2 Krónika 35-36
Hungarian Károli
35 És megtartá Jósiás Jeruzsálemben a húsvétünnepet az Úrnak; és megölék a páskha[bárányt] az elsõ hónap tizennegyedik napján.
2 És állítá a papokat az õrállásukra, és buzdítá õket az Úr házának szolgálatára.
3 És monda a Lévitáknak, a kik az egész Izráelt oktatják, és magokat az Úrnak szentelék: Helyheztessétek a szent ládát a házba, a melyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izráel királya; nem kell most vállatokon hordoznotok; hanem szolgáljatok az Úrnak, a ti Istenteknek, és az õ népének az Izráelnek.
4 És készítsétek el [magatokat] a ti családjaitok és csoportjaitok szerint, a mint Dávid az Izráel királya elrendelte volt, és megírta az õ fia Salamon.
5 És álljatok a szent helyen, a nép közül való testvéreitek családjainak csoportjai és a Léviták családjának [egy]-[egy] csoportja szerint.
6 Azután öljétek meg a páskha[bárányt,] és szenteljétek meg magatokat, és készítsétek el azt a ti atyátokfiainak, hogy az Úrnak Mózes által tett beszéde szerint cselekedjetek.
7 És ada Jósiás a nép fiai számára juhokat, bárányokat és gödölyéket, mindezeket a húsvéti áldozatokra; mindenkinek, valaki ott találtatik vala, szám szerint harminczezeret, és háromezer tulkot; ezek mind a királyéból valának.
8 Az õ fejedelmei is szabad akaratjokból a községnek, a papoknak és a Lévitáknak adakozának; Hilkia, Zakariás és Jéhiel, az Isten házának fejedelmei, adának a papoknak a húsvét áldozatira kétezerhatszáz [juhot] és háromszáz tulkot.
9 Konánia pedig és Semája és Nétanéel az õ atyjafiai, Hasábia, Jéhiel és Józabád, a Léviták fejedelmei, adának a Lévitáknak a húsvét áldozatira ötezer [juhot] és ötszáz tulkot.
10 Készen levén a szolgálat, a papok helyeikre állának, a Léviták is csapatjaik szerint, a mint a király parancsolta.
11 Megölék azért a páskha[bárányt,] és a papok hintik vala kezökbõl a [vért], a Léviták pedig a [bárányok] bõrét húzzák le.
12 És külön választák az egészen égõáldozatra valókat, hogy adnák azokat a nép közül való családok csoportjainak, hogy áldoznának az Úrnak, a mint a Mózes könyvében megiratott; azonképen a tulkokból is [elválaszták.]
13 És megsüték a páskha[bárányt] szokás szerint a tûznél; a megszenteltetett állatokat pedig megfõzék fazekakban, vasfazekakban és üstökben: és nagy hamarsággal adák az egész községnek.
14 Ezek után magoknak és a papoknak is elkészíték [a páskhabárányt], mert a papok, az Áron fiai az égõáldozatoknak és a kövérségeknek megáldozásával el valának foglalva [késõ] éjszakáig, azért a Léviták készíték el mind magoknak, mind a papoknak, az Áron fiainak.
15 Az éneklõk is, az Asáf fiai, szolgálatukban valának, Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak és Jédutunnak, a király prófétájának parancsolatja szerint; az ajtónállók is mindnyájan az ajtóknál valának; nem távozhatának szolgálatukból, hanem az õ atyjokfiai, a Léviták készíték vala el nékik.
16 És elkészüle az Úrnak minden szolgálata azon a napon, hogy megtartanák a páskhát, egészen égõáldozatokkal áldozván az Úr oltárán, a Jósiás király parancsolatja szerint.
17 Megtartották tehát az Izráel fiai, a kik jelen lehetének, a páskhát abban az idõben, és a kovász nélkül való kenyerek ünnepét hét napon át.
18 Ehez hasonló páskhát nem tartottak Izráelben a Sámuel próféta idejétõl fogva; Izráel királyai közül is senki sem tartott olyan páskhát, a milyet Jósiás tartott és a papok, a Léviták, egész Júda, és a kik Izráelbõl jelen voltak, és Jeruzsálem lakosai.
19 Jósiás királyságának tizennyolczadik évében tartatott ez a páskha.
20 Mindezek után, hogy az [Isten] házát Jósiás helyreállítá, feljöve Nékó, Égyiptom királya, hogy az Eufrátes mellett való Kárkemis városát elfoglalná; és Jósiás ellene ment.
