Acts 14
New Revised Standard Version Catholic Edition
Paul and Barnabas in Iconium
14 The same thing occurred in Iconium, where Paul and Barnabas[a] went into the Jewish synagogue and spoke in such a way that a great number of both Jews and Greeks became believers. 2 But the unbelieving Jews stirred up the Gentiles and poisoned their minds against the brothers. 3 So they remained for a long time, speaking boldly for the Lord, who testified to the word of his grace by granting signs and wonders to be done through them. 4 But the residents of the city were divided; some sided with the Jews, and some with the apostles. 5 And when an attempt was made by both Gentiles and Jews, with their rulers, to mistreat them and to stone them, 6 the apostles[b] learned of it and fled to Lystra and Derbe, cities of Lycaonia, and to the surrounding country; 7 and there they continued proclaiming the good news.
Paul and Barnabas in Lystra and Derbe
8 In Lystra there was a man sitting who could not use his feet and had never walked, for he had been crippled from birth. 9 He listened to Paul as he was speaking. And Paul, looking at him intently and seeing that he had faith to be healed, 10 said in a loud voice, “Stand upright on your feet.” And the man[c] sprang up and began to walk. 11 When the crowds saw what Paul had done, they shouted in the Lycaonian language, “The gods have come down to us in human form!” 12 Barnabas they called Zeus, and Paul they called Hermes, because he was the chief speaker. 13 The priest of Zeus, whose temple was just outside the city,[d] brought oxen and garlands to the gates; he and the crowds wanted to offer sacrifice. 14 When the apostles Barnabas and Paul heard of it, they tore their clothes and rushed out into the crowd, shouting, 15 “Friends,[e] why are you doing this? We are mortals just like you, and we bring you good news, that you should turn from these worthless things to the living God, who made the heaven and the earth and the sea and all that is in them. 16 In past generations he allowed all the nations to follow their own ways; 17 yet he has not left himself without a witness in doing good—giving you rains from heaven and fruitful seasons, and filling you with food and your hearts with joy.” 18 Even with these words, they scarcely restrained the crowds from offering sacrifice to them.
19 But Jews came there from Antioch and Iconium and won over the crowds. Then they stoned Paul and dragged him out of the city, supposing that he was dead. 20 But when the disciples surrounded him, he got up and went into the city. The next day he went on with Barnabas to Derbe.
The Return to Antioch in Syria
21 After they had proclaimed the good news to that city and had made many disciples, they returned to Lystra, then on to Iconium and Antioch. 22 There they strengthened the souls of the disciples and encouraged them to continue in the faith, saying, “It is through many persecutions that we must enter the kingdom of God.” 23 And after they had appointed elders for them in each church, with prayer and fasting they entrusted them to the Lord in whom they had come to believe.
24 Then they passed through Pisidia and came to Pamphylia. 25 When they had spoken the word in Perga, they went down to Attalia. 26 From there they sailed back to Antioch, where they had been commended to the grace of God for the work[f] that they had completed. 27 When they arrived, they called the church together and related all that God had done with them, and how he had opened a door of faith for the Gentiles. 28 And they stayed there with the disciples for some time.
Footnotes
- Acts 14:1 Gk they
- Acts 14:6 Gk they
- Acts 14:10 Gk he
- Acts 14:13 Or The priest of Zeus-Outside-the-City
- Acts 14:15 Gk Men
- Acts 14:26 Or committed in the grace of God to the work
Atti 14
Nuova Riveduta 2006
Paolo e Barnaba a Iconio
14 (A)Anche a Iconio Paolo e Barnaba entrarono nella sinagoga dei Giudei e parlarono in modo tale che una gran folla di Giudei e di Greci[a] credette. 2 Ma i Giudei che avevano rifiutato di credere aizzarono e inasprirono gli animi dei pagani contro i fratelli. 3 Tuttavia rimasero là per molto tempo, predicando con franchezza e confidando nel Signore che rendeva testimonianza alla Parola della sua grazia e concedeva che per mano loro avvenissero segni e prodigi. 4 Ma la popolazione della città era divisa: gli uni tenevano per i Giudei, e gli altri per gli apostoli. 5 Ma quando ci fu un tentativo dei pagani e dei Giudei, d’accordo con i loro capi, di oltraggiare gli apostoli e lapidarli, 6 questi lo seppero e fuggirono nelle città di Licaonia, Listra e Derba e nei dintorni; 7 e là continuarono a evangelizzare.
