A A A A A
Bible Book List

Apostolok 17 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Pál és Szilász Thesszalonikában

17 Pál és Szilász Amfipolisz és Apollónia érintésével Thesszalonikába érkeztek. Ebben a városban zsinagógájuk is volt az ott élő zsidóknak. Pál — szokása szerint — itt is elment a zsinagógába. Három héten keresztül minden szombaton vitatkozott a zsidókkal az Írásokról. Magyarázta és be is bizonyította nekik az Írások alapján, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és azután fel kellett támadnia a halálból. Azt mondta nekik: „Az a Jézus a Messiás, akit én hirdetek nektek.” Néhányan elfogadták ezt, és csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz.

Ebbe a zsinagógába azonban nem csak zsidók, hanem olyan görögök is jártak, akik az igaz Istent imádták, meg gazdag és előkelő asszonyok is. Közülük is sokan csatlakoztak Pálékhoz. Ezt látva, azok a zsidók, akik nem hittek Jézusban, féltékenységgel teltek meg. Maguk mellé vettek néhány lézengő, hitvány embert a piactérről, akiknek segítségével csődületet támasztottak, és fellármázták az egész várost. A feldühödött tömeget azután Jázon házához vezették, hogy Pált és Szilászt erőszakkal kihozzák onnan, és a városi népgyűlés elé állítsák.

Pálékat azonban nem találták ott, ezért Jázont ragadták meg, és néhány másik testvérrel együtt a város vezetői elé hurcolták őket. A vezetők előtt ezt kiabálták: „Ezek a bajkeverők, akik az egész világot felforgatták, most itt is megjelentek, és Jázon befogadta őket! Szembeszállnak a császár parancsával, mert mást tartanak királynak: egy bizonyos Jézust!”

A tömeg és a város vezetői ezen nagyon felháborodtak. A vezetők kötelezték Jázont és a testvéreket, hogy egy bizonyos összeget helyezzenek letétbe, s azután szabadon engedték őket.

Pál és Szilász Béreában

10 Ezután a testvérek még azon az éjszakán útnak indították Pált és Szilászt, akik továbbmentek Bérea városába. Amikor megérkeztek, ott is elmentek a zsinagógába. 11 Az ottani zsidó közösség tagjai nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikabeliek. Nyitott szívvel és örömmel fogadták az üzenetet, amelyet Pál hirdetett. Naponta tanulmányozták az Írásokat, és gondosan megvizsgálták, hogy valóban igaz-e, amit Páltól hallottak. 12 Ennek az lett az eredménye, hogy sokan hittek Jézusban. De nemcsak a zsidók közül, hanem a gazdag és előkelő görög asszonyok és férfiak közül is sokan hívőkké lettek.

13 Amikor azonban a thesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti Isten üzenetét, oda is utánamentek, és Pál ellen uszították a helybelieket. 14 Ekkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált a tengerhez, míg Szilász és Timóteus a városban maradtak. 15 Azok a testvérek, akik elkísérték Pált, egészen Athén városáig mentek vele, majd visszatértek Béreába. Pál azt üzente velük Szilásznak és Timóteusnak, hogy ők is minél hamarabb menjenek utána Athénbe.

Pál Athénben

16 Pál tehát Athénben várta Szilászt és Timóteust. Nagyon felháborodott, amikor látta, hogy a város tele van bálványszobrokkal. 17 Itt is elment a zsinagógába, és vitatkozott a zsidókkal és az istenfélő görögökkel. Naponta beszélgetett azokkal is, akiket éppen a város főterén talált. 18 Vitába is keveredett néhány filozófussal, akik az epikureusokhoz, illetve a sztoikusokhoz tartoztak.

Néhányan ezek közül azt mondták: „Ez az ember össze-vissza beszél! Mit akarhat mondani?” Mások meg azt mondták: „Úgy látszik, valami idegen isteneket hirdet” — Pál ugyanis Jézusról és a feltámadásról beszélt nekik.

