Acts 7
New Revised Standard Version Catholic Edition
Stephen’s Speech to the Council
7 Then the high priest asked him, “Are these things so?” 2 And Stephen replied:
“Brothers[a] and fathers, listen to me. The God of glory appeared to our ancestor Abraham when he was in Mesopotamia, before he lived in Haran, 3 and said to him, ‘Leave your country and your relatives and go to the land that I will show you.’ 4 Then he left the country of the Chaldeans and settled in Haran. After his father died, God had him move from there to this country in which you are now living. 5 He did not give him any of it as a heritage, not even a foot’s length, but promised to give it to him as his possession and to his descendants after him, even though he had no child. 6 And God spoke in these terms, that his descendants would be resident aliens in a country belonging to others, who would enslave them and mistreat them during four hundred years. 7 ‘But I will judge the nation that they serve,’ said God, ‘and after that they shall come out and worship me in this place.’ 8 Then he gave him the covenant of circumcision. And so Abraham[b] became the father of Isaac and circumcised him on the eighth day; and Isaac became the father of Jacob, and Jacob of the twelve patriarchs.
9 “The patriarchs, jealous of Joseph, sold him into Egypt; but God was with him, 10 and rescued him from all his afflictions, and enabled him to win favor and to show wisdom when he stood before Pharaoh, king of Egypt, who appointed him ruler over Egypt and over all his household. 11 Now there came a famine throughout Egypt and Canaan, and great suffering, and our ancestors could find no food. 12 But when Jacob heard that there was grain in Egypt, he sent our ancestors there on their first visit. 13 On the second visit Joseph made himself known to his brothers, and Joseph’s family became known to Pharaoh. 14 Then Joseph sent and invited his father Jacob and all his relatives to come to him, seventy-five in all; 15 so Jacob went down to Egypt. He himself died there as well as our ancestors, 16 and their bodies[c] were brought back to Shechem and laid in the tomb that Abraham had bought for a sum of silver from the sons of Hamor in Shechem.
17 “But as the time drew near for the fulfillment of the promise that God had made to Abraham, our people in Egypt increased and multiplied 18 until another king who had not known Joseph ruled over Egypt. 19 He dealt craftily with our race and forced our ancestors to abandon their infants so that they would die. 20 At this time Moses was born, and he was beautiful before God. For three months he was brought up in his father’s house; 21 and when he was abandoned, Pharaoh’s daughter adopted him and brought him up as her own son. 22 So Moses was instructed in all the wisdom of the Egyptians and was powerful in his words and deeds.
23 “When he was forty years old, it came into his heart to visit his relatives, the Israelites.[d] 24 When he saw one of them being wronged, he defended the oppressed man and avenged him by striking down the Egyptian. 25 He supposed that his kinsfolk would understand that God through him was rescuing them, but they did not understand. 26 The next day he came to some of them as they were quarreling and tried to reconcile them, saying, ‘Men, you are brothers; why do you wrong each other?’ 27 But the man who was wronging his neighbor pushed Moses[e] aside, saying, ‘Who made you a ruler and a judge over us? 28 Do you want to kill me as you killed the Egyptian yesterday?’ 29 When he heard this, Moses fled and became a resident alien in the land of Midian. There he became the father of two sons.
30 “Now when forty years had passed, an angel appeared to him in the wilderness of Mount Sinai, in the flame of a burning bush. 31 When Moses saw it, he was amazed at the sight; and as he approached to look, there came the voice of the Lord: 32 ‘I am the God of your ancestors, the God of Abraham, Isaac, and Jacob.’ Moses began to tremble and did not dare to look. 33 Then the Lord said to him, ‘Take off the sandals from your feet, for the place where you are standing is holy ground. 34 I have surely seen the mistreatment of my people who are in Egypt and have heard their groaning, and I have come down to rescue them. Come now, I will send you to Egypt.’
35 “It was this Moses whom they rejected when they said, ‘Who made you a ruler and a judge?’ and whom God now sent as both ruler and liberator through the angel who appeared to him in the bush. 36 He led them out, having performed wonders and signs in Egypt, at the Red Sea, and in the wilderness for forty years. 37 This is the Moses who said to the Israelites, ‘God will raise up a prophet for you from your own people[f] as he raised me up.’ 38 He is the one who was in the congregation in the wilderness with the angel who spoke to him at Mount Sinai, and with our ancestors; and he received living oracles to give to us. 39 Our ancestors were unwilling to obey him; instead, they pushed him aside, and in their hearts they turned back to Egypt, 40 saying to Aaron, ‘Make gods for us who will lead the way for us; as for this Moses who led us out from the land of Egypt, we do not know what has happened to him.’ 41 At that time they made a calf, offered a sacrifice to the idol, and reveled in the works of their hands. 42 But God turned away from them and handed them over to worship the host of heaven, as it is written in the book of the prophets:
‘Did you offer to me slain victims and sacrifices
forty years in the wilderness, O house of Israel?
43 No; you took along the tent of Moloch,
and the star of your god Rephan,
the images that you made to worship;
so I will remove you beyond Babylon.’
44 “Our ancestors had the tent of testimony in the wilderness, as God[g] directed when he spoke to Moses, ordering him to make it according to the pattern he had seen. 45 Our ancestors in turn brought it in with Joshua when they dispossessed the nations that God drove out before our ancestors. And it was there until the time of David, 46 who found favor with God and asked that he might find a dwelling place for the house of Jacob.[h] 47 But it was Solomon who built a house for him. 48 Yet the Most High does not dwell in houses made with human hands;[i] as the prophet says,
49 ‘Heaven is my throne,
and the earth is my footstool.
What kind of house will you build for me, says the Lord,
or what is the place of my rest?
50 Did not my hand make all these things?’
51 “You stiff-necked people, uncircumcised in heart and ears, you are forever opposing the Holy Spirit, just as your ancestors used to do. 52 Which of the prophets did your ancestors not persecute? They killed those who foretold the coming of the Righteous One, and now you have become his betrayers and murderers. 53 You are the ones that received the law as ordained by angels, and yet you have not kept it.”