21 És noha követeket külde õ hozzá [Nékó], ezt mondván: Mi közöm te hozzád nékem, Júda királya? Mert én most nem ellened [megyek], hanem az én országom ellensége ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek; ne tusakodjál az Isten ellen, a ki én velem van, hogy el ne veszessen téged;
22 Mindazáltal Jósiás nem tére ki õ elõle, hanem, hogy megütköznék vele, öltözetit megváltoztatá, és nem hallgatott Nékó beszédeire, a [melyek] az Isten szájából [származtak vala.] Elméne azért, hogy megütközzék vele Megiddó mezején.
23 Akkor a kézívesek nyilakat lövének Jósiás királyra, és monda a király az õ szolgáinak: Vigyetek ki engem innét; mert nagyon megsebesültem.
24 Levévén azért õt az õ szolgái a szekérbõl, másik szekerére helyezék, és vivék Jeruzsálembe: És meghala, és eltemetteték az õ atyáinak sírjába; s egész Júda és Jeruzsálem siránkozék Jósiás felett.
25 Jerémiás is siratá Jósiást, és siralmas énekekkel siratják vala õt az éneklõ férfiak és asszonyok mindnyájan mind e mai napig, a melyek szokásossá lettek Izráelben, s ímé azok meg vannak írva a [Jerémiás] siralmaiban.
26 Jósiásnak pedig többi dolgai, és a szerint való jó tettei, a mint az Úrnak törvényében meg van írva;
27 És az õ elsõ és utolsó dolgai, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében.
36 És elõhozá a föld népe Joákházt a Jósiás fiát, és királylyá tette õt atyja helyett Jeruzsálemben.
2 Huszonhárom esztendõs vala Joákház, mikor uralkodni kezde, és három hónapig uralkodék Jeruzsálemben.
3 És letevé õt Égyiptom királya Jeruzsálemben, és a földre adót vetett, száz talentom ezüstöt és egy talentom aranyat.
4 És Égyiptom királya Eliákimot, az õ testvérét tette királylyá Júda és Jeruzsálem felett, megváltoztatván nevét Joákimra; Joákházt pedig az õ testvérét fogá és elvivé Nékó Égyiptomba.
5 Huszonöt esztendõs vala Joákim, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; de gonoszul cselekedék az Úr elõtt, az õ Istene elõtt.
6 És feljöve ellene Nabukodonozor a babilóniai király, és kettõs békót vete lábaira, hogy Babilóniába vinné õt.
7 Az Úr házában való edények egy részét is elvivé Nabukodonozor Babilóniába, és helyezteté azokat az õ templomába, Babilóniában.
8 Joákimnak pedig többi dolgai és az õ útálatosságai, a melyeket cselekedett, s a melyek találtattak õ benne, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében; és uralkodék helyette Joákin, az õ fia.
9 Nyolcz esztendõs korában kezdett uralkodni Joákin, és három hónapig és tíz napig uralkodék Jeruzsálemben; de õ is gonoszul cselekedék az Úr elõtt.
10 Az esztendõ fordultával pedig elkülde Nabukodonozor király, és elviteté õt Babilóniába, az Úr házának drága edényeivel együtt, és királylyá tevé az õ testvérét Sédékiást Júda és Jeruzsálem felett.
11 Huszonegy esztendõs korában kezdett uralkodni Sédékiás, és uralkodék tizenegy esztendeig Jeruzsálemben.
12 És gonoszul cselekedék az Úr elõtt, az õ Istene elõtt, és nem alázta meg magát Jeremiás próféta elõtt, a ki az Úr képében [szól vala] néki.
13 Sõt még Nabukodonozor király ellen is pártot ütött, a ki õt az Isten [nevére] megesküdtette vala, s makacscsá és önfejûvé lett, a helyett, hogy megtért volna az Úrhoz, Izráel Istenéhez.
14 Sõt még a papok fejedelmei és a nép is, mindnyájan szaporították a bûnt a pogányok minden undokságai szerint, és megfertõztették az Úr házát, a melyet megszentelt vala Jeruzsálemben.
15 És az Úr, az õ atyáiknak Istene elküldé hozzájok követeit jó idején, mert kedvez vala az õ népének és az õ lakhelyének.
16 De õk az Isten követeit kigúnyolták, az õ beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt ûztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede az õ népe ellen, s többé nem vala segítség.
17 És reájok hozá a Káldeusok királyát, a ki fegyverrel ölé meg ifjaikat az õ szent hajlékukban, s nem kedveze sem az ifjaknak és szûzeknek, sem a vén és elaggott embereknek, mindnyájokat kezébe adá.
