Jéhú kiirtja Aháb leszármazottjait és rokonait

10 Ahábnak 70 fia élt Samáriában. Jéhú leveleket írt Samáriába, a jezréeli vezetőknek,^[a] és azoknak, akik Aháb fiait nevelték. Ez állt a levelekben: ^2-3 „Amint megkapjátok ezt a levelet, válasszátok ki uratok fiai közül azt, aki a legderekabb és legméltóbb az uralkodásra! Ő legyen a királyotok. Erős falakkal védett városban laktok, vannak harci szekereitek, lovaitok, fegyvereitek — harcoljatok hát uratok, Aháb uralkodói családjáért!”

⁴ De ezek a vezetők mind nagyon megijedtek, amikor a levelet olvasták. Azt gondolták: „Lám két király sem tudott ellenállni Jéhúnak, akkor hogyan ellenkezhetnénk mi vele?”

⁵ A palota felügyelője, a városparancsnok, a vezetők és a királyfiak nevelői együttesen küldtek választ Jéhúnak: „Szolgáid vagyunk, engedelmeskedünk a parancsodnak! Nem választunk magunknak más királyt. Cselekedj belátásod szerint!”

⁶ Akkor Jéhú másodszor is levelet írt nekik: „Ha valóban velem vagytok, és hallgattok rám, akkor fejezzétek le uratok, Aháb fiait! Holnap ilyenkor küldjétek hozzám a levágott fejeket, Jezréelbe!”

Ahábnak 70 fia volt, akiket a város vezetőire bízott, hogy azok neveljék fel őket. ⁷ Amikor ezek a vezetők megkapták Jéhú levelét, kivégezték őket, s a levágott fejüket kosarakba rakták, és másnap elküldték Jéhúnak Jezréelbe. ⁸ Amikor a követ Jéhúhoz érkezett, s jelentette, hogy elhozták Aháb fiainak a levágott fejeit, ő azt mondta: „Rakjátok ezeket két rakásba a város kapuja előtt, s maradjanak ott holnap reggelig!”

⁹ Másnap reggel Jéhú kiment a város kapujához, és megállt a nép előtt. Ezt mondta nekik: „Ti ártatlanok vagytok! Nézzétek, én szőttem összeesküvést uram ellen, és megöltem őt. De ezeket a királyfiakat kik ölték meg? ¹⁰ Értsétek meg, és ne felejtsétek, hogy az Örökkévaló szava nem üres beszéd! Amit ő mondott Aháb családjáról, abból semmi sem marad el, hanem minden beteljesedik. Most hát láthatjátok, hogy az Örökkévaló beteljesítette, amit szolgája, Illés által megmondott!”

¹¹ Ezután Jéhú még mindazokat megölette, akik Jezréelben még megmaradtak Aháb házából, beleértve minden tekintélyes embert, Aháb barátait és papjait is. Nem hagyott elfutni senkit.

Jéhú megöli Ahazjá rokonait

¹² Azután Jéhú Samáriába ment. Útközben egy helyre ért, amelyet Pásztorok Táborának hívtak. ¹³ Ott találkozott Ahazjának, Júda királyának a rokonaival. Megkérdezte tőlük: „Kik vagytok?”

Ők ezt válaszolták: „Ahazjának, Júda királyának rokonai vagyunk. Látogatóba megyünk Izráel királyának fiaihoz, és a király anyjának fiaihoz.”

¹⁴ „Fogjátok meg őket élve!” — parancsolta Jéhú az embereinek.

Elfogták valamennyit, és a Pásztorok Táborának kútja mellett megölték őket: 42 férfit, Ahazjá rokonait. Egyet sem hagyott életben.

Jónádáb csatlakozik Jéhúhoz

¹⁵ Mikor Jéhú továbbment, találkozott Jónádábbal, Rékáb fiával. Köszöntötte, majd megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, olyan igaz szívvel vagy-e hozzám, mint én tehozzád?”

Jónádáb így felelt: „Igen!”

„Ha így van, akkor nyújtsd a kezed!” — mondta Jéhú, és maga mellé állította őt a harci szekerére.

¹⁶ Majd ezt mondta neki: „Gyere velem, és lásd meg, hogyan állok bosszút az Örökkévaló iránti féltékeny szeretetemtől hajtva!” Így Jónádábot Jéhú magával vitte Samáriába.

¹⁷ Amikor a városba érkeztek, Jéhú megölte Aháb összes rokonát, aki Samáriában lakott. Ahogyan az Örökkévaló megmondta Illés által, pontosan úgy történt: Jéhú kiirtotta Aháb egész családját.

A Baál tisztelőinek és papjainak kiirtása

¹⁸ Ezután Jéhú összehívta az egész népet, és kihirdette: „Figyeljetek rám! Aháb nem eléggé tisztelte Baált, Jéhú sokkal jobban akarja tisztelni! ¹⁹ Hívjátok hát össze hozzám Baál minden prófétáját, tisztelőjét, papját! Ne hiányozzon senki közülük, mert aki nem jön el, annak meg kell halnia! Nagy ünnepet tartunk, és nagy áldozatot akarok bemutatni Baálnak.”

Azonban ezt Jéhú csak azért tervezte, hogy Baál összes hívét kipusztítsa Izráelből. ²⁰ Ezért mondta, hogy „Tartsunk szent ünnepet Baál tiszteletére!”

²¹ Tehát Jéhú követeket küldött Izráel minden részébe, akik kihirdették ezt az egész országban. Össze is gyűltek Baál tisztelői teljes létszámban, senki sem maradt el közülük. Így Baál temploma zsúfolásig megtelt.

²² Jéhú parancsolt a ruhák felügyelőjének: „Hozz ki a raktárból ruhákat Baál minden tisztelőjének!” Ki is hozták a ruhákat, és kiosztották a Baál-hívek között.

²³ Ezután Jéhú és Jónádáb, Rékáb fia bementek Baál templomába a tömeg közé, és kihirdették: „Nézzetek alaposan körül, hogy semmi esetre se legyen közöttetek egyetlen egy se az Örökkévaló tisztelői közül! Itt most csak Baál hívei lehetnek!” ²⁴ Ezután Baál tisztelői bementek a templomba, hogy áldozatokat mutassanak be Baálnak.

Ezalatt Jéhú a templom köré állította 80 katonáját, és ezt parancsolta nekik: „Vigyázzatok, hogy Baál tisztelőit mind egy szálig megöljétek! Senki se menekülhessen el közülük! Ha csak egyet is elszalaszt valaki, a saját életével felel érte!”

²⁵ Ahogy befejezték az áldozatokat, Jéhú azonnal parancsot adott a támadásra a testőröknek és tiszteknek: „Most rohanjátok le őket! Menjetek be a templomba, és vágjátok le valamennyit! Senkit ne hagyjatok életben!”

A testőrök, tisztjeik vezetésével berohantak a templomba, és ott mindenkit lekaszaboltak, a holttesteket pedig kidobálták. Behatoltak a Baál-templom legbelső részébe is, ^26-27 kihordták onnan a bálványoknak állított oszlopokat, összetörték és elégették azokat. Azután az egész templomot lerombolták, a helyén pedig nyilvános illemhelyet alakítottak ki, amely a mai napig is használatban van.

²⁸ Így pusztította ki Jéhú Izráelből a Baál-kultuszt. ²⁹ De mégsem fordult el Jeroboámnak, Nebát fiának a bűnétől. Jeroboám bűnbe vitte Izráel népét a bika-formájú aranybálványok imádatával, amelyeket Bételben és Dánban állított fel — és ezzel a bálványimádással Jéhú sem szakított.

Jéhú uralkodásának összefoglalása

³⁰ Az Örökkévaló ezt mondta Jéhúnak: „Mivel azt tetted, amit én jónak tartok, és úgy bántál Aháb családjával, ahogy azt én akartam — ezért négy nemzedéken keresztül utódaid fognak uralkodni Izráel királyi trónján.”

³¹ Jéhú azonban nem igyekezett azon, hogy teljes szívvel az Örökkévaló, Izráel Istene törvénye szerint éljen, mivel nem szakított Jeroboám bűnével, amellyel ő bűnbe vitte Izráel népét.

³² Ebben az időben kezdte az Örökkévaló megcsonkítani Izráel területét. Ugyanis Hazáél, Arám királya a közös határ egész hosszában megverte Izráel seregét, és egyes országrészeket elszakított Izráelből. ³³ Így vette el a Jordán folyótól keletre elterülő részeket: Gileád egész földjét, valamint Gád, Rúben és Manassé törzsének területeit, az Arnón-patak völgyében fekvő Aróér városától kezdve: vagyis egész Gileádot és Básánt.

³⁴ Jéhú egyéb dolgait, mindazt, amit uralkodása idején tett, és hőstetteit följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. ³⁵ Azután meghalt Jéhú, és eltemették ősei mellé Samáriában. Utána a fia, Jóáház követte Izráel trónján. ³⁶ Jéhú 28 évig uralkodott Samáriában, Izráel királyaként.