The Stoning of Stephen
54 When they heard these things, they became enraged and ground their teeth at Stephen.[j] 55 But filled with the Holy Spirit, he gazed into heaven and saw the glory of God and Jesus standing at the right hand of God. 56 “Look,” he said, “I see the heavens opened and the Son of Man standing at the right hand of God!” 57 But they covered their ears, and with a loud shout all rushed together against him. 58 Then they dragged him out of the city and began to stone him; and the witnesses laid their coats at the feet of a young man named Saul. 59 While they were stoning Stephen, he prayed, “Lord Jesus, receive my spirit.” 60 Then he knelt down and cried out in a loud voice, “Lord, do not hold this sin against them.” When he had said this, he died.[k]
Footnotes
Atti 7
Nuova Riveduta 2006
Discorso di Stefano
7 (A)Il sommo sacerdote disse: «Le cose stanno proprio così?»
2 Egli rispose: «Fratelli e padri[a], ascoltate. Il Dio della gloria apparve ad Abraamo, nostro padre, mentre egli era in Mesopotamia, prima che si stabilisse in Caran, 3 e gli disse: “Esci dal tuo paese e dal tuo parentado, e va’ nel paese che io ti mostrerò”[b]. 4 Allora egli lasciò il paese dei Caldei e andò ad abitare in Caran; e di là, dopo che suo padre morì, Dio lo fece venire in questo paese che ora voi abitate. 5 In esso però non gli diede in proprietà neppure un palmo di terra[c], ma gli promise di darla in possesso a lui e alla sua discendenza dopo di lui, quando egli non aveva ancora nessun figlio. 6 Dio parlò così: “La sua discendenza soggiornerà in terra straniera, e sarà ridotta in schiavitù e maltrattata per quattrocento anni. 7 Ma io giudicherò la nazione che avranno servita”, disse Dio; “e dopo questo essi partiranno e mi renderanno il loro culto in questo luogo”[d]. 8 Poi gli diede il patto della circoncisione; così Abraamo, dopo aver generato Isacco, lo circoncise l’ottavo giorno; e Isacco generò Giacobbe, e Giacobbe i dodici patriarchi.
9 I patriarchi, portando invidia a Giuseppe, lo vendettero, perché fosse condotto in Egitto; ma Dio era con lui 10 e lo liberò da ogni sua tribolazione, e gli diede sapienza e grazia davanti al faraone, re d’Egitto, che lo costituì governatore dell’Egitto e di tutta la sua casa.
11 Sopraggiunse poi una carestia in tutto l’Egitto[e] e in Canaan; l’angoscia era grande e i nostri padri non trovavano viveri. 12 Giacobbe, saputo che in Egitto c’era grano, vi mandò una prima volta i nostri padri. 13 La seconda volta Giuseppe si fece riconoscere dai suoi fratelli, e così il faraone venne a sapere di che stirpe fosse Giuseppe. 14 Poi Giuseppe mandò a chiamare suo padre Giacobbe e tutta la sua parentela, composta di settantacinque persone. 15 Giacobbe discese in Egitto, dove morirono lui e i nostri padri; 16 poi furono trasportati a Sichem e deposti nel sepolcro che Abraamo aveva comprato con una somma di denaro dai figli di Emmor in Sichem[f].
17 Mentre si avvicinava il tempo del compimento della promessa che Dio aveva fatto ad Abraamo[g], il popolo crebbe e si moltiplicò in Egitto, 18 finché sorse sull’Egitto[h] un altro re, che non sapeva nulla di Giuseppe. 19 Costui, procedendo con astuzia contro il nostro popolo, maltrattò i {nostri} padri fino a costringerli ad abbandonare i loro bambini, perché non fossero lasciati in vita.
20 (B)«In quel tempo nacque Mosè, che era bello agli occhi di Dio; egli fu nutrito per tre mesi in casa di suo padre; 21 e, quando fu abbandonato, la figlia del faraone lo raccolse e lo allevò come figlio. 22 Mosè fu istruito in tutta la sapienza degli Egiziani e divenne potente in parole e opere.
23 Ma quando raggiunse l’età di quarant’anni, gli venne in animo di andare a visitare i suoi fratelli, i figli d’Israele. 24 Vedendo che uno di loro era maltrattato, ne prese le difese e vendicò l’oppresso, colpendo a morte l’Egiziano. 25 Ora egli pensava che i {suoi} fratelli avrebbero capito che Dio voleva salvarli per mano di lui; ma essi non compresero. 26 Il giorno seguente si presentò a loro mentre litigavano, e cercava di riconciliarli, dicendo: “Uomini, voi siete fratelli; perché vi fate torto a vicenda?” 27 Ma quello che faceva torto al suo prossimo lo respinse, dicendo: “Chi ti ha costituito capo e giudice su di noi? 28 Vuoi uccidere me come ieri uccidesti l’Egiziano?”[i] 29 A queste parole Mosè fuggì e andò a vivere come straniero nel paese di Madian, dove ebbe due figli.
30 Trascorsi quarant’anni, un angelo [del Signore] gli apparve nel deserto del monte Sinai, nella fiamma di un pruno ardente. 31 Mosè guardò e rimase stupito di questa visione; e, come si avvicinava per osservare meglio, si udì la voce del Signore: 32 “Io sono il Dio dei tuoi padri, il Dio di Abraamo, [il Dio] di Isacco e [il Dio] di Giacobbe”. Mosè, tutto tremante, non osava guardare. 33 Il Signore gli disse: “Togliti i calzari dai piedi; perché il luogo dove stai è suolo sacro. 34 Certo, ho visto l’afflizione del mio popolo in Egitto, ho udito i loro gemiti e sono disceso per liberarli; e ora, vieni, ti manderò in Egitto”.[j]
35 Questo Mosè che avevano rinnegato dicendo: “Chi ti ha costituito capo e giudice?”[k], proprio lui Dio mandò loro come capo e liberatore con l’aiuto dell’angelo[l] che gli era apparso nel pruno. 36 Egli li fece uscire, compiendo prodigi e segni nel paese d’Egitto, nel mar Rosso e nel deserto per quarant’anni. 37 Questi è il Mosè che disse ai figli d’Israele: “Dio vi[m] susciterà, tra i vostri fratelli, un profeta come me”[n]. 38 Questi è colui che nell’assemblea del deserto fu con l’angelo che gli parlava sul monte Sinai e con i nostri padri, e che ricevette parole di vita da trasmettere a noi. 39 Ma i nostri padri non vollero dargli ascolto, lo respinsero e si volsero in cuor loro verso l’Egitto, 40 dicendo ad Aaronne: “Facci degli dèi che vadano davanti a noi, perché di questo Mosè, che ci ha condotti fuori dall’Egitto, non sappiamo che cosa sia avvenuto”[o]. 41 E in quei giorni fabbricarono un vitello, offrirono sacrifici all’idolo e si rallegrarono per l’opera delle loro mani. 42 Ma Dio si ritrasse da loro e li abbandonò al culto dell’esercito del cielo, come sta scritto nel libro dei profeti:
“Mi avete forse offerto vittime e sacrifici per quarant’anni nel deserto, o casa d’Israele?