Il vangelo predicato a Listra
8 (B)A Listra c’era un uomo che, paralizzato ai piedi, se ne stava sempre seduto e, siccome era zoppo fin dalla nascita[b], non aveva mai potuto camminare. 9 Egli udì parlare Paolo, il quale, fissati gli occhi su di lui e vedendo che aveva fede per essere guarito, 10 disse ad alta voce: «Àlzati in piedi». Ed egli saltò su e si mise a camminare.
11 La folla, veduto ciò che Paolo aveva fatto, alzò la voce, dicendo in lingua licaonica: «Gli dèi hanno preso forma umana e sono scesi fino a noi». 12 E chiamavano Barnaba, Giove e Paolo, Mercurio, perché era lui che teneva il discorso. 13 Il sacerdote di Giove, il cui tempio era all’entrata della [loro] città, condusse davanti alle porte tori e ghirlande e voleva offrire un sacrificio con la folla. 14 Ma gli apostoli Barnaba e Paolo, udito ciò, si strapparono le vesti e balzarono in mezzo alla folla, gridando: 15 «Uomini, perché fate queste cose? Anche noi siamo esseri umani come voi; e vi predichiamo che da queste vanità vi convertiate al Dio vivente, che ha fatto il cielo, la terra, il mare e tutte le cose che sono in essi. 16 Egli, nelle generazioni passate, ha lasciato che ogni popolo seguisse la propria via, 17 senza però lasciare se stesso privo di testimonianza, facendo del bene, mandandovi[c] dal cielo pioggia e stagioni fruttifere e saziando i vostri cuori[d] di cibo e di letizia». 18 E con queste parole riuscirono a stento a impedire che la folla offrisse loro un sacrificio.
Lapidazione di Paolo a Listra
19 (C)Allora giunsero da Antiochia e da Iconio alcuni Giudei, i quali sobillarono la folla; essi lapidarono Paolo e lo trascinarono fuori dalla città, credendolo morto. 20 Ma mentre i discepoli venivano attorno a lui, egli si rialzò ed entrò nella città.
Evangelizzazione a Derba e ritorno ad Antiochia
(D)Il giorno seguente partì con Barnaba per Derba. 21 E, dopo aver evangelizzato quella città e fatto molti discepoli, se ne tornarono a Listra, a Iconio e ad Antiochia, 22 fortificando gli animi dei discepoli ed esortandoli a perseverare nella fede, dicendo loro che dobbiamo entrare nel regno di Dio attraverso molte tribolazioni. 23 Dopo aver designato per loro degli anziani in ciascuna chiesa[e], e aver pregato e digiunato, li raccomandarono al Signore, nel quale avevano creduto. 24 Quindi, attraversata la Pisidia, giunsero in Panfilia. 25 Dopo aver annunciato la Parola a Perga, scesero ad Attalia[f]; 26 e di là salparono verso Antiochia, da dove erano stati raccomandati alla grazia di Dio per l’opera che avevano compiuta.
27 Giunti là e riunita la chiesa, riferirono tutte le cose che Dio aveva compiute per mezzo di loro e come aveva aperto la porta della fede agli stranieri. 28 E rimasero [lì] con i discepoli parecchio tempo.
Footnotes
- Atti 14:1 Greci, cioè pagani, uomini che non appartenevano al popolo d’Israele.
- Atti 14:8 Dalla nascita, lett. dal grembo di sua madre.
- Atti 14:17 TR mandandoci.
- Atti 14:17 TR e M i nostri cuori.
