2 Sámuel 22-23
Hungarian Károli
22 Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá õt minden ellenségeinek kezébõl, és a Saul kezébõl.
2 És monda: Az Úr az én kõsziklám és kõváram, és szabadítóm nékem.
3 Az Isten az én erõsségem, õ benne bízom én.
Paizsom nékem õ s idvességemnek szarva, erõsségem és oltalmam.
Az én idvezítõm, ki megszabadítasz az erõszakosságtól.
4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó;
És megszabadulok ellenségeimtõl.
5 Mert halál hullámai vettek engem körül,
Az istentelenség árjai rettentettek engem;
6 A pokol kötelei vettek körül,
S a halál tõrei estek reám.
7 Szükségemben az Urat hívtam,
S az én Istenemhez kiáltottam:
És meghallá lakóhelyérõl szavamat,
S kiáltásom eljutott füleibe.
8 Akkor rengett és remegett a föld,
Az égnek fundamentumai inogtak,
És megrendülének, mert haragudott Õ.
9 Füst szállt fel orrából,
És emésztõ tûz szájából,
Izzószén gerjedt belõle.
10 Lehajtá az eget és leszállt,
És homály volt lábai alatt.
11 A Khérubon ment és röpült,
És a szelek szárnyain tünt fel.
12 Sötétségbõl maga körül sátrakat emelt,
Esõhullást, sürû felhõket.
13 Az elõtte levõ fényességbõl
Izzó szenek gerjedének.
14 És dörgött az égbõl az Úr,
És a Magasságos hangot adott.
15 Ellövé nyilait és szétszórta azokat,
Villámot, és összekeverte azokat.
16 És meglátszottak a tenger örvényei,
S a világ fundamentumai felszínre kerültek,
Az Úrnak feddésétõl,
Orra leheletének fúvásától.
17 Lenyúlt a magasságból és felvett engem,
S a mélységes vizekbõl kihúzott engem.
18 Hatalmas ellenségimtõl megszabadított engem;
Gyûlölõimtõl, kik hatalmasabbak valának nálam.
19 Reámtörtek nyomorúságom napján,
De az Úr gyámolóm volt nékem.
20 Tágas helyre vitt ki engem,
Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint,
Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22 Mert megõriztem az Úrnak utait,
S gonoszul nem szakadtam el Istenemtõl.
23 Mert ítéletei mind elõttem vannak,
S rendeléseitõl nem távoztam el.
24 Tökéletes voltam elõtte, s õrizkedtem rosszaságomtól.
25 Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint,
Szemei elõtt való tisztaságom szerint.
26 Az irgalmashoz irgalmas vagy,
A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27 A tisztához tiszta vagy,
A visszáshoz pedig visszás.
28 Segítesz a nyomorult népen,
Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29 Mert te vagy az én szövétnekem, Uram,
S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30 Mert veled harczi seregen is átfutok,
Az én Istenemmel kõfalon is átugrom.
31 Az Istennek útja tökéletes;
Az Úrnak beszéde tiszta;
Paizsa õ mindeneknek, a kik õ benne bíznak.
32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül?
S kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?
33 Isten az én erõs kõváram,
Ki vezérli az igaznak útját.
34 Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé,
S magas helyekre állít engem.
35 Kezeimet harczra tanítja,
Hogy az érczív karjaim által törik el.
36 Idvességednek paizsát adtad nékem,
S kegyelmed nagygyá tett engem.
37 Lépéseimet kiszélesítetted alattam.
És bokáim meg nem tántorodtak.
38 Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom õket,
Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem õket.
39 Megsemmisítem, eltiprom õket, hogy fel nem kelhetnek,
Lábaim alatt hullanak el.
40 Mert te erõvel öveztél fel engem a harczra,
Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41 Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem,
Gyülölõim, a kiket elpusztítottam én,
42 Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa,
Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43 Szétmorzsolom õket, mint a föld porát,
Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom õket.
44 Megmentettél népemnek pártoskodásaitól,
Népeknek fejéül tartasz fenn engemet,
[Oly] nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45 Idegen fiak hizelkednek nékem,
S [egy] hallásra engedelmeskednek,
46 Idegen fiak elcsüggednek,
S váraikból reszketve jõnek elõ.
47 Él az Úr és áldott az én kõsziklám.
Magasztaltassék az Isten, idvességem kõsziklája.
48 Isten az, ki bosszút áll értem,
S alám hajtja a népeket.
49 Ki megment engem ellenségeimtõl,
Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött,
S az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.
50 Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között,
S nevednek dícséretet éneklek.
51 Nagy segítséget ad az õ királyának,
Irgalmasságot cselekszik felkentjével,
Dáviddal és az õ magvával mindörökké!
23 Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának szózata, [annak] a férfiúnak szózata, a ki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvencze.
2 Az Úrnak lelke szólott én bennem, és az õ beszéde az én nyelvem által.
3 Izráelnek Istene szólott, Izráelnek kõsziklája mondá nékem: A ki igazságosan uralkodik az emberek felett, a ki Isten félelmével uralkodik:
4 Olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljõ, mint a felhõtlen reggel; napsugártól, esõtõl [sarjadzik] a fû a földbõl.
5 Avagy nem ilyen-é az én házam Isten elõtt? Mert örökkévaló szövetséget kötött velem, mindennel ellátva és állandót. Mert az én teljes idvességemet és minden kivánságomat nem sarjadoztatja-é?
6 De az istentelenek mindnyájan olyanok, mint a kitépett tövis, melyhez kézzel nem nyúlnak;
7 Hanem a ki hozzá akar nyúlni is, fejszét és rudat vesz hozzá, hogy ugyanazon helyen tûzzel égettessék meg.
8 Ezek pedig a Dávid erõs [vitézeinek] nevei: Joseb-Bassebet, a Tahkemonita, a ki a testõrök vezére; õ dárdáját forgatván, egy ízben nyolczszázat sebesített meg.
9 Õ utána volt Eleázár, Dódónak fia, ki Ahóhi fia vala; õ egyike a három hõsnek, a kik Dáviddal valának, mikor a Filiszteusok által kigúnyoltatának, összegyülekezvén ott a harczra, és az Izráeliták megfutamodtak volt.
10 Õ megállván, vágta a Filiszteusokat mindaddig, míg a keze elfáradt, és a keze a fegyverhez ragadt. És nagy szabadulást szerze az Úr azon a napon, a nép pedig visszatére õ utána, [de] csak a fosztogatásra.
11 Õ utána volt Samma, a Harárból való Agénak fia. És összegyûlének a Filiszteusok egy seregbe ott, a hol egy darab szántóföld volt tele lencsével, a nép pedig elfutott a Filiszteusok elõl:
12 Akkor õ megálla annak a darab [földnek] közepén, és megoltalmazá azt, és megveré a Filiszteusokat, és az Úr nagy szabadítást szerze.
13 A harmincz vezér közül is hárman lementek, és elérkezének aratáskor Dávidhoz az Adullám barlangjába, mikor a Filiszteusok táborban valának a Réfaim völgyében.
14 Dávid akkor a sziklavárban volt, a Filiszteusok õrsége pedig Bethlehemnél.
15 [Vizet] kivánt vala pedig Dávid, és monda: Kicsoda hozna nékem vizet innom a bethlehemi kútból, mely a kapu elõtt van?
16 Akkor a három vitéz keresztül tört a Filiszteusok táborán, és merítének vizet a bethlehemi kútból, mely a kapu elõtt van, és elhozván, vivék Dávidnak. Õ azonban nem akará meginni, hanem kiönté azt az Úrnak.
