Acts 19
New Revised Standard Version Catholic Edition
Paul in Ephesus
19 While Apollos was in Corinth, Paul passed through the interior regions and came to Ephesus, where he found some disciples. 2 He said to them, “Did you receive the Holy Spirit when you became believers?” They replied, “No, we have not even heard that there is a Holy Spirit.” 3 Then he said, “Into what then were you baptized?” They answered, “Into John’s baptism.” 4 Paul said, “John baptized with the baptism of repentance, telling the people to believe in the one who was to come after him, that is, in Jesus.” 5 On hearing this, they were baptized in the name of the Lord Jesus. 6 When Paul had laid his hands on them, the Holy Spirit came upon them, and they spoke in tongues and prophesied— 7 altogether there were about twelve of them.
8 He entered the synagogue and for three months spoke out boldly, and argued persuasively about the kingdom of God. 9 When some stubbornly refused to believe and spoke evil of the Way before the congregation, he left them, taking the disciples with him, and argued daily in the lecture hall of Tyrannus.[a] 10 This continued for two years, so that all the residents of Asia, both Jews and Greeks, heard the word of the Lord.
The Sons of Sceva
11 God did extraordinary miracles through Paul, 12 so that when the handkerchiefs or aprons that had touched his skin were brought to the sick, their diseases left them, and the evil spirits came out of them. 13 Then some itinerant Jewish exorcists tried to use the name of the Lord Jesus over those who had evil spirits, saying, “I adjure you by the Jesus whom Paul proclaims.” 14 Seven sons of a Jewish high priest named Sceva were doing this. 15 But the evil spirit said to them in reply, “Jesus I know, and Paul I know; but who are you?” 16 Then the man with the evil spirit leaped on them, mastered them all, and so overpowered them that they fled out of the house naked and wounded. 17 When this became known to all residents of Ephesus, both Jews and Greeks, everyone was awestruck; and the name of the Lord Jesus was praised. 18 Also many of those who became believers confessed and disclosed their practices. 19 A number of those who practiced magic collected their books and burned them publicly; when the value of these books[b] was calculated, it was found to come to fifty thousand silver coins. 20 So the word of the Lord grew mightily and prevailed.
The Riot in Ephesus
21 Now after these things had been accomplished, Paul resolved in the Spirit to go through Macedonia and Achaia, and then to go on to Jerusalem. He said, “After I have gone there, I must also see Rome.” 22 So he sent two of his helpers, Timothy and Erastus, to Macedonia, while he himself stayed for some time longer in Asia.
23 About that time no little disturbance broke out concerning the Way. 24 A man named Demetrius, a silversmith who made silver shrines of Artemis, brought no little business to the artisans. 25 These he gathered together, with the workers of the same trade, and said, “Men, you know that we get our wealth from this business. 26 You also see and hear that not only in Ephesus but in almost the whole of Asia this Paul has persuaded and drawn away a considerable number of people by saying that gods made with hands are not gods. 27 And there is danger not only that this trade of ours may come into disrepute but also that the temple of the great goddess Artemis will be scorned, and she will be deprived of her majesty that brought all Asia and the world to worship her.”
28 When they heard this, they were enraged and shouted, “Great is Artemis of the Ephesians!” 29 The city was filled with the confusion; and people[c] rushed together to the theater, dragging with them Gaius and Aristarchus, Macedonians who were Paul’s travel companions. 30 Paul wished to go into the crowd, but the disciples would not let him; 31 even some officials of the province of Asia,[d] who were friendly to him, sent him a message urging him not to venture into the theater. 32 Meanwhile, some were shouting one thing, some another; for the assembly was in confusion, and most of them did not know why they had come together. 33 Some of the crowd gave instructions to Alexander, whom the Jews had pushed forward. And Alexander motioned for silence and tried to make a defense before the people. 34 But when they recognized that he was a Jew, for about two hours all of them shouted in unison, “Great is Artemis of the Ephesians!” 35 But when the town clerk had quieted the crowd, he said, “Citizens of Ephesus, who is there that does not know that the city of the Ephesians is the temple keeper of the great Artemis and of the statue that fell from heaven?[e] 36 Since these things cannot be denied, you ought to be quiet and do nothing rash. 37 You have brought these men here who are neither temple robbers nor blasphemers of our[f] goddess. 38 If therefore Demetrius and the artisans with him have a complaint against anyone, the courts are open, and there are proconsuls; let them bring charges there against one another. 39 If there is anything further[g] you want to know, it must be settled in the regular assembly. 40 For we are in danger of being charged with rioting today, since there is no cause that we can give to justify this commotion.” 41 When he had said this, he dismissed the assembly.
Footnotes
- Acts 19:9 Other ancient authorities read of a certain Tyrannus, from eleven o’clock in the morning to four in the afternoon
- Acts 19:19 Gk them
- Acts 19:29 Gk they
- Acts 19:31 Gk some of the Asiarchs
- Acts 19:35 Meaning of Gk uncertain
- Acts 19:37 Other ancient authorities read your
- Acts 19:39 Other ancient authorities read about other matters
Atti 19
Nuova Riveduta 2006
Paolo a Efeso
19 (A)Mentre Apollo era a Corinto, Paolo, dopo aver attraversato le regioni superiori del paese, giunse a Efeso e vi trovò alcuni discepoli. 2 Egli disse loro[a]: «Riceveste lo Spirito Santo quando credeste?[b]» Gli risposero: «Non abbiamo neppure sentito dire che ci sia lo Spirito Santo». 3 Egli disse [loro]: «Con quale battesimo siete dunque stati battezzati?» Essi risposero: «Con il battesimo di Giovanni». 4 Paolo disse: «Giovanni battezzò con il battesimo di ravvedimento, dicendo al popolo di credere in colui che veniva dopo di lui, cioè in [Cristo] Gesù». 5 Udito questo, furono battezzati nel nome del Signore Gesù; 6 e, avendo Paolo imposto loro le mani, lo Spirito Santo scese su di loro ed essi parlavano in lingue e profetizzavano. 7 Erano in tutto circa dodici uomini.
8 (B)Poi entrò nella sinagoga, e qui parlò con molta franchezza per tre mesi, esponendo con discorsi persuasivi le cose relative al regno di Dio. 9 Ma siccome alcuni si ostinavano e rifiutavano di credere dicendo male della Via in presenza della folla, egli, ritiratosi da loro, separò i discepoli e insegnava ogni giorno nella scuola di [un certo] Tiranno. 10 Questo durò due anni. Così tutti coloro che abitavano nell’Asia, Giudei e Greci, udirono la Parola del Signore [Gesù]. 11 Dio intanto faceva miracoli straordinari per mezzo di Paolo; 12 al punto che si mettevano sopra i malati dei fazzoletti e dei grembiuli che erano stati sul suo corpo, e le malattie scomparivano e gli spiriti maligni uscivano [da loro].
13 (C)Or alcuni esorcisti[c] itineranti giudei tentarono anch’essi di invocare il nome del Signore Gesù su quelli che avevano degli spiriti maligni, dicendo: «Io vi scongiuro[d], per quel Gesù che Paolo annuncia». 14 Quelli che facevano questo erano sette figli di un certo Sceva, giudeo, capo sacerdote. 15 Ma lo spirito maligno rispose loro[e]: «Conosco Gesù, e so chi è Paolo; ma voi chi siete?» 16 E l’uomo che aveva lo spirito maligno si scagliò su tutti loro[f]; e li trattò in modo tale che fuggirono da quella casa, nudi e feriti. 17 Questo fatto fu risaputo da tutti, Giudei e Greci, che abitavano a Efeso; e tutti furono presi da timore, e il nome del Signore Gesù era esaltato. 18 Molti di quelli che avevano creduto venivano a confessare e a dichiarare le cose che avevano fatte. 19 Fra quanti avevano esercitato le arti magiche, molti portarono i loro libri e li bruciarono in presenza di tutti; e, calcolatone il prezzo, trovarono che era di cinquantamila dramme d’argento.
20 Così la Parola di Dio cresceva e si affermava potentemente.
21 Dopo questi fatti Paolo si mise in animo di andare a Gerusalemme, passando per la Macedonia e per l’Acaia. «Dopo essere stato là», diceva, «bisogna che io veda anche Roma». 22 Mandati in Macedonia due dei suoi aiutanti, Timoteo ed Erasto, egli si fermò ancora per qualche tempo in Asia.
Il tumulto di Efeso
23 (D)In quel periodo vi fu un gran tumulto a proposito della nuova Via. 24 Perché un tale, di nome Demetrio, orefice, che faceva tempietti di Diana[g] in argento, procurava non poco guadagno agli artigiani. 25 Riuniti questi e gli altri che esercitavano il medesimo mestiere, disse: «Uomini, voi sapete che da questo lavoro proviene la nostra prosperità; 26 e voi vedete e udite che questo Paolo ha persuaso e sviato molta gente non solo a Efeso, ma in quasi tutta l’Asia, dicendo che quelli costruiti con le mani non sono dèi. 27 Non solo vi è pericolo che questo ramo della nostra arte cada in discredito, ma che anche il tempio della grande dea Diana non conti più, e che sia perfino privata della sua maestà colei che tutta l’Asia e il mondo adorano».
28 Essi, udite queste cose, accesi di sdegno, si misero a gridare: «Grande è la Diana degli Efesini!»
29 E [tutta] la città fu piena di confusione; e trascinando con sé a forza Gaio e Aristarco, macedoni, compagni di viaggio di Paolo, si precipitarono tutti d’accordo verso il teatro. 30 Paolo voleva presentarsi al popolo, ma i discepoli glielo impedirono. 31 Anche alcuni magistrati dell’Asia[h], che gli erano amici, mandarono a pregarlo di non avventurarsi nel teatro. 32 Intanto, chi gridava una cosa, chi un’altra; infatti l’assemblea era confusa; e i più non sapevano per quale motivo si fossero riuniti. 33 Dalla folla fecero uscire Alessandro, che i Giudei spingevano avanti. E Alessandro, fatto cenno con la mano, voleva tenere un discorso di difesa davanti al popolo. 34 Ma quando si accorsero che era giudeo, tutti, per quasi due ore, si misero a gridare in coro: «Grande è la Diana degli Efesini!»
35 Allora il segretario, calmata la folla, disse: «Uomini di Efeso, c’è forse qualcuno che non sappia che la città degli Efesini è la custode del tempio della grande [dea] Diana e della sua immagine caduta dal cielo? 36 Queste cose sono incontestabili; perciò dovete calmarvi e non fare nulla in modo precipitoso; 37 voi infatti avete condotto qua questi uomini, i quali non sono né sacrileghi né bestemmiatori della nostra[i] dea. 38 Se dunque Demetrio e gli artigiani che sono con lui hanno qualcosa contro qualcuno, ci sono i tribunali e ci sono i proconsoli: si facciano citare gli uni e gli altri. 39 Se poi volete ottenere qualcos’altro, la questione si risolverà in un’assemblea regolare. 40 Infatti corriamo il rischio di essere accusati di sedizione per la riunione di oggi, non essendovi ragione alcuna con la quale poter giustificare questo tumulto». 41 Detto questo, sciolse l’assemblea.
Footnotes
- Atti 19:2 TR e M (v. 1) e, trovati alcuni discepoli, (v. 2) disse loro:…
- Atti 19:2 Riceveste lo Spirito Santo quando credeste? Altra possibile traduzione: avete ricevuto lo Spirito Santo dopo che avete creduto?
- Atti 19:13 Esorcisti, persone che scacciavano i demoni mediante pratiche e formule magiche.
- Atti 19:13 TR e M Noi vi scongiuriamo…
- Atti 19:15 TR e M omettono loro.
- Atti 19:16 Su tutti loro, lett. su entrambi; TR e M su di loro.
- Atti 19:24 Tempietti di Diana, lavori artistici raffiguranti il famoso tempio di Efeso, consacrato alla dea Diana; esso era considerato una delle sette meraviglie del mondo.
- Atti 19:31 Magistrati dell’Asia, gr. Asiarchi, funzionari nominati annualmente in diverse province dell’Asia e preposti alla vigilanza delle manifestazioni religiose e dei giochi pubblici.
- Atti 19:37 TR e M vostra.
Apostelgeschichte 19
Schlachter 2000
Paulus in Ephesus. Die Jünger des Johannes
19 Es geschah aber, während Apollos in Korinth war, dass Paulus, nachdem er die höher gelegenen Gebiete durchzogen hatte, nach Ephesus kam. Und als er einige Jünger fand,
2 sprach er zu ihnen: Habt ihr den Heiligen Geist empfangen, als ihr gläubig wurdet? Sie aber antworteten ihm: Wir haben nicht einmal gehört, dass der Heilige Geist da ist!
3 Und er sprach zu ihnen: Worauf seid ihr denn getauft worden? Sie aber erwiderten: Auf die Taufe des Johannes.
4 Da sprach Paulus: Johannes hat mit einer Taufe der Buße getauft und dem Volk gesagt, dass sie an den glauben sollten, der nach ihm kommt, das heißt an den Christus Jesus.
5 Als sie das hörten, ließen sie sich taufen auf den Namen des Herrn Jesus.
6 Und als Paulus ihnen die Hände auflegte, kam der Heilige Geist auf sie, und sie redeten in Sprachen und weissagten.
7 Es waren aber im Ganzen etwa zwölf Männer.
Die Verkündigung des Evangeliums und begleitende Zeichen und Wunder
8 Und er ging in die Synagoge und trat öffentlich auf, indem er drei Monate lang Gespräche führte und sie zu überzeugen versuchte von dem, was das Reich Gottes betrifft.
9 Da aber etliche sich verstockten und sich weigerten zu glauben, sondern den Weg vor der Menge verleumdeten, trennte er sich von ihnen und sonderte die Jünger ab und hielt täglich Lehrgespräche in der Schule eines gewissen Tyrannus.
10 Das geschah zwei Jahre lang, sodass alle, die in [der Provinz] Asia wohnten, das Wort des Herrn Jesus hörten, sowohl Juden als auch Griechen.
11 Und Gott wirkte ungewöhnliche Wunder durch die Hände des Paulus,
12 sodass sogar Schweißtücher oder Gürtel von seinem Leib zu den Kranken gebracht wurden und die Krankheiten von ihnen wichen und die bösen Geister von ihnen ausfuhren.
13 Es versuchten aber etliche von den umherziehenden jüdischen Beschwörern[a], über denen, die böse Geister hatten, den Namen des Herrn Jesus zu nennen, indem sie sagten: Wir beschwören euch bei dem Jesus, den Paulus verkündigt!
14 Es waren aber sieben Söhne eines jüdischen Hohenpriesters Skevas, die dies taten.
15 Aber der böse Geist antwortete und sprach: Jesus kenne ich, und von Paulus weiß ich; wer aber seid ihr?
16 Und der Mensch, in dem der böse Geist war, sprang auf sie los, und er überwältigte sie und zeigte ihnen dermaßen seine Kraft, dass sie entblößt und verwundet aus jenem Haus flohen.
17 Das aber wurde allen bekannt, die in Ephesus wohnten, sowohl Juden als auch Griechen. Und Furcht fiel auf sie alle, und der Name des Herrn Jesus wurde hochgepriesen.
18 Und viele von denen, die gläubig geworden waren, kamen und bekannten und erzählten ihre Taten.
19 Viele aber von denen, die Zauberkünste getrieben hatten, trugen die Bücher zusammen und verbrannten sie vor allen; und sie berechneten ihren Wert und kamen auf 50 000 Silberlinge.
20 So breitete sich das Wort des Herrn mächtig aus und erwies sich als kräftig.
21 Nachdem aber diese Dinge ausgerichtet waren, nahm sich Paulus im Geist vor, zuerst durch Mazedonien und Achaja zu ziehen und dann nach Jerusalem zu reisen, indem er sprach: Wenn ich dort gewesen bin, muss ich auch Rom sehen!
22 Und er sandte zwei seiner Gehilfen, Timotheus und Erastus, nach Mazedonien und hielt sich noch eine Zeit lang in [der Provinz] Asia auf.
Der Aufruhr in Ephesus
23 Aber um jene Zeit entstand ein nicht unbedeutender Aufruhr um des Weges willen.
24 Denn ein gewisser Mann namens Demetrius, ein Silberschmied, verfertigte silberne Tempel der Diana[b] und verschaffte den Künstlern beträchtlichen Gewinn.
25 Diese versammelte er samt den Arbeitern desselben Faches und sprach: Ihr Männer, ihr wisst, dass von diesem Gewerbe unser Wohlstand kommt.
26 Und ihr seht und hört, dass dieser Paulus nicht allein in Ephesus, sondern fast in ganz Asia eine große Menge überredet und umgestimmt hat, indem er sagt, dass es keine Götter gebe, die mit Händen gemacht werden.
27 Aber es besteht nicht nur die Gefahr, dass dieses unser Geschäft in Verruf kommt, sondern auch, dass der Tempel der großen Göttin Diana für nichts geachtet und zuletzt auch ihre Majestät gestürzt wird, die doch ganz Asia und der Erdkreis verehrt!
28 Als sie das hörten, wurden sie voll Zorn und schrien: Groß ist die Diana der Epheser!
29 Und die ganze Stadt kam in Verwirrung, und sie stürmten einmütig ins Theater und zerrten die Mazedonier Gajus und Aristarchus, die Reisegefährten des Paulus, mit sich.
30 Als aber Paulus unter die Volksmenge gehen wollte, ließen es ihm die Jünger nicht zu.
31 Auch etliche der Asiarchen[c], die ihm wohlgesonnen waren, sandten zu ihm und baten ihn, sich nicht ins Theater zu begeben.
32 [Hier] schrie nun alles durcheinander; denn die Versammlung war in der größten Verwirrung, und die Mehrzahl wusste nicht, aus welchem Grund sie zusammengekommen waren.
33 Da zogen sie aus der Volksmenge den Alexander hervor, da die Juden ihn vorschoben. Und Alexander gab mit der Hand ein Zeichen und wollte sich vor dem Volk verantworten.
34 Als sie aber vernahmen, dass er ein Jude sei, schrien sie alle wie aus einem Mund etwa zwei Stunden lang: Groß ist die Diana der Epheser!
35 Da beruhigte der Stadtschreiber[d] die Menge und sprach: Ihr Männer von Ephesus, wo ist denn ein Mensch, der nicht wüsste, dass die Stadt Ephesus die Tempelpflegerin der großen Göttin Diana und des vom Himmel gefallenen [Bildes] ist?
36 Da nun dies unwidersprechlich ist, so solltet ihr euch ruhig verhalten und nichts Übereiltes tun.
37 Denn ihr habt diese Männer hergeführt, die weder Tempelräuber sind, noch eure Göttin gelästert haben.
38 Wenn aber Demetrius und die Künstler, die mit ihm sind, gegen jemand eine Klage haben, so werden Gerichtstage gehalten, und es sind Statthalter da; sie mögen einander verklagen!
39 Habt ihr aber ein Begehren wegen anderer Angelegenheiten, so wird es in der gesetzlichen Versammlung[e] erledigt werden.
40 Denn wir stehen in Gefahr, dass wir wegen des heutigen Tages des Aufruhrs angeklagt werden, weil kein Grund vorliegt, womit wir diese Zusammenrottung entschuldigen könnten!
41 Und als er das gesagt hatte, entließ er die Versammlung.
Footnotes
- (19,13) d.h. Geisterbeschwörer, die durch magische Formeln Geister zu bannen und auszutreiben versuchten (vgl. 5Mo 18,10-11).
- (19,24) Diana (gr. Artemis) war eine heidnische Göttin der Jagd, die in Ephesus auch als Fruchtbarkeitsgöttin verehrt wurde.
- (19,31) d.h. hohe Beamte, die für den Kaiserkult zuständig waren.
- (19,35) Titel des höchsten römischen Beamten der Stadt.
- (19,39) gr. ekklesia, hier die Volksversammlung.
Apostolok 19
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az efezusi tanítványokra is leszáll a Szent Szellem
19 Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál más városokat látogatott meg, majd Efezusba érkezett. Itt találkozott néhány tanítvánnyal. 2 Megkérdezte tőlük: „Megkaptátok-e a Szent Szellemet, amikor hívők lettetek?”
De ők így válaszoltak: „Nem, de még csak nem is hallottunk a Szent Szellemről!”
3 Ekkor Pál megkérdezte: „Hát akkor hogyan merítettek be titeket?”
Mire ők azt mondták: „Úgy, ahogyan Bemerítő János tanította a bemerítkezést.”
4 „János azért merítette be az embereket, hogy ilyen módon fejezzék ki, hogy őszintén Istenhez akarnak fordulni. Azt is mondta nekik, hogy higgyenek abban, aki majd ő utána fog jönni, vagyis Jézusban” — mondta Pál.
5 Amikor a tanítványok ezt meghallották, bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe. 6 Amikor Pál rájuk tette a kezét, a Szent Szellem leszállt a tanítványokra, akik kezdtek más nyelveken szólni és prófétálni. 7 A tanítványoknak ez a csoportja tizenkét férfiból állt.
8 Pál ezután elment a zsinagógába. Ott bátran beszélt a zsidóknak Isten királyi uralmáról. Sokat vitatkozott velük három hónapon keresztül, és próbálta meggyőzni őket. 9-10 Közülük néhányan makacsul ellenkeztek, és nem fogadták el, amit mondott. Sőt, az egész zsinagógai közösség előtt gyalázták és rossz hírét keltették az Úr Útjának.[a]
Pál Efezusban tanít
Ekkor Pál szakított a zsinagógai közösséggel, de magával vitte azokat, akik Jézus tanítványai lettek. Őket azután két éven keresztül minden nap tanította egy Tirannosz nevű férfi iskolájában. Ennek az lett az eredménye, hogy a Kis-Ázsiában élő zsidók és nem zsidók mindenhol hallották és megismerték Isten üzenetét. 11 Isten pedig különleges csodákat tett Pálon keresztül. 12 Az emberek elvitték, és ráhelyezték a betegekre azokat a kendőket és ruhadarabokat, amelyeket Pál a testén viselt. A betegek pedig meggyógyultak, és a gonosz szellemek kimentek belőlük.
Jézust a gonosz szellemek is ismerik
13 Arra járt néhány zsidó, akik ördögűzéssel foglalkoztak. Elkezdték az Úr Jézus nevét erre a célra használni. Azt mondták a gonosz szellemeknek: „Annak a Jézusnak a nevében parancsolunk nektek, akiről Pál beszél!” 14 Ezt tette egy zsidó főpap, bizonyos Szkéva hét fia is.