- Atti 14:23 Altri traducono: E fatti eleggere per ciascuna chiesa degli anziani…
- Atti 14:25 Attalia, città sulla costa della Panfilia.
Apostelgeschichte 14
Schlachter 2000
Segen und Kämpfe in Ikonium
14 Und es geschah in Ikonium, dass sie miteinander in die Synagoge der Juden gingen und derart redeten, dass eine große Menge von Juden und Griechen gläubig wurde.
2 Die Juden jedoch, die sich weigerten zu glauben, erregten und erbitterten die Gemüter der Heiden gegen die Brüder.
3 Doch blieben sie längere Zeit dort und lehrten freimütig im Vertrauen auf den Herrn, der dem Wort seiner Gnade Zeugnis gab und Zeichen und Wunder durch ihre Hände geschehen ließ.
4 Aber die Volksmenge der Stadt teilte sich, und die einen hielten es mit den Juden, die anderen mit den Aposteln.
5 Als sich aber ein Ansturm der Heiden und Juden samt ihren Obersten erhob, um sie zu misshandeln und zu steinigen,
6 da bemerkten sie es und entflohen in die Städte Lykaoniens, Lystra und Derbe[a], und in die umliegende Gegend,
7 und sie verkündigten dort das Evangelium.
Die Heilung eines Lahmen in Lystra
8 Und in Lystra saß ein Mann mit gebrechlichen Füßen, der von Geburt an gelähmt war und niemals hatte gehen können.
9 Dieser hörte den Paulus reden; und als der ihn anblickte und sah, dass er Glauben hatte, geheilt zu werden,
10 sprach er mit lauter Stimme: Steh aufrecht auf deine Füße! Und er sprang auf und ging umher.
11 Als aber die Volksmenge sah, was Paulus getan hatte, erhoben sie ihre Stimme und sprachen auf Lykaonisch: Die Götter sind Menschen gleich geworden und zu uns herabgekommen!
12 Und sie nannten den Barnabas Zeus, den Paulus aber Hermes, weil er das Wort führte.
13 Und der Priester des Zeus, dessen Tempel sich vor ihrer Stadt befand, brachte Stiere und Kränze an die Tore und wollte samt dem Volk opfern.
14 Als aber die Apostel Barnabas und Paulus das hörten, zerrissen sie ihre Kleider, und sie eilten zu der Volksmenge, riefen
15 und sprachen: Ihr Männer, was tut ihr da? Auch wir sind Menschen, von gleicher Art wie ihr, und verkündigen euch das Evangelium, dass ihr euch von diesen nichtigen [Götzen] bekehren sollt zu dem lebendigen Gott, der den Himmel und die Erde gemacht hat, das Meer und alles, was darin ist!
16 Er ließ in den vergangenen Generationen alle Heiden ihre eigenen Wege gehen;
17 und doch hat er sich selbst nicht unbezeugt gelassen; er hat uns Gutes getan, uns vom Himmel Regen und fruchtbare Zeiten gegeben und unsere Herzen erfüllt mit Speise und Freude.
18 Obgleich sie dies sagten, konnten sie die Menge kaum davon abbringen, ihnen zu opfern.
Paulus wird in Lystra gesteinigt. Rückreise nach Antiochia
19 Es kamen aber aus Antiochia und Ikonium Juden herbei; die überredeten die Volksmenge und steinigten Paulus und schleiften ihn vor die Stadt hinaus in der Meinung, er sei gestorben.
20 Doch als ihn die Jünger umringten, stand er auf und ging in die Stadt. Und am folgenden Tag zog er mit Barnabas fort nach Derbe.
21 Und nachdem sie in dieser Stadt das Evangelium verkündigt und eine schöne Zahl Jünger gewonnen hatten, kehrten sie wieder nach Lystra und Ikonium und Antiochia zurück;
22 dabei stärkten sie die Seelen der Jünger und ermahnten sie, unbeirrt im Glauben zu bleiben, und [sagten ihnen,] dass wir durch viele Bedrängnisse in das Reich Gottes eingehen müssen.