43 Anzi, vi portaste appresso la tenda di Moloc e la stella del {vostro} dio Refàn[p]; immagini che voi faceste per adorarle. Perciò io vi deporterò al di là di Babilonia”[q].
44 I vostri padri avevano nel deserto la tenda della testimonianza, come aveva ordinato colui che aveva detto a Mosè di farla secondo il modello da lui veduto. 45 I nostri padri, guidati da Giosuè, dopo averla ricevuta la trasportarono nel paese posseduto dai popoli che Dio scacciò davanti a loro. Là rimase fino ai tempi di Davide, 46 il quale trovò grazia davanti a Dio e chiese di poter preparare lui una dimora al Dio di Giacobbe[r]. 47 Fu invece Salomone che gli costruì una casa. 48 L’Altissimo però non abita in edifici[s] fatti da mano d’uomo, come dice il profeta:
49 “Il cielo è il mio trono, e la terra lo sgabello dei miei piedi. Quale casa mi costruirete”, dice il Signore, “o quale sarà il luogo del mio riposo?
50 Non ha la mia mano creato tutte queste cose?”[t]
51 (C)«Gente di collo duro e incirconcisa di cuore e d’orecchi, voi opponete sempre resistenza allo Spirito Santo; come fecero i vostri padri, così fate anche voi. 52 Quale dei profeti non perseguitarono i vostri padri? Essi uccisero quelli che preannunciavano la venuta del Giusto, del quale voi ora siete divenuti i traditori e gli uccisori; 53 voi, che avete ricevuto la legge promulgata dagli angeli e non l’avete osservata».
Stefano, primo martire della fede
54 Essi, udendo queste cose, fremevano di rabbia in cuor loro e digrignavano i denti contro di lui. 55 Ma Stefano, pieno di Spirito Santo, fissati gli occhi al cielo, vide la gloria di Dio e Gesù che stava alla destra di Dio, 56 e disse: «Ecco, io vedo i cieli aperti e il Figlio dell’uomo in piedi alla destra di Dio». 57 Ma essi, gettando grida altissime, si turarono gli orecchi e si avventarono tutti insieme sopra di lui; 58 e, cacciatolo fuori dalla città, cominciarono a lapidarlo. I testimoni deposero i loro mantelli ai piedi di un giovane, chiamato Saulo. 59 E continuarono a lapidare Stefano mentre pregava[u] e diceva: «Signore Gesù, accogli il mio spirito». 60 Poi, messosi in ginocchio, gridò ad alta voce: «Signore, non imputare loro questo peccato». E detto questo si addormentò.
Footnotes
- Atti 7:2 Fratelli e padri, lett. uomini fratelli e padri.
- Atti 7:3 +Ge 12:1.
- Atti 7:5 Un palmo di terra, lett. un passo di un piede (cfr. De 2:5).
- Atti 7:7 +Ge 15:13-14.
- Atti 7:11 TR e M in tutto il paese d’Egitto.
- Atti 7:16 TR e M Emmor, (padre) di Sichem.
- Atti 7:17 TR e M che Dio aveva giurato ad Abraamo…
- Atti 7:18 Le parole sull’Egitto compaiono in NA tra parentesi; TR e M le omettono.
- Atti 7:28 +Es 2:14.
- Atti 7:34 +Es 3:5-8.
- Atti 7:35 +Es 2:14.
- Atti 7:35 Aiuto dell’angelo, lett. mano dell’angelo; altri traducono: per mezzo dell’angelo.
- Atti 7:37 TR e M il Signore Dio vostro vi…
- Atti 7:37 +De 18:15, 18; TR un profeta come me. Ascoltatelo!
- Atti 7:40 +Es 32:1.
- Atti 7:43 TR e M Remfan.
- Atti 7:43 +Am 5:25-27.
- Atti 7:46 Così TR e M; NA alla casa di Giacobbe.
- Atti 7:48 In edifici in gr. è sottinteso; TR e M riportano in templi…
- Atti 7:50 +Is 66:1-2.
- Atti 7:59 Pregava, lett. invocava.
Apostelgeschichte 7
Schlachter 2000
Das Zeugnis des Stephanus vor dem Hohen Rat
7 Da sprach der Hohepriester: Verhält sich denn dies so?
2 Er aber sprach: Ihr Männer, Brüder und Väter, hört! Der Gott der Herrlichkeit erschien unserem Vater Abraham, als er in Mesopotamien war, bevor er in Haran wohnte,
3 und sprach zu ihm: »Geh hinaus aus deinem Land und aus deiner Verwandtschaft und zieh in das Land, das ich dir zeigen werde!«[a]
4 Da ging er aus dem Land der Chaldäer und wohnte in Haran. Und nach dem Tod seines Vaters führte er ihn von dort herüber in dieses Land, das ihr jetzt bewohnt.
5 Und er gab ihm kein Erbteil darin, auch nicht einen Fußbreit, und verhieß, es ihm zum Eigentum zu geben und seinem Samen[b] nach ihm, obwohl er kein Kind hatte.
6 Gott sprach aber so: »Sein Same wird ein Fremdling sein in einem fremden Land, und man wird ihn knechten und übel behandeln 400 Jahre lang.
7 Und das Volk, dem sie als Knechte dienen sollen, will ich richten«, sprach Gott; »und danach werden sie ausziehen und mir dienen an diesem Ort.«[c]
8 Und er gab ihm den Bund der Beschneidung. Und so zeugte er den Isaak und beschnitt ihn am achten Tag, und Isaak den Jakob, und Jakob die zwölf Patriarchen.
9 Und die Patriarchen waren neidisch auf Joseph und verkauften ihn nach Ägypten. Doch Gott war mit ihm,
10 und er rettete ihn aus allen seinen Bedrängnissen und gab ihm Gnade und Weisheit vor dem Pharao, dem König von Ägypten; der setzte ihn zum Fürsten über Ägypten und sein ganzes Haus.