Atalja zsarnoksága Júdában^(A)

11 Amikor Ahazjá^[b] anyja, Atalja látta, hogy fia meghalt, elhatározta, hogy Júda királyi családjának minden tagját megöleti.

Majdnem teljesen véghez is vitte a tervét, ² de Ahazjá egyik fiát — a csecsemő Jóást — Jórám király leánya, Jósabat megmentette. Titokban kilopta a kis Jóást a testvérei közül, amikor azokat megölték, és a dajkájával együtt elrejtette az egyik hálószobában. Így menekült meg Jóás, mert elrejtették Atalja elől.

³ Jóást hat évig Jósabat nevelte titokban, az Örökkévaló Templomában. A tényleges uralmat ezalatt Atalja gyakorolta az ország felett.

Jóást királlyá koronázzák

⁴ A hetedik évben Jójádá főpap magához hívatta a testőrség és a palotaőrség parancsnokait. Együtt bementek az Örökkévaló házába. Ott esküvel szövetséget kötöttek, majd eléjük állította a király fiát. ⁵ Megparancsolta nekik: „Akik közületek szombaton szolgálatban vannak, azoknak harmadrésze őrizze a kapukat! ⁶ A másik harmadrész álljon őrt a Szúr-kapunál, a harmadik rész pedig a palotaőrség mögötti kapuban! Így vegyétek körül a palotát minden oldalról. ⁷ Az a két őrszakasz, amely szombaton átadja az őrséget, ne menjen haza, hanem maradjanak szolgálatban Jóás királyfi mellett az Örökkévaló házában! ⁸ Fegyverrel a kézben vegyék körül, és vigyázzanak rá! Ha valaki be akar hatolni a soraik közé, azt öljék meg! Maradjanak mindig a királyfi közelében, akárhová is megy!”

⁹ A testőrség parancsnokai mindent úgy tettek, ahogy Jójádá mondta nekik. Minden vezető maga mellé vette azokat az embereit, akik szombaton kezdték meg a szolgálatukat, és azokat is, akik éppen akkor fejezték be. Együtt mind Jójádához gyülekeztek. ¹⁰ Jójádá odaadta nekik azokat a dárdákat és pajzsokat, amelyeket még Dávid király és harcosai használtak (azóta ezeket az Örökkévaló házában őrizték). ¹¹ Azután a palotaőrség minden tagját fegyverrel a kézben a helyére állított: a Templom déli oldalától annak északi oldaláig, és az oltár mellé, meg a Templom épülete mellé, hogy védelmezzék a királyfit mindenfelől. ¹² Azután Jójádá elővezette a király fiát, és megkoronázta őt, majd a kezébe adta a könyvtekercset.^[c] Ezután kihirdették, hogy Jóás Júda királya, majd felkenték őt a szent olajjal, azután mindenki tapsolt és ezt kiáltotta: „Éljen a király!”

¹³ Amikor Atalja meghallotta az őrség és a nép kiáltozását, ő is az Örökkévaló házához ment a tömeg között. ¹⁴ Ott látta a királyt a Templom bejárata mellett, az oszlopnál, ahol a hagyományok szerint az új király szokott állni. Mellette ott álltak a hadsereg parancsnokai és a trombitások! Az egész nép örvendezve kiáltozott, és fújták a trombitákat. Akkor Atalja megszaggatta ruháját, és ezt kiáltozta: „Árulás! Árulás!”

¹⁵ Akkor Jójádá főpap parancsolt a századosoknak: „Vezessétek ki Atalját a sorfal között, és ha valaki vele tartana, azt azonnal vágjátok le karddal!” A főpap figyelmeztette a katonákat, hogy Atalját ne az Örökkévaló Templomának területén belül öljék meg.

¹⁶ Így hát megragadták Atalját, és kivezették a Templom területéről. Amikor Ataljá a királyi palota mellett a Lovak kapuján kilépett, csak akkor ölték meg.

¹⁷ Azután Jójádá megkötötte a szövetséget egyfelől az Örökkévaló, másfelől a király meg az egész nép között, hogy ők valamennyien az Örökkévaló népévé lesznek. Ugyancsak megkötötte a szövetséget a király és a nép között. ¹⁸ Majd az egész nép a Baál templomába tódult, és az oltárokkal és bálványszobrokkal együtt az egészet földig rombolta. Az oltárok előtt megölték Mattánt, Baál papját is.

