Pál útja Jeruzsálembe

21 Miután elbúcsúztunk a vezetőktől, útra keltünk, és egyenesen Kószba hajóztunk. Másnap Rodoszba érkeztünk, majd onnan Patarába indultunk. ² Itt találtunk egy másik hajót, amely Föníciába tartott. Erre felszálltunk, és útnak indultunk.

³ Miután megláttuk Ciprust, és bal kéz felől elhajóztunk mellette, Szíria felé indultunk, és Tírusz városában kötöttünk ki. Itt a hajóból partra tették a rakományt. ⁴ Tíruszban felkerestük Jézus tanítványait, és hét napig velük maradtunk. A testvérek a Szent Szellem által azt mondták Pálnak, hogy ne menjen Jeruzsálembe. ⁵ Amikor már letelt az időnk, mégis továbbutaztunk. Az egész gyülekezet, az asszonyokkal és gyerekekkel együtt kikísért bennünket a városon kívül, egészen a tengerig. A parton letérdeltünk és imádkoztunk, ⁶ majd elbúcsúztunk egymástól. Felszálltunk a hajóra, ők pedig hazamentek.

⁷ Tíruszból továbbhajózva Ptolemaiszban kötöttünk ki. Itt is üdvözöltük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk. ⁸ Másnap továbbindultunk, majd Cézáreába érkeztünk. Itt Fülöp házához mentünk, és nála maradtunk. Ő volt az egyik a hét szolgálatra beállított testvér^[a] közül, és mindenhol az örömüzenetet hirdette. ⁹ Négy hajadon leánya volt, akik mindannyian a prófétálás ajándékát kapták.

¹⁰ Néhány napja már ott voltunk, amikor egy Agabosz nevű próféta érkezett Júdeából. ¹¹ Odajött hozzánk, elvette Pál övét, összekötözte vele a saját kezét-lábát, majd ezt mondta: „A Szent Szellem azt mondja, hogy ennek az övnek a gazdáját így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, majd átadják őt az Istent nem ismerő más népeknek.”

¹² Amikor ezt hallottuk, mi is, meg a többiek is kérlelni kezdtük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. ¹³ Ő azonban így válaszolt: „Miért sírtok? Ne keserítsetek, hiszen felkészültem rá, hogy megkötöznek, vagy akár meg is ölnek Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”

¹⁴ Mivel nem hagyta, hogy lebeszéljük, nem is próbálkoztunk tovább, hanem azt mondtuk: „Legyen úgy, ahogy az Úr akarja!”

¹⁵ Néhány nap múlva elindultunk Jeruzsálembe. ¹⁶ A cézáreai tanítványok közül is velünk jöttek néhányan. Elvezettek bennünket a ciprusi Mnázón házához, aki Jézus első tanítványai közé tartozott. Nála laktunk egy ideig.

A jeruzsálemi gyülekezet vezetőinél

¹⁷ Amikor Jeruzsálembe értünk, a testvérek örömmel fogadtak bennünket. ¹⁸ Másnap Pál velünk együtt meglátogatta Jakabot és a jeruzsálemi gyülekezet vezetőit, akik mind együtt voltak. ¹⁹ Pál köszöntötte őket, majd részletesen beszámolt arról, hogy mi mindent tett Isten az ő szolgálatán keresztül az Izráelen kívüli népek között. ²⁰ Ezt hallva a jeruzsálemi testvérek dicsérték Istent.

Majd azt mondták Pálnak: „Testvér, látod, hogy a zsidók közül milyen sok ezren lettek Jézusban hívőkké, és ugyanakkor a Mózes Törvényének is mind buzgón engedelmeskednek? ²¹ Ők viszont azt hallották rólad, hogy mindenhol azt tanítod a többi országban élő zsidóknak, hogy hagyják el Mózes Törvényét: ne metéljék körül a gyermekeiket, és ne kövessék a hagyományokat.

