Add parallel Print Page Options

És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tûz szálla le az égbõl, és megemészté az egészen égõáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsõsége betölté a házat,

Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába; mert az Úr dicsõsége betölté az Úr házát.

És az Izráel fiai mindnyájan látták, a mikor alászálla a tûz és az Úr dicsõsége a házra, és arczczal leborulának a föld felé a padlózatra, s imádák és tisztelék az Urat, hogy jó és az õ kegyelme mindörökké való!

A király pedig és az egész nép áldoznak vala áldozatokat az Úr elõtt.

Áldozék Salamon király áldozatot huszonkétezer ökörrel és százhúszezer juhval; és [ekképen] szentelék fel az Úr házát a király és az egész nép.

A papok pedig foglalatosok valának az õ tisztökben; a Léviták is az Úrnak [minden] zengõ szerszámaival, a melyeket Dávid király készíttetett, hogy az Urat dícsérnék (mert örökkévaló az õ irgalmassága) a Dávid dicséretivel [mely] kezökbe [adatott;] a papok pedig trombitálának velök szemben, míg az egész Izráel ott álla.

És felszentelé Salamon a középsõ pitvart, a mely az Úrnak háza elõtt vala; mert ott szerze égõáldozatokat és hálaadóáldozatok kövéreit; mert a rézoltárra, a melyet Salamon készíttete, nem fér vala az égõáldozat, az ételáldozat és a [hálaadóáldozat] kövére.

És Salamon ünnepet szerze ebben az idõben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, nagy gyülekezet, mely összegyülekezék Hámáttól fogva az Égyiptom patakáig.

A nyolczadik napon pedig gyülekezést tartának, mert az oltár felszentelését hét napon át végezték és az ünnepet is hét napon.

10 A hetedik hónapnak huszonharmadik napján elbocsátá a népet sátoraikba, vígan és megelégedve mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr Dáviddal, Salamonnal és az õ népével Izráellel.

11 És Salamon bevégezé az Úr házát és a királyi palotát, s mindazt, a mit magában elhatározott Salamon, hogy megcsinál az Úr házában és a maga házában; szerencsésen bevégezé.

12 Megjelenék pedig az Úr Salamonnak azon éjjel, s monda néki: Meghallgattam a te könyörgésedet, és e helyet magamnak áldozat házául választottam.

13 Ímé, a mikor az eget bezárandom, hogy ne legyen esõ; és a mikor parancsolok a sáskának, hogy a földet megemészsze; vagy a mikor döghalált bocsátandok az én népemre:

14 És megalázza magát az én népem, a mely nevemrõl neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az õ bûnös életmódjával: én is meghallgatom õket a mennybõl, megbocsátom bûneiket, és megszabadítom földjüket.

15 Most már az én szemeim nyitva lesznek, és füleim figyelmesek lesznek e helyen a könyörgésre.

16 Most választottam és megszenteltem e házat, hogy az én nevem abban legyen mindörökké, és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor.

17 És ha te elõttem járándasz, a mint járt Dávid, a te atyád, úgy cselekedvén mindenekben, a mint neked megparancsoltam, s az én rendelésimet és ítéletimet megtartándod:

18 Megerõsítem a te birodalmad trónját, a mint megigértem volt Dávidnak, a te atyádnak, mondván: Nem vétetik el a [te nemzetségedbõl való] férfiú az Izráel királyiszékibõl.

19 De hogyha ti elszakadtok, s rendelésimet és parancsaimat, a melyeket elõtökbe adtam, elhagyjátok, s elmenvén, idegen isteneknek szolgálandotok és azok elõtt meghajoltok:

20 Kiszaggatom õket az én földembõl, a melyet adtam volt nékik: és ezt a házat, a melyet az én nevemnek szenteltem, orczám elõl elvetem; tanulságul és példabeszédül adom õket minden nemzetségnek.

21 És ezen a házon, a mely felséges vala, minden elmenõ álmélkodni fog, és azt mondja: Miért cselekedett így az Úr ezzel az országgal és ezzel a házzal?

22 És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, a ki õket kihozta volt Égyiptom földébõl, és idegen istenekhez hajlottak, azokat imádták és azoknak szolgáltak; azért hozta reájok mind e veszedelmet.

Lõn pedig húsz esztendõ mulva, a mi alatt Salamon megépíté az Úr házát és a maga palotáját:

Azokat a városokat, a melyeket Hirám adott Salamonnak, megépíté Salamon, és Izráel fiait telepíté oda.

Azután elméne Salamon Hámát-Sobába és azt hatalmába keríté.

És megépíté Tádmort a pusztában, és minden kincstartó városokat, a melyeket Hámátban épített.

Annakfelette mind a felsõ, mind az alsó Bethoront megépíté s megerõsített városokká [tette] kõfalakkal, kapukkal és zárokkal.

És Baalátot, s a tárházak minden városait, a melyek Salamonéi valának, a szekereknek és a lovagoknak minden városait; és mindent, a mihez Salamonnak kedve volt, megépíté Jeruzsálemben, a Libánuson és az õ egész birodalmának földén.

Mindazt a népet, a mely megmaradt a Hitteusok közül, az Emoreusok, Perizeusok, Hivveusok és a Jebuzeusok közül, a kik nem az Izráel közül valók;

Hanem azoknak fiai közül, a kik azon a földön õ utánok maradtak volt, a kiket az Izráel fiai ki nem irthattak, azokat Salamon adófizetõkké tevé mind e mai napig.

De az Izráel fiai közül Salamon senkit nem tett szolgává az õ külsõ dolgaiban; mert ezek hadakozó férfiak voltak, és az õ hadnagyinak vezérei, s szekereinek és lovagjainak vezérei.

10 Azok, a Salamon király seregeinek vezérei, kétszázötvenen valának, a kik uralkodnak vala a népen.

11 És felviteté Salamon a Faraó leányát a Dávid városából a házba, a melyet néki épített vala; mert ezt mondá: Nem lakhatik az én feleségem az Izráel királyának, Dávidnak házában; mert szentséges [hely] az, mivel az Úr ládája abba vitetett.

12 Akkor égõáldozatokat áldozék Salamon az Úrnak az Úr oltárán, a melyet rakatott vala a tornácz elõtt;

13 Naponként áldozának azon, Mózes parancsolatja szerint, szombatnapokon, a hónapok elsõ napjain, és évenként a fõünnepeken háromszor; [tudniillik] a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátorok ünnepén.

14 És elrendelé az õ atyjának, Dávidnak rendelése szerint a papok tisztét az õ szolgálatjokban, a Lévitákat is az õ tisztök szerint, hogy dícsérnék [az Istent] és szolgálnának a papok mellett naponként; az ajtónállókat is, az õ csoportjaik szerint minden kapuhoz, mert így volt az Isten emberének, Dávidnak parancsolatja.

15 És nem tértek el a király parancsolatjától, [a melyet parancsolt vala] a papoknak és Lévitáknak minden dolog és a kincsek felõl.

16 [Ilyen módon] bevégzõdött Salamonnak minden munkája azon naptól, a mikor az Úr házának alapját letették, annak befejezéséig, a mikor immár az Úr háza elkészült.

17 Azután elméne Salamon Esiongáberbe és Elótba, a mely a tenger partján, Edom földén volt.

18 És külde Hirám az õ szolgái által néki hajókat és szolgákat, a kik a tengeren jártasok valának, a kik menének a Salamon szolgáival együtt Ofirba, honnan négyszázötven tálentom aranyat hozának és vivék Salamon királynak.

A Séba királynéasszonya pedig hallván Salamon hírét, eljöve, hogy megkisértse Salamont nehéz kérdésekkel, Jeruzsálembe, igen nagy sereggel és tevékkel, a melyek hoznak vala fûszereket, igen sok aranyat és drágaköveket; és Salamonhoz méne, és beszélt vele mindenekrõl, a melyek szívén voltak.

És Salamon megfelelt minden beszédeire, mert semmi sem volt Salamon elõl elrejtve, a melyet meg nem mondhatott volna néki.

