2 Királyok 18:9-19:37
Hungarian Károli
9 Ezékiás királynak negyedik esztendejében - a mely Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának hetedik esztendeje - feljött Salmanassár, Assiria királya Samaria ellen, és megszállotta azt;
10 És elfoglalta három esztendõ mulva, Ezékiás hatodik esztendejében - ez Hóseásnak, az Izráel királyának kilenczedik esztendeje - ekkor vették be Samariát.
11 És elhurczolta Assiria királya az Izráelt Assiriába, és letelepíté Halába, Háborba, a Gózán folyó mellé, és a Médeusok városaiba;
12 Azért, mert nem hallgattak az Úrnak, az õ Istenöknek szavára, hanem megszegték az õ szövetségét, mindazokat, a melyeket Mózes, az Úr szolgája parancsolt vala; sem nem hallgattak rájok, sem nem cselekedték azokat.
13 Ezékiás királynak pedig tizennegyedik esztendejében feljött Sénakhérib, Assiria királya Júdának minden kerített városa ellen, és elfoglalta azokat.
14 Akkor elküldött Ezékiás, Júda királya Assiria királyához Lákisba, ezt izenvén: Vétkeztem, térj el én rólam; a mit rám vetsz, elviselem! És Assiria királya Ezékiásra, Júda királyára háromszáz tálentom ezüstöt és harmincz tálentom aranyat vetett ki.
15 És Ezékiás oda adott minden ezüstöt, a mely találtatott az Úr házában és a király házának kincsei között.
16 Ugyanebben az idõben fosztotta meg Ezékiás az Úr templomának ajtajait és az ajtók félfáit, a melyeket Ezékiás, Júda királya maga boríttatott be, és oda adta azokat Assiria királyának.
17 És Assiria királya [mégis] oda küldte Thartánt, Rabsárist és Rabsakét Lákisból Ezékiás királyhoz igen nagy haddal Jeruzsálembe, és felmenének és jutának Jeruzsálembe, és feljövén és oda érvén, megállának a felsõ halastó zsilipjénél, a mely a ruhafestõ útja mellett van.
18 És kihívaták a királyt. És kiméne hozzájok Eliákim, a Hilkia fia, ki a [király] házának gondviselõje volt, és Sebna, az íródeák, és Joákh, az Asáf fia, az emlékíró.
19 És monda nékik Rabsaké: Mondjátok meg Ezékiásnak: Ezt mondja a király, Assiria nagy királya: Micsoda bizodalom ez, a melyben te bizakodtál?
20 Azt mondád: csak szóbeszéd; tanács és erõ [kell] a hadakozáshoz; vajjon kihez bíztál, hogy fellázadtál ellenem?
21 Ímé, ebben a törött nádszálban bizakodol, Égyiptomban, melyhez ha ki támaszkodik, bemegy az õ kezébe és általlikasztja? Ilyen a Faraó, Égyiptom királya mindenekhez, a kik õ hozzá bíznak!
22 Vagy azt akarjátok nékem mondani: Mi az Úrban, a mi Istenünkben bízunk; hát nem ez-é az, a kinek magaslatait és oltárait lerontotta Ezékiás, és mind Júdának, mind Jeruzsálemnek megparancsolta: Ez oltár elõtt imádkozzatok Jeruzsálemben?
23 Nosza, fogadj hát az én urammal, Assiria királyával: Én néked kétezer lovat adok, ha tudsz reájok adni annyi lovast.
24 Hogy verhetnél hát vissza az én uram legkisebb hadnagyai közül csak egyet is, és hogyan bízhatol Égyiptomhoz a szekerek és a lovagok miatt?
25 Vajjon az Úr [tudta] nélkül jöttem-é fel e hely ellen, hogy azt elveszessem? Az Úr mondotta nékem: Menj fel e föld ellen, és veszesd el azt!
26 És monda Eliákim, a Hilkia fia, és Sebna és Joákh Rabsakénak: Beszélj, kérlek, a te szolgáiddal siriai nyelven, mert jól értjük; és ne beszélj velünk zsidóul e nép füle hallatára, a mely a kõfalon van.
27 És felele nékik Rabsaké: Vajjon a te uradhoz, vagy te hozzád küldött-é engem az én uram, hogy elmondjam e dolgokat, avagy nem [inkább] e férfiakhoz-é, a kik a kõfalon ülnek, hogy azután veletek együtt egyék meg a saját ganéjokat, és igyák meg a saját vizeletöket?
28 És oda állott Rabsaké, és hangosan kezdett zsidóul beszélni, mondván: Halljátok meg a királynak, Assiria nagy királyának beszédit!
29 Azt mondja a király: Meg ne csaljon titeket Ezékiás; mert nem szabadíthat meg titeket az õ kezébõl.
30 És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, ezt mondván: Kétség nélkül megszabadít minket az Úr, és nem adatik e város az assiria király kezébe.
31 Ne hallgassatok Ezékiásra; mert így szól Assiria királya: Békéljetek meg velem, és jõjjetek ki hozzám, és kiki egyék az õ szõlõjébõl és fügefájáról, és igyék az õ kútjának vizébõl;
32 Míg eljövök és elviszlek titeket a ti földetekhez hasonló földre, gabonás és boros földre, kenyeres és szõlõs földre, olajfás, és mézes földre, hogy élhessetek és meg ne haljatok. Ne higyjetek Ezékiásnak, mert félrevezet benneteket, mikor azt mondja: Az Úr megszabadít minket!
33 Vajjon megszabadították-é a pogányok istenei, mindenik a maga földjét Assiria királyának kezébõl?
34 Hol vannak Hámátnak és Arphádnak istenei? Hol Sefárvaimnak, Hénának és Hivvának istenei? És Samariát is megszabadították-é az én kezembõl?
35 Kicsoda a földön való minden istenek közül, a ki megszabadíthatta volna az õ földjét az én kezembõl, hogy az Úr is kiszabadíthatná Jeruzsálemet az én kezembõl?
36 De a nép csak hallgatott, és nem felelt néki csak egy igét sem; mert a király megparancsolta volt, mondván: Ne feleljetek néki.
37 És elment Eliákim, a Hilkia fia, a [király] házának gondviselõje, és Sebna, az íródeák, és Joákh, az Asáf fia, az emlékíró, Ezékiáshoz megszaggatott ruhákban, és elmondák néki Rabsaké beszédit.
19 Mikor pedig ezeket hallotta Ezékiás király, megszaggatta az õ ruháit, és zsákba öltözék, és bement az Úr házába.
2 És elküldte Eliákimot, a [király] házának gondviselõjét, és Sebnát, az íródeákot, és a papoknak véneit, a kik zsákba öltöztek, Ésaiás prófétához, az Ámós fiához;
3 És mondának néki: Ezt mondja Ezékiás: E nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és káromlásnak napja; mert a fiak a szülésre jutottak, de nincs erõ szüléshez.
4 Netalán az Úr, a te Istened meghallotta Rabsakénak minden beszédit, a kit elküldött az õ ura, Assiria királya, hogy szidalommal illesse az élõ Istent és káromló beszédekkel, a melyeket az Úr, a te Istened meghallott: könyörögj azért azokért, a kik még megmaradtak.
5 És elmenének az Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz.
6 És monda nékik Ésaiás: Ezt mondjátok a ti uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektõl, a melyeket hallottál, a melyekkel szidalmaztak engem Assiria királyának szolgái.
7 Ímé én oly lelket adok belé, hogy hírt hallván, visszatér az õ földjére és fegyverrel vágatom le õt az õ földjében.
8 És mikor visszatért Rabsaké, Assiria királyát Libna ellen harczolva találta, mert meghallotta volt, hogy Lákisból elment.
9 És hallván Tirháka felõl, a szerecsen király felõl, ezt mondván: Ímé kijött, hogy hadakozzék te ellened; visszafordult és követeket küldött Ezékiáshoz, ezt izenvén:
10 Így szóljatok Ezékiásnak, a Júda királyának, mondván: Meg ne csaljon téged a te Istened, a kiben bízol, ezt mondván: Nem adatik Assiria királyának kezébe Jeruzsálem.
11 Ímé hallottad, mit cselekedtek Assiria királyai minden országokkal, elvesztvén azokat; és te megszabadulhatsz-é?
12 Vajjon megszabadították-é a pogányok istenei azokat, a kiket elvesztettek az én atyáim: Gózánt, Aránt, Résefet és az Eden fiait, a kik Thelasárban [voltak?]
13 Hol van Hámát királya, Arphád királya és Sefárvaim város királya? Héna és Hivva?
14 És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezébõl, és elolvasá azt, és felment az Úr házába, és kiterjeszté azt Ezékiás az Úr elõtt;
15 És imádkozék Ezékiás az Úr elõtt, és monda: Uram, Izráel Istene! a ki a Kérubok között lakol, te vagy egyedül e föld minden országainak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet;
16 Hajtsd hozzám, Uram, a te füledet és halld meg; nyisd fel Uram, a te szemeidet és lásd meg: és halld meg a Sénakhérib beszédét, a ki ide küldött, hogy szidalommal illesse az élõ Istent.
17 Igaz, Uram, Assiria királyai elpusztították a pogányokat és azok országait.
18 És az õ isteneiket a tûzbe hányták; de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kõ, azért vesztették el õket.
19 Most azonban, mi Urunk, Istenünk, szabadíts meg, kérlek, minket az õ kezébõl, hogy megismerje e föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy az egyetlen Isten!
20 Akkor elküldött Ésaiás, az Ámós fia, Ezékiáshoz, ezt mondván: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: A te könyörgésedet, Assiria királya, Sénakhérib felõl, meghallgattam.
21 Ez az, a mit az Úr õ felõle mondott: Megutál téged és megcsúfol téged Sionnak szûz leánya, utánad fejét hajtogatja Jeruzsálem leánya.