²² Most mit tegyünk? A zsidó hívők biztosan megtudják, hogy megérkeztél. ²³ Tedd meg, amit mondunk neked! Van közöttünk négy férfi, akik fogadalmat tettek^[b] Istennek. ²⁴ Vidd őket magaddal, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást^[c], és fizesd ki a költségeiket, hogy lenyírassák a hajukat!^[d] Így mindenki meg fogja tudni, hogy nem igaz, amit rólad hallottak, és hogy te magad is úgy élsz, hogy engedelmeskedsz a Törvény parancsainak.

²⁵ Ami pedig az Izráelen kívüli hívőket illeti, nekik írtunk egy levelet, hogy

²⁶ Pál tehát csatlakozott ahhoz a négy férfihoz, és másnap velük együtt elvégezte a tisztulási szertartást. Azután elment a Templomba és bejelentette, hogy mikor jár le a tisztulásuk ideje, s hogy akkor készítsék el értük az áldozatot.

Pált a zsidók majdnem megölik

²⁷ Amikor a hét nap már majdnem letelt, néhány Kis-Ázsiából jött zsidó meglátta Pált a Templomban. Ezek az kis-ázsiaiak Pál ellen uszították a többieket, akik erőszakkal megragadták őt, és közben azt kiáltozták: ²⁸ „Izráeli férfiak, segítsetek! Ez az a férfi, aki népünk, Törvényünk és szent Templomunk ellen tanít minden városban mindenkit! Ráadásul nem zsidókat is behozott a Templom területére, és ezzel tisztátalanná tette a szent helyet!” ²⁹ (Ezt azért mondták, mert előzőleg látták Pált és Trofimoszt a városban. Trofimosz Efezusból jött, és görög volt. A zsidók azt hitték, hogy Pál bevitte őt a Templom területére.)

³⁰ Az egész város felbolydult emiatt, és a nép a Templom udvarába csődült. Erőszakkal megragadták Pált, kivonszolták onnan, a kapukat pedig azonnal bezárták. ³¹ A feldühödött tömeg meg akarta ölni Pált. Közben azonban valaki szólt a római katonai parancsnoknak, hogy Jeruzsálemben zűrzavar támadt. ³² A parancsnok azonnal maga mellé vette a tisztjeit, meg a katonáit, és ezekkel együtt lefutott oda, ahol a csődület volt. Amikor az emberek meglátták a parancsnokot és a katonákat, elengedték Pált, és nem verték tovább.

A rómaiak fogságába kerül

³³ A parancsnok letartóztatta Pált, és megparancsolta a katonáinak, hogy két lánccal kötözzék meg. Ezután megkérdezte, hogy kicsoda ez a Pál, és mi rosszat tett. ³⁴ De a sokaság össze-vissza kiabált, és a parancsnok a nagy zűrzavarban nem tudta kideríteni, hogy valójában mi is történt. Ezért megparancsolta, hogy Pált vigyék fel az erődbe. ³⁵ Amikor a lépcsőkhöz értek, a katonák felvették Pált, és úgy vitték fel a lépcsőn. ³⁶ Így védték meg a dühös tömegtől, amely jött utána, és folyton azt kiáltozta: „Pusztuljon! Öld meg!”

³⁷ Amikor már éppen be akarták vinni az erődbe, Pál megkérdezte a parancsnokot: „Mondhatok neked valamit?”

Az így válaszolt: „Tudsz görögül? ³⁸ Hát nem te vagy az az egyiptomi férfi, aki nemrég lázadást szított, és négyezer gyilkost vezetett a pusztába?”

³⁹ Pál így válaszolt: „Nem, én zsidó vagyok. Tarzuszból, a híres cilíciai városból származom. De kérlek, engedd meg, hogy szólhassak a néphez!”

⁴⁰ Amikor a parancsnok megengedte, Pál megállt a lépcsőn, és intett a tömegnek. Ekkor mindenki lecsendesedett, Pál pedig héberül szólalt meg. Ezt mondta: