2 Sámuel 4-7

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Esbaal meggyilkolása

4 Amikor Esbaal, Saul fia megtudta, hogy Abnert meggyilkolták Hebronban, nagyon elcsüggedt. Ugyanígy megrettent egész Izráel népe is.

^2-3 Esbaalnak volt két embere a Benjámin törzséből, akik a portyázó csapatait vezették: Baaná és Rékáb, a beéróti Rimmón fiai. Amikor Beérót városát Benjámin törzse elfoglalta, annak előző lakosai Gittaimba menekültek, és mint jövevények, letelepedtek. Ott is laknak mind a mai napig.

⁴ Jonatánnak, Saul fiának volt egy fia, akit Meribbaalnak^[a] hívtak. Amikor Saul és Jonatán halálhíre megérkezett Jezréelből, a dajkája fölkapta, és elmenekült vele. Akkor Meribbaal még csak öt éves volt. A nagy sietségben azonban a dajka leejtette a fiúcskát, akinek a lába megsérült, és egész életére sánta maradt.

⁵ Egyszer Rékáb és Baaná, a beéróti Rimmón fiai a déli hőség idején^[b] bementek Esbaalhoz,^[c] aki háza belső szobájában aludt. ^6-7 A bejáratot őrző asszony előzőleg búzát aratott, és elálmosodott, majd elaludt az ajtóban. Így mellette Rékáb és Baaná észrevétlenül besurrant a házba.^[d] Álmában ölték meg Esbaalt, aki az ágyán feküdt. Majd levágták a fejét, s azt magukkal vitték. Azután feltűnés nélkül elmenekültek, és egész éjjel mentek a Jordán völgyében vezető úton.

⁸ Elvitték Esbaal fejét Dávidhoz, Hebronba, és ezt mondták neki: „Nézd, urunk, elhoztuk neked Saul fiának, Esbaalnak a fejét! Annak az ellenségednek volt a fia, aki téged akart megölni! Látod, urunk, királyunk, az Örökkévaló így állt bosszút ma érted Saulon és annak fián!”

⁹ Dávid azonban így válaszolt a két testvérnek: „Az Élő Örökkévalóra mondom, aki engem minden veszedelemből kiszabadított! ¹⁰ Egyszer, még Ciklágban történt, hogy valaki hírt hozott Saul haláláról, és azt hitte, hogy ezzel örömet szerez nekem. Én azonban megragadtam, és megölettem a hírhozót, pedig ő azt várta, hogy megjutalmazom! ¹¹ Akkor mennyivel inkább kivégeztetlek benneteket, ti gonoszok! Képesek voltatok egy igaz embert a saját házában és ágyában orvul meggyilkolni! Bizony, számon kérem rajtatok ezt a gyilkosságot, és kiirtalak benneteket a föld színéről!”

¹² Ezután Dávid parancsára a katonái kivégezték Rékábot és Baanát, majd levágták a kezüket és lábukat. A holttesteket fölakasztották Hebronban, a víztározó tó mellett.

Esbaal fejét pedig eltemették Abner sírkamrájában, Hebronban.

Dávid egész Izráel és Júda királya lesz

5 Ezután Izráel összes törzsei Dávidhoz gyülekeztek, Hebronba. Azt mondták neki: „Dávid, mi valamennyien a testvéreid vagyunk! ² Már Saul királysága idején is te vezetted győzelemre csapatainkat! Az Örökkévaló, mondta neked: »Te leszel a pásztora népemnek, Izráelnek. Te fogsz uralkodni Izráel fölött.«”

³ Összegyűltek hát a királyhoz, Hebronba Izráel összes idős vezetői. Dávid pedig szövetséget kötött velük az Örökkévaló jelenlétében. A vezetők akkor egész Izráel királyává kenték Dávidot.

⁴ Harminc éves volt Dávid, amikor trónra lépett, és 40 évig uralkodott. ⁵ Hebronban 7 és fél évig volt Júda királya, azután Jeruzsálemben további 33 évig uralkodott egész Izráel és Júda fölött.