22 Kit szidalmaztál és kit gyaláztál? És ki ellen emelted fel a te szódat, vagy [ki ellen] emelted fel a te szemeidet a magasságba? Az Izráel szentje ellen!
23 Követeid által gúnyoltad az Urat, és mondád: Szekereim sokaságával meghágom a hegyek magasságait, a Libánon oldalait, és levágom magas czédrusait, legfelségesebb cziprusfáit, és bemegyek csúcsának lakóhelyébe, kertes erdejébe.
24 Ástam és ittam idegen vizeket, és kiszárítom lábaim talpával Égyiptom minden folyóvizét.
25 Avagy nem hallottad? Régen megcsináltam, õs idõktõl elvégeztem ezt! Most [csak] véghezvittem, hogy puszta kõhalmokká döntsd össze az erõs városokat;
26 És hogy a benne lakók erejökben megfogyatkozzanak, megrontassanak és megszégyenüljenek, és olyanok legyenek mint a mezõ füve, fiatal paréj, a háztetõ füve és mint a kalászhajtás elõtt elszáradt gabona.
27 És ismerem a te ülésedet, és járásodat kelésedet, és ellenem való tombolásodat;
28 A te ellenem való tombolásodért és a te elbizakodásodért, a mely felhatott füleimbe, az én karikámat orrodba vetem, és zabolámat szádba, és visszaviszlek azon az úton, a melyen eljöttél.
29 Te néked pedig, [Ezékiás], legyen ez jeled: Ez esztendõben táplál a hulladék termése, a második esztendõben, a mi magától terem; de a harmadik esztendõben [már] vettek és arattok, szõlõket plántáltok és azok gyümölcsét eszitek.
30 És a Júda házából a kiszabadult és a megmaradt gyökeret ver alól, és gyümölcsöt terem felül.
31 Mert Jeruzsálembõl fog származni a maradék, és a megszabadult a Sion hegyérõl; a Seregek Urának buzgó szerelme cselekszi ezt!
32 Azért azt mondja az Úr Assiria királya felõl: Be nem jõ e városba, és nyilat sem lõ bele, sem paizs nem ostromolja azt, sem sánczot nem ás mellette.
33 Azon az úton, a melyen jött, tér vissza, de e városba be nem jõ, azt mondja az Úr.
34 És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, én érettem és Dávidért, az én szolgámért.
35 És azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az Assiriabeli táborban száznyolczvanötezeret, és mikor jó reggel felkeltek, ímé mindenütt holttestek [hevertek.]
36 És elindult, és elment, és visszafordult Sénakhérib, Assiria királya, és Ninivében maradt.
37 És lõn, mikor õ a Nisróknak, az õ Istenének templomában imádkozék, Adramélek és Sarézer, az õ fiai, levágták õt fegyverrel: magok pedig elszaladtak az Ararát földébe, és az õ fia, Esárhaddon uralkodék helyette.
2 Királyok 18:9-19:37
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Asszíria megszünteti Izráel királyságát
9 Ezékiás király uralkodásának 4. évében — amely Hóséa, Élá fia, Izráel királya uralkodásának 7. éve volt — Salmaneszer, Asszíria királya Izráel ellen vonult, és ostrom alá vette Samáriát. 10 Három év múlva el is foglalta. Ez tehát Ezékiás király uralkodásának 6. évében, vagyis Hóséa, Izráel királya uralkodásának 9. évében történt: ekkor esett el Samária. 11 Ezután az asszír király Izráel népét száműzetésbe hurcolta Asszíriába, és letelepítette őket Halahban, meg a Hábór folyó mentén, Gózán környékén; valamint a médek városaiban. 12 Azért történt ez Izráel népével, mert nem engedelmeskedtek Istenük, az Örökkévaló szavának: mindannak, amit szolgája, Mózes által megparancsolt nekik, tehát megtörték az ő szövetségét. Nem hallgattak a szavára, és nem aszerint cselekedtek.
Asszíria királya megtámadja Jeruzsálemet is(A)
13 Ezékiás király uralkodásának 14. évében Szanhérib, Asszíria királya felvonult Júda ellen, és Jeruzsálem kivételével az összes fallal kerített várost elfoglalta. 14 Akkor Ezékiás, Júda királya üzenetet küldött neki Lákisba: „Beismerem, hogy vétkeztem ellened! Kész vagyok megfizetni, amit büntetésül kivetsz rám, csak vonulj vissza!”
Az asszír király 300 talentum ezüst és 30 talentum[a] arany megfizetésére kötelezte Ezékiást, 15 aki teljesítette is ezt a követelést. Ehhez azonban össze kellett gyűjtenie minden kincset az Örökkévaló Templomából és a királyi kincstárból is. 16 Még a Templom ajtószárnyairól és az ajtófélfákról is le kellett vágnia az aranyborítást, s mindezt oda kellett adnia Asszíria királyának. Az ajtókat és az ajtófélfákat korábban éppen Ezékiás parancsára borították be arannyal.
