magatok nem fogtok bántani!”

¹³ „Megesküszünk neked — válaszolták —, csak megkötözünk, és átadunk a filiszteusoknak. Nem fogunk megölni, ebben biztos lehetsz!” Majd jól megkötözték két új kötéllel, és elvezették a szikláról.

¹⁴ Amikor Lehi^[g] városához értek, a filiszteusok eléjük jöttek. Már előre ujjongtak, hogy Sámson végre a kezük közé kerül. Ekkor az Örökkévaló Szelleme olyan erővel töltötte be Sámsont, hogy ő könnyedén letépte magáról a köteleket. Úgy szétmállottak karjáról a kötelek, mint a cérnaszálak, ha tűz éri őket. ¹⁵ Majd fölkapott egy csontot, és azzal verte a filiszteusokat. Mintegy ezret megölt közülük egy szamár-állkapoccsal, amely még meg sem száradt.

¹⁶ Azután így kiáltott föl:

¹⁷ Majd elhajította a szamárcsontot, és elnevezte azt a helyet Állcsont-magaslatnak.

¹⁸ A harc után nagyon megszomjazott, és az Örökkévalóhoz kiáltott: „Uram, te nagy győzelmet adtál szolgádnak! Most mégis szomjan haljak meg, és így kerüljek a körülmetéletlenek kezébe?”

¹⁹ Akkor Isten válaszul megnyitotta azt a sziklahasadékot, amely Lehi mellett található, és forrást fakasztott belőle. Sámson ivott belőle, ereje visszatért, és szelleme feléledt. A forrást pedig így nevezte el: „A kiáltó forrása”. Még ma is ott található Lehi közelében.

²⁰ Sámson húsz évig vezette és védelmezte Izráel népét a filiszteusok idejében.

Sámson Gázában

16 Egyszer Sámson Gázába ment, ott meglátott egy prostituáltat, és bement hozzá. ² Valaki azonban elhíresztelte, hogy Sámson a városban van. Erre a gázaiak a város kapujához mentek, és egész éjjel lesben álltak, hogy mikor reggel kijön, megöljék. ³ Sámson azonban éjféltájban fölkelt, és a város kapujához ment. Megragadta és kiszakította az egész kaput a falból, és a kapufélfákkal, zárakkal együtt a vállára vette. Az egészet fölvitte a Hebron melletti hegy tetejére!^[i]

Sámson és Delila

⁴ Történt ezek után, hogy Sámson megszeretett egy filiszteus nőt, akit Delilának hívtak, és a Szórék-patak völgyében lakott.

⁵ A filiszteusok fejedelmei elmentek Delilához, és ezt ajánlották neki: „Vedd rá Sámsont, hogy árulja el neked, miben rejlik nagy erejének a titka, és hogyan lehet őt egyáltalán legyőzni. Akkor majd megkötözzük, és elbánunk vele. Ha megteszed, mindegyikünktől kapsz 1 100 sékel ezüstöt”.^[j]

⁶ Ettől kezdve Delila faggatta Sámsont: „Mondd meg nekem, kérlek, miben rejlik a te nagy erőd titka! Mivel lehet téged megkötözni, hogy tehetetlen legyél?”

⁷ Sámson ezt felelte: „Ha megkötöznek hét nyers ínnal^[k], amely még nem száradt meg, akkor én is olyan gyenge leszek, mint akárki más”.

⁸ Ezután a filiszteusok fejedelmei hoztak hét nyers inat, amelyek még nem száradtak meg, s ezekkel Delila megkötözte Sámsont. ⁹ Közben a másik szobában a filiszteusok lesben álltak. Akkor Delila kiáltott Sámsonnak: „Jönnek a filiszteusok, hogy elfogjanak!” Erre Sámson olyan könnyedén elszakította az inakat, mintha cérnaszálak lettek volna, amelyet tűz perzsel meg. Így hát nem tudódott ki, miben van az ereje.

¹⁰ „Látom, jól becsaptál! Hazudtál nekem! Kérlek, mondd meg igazán, mivel lehet téged megkötözni!” — unszolta ismét az asszony.

¹¹ „Ha teljesen új kötelekkel kötöznek meg, amelyeket még sohasem használtak, akkor én is olyan gyenge leszek, mint akárki más” — mondta Sámson.

¹² Delila ezután új köteleket szerzett, s azokkal kötözte meg Sámsont, majd rákiáltott: „Jönnek a filiszteusok, hogy elfogjanak!” Közben a másik szobában a filiszteusok lesben álltak. Sámson azonban ismét könnyedén elszakította az új köteleket is, akárcsak egy cérnaszálat.

¹³ „Mindeddig becsaptál és hazudtál! Mondd már meg végre igazán, mivel lehet téged megkötözni!” — követelőzött Delila.

„Azzal, ha a 7 hajfonatomat összeszövöd a szövőszéken, mert akkor én is olyan gyenge leszek, mint akárki más” — felelte Sámson.

¹⁴ Ezután Delila megvárta, amíg Sámson elalszik, akkor összeszőtte a férfi 7 hosszú hajfonatát,^[l] majd még egy cövekkel a földhöz is szegezte a szövőszéket. Akkor rákiáltott: „Jönnek a filiszteusok, hogy elfogjanak!” Sámson fölébredt, azonnal kiszakította a földből a cöveket, és kiszabadította haját a szövedékből.

¹⁵ Delila szemére vetette Sámsonnak: „Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, amikor már háromszor is bolonddá tettél? Nem szeretsz te engem, hiszen nem árultad el, miben van az a nagy erőd!” ¹⁶ Nap-nap után folyton zaklatta Sámsont, és mindenáron ki akarta erőszakolni, hogy fedje fel a titkát előtte. Végül Sámson halálosan belefáradt, ¹⁷ és elmondta neki a titkot: „Tudd meg, hogy én Istennek szentelt nazír vagyok anyám méhétől fogva! Emiatt soha nem vágták le a hajamat. Ha lenyírnák, akkor nekem is csak annyi erőm maradna, mint bárki másnak”.

¹⁸ Delila látta, hogy Sámson egész szívét-lelkét kitárta előtte, és ezúttal valóban igazat mondott. Üzent hát a filiszteus fejedelmeknek, hogy még egyszer jöjjenek el, mert Sámson minden titkát feltárta előtte. Azok el is jöttek, s még az ígért pénzt is magukkal hozták.

¹⁹ Ezután Delila elaltatta Sámsont az ölében, majd intett egy filiszteusnak, aki lenyírta az alvó férfi hét hajfonatát. Ekkor Sámsont valóban elhagyta az ereje. ²⁰ Akkor Delila ismét rákiáltott: „Sámson, ébredj! Jönnek a filiszteusok, hogy elfogjanak!” Sámson fölriadt, és azt gondolta, hogy most is könnyedén kiszabadítja magát. Még nem tudta, hogy az Örökkévaló már eltávozott tőle. ²¹ A rárohanó filiszteusok foglyul ejtették, majd megvakították, azután Gázába vitték. Ott erős bronzláncokkal megbilincselték, és börtönbe zárták, ahol a malomkövet kellett forgatnia. ²² Azonban ahogy telt-múlt az idő, Sámsonnak újra megnőtt a haja.

Sámson utolsó hőstette és halála

²³ Egyszer a filiszteusok fejedelmei nagy ünnepet tartottak istenük, Dágon tiszteletére, akinek áldozatokat mutattak be. Örömükben ezt énekelték:

^24-25 Amikor már az egész ünneplő sokaság jókedve magasra hágott, valakinek az az ötlete támadt, hogy vezessék elő Sámsont, hadd gúnyolódjanak rajta. Kihozták a foglyot a börtönből, a nagy oszlopcsarnokba vitték, és az oszlopok közé állították, az összegyűltek elé. Amikor a filiszteusok meglátták a vak Sámsont, örömujjongásban törtek ki, és istenüket, Dágont kezdték dicsérni:

²⁶ Sámson akkor ahhoz a fiúhoz fordult, aki őt a kezénél fogva vezette: „Vezess oda azokhoz az oszlopokhoz, amelyek az épületet tartják, hadd támaszkodjam hozzájuk!”

²⁷ A nagy épület tömve volt ünneplő filiszteusokkal, előkelő férfiakkal és nőkkel, s ott voltak a városok fejedelmei is. Csak a tetőteraszon vagy 3 000 személy tolongott, mert mindannyian Sámsont akarták látni, akiből csúfot űztek.

²⁸ Közben Sámson az Örökkévalóhoz kiáltott: „Örökkévaló Úr Isten! Csak még ez egyszer tekints reám! Csak még ez egyszer add vissza erőmet, hadd álljak bosszút a filiszteusokon két szemem világáért!” ²⁹ Azzal nekifeszült a két középső oszlopnak, amelyek az egész épület terhét hordozták: egyiket a jobb, másikat a bal kezével nyomta. ³⁰ Felkiáltott: „Haljak meg a filiszteusokkal együtt!” — s ekkor minden erejét megfeszítve kilökte az oszlopokat a helyükről úgy, hogy az egész épület összeomlott. A romok alatt lelte halálát az összes filiszteus fejedelem és mindazok, akik az épületben voltak. Így Sámson a halálával több filiszteust ölt meg, mint egész életében, amíg harcolt velük.

³¹ Azután eljöttek érte a rokonai, és eltemették őt az apja, Mánóah sírkamrájába, amely Córá és Estáól között található. Sámson 20 éven keresztül vezette Izráel népét.