Acts 11
New Revised Standard Version Catholic Edition
Peter’s Report to the Church at Jerusalem
11 Now the apostles and the believers[a] who were in Judea heard that the Gentiles had also accepted the word of God. 2 So when Peter went up to Jerusalem, the circumcised believers[b] criticized him, 3 saying, “Why did you go to uncircumcised men and eat with them?” 4 Then Peter began to explain it to them, step by step, saying, 5 “I was in the city of Joppa praying, and in a trance I saw a vision. There was something like a large sheet coming down from heaven, being lowered by its four corners; and it came close to me. 6 As I looked at it closely I saw four-footed animals, beasts of prey, reptiles, and birds of the air. 7 I also heard a voice saying to me, ‘Get up, Peter; kill and eat.’ 8 But I replied, ‘By no means, Lord; for nothing profane or unclean has ever entered my mouth.’ 9 But a second time the voice answered from heaven, ‘What God has made clean, you must not call profane.’ 10 This happened three times; then everything was pulled up again to heaven. 11 At that very moment three men, sent to me from Caesarea, arrived at the house where we were. 12 The Spirit told me to go with them and not to make a distinction between them and us.[c] These six brothers also accompanied me, and we entered the man’s house. 13 He told us how he had seen the angel standing in his house and saying, ‘Send to Joppa and bring Simon, who is called Peter; 14 he will give you a message by which you and your entire household will be saved.’ 15 And as I began to speak, the Holy Spirit fell upon them just as it had upon us at the beginning. 16 And I remembered the word of the Lord, how he had said, ‘John baptized with water, but you will be baptized with the Holy Spirit.’ 17 If then God gave them the same gift that he gave us when we believed in the Lord Jesus Christ, who was I that I could hinder God?” 18 When they heard this, they were silenced. And they praised God, saying, “Then God has given even to the Gentiles the repentance that leads to life.”
The Church in Antioch
19 Now those who were scattered because of the persecution that took place over Stephen traveled as far as Phoenicia, Cyprus, and Antioch, and they spoke the word to no one except Jews. 20 But among them were some men of Cyprus and Cyrene who, on coming to Antioch, spoke to the Hellenists[d] also, proclaiming the Lord Jesus. 21 The hand of the Lord was with them, and a great number became believers and turned to the Lord. 22 News of this came to the ears of the church in Jerusalem, and they sent Barnabas to Antioch. 23 When he came and saw the grace of God, he rejoiced, and he exhorted them all to remain faithful to the Lord with steadfast devotion; 24 for he was a good man, full of the Holy Spirit and of faith. And a great many people were brought to the Lord. 25 Then Barnabas went to Tarsus to look for Saul, 26 and when he had found him, he brought him to Antioch. So it was that for an entire year they met with[e] the church and taught a great many people, and it was in Antioch that the disciples were first called “Christians.”
27 At that time prophets came down from Jerusalem to Antioch. 28 One of them named Agabus stood up and predicted by the Spirit that there would be a severe famine over all the world; and this took place during the reign of Claudius. 29 The disciples determined that according to their ability, each would send relief to the believers[f] living in Judea; 30 this they did, sending it to the elders by Barnabas and Saul.
Footnotes
- Acts 11:1 Gk brothers
- Acts 11:2 Gk lacks believers
- Acts 11:12 Or not to hesitate
- Acts 11:20 Other ancient authorities read Greeks
- Acts 11:26 Or were guests of
- Acts 11:29 Gk brothers
Atti 11
Nuova Riveduta 2006
Pietro si giustifica per aver fatto battezzare Cornelio
11 (A)Gli apostoli e i fratelli che si trovavano nella Giudea vennero a sapere che anche gli stranieri avevano ricevuto la Parola di Dio. 2 E quando Pietro salì a Gerusalemme, i credenti circoncisi[a] lo contestavano, 3 dicendo: «Tu sei entrato in casa di uomini non circoncisi e hai mangiato con loro!»