15 De egyszer a gonosz szellem így feleselt vissza ezeknek a zsidóknak: „Jézust ismerem, Pálról is hallottam, de kik vagytok ti?”
16 Akkor az az ember, akiben a gonosz szellem volt, a zsidó ördögűzőkre ugrott, megverte őket, és még a ruhát is letépte róluk. Erősebb volt, mint ők együttesen — olyannyira, hogy azok meztelenül és sebesülten rohantak ki a házból.
17 Ezt mindenki megtudta, aki csak Efezusban lakott, zsidók és görögök egyaránt. Félelem fogta el őket, és még jobban tisztelték az Úr Jézus nevét. 18 A hívők közül sokan nyilvánosan megvallották bűnös tetteiket. 19 Voltak olyan hívők is, akik korábban varázsoltak. Ezek közül sokan összegyűjtötték a varázsláshoz használt könyveiket, és nyilvánosan elégették őket. (Ezek az elégetett könyvek összesen körülbelül ötvenezer ezüstpénzt értek.) 20 Így az Úr ereje által az üzenet egyre jobban terjedt, és egyre nagyobb befolyásra tett szert.
21 Ezek után Pál elhatározta,[b] hogy Macedónián és Akháján keresztülutazik, és felmegy Jeruzsálembe. Ezt gondolta: „Jeruzsálem után Rómába is el kell mennem.” 22 Ezért két segítőtársát, Timóteust és Erásztoszt előreküldte Macedóniába, ő maga pedig egy ideig még Kis-Ázsiában maradt.
Zűrzavar Efezusban
23 Ekkor történt, hogy nagy zűrzavar támadt Efezusban az Úr Útja miatt. 24 Volt a városban egy Demeter nevű ötvösmester. Azzal foglalkozott, hogy Artemisz istennő templomának[c] kicsinyített másolatát készítette ezüstből. A műhelyében dolgozó munkások ezért jó fizetést kaptak.
25 Demeter összegyűjtötte ezeket a munkásokat és a többi hasonló iparost. Azt mondta nekik: „Tudjátok, hogy milyen jól keresünk ezzel a mesterséggel. 26 Ti magatok is látjátok és halljátok, mit művel ez a Pál! Mennyi embert meggyőzött már, de nem csak Efezusban, hanem szinte egész Kis-Ázsiában! Azt mondja, hogy a kézzel készített istenek valójában nem is istenek. 27 Az a veszély fenyeget bennünket, hogy rossz hírbe keveredik a mesterségünk, sőt, nagy istennőnket, Artemiszt és a templomát is semmibe veszik. Pedig Artemiszt egész Kis-Ázsia, sőt az egész világ istennőként tiszteli!”
28 Ezt hallva az összegyűltek nagyon feldühödtek, és kiabálni kezdtek: „Nagy az efezusi Artemisz!” 29 Az egész városban zűrzavar támadt. Elfogták Gájuszt és Arisztarkhoszt, akik Macedóniából jöttek, és Pál útitársai voltak. Erőszakkal elvitték őket a stadionba, ahol nagy tömeg gyűlt össze. 30 Pál is oda akart menni, hogy szóljon a tömeghez, de a tanítványok nem engedték. 31 Pálnak volt néhány barátja a város vezetői között, és ők is azt üzenték neki, hogy ne menjen a stadionba.
32 Közben a stadionban összegyűlt tömeg már össze-vissza ordítozott. Az egész népgyűlés összezavarodott, sőt a legtöbben azt sem tudták, miért jöttek ide. 33 A zsidók kiválasztották Sándort, és előre állították, hogy beszéljen. Sándor intett a kezével, hogy beszédet akar mondani. 34 De mikor az emberek megtudták, hogy zsidó, egy emberként ordították mintegy két órán keresztül: „Nagy az efezusi Artemisz! Nagy az efezusi Artemisz!”
35 Végre a város egyik vezetője lecsendesítette a sokaságot. Ezt mondta: „Efezusiak! Van-e valaki széles e világon, aki ne tudná, hogy Efezus városa őrzi a nagy Artemisz istennő templomát, és az égből hullott szent követ? 36 Mivel mindez nyilvánvaló, csillapodjatok le, és ne okozzatok semmi bajt! 37 Mert idehoztátok ezeket az embereket,[d] holott nem loptak a templomból, és nem szidalmazták istennőnket. 38 Ha Demeternek és a többi mesterembernek panaszuk van valaki ellen, akkor menjenek a bíróságra, és pereljék be egymást. 39 Ha ezen felül még bármi más dolgot akartok elintézni, akkor azt a törvényes népgyűlésen tisztázhatjuk. 40 Attól félek, hogy azért, ami ma történt, még lázadással is vádolhatnak bennünket, hiszen nem tudjuk megmondani, miért okoztunk ekkora zűrzavart.” 41 Ezzel feloszlatta a népgyűlést.
