Add parallel Print Page Options

Pál Korinthusban

18 Ezután Pál továbbment Athénból Korinthusba, ahol találkozott egy Akvila nevű zsidó férfival, aki Pontuszból származott. Mivel Claudius császár[a] elrendelte, hogy minden zsidó hagyja el Rómát, Akvila — a feleségével, Priszcillával együtt — kénytelen volt máshová költözni. Nem sokkal Pál előtt érkeztek Itáliából Korinthusba.

Pál meglátogatta őket, és attól kezdve náluk is lakott. Mivel Pálnak is sátorkészítő volt a mestersége, ezután együtt is dolgoztak.

Pál minden szombaton elment a helyi zsinagógába, és ott érveléssel, sőt vitatkozással is igyekezett meggyőzni mind a zsidókat, mind a görögöket.

Miután Szilász és Timóteus megérkezett Macedóniából, Pál minden idejét annak szentelte, hogy Isten üzenetét hirdesse a zsidóknak, és minden erejével meggyőzze őket arról, hogy Jézus a Messiás. A zsidók azonban elutasították az üzenetét, és kitartóan ellenkeztek Pállal, sőt, szidalmazták és átkozták. Ekkor Pál lerázta ruhájáról a port,[b] és azt mondta nekik: „Ha nem fogtok üdvözülni, arról csak ti tehettek! Az én lelkiismeretem tiszta, mert mindent megtettem, hogy megmentselek titeket. Mostantól kezdve a görögökhöz[c] megyek.”

Azzal otthagyta őket, és Titiusz Jusztusz házába költözött, aki az igaz Istent imádta,[d] és a zsinagóga mellett lakott. Kriszpusz, a zsinagóga vezetője egész családjával együtt mégis hitt az Úrban. Korinthusban még sokan mások is hallották Pál beszédét, és hittek Jézusban, majd pedig bemerítkeztek.

Egyik éjjel az Úr látomásban így szólt Pálhoz: „Ne félj! Bátran beszélj továbbra is, ne hallgass el, 10 mert én veled vagyok! Senki sem fog megtámadni, vagy bántani téged. Sokan vannak ebben a városban, akik az enyémek!” 11 Ezért Pál még másfél évig Korinthusban maradt: hirdette és tanította Isten beszédét és üzenetét.

Pál a kormányzó előtt

12 Amikor Gallió volt Akhája kormányzója, a korinthusi zsidók összefogtak, rátámadtak Pálra, és erőszakkal Gallió elé hurcolták. 13 Ezzel vádolták a kormányzó előtt: „Ez a férfi azt tanítja a népnek, hogy olyan módon imádják Istent, amely ellenkezik a mi Törvényünkkel.”

14 Pál éppen mondani akart valamit, de szóhoz sem jutott, mert Gallió ezt válaszolta a zsidóknak: „Ha bűncselekményről, vagy valami törvénytelenségről lenne szó, akkor meghallgatnálak benneteket, zsidók. 15 Mivel azonban csak szavakról, nevekről és a saját törvényetek kérdéseiről vitatkoztok, ezt intézzétek el magatok között! Én nem leszek bíró ilyen dolgokban.” 16 Ezzel elküldte őket a bíróságról.

17 Ekkor a zsidók megragadták Szószthenészt, aki akkor a zsinagóga vezetője volt, és a bíróság előtt megverték. Gallió azonban ügyet sem vetett rájuk.

Pál visszatér a szíriai Antiókhiába

18 Pál sokáig Korinthusban maradt a testvérek között, azután elbúcsúzott tőlük, és Szíriába hajózott. Priszcilla és Akvila is vele tartott. Amikor Kenkreába értek, Pál levágatta a haját, mert fogadalmat tett Istennek.[e] 19 Amikor megérkeztek Efezusba, Priszcilla és Akvila letelepedett a városban. Pál Efezusban is bement a zsinagógába, ahol beszélgetett és vitatkozott a zsidókkal. 20 Azok kérték, hogy maradjon még náluk, de ő tovább akart utazni. 21 Amikor elbúcsúzott tőlük, azt mondta: „Ha Isten is akarja, még visszajövök hozzátok.” Azután hajóra szállt, és tovább utazott Efezusból.

22 Cézáreában szállt partra, majd innen felment Jeruzsálembe. Köszöntötte a helyi gyülekezetet, azután a szíriai Antiókhiába ment. 23 Egy ideig ott maradt, azután innen is továbbutazott, s bejárta Galácia és Frígia vidékét. Minden városban biztatta és erősítette Jézus tanítványait.

Apollós Efezusban és Korinthusban

24 Közben egy Apollós nevű művelt zsidó férfi érkezett Efezusba. Alexandria városából származott, kitűnő szónok volt, és nagyon jól ismerte az Írásokat. 25 Apollós már korábban kapott valamilyen tanítást az Úr Útjáról, de csak azt a bemerítést ismerte, amelyet Bemerítő János hirdetett. Ennek ellenére nagy buzgalommal hirdette, és tanította a Jézussal kapcsolatos dolgokat. 26 Apollós kezdett az efezusi zsinagógába járni, és ott nagyon bátran beszélt. Amikor Priszcilla és Akvila hallották Apollóst, meghívták magukhoz. Beszélgettek vele, és részletesebben elmagyarázták neki Isten Útját.