4 Allora Pietro raccontò loro le cose per ordine fin dal principio, dicendo: 5 «Io ero nella città di Ioppe in preghiera e, rapito in estasi, ebbi una visione: un oggetto che scendeva, simile a una grande tovaglia calata dal cielo per i quattro angoli, e giunse fino a me; 6 io, fissandolo con attenzione, lo esaminai e vidi quadrupedi della terra, fiere, rettili e uccelli del cielo. 7 Udii anche[b] una voce che mi diceva: “Pietro, àlzati, ammazza e mangia”. 8 Ma io dissi: “Assolutamente no, Signore, perché nulla di impuro o contaminato è mai entrato nella mia bocca”. 9 Ma la voce [mi] rispose per la seconda volta dal cielo: “Le cose che Dio ha purificate, non farle tu impure”. 10 E ciò accadde per tre volte, poi ogni cosa fu di nuovo ritirata in cielo. 11 In quell’istante tre uomini, mandatimi da Cesarea, si presentarono alla casa dove eravamo. 12 Lo Spirito mi disse di andare con loro, senza farmene scrupolo. Anche questi sei fratelli vennero con me, ed entrammo in casa di quell’uomo. 13 Egli ci raccontò come aveva visto l’angelo presentarsi in casa sua e dirgli[c]: “Manda qualcuno[d] a Ioppe e fa’ venire Simone, detto anche Pietro. 14 Egli ti parlerà di cose per le quali sarai salvato tu e tutta la tua famiglia”. 15 Avevo appena cominciato a parlare quando lo Spirito Santo scese su di loro, esattamente come su di noi al principio. 16 Mi ricordai allora di quella parola del Signore che diceva: “Giovanni ha battezzato con acqua, ma voi sarete battezzati con lo Spirito Santo”. 17 Se dunque Dio ha dato a loro lo stesso dono che ha dato anche a noi che abbiamo creduto nel Signore Gesù Cristo, chi ero io da potermi opporre a Dio?»
18 Allora, udite queste cose, si calmarono e glorificarono Dio, dicendo: «Dio dunque ha concesso il ravvedimento anche agli stranieri affinché abbiano la vita».
La chiesa di Antiochia; i credenti sono chiamati cristiani
19 (B)Quelli che erano stati dispersi per la persecuzione avvenuta a causa di Stefano, andarono sino in Fenicia, a Cipro e ad Antiochia, annunciando la Parola solo ai Giudei, e a nessun altro. 20 Ma alcuni di loro, che erano Ciprioti e Cirenei, giunti ad Antiochia, si misero a parlare anche[e] ai Greci, portando il lieto messaggio del Signore Gesù. 21 La mano del Signore era con loro; e grande fu il numero di coloro che credettero e si convertirono al Signore.
22 La notizia giunse alle orecchie della chiesa che era in Gerusalemme, la quale mandò Barnaba fino ad Antiochia. 23 Quand’egli giunse e vide la grazia di Dio, si rallegrò e li esortò tutti ad attenersi al Signore con cuore risoluto, 24 perché egli era un uomo buono, pieno di Spirito Santo e di fede. E una folla molto numerosa fu aggiunta al Signore.
25 Poi [Barnaba] partì verso Tarso, a cercare Saulo; e, dopo averlo trovato, lo condusse ad Antiochia. 26 Essi parteciparono per un anno intero alle riunioni della chiesa e istruirono un gran numero di persone; ad Antiochia, per la prima volta, i discepoli furono chiamati cristiani.
La chiesa di Antiochia manda dei doni ai cristiani di Gerusalemme
27 (C)In quei giorni, alcuni profeti scesero da Gerusalemme ad Antiochia. 28 E uno di loro, di nome Agabo, alzatosi, predisse mediante lo Spirito che ci sarebbe stata una grande carestia su tutta la terra; la si ebbe infatti durante l’impero di Claudio[f] [Cesare]. 29 I discepoli decisero allora di inviare una sovvenzione, ciascuno secondo le proprie possibilità, ai fratelli che abitavano in Giudea. 30 E così fecero, inviandola agli anziani, per mezzo di Barnaba e di Saulo.
Footnotes
- Atti 11:2 Credenti circoncisi, lett. quelli della circoncisione.
- Atti 11:7 TR e M omettono anche.
- Atti 11:13 Così TR e M; NA e dire:…
- Atti 11:13 TR e M manda degli uomini…
- Atti 11:20 TR e M omettono anche.
- Atti 11:28 Claudio, uno degli imperatori romani; vd. At 18:2.