Dávid fővárossá teszi Jeruzsálemet

⁶ Dávid király fölvonult seregével, hogy elfoglalja Jeruzsálemet a jebúsziaktól, akik akkoriban azon a vidéken laktak. A városban a jebúsziak biztonságban érezték magukat, és azt hitték, hogy Dávid soha nem tudja elfoglalni városukat. Gúnyolódva lekiabáltak a falakról: „Ide ugyan be nem jössz Dávid! Még a sánták és vakok is elűznek innen!” ⁷ Dávid és serege mégis elfoglalta Sion sziklavárát, és abból lett Dávid városa.

⁸ Mielőtt katonái azon a napon ostromra indultak, Dávid ezt mondta nekik: „A vízcsatornán keresztül nyomuljatok fel a városba, és vágjátok a jebúszi »sántákat és vakokat«, mert megvetik Dávidot!”

Innen származik a mondás: „Vakok és sánták ne jöjjenek a házba!”^[e]

⁹ Az izráeli sereg elfoglalta Jeruzsálemet. Dávid a sziklavárban telepedett le, amelyet „Dávid városának” nevezett, és építkezni kezdett a városban Millótól fogva befelé.^{[f] 10} Dávid hatalma és királyságának ereje egyre növekedett, mert az Örökkévaló, a Seregek Istene vele volt, és segítette.

¹¹ Tírusz királya, Hírám elküldte Dávidhoz a követeit. Azután küldött ácsmestereket és kőfaragókat is, hogy építsenek Dávidnak királyi palotát. Ehhez még a cédrusfa-gerendákat is Hírám szállította. ¹² Ekkor értette meg Dávid, hogy az Örökkévaló erősítette meg, hogy uralkodjon egész Izráel fölött, és országát is felvirágoztatta, Izráel^[g] népének javára.

¹³ Miután Dávid Hebronból Jeruzsálembe költözött, feleségei mellé még további feleségeket és ágyasokat vett, akiktől fiai és leányai születtek. ¹⁴ Ezek a fiai születtek Jeruzsálemben: Sammúa, Sóbáb, Nátán, Salamon, ¹⁵ Jibhár, Elisúa, Nefeg, Jáfía, ¹⁶ Elisáma, Eljádá és Elifelet.

Győzelem a filiszteusok ellen

¹⁷ Amikor a filiszteusok megtudták, hogy Dávid egész Izráel királya lett, összegyűjtötték egész seregüket, és Dávid ellen indultak, hogy elpusztítsák. Amikor ezt Dávid meghallotta, eléjük vonult seregével az erődítménybe. ¹⁸ A filiszteusok serege ellepte a Refáim-völgyet.

¹⁹ Dávid ekkor megkérdezte az Örökkévalót: „Ha megtámadom a filiszteusokat, győzelmet adsz nekem?”

Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Igen!”

²⁰ Ezért Dávid megtámadta a filiszteusokat azon a helyen, és legyőzte őket. A csata után Dávid azt mondta: „Az Örökkévaló az, aki áttörte ellenségeim sorfalát, mint a gáttörő árvíz.” Ezért nevezte Dávid így azt a helyet: „Az Örökkévaló áttört.”^{[h] 21} A menekülő filiszteusok eldobálták bálványszobraikat, amelyeket Dávid emberei összeszedtek.^[i]

²² Egy idő múlva a filiszteusok ismét behatoltak Izráel területére. Seregük újból megszállta a Refáim-völgyet.

²³ Dávid ismét megkérdezte az Örökkévalót, hogyan támadjon. Az Örökkévaló ezúttal így felelt: „Ne szemből támadj rájuk, hanem kerülj a hátuk mögé! Onnan támadd meg őket, a balzsamfák felől. ²⁴ Várj addig, amíg meghallod az induló sereg zaját a balzsamfák tetején, s akkor indulj te is támadásra, mert előtted megy az Örökkévaló, hogy megverje a filiszteusokat!”

