5 Tudjuk, hogy ez a „sátor”, amelyben itt a földön élünk — vagyis a testünk —, egyszer el fog pusztulni. Isten viszont örök lakóhelyet készített számunkra a Mennyben, amelyet nem emberek építettek. ² Ezért, amíg ebben a földi testben élünk, sóhajtozunk, mert szeretnénk már beköltözni mennyei otthonunkba. ³ Amikor majd oda beköltözhetünk, az olyan lesz, mintha felöltöztetnének bennünket, és akkor valóban nem leszünk meztelenek! ⁴ Most, amíg ebben a földi testben élünk, sok teher nehezedik ránk, s ezért sokszor sóhajtozunk. Mégsem kívánjuk „levetni” ezt a földi testet. Inkább szeretnénk, ha „rávehetnénk” azt a mennyeit, hogy ezt a halandó testet teljesen nyelje el az örök élet. ⁵ Aki pedig bennünket éppen erre készített fel, az maga Isten! Ő adta nekünk előlegbe a Szent Szellemet, aki annak a biztosítéka, hogy mindazt, amit Isten megígért, valóban meg is fogjuk kapni.

⁶ Ezért minden körülmények között bátran tekintünk előre. Hiszen tudjuk, hogy amíg ebben a földi testben élünk, távol vagyunk az Úrtól. ⁷ A benne való hitünk és bizalmunk által élünk, nem pedig ahhoz igazodva, amit a szemünkkel látunk, ⁸ ezért vagyunk bátrak és bizakodók. Jobban szeretnénk ugyan kiköltözni ebből a földi testből, és hazaköltözni az Úrhoz, ⁹ de akár ebben a testben élünk, akár hazaköltözünk, arra törekszünk, hogy az Úr kedvében járjunk. ¹⁰ Mert kivétel nélkül mindannyiunknak oda kell állnunk Krisztus ítélőszéke elé! Ott fogja mindenki megkapni, amit megérdemel, aszerint, hogy ebben a földi testben mit tett: jót, vagy rosszat.

Krisztus szeretete sürget bennünket

¹¹ Mi tudjuk, mit jelent az Urat tisztelni és félni, ezért igyekszünk meggyőzni az embereket az igazságról. Isten számára teljesen nyilvánvaló, hogy mi valójában kik vagyunk. Reméljük azonban, hogy ez a ti számotokra is nyilvánvaló! ¹² Nem is akarjuk magunkat újra ajánlgatni, inkább lehetőséget adunk nektek, hogy ti dicsekedjetek velünk. Így majd meg tudtok felelni azoknak, akik a külső látszattal dicsekednek, nem azzal, ami a szívben van.

¹³ Ha egyesek úgy gondolják, hogy magunkon kívül vagyunk, az Istenért van, ha pedig józanok vagyunk, az a ti kedvetekért. ¹⁴ Mert bennünket Krisztus szeretete szorongat és sürget. Meg vagyunk győződve róla, hogy ha egy ember — Jézus — meghalt mindenkiért, akkor valójában minden ember meghalt. ¹⁵ Jézus pedig azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek. Igen, ő meghalt és feltámadt, hogy az emberek érte éljenek.

¹⁶ Ezért mostantól fogva nem úgy tekintünk az emberekre, ahogyan a hitetlenek. Igaz, régen mi is úgy gondolkoztunk Krisztusról, mint ők, de ez már teljesen megváltozott. ¹⁷ Így hát, ha valaki Krisztussal egyesült, akkor új teremtménnyé lett! Ami benne régi volt, elmúlt, ő pedig minden tekintetben újjá lett! ¹⁸ Mindez Istentől származik, aki Krisztus által kibékített önmagával bennünket. Sőt, ránk bízta, hogy másoknak is segítsünk kibékülni vele. ¹⁹ Isten ugyanis maga volt jelen Krisztusban, amikor kibékítette az embereket önmagával, és eltörölte a bűneikről szóló feljegyzést — s az erről szóló üzenetet pedig ránk bízta. ²⁰ Mi tehát Krisztus követei vagyunk az emberek között. Úgy kérünk és biztatunk benneteket, mintha Isten szólna általunk. Krisztusért kérünk titeket: „Béküljetek ki Istennel!” ²¹ Krisztus sohasem vétkezett, de Isten őt bűnért való áldozattá tette.^[a] Azért történt ez, hogy mi pedig Krisztus áldozata által elfogadhatóvá váljunk Isten számára.

