2 Királyok 23-25

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Jósiás király helyreállító munkája^(A)

23 Akkor Jósiás király összegyűjtötte Júda és Jeruzsálem vezetőit. ² Majd a király vezetésével Júda népe, Jeruzsálem lakosai, a papok és a próféták — az egész nép kicsinytől fogva nagyig — mindannyian felmentek az Örökkévaló házába. Ott a király mindenki hallatára elejétől végéig felolvasta a Szövetség Könyvét, amelyet az Örökkévaló házában találtak.

³ Azután a király az oszlop mellé állt, és szövetséget kötött az Örökkévaló jelenlétében, hogy ezután teljes szívvel-lélekkel az Örökkévalót fogja követni, megtartja az ő parancsolatait, törvényeit és rendelkezéseit, és teljesíti a szövetség igéit, amelyek abban a könyvben vannak. Akkor az egész nép fölállt, és csatlakozott ehhez a szövetséghez.

⁴ Megparancsolta a király Hilkijjá főpapnak és a másodrangú papoknak, meg a kapuőröknek, hogy az Örökkévaló Templomából hordjanak ki minden tárgyat, ami csak a bálványok — Baál, Asera és az ég serege — tiszteletével kapcsolatos. Ezeket mind kivitték a városon kívülre, a Kidron-patak völgyébe, és ott elégették őket, a hamut pedig elvitték Bételbe.

⁵ Korábban Júda királyai bálvány-papokat állítottak szolgálatba, hogy a Júda városaiban és a Jeruzsálem környékén épített magaslati áldozóhelyeken áldozatokat mutassanak be a bálványok tiszteletére: Baálnak, a Napnak, a Holdnak, a csillagképeknek és az ég seregének. Ezeket a bálvány-papokat Jósiás elzavarta.

⁶ Az Örökkévaló házából Jósiás kidobta az Asera-bálványszobrot, és Jeruzsálemen kívül, a Kidron-patak völgyében elégette. Hamuját és maradványait porrá törték, és a király parancsára szétszórták a köznép temetőjében.^[a]

⁷ Leromboltatta az Örökkévaló Temploma közelében lévő házakat is, amelyekben a férfi prostituáltak laktak, és ahol az asszonyok szőnyegeket szőttek Aserának.

⁸ Abban az időben a papok nem Jeruzsálemben laktak, és nem ott mutatták be az áldozatokat az Örökkévaló Templomának oltárán, hanem szerteszét az országban, Júda minden városában. Az égő- és füstölőáldozatokat a papok a városok közelében lévő magaslatokon mutatták be. Ilyen áldozó magaslatok az országban mindenhol voltak, Gebától Beérsebáig.

Jósiás király azonban leromboltatta és rituálisan tisztátalanná tette az összes áldozati magaslatot, a papokat pedig Jeruzsálembe költöztette. Jeruzsálem közelében is voltak ilyen áldozati magaslatok Jehósua városparancsnok kapuja mellett, a baloldalon. Jósiás ezeket is leromboltatta. ⁹ Az áldozóhalmok papjai azonban Jeruzsálembe való költözésük után sem végezhették az áldozatok bemutatását az Örökkévaló Templomában, csupán a kovásztalan kenyereket ehették meg a többi pappal együtt.

¹⁰ A Ben-Hinnóm völgyben volt egy bálványáldozati hely, amelyet Tófetnek hívtak. Itt Molok bálványistenét tisztelték az emberek olyan áldozatokkal, amelyeknek során a saját gyermekeiket égették meg a tűzben. Jósiás király ezt a Tófetet is leromboltatta, és tisztátalanná tette, hogy ott soha többé ne áldozzanak fel Moloknak gyermekeket.

¹¹ Jósiás eltávolította azt a harci szekeret és ló-szobrokat, amelyeket Júda királyai a Napisten tiszteletére fölállítottak az Örökkévaló Temploma kapujának közelében, Netan-Melek — egy magas rangú tisztviselő — szobája mellett. A szekeret elégette.

¹² Leromboltatta azokat a bálvány-oltárokat, amelyeket Júda királyai Aháb palotájának tetőteraszán emeltek, meg azokat is, amelyeket Manassé épített az Örökkévaló Templomának két udvarán. Darabokra törték ezeket a kőoltárokat, és a törmeléket beleszórták a Kidron-patakba.