Apostelgeschichte 11
Schlachter 2000
Petrus rechtfertigt sein Verhalten vor jüdischen Gläubigen
11 Und die Apostel und die Brüder, die in Judäa waren, hörten, dass auch die Heiden das Wort Gottes angenommen hatten.
2 Und als Petrus nach Jerusalem hinaufkam, machten die aus der Beschneidung ihm Vorwürfe
3 und sprachen: Zu unbeschnittenen Männern bist du hineingegangen und hast mit ihnen gegessen!
4 Da begann Petrus und erzählte ihnen alles der Reihe nach und sprach:
5 Ich war in der Stadt Joppe und betete; da sah ich in einer Verzückung ein Gesicht: Ein Gefäß kam herab, wie ein großes, leinenes Tuch, das an vier Enden vom Himmel herabgelassen wurde, und es kam bis zu mir.
6 Als ich nun hineinblickte und es betrachtete, sah ich die vierfüßigen Tiere der Erde und die Raubtiere und die kriechenden Tiere und die Vögel des Himmels.
7 Und ich hörte eine Stimme, die zu mir sprach: Steh auf, Petrus, schlachte und iss!
8 Ich aber sprach: Keineswegs, Herr! Denn nie ist etwas Gemeines oder Unreines in meinen Mund gekommen!
9 Aber eine Stimme vom Himmel antwortete mir zum zweiten Mal: Was Gott gereinigt hat, das halte du nicht für gemein!
10 Dies geschah aber dreimal; und alles wurde wieder in den Himmel hinaufgezogen.
11 Und siehe, in dem Augenblick standen vor dem Haus, in dem ich war, drei Männer, die aus Cäsarea zu mir gesandt worden waren.
12 Und der Geist sprach zu mir, ich solle ohne Bedenken mit ihnen ziehen. Es kamen aber auch diese sechs Brüder mit mir, und wir gingen in das Haus des Mannes hinein.
13 Und er berichtete uns, wie er den Engel in seinem Haus stehen sah, der zu ihm sagte: Sende Männer nach Joppe und lass Simon mit dem Beinamen Petrus holen;
14 der wird Worte zu dir reden, durch die du gerettet werden wirst, du und dein ganzes Haus.
15 Als ich aber zu reden anfing, fiel der Heilige Geist auf sie, gleichwie auf uns am Anfang.
16 Da gedachte ich an das Wort des Herrn, wie er sagte: Johannes hat mit Wasser getauft, ihr aber sollt mit Heiligem Geist getauft werden.
17 Wenn nun Gott ihnen die gleiche Gabe verliehen hat wie auch uns, nachdem sie an den Herrn Jesus Christus gläubig geworden sind, wer war ich denn, dass ich Gott hätte wehren können?
18 Als sie aber das hörten, beruhigten sie sich und priesen Gott und sprachen: So hat denn Gott auch den Heiden die Buße zum Leben gegeben!
Antiochia, die erste Gemeinde aus Juden und Heiden. Barnabas und Saulus
19 Die nun, welche sich zerstreut hatten seit der Verfolgung, die sich wegen Stephanus erhoben hatte, zogen bis nach Phönizien und Zypern und Antiochia und redeten das Wort zu niemand als nur zu Juden.
20 Unter ihnen gab es aber einige, Männer aus Zypern und Kyrene, die, als sie nach Antiochia kamen, zu den Griechischsprechenden[a] redeten und ihnen das Evangelium von dem Herrn Jesus verkündigten.
21 Und die Hand des Herrn war mit ihnen, und eine große Zahl wurde gläubig und bekehrte sich zum Herrn.
22 Es kam aber die Kunde von ihnen zu den Ohren der Gemeinde in Jerusalem, und sie sandten Barnabas, dass er hingehe nach Antiochia.
23 Und als er ankam und die Gnade Gottes sah, freute er sich und ermahnte alle, mit festem Herzen bei dem Herrn zu bleiben;
24 denn er war ein guter Mann und voll Heiligen Geistes und Glaubens; und es wurde dem Herrn eine beträchtliche Menge hinzugetan.