És mikor látta Séba királynéasszonya Salamon bölcseségét és a házat, a melyet épített vala;

És az õ asztalának étkeit, szolgáinak lakását és hivatalnokainak állását és öltözékeiket, pohárnokait s azoknak öltözékeit, és az õ áldozatát, a melylyel az Úrnak házában áldozott: a lélekzete is elállott.

És monda a királynak: Mind igaz volt, a mit hallottam volt az én lakóföldemben a te dolgaidról és bölcseségedrõl;

De hinni sem akartam azoknak beszédeit, míg én magam el nem jöttem és szemeimmel nem láttam. És ímé nékem a felét sem beszélték el a te bölcseséged nagyságának; felülmúltad a hírt, a melyet hallottam.

Boldogok a te embereid és boldogok ezek a te szolgáid, a kik szüntelen udvarlanak néked, hogy hallhatják a te bölcseségedet!

Legyen az Úr, a te Istened áldott, a ki téged annyira szeretett, hogy az õ székébe helyezett, hogy lennél az Úrnak, a te Istenednek királya; mivel a te Istened szerette Izráelt, hogy megerõsítse õt mindörökké, azért tett téged királylyá felettök, hogy szolgáltass ítéletet és igazságot.

És ada a királynak százhúsz tálentom aranyat és felette sok fûszerszámot és drágaköveket. Nem is volt [több] olyan fûszerszám, mint a milyet Séba királynéasszonya ada Salamon királynak.

10 És Hirám szolgái is és Salamon szolgái is, a kik hoztak vala aranyat Ofirból; hoztak ébenfát és drágaköveket is.

11 És csinála a király az ébenfából lépcsõket az Úr házába és a király házába, s cziterákat és lantokat az éneklõknek. Ezekhez hasonlókat nem láttak azelõtt Júda országában.

12 Salamon király pedig ada a Séba királynéasszonyának mindent, a mit csak kivánt és kért tõle, azonkivül, a mit õ a királynak hozott. Azután megtére és méne az õ földébe mind õ, mind az õ szolgái.

13 Vala pedig mértéke az aranynak, a mely esztendõnként bejõ vala Salamonnak, hatszázhatvanhat tálentom arany,

14 Azonkivül, [a mit] hoznak vala a kalmárok és kereskedõk; de még Arábia minden királyai és annak a földnek fejedelmei és hoznak vala aranyat és ezüstöt Salamonnak.

15 És csináltata Salamon király kétszáz paizst vert aranyból, mindenik paizsra hatszáz vert arany siklus ment fel.

16 Háromszáz kerek paizst is vert aranyból; mindenik paizsra háromszáz arany siklus megy vala, a melyeket a király helyeztete a Libánon erdejének házába.

17 És csináltatott a király egy nagy királyiszéket elefántcsontból, és beboríttatá azt finom aranynyal.

18 Hat lépcsõje volt a széknek, és arany zsámolya a székhez erõsítve, és támaszai valának mindkét felõl az ülés mellett, és két oroszlán állott a karok mellett.

19 És tizenkét oroszlán áll vala ott a hat lépcsõn mindkét felõl. Senki soha olyant nem csinált egyetlen országban sem.

20 És Salamon királynak összes ivóedényei aranyból valának; a Libánon erdõ házának is összes edényei tiszta aranyból valának; nem vala az ezüstnek semmi becse a Salamon idejében;

21 Mert hajói voltak a királynak, a melyek Társisba jártak a Hirám szolgáival együtt. Minden három esztendõben egyszer menének a hajók Társisba, honnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoznak vala.

22 És felülmúlta Salamon király e földnek minden királyait gazdagságban és bölcseségben.

23 És e földnek minden királyai kivánnak vala szembe lenni Salamonnal, hogy hallhatnák az õ bölcseségét, a melyet Isten adott vala az õ szívébe.

24 És azok mindnyájan ajándékot visznek vala néki, arany és ezüst edényeket, ruhákat, fegyvert, fûszerszámokat, lovakat és öszvéreket esztendõnként.

25 És Salamonnak négyezer lóistállói, szekerei és tizenkétezer lovagjai valának, a kiket helyheztete a szekerek városaiba és a király mellé Jeruzsálemben.

26 És uralkodó vala minden király felett az [Eufrátes] folyóvíztõl a Filiszteusok földéig és az Égyiptom határáig.