¹³ Salamon király még régen áldozó-magaslatokat épített a Jeruzsálemtől keletre emelkedő Olajfák hegyének déli oldalán. A következő bálványistenek számára készültek ezek: Astóret, a szidóniak utálatos bálványa, azután Kemós, a moábiak förtelmes bálványa és Milkóm, az ammoniak undorító bálványa. Jósiás király leromboltatta és tisztátalanná tette ezeket a bálvány-oltárokat is. ¹⁴ A kőoszlopokat összetörték, az Asera-oszlopokat kivágták, s a helyükre sírokból kihantolt emberi csontokat szórtak — így tették a helyet tisztátalanná.^[b]

¹⁵ Leromboltatta a Bételben emelt áldozóhalmot és nagy oltárt is, amelyet még I.Jeroboám, Nebát fia, Izráel királya készíttetett, s amellyel bűnbe vitte Izráel népét.^[c] Az áldozóhalmot lerombolták, az oltárt darabokra törték, és a fából készült Asera-oszlopokat elégették.

¹⁶ Amint Jósiás király körülnézett az oltár környékén, észrevette a hegyoldalban a sírkamrákat. Kihozatta onnan a régi halottak csontjait, és elégette azokat az oltáron — így tette azt tisztátalanná. Pontosan úgy történt, ahogy sok évvel korábban az Örökkévaló előre megmondta^[d] az Isten embere által, aki kijelentette ezt Jeroboám királynak, amikor a király az oltár mellett állt az ünnepen.

Azután Jósiás észrevette az Isten emberének a sírját,^{[e] 17} és megkérdezte: „Kinek a síremléke ez?”

A város lakói így feleltek: „Ez az Isten emberének a sírja. Ő az, aki Júdából jött ide, Bételbe, és előre megmondta azt, amit te most véghezvittél a bételi oltárral kapcsolatban.”

¹⁸ „Akkor hagyjátok békében nyugodni, senki se bolygassa a csontjait!” — parancsolta Jósiás. Így ehhez a sírbolthoz nem nyúltak. Az Isten emberének csontjai is ott maradtak a helyükön, a samáriai próféta csontjaival együtt, akit mellé temettek.

¹⁹ Azután Jósiás Samária városait járta sorra. Mindenütt leromboltatta az áldozati magaslatokat és azokat a templomokat is, amelyeket Izráel királyai építettek a bálványok tiszteletére, s amelyekkel az Örökkévalót magukra haragították. Úgy bánt azokkal is, mint Bételben tette.

²⁰ Jósiás király kivégeztette az áldozati magaslatok oltárainál szolgáló összes bálványpapot, és holttestüket azokon az oltárokon égette el, hogy soha többé ne használhassa azokat a helyeket senki áldozóhalmoknak.

Ezután Jósiás visszatért Jeruzsálembe.

Jósiás Páska ünnepet tart^(B)

²¹ Jósiás király megparancsolta az egész népnek, hogy tartsák meg a Páska ünnepét az Örökkévalónak, ahogy az meg van írva a Szövetség Könyvében.

²² Sem Júda, sem Izráel királyainak idejében nem tartottak ehhez hasonló Páska ünnepet a bírák ideje óta, akik Izráel népét vezették. ²³ Ez Jósiás király uralkodásának 18. évében történt, Jeruzsálemben.

²⁴ Jósiás kiirtotta Júda országából és Jeruzsálemből a halottidézőket, jövendőmondókat, házibálványokat, bálványszobrokat és mindenféle utálatosságot, ami csak a bálványistenekkel volt kapcsolatban. Azért tette ezt, hogy beteljesítse a Törvény igéit, amelyeket felírtak abban a könyvben, amelyet Hilkijjá főpap talált az Örökkévaló házában.

²⁵ Jósiás előtt nem volt más, hozzá hasonló király, aki annyira teljes szívvel-lélekkel, teljes erejével^[f] az Örökkévalóhoz fordult volna, és Mózes Törvénye szerint járt volna el mindenben. De azóta sem támadt hozzá hasonló király.

²⁶ Az Örökkévaló lángoló haragja mégsem csendesedett le, mert annyira megharagudott Júdára Manassé miatt, aki sok gonosztettével őt haragra ingerelte.

²⁷ Ezért azt mondta az Örökkévaló: „Ahogyan Izráelről elfordítottam a tekintetem, úgy bánok Júdával is! Eltaszítom Jeruzsálemet, amelyet pedig kiválasztottam! Eltaszítom azt a Templomot is, amelyről pedig azt mondtam, hogy nevem ott fog lakni!”