19 Azután magukkal vitték Pált, hogy az Areopágosz elé állítsák. Azt mondták neki: „Magyarázd el nekünk ezt az új dolgot, amiről beszélsz, mert nem értjük! 20 Furcsa, amit mondasz, de szeretnénk megérteni.” 21 Az athéniek és az ott tartózkodó idegenek ugyanis mind azzal töltötték az idejüket, hogy új elméleteket hirdettek, vagy azokat hallgatták.

22 Pál tehát felállt az Areopágosz tanácsa előtt, és beszédet tartott: „Athéni férfiak, úgy látom, ti valóban nagyon vallásosak vagytok! 23 Amikor a városotokban jártam, megnéztem a szentélyeiteket. Találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt írva: » az ismeretlen istennek«. Éppen ő az, akiről én beszélek — akit ti nem ismertek, mégis tiszteltek.

24 Ő az Isten, aki teremtette az egész világot és mindent, ami benne van. Ő a Menny és a Föld Ura, aki nem kézzel készített templomokban lakik, 25 és nincs szüksége rá, hogy az emberek szolgálják őt, mintha valamiben hiányt szenvedne. Éppen ellenkezőleg: ő ad mindenkinek életet, leheletet, és minden mást is, ami szükséges. 26 Ő teremtette az első embert, és annak az utódaiból az összes nemzetet, és azt akarta, hogy az emberek az egész Földön mindenhol elterjedjenek. Ő határozta meg a népek lakóhelyének határait, és azt is, hogy meddig lakhatnak ott.

27 Mindezt azért tette, hogy az emberek keressék Istent, kinyújtsák a kezüket utána, és talán meg is találják. Pedig nincs messze egyikünktől sem, 28 mert benne élünk, mozgunk, és vagyunk. Költőitek közül az egyik ezt mondta: »Az ő gyermekei vagyunk.«

29 S mivel valóban Isten gyermekei vagyunk, hogyan is gondolhatnánk, hogy Isten hasonló lenne az aranyból, ezüstből vagy kőből készült dolgokhoz, amelyeket az emberi képzelet és művészet formált?

30 Mindeddig Isten türelmesen elnézte, hogy az emberek nem ismerik és nem értik őt. Most azonban parancsolja az egész világon mindenkinek, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és térjenek vissza őhozzá. 31 Mert Isten már kijelölte azt a napot, amelyen majd igazságos ítéletet tart az összes ember fölött. Ezt az ítéletet egy olyan férfira bízta, akit erre a célra már régen kiválasztott, és ezt azzal bizonyította mindenki számára, hogy feltámasztotta a halálból!”

32 Amikor azonban Pál a halottak feltámadását említette, egyesek csúfolódni kezdtek, mások meg azt mondták: „Majd később még meghallgatunk erről.” 33 Pál ezután otthagyta őket. 34 Néhányan azonban hittek Jézusban, és csatlakoztak Pálhoz. Ezek között volt Dioniziosz, az Areopágosz tanácsának egyik tagja, egy Damarisz nevű asszony és még néhányan mások.

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Acts 17 The Message (MSG)

Thessalonica

17 1-3 They took the road south through Amphipolis and Apollonia to Thessalonica, where there was a community of Jews. Paul went to their meeting place, as he usually did when he came to a town, and for three Sabbaths running he preached to them from the Scriptures. He opened up the texts so they understood what they’d been reading all their lives: that the Messiah absolutely had to be put to death and raised from the dead—there were no other options—and that “this Jesus I’m introducing you to is that Messiah.”

4-5 Some of them were won over and joined ranks with Paul and Silas, among them a great many God-fearing Greeks and a considerable number of women from the aristocracy. But the hard-line Jews became furious over the conversions. Mad with jealousy, they rounded up a bunch of brawlers off the streets and soon had an ugly mob terrorizing the city as they hunted down Paul and Silas.