27 És a király Jeruzsálemben olyanná tevé az ezüstöt, mint a köveket, és a czédrusfákat úgy elszaporítá, mint a vad fügefákat, a melyek nevekednek a mezõségen bõséggel.

28 Hordnak vala pedig Salamonnak lovakat Égyiptomból és minden országból.

29 Salamonnak egyéb dolgai, úgy az elsõk, mint az utolsók, avagy nem írattak-é meg a Nátán próféta könyvében, és a Silóbeli Ahija prófécziájában, és Jehdó prófétának Jeroboám ellen, a Nébát fia ellen [írt] látásaiban?

30 És uralkodék Salamon Jeruzsálemben az egész Izráel felett negyven esztendeig.

31 És elaluvék Salamon az õ atyáival egyetemben, és eltemeték õt az õ atyjának, Dávidnak városában, és uralkodék helyette az õ fia, Roboám.

A Templom felszentelése

Amikor Salamon befejezte az imádságot, a Mennyből tűz szállt le az oltárra, és teljesen elégette az égőáldozatokat és véresáldozatokat. Az Örökkévaló dicsősége pedig betöltötte a Templomot. A papok nem tudtak bemenni az Örökkévaló Templomába, mert azt az Örökkévaló dicsősége betöltötte. Amikor Izráel népe látta, hogy az oltárra tűz szállt le, az Örökkévaló dicsősége pedig a Templomra, mindannyian meghajoltak és arccal a kövezetre borultak, imádták és dicsérték az Örökkévalót ezzel az énekkel:

„Jó az Örökkévaló!
    Kegyelme és hűséges szeretete örökké tart…”.[a]

Azután a király és az egész nép áldozatokat mutatott be az Örökkévalónak. A király 22 000 bikát és 120 000 juhot áldozott fel. A király és a nép így szentelte fel az Isten Templomát. A papok a szolgálatukat végezték, a léviták pedig dicsérték az Örökkévalót azokkal a hangszerekkel, amelyeket még Dávid király készített, és ezt énekelték: „Az Örökkévaló kegyelme és hűséges szeretete örökké megmarad”.[b] Mialatt a léviták a Dávid dicséreteit énekelték, a papok velük szemben állva trombitáltak — és az egész nép felállt.

Salamon megszentelte a Templom épülete előtt lévő középső udvart is: ott mutatta be az égőáldozatokat és a hálaáldozatok kövérjét. Azért nem a nagy bronzoltáron végezte ezeket az áldozatokat, mert ott már nem fért el a sok égőáldozat, ételáldozat és az áldozatok kövérje.

Salamon hét napon át ünnepet tartott egész Izráel népével együtt. Igen nagy sokaság gyűlt össze Izráel egész területéről, az ország legészakibb végétől, a hamáti hágótól egészen a legdélebbi végéig, az Egyiptomtól elválasztó patakig. Hét napon át ünnepelték az oltár fölszentelését, utána pedig a Sátorok ünnepét tartották további 7 napig. A nyolcadik napon[c] nagy ünnepi gyűlést tartottak, amely az új Templom oltárának fölszentelését és a Sátorok Ünnepét egyaránt lezárta. 10 Végül a 7. hónap 23. napján Salamon elbocsátotta a népet, hogy mindenki térjen haza otthonába. Mindannyian boldogok voltak és szívből örültek, hogy az Örökkévaló jót tett Dáviddal, Salamonnal és népével, Izráellel.

Az Örökkévaló megjelenik Salamonnak(A)

11 Így hát Salamon befejezte az Örökkévaló Temploma és a királyi palota felépítését, és mindezeknek a teljes berendezését. Sikeresen véghezvitte mindazt, amit elgondolt. 12 Ezután az Örökkévaló éjjel megjelent Salamonnak, és ezt mondta neki:

„Meghallgattam imádságodat, és teljesítem kérésedet: kiválasztottam magamnak ezt a helyet, hogy az áldozat háza legyen. 13 Ha majd bezárom az eget, hogy ne adjon esőt, vagy parancsolok a sáskáknak, hogy pusztítsák a földet, vagy járványos betegséggel sújtom népemet, 14 és ha akkor népem, amely nevemet viseli, megalázza magát, imádkozik, keresi arcomat, elhagyja gonoszságait és visszatér hozzám — akkor majd én is meghallgatom őket a Mennyből, megbocsátom bűneiket és meggyógyítom földjüket. 15 Mostantól kezdve figyelek erre a helyre, meghallgatom az imádságokat, amelyeket e hely felé fordulva mondanak, 16 mert kiválasztottam, és a magam számára elkülönítettem ezt a házat, hogy nevem örökre itt lakjon: itt lesz a tekintetem és a szívem mindig.