11 Es kam aber eine Hungersnot über das ganze Land Ägypten und Kanaan und große Drangsal, und unsere Väter fanden keine Speise.
12 Als aber Jakob hörte, dass Korn in Ägypten zu haben sei, sandte er unsere Väter zum ersten Mal aus.
13 Und beim zweiten Mal gab sich Joseph seinen Brüdern zu erkennen, und die Abstammung Josephs wurde dem Pharao bekannt.
14 Da sandte Joseph hin und berief seinen Vater Jakob zu sich und seine ganze Verwandtschaft von 75 Seelen.
15 Jakob aber zog nach Ägypten hinab und starb, er und unsere Väter.
16 Und sie wurden herübergebracht nach Sichem und in das Grab gelegt, das Abraham um eine Summe Geld von den Söhnen Hemors, des Vaters Sichems, gekauft hatte.
17 Als aber die Zeit der Verheißung nahte, welche Gott dem Abraham mit einem Eid zugesagt hatte, wuchs das Volk und mehrte sich in Ägypten,
18 bis ein anderer König aufkam, der Joseph nicht kannte.
19 Dieser handelte arglistig gegen unser Geschlecht und zwang unsere Väter, ihre Kinder auszusetzen, damit sie nicht am Leben blieben.
20 In dieser Zeit wurde Mose geboren; der war Gott angenehm; und er wurde drei Monate lang im Haus seines Vaters ernährt.
21 Als er aber ausgesetzt wurde, nahm ihn die Tochter des Pharao zu sich und erzog ihn als ihren Sohn.
22 Und Mose wurde in aller Weisheit der Ägypter unterrichtet und war mächtig in Worten und in Werken.
23 Als er aber 40 Jahre alt geworden war, stieg der Gedanke in ihm auf, nach seinen Brüdern, den Söhnen Israels, zu sehen.
24 Und als er einen Unrecht leiden sah, wehrte er es ab und schaffte dem Unterdrückten Recht, indem er den Ägypter erschlug.
25 Er meinte aber, seine Brüder würden es verstehen, dass Gott ihnen durch seine Hand Rettung gebe; aber sie verstanden es nicht.
26 Und am folgenden Tag erschien er bei ihnen, als sie miteinander stritten, und ermahnte sie zum Frieden und sprach: Ihr Männer, ihr seid doch Brüder; warum tut ihr einander Unrecht?
27 Der aber, welcher seinem Nächsten Unrecht tat, stieß ihn weg und sprach: Wer hat dich zum Obersten und Richter über uns gesetzt?
28 Willst du mich etwa töten, wie du gestern den Ägypter getötet hast?
29 Da floh Mose auf dieses Wort hin und wurde ein Fremdling im Land Midian, wo er zwei Söhne zeugte.
30 Und als 40 Jahre erfüllt waren, erschien ihm in der Wüste des Berges Sinai der Engel des Herrn in der Feuerflamme eines Busches.
31 Als Mose das sah, verwunderte er sich über die Erscheinung. Als er aber hinzutrat, um sie zu betrachten, erging die Stimme des Herrn an ihn:
32 »Ich bin der Gott deiner Väter, der Gott Abrahams und der Gott Isaaks und der Gott Jakobs!«[d] Mose aber zitterte und wagte nicht hinzuschauen.
33 Da sprach der Herr zu ihm: »Ziehe deine Schuhe aus von deinen Füßen! Denn der Ort, wo du stehst, ist heiliges Land!
34 Ich habe die Misshandlung meines Volkes, das in Ägypten ist, sehr wohl gesehen und habe ihr Seufzen gehört und bin herabgekommen, um sie herauszuführen. Und nun komm, ich will dich nach Ägypten senden!«[e]
35 Diesen Mose, den sie verwarfen, indem sie sprachen: Wer hat dich zum Obersten und Richter eingesetzt? — diesen sandte Gott als Obersten und Erlöser durch die Hand des Engels, der ihm im Busch erschienen war.
36 Dieser führte sie heraus, indem er Wunder und Zeichen tat im Land Ägypten und am Roten Meer und in der Wüste, 40 Jahre lang.
37 Das ist der Mose, der zu den Söhnen Israels gesagt hat: »Einen Propheten wie mich wird euch der Herr, euer Gott, erwecken aus euren Brüdern; auf ihn sollt ihr hören!«[f]
38 Das ist der, welcher in der Gemeinde in der Wüste war zwischen dem Engel, der auf dem Berg Sinai zu ihm redete, und unseren Vätern; der lebendige Worte empfing, um sie uns zu geben;
39 dem unsere Väter nicht gehorsam sein wollten; sondern sie stießen ihn von sich und wandten sich mit ihren Herzen nach Ägypten,
40 indem sie zu Aaron sprachen: Mache uns Götter, die vor uns herziehen sollen; denn wir wissen nicht, was diesem Mose geschehen ist, der uns aus Ägypten geführt hat!
41 Und sie machten ein Kalb in jenen Tagen und brachten dem Götzen ein Opfer und freuten sich an den Werken ihrer Hände.
42 Da wandte sich Gott ab und gab sie dahin, sodass sie dem Heer des Himmels[g] dienten, wie im Buch der Propheten geschrieben steht: »Habt ihr etwa mir Schlachtopfer und [Speis]opfer dargebracht [während der] 40 Jahre in der Wüste, Haus Israel?
43 Ihr habt die Hütte des Moloch[h] und das Sternbild eures Gottes Remphan umhergetragen, die Bilder, die ihr gemacht habt, um sie anzubeten. Und ich werde euch wegführen über Babylon hinaus.«[i]
44 Das Zelt des Zeugnisses[j] war in der Mitte unserer Väter in der Wüste, so wie der, welcher mit Mose redete, es zu machen befahl nach dem Vorbild, das er gesehen hatte.
45 Dieses brachten auch unsere Väter, wie sie es empfangen hatten, mit Josua [in das Land], als sie es von den Heiden in Besitz nahmen, die Gott vor dem Angesicht unserer Väter vertrieb, bis zu den Tagen Davids.
