Amos 8
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Basket of Fruit
8 This is what the Lord God showed me—a basket of summer fruit.[a] 2 He said, “Amos, what do you see?” And I said, “A basket of summer fruit.”[b] Then the Lord said to me,
“The end[c] has come upon my people Israel;
I will never again pass them by.
3 The songs of the temple[d] shall become wailings in that day,”
says the Lord God;
“the dead bodies shall be many,
cast out in every place. Be silent!”
4 Hear this, you that trample on the needy,
and bring to ruin the poor of the land,
5 saying, “When will the new moon be over
so that we may sell grain;
and the sabbath,
so that we may offer wheat for sale?
We will make the ephah small and the shekel great,
and practice deceit with false balances,
6 buying the poor for silver
and the needy for a pair of sandals,
and selling the sweepings of the wheat.”
7 The Lord has sworn by the pride of Jacob:
Surely I will never forget any of their deeds.
8 Shall not the land tremble on this account,
and everyone mourn who lives in it,
and all of it rise like the Nile,
and be tossed about and sink again, like the Nile of Egypt?
9 On that day, says the Lord God,
I will make the sun go down at noon,
and darken the earth in broad daylight.
10 I will turn your feasts into mourning,
and all your songs into lamentation;
I will bring sackcloth on all loins,
and baldness on every head;
I will make it like the mourning for an only son,
and the end of it like a bitter day.
11 The time is surely coming, says the Lord God,
when I will send a famine on the land;
not a famine of bread, or a thirst for water,
but of hearing the words of the Lord.
12 They shall wander from sea to sea,
and from north to east;
they shall run to and fro, seeking the word of the Lord,
but they shall not find it.
13 In that day the beautiful young women and the young men
shall faint for thirst.
14 Those who swear by Ashimah of Samaria,
and say, “As your god lives, O Dan,”
and, “As the way of Beer-sheba lives”—
they shall fall, and never rise again.
Amos 8
Nuova Riveduta 2006
Il paniere di frutti; annuncio della fine d’Israele
8 (A)Il Signore, Dio, mi fece vedere questo: c’era un paniere di frutti maturi.
2 Egli mi disse: «Amos, che cosa vedi?» Io risposi: «Un paniere di frutti maturi». E il Signore mi disse: «Anche la fine del mio popolo Israele è matura; io non lo risparmierò più.
3 Quel giorno i canti del palazzo diventeranno urli; grande sarà il numero dei cadaveri; saranno gettati dappertutto, in silenzio», dice il Signore, Dio.
4 (B)Ascoltate questo, voi che vorreste divorare il povero e distruggere gli umili del paese;
5 voi che dite: «Quando finirà il novilunio, perché possiamo vendere il grano? Quando finirà il sabato, perché possiamo aprire i granai, diminuire l’efa, aumentare il siclo e usare bilance false per frodare,
6 per comprare con denaro i poveri, e l’indigente se deve un paio di sandali? E venderemo perfino lo scarto del grano!»
7 Il Signore lo ha giurato per colui che è la gloria di Giacobbe: «Non dimenticherò mai nessuna delle vostre opere.
8 Il paese non tremerà forse per questo motivo? Ogni suo abitante non sarà forse in lutto? Il paese si solleverà tutto quanto come il fiume, ondeggerà e si abbasserà come il fiume d’Egitto.
9 Quel giorno», dice il Signore, Dio, «io farò tramontare il sole a mezzogiorno e farò oscurare la terra in pieno giorno.
10 Trasformerò le vostre feste in lutto e tutti i vostri canti in lamento; coprirò di sacchi tutti i fianchi e ogni testa sarà rasa. Il paese piomberà nel lutto come quando muore un figlio unico; la sua fine sarà come un giorno d’amarezza.
11 (C)«Ecco, vengono i giorni», dice il Signore, Dio, «in cui io manderò la fame nel paese, non fame di pane o sete d’acqua, ma la fame e la sete di ascoltare la parola del Signore.
12 Allora, vagando da un mare all’altro, dal settentrione al levante, correranno qua e là in cerca della parola del Signore, ma non la troveranno.
13 Quel giorno le belle ragazze e i giovani verranno meno per la sete.
14 Cadranno e non si rialzeranno più quelli che giurano per il peccato di Samaria e dicono: “Com’è vero che il tuo Dio vive, o Dan”, e: “Viva la via di Beer-Sceba!”».
Amos 8
Schlachter 2000
Der Korb mit reifen Früchten – Israels Ende wird vorausgesagt
8 Dies ließ Gott, der Herr, mich schauen: Siehe, da war ein Korb mit reifem Obst;
2 und er sprach: Was siehst du, Amos? Ich antwortete: Einen Korb mit reifem Obst! Da sprach der Herr zu mir: Die Zeit ist reif geworden[a] für mein Volk Israel; ich werde künftig nicht mehr [verschonend] an ihm vorübergehen!
3 An jenem Tag werden ihre Tempellieder zu Geheul werden, spricht Gott, der Herr; man wird überall viele Leichname hinwerfen — still!
4 Hört dies, die ihr dem Armen nachstellt und die Wehrlosen im Land vernichten wollt,
5 die ihr sagt: »Wann [endlich] ist der Neumond vorüber, damit wir Getreide verkaufen, und der Sabbat, dass wir Korn anbieten, damit wir das Ephamaß verkleinern und das Schekelgewicht erhöhen und die Waage zum Betrug fälschen können,
6 dass wir die Bedürftigen um Geld und den Armen für ein Paar Schuhe kriegen und Spreu als Korn verkaufen können?«
7 Der Herr hat geschworen bei [sich,] dem Ruhm Jakobs: Niemals werde ich irgendeine ihrer Taten vergessen!
8 Sollte das Land deswegen nicht erbeben und jeder trauern, der darin wohnt? Da wird das ganze [Land] emporsteigen wie der Nil, es wird aufwogen und sich wieder senken wie der Strom Ägyptens.
9 Und es soll geschehen an jenem Tag, spricht Gott, der Herr, da will ich die Sonne am Mittag untergehen lassen und über die Erde Finsternis bringen am lichten Tag.
10 Dann werde ich eure Feste in Trauer verwandeln und alle eure Lieder in Klagegesang; und ich werde um alle Lenden Sacktuch und auf alle Häupter eine Glatze bringen; man wird trauern wie um den Eingeborenen[b], und das Ende wird sein wie ein bitterer Tag.
11 Siehe, es kommen Tage, spricht Gott, der Herr, da werde ich einen Hunger ins Land senden; nicht einen Hunger nach Brot, noch einen Durst nach Wasser, sondern danach, das Wort des Herrn zu hören.
12 Da wird man hin und her wanken von einem Meer zum anderen und umherziehen vom Norden bis zum Osten, um das Wort des Herrn zu suchen, und wird es doch nicht finden.
13 An jenem Tag werden die schönen Jungfrauen und die jungen Männer vor Durst verschmachten,
14 sie, die jetzt bei der Schuld Samarias schwören und sagen: »So wahr dein Gott lebt, Dan!« und »So wahr der Kult von Beerscheba[c] lebt!« Ja, sie werden fallen und nicht wieder aufstehen!
Ámos 8
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Negyedik látomás: érett gyümölcsök
8 Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban: Egy kosár érett gyümölcsöt láttam. 2 Ezt kérdezte:
„Ámósz, mit látsz?”
„Egy kosár érett gyümölcsöt” — válaszoltam.
Akkor így folytatta:
„Megérett[a] az ítéletre népem, nem kímélem meg a büntetéstől többé! 3 Azon a napon a templomi ének helyett siratóének hallatszik — mondja Uram, az Örökkévaló —, temérdek hulla hever majd mindenütt, és szótlanul hordják halomba.”[b]
Fenyegető próféciák Izráel ellen
4 Halljátok meg ezt, ti kereskedők,
akik letapossátok a szegényeket,
és pusztítjátok a nyomorultakat!