²⁵ Dávid úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta, és legyőzte a filiszteusokat, akik elfutottak. Dávid katonái üldözték és vágták őket Gebától^[j] egészen a gézeri útig.

Dávid Jeruzsálembe viszi a Szövetségládát

6 Ezután Dávid összegyűjtötte egész Izráelből a legjobb harcosokat, 30 000 férfit. ² Majd seregével a júdeai Baalá városába^[k] vonult. Azért ment, hogy onnan Jeruzsálembe vigye Isten Szövetségládáját, amely az Örökkévalónak, a Seregek Urának nevét viseli, akinek trónusa a kerubok fölött van. ^3-4 Dávid emberei kihozták Abinádáb dombon álló házából a Szövetségládát, majd föltették egy új ökrösszekérre, amelyet előzőleg még senki sem használt. Uzza és Ahjó, Abinádáb fiai vezették az ökröket, így irányították a szekeret.^[l] Ahjó ment elől.

⁵ Közben Dávid és Izráel egész népe teljes erővel örvendezett és énekelt^[m] az Örökkévaló előtt. Táncoltak és énekeltek, sokféle hangszer kíséretével: lantokkal, hárfákkal, dobokkal, csörgőkkel és cintányérokkal ⁶ Amikor azonban Nákón szérűskertjéhez érkeztek, az ökrök megbotlottak, és az Örökkévaló Szövetségládája megbillent, Uzza azonban kinyújtotta a kezét, és megfogta, hogy a helyére igazítsa. ⁷ Az Örökkévaló megharagudott Uzza vakmerősége miatt, és Isten lesújtott Uzzára, aki ott helyben, Isten Szövetségládája mellett azonnal meg is halt. ⁸ Dávid nagyon megrémült, amikor látta, hogy az Örökkévaló haragja kitört, és Uzzára zúdult. Így nevezte el azt a helyet: „Uzza összetörése”^[n] — és ma is így hívják.

⁹ Ekkor Dávid félni kezdett az Örökkévalótól, és azt gondolta: „Ezek után hogy merészeljem az Örökkévaló Szövetségládáját a saját lakóhelyemre hozatni?” ¹⁰ Emiatt lemondott tervéről, hogy a saját városába vitesse az Örökkévaló Szövetségládáját, s inkább a közelben, Obed-Edóm házánál helyezte el. Obed-Edóm Gát városából származott. ¹¹ A Szövetségláda ettől kezdve 3 hónapig ott is maradt, s ez alatt az Örökkévaló megáldotta Obed-Edómot, egész családját és gazdaságát.

¹² A szolgái azonban jelentették Dávidnak: „Az Örökkévaló megáldotta Obed-Edómot egész családjával, szolgáival, mindenével együtt, mióta az ő házában őrzik Isten Szövetségládáját.”

Ennek hallatára Dávid és kísérete elment Obed-Edóm házához, és elhozta onnan Isten Szövetségládáját, s nagy örömmel felvitte Jeruzsálembe, a Dávid városába. ¹³ Amikor azok, akik a vállukon hordozták az Örökkévaló Szövetségládáját elindultak, és hat lépést haladtak, Dávid egy bikát és egy hízott borjút áldozott az Örökkévalónak. ¹⁴ Útközben Dávid — aki ekkor lenvászon efódot viselt — teljes erejéből táncolt az Örökkévaló előtt.

¹⁵ Így vitte Dávid és Izráel egész népe nagy ujjongás közepette, örömkiáltásokkal és a sófár hangjával kísérve az Örökkévaló Szövetségládáját Jeruzsálembe. ¹⁶ Amikor a menet Dávid városába ért, Mikál, Saul leánya az ablakból nézte a felvonulást. Látta, hogy a király örömében ugrál és forog az Örökkévaló előtt — és emiatt megutálta Dávidot.