46 Dieser fand Gnade vor Gott und bat, ob er für den Gott Jakobs eine Wohnung finden dürfe.
47 Salomo aber erbaute ihm ein Haus.
48 Doch der Höchste wohnt nicht in Tempeln, die von Händen gemacht sind, wie der Prophet spricht:
49 »Der Himmel ist mein Thron und die Erde der Schemel für meine Füße. Was für ein Haus wollt ihr mir bauen, spricht der Herr, oder wo ist der Ort, an dem ich ruhen soll?
50 Hat nicht meine Hand das alles gemacht?«[k] —
51 Ihr Halsstarrigen und Unbeschnittenen an Herz und Ohren! Ihr widerstrebt allezeit dem Heiligen Geist; wie eure Väter, so auch ihr!
52 Welchen Propheten haben eure Väter nicht verfolgt? Und sie haben die getötet, die vorher das Kommen des Gerechten ankündigten, dessen Verräter und Mörder ihr nun geworden seid
53 — ihr, die ihr das Gesetz auf Anordnung von Engeln empfangen und es nicht gehalten habt!
Die Steinigung des Stephanus
54 Als sie aber das hörten, schnitt es ihnen ins Herz, und sie knirschten mit den Zähnen über ihn.
55 Er aber, voll Heiligen Geistes, blickte zum Himmel empor und sah die Herrlichkeit Gottes, und Jesus zur Rechten Gottes stehen;
56 und er sprach: Siehe, ich sehe den Himmel offen und den Sohn des Menschen zur Rechten Gottes stehen!
57 Sie aber schrien mit lauter Stimme, hielten sich die Ohren zu und stürmten einmütig auf ihn los;
58 und als sie ihn zur Stadt hinausgestoßen hatten, steinigten sie ihn. Und die Zeugen legten ihre Kleider zu den Füßen eines jungen Mannes nieder, der Saulus hieß.
59 Und sie steinigten den Stephanus, der betete und sprach: Herr Jesus, nimm meinen Geist auf!
60 Und er kniete nieder und rief mit lauter Stimme: Herr, rechne ihnen diese Sünde nicht an! Und nachdem er das gesagt hatte, entschlief er.
Footnotes
- (7,3) vgl. 1Mo 12,1.
- (7,5) d.h. seinem Nachkommen.
- (7,7) 1Mo 15,13-14.
- (7,32) 2Mo 3,6.
- (7,34) 2Mo 3,5-10.
- (7,37) 5Mo 18,15.
- (7,42) »Heer des Himmels« bezeichnet die Sterngottheiten, denen die Heiden Anbetung darbrachten.
- (7,43) ein heidnischer Götze, dem u.a. Kinder geopfert wurden.
- (7,43) Am 5,25-27.
- (7,44) Bezeichnung für das Zelt der Zusammenkunft, die Stiftshütte.
- (7,50) Jes 66,1-2.
Apostolok 7
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
István védekező beszéde
7 A főpap ekkor megkérdezte Istvántól: „Igaz ez?” 2 Ő pedig így válaszolt: „Testvérek és atyák, hallgassatok rám! A dicsőséges Isten megjelent ősapánknak, Ábrahámnak, amikor ő Mezopotámiában lakott, s még nem költözött Háránba. 3 Isten így szólt hozzá: »Hagyd el országodat és rokonaidat, és menj abba az országba, amelyet majd én mutatok neked!«[a] 4 Ekkor Ábrahám kiment a káldeusok országából[b], és Hárán városába költözött. Ott az apja meghalt. Azután Isten elvezette Ábrahámot ebbe az országba, ahol ti most éltek. 5 Akkor nem adott neki saját birtokot ebből a földből, még egy talpalatnyit sem. Azonban megígérte, hogy majd neki és leszármazottjainak fogja adni, pedig akkor Ábrahámnak még nem volt gyermeke.
6 Ezt mondta neki Isten: »Utódaid idegenek és menekültek lesznek egy másik országban. Ott rabszolgasorba kényszerítik, és nyomorgatják majd őket négyszáz évig. 7 Én azonban megbüntetem azt a népet, amely rabszolgákká teszi őket, s azután majd kijönnek abból az országból, és ezen a helyen fognak imádni engem.«[c]
8 Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, és ennek a jele volt a körülmetélés. Ezután született Ábrahám fia, Izsák, akit apja körülmetélt születése után nyolc nappal. Izsák is így tett a fiával, Jákóbbal. Azután Jákób is körülmetélte tizenkét fiát, akik a mi ősapáink.
9 Ezek az ősapáink irigykedtek Józsefre, a testvérükre, és eladták őt rabszolgának Egyiptomba. De Isten ott is vele volt, 10 megszabadította minden bajból, majd bölccsé és kedvessé tette őt Egyiptom királya, a fáraó előtt. Ezért a fáraó Józsefre bízta egész országának kormányzását, és a királyi palota szolgáinak irányítását is. 11 Ezután nagy szárazság és éhínség következett egész Egyiptomban és Kánaánban.
Nem volt mit enni ősapáinknak sem, 12 de Jákób meghallotta, hogy Egyiptomban van ennivaló. Ezért odaküldte ősapáinkat, akik ekkor jártak először Egyiptomban. 13 Amikor másodszor jártak ott, József felfedte kilétét a testvérei előtt. Ekkor a fáraó is megismerte József származását és családját. 14 Ezután József szolgákat küldött, hogy hozzák el Egyiptomba Jákóbot, az édesapját, és egész rokonságát, összesen hetvenöt főt. 15 Így költözött Jákób Egyiptomba, és ott is halt meg, akárcsak ősapáink. 16 Később a holttestüket visszavitték Sikembe, és abba a sírba temették, amelyet még Ábrahám vett Sikemben ezüstért Emór fiaitól.
17 Amikor már közeledett az idő, hogy Isten teljesítse Ábrahámnak tett ígéretét, népünk nagyon megszaporodott Egyiptomban. 18 Ekkor egy olyan király kezdett uralkodni, aki már nem ismerte Józsefet. 19 Ez a király gonoszul és kegyetlenül bánt népünkkel, mert megparancsolta, hogy tegyék ki a házból az újszülötteket, hogy azok magukra hagyva elpusztuljanak. 20 Abban az időben született Mózes, aki kedves volt Istennek. A szülei három hónapig otthon nevelték, 21 azután kitették a házukból és magára hagyták. A király leánya azonban megtalálta a gyermeket, és úgy nevelte fel, mint a saját fiát. 22 Mózest megtanították az egyiptomiak minden tudományára. Kiváló volt mind a beszédében, mind a tetteiben.