5-7 They broke into Jason’s house, thinking that Paul and Silas were there. When they couldn’t find them, they collared Jason and his friends instead and dragged them before the city fathers, yelling hysterically, “These people are out to destroy the world, and now they’ve shown up on our doorstep, attacking everything we hold dear! And Jason is hiding them, these traitors and turncoats who say Jesus is king and Caesar is nothing!”

8-9 The city fathers and the crowd of people were totally alarmed by what they heard. They made Jason and his friends post heavy bail and let them go while they investigated the charges.

Berea

10-12 That night, under cover of darkness, their friends got Paul and Silas out of town as fast as they could. They sent them to Berea, where they again met with the Jewish community. They were treated a lot better there than in Thessalonica. The Jews received Paul’s message with enthusiasm and met with him daily, examining the Scriptures to see if they supported what he said. A lot of them became believers, including many Greeks who were prominent in the community, women and men of influence.

13-15 But it wasn’t long before reports got back to the Thessalonian hard-line Jews that Paul was at it again, preaching the Word of God, this time in Berea. They lost no time responding, and created a mob scene there, too. With the help of his friends, Paul gave them the slip—caught a boat and put out to sea. Silas and Timothy stayed behind. The men who helped Paul escape got him as far as Athens and left him there. Paul sent word back with them to Silas and Timothy: “Come as quickly as you can!”

Athens

16 The longer Paul waited in Athens for Silas and Timothy, the angrier he got—all those idols! The city was a junkyard of idols.

17-18 He discussed it with the Jews and other like-minded people at their meeting place. And every day he went out on the streets and talked with anyone who happened along. He got to know some of the Epicurean and Stoic intellectuals pretty well through these conversations. Some of them dismissed him with sarcasm: “What an airhead!” But others, listening to him go on about Jesus and the resurrection, were intrigued: “That’s a new slant on the gods. Tell us more.”

19-21 These people got together and asked him to make a public presentation over at the Areopagus, where things were a little quieter. They said, “This is a new one on us. We’ve never heard anything quite like it. Where did you come up with this anyway? Explain it so we can understand.” Downtown Athens was a great place for gossip. There were always people hanging around, natives and tourists alike, waiting for the latest tidbit on most anything.

22-23 So Paul took his stand in the open space at the Areopagus and laid it out for them. “It is plain to see that you Athenians take your religion seriously. When I arrived here the other day, I was fascinated with all the shrines I came across. And then I found one inscribed, to the god nobody knows. I’m here to introduce you to this God so you can worship intelligently, know who you’re dealing with.

24-29 “The God who made the world and everything in it, this Master of sky and land, doesn’t live in custom-made shrines or need the human race to run errands for him, as if he couldn’t take care of himself. He makes the creatures; the creatures don’t make him. Starting from scratch, he made the entire human race and made the earth hospitable, with plenty of time and space for living so we could seek after God, and not just grope around in the dark but actually find him. He doesn’t play hide-and-seek with us. He’s not remote; he’s near. We live and move in him, can’t get away from him! One of your poets said it well: ‘We’re the God-created.’ Well, if we are the God-created, it doesn’t make a lot of sense to think we could hire a sculptor to chisel a god out of stone for us, does it?

30-31 “God overlooks it as long as you don’t know any better—but that time is past. The unknown is now known, and he’s calling for a radical life-change. He has set a day when the entire human race will be judged and everything set right. And he has already appointed the judge, confirming him before everyone by raising him from the dead.”

32-34 At the phrase “raising him from the dead,” the listeners split: Some laughed at him and walked off making jokes; others said, “Let’s do this again. We want to hear more.” But that was it for the day, and Paul left. There were still others, it turned out, who were convinced then and there, and stuck with Paul—among them Dionysius the Areopagite and a woman named Damaris.

The Message (MSG)

Copyright © 1993, 2002, 2018 by Eugene H. Peterson

Viewing of
Cross references
Footnotes