6 Mint Isten munkatársai, kérünk benneteket, hogy úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét! ² Mert ő mondja:

Bizony, most van a kegyelem ideje! Most van az üdvösség napja!

³ Azt akarjuk, hogy az emberek ne mondhassanak semmi rosszat a szolgálatunkról, ezért igyekszünk elkerülni, hogy megütközést okozzunk bárkinek is. ⁴ Minden dologban úgy ajánljuk magunkat, mint Isten szolgái, akik türelmesen elviseljük a nehéz körülményeket, a szorult helyzeteket, a bajokat és a nélkülözést. ⁵ Bizony, előfordul, hogy megvernek vagy börtönbe zárnak bennünket, és a tömeg ellenünk támad. Keményen dolgozunk, néha még sincs mit ennünk, néha pedig éjjel sem alhatunk.

⁶ Mi valóban Isten szolgái vagyunk! Ezt bizonyítja, hogy senki sem vádolhat bennünket bűnnel, ezt bizonyítja a tudásunk, a türelmünk, jóságunk, a bennünk élő Szent Szellem. Ezt bizonyítja a képmutatás nélküli szeretetünk, ⁷ az igazság üzenete, amit hirdetünk, és Isten ereje, amely megmutatkozik rajtunk keresztül. Ezt bizonyítja, hogy szellemi értelemben fel vagyunk fegyverkezve az igazságosság támadó és védekező fegyvereivel.

⁸ Az emberek néha dicsérnek, máskor szidalmaznak bennünket. Van, aki rosszat, van, aki jót mond rólunk. Néha csalóknak tartanak minket, pedig csak az igazat mondjuk. ⁹ Sokan egyáltalán nem törődnek velünk, mások pedig jól ismernek. Néha úgy látszik, már közel vagyunk a halálhoz, mégis élünk! A szenvedések sokszor megviselnek, de mégsem ölnek meg bennünket! ¹⁰ Sok szomorúság ér bennünket, ugyanakkor mégis tele vagyunk örömmel. Igaz, hogy a pénztárcánk majdnem üres, mégis, sokakat mi tettünk gazdaggá. Valóban nincs semmi vagyonunk, mégis minden a miénk!

¹¹ Korinthusi testvéreink, mi mindent őszintén elmondtunk nektek! Kitártuk előttetek a szívünket. ¹² Értsétek meg, hogy a mi szívünkben bőven van hely a számotokra! Azonban ti ezt nem viszonozzátok: nem akartok a szívetekbe fogadni minket. ¹³ Úgy beszélek veletek, mint a saját gyermekeimmel: nyissátok meg a szíveteket előttünk, és fogadjatok be minket!

Mi vagyunk az élő Isten temploma!

¹⁴ Testvéreim, ne engedjétek, hogy bárki a hitetlenekkel közös igába fogjon benneteket! Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha az egyik Istennel összhangban akar élni, a másik meg áthágja Isten törvényeit? Mi köze lehet a világosságnak a sötétséghez? ¹⁵ Miben lehet egyetértés Krisztus és a Sátán^[c] között? Lehet-e valamilyen közössége hívőnek és hitetlennek? ¹⁶ Mi köze van Isten templomának^[d] a bálványokhoz? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan Isten maga mondta:

7 Kedveseim, mivel ilyen nagyszerű ígéreteket kaptunk Istentől, tisztítsuk meg magunkat minden olyan dologtól, amely akár a testünket, akár a szellemünket tisztátalanná teszi! Egészen szánjuk oda magunkat Istennek, és egész életünket szenteljük neki — így tiszteljük őt!