Footnotes
- Apostolok 19:9 az Úr Útjának Szó szerint: „az Útnak”. Jézus mondta magáról, hogy ő az út az Atyához, ezért nevezték így a tanítványainak mozgalmát. A 23. versben is.
- Apostolok 19:21 elhatározta Vagy: „a Szent Szellem által elhatározta”. Az eredeti szöveg alapján mindkettő lehetséges.
- Apostolok 19:24 Artemisz… temploma Az ókori pogány Artemisz-kultusz egyik leghíresebb temploma Efezusban volt.
- Apostolok 19:37 ezeket az embereket Gájuszt és Arisztarkhoszt. Lásd a 29. versben.
Actes 19
La Bible du Semeur
Paul à Ephèse
19 Pendant qu’Apollos se trouvait à Corinthe, Paul, après avoir traversé la région montagneuse d’Asie Mineure, descendit à Ephèse. Il y rencontra un petit groupe de disciples et leur demanda : 2 Avez-vous reçu le Saint-Esprit quand vous êtes devenus croyants ?
Ils lui répondirent : Nous n’avons même pas entendu dire qu’il y ait un Saint-Esprit.
3 – Quel baptême avez-vous donc reçu ? poursuivit Paul.
– Celui de Jean-Baptiste, lui répondirent-ils.
4 – Oui, reprit Paul, Jean baptisait les Israélites en signe d’un profond changement, mais il leur disait aussi de croire en celui qui viendrait après lui, c’est-à-dire en Jésus.
5 Après avoir entendu cela, ils furent baptisés au nom du Seigneur Jésus. 6 Paul leur imposa les mains et le Saint-Esprit descendit sur eux : ils se mirent à parler dans diverses langues et à prophétiser. 7 Il y avait là environ douze hommes.
8 Paul se rendit ensuite à la synagogue où, pendant trois mois, il prit la parole avec une grande assurance ; il y parlait du royaume de Dieu et s’efforçait de convaincre ses auditeurs. 9 Mais un certain nombre de Juifs s’endurcissaient et refusaient de se laisser convaincre : en pleine assemblée, ils tinrent des propos méprisants au sujet de la Voie du Seigneur. Alors Paul se sépara d’eux et prit à part les disciples qu’il continua d’enseigner tous les jours dans l’école d’un nommé Tyrannus[a].
10 Cela dura deux ans, si bien que tous les habitants de la province d’Asie, tant Juifs que Grecs, entendirent la Parole du Seigneur. 11 Dieu faisait des miracles extraordinaires par les mains de Paul. 12 On allait jusqu’à prendre des mouchoirs ou du linge qu’il avait touchés pour les appliquer aux malades. Ceux-ci guérissaient et les mauvais esprits s’enfuyaient.
13 Quelques Juifs, qui allaient de lieu en lieu pour chasser les démons, voulurent alors invoquer, eux aussi, le nom du Seigneur Jésus sur ceux qui étaient sous l’emprise d’esprits mauvais.
– Par le nom de ce Jésus que Paul annonce, disaient-ils, je vous ordonne de sortir.
14 Ceux qui agissaient ainsi étaient les sept fils d’un certain Scéva, un chef des prêtres juifs.
15 Mais l’esprit mauvais leur répondit : Jésus ? Je le connais. Paul, je sais qui c’est. Mais vous, qui êtes-vous ?
16 Là-dessus, l’homme qui avait en lui le mauvais esprit se jeta sur eux, les maîtrisa et les malmena avec une telle violence qu’ils s’enfuirent de la maison, les vêtements en lambeaux, et couverts de blessures.
17 Cet incident fut connu de tous les habitants d’Ephèse. Juifs et Grecs furent tous saisis de crainte, et le nom du Seigneur Jésus fut l’objet d’un grand respect. 18 Beaucoup de ceux qui étaient devenus croyants venaient avouer et déclarer publiquement les pratiques auxquelles ils s’étaient livrés. 19 Et beaucoup de ceux qui avaient exercé la magie apportèrent leurs livres de sorcellerie, les mirent en tas et les firent brûler aux yeux de tous. Leur valeur fut estimée à cinquante mille pièces d’argent[b]. 20 C’est ainsi que la Parole du Seigneur se répandait de plus en plus, grâce à la puissance du Seigneur[c].
21 Après ces événements, Paul, poussé par l’Esprit[d], décida de se rendre à Jérusalem en passant par la Macédoine et l’Achaïe.