Jósiás halála^(C)

²⁸ Jósiás egyéb dolgait és összes tettét feljegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.

²⁹ Az ő uralkodása alatt történt, hogy Egyiptom királya, Nékó fáraó elindult seregével az Eufrátesz folyó felé, hogy segítséget nyújtson Asszíria királyának. Jósiás kivonult, hogy szembeszálljon Nékóval, aki azonban Meggidónál megölte Jósiást. ³⁰ A király holttestét egy harci kocsin vitték Meggidóból Jeruzsálembe, ahol Jósiást eltemették a saját sírboltjába.

Az ország népe ezután Jósiás fiát, Jóáházt emelte trónra. Felkenték, és apja után őt tették királlyá.

Jóáház, Júda királya^(D)

³¹ Jóáház 23 éves korában lépett trónra, és 3 hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamútálnak hívták, aki Jirmejáhú leánya volt, Libnából. ³² Jóáház olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart — egészen úgy, mint ősei.

³³ Nékó fáraó azonban Riblában, Hamát földjén fogságba vetette Jóáházt, hogy ne uralkodhasson tovább Jeruzsálemben. Ráadásul súlyos hadisarcot vetett ki Júdára: 100 talentum ezüstöt és 1 talentum^[g] aranyat.

Jójákim, Júda királya^(E)

³⁴ Ezután Nékó fáraó Eljákimot, Jósiás másik fiát tette királlyá Júdában, hogy uralkodjon apja trónján. Még Eljákim nevét is megváltoztatta: Jójákimnak nevezte. Az előző királyt pedig fogolyként magával hurcolta Egyiptomba, Jóáház azután ott is halt meg.

³⁵ Jójákim király adót vetett ki Júda lakosságára: mindenkit megadóztatott a vagyona szerint, hogy a fáraónak megadhassa, amit követelt tőle. Így gyűjtötte össze a szükséges ezüstöt és aranyat, és kifizette a hadisarcot a fáraónak.

³⁶ Jójákim 25 éves volt, amikor trónra került, és 11 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Zebuddának hívták, aki Pedájá leánya volt, Rúmából. ³⁷ Jójákim is olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart — egészen úgy, mint ősei.

Babilónia királya először támad Júda ellen

24 Jójákim, Júda királya idejében vonult fel Júda ellen Nebukadneccar, Babilónia királya, akinek Jójákim 3 évig adófizető alattvalója lett. Három év múlva azonban fellázadt ellene. ² Az Örökkévaló ezután Babilóniából, Arámból, Moáb és Ammon országából küldött rablócsapatokat Júdára, hogy pusztítsák az országot, ahogyan ezt előre megmondta szolgái, a próféták által.

³ Bizony, mindez az Örökkévaló parancsára történt, mert ő el akarta taszítani Júda népét magától. Manassé gonosztettei és bűnei miatt határozott így, ⁴ és az ártatlanul megöltek vére miatt, hiszen Manassé szinte egész Jeruzsálemet bemocskolta az ártatlanok vérével! Ezért nem akart az Örökkévaló megbocsátani.

⁵ Jójákim egyéb dolgait, és minden tettét följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. ⁶ Azután meghalt Jójákim, és eltemették ősei mellé. Utána fia, Jójákin követte Júda trónján.

⁷ Ettől kezdve Egyiptom királya nem vonult ki hadseregével többé az országából, mert Babilónia királya Egyiptom patakjától az Eufrátesz folyóig minden területet elvett tőle.

Jójákin, Júda királya, és Jeruzsálem ostroma^(F)

⁸ Jójákin 18 éves korában lépett trónra, és csak 3 hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Nehustának hívták, Elnátán leánya volt, Jeruzsálemből. ⁹ Jójákin egészen apja példáját követte, és ő is olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart.

¹⁰ Ebben az időben Nebukadneccarnak, Babilónia királyának a hadserege fölvonult Jeruzsálem ellen, és ostromolni kezdte a várost. ¹¹ Azután maga Nebukadneccar is megérkezett Jeruzsálem alá. ¹² Ekkor Jójákin, Júda királya kiment a babilóniai királyhoz anyjával, udvari embereivel, főembereivel és tisztségviselőivel együtt, és megadta magát. Babilónia királya pedig — uralkodása 8. évében — foglyul ejtette őt.