25 Und Barnabas zog aus nach Tarsus, um Saulus aufzusuchen,
26 und als er ihn gefunden hatte, brachte er ihn nach Antiochia. Es begab sich aber, dass sie ein ganzes Jahr zusammen in der Gemeinde blieben und eine beträchtliche Menge lehrten; und in Antiochia wurden die Jünger zuerst Christen genannt.
Hilfeleistung für die Gläubigen in Judäa
27 In diesen Tagen aber kamen Propheten von Jerusalem herab nach Antiochia.
28 Und einer von ihnen, mit Namen Agabus, trat auf und zeigte durch den Geist eine große Hungersnot an, die über den ganzen Erdkreis kommen sollte; diese trat dann auch ein unter dem Kaiser Claudius.
29 Da beschlossen die Jünger, dass jeder von ihnen gemäß seinem Vermögen den Brüdern, die in Judäa wohnten, eine Hilfeleistung senden solle;
30 das taten sie auch und sandten sie an die Ältesten durch die Hand von Barnabas und Saulus.
Footnotes
- (11,20) d.h. hier den Heiden, die Griechisch sprachen.
Apostolok 11
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Pétert kikérdezik Jeruzsálemben
11 Az apostolok és a Júdeában élő testvérek megtudták, hogy a más nemzethez tartozók is elfogadták Isten üzenetét. 2 Azután Péter felment Jeruzsálembe. Ott egyes zsidó hívők[a] a szemére vetették: 3 „Más nemzethez tartozók házába mentél be, és még együtt is ettél velük!”
4 Péter ekkor részletesen elmondta nekik, hogy mi történt: 5 „Joppéban voltam és imádkoztam, amikor hirtelen látomást láttam. Egy nagy lepedő ereszkedett le az égből a négy sarkánál fogva, és leszállt hozzám a földre. 6 Belenéztem, és mindenféle állatot láttam benne. Voltak ott vadállatok, négylábúak, földön csúszó állatok és madarak is. 7 Majd egy hangot hallottam, amely ezt mondta: »Kelj fel, Péter, vágd le őket, és egyél belőlük!«
8 Mire én azt válaszoltam: Soha nem tennék ilyet, Uram! Nem ettem én soha olyat, amit a Törvény szerint nem szabad megennünk, vagy ami tisztátalan!
9 Ekkor másodszor is megszólalt a hang a Mennyből: »Amit Isten tisztává tett, azt ne tekintsd tisztátalannak!«
10 Ez még kétszer megismétlődött, majd az egész felemelkedett az égbe. 11 Ebben a pillanatban három férfi érkezett ahhoz a házhoz, ahol vendég voltam. Cézáreából jöttek értem, 12 és a Szent Szellem azt mondta, hogy nyugodtan menjek velük. Ez a hat testvér is velem jött Cézáreába. Amikor megérkeztünk annak a férfinak a házába, 13 ő elmondta, hogy egy angyalt látott. Az angyal a házában állt, és azt mondta neki: »Küldj embereket Joppéba, és hívasd el Simont, akit Péternek is hívnak! 14 Ő majd elmondja neked mindazokat a dolgokat, amelyek által üdvösséget kaphatsz te is, meg az egész családod is«.
15 Alighogy beszélni kezdtem hozzájuk, leszállt rájuk a Szent Szellem, éppen úgy, ahogyan kezdetben ránk is leszállt.[b] 16 Ekkor visszaemlékeztem arra, amit az Úr mondott: »János vízbe merített be, de ti majd Szent Szellembe fogtok bemerítkezni.« 17 Isten pedig nekik is ugyanazt az ajándékot adta, mint nekünk, amikor hittünk az Úr Jézusban, a Messiásban. Akkor hogyan állhattam volna Isten útjába?”
18 Ezt hallva a zsidó hívők nem vitatkoztak tovább, hanem dicsérték Istent. Azt mondták: „Ezek szerint Isten a többi népeknek is lehetővé tette, hogy hozzá forduljanak és örök életet kapjanak!”