Asszíria királya gyalázza az Örökkévalót
17 Az asszír király mégis elküldte Lákisból három tisztjét — akik a legfontosabb tisztségeket viselték — a hadvezérét, a testőrség parancsnokát és a kormányzót egy nagy hadsereggel Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe. Miután az asszír sereg megérkezett Jeruzsálem határába, a három asszír tisztviselő megállt a csatorna végénél, amely a Felső-tavat[b] táplálja. közel az úthoz, amely a ruhamosók mezejére vezet. 18 Azután hívatták Ezékiás királyt, de ő három főemberét küldte ki: Eljákimot, Hilkijjáhú fiát, a királyi palota udvarmesterét, Sebnát, a király titkárát, és Jóáhot, Ászáf fiát, a krónika-írót.
19 A kormányzó ezt mondta nekik: „Üzenetet hoztam Asszíria királyától Ezékiásnak. Kérlek, mondjátok meg uratoknak:
»Azt mondja a nagy király, Asszíria királya: Ugyan miben reménykedsz? 20 Azt mondod, hogy van elég erőd és bölcsességed, hogy harcolj ellenem? Ez csak üres fecsegés! Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem? 21 Talán Egyiptom segítségében? Hiszen olyan az, mint a törött nádszál! Támaszkodj csak rá, majd meglátod, hogy felhasítja a tenyered! Bizony, ilyen a fáraó, Egyiptom királya azok számára, akik benne bíznak! 22 Vagy talán azt mondod: Istenünk, az Örökkévaló az, akiben bízunk! De vajon nem ő az, akinek az oltárait és magaslatait Ezékiás leromboltatta, majd azt parancsolta Júda és Jeruzsálem lakosainak, hogy egyedül a jeruzsálemi oltárnál mutassanak be áldozatot?
23 Akkor hát köss fogadást urammal, Asszíria királyával: ajándékba kapsz tőle 2 000 lovat, ha tudsz rájuk lovasokat ültetni.
24 Ugyan hogy tudnád visszaverni uramnak akár csak a legkisebb vezérét is? Vagy talán Egyiptom harci szekereiben és lovaiban bízol?
25 Azt hiszed, az Örökkévaló tudta nélkül jöttem ellened, hogy országod elpusztítsam? Hiszen éppen az Örökkévaló mondta nekem, hogy támadjam meg és pusztítsam el országodat!«”
26 Akkor Ezékiás követei, Eljákim, Sebna és Jóáh azt mondták a kormányzónak: „Kérünk, beszélj velünk, szolgáiddal, arám nyelven, mert megértjük! Ne héberül szólj, mert akkor a várfalon lévők is megértik!”
27 De ő így válaszolt: „Uram nemcsak uratoknak és nektek küldte ezt az üzenetet, hanem mindazoknak a férfiaknak is, akik a várfalon vannak! Hiszen őrájuk is az a sors vár, mint ami rátok! Amikor majd nem lesz sem kenyeretek, sem vizetek, valamennyien a saját ürüléketeket fogjátok enni és vizeleteteket isszátok!”[c]
28 Akkor a kormányzó odaállt a városfal elé, és nagy hangon így kiáltott a falon lévőknek héber nyelven: „Emberek, halljátok meg, mit üzen nektek a nagy király, Asszíria királya!
29 »Ne hagyjátok, hogy Ezékiás becsapjon benneteket, mert ő úgysem tud megmenteni titeket a kezemből! 30 Ne higgyetek Ezékiásnak! Csak hiteget titeket, amikor azt mondja, hogy az Örökkévaló biztosan megszabadít benneteket, és ezt a várost nem adja Asszíria királyának a kezébe. 31 Ne hallgassatok rá! Inkább Asszíria királyának higgyetek, aki ezt üzeni:
Adjátok meg magatokat, jöjjetek ki a városból, és kössetek békét velem! Akkor szabadon hazamehettek, s mindannyian a saját szőlőtökről és fügefátokról ehettek és saját kutatok vizét ihatjátok. 32 Azután majd eljövök, és elviszlek titeket olyan földre, amely országotokhoz hasonló. Ott azután élhettek, nem kell meghalnotok! Ott bővében lesztek minden jónak: gabonának és bornak, mert az a föld a bőséges kenyér és szőlő földje, olívaolaj- és méztermő föld!
Ne hagyjátok magatokat becsapni! Ezékiás félrevezet azzal, hogy maga az Örökkévaló fog megszabadítani benneteket! 33 Vajon meg tudták-e szabadítani a nemzetek istenei a maguk népét Asszíria királyának kezéből? 34 Hol vannak Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivva istenei? Megmentették-e Samáriát a kezemből? 35 Hol van csak egyetlen isten is, aki meg tudta volna menteni népét és földjét? Hogy képzelitek, hogy az Örökkévaló meg tudja menteni Jeruzsálemet a kezemből?«”
36 De a jeruzsálemi férfiak csendben maradtak, és semmit sem válaszoltak erre, mert Ezékiás megparancsolta, hogy senki se álljon szóba az ellenséggel. 37 Ezután Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónika-író visszatértek Ezékiáshoz megszaggatott ruhában,[d] és átadták a kormányzó üzenetét.
