5 Mózes 15
Hungarian Károli
15 A hetedik esztendõ végén elengedést mívelj.
2 Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, a mit kölcsönadott az õ felebarátjának; ne hajtsa be az õ felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért.
3 Az idegenen hajtsd be; de a mid a te atyádfiánál lesz, engedje el [néki] a te kezed.
4 De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt.
5 De csak úgy [lesz] [ez], ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván és teljesítvén mind azt a parancsolatot, a melyet én ma parancsolok néked.
6 Mert az Úr, a te Istened megáld téged, a miképen megmondotta néked; és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak.
7 Ha [mégis] szegénynyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia elõtt;
8 Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, a mennyi elég az õ szükségére, a mi nélkül szûkölködik.
9 Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendõ, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert õ ellened kiált az Úrhoz, és bûn lesz benned.
10 Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, a mire kezedet veted.
11 Mert a szegény nem fogy ki a földrõl, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szûkölködõ és szegény atyádfiának a te földeden.
12 Hogyha eladja magát néked a te atyádfia, a zsidó férfi és zsidó asszony, és szolgál téged hat esztendeig: a hetedik esztendõben bocsássad õt szabadon mellõled.
13 És mikor szabadon bocsátod õt mellõled, ne bocsásd el õt üresen;
14 [Hanem] terheld meg õt bõven a te juhaidból, a te szérûdrõl, és a te sajtódból; a mivel megáldott téged az Úr, a te Istened, adj néki abból.
15 És emlékezzél meg róla, hogy [te is] szolga voltál Égyiptom földén, és megszabadított téged az Úr, a te Istened; azért parancsolom én ma ezt néked.
16 Ha pedig ezt mondja néked: Nem megyek el tõled, mert szeret téged és a te házadat, mivelhogy jól van néki te nálad dolga:
17 Akkor vedd az árat, és fúrd a fülébe és az ajtóba; és legyen szolgáddá mindvégig; így cselekedjél szolgálóleányoddal is.
18 Ne essék nehezedre, hogy szabadon bocsátod õt mellõled; (hiszen két annyi bérre valót szolgált néked hat éven át, mint a béres-munkás) és megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, a mit cselekszel.
19 Barmaid és juhaid elsõ fajzásának minden hímjét az Úrnak, a te Istenednek szenteljed. Ne munkálkodjál a te tehenednek elsõ fajzásán, és meg ne nyírjad a te juhaidnak elsõ fajzását.
20 Az Úrnak, a te Istenednek színe elõtt edd meg azt esztendõrõl esztendõre, te és a te házad népe, azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr.
21 Hogyha valami fogyatkozás lesz benne; sánta vagy vak lesz, [vagy] akármely fogyatkozásban szenvedõ: meg ne áldozd azt az Úrnak, a te Istenednek.
22 A te kapuidon belõl edd meg azt; a tisztátalan és a tiszta egyaránt, mintha õz volna az vagy szarvas.
23 Csakhogy a vérét meg ne edd, hanem a földre öntsd azt, mint a vizet.
5 Mózes 15
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A szombatév törvénye
15 Mózes így folytatta: Minden hetedik esztendő végén el kell engedjétek adósaitok minden tartozását! 2 Így járjatok el: ebben az évben minden hitelező törölje el minden Izráel népéhez tartozó adósának a vele szemben fennálló tartozását! Ne követelje vissza többé soha, mert ebben az évben az Örökkévaló az adósságok elengedését hirdeti meg. 3 Ez a törvény azonban csak Izráel népére vonatkozik, az idegenekre nem, ezért tőlük továbbra is követelhetitek az adósság rendezését. Izráel népéhez tartozó testvéreiteknek azonban engedjétek el adósságukat!
4 Nem lesz közöttetek senki koldusszegény, mert Istenetek, az Örökkévaló biztosan megáld benneteket azon a földön, amelyet ő ad nektek örökségül. 5 Csak engedelmeskedjetek Istenünk, az Örökkévaló szavának, és gondosan teljesítsétek mindazt, amit nektek ma parancsolok! 6 Ha pedig az Örökkévaló megáld titeket, ahogyan megígérte, akkor ti fogtok más nemzeteknek kölcsönt adni, és nem lesztek rászorulva, hogy bárkitől kölcsönt kérjetek. Ti fogtok sok más nemzeten uralkodni, de ők nem uralkodnak rajtatok.