Fogadjatok be minket!

² Kérlek, fogadjatok be minket a szívetekbe! Senkit nem bántottunk meg, senkit nem károsítottunk meg, senkit nem használtunk ki. ³ Nem azért mondom ezt, hogy hibáztassalak titeket, hiszen a szívembe zártalak benneteket. Mert akár élünk, akár meghalunk, együtt leszünk veletek. ⁴ Őszintén beszélek veletek, és nagyon büszke vagyok rátok. Minden gondom ellenére tele vagyok örömmel és vigasztalással.

⁵ Amikor megérkeztünk Macedóniába, nem találtunk nyugalmat. Mindenféle gondok és bajok gyötörtek: kívülről támadások értek, belül meg a félelem szorongatott. ⁶ Isten azonban megvigasztalja azokat, akiket a földre tapostak. Igen, ő vigasztalt meg minket azzal, hogy Titusz megérkezett. ⁷ De nem csak ezzel, hanem azzal a bátorítással is, amelyet tőletek kapott. Mert jó híreket hozott: hogy mennyire szeretnétek már találkozni velünk, hogy mennyire szomorúak vagytok amiatt, amit rosszul tettetek, és hogy mennyire ragaszkodtok hozzánk. Ennek azután szívből megörültem.

⁸ Mert lehet, hogy az előző levelemmel szomorúságot okoztam nektek, de már nem bánom. Igaz, korábban azt hittem, hogy rosszul tettem, de most már látom, hogy az a levél csak egy kis időre szomorított el benneteket. ⁹ Most már örülök, hogy megírtam. Persze, nem annak, hogy szomorúságot okoztam vele, hanem annak, hogy ezáltal megváltoztattátok a gondolkodásotokat és a szíveteket. Az ilyen fajta szomorúság Isten akarata szerint változtat meg, és így az a levél semmi bajt nem okozott nektek.

¹⁰ Mert az a fajta szomorúság, amely Isten akarata szerint változtatja meg a gondolkodásotokat, és visszatérít őhozzá, végül az üdvösségre vezet — az ilyet utólag sohasem kell megbánni. Ezzel szemben a hitetlenek világának szomorúsága a halálba vezet. ¹¹ A ti szomorúságotok nyilván Isten akarata szerinti változtatott meg titeket: nagy igyekezetet, védekezést, bosszankodást, félelmet és ragaszkodást keltett bennetek. Felkeltette bennetek a vágyat, hogy újra találkozhassunk. Sőt, meg is akartátok büntetni azt, aki vétkezett. Ezek a dolgok mind azt bizonyítják, hogy ártatlanok vagytok. ¹² Ha tehát írtam is nektek, nem amiatt az ember miatt írtam, aki valami rosszat tett, sem nem amiatt, akit megbántottak. Azért írtam, hogy ti magatok is lássátok meg Isten szemével, milyen nagy igyekezet van bennetek irántunk. ¹³ Így azután megvigasztalódtunk és felbátorodtunk.

Igen, mi magunk is felbátorodtunk, de még jobban megörültünk annak, hogy Titusznak örömet szereztetek, és a szellemét felvidítottátok. ¹⁴ Ugyanis előzőleg sok jót mondtam Titusznak rólatok, sőt, dicsekedtem veletek. Nagyon örülök, hogy ezzel nem vallottam szégyent, mert ő úgy tapasztalta, hogy amit rólatok mondtam, mind igaz. ¹⁵ Így azután Titusz még jobban szeret benneteket. Örömmel emlékezik vissza arra az engedelmességre, tiszteletre, sőt félelemre, amellyel fogadtátok. ¹⁶ Szívből örülök én is, hogy minden tekintetben megbízhatok bennetek.