17 És monda: Távol legyen tõlem, Uram, hogy én ezt míveljem: avagy azoknak az embereknek vérét [igyam-é meg], kik életöket [halálra ]adva mentek el a [vízért?] És nem akará azt meginni. Ezt mívelte a három hõs.
18 Továbbá Abisai, Joábnak atyjafia, Sérujának fia, a ki e háromnak feje volt, a ki háromszáz ellen felemelvén dárdáját, megölé azokat; és néki nagy híre vala a három között.
19 A három között bizonyára híres volt és azoknak vezére vala, mindazáltal ama hárommal nem ért fel.
20 Benája is, Jójadának fia, vitéz ember, nagytehetségû, a ki Kabséelbõl való vala; ez ölé meg a Moábitáknak két fõvitézét. Ugyanõ elmenvén, az oroszlánt is megölé a veremben, télen.
21 Ugyanõ ölt meg egy Égyiptomból való tekintélyes embert. Az égyiptomi kezében dárda vala, és õ [csak egy] pálczával méne reá; és kivevé az égyiptomi kezébõl a dárdát, és megölé õt a maga dárdájával.
22 Ezeket cselekedé Benája, Jójadának fia, és néki is jó híre vala a három erõs vitéz között.
23 Híres volt õ a harmincz között, mindazáltal ama hárommal nem ért fel. És elõljáróvá tevé õt Dávid a tanácsosok között.
24 Asáel is, Joáb atyjafia, e harmincz közül való, [kik ezek:] Elkhanán, a bethlehemi Dódónak fia.
25 Haród [városbeli] Samma; [azon] Haródból [való] Elika.
26 Héles, Páltiból való; Híra, a Thékoából való Ikkes fia.
27 Abiézer, Anathóthból; Mébunnai, Húsáthból való.
28 Sálmon, Ahóhitból való; Maharai, Nétofátból.
29 Héleb, Bahanának fia, Nétofátból való; Ittai, Ribainak fia, Gibeából való, mely Benjámin fiaié.
30 Benája, Piráthonból való; Hiddai, a patak mellett való Gáhasbeli.
31 Abiálbon, Árbátból való; Azmávet, Bárhumból való.
32 Eljáhba, Sahalbomból való; Jásen fia, Jonathán.
33 Samma, Harárból való; Ahiám, Arárból való Sarárnak fia.
34 Elifélet, Ahásbainak fia, Maakátból való; Eliám, Gilóbeli Akhitófelnek fia.
35 Hesrai, Kármelbõl való; Paharai, Arbiból való.
36 Jigeál, Sobabeli Nátánnak fia; Báni, Gádból való.
37 Sélek, Ammonita; Naharai, Beerótból való, Joábnak, a Séruja fiának fegyverhordozója.
38 Ira, Jithribõl való; Gáreb, Jithribõl való.
39 Hitteus Uriás. Mindössze harminczheten.
2 Sámuel 22-23
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Dávid zsoltárt énekel az Örökkévalónak
22 Dávid ezt az éneket[a] akkor énekelte az Örökkévalónak, amikor ő megszabadította Dávidot minden ellenségétől, még Saultól is:
2 Az Örökkévaló az én Kősziklám,
erős kőváram és szabadítóm!
3 Istenem a kősziklám,
hozzá menekülök!
Ő véd meg engem!
Benne van minden erőm,
ő vezet győzelemre!
Ő a rejtekhelyem, menedékem, megmentőm!
Te mentesz meg az erőszaktól!
4 Az Örökkévalóhoz kiáltok,
aki dicséretre méltó,
és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Körülvettek a halál hullámai,
megrémített a pusztító áradat.
6 Testemre fonódtak a Seol kötelei,
megfogtak a halál csapdái.
7 De nagy bajomban az Örökkévalóhoz kiáltottam,
Istenemet hívtam segítségül.
Templomában meghallotta hangomat,
kiáltásom feljutott hozzá, meghallgatott!