23 Nachdem sie ihnen aber in jeder Gemeinde Älteste bestimmt hatten, befahlen sie sie unter Gebet und Fasten dem Herrn an, an den sie gläubig geworden waren.
24 Und sie durchzogen Pisidien und kamen nach Pamphylien.
25 Und nachdem sie in Perge das Wort verkündigt hatten, zogen sie hinab nach Attalia.
26 Und von dort segelten sie nach Antiochia, von wo aus sie der Gnade Gottes übergeben worden waren zu dem Werk, das sie [nun] vollbracht hatten.
27 Als sie aber angekommen waren und die Gemeinde versammelt hatten, erzählten sie, wie viel Gott mit ihnen getan hatte, und dass er den Heiden die Tür des Glaubens geöffnet hatte.
28 Sie verbrachten aber dort eine nicht geringe Zeit mit den Jüngern.
Footnotes
- (14,6) Städte im südlichen Teil der damaligen römischen Provinz Galatien (vgl. den Galaterbrief).
Apostolok 14
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Pál és Barnabás Ikóniumban
14 Pál és Barnabás Ikóniumban is elment a helyi zsidó közösség zsinagógájába. Olyan erővel hirdették Isten üzenetét, hogy mind a zsidók, mind a görögök közül sokan hívővé lettek. 2 De azok a zsidók, akik nem hittek Jézusban, a hívők ellen uszították a nem zsidókat. 3 Pál és Barnabás mégis sokáig ott maradt, és bátran beszélt az Úrról, aki pedig megerősítette, hogy amit Pálék az Úr kegyelméről mondtak, az igaz: jeleket és csodákat tett az apostolok által. 4 A város lakói emiatt két csoportra váltak. Az egyik csoport a helybeli zsidók mellett volt, a másik pedig az apostolok mellett.
5 Az a csoport, amelyik Pálék ellen volt, zsidókból és nem zsidókból, meg a nép vezetőiből állt. Ezek meg akarták verni az apostolokat, sőt meg is akarták kövezni őket. 6 Amikor Pál és Barnabás ezt megtudták, elmenekültek a városból. Elmentek Likaónia vidékére, Lisztrába és Derbébe, meg azok környékére, 7 és ott is hirdették az örömüzenetet.
Pál és Barnabás Lisztrában és Derbében
8 Élt Lisztrában egy ember, aki születésétől fogva béna volt, soha életében nem tudott járni. 9 Ott ült a földön, és a többiekkel együtt hallgatta Pál beszédét. Egyszer Pál ránézett, és látta, hogy ez az ember hisz abban, hogy Isten meg tudja gyógyítani. 10 Ekkor Pál hangosan rákiáltott: „Kelj fel, és állj a lábadra!” Ő erre felugrott, és járni kezdett. 11 Amikor a tömeg látta, hogy Pál mit tett, likaóniai nyelven így kiabáltak: „Az istenek emberi formában lejöttek hozzánk!” 12 Barnabásról azt mondták, hogy ő Zeusz, Pált pedig Hermésznek tartották, mivel legtöbbször ő beszélt. 13 Zeusz temploma a város közelében volt, és Zeusz papja virágfüzérekkel feldíszített bikákat vezetett a város kapujához. Az összegyűlt tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni Pálnak és Barnabásnak.
14 Amikor az apostolok, Pál és Barnabás megértették ezt, megszaggatták ruhájukat, és a tömeg közé futva így kiáltottak: 15 „Emberek, ne tegyétek ezt! Nem vagyunk mi istenek, csak ugyanolyan emberek, mint ti! Azért jöttünk, hogy hirdessük nektek az örömüzenetet, és hogy ezektől a tehetetlen bálványoktól az élő Istenhez forduljatok! Mert ő teremtette az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.