Ezékiás király az Örökkévalót hívja segítségül(B)
19 Amikor Ezékiás király végighallgatta a követek jelentését, megszaggatta ruháit, majd zsákruhába öltözött, és az Örökkévaló Templomához ment.
2 Azután elküldte néhány emberét Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához. Ezek voltak a követei: Eljákim, a királyi palota udvarmestere, azután Sebna, a király titkára, és a papok vezetői. Valamennyien zsákruhába öltöztek, 3 majd elmentek Ézsaiáshoz, és ezt mondták: „Királyunk, Ezékiás üzeni neked: »Ó, jaj ez a nap! Mert megszorongatnak, megfenyítenek bennünket, és gyalázatot kell elviselnünk! Olyan szorult helyzetbe kerültünk, mint a magzat, aki már majdnem világra jött, de anyjának nincs ereje hozzá, hogy megszülje.[e] 4 Istenünk, az Örökkévaló talán meghallotta, mit mondott Rabsaké, akit ura, Asszíria királya azért küldött ide, hogy az Élő Istent gyalázza. Talán meg is bünteti őt az Örökkévaló ezért. Te pedig, Ézsaiás, imádkozz és könyörögj népünk maroknyi töredékéért, amely még életben maradt.«”
5-6 Amikor Ézsaiáshoz érkeztek, és átadták a király üzenetét, ő így felelt: „Ezt a választ vigyétek uratoknak. Azt mondja neked az Örökkévaló: »Ne ijedj meg attól, amit Asszíria királyának szolgái mondtak, s amellyel engem gyaláztak! 7 Figyeld csak meg, mit teszek vele! Egy szellemet küldök az asszír királyhoz, s amikor a király rossz híreket hall, visszatér országába. Ott pedig kardélre juttatom: a saját földjén fogják meggyilkolni.«”
Az asszír sereg átmenetileg elvonul Jeruzsálem alól
8 Rabsaké hallotta, hogy Asszíria királya elvonult Lákistól, és Libna városát kezdte ostromolni. Rabsaké tehát Libnába ment, és ott találkozott a királlyal. 9 Azután az asszír király hírt kapott arról, hogy Tirháká,[f] Etiópia királya a seregével ellene vonul.
Az asszír király ekkor követeit ismét Ezékiáshoz küldte, hogy a következő üzenetet adják át neki:
10 „Ne higgy Istenednek, akiben bízol, ha azt mondaná, hogy nem engedi Jeruzsálemet Asszíria királyának kezébe esni, mert becsap téged! 11 Magad is láttad, hogyan pusztították el Asszíria királyai az összes országot! Azt képzeled, hogy te majd megmenekülsz a kezemből?! 12 Elődeim, Asszíria királyai pusztították el Gózánt, Háránt, Recefet és Eden népét Telasszárban! Ezeknek istenei közül egyik sem tudta megmenteni a saját népét Asszíria hatalmától. 13 Nézd meg, mi lett a sorsa Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivvá királyainak!”
Ezékiás imádsága
14 Ezékiás átvette a követektől az asszír király levelét, és elolvasta. Majd fogta a levelet, és fölment az Örökkévaló Templomába. Ott, az Örökkévaló jelenlétében kiterítette a papírtekercset, 15 és így könyörgött hozzá: „Ó, Örökkévaló, Izráel Istene, aki a kerubok fölött ülsz királyi trónodon! Te vagy az Isten, nincs más rajtad kívül! Egyedül te vagy a föld összes királyságainak Istene! Te vagy az, aki teremtetted az eget és a földet! 16 Kérlek Örökkévaló, hallgass meg engem! Figyelj rám, és lásd meg ezt a levelet! Kérlek, figyelmesen vizsgáld meg Szanhérib üzenetét, amellyel az Élő Istent gyalázta!
17 Mert igaz, Örökkévaló, hogy Asszíria királyai elpusztították az összes nemzetet és országaikat, 18 azok isteneit pedig elégették. De azok az úgynevezett istenek csak emberi kéz kőből és fából készült alkotásai voltak — ezért lehetett elpusztítani őket. Valójában egyikük sem volt Isten!
19 Ezért hát, Örökkévaló Isten, szabadíts ki bennünket az asszír király kezéből, hadd tudják meg a föld összes királyságai, hogy te vagy az Örökkévaló, és nincs rajtad kívül más Isten!”
Az Örökkévaló válasza
20 Akkor Ézsaiás, Ámóc fia Ezékiáshoz küldött valakit ezzel az üzenettel: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: Mivel hozzám imádkoztál Szanhérib, Asszíria királya miatt, 21 válaszul ezt mondja az Örökkévaló Szanhéribnek:
»Bizony Sion szűz leánya kicsúfol téged!