8 Remegett a föld, és reszketett,
még az egek alapja is remegett,
mert az Örökkévaló haragra lobbant!
9 Füst szállt fel orrából,
szájából emésztő tűz lövellt,
tüzes szikrák repültek szerteszét.
10 Meghasította az eget, és leszállt az Örökkévaló,
sötét viharfelhők voltak a lába alatt.
11 Kérubokon ülve repült,
szelek szárnyain suhant.
12 Sűrű sötét felhőkbe rejtőzött,
körülvették vastag viharfellegek.
13 Dicsőségének ragyogó fénye
egyszerre áttört a felhőkön,
villámok cikáztak.
14 Mennydörgő szavával szólt az Örökkévaló,
a Felséges zengett az egekből.
15 Kilőtte nyilait, és szétszórta az ellenséget,
villámaival összezavarta őket.
16 Mikor az Örökkévaló megfenyítette a vizeket,
haragja szélviharától
még a tenger feneke is meglátszott,
feltárultak a föld alapjai.
17 Akkor lenyújtottad kezed a magasból,
és felemeltél,
kihúztál a rohanó, örvénylő vizekből!
18 Az Örökkévaló megszabadított
hatalmas ellenségeimtől!
Bizony, megmentett gyűlölőimtől,
akik erősebbek nálam!
19 Rám rohantak a veszedelem napján,
az Örökkévaló mégis megmentett engem!
20 Tágas mezőre vitt ki engem,
megmentett, mert kedvét leli bennem!
21 Megjutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint,
jóval fizetett kezem tisztaságáért,
22 mert az Örökkévaló útjain jártam,
és nem vétkeztem Isten ellen.
23 Törvényeit mindig szem előtt tartottam,
parancsaitól el nem tértem.
24 Becsületesen és igazán éltem előtte,
a bűnöktől távol maradtam.
25 Meg is jutalmazott az Örökkévaló
ártatlanságom szerint,
mert azt tettem, amit ő jónak tart.
26 Istenem, aki hűséges,
ahhoz te is hűséges vagy!
Aki igaz,
ahhoz te is igaz vagy!
27 Aki jó és tisztaszívű,
ahhoz te is jó vagy és tisztaszívű!
De túljársz az eszén,
annak, aki ravaszkodik!
28 Megszabadítod az alázatosakat,
de szemmel tartod,
és megalázod a büszkéket.
29 Örökkévaló, te vagy a mécsesem,
Istenem, te világítasz nekem a sötétben!
30 Veled együtt még az ellenséges seregen is áttörök!
Istenemmel minden akadályon átjutok!
31 Isten útja tökéletes!
Az Örökkévaló szava megbízható!
Pajzsa ő azoknak, akik benne bíznak!
32 Kicsoda Isten, az Örökkévalón kívül?
Kicsoda kőszikla, Istenünkön kívül?
33 Isten az én erős váram!
Ő teszi tökéletessé utamat!
34 Olyan biztossá teszed lépteimet,
mint a szarvasoké!
Felvezetsz a magas sziklák csúcsaira is.
35 Megtanítod kezemet a harcra,
és karomat, hogy az erős íjat megfeszítse.
36 Szabadításod védelmez engem,
újra meg újra megsegítesz, Istenem!
37 Megerősítetted lábamat és bokámat,
hogy gyorsabban haladjak,
és ne botladozzam.
38 Üldözöm ellenségeimet, utolérem őket,
vissza se térek, míg nem végzek velük!
39 Összetöröm őket, fel sem kelnek többé,
lábam alatt elterülnek.
40 Mert megerősítettél a harcban, Istenem,
térdre kényszerítetted,
akik ellenem támadtak.
41 Megadtad, hogy ellenségeimet leverhettem,
és gyűlölőimet levágtam.
42 Segítséget kerestek,
de nem találtak.
Kiáltottak még az Örökkévalóhoz is,
de nem felelt nekik.