Az örömhír eléri a többi nemzeteket is
19 Miután Istvánt megölték, a hitetlenek a hívők ellen támadtak, és üldözték őket. Ezért a hívők minden irányba elmenekültek Jeruzsálemből. Eljutottak egészen Föníciáig, Ciprusig és a szíriai Antiókhia városába. Mindenhol hirdették az örömüzenetet, de csak a zsidóknak. 20 A hívők között azonban voltak Ciprus szigetéről és Cirénéből származók is. Amikor ezek a szíriai Antiókhiába értek, ott a görögöknek[c] is hirdették az Úr Jézusról szóló örömüzenetet. 21 Az Úr hatalma volt velük, így nagyon sokan a görögök közül is megváltoztatták a gondolkodásukat, Istenhez fordultak, és hittek az Úrban.
22 Amikor ennek híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezetbe, Barnabást elküldték a szíriai Antiókhiába. 23 Amikor megérkezett, látta, hogy ott milyen erőteljesen működik Isten kegyelme. Ennek nagyon megörült, és biztatta az antiókhiai hívőket, hogy teljes szívvel maradjanak hűségesek az Úrhoz. 24 Barnabás jó ember volt, telve Szent Szellemmel és hittel. Így ott nagyon sokan kezdték követni az Urat.
25 Barnabás ezután Tarzuszba ment, hogy Sault megkeresse. 26 Amikor rátalált, elvitte a szíriai Antiókhiába. Egy évig maradtak ott a helyi gyülekezetben, és nagyon sok embert tanítottak. Jézus tanítványait ebben a városban nevezték először Krisztus-követőknek, vagyis keresztényeknek.
27 Ebben az időben néhány próféta érkezett Jeruzsálemből a szíriai Antiókhiába. 28 Egyikük, akit Agabosznak hívtak, felállt, és a Szent Szellem által előre megmondta, hogy nagy éhínség következik az egész világra. Ez Claudius császár idejében meg is történt. 29 Ekkor minden tanítvány elhatározta, hogy segít a Júdeában élő testvéreknek. Mindenki igyekezett annyi pénzt adni, amennyit csak tudott. 30 Amit összegyűjtöttek, azt rábízták Barnabásra és Saulra, hogy vigyék el a júdeai gyülekezetek vezetőinek.
Footnotes
- Apostolok 11:2 zsidó hívők Szó szerint: „a körülmetéltek közül valók”. Valószínűleg olyan zsidókat jelent, akik hittek Jézusban, de azt gondolták, hogy Jézus minden követőjének Mózes Törvénye szerint kell élnie, beleértve a körülmetélést is. Lásd Gal 2:12.
- Apostolok 11:15 ahogyan… leszállt Vagyis Pünkösd napján, amikor a Szent Szellem leszállt a tanítványokra. Lásd ApCsel 2.
- Apostolok 11:20 görögök Egyes kéziratokban: „hellenisták”, azaz olyanok, akik görögül beszéltek, és a görög kultúra hatása alatt éltek, bár etnikailag nem, vagy csak részben voltak görög származásúak.
Actes 11
La Bible du Semeur
Le rapport de Pierre aux croyants de Jérusalem
11 Les apôtres et les frères qui habitaient la Judée apprirent que les non-Juifs venaient d’accepter la Parole de Dieu. 2 Et dès que Pierre fut de retour à Jérusalem, les croyants d’origine juive lui firent des reproches : 3 Comment ! lui dirent-ils, tu es entré chez des incirconcis et tu as mangé avec eux !
4 Mais Pierre se mit à leur exposer, point par point, ce qui s’était passé.
5 – Pendant mon séjour à Jaffa, dit-il, j’étais en train de prier, quand je suis tombé en extase et j’ai eu une vision : une sorte de grande toile, tenue aux quatre coins, est descendue du ciel et elle est venue tout près de moi. 6 J’ai regardé attentivement ce qu’il y avait dedans et j’ai vu des quadrupèdes, des bêtes sauvages, des reptiles et des oiseaux. 7 J’ai entendu alors une voix qui me disait : « Lève-toi, Pierre, tue ces bêtes et mange-les. » 8 Mais j’ai répondu : « Oh ! non, Seigneur, car jamais de ma vie je n’ai rien mangé de souillé ou d’impur. » 9 La voix céleste s’est fait entendre une deuxième fois : « Ce que Dieu a déclaré pur, ce n’est pas à toi de le considérer comme impur. »
10 Cela est arrivé trois fois, puis tout a disparu dans le ciel.
11 Et voilà qu’au même moment trois hommes sont arrivés à la maison où nous nous trouvions[a]. Ils venaient de Césarée et avaient été envoyés vers moi. 12 Alors l’Esprit me dit d’aller avec eux sans hésiter. Je pris donc avec moi les six frères que voici et nous nous sommes rendus chez cet homme.