18 És az Isten házának mindenféle edényeit, nagyokat, kicsinyeket, és az Úr házának kincseit, s a királynak és az õ vezéreinek kincseit, mindezeket Babilóniába viteté.
19 Az Isten házát meggyújták, Jeruzsálem kõfalait lerontották, palotáit mind elégeték tûzzel, és minden drágaságait elpusztították.
20 És a kik a fegyver elõl megmenekültek, azokat elhurczolta Babilóniába, és néki és fiainak szolgáivá lettek mindaddig, míg a persiai birodalom fel nem támadott;
21 Hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által [mondott] beszéde, míg lerójja a föld az õ szombatjait, mert az elpusztulás egész ideje alatt nyugovék, hogy betelnének a hetven esztendõk.
22 És Czírus persa király elsõ esztendejében, hogy beteljesednék az Úrnak Jeremiás szája által [mondott] beszéde, az Úr felindítá Czírus persa király lelkét, és õ kihirdetteté az õ egész birodalmában, [élõszóval] és írásban is, mondván:
23 Így szól Czírus, a persa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és Õ parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, a mely Júdában van; valaki azért ti köztetek az õ népe közül való, legyen vele az Úr, az õ Istene, és menjen fel.
2 Krónika 35-36
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jósiás király Páska ünnepet tart(A)
35 Jósiás király Páska ünnepet tartott az Örökkévalónak Jeruzsálemben. Az első hónap tizennegyedik napján levágták a páskabárányt. 2 A király a papokat szolgálatba állította, és arra buzdította őket, hogy végezzék a feladatukat az Örökkévaló házában.
3 A lévitáknak, akik Izráel népét tanították, és az Örökkévaló szolgálatára voltak szentelve, ezt mondta: „Helyezzétek a Szövetségládáját a Templomba, amelyet Salamon, Dávid fia, Izráel királya épített! Többé nem kell azt a vállaitokon hordoznotok. Most már szolgáljatok Isteneteknek, az Örökkévalónak, és népének, Izráelnek.
4 Készüljetek fel a szolgálatra családjaitok és szolgálati beosztásotok szerint, annak megfelelően, ahogyan azt Dávid, Izráel királya és a fia, Salamon király megszabta a számotokra! 5 Álljatok fel a szent helyen csoportokban, hogy testvéreiteket, Izráel népének nemzetségeit szolgálhassátok. Minden egyes nemzetséget a léviták egy-egy csoportja szolgálja.
6 Azután vágjátok le a páskabárányt, szenteljétek meg magatokat, készítsétek el a páskavacsorát az Örökkévaló szavai szerint, ahogyan azt Mózesnek meghagyta!”
7 Jósiás király saját vagyonából ajándékozott az ünnepre összegyűlt népnek 30 000 bárányt és kecskegidát, hogy ezeket vágják le áldozatul a Páska ünnepére. Ezen felül még 3 000 bikát is ajándékozott nekik. 8 Hasonlóképpen a király főemberei is ajándékoztak állatokat a népnek, a papoknak és a lévitáknak. Hilkijjá, Zekarjáhú és Jehiél, akik Isten házának vezetői voltak, szintén ajándékoztak 2 600 páskabárányt és 300 bikát a papoknak. 9 Kónanjáhú és testvérei, Semajáhú és Netanél, azután Hasabjáhú, Jeiél és Józábád a léviták vezetői voltak. Ők is adtak a lévitáknak 5 000 páskabárányt és 500 bikát.
10 Amikor mindent előkészítettek a Páska ünnepére, a papok és a léviták mindannyian a helyükre álltak — ahogyan a király rendelte. 11 Azután levágták a páskabárányt, amelynek vérét a léviták a papoknak adták, akik a vért az oltárra hintették. A léviták megnyúzták a páskabárányt. 12 Az égőáldozatra szánt állatokat elkülönítették, és a nemzetségeknek adták, hogy ők vigyék oda, és ajánlják fel az Örökkévalónak — úgy, ahogyan Mózes Törvényében elő van írva. Hasonlóképpen jártak el a bikákkal is.
13 A léviták megsütötték a páskabárányt, a szent ajándékul adott állatok húsát pedig megfőzték fazekakban, üstökben és más edényekben az előírás szerint. Amikor ezekkel elkészültek, kiosztották a népnek. 14 Miután ezzel végeztek, a léviták elkészítették a páskabárányt a saját számukra és a papoknak is. A papok, Áron leszármazottjai ugyanis késő éjjelig el voltak foglalva az áldozatokkal: az égőáldozatok és az egyéb áldozati állatok zsíros részeinek az oltáron való elégetésével. Ezért készítették el a léviták a papok számára is a páskabárányt.
