2 Krónika 21-22
Hungarian Károli
21 És meghala Jósafát az õ atyáival egyetemben, és eltemetteték az õ atyáival a Dávid városában; és uralkodék helyette az õ fia, Jórám.
2 És az õ testvérei, a Jósafát fiai [ezek valának:] Azária, Jéhiel, Zakariás, Azáriás, Mikáel és Sefátja. Ezek mind Jósafátnak, az Izráel királyának fiai voltak.
3 És adott nékik az õ atyjok sok ajándékot ezüstben, aranyban és drágaságokban, Júdabeli megerõsített városokkal; de a királyságot Jórámnak adá, mivel õ vala elsõszülötte.
4 Kezde azért Jórám az õ atyjának királyságában uralkodni, és mikor immár abban megerõsödött, az õ testvéreit mind megölé fegyverrel; sõt Izráel fejedelmei közül is [némelyeket.]
5 Harminczkét esztendõs korában kezdett vala uralkodni Jórám, és nyolcz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben.
6 És jára az Izráel királyainak útján, a mint cselekszik vala az Akháb háznépe; mert az Akháb leányát vette vala magának feleségül; és az Úr szemei elõtt gonosz dolgot cselekedék.
7 Nem akará mindazáltal az Úr a Dávid házát elveszteni a szövetségért, a melyet Dáviddal kötött, és mivel igéretet tett vala, hogy szövétneket ad néki és az õ fiainak minden idõben.
8 Az õ idejében szakada el Edom Júda keze alól, és királyt választának magoknak.
9 Elméne ugyan Jórám az õ vezéreivel és a szekerek mind õ vele, és felkelvén éjjel, megveré az Edomitákat, a kik õt körülvették vala, és szekereiknek fejedelmeit;
10 Mindazáltal Edom elszakada Júdának keze alól mind e mai napig. Ugyanakkor elszakada Libna is az õ keze alól, mivel elhagyta az Urat, atyái Istenét.
11 Õ is csináltatott magaslatokat Júda hegyein, és azt mûvelé, hogy a Jeruzsálembeliek paráználkodának, sõt Júdát is felbiztatá [erre.]
12 Juta pedig azonközben az Illés próféta írása hozzá, mondván: Ezt mondja az Úr, a te atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem járál a te atyádnak, Jósafátnak útján, sem a Júda királyának, Asának útján;
13 Hanem járál az Izráel királyainak útján, és azt mûveléd, hogy Júda és Jeruzsálem lakói paráználkodjanak, a mint az Akháb háza is paráználkodik; annakfelette testvéreidet, atyádnak házát megöléd, a kik jobbak voltak nálad:
14 Ímé az Úr nagy csapást bocsát a te népedre, fiaidra, feleségeidre és minden jószágodra.
15 Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba [esel], mindaddig, míg a te béled naponként kimegy a betegség miatt.
16 Felindítá azért az Úr Jórám ellen a Filiszteusok és az Arábiabeliek elméjét, a kik a szerecsenekkel határosok valának.
17 És feljövének Júda ellen és megtámadván õt, zsákmányul vivék mindazt a vagyont, a mi a király házában található volt, sõt fiait és feleségeit is, és nem maradt néki más fia, csak Joákház, a legkisebbik.
18 És mindezek után megveré õt az Úr felette nagy bélbajjal, mely gyógyíthatatlan vala.
19 És [ez] így volt napról-napra, egészen a második év végéig, midõn belei kifolytak a betegség miatt, és meghala nagy kínokban: és népe nem égete néki [drága illatú fûszereket,] mint az õ atyáinak égettek vala.
20 Harminczkét [esztendõs] vala, mikor uralkodni kezde, és nyolcz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. És mikor minden részvét nélkül kimula, eltemeték õt a Dávid városában; de nem a királyok sírjába.
22 És királylyá tevék Jeruzsálem lakosai helyette az õ legkisebb fiát Akháziát; mert az idõsebbeket mind megölték azok, a kik az Arábiabeliekkel jöttek vala a táborba. Uralkodék azért Akházia, Jórámnak a Júda királyának fia.
2 Akházia negyvenkét esztendõs volt, mikor királylyá lett, és egy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. Anyjának neve Athália volt, a ki az Omri leánya vala.
3 Õ is az Akháb házának útjain jára; mert az õ anyja vala néki tanácsadója az istentelen cselekedetre.
4 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, miképen az Akháb háznépe, mert azok voltak tanácsadói atyja halála után, az õ veszedelmére.
5 Sõt azoknak tanácsa után indulva, hadba méne Jórámmal az Akháb fiával az Izráel királyával Hazáel ellen a Siriabeli király ellen, Rámóth Gileádba; de a Siriabeliek Jórámot megverék.
6 Visszatért azért [Jórám,] hogy meggyógyíttassa magát Jezréel városában; mert sebek [valának rajta,] melyekkel megsebesíttetett Rámában, mikor Hazáel ellen, Siria királya ellen harczolt. Akházia pedig, Jórámnak a Júda királyának fia, aláméne, hogy meglátogatná Jórámot, az Akháb fiát Jezréelben, mert beteg vala.
7 Hogy Akházia Jórámhoz méne, Isten [akaratából,] az õ romlása vala, mert odaérkezvén, elméne Jórámmal Jéhu ellen, a ki a Nimsi fia volt, a kit az Úr felkenetett, hogy kiírtaná az Akháb háznépét.
8 Lõn azért, mikor Jéhu az Akháb házán bosszút álla, rátalált a Júda fejedelmeire és az Akházia testvéreinek fiaira, a kik Akháziának szolgálnak vala, és megölé õket.
9 Akháziát is keresé és megfogák õt, (ki Samariában rejtõzött vala el) és vivék õt Jéhuhoz, a ki megöleté õt. De eltemették, mert ezt mondják róla: [Mégis] a Jósafát fia volt, a ki teljes szívvel keresé az Urat. És nem vala immár senki az Akházia háznépe közül a ki képes lett volna a királyságra.
10 És Athália az Akházia anyja, látván, hogy az õ fia meghalt: felkele és megölé a Júda háznépének minden királyi sarját.
11 De Jósabát a király leánya vevé Joást az Akházia fiát, és kivivé õt titkon a király fiai közül, a kik megölettek, és elrejté õt és az õ dajkáját az ágyasházban. És elrejté õt Jósabát, a Jórám király leánya, a ki a Jójada pap felesége volt, (mert Akháziának huga vala) Athália elõl, hogy õt meg ne ölhesse.
12 És náluk vala az Úr házában elrejtve hat esztendeig. Athália pedig uralkodék az ország felett.