16 Isten eddig minden népnek megengedte, hogy a maga útját járja. 17 Bár velük is törődött, aminek sok tanújelét is adta. Jól bánt veletek is: ő adott nektek esőt az égből, gazdag termést és gyümölcsöket a maga idején, hogy bőségesen enni adjon nektek, és hogy megtöltse szíveteket örömmel!” 18 De még így is alig tudták az embereket lebeszélni arról, hogy áldozatot mutassanak be nekik.
19 Később azonban a pizidiai Antiókhiából és Ikóniumból néhány zsidó érkezett a városba. Ezek addig uszították az embereket Pál ellen, amíg sikerült meggyőzniük a lisztrai lakosokat, akik azután megkövezték Pált. Azt hitték, hogy meg is halt, ezért kivonszolták a városból. 20 De Jézus tanítványai összegyűltek Pál körül, aki felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt továbbmentek Derbébe.
21 Derbében is hirdették az örömüzenetet, és ott is sokan Jézus tanítványai lettek. Azután Pál és Barnabás visszatért Lisztrába, majd Ikóniumba, onnan pedig a pizidiai Antiókhiába. 22 Mindenhol megerősítették a tanítványokat, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben. „Sok szenvedésen kell keresztülmennünk, amíg eljutunk Isten Királyságába” — mondták nekik. 23 Minden egyes városban kiválasztották a helyi gyülekezetből azokat, akiket vezetőknek jelöltek, majd böjtöléssel és imádkozással az Úr kegyelmére bízták őket, akiben hittek.
24 Pizidián át Pamfiliába, majd 25 Pergébe mentek. Itt is hirdették az örömüzenetet. Azután Attáliába érkeztek, ahol 26 hajóra szálltak.
Pál és Barnabás visszatér a szíriai Antiókhiába
Ezután tértek vissza a szíriai Antiókhiába. Ebből a városból indultak útnak, amikor Isten kegyelmére bízták és kiküldték őket arra a feladatra, amelyet most befejeztek.
27 Amikor megérkeztek, összehívták az egész helyi gyülekezetet. Előttük Pál és Barnabás mindenről beszámolt, amit Isten velük tett. Elmondták, hogy Isten hogyan nyitotta meg a kaput az Izráelen kívüli népek előtt, hogy ők is higgyenek Jézusban. 28 Majd hosszú időt töltöttek ott a tanítványokkal.
Actes 14
La Bible du Semeur
A Iconium
14 A Iconium[a], Paul et Barnabas se rendirent aussi à la synagogue des Juifs et y parlèrent de telle sorte que beaucoup de Juifs et de non-Juifs devinrent croyants. 2 Mais les Juifs qui avaient refusé de croire suscitèrent chez les non-Juifs de l’hostilité et de la malveillance à l’égard des frères. 3 Néanmoins, Paul et Barnabas prolongèrent leur séjour dans cette ville ; ils parlaient avec assurance, car ils étaient confiants dans le Seigneur et celui-ci confirmait la vérité du message de sa grâce, en leur donnant d’accomplir des signes miraculeux et des prodiges.
4 La population de la ville se partagea en deux camps : les uns prenaient parti pour les Juifs, les autres pour les apôtres. 5 Les non-Juifs et les Juifs, avec leurs chefs, s’apprêtaient à maltraiter les apôtres et à les lapider, 6 mais ceux-ci, dès qu’ils en furent informés, cherchèrent refuge dans les villes de la Lycaonie : Lystres, Derbé et les environs[b]. 7 Là aussi, ils annoncèrent l’Evangile.
A Lystres
8 A Lystres se trouvait un homme paralysé des pieds : infirme de naissance, il n’avait jamais pu marcher. 9 Il écoutait les paroles de Paul. L’apôtre fixa les yeux sur lui et, voyant qu’il avait la foi pour être sauvé, 10 il lui commanda d’une voix forte : Lève-toi et tiens-toi droit sur tes pieds !
D’un bond, il fut debout et se mit à marcher.
11 Quand ils virent ce que Paul avait fait, les nombreux assistants crièrent dans leur langue, le lycaonien : Les dieux ont pris forme humaine et ils sont descendus parmi nous.