Jójádá felügyelőket jelölt ki, hogy viseljenek gondot az Örökkévaló Templomára.

¹⁹ Azután Jójádá maga mellé vette a századosokat, a testőröket, meg a palotaőrséget, és az egész sokaságtól kísérve a Testőrök kapuján keresztül levitte a királyt az Örökkévaló Templomától a királyi palotába. Ott Jóás királyt a trónra ültették. ²⁰ Az egész nép együtt örült ennek, és a város nyugodt maradt, mert Atalját karddal megölték a királyi palotában.

²¹ Jóás hét éves volt, amikor trónra lépett.

Jóás, Júda királya^(B)

12 Jéhú, Izráel királya uralkodásának hetedik évében lett király Jóás, és 40 évig uralkodott Jeruzsálemben. Jóás anyját Cibjának hívták, Beérsebából származott. ² Jóás azt tette, amit az Örökkévaló jónak tart, mert Jójádá, a főpap volt a tanítómestere. ³ Azonban az áldozati magaslatokon nem szűnt meg az áldozatok bemutatása. A nép továbbra is ezeken a helyeken mutatta be az áldozatokat.

A Templom kijavítása

⁴ Jóás azt mondta a papoknak: „Gyűjtsétek össze azokat a pénzeket, amelyeket az Örökkévaló Templomába szent áldozatként behoznak az emberek: a népszámláláskor, egyéni fogadalom esetén és önkéntes ajándékként! ⁵ Minden egyes pap az egyik kincstárnoktól kapja kezéhez a pénzt, és használja azt a Templom javítására, ahol és amikor szükséges!”

⁶ Teltek az évek, de még Jóás uralkodásának 23. évéig sem végeztették el a papok a Templomban szükséges javításokat. ⁷ Ezért Jóás magához hívatta Jójádá főpapot és a többi papokat, és kérdőre vonta őket: „Miért nem végeztétek el a szükséges javításokat a Templomban? Ettől kezdve a papok ne kapjanak pénzt a kincstárnoktól, hanem fordítsák azt a pénzt közvetlenül a Templom javítására!”

⁸ A papok beleegyeztek, hogy a néptől nem fogadnak el pénzt a maguk számára, és többé nem ők maguk végzik a Templom javítását. ⁹ Ezután Jójádá főpap fogott egy fadobozt, és nyílást vágott a tetején, majd elhelyezte azt az oltár jobb oldala mellett, az Örökkévaló háza bejáratának közelében. Ettől kezdve azok a papok, akik a Templom ajtajában őrt álltak, ebbe a dobozba tették mindazt a pénzt, amelyet az emberek behoztak az Örökkévaló házába.

¹⁰ Amikor látták, hogy a fadoboz megtelt, a király írnoka és a főpap együtt kivették belőle a pénzt, megszámolták, majd zacskókba kötötték. ^11-12 Azután átadták a munkavezetőknek, akik ebből fizették a mesterembereket, akik a javításokat végezték: az ácsokat, kőfaragókat, kőműveseket és építőmestereket. Ebből vették a javításhoz szükséges anyagokat: a gerendákat, faragott köveket és minden egyebet, amire csak szükség volt a Templom javításához.

^13-14 A fadobozban összegyűlt pénzből csak a Templom épületének javításán dolgozó munkásokat fizették. Ebből nem készítettek az Örökkévaló háza számára ezüst- vagy aranyeszközöket, tálakat, késeket, edényeket vagy trombitákat.

¹⁵ Akikre rábízták a pénzt, azoknak nem kellett később elszámolni vele, mert hűségesek és megbízhatók voltak.

¹⁶ A jóvátételi- és vétekáldozatok esetében a pénzt nem vitték be az Örökkévaló házába, hogy bedobják a fadobozba, mert az továbbra is a papok járandósága maradt.

Hazáél megtámadja Jeruzsálemet

¹⁷ Abban az időben történt, hogy Hazáél, Arám királya fölvonult Gát városa ellen, és el is foglalta. Azután elhatározta, hogy megtámadja Jeruzsálemet.

¹⁸ Ebben a szorult helyzetben Jóás király összegyűjtötte az Örökkévaló házának kincstárából, amit csak ott talált. Ezeket a kincseket Jóás elődei — Jósafát, Jórám, Ahazjá — és maga Jóás is sok éven keresztül gyűjtötték össze, és szentelték oda az Örökkévalónak. Ezen kívül összeszedett a királyi palota kincstárából is minden aranyat. Majd az egészet elküldte^[d] Hazáélnek, Arám királyának, aki erre elvonult Jeruzsálem alól.