¹³ Ugyanakkor Nebukadneccar elhurcolta Jeruzsálemből Babilonba az Örökkévaló Templomának és a királyi palotának az összes kincsét. Összegyűjtött és darabokra tört minden aranytárgyat a Templomból, amelyet még Salamon, Izráel királya készíttetett. Bizony, úgy történt mindez, ahogy azt az Örökkévaló előre megmondta.

¹⁴ Elhurcolta Nebukadneccar Jeruzsálem egész lakosságát, minden főembert és gazdag polgárt, minden mesterembert és kovácsot, összesen 10 000 foglyot. Senkit nem hagyott ott, csak a nincstelen szegény népet. ¹⁵ Fogságba hurcolta Jójákin királyt, a király anyját és feleségeit, az ország főembereit és előkelő vezetőit. ¹⁶ Elvitte a gazdagokat, összesen mintegy 7 000 férfit, azután 1 000 mesterembert és kovácsot, meg az összes hadra fogható férfit. Mindezeket Babilóniába hurcolta.

Cidkijjá, Júda utolsó királya^(G)

¹⁷ Ezután Nebukadneccar Mattanját, Jójákin nagybátyját nevezte ki Jeruzsálembe helytartónak, és a nevét Cidkijjára változtatta. ¹⁸ Cidkijjá 21 éves korában kezdett uralkodni, és 11 évig volt helytartó Jeruzsálemben. Anyját Hamútálnak hívták, aki Jirmejáhú leánya volt, Libnaból. ¹⁹ Cidkijjá is olyan dolgokat tett, mint Jójákim: amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. ²⁰ Bizony, mindez az Örökkévaló haragja miatt történt Júdával és Jeruzsálemmel, s végül egészen eltaszította magától őket.

Nebukadneccar megostromolja Jeruzsálemet^(H)

Cidkijjá ezután föllázadt Babilónia királya ellen.

25 Emiatt Nebukadneccar, Babilónia királya felvonult seregével Jeruzsálem ellen. Cidkijjá uralkodásának kilencedik évében,^[h] a 10. hónap 10. napján érkezett a sereg a város falai alá. Körülzárták Jeruzsálemet, sáncokat építettek körülötte, és ostromolni kezdték.

² Az ostrom egészen Cidkijjá uralkodásának tizenegyedik évéig^[i] tartott. ³ Abban az évben, a 4. hónap 9. napján olyan súlyos volt az éhínség a városban, hogy a közembereknek már semmiféle ennivaló nem jutott. ⁴ Ezen a napon az ostromlók rést ütöttek a kőfalon. Emiatt azon az éjjelen Cidkijjá és összes katonája megpróbált elmenekülni.^[j] Éjjel lopódzkodtak ki a városból a király kertjén keresztül, a két kőfal közötti kapun át, és a Jordán völgye felé futottak, bár az ostromlók serege körülzárta a várost.

⁵ A káldeusok azonban üldözőbe vették a királyt. A Jerikó melletti síkságon utolérték és foglyul ejtették Cidkijját, aki mellől katonái szétfutottak. ⁶ Megkötözve vitték Ribla városába. Ott Nebukadneccar, Babilónia királya ítéletet tartott fölötte. ⁷ Cidkijjának végig kellett néznie, amint a fiait megölik, majd őt is megvakították, és bilincsbe verve Babilóniába hurcolták.

Jeruzsálem lerombolása^(I)

⁸ Nebukadneccar, Babilónia királya uralkodásának 19. évében,^[k] az 5. hónap 7. napján seregével együtt bevonult Jeruzsálembe Nebuzaradán, Babilónia királyának a testőrparancsnoka. ⁹ Felgyújtotta az Örökkévaló Templomát, a királyi palotát, a város lakóházait és minden egyéb jelentős épületet. ¹⁰ A testőrparancsnok egész serege, a káldeusok, körös-körül lerombolták Jeruzsálem falait is.

¹¹ Azután Nebuzaradán testőrparancsnok száműzetésbe hurcolta azokat, akik már korábban, az ostrom ideje alatt kiszöktek a városból, és megadták magukat, meg mindazokat, akik Jeruzsálemben még életben maradtak. ¹² Ugyanakkor Nebuzaradán a vidéki nincstelen lakosság egy részét a lakóhelyükön hagyta, hogy műveljék a földeket, és gondozzák a szőlőket.