12 Ils appelaient Barnabas Zeus[c], et Paul Hermès parce qu’il était le porte-parole.
13 Le prêtre du dieu Zeus, dont le temple se trouvait à l’entrée de la ville, fit amener devant les portes de la cité des taureaux ornés de guirlandes et de fleurs. Déjà il s’apprêtait, avec la foule, à les offrir en sacrifice.
14 Quand les apôtres Barnabas et Paul l’apprirent, ils déchirèrent leurs vêtements en signe de consternation et se précipitèrent au milieu de la foule en s’écriant : 15 Amis, que faites-vous là ? Nous ne sommes que des hommes, nous aussi, semblables à vous. Nous sommes venus vous annoncer une bonne nouvelle : c’est qu’il vous faut abandonner ces idoles inutiles pour vous tourner vers le Dieu vivant, qui a créé le ciel, la terre, la mer et tout ce qui s’y trouve. 16 Dans les siècles passés, ce Dieu a laissé tous les peuples suivre leurs propres chemins. 17 Pourtant, il n’a jamais cessé de leur donner des témoignages de sa bonté, car il vous envoie du ciel la pluie et des fruits abondants en leur saison. Oui, c’est lui qui vous donne de la nourriture en abondance et comble votre cœur de joie.
18 Même en leur parlant ainsi, ils eurent beaucoup de mal à dissuader la foule de leur offrir un sacrifice.
19 Des Juifs arrivèrent d’Antioche et d’Iconium et ils parvinrent à retourner le peuple contre eux : ils lapidèrent Paul, puis ils le traînèrent hors de la ville, croyant qu’il était mort. 20 Mais quand les disciples se rassemblèrent autour de lui, il se releva et rentra dans la ville. Le lendemain, il partit avec Barnabas pour Derbé.
Le retour à Antioche
21 Après avoir annoncé l’Evangile dans cette ville et y avoir fait de nombreux disciples, ils retournèrent à Lystres, à Iconium et à Antioche. 22 Ils fortifiaient les disciples et les encourageaient à demeurer fermes dans la foi.
– Car, leur disaient-ils, c’est au travers de beaucoup de souffrances qu’il nous faut entrer dans le royaume de Dieu.
23 Dans chaque Eglise, ils firent élire[d] des responsables et, en priant et en jeûnant, ils les confièrent au Seigneur en qui ils avaient cru.
24 De là, ils traversèrent la Pisidie et gagnèrent la Pamphylie. 25 Après avoir annoncé la Parole à Pergé, ils descendirent au port d’Attalie. 26 Là ils s’embarquèrent pour Antioche d’où ils étaient partis et où on les avait confiés à la grâce de Dieu pour l’œuvre qu’ils venaient d’accomplir.
27 A leur arrivée[e], ils réunirent l’Eglise et racontèrent tout ce que Dieu avait fait avec eux ; ils exposèrent, en particulier, comment il avait ouvert aux non-Juifs la porte de la foi. 28 Ils demeurèrent là assez longtemps parmi les disciples.
Footnotes
- 14.1 Iconium, à environ 150 kilomètres à l’est d’Antioche de Pisidie.
- 14.6 La Lycaonie : district à l’est de la Pisidie, au nord des monts du Taurus. Elle faisait partie de la province de Galatie. Lystres : colonie romaine, lieu d’origine probable de Timothée, à une trentaine de kilomètres d’Iconium. Derbé : à une centaine de kilomètres de Lystres ; patrie de Gaïus (20.4).
- 14.12 Zeus : dieu suprême dans la mythologie grecque. Hermès : messager des dieux.
- 14.23 On traduit aussi : ils firent nommer pour celles-ci ou ils nommèrent pour celles-ci.
- 14.27 Après un voyage qui a probablement duré deux ans. Après cela, Paul et Barnabas ont dû rester une année à Antioche pendant laquelle a peut-être eu lieu l’épisode raconté en Ga 2.11.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.