Jeruzsálem leánya kigúnyol téged![g]
22 De te, Asszíria királya, kit gúnyoltál ki?
Ki ellen szóltál olyan kevélyen?
Kit néztél le megvetéssel és büszke tekintettel?
Kit gyaláztál és káromoltál?
Izráel Szentjét!
Bizony, ellene vétkeztél!
23 Szolgáid által az Urat gyaláztad és káromoltad!«
Ezt mondtad: »Rengeteg harci szekeremmel
felmentem a hegyek tetejére,
még a Libanon csúcsára is!
Ledöntöttem a legmagasabb cédrusokat,
kivágtam a legszebb sudár fenyőket,
behatoltam a legsűrűbb erdőkbe,
a legtávolabbi zugokba!
24 Ha akartam, idegen földön is kutat ástam,
hogy vizet igyak belőle.
Ha akartam, lépteimmel kiszárítottam
Egyiptom minden folyóját!«
25 Az Örökkévaló pedig ezt mondja neked, Asszíria királya:
»Hát nem hallottad,
hogy mindezt én határoztam el réges-régen?
Nem tudtál róla,
hogy én terveztem ezeket az ősidőkben?
Most csak véghezvittem,
mert én akartam, hogy foglalj el erős városokat,
és romhalmazzá rombold váraikat.
26 Ezért, hogy védőik ereje elfogyott,
megrémültek tőled, szégyent vallottak,
s olyanok lettek, mint mezőn a gyenge fű,
mint háztetőn a gyom, mely hirtelen elszárad,
még kalászt sem hoz.
27 De én jól ismerlek téged, Asszíria királya!
Tudok róla, ha leülsz, vagy fölállsz;[h]
tudom, mikor indulsz vagy térsz vissza.
Látom, hogyan forralod haragod ellenem.
28 Ellenem tomboló haragod miatt,
és elbizakodott kevélységedért,
— mert hallottam minden szavad —
orrodba akasztom horgomat,
zablámat szájadba teszem,
és kényszerítelek, hogy visszatérj az úton,
amelyen jöttél.«”
29 Azután az Örökkévaló így folytatta: „Neked pedig, Ezékiás, megerősítésül jelt adok, hogy biztos legyél benne: én mondtam ezt neked!
Ebben az évben azt fogjátok aratni és enni, ami magától terem a gabonaföldön. A következő évben azt aratjátok majd, ami az idei aratáskor elhullott magvakból kikel. De a harmadik évben már szokás szerint szánthattok, vethettek, és arathatjátok majd a gabonát, sőt szőlőskerteket telepíthettek, és azok gyümölcsét eszitek. 30 Júda népének maradéka pedig, amely túlélte a város ostromát, ismét növekedni és szaporodni fog, mint a gyümölcsfa, amely gyökeret ereszt a földben, és bőséges termést hoz az ágain. 31 Mert e nép maradéka — Jeruzsálemből kiindulva — ismét benépesíti a földet. Akik megszabadultak, a Sion hegyéről rajzanak szét. Az Örökkévaló, a Seregek Ura féltékeny és erős szeretete[i] az, amely ezt véghezviszi.”
32 „Ezért hát az Örökkévaló ezt mondja Asszíria királyáról:
»Be nem teszi a lábát Jeruzsálembe!
Még egy nyílvesszőt sem lő a városra,
fegyvereit sem fordítja ellene,
meg sem ostromolja,
33 hanem visszatér országába
azon az úton, amelyen jött.
Nem jön be ebbe a városba
— mondja az Örökkévaló —
34 mert én megvédem és megmentem Jeruzsálemet önmagamért,
és szolgámért, Dávidért.«”
Az asszír sereg pusztulása
35 Ezután még azon az éjjelen az Örökkévaló angyala kijött, és 185 000 katonát megölt az asszírok táborában. Amikor másnap reggel a többiek felébredtek, megdöbbenve látták a megöltek holttesteit. 36 Szanhérib, Asszíria királya ezután seregével együtt visszatért Ninivébe, és ott is maradt. 37 Egy napon Szanhérib éppen imádkozott istenének, Niszróknak a templomában, amikor két fia, Adrammelek és Szárecer karddal meggyilkolta, majd elmenekült Ararát földjére. Ezután Szanhérib egyik fia, Észárhaddón lett Asszíria királya.
Footnotes
- 2 Királyok 18:14 300 talentum… 30 talentum Mai mértékkel kb. 10 t, illetve kb. 1 t.
- 2 Királyok 18:17 Felső-tó Valójában víztároló (ciszterna) Jeruzsálemben, amely Dávid városának déli sarkában volt. Később Siloám-tónak nevezték.
- 2 Királyok 18:27 Azzal fenyegette a város lakóit, hogy szoros ostromgyűrűvel körülveszi a várost, és kiéhezteti őket.