Jóást a saját emberei meggyilkolják

¹⁹ Jóás egyéb dolgait, és mindazt, amit tett, följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.

²⁰ Jóás ellen udvari emberei szőttek összeesküvést, és meggyilkolták őt Bét-Milló mellett, amely a Szillába vezető úton fekszik. ²¹ Ezek voltak, akik meggyilkolták: Józákár, Simeát fia és Jehózábád, Sómér fia.

Jóást ősei mellé temették a Dávid városában. Fia, Amacjá követte Júda trónján.

Ő az Isten Báránya!

²⁹ Másnap Bemerítő János meglátta Jézust, amint feléje közeledett, és ezt mondta: „Nézzétek! Ő az Isten Báránya, aki magára veszi az egész világ összes bűnét! ³⁰ Ő az, akiről azt mondtam, hogy később fog megérkezni, mint én, mégis nagyobb nálam, mert már előttem létezett. ³¹ Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért merítem vízbe az embereket, hogy Izráel népe számára lelepleződjön, hogy ő a Messiás.”

³² Ezután János így tanúskodott: „Láttam a Szent Szellemet, amikor leszállt a Mennyből, mint egy galamb, és megnyugodott őrajta. ³³ Nem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízbe merítsem be az embereket, azt mondta nekem: »Látni fogod, hogy a Szent Szellem leszáll, és megnyugszik egy férfin. Ő az, aki majd Szent Szellembe fog bemeríteni.« ³⁴ Mivel pedig szemtanúja voltam annak, hogy ez beteljesedett, ezért tanúsítom, hogy ő az Isten Fia.”^[a]

Jézus első tanítványai

³⁵ A következő napon Bemerítő János — két tanítványával együtt — ismét ugyanott volt. ³⁶ Megint észrevette Jézust, amint ott járt-kelt, és ezt mondta: „Nézzétek! Ő az Isten Báránya!”

³⁷ Amikor ezt az a két tanítvány meghallotta, Jézus után indultak. ³⁸ Jézus megfordult, látta, hogy követik, és megkérdezte tőlük: „Mit akartok?”

Ők ezt kérdezték: „Rabbi, hol laksz?” („Rabbi” azt jelenti: „Mester, Tanító”.)

³⁹ „Gyertek velem, és meglátjátok!” — válaszolta Jézus. Azok ketten vele is mentek, és megnézték, hol lakik. Körülbelül délután négy óra volt akkor, és aznap nála is maradtak.

⁴⁰ Ez a két tanítvány hallotta, amit János Jézusról mondott, és követték Jézust. Az egyikük András volt, Simon Péter testvére. ⁴¹ András azonnal megkereste a testvérét, Simont, és ezt mondta neki: „Rátaláltunk a Messiásra!” (A héber „Messiás” szó görögül „Krisztus”, magyarul „Felkent”.)^[b]

⁴² Azután András odavezette Simon Pétert Jézushoz, aki ránézett, és ezt mondta: „Te Simon vagy, Jóna fia. Kéfás lesz a neved.” (Ez azt jelenti: „Péter”, vagyis kő.^[c])

⁴³ Másnap Jézus el akart menni Galileába. Ekkor találkozott Fülöppel, és megszólította: „Csatlakozz hozzám, és kövess engem!” ⁴⁴ Fülöp Bétsaidából, András és Péter városából származott. ⁴⁵ Később Fülöp találkozott Nátánaéllel, és elújságolta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a Törvényben, és akiről a próféták is írtak! Jézusnak hívják, József fia, és Názáretből való.”

⁴⁶ Nátánaél így válaszolt: „Ugyan, mi jó jöhet Názáretből?”

„Gyere, és nézd meg magad!” — válaszolt Fülöp.

⁴⁷ Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: „Nézzétek, itt jön egy igazi izraelita,^[d] akiben semmi hamisság nincsen!”

⁴⁸ Nátánaél csodálkozva kérdezte: „Honnan ismersz engem?”

Jézus ezt válaszolta: „Láttalak téged a fügefa alatt, mielőtt Fülöp idehívott.”

⁴⁹ Ekkor Nátánaél ezt mondta: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel Királya!”

⁵⁰ Jézus így felelt: „Azért hiszel, mert azt mondtam, hogy láttalak a fügefa alatt? Ennél nagyobb dolgokat is látsz majd.” ⁵¹ És így folytatta: „Igazán mondom nektek: meglátjátok majd a megnyílt Mennyet, és Isten angyalait, amint fel- és leszállnak az Emberfiára.”^[e]