43 Ízzé-porrá zúztam őket,
mint a föld porát,
széttapostam ellenségeimet,
mint a sarat.
44 Istenem, megszabadítottál
sok ezer ellenségemtől!
Nemzetek fejévé tettél.
Olyan népek szolgálnak nekem,
akiket nem is ismertem.
45 Idegenek hódolnak nekem,
amint hallják, engedelmeskednek szavamnak.
46 Minden bátorságuk elszállt,
váraikból remegve jönnek elő.
47 Él az Örökkévaló!
Áldott az én Kősziklám, Istenem,
aki győzelemre vezet!
48 Isten megbünteti ellenségeimet,
és népeket rendel uralmam alá!
49 Megment ellenségeim kezéből,
az ellenem támadók fölé emeli fejemet,
megszabadít a kegyetlentől.
50 Ezért, Örökkévaló, dicsérlek téged,
a nemzetek előtt dicséretet éneklek neked!
51 Mert te vagy az Isten,
aki győzelmet adsz választott királyodnak,
megmutatod kegyelmed és hűséged felkentednek,
Dávidnak, és utódainak mindörökké!
Dávid utolsó éneke
23 Ez Dávid utolsó éneke.[b]
„Így szól Dávid, Isai fia,
akit Jákób Istene fölmagasztalt,
és királlyá kent,
aki Izráel Védelmezőjének kedveltje:[c]
2 Az Örökkévaló Szelleme szólt általam,
az Örökkévaló szava volt nyelvemen.
3 Izráel Istene szólt,
Izráel Kősziklája mondta nekem:
»Aki igazságosan uralkodik népén,
aki Isten félelmével kormányozza országát,
4 olyan az, mint a hajnal világossága,
mint napfelkelte felhőtlen reggelen,
mint eső után a napsugár,
mely kisarjasztja a zsenge vetést.«
5 Bizony, ilyen az én házam népe Isten előtt!
Hiszen örök szövetséget kötött velem Istenem,
melyben mindent elrendezett,
s nem vonja vissza soha!
Ő ad nekem mindenben győzelmet,
és teljes örömet!
6-7 De az istentelenek olyanok, mint a tüskés bokor,
melyhez senki nem nyúl kézzel,
csak bottal meg vasvillával,
kitépi, tűzre veti, s megégeti.”
Dávid legkiválóbb vitézei
8 Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei:[d]
Az első volt a hakmóni Jesbaal,[e] a Különleges Csapat[f] kapitánya, aki az egyik csatában a lándzsájával egymaga 800 ellenséges katonát ölt meg.
9 Azután Eleázár, Dódó fia, az Ahóhi nemzetségből, aki egyike volt a három legkiválóbb vitéznek. Ők kitartottak Dávid mellett, amikor a filiszteusokkal harcoltak. Ebben a csatában az izráeli sereg megfutamodott, 10 csak Eleázár nem hátrált meg. Addig harcolt és vágta a filiszteusokat, hogy végül a keze görcsöt kapott, és nem tudta elengedni a kardja markolatát. De az Örökkévaló nagy győzelmet aratott rajta keresztül azon a napon. Később azután az izráeli sereg is visszatért a csatamezőre, de már csak a zsákmányt szedték össze.
11 Azután Sammá, a hárári Ágé fia. A filiszteusokkal vívott egyik ütközetben, amely Lehi városa mellett, egy lencseföldön zajlott, az izráeli sereg megfutamodott, 12 de Sammá megállt a lencseföld közepén, megvédte a termést az ellenségtől, és megverte őket. Ezáltal az Örökkévaló nagy győzelmet aratott ekkor.