- 2 Királyok 18:37 megszaggatott ruhában Ez a gyász és a szomorúság jele volt az ókori keleten.
- 2 Királyok 19:3 Olyan… megszülje Szó szerint: „a fiak a megszületésig jutottak, de nincs erő a szüléshez”.
- 2 Királyok 19:9 Tirháká Valószínűleg azonos a Tarhaqa nevű egyiptomi fáraóval, aki Kr.e. 690–664 között uralkodott.
- 2 Királyok 19:21 Sion… téged Képes beszéd, Isten mondja az asszír királynak. Értelme: „Jeruzsálemet nem tudod elfoglalni, csúfos kudarcot vallasz hencegéseddel, és Jeruzsálem lakói kigúnyolnak miatta!”
- 2 Királyok 19:27 fölállsz Ez a szó az ókori görög fordításból való.
- 2 Királyok 19:31 féltékeny… szeretete Az eredetiben ez egyetlen szó, amely valamilyen erős felindulást jelent: pl. szeretetet, gyűlöletet, haragot vagy féltékenységet.
Zsoltárok 46
Hungarian Károli
46 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.
2 Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
3 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:
4 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.
5 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.
6 Az Isten õ közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.
7 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.
8 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.
9 Jõjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;
10 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tûzben.
11 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.
12 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela.
Zsoltárok 46
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak éneke. Alamót szerint.[a]
46 Isten a menedékünk,
és minden erőnk forrása!
Ő mindig biztos segítség a bajban!
2 Ezért nem félünk, még ha meg is rendül a föld,
és a hegyek a tengerbe omlanak.
3 Nem félünk, mikor zúgnak a tenger hullámai,
és megremegnek a hegyek. Szela
4 Van egy folyó,
amely megörvendezteti Isten városát,
a Felséges Örökkévaló szent lakóhelyét!
5 Isten maga lakik benne,
ezért városa örökre megmarad!
Ő maga menti meg virradatkor.
6 Zavarognak a nemzetek, félve reszketnek,
birodalmak omlanak össze.
Mikor az Örökkévaló szava mennydörög fölöttük,
még a föld is megolvad.
7 De az Örökkévaló, a Seregek Ura velünk van,
Jákób Istene a várunk! Szela
8 Jöjjetek, nézzétek az Örökkévaló hatalmas tetteit!
Lássátok, milyen félelmetes dolgokat
vitt véghez a földön!
9 Véget vetett a háborúknak az egész világon,
összetört íjat és lándzsát,
elégette a harci szekereket.[b]
10 Az Örökkévaló mondja: „Tegyétek le a fegyvert,
és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten,
akit az összes népek magasztalnak,
az egész világ tisztel és fél!”
11 Az Örökkévaló, a Seregek Ura velünk van,
Jákób Istene a várunk! Szela
Footnotes
- Zsoltárok 46:1 zsoltár Alamót szerint Ez jelenthet valamilyen hangszert, vagy annak különleges hangolását, az ének műfaját, vagy egy hárfán játszó hangszeres csoportot. Lásd 1Krón 15:21.
- Zsoltárok 46:9 harci szekereket Vagy: „pajzsokat”.
Zsoltárok 80
Hungarian Károli
80 Az éneklõmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára.
2 Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!
3 Efraim, Benjámin és Manasse elõtt támaszd fel a te hatalmadat, és jõjj el, hogy szabadíts meg minket!
4 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
5 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
6 Könyhullatásnak kenyerével éteted õket, s könyhullatások árjával itatod meg õket.
7 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
8 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
9 Égyiptomból szõlõt hozál ki, kiûzéd a pogányokat és azt elültetéd.
10 Helyet egyengettél elõtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
11 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei [olyanok lettek, mint] az Isten czédrusfái.
12 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
13 Miért rontottad el annak gyepûit, hogy szaggathassa minden járókelõ?
14 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
15 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekbõl és lásd és tekintsd meg e szõlõtõt!
16 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!
17 Elégett a tûzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.
18 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerõsítettél magadnak,
19 Hogy el ne térjünk tõled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.
20 Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
Zsoltárok 80
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltára.
80 Izráel Pásztora, ki József népét[a] vezeted, mint nyájadat,
hallgass meg!
Aki a kerubok fölött ülsz trónodon,
jelenj meg, dicsőségben!
2 Kelj fel, mutasd meg hatalmadat
Efraim, Benjámin és Manassé törzsének!
Jöjj, ments meg minket, segíts!
3 Ó Istenünk, állíts helyre minket,
világosíts meg arcod fényével, hogy megmeneküljünk!
4 Örökkévaló, Seregek Ura és Istene!
Meddig haragszol még ránk,
néped imádsága ellenére?
5 Hiszen kenyér helyett is könnyekkel táplálsz minket!
Bizony, könnyeinket itatod velünk, bőségesen!
6 Odadobtál szomszédaink gúnyolódásának,
ellenségeink kinevetnek bennünket.