¹⁷ Azután elhelyezték az Örökkévaló Szövetségládáját abban a sátorban, amelyet Dávid külön erre a célra készített. Majd égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutatott be Dávid az Örökkévalónak, ¹⁸ és az Örökkévaló, a Seregek Ura nevében megáldotta a népet. ¹⁹ Az összegyűlt sokaságban minden egyes férfinak és asszonynak ajándékozott egy-egy kenyeret, egy-egy csomag préselt datolyát és préselt mazsolát. Ezután a sokaság szétoszlott, és mindenki hazatért.

²⁰ Dávid is hazament, hogy a saját családját is megáldja. Mikál, Saul leánya eléje ment, és ezt mondta: „Mondhatom, nagy dicsőség, ahogyan ma Izráel királya bolondot csinált magából! Csak egy féleszű mutogatja magát olyan hiányos öltözetben, mint ma te, szolgáid szolgálólányai előtt!”

²¹ Dávid azonban így válaszolt: „Az Örökkévaló előtt táncoltam. Őt tiszteltem meg ezzel, aki engem kiválasztott, hogy népének, Izráelnek fejedelme legyek! Őt tisztelem, aki nem apádat vagy a családodból valaki mást, hanem engem választott. Igen, az Örökkévaló előtt táncoltam, és fogok is! ²² Lehet, hogy még ennél jobban is meg fogom alázni magamat, és még inkább bolondnak látszom majd, mikor az Örökkévalót tisztelem, de a szolgálólányok — akiket emlegettél — még jobban fognak tisztelni érte.”

²³ Mikál, Saul leánya gyermektelen maradt halála napjáig.

Dávid templomot akar építeni

7 Miután a királyi palota elkészült, Dávid a családjával együtt beköltözött. Ekkorra már az Örökkévaló békességet adott Izráelnek, és Dávidnak nem kellett a környező ellenséges királyságokkal hadakoznia. ² Egyszer a király ezt mondta Nátán prófétának: „Látod, Nátán, én cédrusfából készült gyönyörű palotában lakom, Isten Szövetségládája meg a sátorban van!”

³ Nátán így válaszolt: „Királyom, fogj hozzá, és valósítsd meg mindazt, amit a szívedben tervezel, mert az Örökkévaló veled van!”

⁴ Azonban az Örökkévaló még aznap éjjel szólt a prófétának:

⁵ „Nátán, menj és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: »Ezt üzeni neked az Örökkévaló: Te akarsz nekem házat építeni, hogy abban lakjam?! ⁶ Attól kezdve, hogy Izráel népét kiszabadítottam Egyiptomból, sohasem laktam házban, hanem mindig sátor volt a hajlékom, amellyel helyről-helyre vándoroltam!^{[o] 7} Miközben Izráel népével együtt vándoroltam, soha nem tettem szemrehányást Izráel egyetlen vezetőjének sem, akit népem pásztorává tettem, hogy miért nem épített a számomra cédrusfa-palotát.«

⁸ Most hát mondd meg szolgámnak, Dávidnak: »Ezt üzeni neked az Örökkévaló, a Seregek Ura: Én vagyok az, aki fölvettelek téged a mezőről, elhoztalak a juhok fara mögül, és népem, Izráel fejedelmévé tettelek! ⁹ Veled voltam mindenhol, ahová csak mentél, és kiirtottam előled ellenségeidet. Nagy hírnevet szereztem neked, amilyen csak keveseknek van a földön. ^10-11 Népemnek, Izráelnek pedig helyet készítettem: letelepítettem őket a saját földjükön. Ezután már nem fognak félni vagy aggódni többé. Gonosz nemzetek sem háborgatják többé népemet, mint ahogy korábban zaklatták őket, attól kezdve, hogy bírákat rendeltem népem vezetőinek. Most már nyugalmat adtam neked minden ellenségetektől.