5 Akik azt mondjátok magatokban:
„Bárcsak elmúlna már az Újhold ünnepe,
hogy megint árulhatnánk a gabonát!
Mikor lesz már vége a szombatnak,
hogy eladhassuk a búzát?[c]
Kisebbítsük meg a mértéket,
emeljük fel az árakat,
hamisítsuk meg a mérleget,
6 adjuk el a szemetes gabonát is!
Vásároljunk adósrabszolgákat
a szegények közül,
vegyük meg a nincsteleneket,
még ha csak egy pár saru
árával tartoznak is!”
7 Önmagára esküdött az Örökkévaló, Jákób Dicsősége:
„Nem felejtem el soha
e nép gonosztetteit!
8 Hát ne rendüljön meg
a föld miattuk?
Bizony, mindannyian
gyászolni fognak!
Az egész ország beleremeg,
emelkedik, majd lesüllyed,
ahogy a Nílus
árad és apad”.
9 „Azon a napon lenyugtatom
a napot délidőben
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló —,
fényes nappal sötétségbe borítom
az egész földet.
10 Ünnepeiteket gyászolássá változtatom,
énekeiteket pedig siratóénekké.
Minden derékra zsákruhát kötök,
mindegyikőtök fejét kopaszra[d] nyírom,
s olyan gyászba borítalak titeket,
mint ahogy az egyszülött fiút siratják.
Bizony, keserves lesz számotokra az a nap
és keserű!”
Az Örökkévaló szavára éheznek és szomjaznak
11 „Bizony, eljönnek a napok
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló —,
mikor éhséget küldök a földre,
de nem kenyérre éheznek majd!
Szomjúságot bocsátok rájuk,
de nem vízre szomjaznak!
Az Örökkévaló szavát kívánják,
igéjére éheznek és szomjaznak!
12 Vándorolnak egyik tengertől a másikig,
és északtól keletig,
futnak, hogy keressék az Örökkévaló beszédét,
de nem találják majd sehol!”
13 „Azon a napon a szép fiatal leányok
és az erős ifjak
mind elepednek
a szomjúság miatt!
14 Mind elesnek,
mivel Samária szégyenletes bálványaira esküdtek:
»Dán istenére mondom!«
és: »A beérsebai útra mondom!«
Elesnek, bizony,
és fel sem kelnek többé!”
Footnotes
- Ámos 8:2 Megérett Szó szerint: „elérkezett a vég”. Szójáték: a „vég” és a „érett gyümölcs” az eredetiben nagyon hasonlóan hangzik.
- Ámos 8:3 szótlanul… halomba Vagy: Az emberek rászólnak egymásra: „Ne szólj egy szót se!”
- Ámos 8:5 Bárcsak… búzát A Mózesi Törvény szerint ünnepnapokon tilos volt kereskedni.
- Ámos 8:10 kopaszra A 10. vers a gyász külső jeleit sorolja fel: zsákruha, lenyírt haj, siratás.
Amos 8
La Bible du Semeur
La corbeille de fruits
8 Voici encore ce que me fit voir le Seigneur, l’Eternel : il y avait une corbeille remplie de fruits mûrs comme à la fin de l’été. 2 Il me dit : Que vois-tu, Amos ?
Et je lui répondis : Je vois une corbeille remplie de fruits mûrs comme à la fin de l’été.
Et l’Eternel me dit :
La fin est arrivée |pour Israël, mon peuple,
car désormais, |je ne lui laisserai plus rien passer.
3 En ce jour-là, |les chants dans le palais |deviendront des lamentations[a]
– c’est là ce que déclare |le Seigneur, l’Eternel –
car les cadavres |seront nombreux |dans tous les lieux ; |on les jettera en silence[b].