7 De ha mégis lesznek lakóhelyeiteken koldusszegények, olyanok, akik Izráel népéhez tartoznak, akkor legyetek készségesek megsegítésükre! Ne zárkózzatok el a testvéreitek elől, hanem segítsétek őket, hiszen ők is Izráel népéhez tartoznak! 8 Bánjatok velük nagylelkűen, és adjatok nekik bőkezűen, ha kölcsönkérnek tőletek a saját szükségeik betöltésére!
9 Amikor közeledik a szombatév, amikor el kell engedned az adósságokat, vigyázz, nehogy elutasítsd, aki kér tőled! Ne légy szűkmarkú szegény izráeli testvéreddel szemben! Ne engedd, hogy a kapzsiság hatalmába kerítse a szívedet! Ha nem segítesz a rászorulón, panaszával az Örökkévalóhoz fordul miattad, és az Örökkévaló bűnnek számítja fukarságodat! 10 Adj neki szívesen és önzetlenül! Ne sajnáld, amit odaadtál, mert Istenünk, az Örökkévaló bőségesen meg fog áldani téged minden munkádban és minden vállalkozásodban, ha jó szívvel adsz a szegényeknek! 11 Izráel népéhez tartozó szegények mindig lesznek közöttetek minden lakóhelyeteken, ezért parancsolom nektek, hogy adjatok nekik nagylelkűen és bőkezűen!
A rabszolgák felszabadítása(A)
12 Ha közületek valaki olyan rabszolgát vásárol magának, aki Izráel népéhez tartozik, akkor szolgáljon nektek az a férfi vagy nő hat évig, de amikor eljön a szombatév, fel kell szabadítanotok! 13 Amikor az ilyen rabszolgát szabadon bocsátod, ne küldd el a házadtól üres kézzel! 14 Ajándékozd meg mindenből, amivel Istenünk, az Örökkévaló megáldott téged. Bőkezűen adj neki gabonát, bort és állatokat. 15 Emlékezz rá, hogy a mi népünk is rabszolga volt Egyiptomban, és Istenünk, az Örökkévaló az, aki megváltott bennünket a rabszolgaságból. Ezért parancsolom ma ezt nektek.
16 Lehet, hogy felszabadított rabszolgád nem akar elhagyni, mert jó dolga volt nálad, megszeretett téged és a családodat. 17 Ebben az esetben hadd maradjon nálad, és legyen a rabszolgád örökre. Ennek megerősítésére állítsd őt — akár férfi, akár nő — házad ajtaja elé, és egy árral szúrd át a fülét.
18 De ha a felszabadított rabszolga el akar menni tőled, ne essen nehezedre elengedni, hiszen tudod, hogy hat évig szolgált téged, és csak fele annyiba került az eltartása, mint amennyit egy béresnek fizettél volna. Ha így jársz el, Istenünk, az Örökkévaló megáld téged minden munkádban.
Háziállataid elsőszülötteit áldozd az Örökkévalónak!
19 Teheneid, juhaid és kecskéid kicsinyei közül az első hímet különítsd el a többiektől, és áldozd föl Istenünknek, az Örökkévalónak! Ezeket az állatokat semmilyen más célra ne használd: ne fogd a borjakat igába, és ne nyírd le a bárányok gyapját se! 20 Ezeket minden évben vigyétek fel arra a helyre, amelyet az Örökkévaló majd kiválaszt. Ott, az Örökkévaló jelenlétében fogyasszátok el azokat az ünnepi lakoma keretében egész családotokkal együtt.
21 Azonban, ha az ilyen elsőszülött hím állat nem ép és egészséges, hanem vak vagy sánta, vagy valami egyéb hibája van, akkor nem alkalmas áldozati állatnak. Az ilyen hibás állatot ne áldozd föl Istenünknek, az Örökkévalónak! 22 Közönséges ételt készíthetsz belőle, és otthon elfogyaszthatjátok, akárcsak a gazellát, vagy a szarvast, de áldozatra nem alkalmas. Mindenki ehet belőle, még az a személy is, aki éppen tisztátalan állapotban van. 23 Csak arra ügyeljetek, hogy az állat húsával együtt nehogy a vérét is elfogyasszátok! A vért öntsétek a földre, mint a vizet!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center