17 Te pedig, Salamon, ha állandóan jelenlétemben élsz, mint ahogy apád, Dávid élt, és ha véghezviszed mindazt, amit parancsoltam neked, és ha rendelkezéseimet és törvényeimet megtartod, 18 akkor megerősítem, és állandóvá teszem királyságodat. Akkor aszerint bánok veled, ahogy szövetséget kötöttem apáddal, Dáviddal, amikor megígértem neki: »Mindörökké valamelyik férfi leszármazottad fog Izráel trónján ülni, mint király.«

19 De ha elfordultok tőlem, és ha nem engedelmeskedtek rendelkezéseimnek és parancsaimnak, ha más isteneket imádtok és szolgáltok, 20 akkor gyökerestül kitéplek titeket földemből, amelyet nektek adtam, és elfordulok ettől a háztól, amelyet nevem számára kiválasztottam és elkülönítettem, és nem törődök vele, sőt példabeszéddé és szólásmondássá teszem a többi népek között. 21 Bizony akkor ez a ház, amely egykor oly felséges volt, megdöbbentő lesz mindenki számára, aki elmegy mellette! Ámulva fogják kérdezni: »Miért bánt így az Örökkévaló e földdel és ezzel a házzal?« 22 És ezt fogják válaszolni: »Azért, mert ez a nép elhagyta az Örökkévalót, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptomból! Azért, mert más istenekhez ragaszkodtak, azokat imádták és szolgálták! Ezért hozta rájuk az Örökkévaló mindezt a pusztítást és bajt!«”

Salamon városokat épít

Húszévi munkába került, amíg Salamon felépítette az Örökkévaló Templomát és a királyi palotát. Miután mindezt befejezte, kiépítette és megerősítette azokat a városokat, amelyeket Hírám király adott neki, majd izráelieket telepített oda. Azután Salamon Hamát-Cóbá ellen vonult, és elfoglalta. Felépítette Tadmór városát a pusztában, és raktárvárosokat épített Hamátban. Felépítette felső és alsó Bét-Horont, és ezeket megerősítette: falakkal vette körül, és jól védhető erős kapukat állított. Felépítette Baalátot és a raktárvárosokat, külön városokat a harci szekerek katonái és a lovasok számára. Amit csak kívánt Salamon, mindent felépített Jeruzsálemben, a Libanonban, és országa más területein.

7-8 Salamon országában nem mindenki tartozott Izráel népéhez. A hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak közül ugyanis Izráel fiai nem irtottak ki mindenkit. Akik az idegenek közül megmaradtak, azoknak a leszármazottjait Salamon szolgai munkára fogta — és ez mindmáig így is van. Izráel fiai közül azonban a király senkit sem kényszerített szolgai munkára — ők voltak a király katonái, a hadsereg tisztjei, a harci szekerek és a lovasok vezetői. 10 Salamon király hadseregében 250 tiszt szolgált — ők vezették a hadjáratokban a sereget.

11 Salamon felköltöztette a feleségét, a fáraó leányát, a Dávid városából abba az új palotába, amelyet számára épített. Ugyanis ezt gondolta Salamon: „Ne lakjon a feleségem Dávidnak, Izráel királyának a palotájában, mert szent az a hely, ahol az Örökkévaló Szövetségládája volt elhelyezve!”

12 Salamon égőáldozatokat mutatott be az Örökkévalónak az Örökkévaló oltárán, amelyet a Templom oszlopcsarnoka elé épített. 13 Mózes parancsai szerint az áldozatokat naponta bemutatták, azután az ünnepeken: szombaton, az Újhold ünnepén, és évente háromszor, a nagy ünnepeken — a Kovásztalan Kenyerek ünnepén, a Hetek ünnepén és a Sátorok ünnepén. 14 Apjának, Dávidnak az utasításait követve Salamon meghatározta a papok szolgálati beosztását, a léviták csoportjait, akik dicséretet énekeltek az Örökkévalónak, és segítettek a papoknak a naponkénti szolgálatban, és a kapuőrség szolgálati csoportjait a kapuk szerint. Mindez annak megfelelően történt, ahogy Dávid, az Isten embere parancsolta. 15 A papok és a léviták Salamonnak mindenben engedelmeskedtek, még a kincseket illetően is.

16 Salamon minden munkáját sikeresen véghezvitte attól kezdve, hogy az Örökkévaló házának az alapját lefektette, egészen addig, amíg teljesen befejezte az építést. Így fejeződött be az Örökkévaló házának munkája.

17 Azután Salamon elment Ecjón-Geberbe és Élótba, amelyek a Vörös-tenger partján fekszenek, Edom országában. 18 Hírám király hajókat küldött Salamonnak a szolgáival, akik járatosak voltak a hajózásban. Ezek Salamon szolgáival együtt Ófirba[d] hajóztak, és onnan 450 talentum[e] aranyat hoztak Salamon királynak.

Sába királynője meglátogatja Salamont Jeruzsálemben(B)

Salamon bölcsességének híre eljutott Sába királynőjéhez is, aki eljött Jeruzsálembe, hogy nehéz kérdésekkel próbára tegye Salamont. A királynő nagy kísérettel érkezett, és tevéi drága illatszereket, sok aranyat, meg drágaköveket hoztak. Amikor találkozott Salamonnal, beszélt vele mindenről, amit kigondolt. Salamonnak nem esett nehezére válaszolni a királynő kérdéseire: mindegyikre meg tudott felelni. Sába királynője látta Salamon bölcsességét; megnézte a királyi palotát, amelyet Salamon épített; látta, hogyan étkezik a király a főembereivel; elcsodálkozott az ételek és italok felszolgálóin és a ruháikon; látta, amint a király áldozatot mutat be az Örökkévaló Templomában — és mindezek láttán szólni sem tudott a csodálkozástól.

Majd ezt mondta a királynak: „Amit országomban hallottam bölcsességedről, tetteidről és mondásaidról, az mind igaznak bizonyult! De nem akartam elhinni, amíg a saját szememmel nem láttam. Bizony, a felét sem mondták el a valóságnak, annyira fölülmúlod a híredet! Boldogok az embereid,[f] a vezető tisztségviselők és szolgáid, akik jelenlétedben élnek, hogy hallhatják bölcsességedet! Áldott legyen Istened, az Örökkévaló, aki kedvét leli benned, és trónjára ültetett téged, hogy Istened, az Örökkévaló királya legyél! Istened királlyá tett téged Izráel fölött, hogy igazságosan uralkodj, és az ő tetszése szerint cselekedj. Azért tette ezt, mert szereti Izráelt, és mindörökre meg akarja erősíteni.”

Sába királynője igen sok ajándékot adott Salamonnak: 120 talentum[g] aranyat, rengeteg illatszert, füstölőszert és drágaköveket. Senki más nem ajándékozott ilyen illatszereket és füstölőszert Salamonnak, mint a királynő.

10 Hírám király szolgái — Salamon szolgáival együtt — nemcsak aranyat, hanem almug fát[h] és drágaköveket is hoztak Ófirból. 11 Salamon ebből lépcsőket készíttetett az Örökkévaló Templomába és a királyi palotába, ezenkívül az énekesek számára hangszereket is: hárfákat és lantokat. Ilyet még soha nem láttak azelőtt Júdában.

12 Salamon király is megajándékozta Sába királynőjét mindazzal, amit csak kívánt vagy kért tőle — de más dolgokkal, mint amelyeket a királynő hozott ajándékba. Ezután Sába királynője a kíséretével együtt visszatért országába.