23 Amikor negyvenéves lett, arra gondolt, hogy meglátogatja a testvéreit, Izráel népét. 24 Közben látta, hogy az egyik egyiptomi ütlegeli az egyik izráeli férfit. Ekkor Mózes megvédte az izráelit, bosszút állt érte, és megölte az egyiptomit. 25 Azt gondolta, hogy a testvérei majd megértik, hogy Isten általa akarja Izráel népét megszabadítani, de azok nem értették meg.
26 Másnap Mózes akkor ment hozzájuk, amikor éppen verekedtek, és így próbálta kibékíteni őket: »Férfiak, ti testvérek vagytok! Miért bántjátok egymást?« 27 De aki bántotta a másikat, félrelökte Mózest, és azt mondta neki: »Ki tett téged vezetővé és bíróvá fölöttünk? 28 Vagy talán engem is meg akarsz ölni, mint tegnap azt az egyiptomit?!«[d] 29 Amikor Mózes ezt meghallotta, elfutott, és sokáig Midján földjén lakott, mint egy menekült. Ott azután két fia született.
30 Negyven évvel később a Sínai-hegy melletti pusztában egy égő bokor lángjaiban megjelent Mózesnek egy angyal. 31 Mózes meglátta, és nagyon elcsodálkozott. Amikor odament, hogy közelebbről is megnézze, az Örökkévaló hangját hallotta: 32 »Én vagyok ősapáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene.« Mózes reszketett a félelemtől, és nem mert odanézni.[e]
33 Ekkor így szólt hozzá az Örökkévaló: »Vedd le a sarudat, mert ahol állsz, az szent föld!« 34 Azután így folytatta: »Közelről figyeltem, és jól láttam népem minden szenvedését Egyiptomban. Meghallottam panaszkodásukat, és lejöttem, hogy megszabadítsam őket. Most pedig jöjj ide Mózes, elküldelek téged Egyiptomba!«[f]
35 Azt a Mózest, akit elutasítottak, és akinek azt mondták: »Ki tett téged vezetővé és bíróvá?«[g], igen, éppen őt küldte el Isten vezetőnek és szabadítónak — annak az angyalnak a segítségével, aki az égő bokorban megjelent neki. 36 Ez a Mózes volt az, aki kivezette Izráel népét Egyiptomból, közben jeleket és csodákat tett Egyiptomban, a Vörös-tengernél és a pusztában negyven éven keresztül.
37 Ez a Mózes mondta Izráel népének: »Isten egy prófétát fog nektek adni, aki olyan lesz, mint én, és közületek való lesz.«[h] 38 Ez a Mózes az, aki a pusztában közbenjáró volt őseink közössége és a között az angyal között, aki a Sínai-hegyen szólt hozzá. Mózes élő és élet-adó igéket kapott Istentől, hogy azokat továbbadja nekünk.
39 De ősapáink nem engedelmeskedtek Mózesnek, hanem elutasították, és vissza akartak menni Egyiptomba. 40 Azt mondták Áronnak: »Mózes kivezetett bennünket Egyiptomból, de nem tudjuk, mi történt vele. Ezért készíts nekünk isteneket, hogy azok vezessenek minket.«[i] 41 Ekkor egy bikaborjút formázó szobrot készítettek, és áldozatokat mutattak be ennek a bálványnak. Azt ünnepelték, amit a saját kezükkel készítettek. 42 Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta, hogy azokat a hamis isteneket imádják, akik a magasban vannak. Ez így van megírva a próféták könyvében, ahol Isten ezt mondja:
»Ó Izráel, nem nekem adtál áldozati állatokat
és ajándékokat a pusztában negyven évig,
43 hanem a Molok sátrát hordoztad,
és a te istened, Romfa, csillag alakú bálványát,
amelyeket magadnak készítettél, hogy azokat imádd.
Emiatt Babilonon túlra űzlek benneteket!«[j]
44 A Szent Sátor[k] ott volt ősapáinkkal a pusztában. Isten megmondta és megmutatta Mózesnek, hogyan készítse el ezt, és pontosan úgy is készítették el. 45 Később, Józsué vezetésével ősapáink elfoglalták ezt a földet. Isten kiűzte előlük azokat a népeket, akik itt laktak. Amikor őseink ide költöztek, magukkal hozták ezt a Szent Sátrat is, és az megmaradt egészen Dávid király idejéig. 46 Dávid nagyon kedves volt Istennek, és azt kérte tőle, hogy templomot építhessen neki, a Jákób Istenének.[l] 47 Mégis Salamon építette fel a Templomot.
48 De a Magasságos Isten nem olyan templomban lakik, amit emberek építenek. Amint a próféta[m] is mondja:
»Azt mondja az Örökkévaló:
49 A Menny a trónom,
és a Földön pihen lábam.
Miféle házat építhetnétek nekem,
milyen helyet, ahol megpihenjek?
50 Talán nem az én kezem teremtette mindezeket?«”[n]
51 István így folytatta: „Ti, kemény nyakúak! Csak a testetek van körülmetélve, de a szíveteket nem adtátok Istennek, és nem hallgattatok rá! Ti mindig ellenkeztetek a Szent Szellemmel, akárcsak őseitek! Éppen olyanok vagytok, mint ők! 52 A próféták közül kit nem bántalmaztak és üldöztek ősapáitok? Megölték azokat a prófétákat, akik előre hirdették az »Igazságos«, a Messiás eljövetelét! Ti pedig most elárultátok, és meggyilkoltátok őt is, az »Igazságost«. 53 Ti vagytok, akik angyalok segítségével kaptátok a Törvényt, mégsem tartottátok meg!”
Istvánt megkövezik
54 Ezt hallva a vallási vezetők annyira megharagudtak Istvánra, hogy a fogukat csikorgatták dühükben. 55 István pedig megtelt Szent Szellemmel, és amint felnézett, meglátta Isten dicsőségét és Jézust, aki Isten jobb oldalán állt. 56 Felkiáltott: „Nézzétek! Látom a megnyílt Mennyet, és az Emberfiát Isten jobb oldalán állni!”
57 Ekkor mind kiabálni kezdtek, befogták a fülüket, és Istvánra rohantak. 58 Kilökdösték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű fiatalember lábához tették a köpenyüket. 59 Miközben hullottak rá a kövek, István így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz a szellememet!” 60 Majd térdre esett, és hangosan kiáltotta: „Uram, bocsásd meg nekik ezt a bűnt!” Miután ezt mondta, meghalt.