27 Ezután Apollós el akart menni Akhájába. Az efezusi testvérek biztatták, és levelet írtak az Akhájában lakó tanítványoknak, hogy fogadják őt szívesen. Amikor azután Apollós odaérkezett, nagy segítséget jelentett azoknak, akik Isten kegyelme által hívőkké lettek. 28 Apollós ugyanis a nyilvánosság előtt tartott viták során meggyőző erővel cáfolta a zsidók érvelését, és az Írások alapján bebizonyította, hogy Jézus a Messiás.

Footnotes

  1. Apostolok 18:2 Claudius császár Római császár, aki Kr.u. 41–45 között uralkodott.
  2. Apostolok 18:6 lerázta… port Ezzel figyelmeztette őket, hogy megszakít velük minden kapcsolatot.
  3. Apostolok 18:6 görögökhöz Szó szerint: „a nem zsidókhoz”.
  4. Apostolok 18:7 aki… imádta Ez a kifejezés azt jelenti, hogy nem volt zsidó származású, mégis Izráel Istenét imádta. Lásd ApCsel 16:14.
  5. Apostolok 18:18 Pál… Istennek Zsidó szokás szerint így fejezte ki, hogy Istennek tett fogadalmának letelt az ideje.

Corinth

18 1-4 After Athens, Paul went to Corinth. That is where he discovered Aquila, a Jew born in Pontus, and his wife, Priscilla. They had just arrived from Italy, part of the general expulsion of Jews from Rome ordered by Claudius. Paul moved in with them, and they worked together at their common trade of tentmaking. But every Sabbath he was at the meeting place, doing his best to convince both Jews and Greeks about Jesus.

5-6 When Silas and Timothy arrived from Macedonia, Paul was able to give all his time to preaching and teaching, doing everything he could to persuade the Jews that Jesus was in fact God’s Messiah. But no such luck. All they did was argue contentiously and contradict him at every turn. Totally exasperated, Paul had finally had it with them and gave it up as a bad job. “Have it your way, then,” he said. “You’ve made your bed; now lie in it. From now on I’m spending my time with the other nations.”

7-8 He walked out and went to the home of Titius Justus, a God-fearing man who lived right next to the Jews’ meeting place. But Paul’s efforts with the Jews weren’t a total loss, for Crispus, the meeting-place president, put his trust in the Master. His entire family believed with him.

8-11 In the course of listening to Paul, a great many Corinthians believed and were baptized. One night the Master spoke to Paul in a dream: “Keep it up, and don’t let anyone intimidate or silence you. No matter what happens, I’m with you and no one is going to be able to hurt you. You have no idea how many people I have on my side in this city.” That was all he needed to stick it out. He stayed another year and a half, faithfully teaching the Word of God to the Corinthians.

12-13 But when Gallio was governor of Achaia province, the Jews got up a campaign against Paul, hauled him into court, and filed charges: “This man is seducing people into acts of worship that are illegal.”

14-16 Just as Paul was about to defend himself, Gallio interrupted and said to the Jews, “If this was a matter of criminal conduct, I would gladly hear you out. But it sounds to me like one more Jewish squabble, another of your endless hairsplitting quarrels over religion. Take care of it on your own time. I can’t be bothered with this nonsense,” and he cleared them out of the courtroom.

17 Now the street rabble turned on Sosthenes, the new meeting-place president, and beat him up in plain sight of the court. Gallio didn’t raise a finger. He could not have cared less.

Ephesus

18 Paul stayed a while longer in Corinth, but then it was time to take leave of his friends. Saying his good-byes, he sailed for Syria, Priscilla and Aquila with him. Before boarding the ship in the harbor town of Cenchrea, he had his head shaved as part of a vow he had taken.

19-21 They landed in Ephesus, where Priscilla and Aquila got off and stayed. Paul left the ship briefly to go to the meeting place and preach to the Jews. They wanted him to stay longer, but he said he couldn’t. But after saying good-bye, he promised, “I’ll be back, God willing.”

21-22 From Ephesus he sailed to Caesarea. He greeted the church there, and then went on to Antioch, completing the journey.

23 After spending a considerable time with the Antioch Christians, Paul set off again for Galatia and Phrygia, retracing his old tracks, one town after another, putting fresh heart into the disciples.

24-26 A man named Apollos came to Ephesus. He was a Jew, born in Alexandria, Egypt, and a terrific speaker, eloquent and powerful in his preaching of the Scriptures. He was well-educated in the way of the Master and fiery in his enthusiasm. Apollos was accurate in everything he taught about Jesus up to a point, but he only went as far as the baptism of John. He preached with power in the meeting place. When Priscilla and Aquila heard him, they took him aside and told him the rest of the story.

27-28 When Apollos decided to go on to Achaia province, his Ephesian friends gave their blessing and wrote a letter of recommendation for him, urging the disciples there to welcome him with open arms. The welcome paid off: Apollos turned out to be a great help to those who had become believers through God’s immense generosity. He was particularly effective in public debate with the Jews as he brought out proof after convincing proof from the Scriptures that Jesus was in fact God’s Messiah.