Salamon nagy gazdagsága(C)

13 Salamon kincstárába évente 666 talentum[i] arany érkezett, 14 azon kívül, amit az árusok és a kereskedők hoztak. Arábia királyai és Salamon országának helytartói is rendszeresen hoztak a királynak aranyat és ezüstöt.

15-16 Salamon készíttetett 200 nagyméretű és 300 kisebb vert arany pajzsot — ezek egyenként 600 illetve 300 sékel[j] aranyból készültek. A pajzsokat a palota „Libanon erdeje” termében helyezte el.

17 Salamon megrendelésére és számára készült egy nagy királyi trón is elefántcsontból, amelyet arannyal borítottak be. 18 Hat lépcső vezetett fel a trónhoz, amelynek a zsámolya is aranyból készült. A trónszék két karfája mellett egy-egy oroszlán szobra állt. 19 A lépcsőkön jobbról-balról szintén egy-egy oroszlánszobor volt: összesen tizenkettő. Ehhez hasonlót nem készítettek azelőtt sehol máshol.

20 Salamon minden ivóedénye aranyból készült, akárcsak a királyi palota „Libanon erdeje” termében az összes eszköz.[k] Abban az időben az ezüstöt nem sokra becsülték.

21 A király minden harmadik évben Hírám király szolgáival együtt hajókat küldött Társisba, ahonnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoztak.

22 Salamon király gazdagság és bölcsesség tekintetében fölülmúlta a Föld minden más királyát. 23 Ezért minden király igyekezett Salamont meglátogatni, hogy hallják bölcsességét, amelyet Istentől kapott. 24 Amikor meglátogatták, évről-évre rengeteg ajándékot hoztak Salamonnak: ezüst-, és aranytárgyakat, díszes ruhákat, fegyvereket, illatszereket, füstölőszereket, lovakat és öszvéreket.

25 Salamon állandó hadseregében 12 000 harcos szolgált a harci szekereken. A hadseregnek 4 000 istállója volt a lovak és a harci szekerek számára. Ezeket külön városokban — a „szekerek városaiban” — állomásoztatta, egy részük pedig állandóan a király mellett, Jeruzsálemben teljesített szolgálatot. 26 Salamon kiterjesztette uralmát minden királyságra az Eufrátesz folyótól a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. 27 Uralkodása idején Jeruzsálemben olyan közönséges lett az ezüst, mint a kő, és annyi volt a cédrusfából készült épület, mint a vadfüge a síkságon. 28 Ebben az időben Salamon számára Egyiptomból és az összes többi országból is hoztak lovakat.

Salamon halála(D)

29 Salamon király egyéb tettei elejétől végig meg vannak írva más könyvekben is: Nátán próféta könyvében, a silói Ahijjá próféciájában és Jedó próféta látomásaiban, amelyeket Jeroboámmal, Nebát fiával kapcsolatban látott. 30 Salamon király negyven évig uralkodott Jeruzsálemben, egész Izráel királyaként. 31 Azután meghalt Salamon, akárcsak ősei. Apjának, Dávidnak városában temették el, és utána a fia, Roboám követte a trónon.

Footnotes

  1. 2 Krónika 7:3 Örökkévaló… tart… Lásd a 118. és 136. zsoltárt.
  2. 2 Krónika 7:6 Az Örökkévaló… megmarad Lásd a 118. és 136. zsoltárt és az 1Krón 16:41-et.
  3. 2 Krónika 7:9 nyolcadik napon Vagyis a hét napos Sátorok Ünnepe utáni nyolcadik napon, amely különösen nagy ünnepnek számított, s amelyre általában sokan összegyűltek.
  4. 2 Krónika 8:18 Ófir Ma már nem lehet tudni, hol volt Ófir, csak azt, hogy ott sok aranyat bányásztak.
  5. 2 Krónika 8:18 450 talentum Ez mai mértékkel kb. 16 t.
  6. 2 Krónika 9:7 embereid Az ókori görög fordításban (LXX) helyette ez áll: „feleségeid”.
  7. 2 Krónika 9:9 120 talentum Mai mértékkel kb. 4,3 t.
  8. 2 Krónika 9:10 almug fát Vagy: algum fát. Ma már nem lehet biztosan tudni, milyen fa volt ez, de valószínű, hogy az indiai szantálfáról van szó.
  9. 2 Krónika 9:13 666 talentum Mai mértékkel kb. 24 t.
  10. 2 Krónika 9:15 600 illetve 300 sékel Mai mértékkel kb. 7,2 kg, illetve 3,6 kg.
  11. 2 Krónika 9:20 eszköz Ez jelenthet „fegyvert” is.