Footnotes
- Apostolok 7:3 Idézet: 1Móz 12:1.
- Apostolok 7:4 kaldeusok országa Más néven: „Babilon”, azaz Mezopotámia déli része. Lásd 7:2.
- Apostolok 7:7 Idézet: 1Móz 15:14; 2Móz 3:12.
- Apostolok 7:28 Idézet: 2Móz 2:14.
- Apostolok 7:32 Idézet: 2Móz 3:6.
- Apostolok 7:34 Idézet: 2Móz 3:5, 7, 8, 10.
- Apostolok 7:35 Idézet: 2Móz 2:14.
- Apostolok 7:37 Idézet: 5Móz 18:15.
- Apostolok 7:40 Idézet: 2Móz 32:1.
- Apostolok 7:43 Idézet: Ám 5:25–27.
- Apostolok 7:44 Szent Sátor Szó szerint: „A Bizonyságtétel Sátora”. Lásd a Szójegyzékben.
- Apostolok 7:46 Jákób Istenének Néhány kéziratban: „Jákób házának” (vagyis Izráel népének).
- Apostolok 7:48 próféta Ézsaiás, Isten egyik legnagyobb prófétája, aki Kr.e. 750–680 között szolgált.
- Apostolok 7:50 Idézet: Ézs 66:1–2.
Actes 7
La Bible du Semeur
7 Le grand-prêtre lui demanda : Reconnais-tu les faits qui te sont reprochés ?
2 Etienne dit alors :
Chers frères et pères de notre peuple, écoutez-moi : le Dieu glorieux apparut jadis à notre ancêtre Abraham, quand il vivait encore en Mésopotamie, avant de s’établir à Harân, 3 et il lui dit : Quitte ton pays et ta parenté, et va dans le pays que je t’indiquerai[a]. 4 C’est ainsi qu’Abraham quitta la Chaldée et vint se fixer à Harân. De là, après la mort de son père, Dieu le fit venir dans le pays où vous habitez actuellement. 5 Pourtant, il ne lui donna ici aucune propriété, pas même un mètre carré de terre. Mais il lui promit de lui donner le pays tout entier, à lui et à ses descendants après lui, alors qu’à cette époque il n’avait pas encore d’enfant[b].
6 Et Dieu lui parla ainsi :
Tes descendants séjourneront dans une terre étrangère, ils y seront réduits en esclavage et on les maltraitera pendant quatre cents ans. 7 Mais, ajouta Dieu, j’exécuterai mon jugement contre la nation qui en aura fait ses esclaves. Après cela, ils quitteront le pays étranger et viendront ici même, dans ce pays, pour me rendre un culte[c].
8 Puis Dieu conclut son alliance avec Abraham et lui en donna pour signe la circoncision. Ainsi il eut pour fils Isaac et le circoncit huit jours après sa naissance. Isaac fit de même pour son fils Jacob, et celui-ci, à son tour, pour ses fils, les douze ancêtres de nos tribus[d].
9 Or, les fils de Jacob, poussés par la jalousie, vendirent leur frère Joseph, pour qu’il fût emmené comme esclave en Egypte. Mais Dieu était avec lui. 10 Il le délivra de toutes ses épreuves et, dans sa grâce, il lui donna la sagesse nécessaire devant le pharaon, roi d’Egypte, si bien qu’il fut nommé gouverneur du pays et de toute la maison royale. 11 Alors survint une grande famine dans toute l’Egypte et en Canaan. Ce fut un temps de grande misère. Nos ancêtres ne trouvaient plus de quoi manger.
12 Quand Jacob apprit qu’il y avait du blé en Egypte, il y envoya une première fois ses fils, nos ancêtres. 13 Lors de leur second voyage en Egypte, Joseph se fit reconnaître par ses frères, et le pharaon apprit quelle était l’origine de Joseph. 14 Puis Joseph envoya chercher son père Jacob et toute sa parenté qui comprenait soixante-quinze personnes. 15 Jacob descendit en Egypte ; il y finit ses jours, de même que nos ancêtres. 16 Leurs corps furent ramenés à Sichem, et déposés dans le tombeau qu’Abraham avait acheté pour une certaine somme d’argent aux fils d’Hamor à Sichem. 17 Le moment approchait où Dieu allait accomplir la promesse qu’il avait faite à Abraham : notre peuple s’était multiplié et les Israélites étaient devenus de plus en plus nombreux en Egypte. 18 C’est alors qu’un nouveau roi, qui n’avait pas connu Joseph, monta sur le trône d’Egypte[e]. 19 Il exploita notre peuple de manière perfide et opprima nos ancêtres, jusqu’à les obliger à abandonner leurs nouveau-nés pour qu’ils ne survivent pas.
20 A cette époque naquit Moïse, qui avait la faveur de Dieu[f]. Pendant trois mois, il fut élevé dans la maison de son père. 21 Lorsque finalement ses parents durent l’abandonner, il fut recueilli par la fille du pharaon qui l’éleva comme son propre fils. 22 C’est ainsi que Moïse fut instruit dans toute la science des Egyptiens et qu’il devint un homme dont la parole et les actions avaient des effets remarquables.
23 A l’âge de quarante ans, il voulut venir en aide à ses frères, les Israélites. 24 Voyant que l’on maltraitait l’un d’eux, il prit sa défense, et, pour le venger, tua l’Egyptien qui le maltraitait. 25 Il pensait que ses frères comprendraient que Dieu voulait se servir de lui pour les libérer. Mais ils ne le comprirent pas.
26 Le lendemain, il vit deux d’entre eux se battre. Il s’interposa et essaya de réconcilier les adversaires.
– Mes amis, leur dit-il, vous êtes des frères ! Pourquoi, alors, vous faites-vous du mal ?
27 Mais celui qui maltraitait son compagnon le repoussa en disant : Qui t’a établi chef et juge sur nous ? 28 Voudrais-tu par hasard aussi me tuer, comme tu as tué hier l’Egyptien[g] ?