Az adakozásról

8 Hadd mondjam el nektek, milyen kegyelmet adott Isten a Macedóniában élő helyi gyülekezeteknek. ² Ezeknek a testvéreinknek nagyon sok szenvedést és megpróbáltatást kellett elviselniük. Ennek ellenére olyan nagy öröm lakik bennük, hogy bőségesen adakoztak, pedig ők maguk is mélységes szegénységben élnek. ³ Elmondhatom, hogy annyit adtak, amennyit csak tudtak, sőt, talán még annál is többet! Mindezt pedig önként tették. ⁴ Újra meg újra könyörögve kérték, hogy adakozásukkal Isten népét szolgálhassák. ⁵ De nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem még annál is többet: először önmagukat adták oda az Úrnak, azután nekünk is. Ez az, amit Isten akar!

⁶ Ezért kértük meg Tituszt, hogy fejezze be köztetek az isteni kegyelemnek ezt a munkáját: az adományok gyűjtését. Hiszen ő volt az, aki ezt elkezdte. ⁷ Minden dologban meggazdagodtatok: hitben, beszédben, tudásban, mindenféle igyekezetben, és a szeretetben, amelyet tőlünk tanultatok. Most hát legyetek bőkezűek az adakozásban is!

⁸ Nem parancsként mondom, hogy adakozzatok, de szeretném kipróbálni, hogy igazi szeretet van-e bennetek. Ezért mondtam el nektek, hogy mások milyen bőségesen adakoznak. ⁹ Hiszen megismeritétek Urunk, Jézus Krisztus irántatok való bőkezűségét és nagylelkűségét! Bár ő gazdag volt, szegénnyé lett értetek, hogy az ő szegénysége által ti meggazdagodjatok.

^10-11 Hadd adjak nektek tanácsot! Tavaly ti voltatok az elsők, akik adni akartak — és adtatok is. Most pedig jó lenne, ha befejeznétek, amit elkezdtetek. Ne csak a jó szándék legyen bennetek, hanem tegyétek is meg, amit elhatároztatok! Tehát gyűjtsétek össze, amit adni akartok — mindenki a lehetőségeihez mérten. ¹² Mert ha valóban adni akartok, akkor ajándékotok ahhoz mérten lesz kedves, ami az erőtökből telik, hiszen senkitől sem várnak többet, mint amit képes adni. ¹³ Nem arról van szó, hogy amiatt, hogy másokon segítetek, ti meg szükséget lássatok. ¹⁴ Inkább a kiegyenlítésre törekedjetek. Hiszen most a ti adományotok fogja kipótolni, ami a testvéreiteknek hiányzik. Máskor meg éppen fordítva: ők fogják majd a bőségükből kipótolni a ti hiányotokat. Így mindannyian egyformán részesedtek a javakból, ¹⁵ ahogyan az Írás mondja:

Titusz és társai

¹⁶ Hálát adok Istennek, hogy ugyanazt a szeretetet adta Titusz szívébe, mint amely bennünk is van. ¹⁷ Szívesen fogadta kérésünket, de ettől függetlenül ő maga is azon volt, hogy meglátogasson titeket. ¹⁸ Elküldtük vele együtt azt a testvért is, akit az örömhír terjesztésében végzett szolgálata miatt a helyi gyülekezetekben mindenhol dicsérnek. ¹⁹ Sőt, a helyi gyülekezetek azzal is megbízták, hogy útitársunk legyen, és segítsen a pénzadományok gyűjtésében. Ezt a szolgálatot azért végezzük, hogy dicsőséget szerezzünk az Úrnak, és megmutassuk, hogy valóban segíteni akarunk a testvéreinknek.

²⁰ Mert igyekszünk elkerülni, hogy bárki kivetni valót találjon abban, ahogyan ezt a nagy összegű adományt kezeljük. ²¹ Mert nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is gondunk van arra, hogy jó hírünk legyen.

²² Elküldtük velük együtt még azt a testvérünket is, aki mindig készséges volt, hogy segítsen. Ő már többször is bebizonyította, hogy megbízható segítőtárs. Most még sokkal lelkesebb, mert nagyon bízik bennetek.