13 Történt egyszer, aratás idején, amikor Dávid még az Adullám-barlangban táborozott, hogy a Különleges Csapatból[g] a legkiválóbb három vitéz elment, hogy csatlakozzon Dávidhoz. A filiszteusok serege ugyanekkor a Refáim-völgyben vert tábort.[h] 14 Dávid a megerősített rejtekhelyen volt, a filiszteusok csapata pedig Betlehemben. 15 Dávidnak akkor eszébe jutott a betlehemi kút, és nagyon szeretett volna inni a vizéből. Így sóhajtott föl: „Bárcsak valaki hozna egy kis vizet a betlehemi városkapu melletti kútból!” 16 Ekkor az a három legkiválóbb vitéz átverekedte magát a filiszteusok táborán a betlehemi kútig. Vizet merítettek belőle, és Dávidhoz vitték.
Ő azonban mégsem itta meg, hanem áldozatul kiöntötte az Örökkévaló előtt, 17 és ezt mondta: „Ó, Örökkévaló, hogyan ihatnám meg, hiszen olyan, mintha vitézeim vére lenne, akik életük kockáztatásával hozták nekem!” Ezért nem itta meg Dávid.
Ez a három legkiválóbb vitéz ilyen és ehhez hasonló hőstetteket vitt véghez.
18 Azután Abisaj, Cerúja fia, Jóáb testvére, aki a Különleges Csapat[i] vezére volt. Ő az egyik csatában egymaga 300 ellenséges harcost ölt meg lándzsájával. Ő azonban nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé.[j] 19 A Különleges Csapatban Abisajnak nagy tekintélye volt, ezért is lett a vezérük, de a nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé.
20 Azután Benája, Jójádá fia, Kabceél városából, akinek már az apja is kiváló harcos volt. Benája nagy hőstetteket vitt véghez. Ő győzte le és ölte meg a moábiak két legvitézebb harcosát. Egy másik alkalommal pedig, amikor éppen havazott, lement egy verembe, és ott megölt egy oroszlánt. 21 Ő győzte le azt a kiváló egyiptomi harcost is, aki lándzsával támadt rá. Benája kezében csak egy bot volt, de kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsáját, és a saját fegyverével szúrta keresztül. 22 Benája sok ehhez hasonló hőstettet vitt véghez, és nagyon híres volt. 23 A Különleges Csapatban nagy tekintélye volt, de nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé. Dávid Benáját nevezte ki testőrsége vezérének.
A Különleges Csapat
24 A Különleges Csapatba a következő harcosok tartoztak:
Aszáél, Jóáb testvére,
Elhánán, a betlehemi Dódó fia,
25 a haródi Sammá,
a haródi Eliká,
26 a peleti Helec,
a tékóai Írá, Ikkés fia,
27 az anatóti Abiezer,
a húsái Mebunnaj,
28 az ahóhi Calmón,
a netófái Mahraj,
29 a netófái Héleb, Baaná fia,
Ittaj, Ríbaj fia, a benjámini Gibeából,
30 a pirátóni Benája,
a nahalé-gaasi Hiddaj,
31 az arbai Abialbón,
a bahúrimi Azmávet,
32-33 a saalbóni Eljahbá,
a gizóni Jásén,
Jonatán, a harári Sammá fia,[k]
az arári Ahiám, Sárár fia,
34 a maakái Elifelet, Ahaszbaj fia,
a gilói Eliám, Ahitófel fia,
35 a kármeli Hecró,
az arbai Paaraj
36 a cóbai Jigál, Nátán fia,
a gádi Báni,
37 az ammoni Celek,
a beéróti Nahraj, Jóáb, Cerúja fia fegyverhordozója,
38 a jeteri Írá,
a jeteri Gáréb,
39 és a hettita Úriás.
Összesen 37 harcos.
Footnotes
- 2 Sámuel 22:1 éneket Ez az ének a 18. zsoltár. Csak apró eltérések vannak a kettő között.
- 2 Sámuel 23:1 éneke Ez az ének hasonló a zsoltárokhoz, de azok között nem szerepel.