7 Seregek Ura és Istene, állíts helyre minket!
Világosíts meg arcod fényével, hogy megmeneküljünk!
8 Te hoztad ki népedet Egyiptomból,
mint nemes szőlővesszőt!
Az idegen népeket elűzted,
és e szőlőt helyükre ültetted.
9 Előkészítetted helyét,
gyökereit megerősítetted,
és hamar elborította a földet.
10 Vesszői betakarták a hegyeket,
levelei árnyékba borították a fenséges cédrusokat is.
11 Indáit a nyugati tengerig nyújtotta,
hajtásait az Eufráteszig.
12 Istenünk, miért romboltad le szőlőskerted kerítését?
Most minden arra járó szedheti termését!
13 Vaddisznók pusztítják kertedet,
vadállatok legelik szőlődet!
14 Seregek Ura és Istene, fordulj vissza hozzánk!
Nézz le a Mennyből,
lásd meg, mi lett szőlőddel!
Jöjj, védd meg,
és viselj rá gondot megint!
15 Állítsd helyre, és védd meg a szőlőt,
amit kezed ültetett!
Védd meg a fiút, akit neveltél magadnak,
hogy erős legyen.
16 Pusztuljanak el haragodtól azok,
akik szőlődet kivágták és felégették!
17 De erősítsd meg a férfit,
segítsd meg erős karoddal az ember fiát,
akit magadnak neveltél,
18 hogy el ne forduljunk tőled soha!
Tarts életben bennünket,
mi pedig nevedet hívjuk segítségül!
19 Örökkévaló, Seregek Ura és Istene, állíts helyre minket!
Világosíts meg arcod fényével, hogy megmeneküljünk!
Footnotes
- Zsoltárok 80:1 József népét Vagyis Efraim és Manassé törzsét. Tágabb értelemben egész Izráel népét jelenti.
Zsoltárok 135
Hungarian Károli
135 Dicsérjétek az Urat!
Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak!
2 A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban.
3 Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörûséges!
4 Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül.
5 Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.
6 Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.
7 Felemeli a felhõket a földnek szélérõl; villámlást készít, hogy esõ legyen, s szelet hoz elõ tárházaiból.
8 A ki megverte Égyiptom elsõszülötteit, az emberétõl a baroméig.
9 Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira.
10 A ki megvert sok népet, és megölt erõs királyokat:
11 Szíhont, az Emoreusok királyát, meg Ógot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát.
12 És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, Izráelnek.
13 Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékrõl nemzedékre emlegetnek téged.
14 Mert birája az Úr az õ népének, és könyörületes az õ szolgái iránt.
15 A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai.
16 Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
17 Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban!
18 Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, [és] mindazok, a kik bíznak bennök.
19 Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat!
20 Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat!
21 Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!
Zsoltárok 135
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
135 Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Dicsérjétek az Örökkévaló nevét!
Dicsérjétek őt, akik szolgái vagytok,
2 akik Istenünk, az Örökkévaló Templomának
udvaraiban álltok!
3 Dicsérjétek az Örökkévalót, mert ő jó!
Énekeljetek nevének, mert kegyelmes!
4 Kiválasztotta magának Jákóbot az Örökkévaló,
hogy Izráel népe legyen drága kincse!
5 Most tudom, hogy az Örökkévaló milyen hatalmas:
minden más istennél nagyobb!
6 Igen, az Örökkévaló mindent megtehet!
Amit akar, megteszi Mennyen és Földön,
tengereken, vagy a mélységben!
7 Felhőket emel fel a föld széléről,
villámokat szór szét, esőt hullat,
szelet hív elő rejtekhelyéről.
8 Megölte Egyiptom elsőszülöttjeit,
embereket, állatokat egyaránt.
9 Csodákat tett és jeleket küldött Egyiptomba,
a Fáraó és összes szolgái ellen.
10 Megvert erős népeket,
megölt hatalmas királyokat:
11 Szihónt, Emór királyát,
Ógot, Básán királyát,
és Kánaán összes királyait,
12 országaikat pedig Izráelnek,
népének adta örökségül.
13 Örökkévaló, neved örökre megmarad!
Nemzedékről-nemzedékre emlékeznek rád a népek!
14 Az Örökkévaló megítéli népét,
és jóindulatával fordul szolgáihoz.
15 A nemzetek bálványai csak szobrok,
emberi kéz alkotásai, ezüstből-aranyból.
16 Szájuk van, de nem beszélnek,
szemük van, de nem látnak,
17 Fülük van, de nem hallanak,
orruk van, de nem lélegzenek.
18 Ilyenek lesznek, akik készítik őket,
akik a bálványokban bíznak!
19 Izráel népe, áldd az Örökkévalót!
Áron családja, áldd az Örökkévalót!
20 Lévi családja, áldd az Örökkévalót!
Mind, akik imádjátok az Örökkévalót, áldjátok őt!
21 Áldott az Örökkévaló a Sionon,
aki Jeruzsálemben lakik!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center