– Après avoir été là-bas, dit-il, il faudra que je me rende aussi à Rome.
22 Il envoya deux de ses collaborateurs, Timothée et Eraste, en Macédoine, et resta lui-même encore quelque temps dans la province d’Asie.
Difficultés à Ephèse
23 A cette époque, la Voie du Seigneur fut l’occasion de troubles sérieux à Ephèse. 24 Un bijoutier, nommé Démétrius, fabriquait de petits temples d’Artémis[e] en argent et procurait aux artisans de sa corporation des gains considérables. 25 Un jour, il les convoqua tous, ainsi que les ouvriers qui vivaient de la même industrie. Il leur dit :
Mes amis ! Vous savez bien que nous devons notre prospérité à l’exercice de notre métier. 26 Or, vous voyez ce qui se passe – ou vous en entendez parler : non seulement à Ephèse, mais dans presque toute la province d’Asie, ce Paul a remué de grandes foules. Il les a persuadées que les divinités fabriquées par des hommes ne sont pas de vrais dieux. 27 Ce n’est pas seulement notre corporation qui risque d’être discréditée, mais le temple de la grande déesse Artémis[f] lui-même pourrait y perdre toute sa renommée. Toute l’Asie et le monde entier adore cette déesse et il n’en faudrait pas beaucoup pour qu’elle soit discréditée.
28 A ces mots, les auditeurs devinrent furieux et se mirent à scander : Grande est l’Artémis d’Ephèse !
29 Bientôt, toute la ville fut en effervescence. On s’empara de Gaïus et d’Aristarque, deux Macédoniens qui accompagnaient Paul dans son voyage, et l’on se précipita en foule au théâtre[g]. 30 Paul voulait se présenter devant le peuple, mais les disciples l’en empêchèrent. 31 Et même quelques hauts fonctionnaires de la province[h], qui le tenaient en amitié, lui firent parvenir un message pour lui recommander de ne pas se rendre au théâtre. 32 Cependant, l’assemblée se tenait dans la plus grande confusion. Les gens hurlaient, les uns criant telle chose, les autres telle autre, et la plupart ne savaient pas pourquoi ils étaient venus. 33 Des gens de la foule expliquèrent l’affaire à un certain Alexandre, que les Juifs avaient poussé en avant. Alexandre fit signe de la main qu’il voulait s’adresser au peuple pour prendre la défense de ses coreligionnaires.
34 Mais dès qu’on eut appris qu’il était Juif, tous se remirent à crier en chœur pendant près de deux heures : Grande est l’Artémis d’Ephèse !
35 A la fin, le secrétaire de la ville parvint à calmer le peuple :
Ephésiens, dit-il, quel homme au monde ignore que notre cité d’Ephèse est la gardienne du temple de la grande Artémis et de sa statue tombée du ciel ? 36 C’est là un fait incontestable. Il faut donc vous calmer et ne rien faire d’irréfléchi. 37 Vous avez amené ici ces hommes, mais ils n’ont commis aucun sacrilège dans le temple, ils n’ont dit aucun mal de notre déesse.
38 Si donc Démétrius et les artisans de sa corporation ont des griefs contre quelqu’un, ils n’ont qu’à porter plainte en bonne et due forme ! Il y a des jours d’audience et des magistrats pour cela. 39 Et si vous avez encore d’autres réclamations à formuler, on les examinera lors de l’assemblée légale. 40 Mais nous risquons de nous faire accuser de révolte pour ce qui s’est passé aujourd’hui, car nous ne pourrions donner aucune raison pour expliquer cette manifestation.
Là-dessus, il ordonna à l’assemblée de se disperser.
Footnotes
- 19.9 Certains manuscrits ajoutent : de 11 heures à 16 heures.
- 19.19 On peut estimer la valeur totale de ces livres à l’équivalent de plus de cent cinquante années de travail d’un ouvrier de l’époque.
- 19.20 Certains manuscrits ont : la Parole du Seigneur se répandait avec puissance.
- 19.21 Autre traduction : en son for intérieur.
- 19.24 Artémis était le nom grec d’une déesse orientale de la fertilité.
- 19.27 Le temple d’Artémis a été classé parmi les sept merveilles du monde antique : il faisait 127 m sur 72 m, et avait cent colonnes.
- 19.29 Les ruines de ce théâtre en ont révélé la grandeur : il comportait près de 26 000 places assises sur des gradins. Il servait aux jeux, aux représentations théâtrales et aux assemblées publiques.
- 19.31 Il s’agit des asiarques, qui présidaient au culte provincial de l’empereur et de Rome.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.