¹³ Jeruzsálemben a káldeusok összetörték és Babilóniába vitték a Templom előtti oszlopokat, a nagy medencét és a kisebb mosdómedencék állványait. Mindezek bronzból készültek. ¹⁴ Elvitték a többi bronzeszközt is: a hamu kihordására szolgáló edényeket, az oltárhoz tartozó lapátokat, késeket, a mácsekhez szolgáló eszközöket, az áldozati állatok vérének felfogására szolgáló edényeket, a tömjénező tálakat, és a többi eszközt, amelyet a templomi szolgálatban használtak. ¹⁵ Hasonlóképpen elvitték parázs-tálakat és csészéket, mag az összes többi aranyból vagy ezüstből készült templomi eszközt is.

¹⁶ Azok a bronztárgyak, amelyeket még Salamon király készíttetett — a két oszlop, a nagy medence és a kisebb mosdómedencék állványai — mérhetetlen mennyiségű bronzot tartalmaztak. ¹⁷ Az üreges bronzoszlopok magassága 18 könyök^[l] volt. A két oszlopfő is bronzból készült, 3 könyök magas volt, hálózatos díszítés borította, amelyen körös-körül gránátalma formájú díszek függtek. A két oszlop teljesen egyforma volt.

Júda népét száműzetésbe hurcolják Babilóniába

¹⁸ Nebuzaradán elhurcolta Jeruzsálemből ezeket a vezetőket: Szerája főpapot, Cefanjá másodrendű papot, a Templom három kapuőrét, ¹⁹ a katonák parancsnokát, a király öt tanácsosát, akiket a városban fogtak el, azután a hadsereg vezetőjének az írnokát, aki a katonai összeírásért volt felelős és még 60 közembert, akiket a városban találtak. ²⁰ Az egész fogoly-csoportot Hamát földjére, Ribla városába vitte, és odaállította őket Babilónia királya elé, ²¹ aki halálra ítélte, és kivégeztette valamennyit. Így hurcolták el a földjükről Júda népét a fogságba és száműzetésbe.

Gedaljá, Jeruzsálem kormányzója^(J)

²² Ezután Nebukadneccar, Babilónia királya kinevezte kormányzónak Gedalját, Ahikám fiát, Sáfán unokáját, hogy igazgassa azokat, akiket még meghagytak Júda földjén.

²³ Júda seregéből is megmaradtak néhányan. Ezek között vezetők is voltak: Jismáél, Natanjá fia, meg Jóhánán, Káréah fiai, meg a netófái Szerájá, Tanhumet fia, meg Jaazanjá, Maakáti fia. Amikor ők meghallották, hogy Babilónia királya Gedalját nevezte ki helytartóvá az országban, megmaradt katonáikkal együtt mind Gedaljához gyülekeztek Micpába.

²⁴ Gedaljá megesküdött ezeknek a bujdosó katonáknak: „Esküszöm, hogy nem kell félnetek a káldeusok tisztjeitől! Maradjatok ezen a földön, és szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz!”

²⁵ Ugyanabban az évben, a hetedik hónapban Jismáél — aki Netanjá fia és Elisáma leszármazottja volt, és Júda királyi családjából származott — tíz emberével együtt meglátogatta Micpában Gedaljá kormányzót. Meggyilkolta őt is, meg vele együtt azokat a júdeai és káldeus tisztviselőket és katonákat is, akiket Micpában találtak. ²⁶ Ezután az egész nép apraja-nagyja a kapitányokkal együtt fölkerekedett, és Egyiptomba menekült, mert féltek a káldeusoktól.

Babilónia királya megkegyelmez Jójákinnak^(K)

²⁷ Abban az évben, amikor Evil-Meródak Babilónia trónjára lépett, megkegyelmezett Jójákinnak, Júda királyának, és kihozatta a börtönből. Ez Jójákin fogságának 37. évében^[m] történt, a 12. hónap 27. napján. ²⁸ Evil-Meródak kegyelmesen bánt Jójákinnal, és magasabb rangra és tisztességre emelte, mint a többi királyt, akik szintén Babilóniában töltötték száműzetésük idejét. ²⁹ Kicseréltette Jójákin rabruháit, és ettől kezdve Jójákin egész életében a király asztalánál étkezett. ³⁰ Ellátásáról halála napjáig gondoskodott a király.