²³ Ami Tituszt illeti, ő a társam a közöttetek végzett munkámban, a többi testvér pedig, akik vele utaznak, a helyi gyülekezetek küldöttei. Mindannyian Krisztus dicsőségére végzik a munkájukat, ²⁴ fogadjátok hát őket szeretettel! Mutassátok meg nekik, hogy nem hiába dicsekszünk veletek a többi helyi gyülekezet előtt!

A jeruzsálemi testvérek megsegítése

9 Azt hiszem, arról nem is kell írnom, hogy Isten népét segítsétek meg adományaitokkal, ² hiszen tudom, hogy valóban milyen készségesek vagytok. El is dicsekedtem veletek a macedón testvéreknek. Mondtam nekik, hogy az Akhájában élő testvérek már tavaly óta készen állnak arra, hogy segítsenek a rászorulóknak. Ezen felbuzdulva a macedón testvérek többsége elhatározta, hogy ők is adakozni fognak.

³ Most mégis elküldöm hozzátok ezeket a testvéreket.^[i] Nem akarom ugyanis, hogy a veletek való dicsekedésemmel szégyent valljak. Azért küldtem őket, hogy időben felkészülhessetek, mint ahogy azt korábban mondtam. ⁴ Ha azután a macedón testvérek velem együtt megérkeznek hozzátok, remélem, hogy nem találnak benneteket felkészületlenül! Nehogy szégyent valljunk — jobban mondva, nehogy megszégyenüljetek — ha kiderül, hogy mégis hiába bíztam bennetek. ⁵ Ezért kértem a testvéreket, hogy menjenek előre hozzátok, és készítsék elő adományaitokat, amelyeket korábban megígértetek.

Azt szeretném, ha adományotok úgy lenne elkészítve, mint önként adott nagylelkű ajándék. Nem akarom, hogy kényszerből vagy kelletlenül adjatok akár egyetlen fillért is.

⁶ Ne felejtsétek, hogy aki kevés magot vet a szántóföldjébe, az keveset is fog aratni! Aki pedig bőven vet, az majd bőven is arat. ⁷ Mindenki annyit adjon a gyűjtésbe, amennyit előre elhatározott. Ne adjon senki kényszerből, se úgy, hogy később megbánja. Azt az embert szereti Isten, aki szívesen és jókedvűen ad. ⁸ Mert Isten hatalma több mint elégséges arra, hogy minden kegyelmét bőségesen rátok árassza — s ezáltal minden körülmények között mindent bőségesen és folyamatosan megkaptok, amire csak szükségetek van. Sőt még azon felül is, hogy bőségesen legyen módotok mindenféle jótettre. ⁹ Amint meg van írva:

¹⁰ Isten a magvetőnek vetőmagot ad, az éhezőnek meg kenyeret. Ő fog nektek is szellemi vetőmagokat adni, és megszaporítja a magokat, amelyeket a földbe vetettetek, hogy bőségesen arassatok. Ilyen módon sokasítja meg bőkezű és szíves adakozásotok gyümölcseit. ¹¹ Így fogtok mindenben meggazdagodni, hogy mindig bőkezűen adakozhassatok a rászorulóknak. Ez pedig — rajtunk keresztül — azt fogja eredményezni, hogy akik kapják, hálát adnak érte Istennek.

¹² Az adakozás szolgálata ugyanis kettős haszonnal jár. Egyrészt így Isten népének segítségére siettek, másrészt azok, akik az adományokat kapják, hálát adnak érte Istennek. ¹³ Az adakozással ugyanis bizonyítjátok, hogy engedelmeskedtek a Krisztusról szóló örömhírnek, amelyről tanúskodtok, és ezért bőkezűen adakoztok nekik is, meg másoknak is. ¹⁴ Emiatt ők majd dicsőítik Istent, és amikor értetek imádkoznak megszeretnek benneteket, mivel Isten jósága olyan bőségesen kiáradt rátok.

¹⁵ Hála legyen Istennek elmondhatatlan ajándékáért!