29 Quand Moïse entendit cela, il prit la fuite et alla vivre dans le pays de Madian où il eut deux fils.
30 Quarante années plus tard, un ange lui apparut dans le désert du mont Sinaï, au milieu de la flamme d’un buisson en feu[h]. 31 Saisi d’étonnement à cette vision, Moïse s’approchait pour le considérer de plus près, quand la voix du Seigneur se fit entendre : 32 Je suis le Dieu de tes ancêtres, le Dieu d’Abraham, d’Isaac et de Jacob[i].
Tout tremblant, Moïse n’osait pas lever les yeux. 33 Le Seigneur lui dit :
Ote tes sandales, car le lieu où tu te tiens est un lieu saint[j] . 34 J’ai vu la souffrance de mon peuple en Egypte. J’ai entendu ses gémissements et je suis descendu pour le délivrer. Et maintenant, viens : je t’envoie en Egypte[k].
35 Ainsi ce Moïse que ses frères avaient repoussé en lui disant : Qui t’a établi chef et juge sur nous[l] ?, c’est lui que Dieu a envoyé comme chef et libérateur du peuple avec l’aide de l’ange qui lui était apparu dans le buisson. 36 C’est lui qui les fit sortir d’Egypte en accomplissant des prodiges et des signes miraculeux dans ce pays, puis lors de la traversée de la mer Rouge[m] et, pendant quarante ans, dans le désert.
37 Ce fut encore lui qui dit aux Israélites : Dieu suscitera pour vous, du milieu de vos compatriotes, un prophète qui sera comme moi[n].
38 Lorsque le peuple était rassemblé au désert, c’est encore lui qui servit d’intermédiaire entre l’ange qui lui parlait sur le mont Sinaï et nos ancêtres. Il reçut de Dieu des paroles de vie pour nous les transmettre.
39 Nos ancêtres refusèrent de lui obéir. Bien plus : ils le repoussèrent et se laissèrent gagner par le désir de retourner en Egypte. 40 Ils vinrent demander à Aaron : Fais-nous des dieux qui marchent à notre tête, car ce Moïse qui nous a fait sortir d’Egypte, nous ne savons pas ce qui lui est arrivé[o].
41 Ils façonnèrent alors un veau, ils offrirent un sacrifice à cette idole, et ils célébrèrent de joyeuses fêtes en l’honneur de ce qu’ils avaient fabriqué de leurs mains.
42 Dieu se détourna d’eux et les abandonna à l’idolâtrie et au culte des astres du ciel. C’est bien ce qui est écrit dans le livre des prophètes :
Est-ce à moi que vous avez présenté |des sacrifices et des offrandes,
pendant les quarante ans |de votre séjour au désert, |vous, peuple d’Israël ?
43 Non, vous avez porté |la tente de Molok[p]
et l’astre de votre dieu Rompha,
idoles que vous avez fabriquées |pour vous prosterner devant elles.
C’est pourquoi je vous déporterai |au-delà de Babylone[q].
44 Au désert, nos ancêtres avaient avec eux la tente qui contenait le traité de l’alliance et que Dieu avait ordonné à Moïse de construire d’après le modèle qu’il lui avait montré. 45 Cette tente a été confiée à la génération suivante de nos ancêtres. Ils l’emmenèrent avec eux quand ils conquirent, sous la conduite de Josué, le pays où se trouvaient les peuplades que Dieu chassa devant eux. Elle y demeura jusqu’au temps de David.
46 Celui-ci obtint la faveur de Dieu et demanda de pouvoir donner une demeure au Dieu de Jacob. 47 Mais ce fut Salomon qui bâtit le Temple. 48 Cependant, le Dieu très-haut n’habite pas dans des édifices construits par des mains humaines. C’est ce que dit le prophète :
49 Mon trône, c’est le ciel,
et mon marchepied, c’est la terre.
Quelle est donc la maison |que vous me bâtirez, |dit le Seigneur,
quelle demeure |pour mon lieu de repos ?
50 Toutes ces choses, |n’est-ce pas moi qui les ai faites[r] ?
51 O vous hommes obstinés qui, comme de véritables incirconcis, gardez votre cœur et vos oreilles fermés, vous résistez toujours à l’Esprit Saint ! 52 Vous ressemblez bien à vos ancêtres ! Y a-t-il un seul prophète que vos ancêtres n’aient pas persécuté ? Ils ont tué ceux qui annonçaient la venue du seul Juste. Et vous, maintenant, vous l’avez trahi et assassiné ! 53 Oui, vous avez bien reçu la Loi de Dieu par l’intermédiaire des anges, mais vous ne l’avez jamais observée …
L’exécution d’Etienne
54 A ces mots, ceux qui siégeaient au Grand-Conseil devinrent fous de rage : ils grinçaient des dents contre Etienne. 55 Mais lui, rempli du Saint-Esprit, leva les yeux au ciel et vit la gloire de Dieu, et Jésus debout à la droite de Dieu. Alors, il s’écria : 56 Ecoutez : je vois le ciel ouvert et le Fils de l’homme debout à la droite de Dieu.
57 A ces mots, ils se mirent à vociférer et à se boucher les oreilles. D’un même élan, ils se ruèrent sur lui, 58 le traînèrent hors de la ville et le lapidèrent. Les témoins avaient déposé leurs vêtements aux pieds d’un jeune homme nommé Saul.
59 Pendant qu’ils jetaient des pierres sur lui, Etienne priait ainsi : Seigneur Jésus, reçois mon esprit !
60 Puis il tomba à genoux et, de toutes ses forces, lança un dernier cri : Seigneur, ne leur demande pas compte de ce péché !
Après avoir dit ces mots, il expira.
Footnotes
- 7.3 Gn 12.1.
- 7.5 Gn 17.8.
- 7.7 Gn 15.13-14.
- 7.8 Voir note 2.29.
- 7.18 Ex 1.8.
- 7.20 Autre traduction : qui était extrêmement beau.
- 7.28 Ex 2.14.
- 7.30 Ex 3.2.
- 7.32 Ex 3.6.
- 7.33 Ex 3.5.
- 7.34 Ex 3.7, 8, 10.
- 7.35 Ex 2.14.
- 7.36 Expression traduite du grec, désignant la mer des Roseaux.
- 7.37 Dt 18.15.
- 7.40 Ex 32.1, 23.
- 7.43 Molok : divinité adorée par les Ammonites. Rompha : ancienne divinité païenne représentant la planète Saturne.
- 7.43 Am 5.25-27 cité selon l’ancienne version grecque.
- 7.50 Es 66.1-2.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.