Les trafiquants avides
4 Ecoutez donc ceci, |vous, oppresseurs des indigents
qui voulez en finir |avec les pauvres du pays,
5 oui, vous qui dites : |Quand la nouvelle lune |sera-t-elle passée,
pour que nous vendions notre blé ?
Quand le sabbat finira-t-il
pour que nous ouvrions |nos magasins de grains ?
Nous diminuerons la mesure,
nous en augmenterons le prix[c],
et nous truquerons les balances[d] |pour tromper les clients,
6 puis nous achèterons les pauvres |pour de l’argent,
et l’indigent |pour une paire de sandales ;
nous vendrons même |jusqu’aux déchets du blé.
7 L’Eternel l’a juré : |Aussi vrai que Jacob |est orgueilleux[e],
jamais, je n’oublierai |aucune de leurs œuvres.
8 A cause de cela, |le pays tremblera
et tous ses habitants |seront en deuil.
Le pays se soulèvera |dans sa totalité
comme le Nil en crue,
il sera agité, |et puis s’affaissera |comme le fleuve de l’Egypte.
Un jour de deuil
9 En ce jour-là
– c’est là ce que déclare |le Seigneur, l’Eternel –
je ferai coucher le soleil |à l’heure de midi,
et, en plein jour, |je couvrirai la terre de ténèbres.
10 Je changerai vos fêtes |en jours de deuil
et tous vos chants |en amères lamentations.
J’imposerai |un habit de toile de sac |à tous les habitants,
et leur ferai raser la tête.
J’infligerai à ce pays |une douleur aussi profonde
que lorsqu’on perd un fils unique ;
ce qui adviendra par la suite |ne sera que jour de malheur.
11 Voici venir des jours
– c’est là ce que déclare |le Seigneur, l’Eternel –
où je répandrai la famine |dans le pays,
on aura faim et soif,
non pas de pain ou d’eau,
mais faim et soif d’entendre |les paroles de l’Eternel.
12 Alors ils erreront |d’une mer jusqu’à l’autre
et puis du nord à l’est,
ils iront çà et là |pour rechercher |la parole de l’Eternel,
mais ils ne la trouveront pas.
13 En ce jour-là, |les belles jeunes filles,
les jeunes hommes |dépériront de soif.
14 Ceux qui prêtent serment |par l’idole coupable[f] |de Samarie,
tous ceux qui disent : |« Vive ton dieu, ô Dan[g],
vive le culte[h] |rendu à Beer-Sheva[i] »,
tomberont sans jamais se relever.
Footnotes
- 8.3 les chants dans le palais … lamentations. Certains comprennent : les musiciens du palais (ou du Temple) se lamenteront.
- 8.3 Autre traduction : et on les jettera. Silence !
- 8.5 la mesure : en hébreu l’épha. le prix : en hébreu le sicle.
- 8.5 Voir Lv 19.35-36 ; Dt 25.13-16 ; Pr 11.1 ; 16.11 ; 20.10, 23.
- 8.7 Remarque ironique qui contraste avec ce que dit l’Eternel en 4.2 et 6.8. Autres traductions : l’Eternel l’a juré par l’honneur de Jacob ou l’Eternel l’a juré par lui-même qui est la fierté de Jacob.
- 8.14 l’idole coupable. On peut aussi comprendre : le dieu Asham mentionné à Eléphantine sous le nom d’Asham-Béthel, ou encore la déesse Ashimah (voir 2 R 17.30).
- 8.14 ton Dieu, ô Dan : voir 1 R 12.29-30.
- 8.14 le culte : en hébreu : la voie, c.-à-d. la pratique cultuelle. Certains y voient le titre d’une divinité connue à Ougarit : la puissance. En remplaçant une lettre du mot hébreu par une autre très ressemblante, on obtient : ton bien-aimé, ce qui pourrait encore être une manière de se référer à une divinité.
- 8.14 Voir 5.5 et note.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.