Ezen fölül még azt is tudtodra adom, hogy én fogok neked házat^[p] építeni, Dávid! ¹² Amikor majd napjaid száma betelik, és eljön az ideje, hogy te is őseidhez csatlakozz, fölkarolom fiadat, aki tőled származik, és megerősítem királyságát. ¹³ Ő lesz az, aki majd házat épít nevemnek, én pedig megerősítem királyságának trónját örökre. ¹⁴ Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz. Ha vétkezik, emberek által megfenyítem. Megbüntetem, ahogy az embereket szokták, ¹⁵ de hűséges szeretetem nem vonom meg tőle, mint ahogy Saultól megvontam, akit félretettem az utadból. ¹⁶ Leszármazottjaidat és királyságodat mindörökre megerősítem, hogy előttem álljanak. Királyi trónod, bizony, örökre állandó lesz.«”

¹⁷ Nátán próféta mindezeket a szavakat és az egész látomást elmondta Dávidnak.

„Úgy legyen, Uram, ahogy mondtad!”

¹⁸ Ekkor Dávid király bement az Örökkévaló elé, leült, és ezt mondta:

„Ó Uram, Örökkévaló! Ki vagyok én, és mi az én házam, hogy ennyire fölemeltél engem? ¹⁹ Mennyire megáldottál engem is, a családomat is! De még ennél is többet akarsz tenni! Ó Uram, Örökkévaló! Hiszen ígéretet tettél szolgádnak családom távoli jövőjéről, és az eljövendő nemzedékekről is!^{[q] 20} Uram, Örökkévaló! Mit is mondhatnék neked? Hiszen te jól ismersz engem, a szolgádat! ²¹ Mindezeket a nagy és csodálatos dolgokat azért tetted, mert szavadat adtad rá, és mert szíved erre indított téged, és hogy ezáltal taníts engem, a szolgádat.

²² Uram, Örökkévaló! Te valóban hatalmas vagy! Nincs senki hozzád hasonló! Nincs más Isten kívüled, és minden, amit hallottunk, megerősíti ezt. ²³ Népedhez, Izráelhez sincs hasonló az egész földön! Hiszen nincs még egy nemzet, amelyért az ő istenük maga ment volna el, hogy megváltsa, népévé tegye őket, és ezzel hírnevet szerezzen magának! Nincs más nemzet, amelyért az ő istenük ilyen hatalmas és rettenetes dolgokat vitt volna végbe, mint amelyeket te tettél, Uram, földedért és népedért! Igen, népedért, amelyet a magad számára megszabadítottál Egyiptomból, a különböző nemzetek és isteneik hatalmából.^{[r] 24} Így örökre saját népeddé tetted Izráelt, és elválaszthatatlanul magadhoz kapcsoltad. Te pedig, Örökkévaló, Istenükké lettél.

²⁵ Most azért, Örökkévaló Isten, kérlek, örök időkre erősítsd meg adott szavadat, amit szolgádnak és családjának ígértél! Tégy úgy, ahogy mondtad! ²⁶ Ez által tedd örökre naggyá nevedet, hogy mindenki elismerje, és ezt mondja: »Izráel fölött valóban az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene uralkodik!« Szolgádnak, Dávidnak háza pedig legyen örökké állandó előtted, Uram!

²⁷ Örökkévaló, Seregek Ura, Izráel Istene! Kijelentetted nekem, szolgádnak: »Én fogok neked házat építeni!« Ezért indított a szívem arra, hogy így imádkozzam hozzád. ²⁸ Uram, Örökkévaló! Te vagy az Isten, és minden ígéreted valóra válik! Mivel te ígérted ezeket a jó dolgokat szolgádnak, ²⁹ ezért kérlek, áldd meg házamat, hogy örökre állandó legyen előtted — úgy, ahogy te mondtad, Uram, Örökkévaló Isten! Mert áldásod által szolgád háza valóban örökre áldott lesz!”