13 Celui-ci nous a raconté qu’un ange lui était apparu dans sa maison et lui avait dit : « Envoie quelqu’un à Jaffa pour faire venir chez toi Simon, surnommé Pierre. 14 Il te dira comment toi et tous les tiens vous serez sauvés. »
15 J’ai donc commencé à leur parler, quand l’Esprit Saint est descendu sur eux, de la même manière qu’il était descendu sur nous au commencement. 16 Aussitôt, je me suis souvenu de cette parole du Seigneur :
Jean a baptisé dans de l’eau, mais vous,
vous serez baptisés dans le Saint-Esprit.
17 Puisque Dieu leur a accordé le même don qu’à nous quand nous avons cru, qui étais-je, moi, pour pouvoir m’opposer à Dieu ?
18 Ce récit les apaisa et ils louèrent Dieu et dirent : Dieu a aussi donné aux non-Juifs de changer pour recevoir la vie.
La Parole annoncée aux non-Juifs à Antioche
19 Les disciples s’étaient dispersés lors de la persécution survenue après la mort d’Etienne. Ils allèrent jusqu’en Phénicie, dans l’île de Chypre et à Antioche[b], mais ils n’annonçaient la Parole qu’aux Juifs. 20 Toutefois, quelques-uns d’entre eux, qui étaient originaires de Chypre et de Cyrène, se rendirent à Antioche et s’adressèrent aussi aux non-Juifs[c] en leur annonçant le Seigneur Jésus. 21 Or le Seigneur était avec eux ; un grand nombre de personnes crurent et se convertirent au Seigneur.
22 Bientôt l’Eglise qui était à Jérusalem apprit la nouvelle. Elle envoya Barnabas à Antioche. 23 A son arrivée, il constata ce que la grâce de Dieu avait accompli et il en fut rempli de joie. Il encouragea donc tous les croyants à rester fidèles au Seigneur avec une ferme assurance. 24 Barnabas était en effet un homme bienveillant, rempli d’Esprit Saint et de foi. Et un grand nombre de personnes s’attachèrent au Seigneur. 25 Barnabas se rendit alors à Tarse pour y chercher Saul. Quand il l’eut trouvé, il l’amena avec lui à Antioche. 26 Ils passèrent toute une année à travailler ensemble dans l’Eglise et enseignèrent beaucoup de gens. C’est à Antioche que, pour la première fois, les disciples de Jésus furent appelés « chrétiens ».
27 A cette même époque, des prophètes se rendirent de Jérusalem à Antioche. 28 L’un d’eux, nommé Agabus, se leva et prédit sous l’inspiration de l’Esprit qu’une grande famine sévirait bientôt dans le monde entier[d]. Elle eut lieu, en effet, sous le règne de l’empereur Claude[e]. 29 Les disciples d’Antioche décidèrent alors de donner, chacun selon ses moyens, et d’envoyer des secours aux frères qui habitaient la Judée. 30 C’est ce qu’ils firent : ils envoyèrent leurs dons aux responsables de l’Eglise par l’intermédiaire de Barnabas et de Saul[f].
Footnotes
- 11.11 Certains manuscrits ont : je me trouvais.
- 11.19 Antioche : capitale de la province romaine de Syrie. Troisième ville de l’Empire romain (après Rome et Alexandrie). Appelée souvent Antioche de Syrie pour la distinguer d’Antioche de Pisidie (voir 13.14).
- 11.20 Certains manuscrits ont : des Juifs de culture grecque.
- 11.28 Le monde entier : expression qui désigne souvent l’Empire romain (voir Lc 2.1-2).
- 11.28 Claude : empereur romain qui a régné de 41 à 54 apr. J.-C. La famine a sévi dans diverses provinces romaines entre 46 et 48.
- 11.30 Deuxième visite de Paul à Jérusalem, qui coïncide selon certains avec celle qu’il mentionne en Ga 2.1-10.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.