- 2 Sámuel 23:1 aki… kedveltje Vagy: „Izráel énekeinek szerzője”, vagy: „Izráel kedvelt énekese”.
- 2 Sámuel 23:8 A 8–39 versekben szó van Dávid három legkiválóbb vitézéről, azután más kiváló harcosairól és a Különleges Csapatról. Ez utóbbi több, mint harminc harcosból állt, és a különleges feladatokat háromfős különítményekkel hajtotta végre. A különböző kéziratok a 8, 13, 18, 19, 23 és 24 versekben a fenti csoportok megnevezésére — valószínűleg sokszor tévesen — felváltva használják a „Hármak”, „Harmincak” és a „háromfős csapat” kifejezéseket, amelyek a héberben nagyon hasonlítanak egymáshoz.
- 2 Sámuel 23:8 hakmóni Jesbaal Itt az ókori görög fordítást (LXX) követtük. A masszoréta héber szövegben ez áll: „tahkemóni Jóséb-Basebet”.
- 2 Sámuel 23:8 Különleges Csapat Az ókori görög fordítás (LXX) és az ókori latin fordítás szerint: „Hármak”.
- 2 Sámuel 23:13 Különleges Csapat A masszoréta héber szövegben: „Harmincak”. A 23. és 24. versben is ez a helyzet.
- 2 Sámuel 23:13 A filiszteusok… tábort Ez a rész az eredeti héber szövegben nehezen érthető. Lásd 1Krón 11:15.
- 2 Sámuel 23:18 Különleges Csapat A masszoréta héber szövegben: „Hármak”. A 19. versben is ez a helyzet.
- 2 Sámuel 23:18 Ő… közé Itt az 1Krón 11:20-at követtük. A masszoréta héber szövegben ez áll: „… tekintélyes volt a Hármak között…”. Ez valószínűleg azt jelenti: „… olyan híres volt, mint a Hármak…”.
- 2 Sámuel 23:32 gizóni… fia Az 1Krón 11:34 és az ókori görög fordítás (LXX) alapján. A masszoréta héber szövegben ez áll: „Jonatán, Jasén fia”.
Zsoltárok 57
Hungarian Károli
57 Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elõl a barlangba menekült.
2 Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
3 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felõlem.
4 Elküld a mennybõl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét.
5 Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!
7 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.
8 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
9 Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
10 Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged.
12 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!
Zsoltárok 57
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A zenészek vezetőjének. A „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Dávidé, abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült.
57 Könyörülj rajtam, Istenem,
könyörülj rajtam!
Lelkem oltalmat keresve hozzád menekül!
Szárnyaid árnyékába futok,
míg elvonul a veszedelem.
2 A Felséges Istenhez kiáltok.
Istenhez, aki vigyáz rám,
és véghezviszi, amit felőlem gondolt!
3 Segítséget küld a Mennyből,
és megment engem!
Bizony, megveri üldözőimet,
akik elevenen megennének! Szela
Elküldi hozzám hűséges szeretetét!
4 Emberevő oroszlánok közt fekszem.
Emberek közt, akiknek fogaik lándzsák és nyilak,
nyelvük éles kard.
5 Istenem, magasztaljanak téged a Mennyben,
dicsőséged borítsa be a földet!
6 Ellenségeim hálót készítettek,
hogy megfogjanak,
vermet ástak nekem,
de maguk estek bele! Szela
7 Kész a szívem, Istenem,
felkészült a szívem,
hogy énekemmel és hangszeremmel dicsérjelek!
8 Ébredj lelkem!
Ébredj fel lant és hárfa,
ébresszük fel a hajnalt!
9 Uram, dicsérlek téged a nemzetek előtt!
Dicséreted éneklem a népek között!
10 Mert kegyelmed és jóságod magasabb az égnél,
hűséged a felhőkig ér!
11 Istenem, magasztaljanak téged a Mennyben,
dicsőséged borítsa be a földet!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center