11  Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az õ testvérének, Márthának falujából.

Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.

Küldének azért a testvérek õ hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.

Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsõségére való, hogy dicsõíttessék általa az Istennek Fia.

Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nõtestvérét, és Lázárt.

Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.

Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.

Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?

Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.

10 De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.

11 Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem õt.

12 Mondának azért az õ tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.

13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de õk azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.

14 Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.

15 És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el õ hozzá!

16 Monda azért Tamás, a ki Kettõsnek mondatik, az õ tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.

17 Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.

18 Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;

19 És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják õket az õ testvérök felõl.

20 Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jõ, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.

21 Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

22 De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentõl, megadja néked az Isten.

23 Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.

24 Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.

25 Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;

26 És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

27 Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendõ vala.

28 És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az õ testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.

29 Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.

Read full chapter

Lázár halála

11 Betániában lakott egy Lázár nevű férfi, két testvérével, Mártával és Máriával. Lázár egyszer megbetegedett. (Mária volt az, aki illatos olajjal kente meg és a hajával törölte meg az Úr lábát.) Lázár nővérei megüzenték Jézusnak: „Uram, a barátod, akit szeretsz, beteg.”

Amikor Jézusnak átadták az üzenetet, ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségét szolgálja. Ezáltal az Isten Fia fog dicsőséget kapni.” Jézus valóban szerette Mártát, Máriát, és Lázárt. Amikor azonban Jézusnak megmondták, hogy Lázár beteg, még két napig ugyanazon a helyen maradt. Azután ezt mondta a tanítványainak: „Menjünk ismét Júdeába!”

Azok ezt válaszolták: „Mester, hiszen csak nemrég történt, hogy meg akartak kövezni a vallási vezetők, és újra oda akarsz menni?”

Jézus így válaszolt: „Ugye, tizenkét óráig tart a nappal? Aki nappal jár, az nem botlik meg, mert világos van. 10 De aki éjjel jár, az megbotlik, mert nincs, ami világítson neki.”

11 Azután ezt mondta: „A barátunk, Lázár elaludt, de én odamegyek és felébresztem.”

12 A tanítványok ezt válaszolták: „Uram, ha alszik, akkor biztosan meggyógyul majd.”

13 Jézus Lázár haláláról beszélt, de a tanítványok úgy értették, hogy Lázár csak alszik. 14 Jézus ezért nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt, 15 de örülök, hogy nem voltam ott, mert számotokra így hasznosabb — hogy higgyetek bennem. Most azonban menjünk el hozzá!”

16 Ekkor Tamás, akit Ikernek hívtak, ezt mondta a többi tanítványnak: „Menjünk, és haljunk meg Jézussal együtt mi is!”

Jézus Betániában

17 Amikor Jézus megérkezett Betániába, megtudta, hogy Lázárt már négy nappal korábban egy sziklasírba temették. 18 Mivel Betánia csak három kilométerre volt Jeruzsálemtől, 19 a júdeabeliek közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük halála miatt.

20 Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. 21 Amikor Márta Jézushoz ért, ezt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! 22 De most is biztos vagyok benne, hogy bármit kérsz Istentől, megadja neked.”

23 Jézus ezt felelte: „Fel fog támadni a testvéred.”

24 „Igen, tudom, hogy a feltámadás idején, az utolsó napon ő is fel fog támadni” — válaszolta Márta.

25 Jézus akkor ezt mondta: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is élni fog, ha már meghalt. 26 Aki pedig él és hisz bennem, az soha nem hal meg. Hiszed-e ezt?”

27 Márta így felelt: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie erre a világra.”

28 Miután ezt mondta, Márta hazament. Félrehívta a nővérét, Máriát, és szólt neki: „Itt van a Mester, és téged hív!” 29 Erre Mária felugrott, és Jézushoz sietett,

Read full chapter