15 Az énekesek is a helyükön álltak, és végezték a szolgálatukat — ahogyan Dávid király, Ászáf, Hémán és Jedútún, a király mellett szolgáló próféta elrendelte. A kapuőrök is a maguk helyén álltak, mindegyik a maga kapujánál. Nem kellett elhagyniuk a helyüket az ünnep miatt, mert testvéreik, a léviták elkészítették számukra is a páskát.
16 Ezen a napon minden szertartást elvégeztek az Örökkévaló tiszteletére: megtartották a Páska ünnepét és az Örökkévaló oltárán bemutatták az égőáldozatokat — ahogyan Jósiás király elrendelte. 17 Így tartották meg a Páska ünnepét és hét napon át a Kovásztalan Kenyerek ünnepét azok, akik Izráel népéből feljöttek Jeruzsálembe. 18 Sámuel próféta ideje óta nem tartottak Izráelben ehhez hasonló Páska ünnepet. Izráel királyai közül senki sem tartott olyan ünnepet, amilyet Jósiás király a papokkal, lévitákkal, Jeruzsálem lakosaival és azokkal együtt, akik Júdából és Izráelből feljöttek az ünnepre. 19 Ezt a Páska ünnepet Jósiás király uralkodásának tizennyolcadik évében tartották.
Jósiás halála(B)
20 Miután Jósiás így helyreállította a Templomot, Nékó, Egyiptom királya hadsereget vezetett Karkemis városa ellen, amely az Eufrátesz folyó mellett fekszik. Jósiás király azonban seregével kivonult Nékó ellen. 21 Akkor Nékó követeket küldött Jósiáshoz ezzel az üzenettel:
„Júda királya, neked semmi közöd ehhez a hadjárathoz! Most nem ellened jöttem, hanem egy másik uralkodó ellen, akivel hadban állok. Isten azt parancsolta, hogy siessek, ezért ne állj az utamba, és ne ellenkezz Istennel, aki velem van, mert különben elpusztít téged!”
22 Jósiás azonban nem tért ki Nékó útjából, hanem elhatározta, hogy harcolni fog ellene. Ezért más ruhát vett fel, hogy ne ismerjék fel a csatában. Nem hallgatott Nékó szavára, amely valóban Istentől származott, hanem a Meggidó-síkságon megütközött Nékó seregével. 23 Csata közben az íjászok nyila eltalálta Jósiás királyt, aki szólt a szolgájának: „Vigyél ki innen, mert súlyosan megsebesültem!”
24 Akkor a szolgái levették a királyt a harci szekeréről, és egy másik kocsin Jeruzsálembe vitték. Jósiás ebbe a sebesülésébe bele is halt Jeruzsálemben, ahol eltemették őseinek sírboltjába. Egész Júda és Jeruzsálem népe meggyászolta. 25 Jeremiás siratóéneket szerzett Jósiás halálára. Akik siratóéneket szoktak énekelni, mind a mai napig megemlékeznek énekeikben Jósiásról. Ez szokássá lett Izráelben. Ezeket az énekeket fel is jegyezték a Siratóénekek Könyvébe.
26-27 Jósiás király egyéb tetteit, amelyeket az Örökkévaló Törvénye szerint vitt végbe, kezdettől végig feljegyezték Izráel és Júda Királyainak Könyvében.
Jóáház, Júda királya(C)
36 Júda népe ezután Jóáházt, Jósiás fiát tette királlyá Jeruzsálemben. 2 Jóáház huszonhárom éves korában lett király, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. 3 Azután eljött Nékó, Egyiptom királya, és Jóáházt fogságba vetette. Júdát pedig arra kötelezte, hogy 100 talentum ezüstöt és egy talentum[a] arnyat fizessen neki. 4 Azután Egyiptom királya Eljákimot, Jóáház testvérét tette királlyá Júdában és Jeruzsálemben. Eljákim nevét Jójákim-ra változtatta, Jóáházt pedig fogolyként magával vitte Egyiptomba.
Jójákim, Júda királya(D)
5 Jójákim huszonöt éves korában lépett trónra, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Olyan dolgokat tett, amelyeket Istene az Örökkévaló gonosznak tart.
6 Nebukadneccar, Babilónia királya seregével felvonult Júda ellen, Jójákim királyt fogságba ejtette, bronzláncokkal megkötözte, és magával vitte Babilonba. 7 Egyúttal az Örökkévaló háza felszerelésének egy részét is magával vitte Babilonba, a saját palotájába. 8 Jójákim király többi dolgait, utálatos bűneit és mindazok a dolgokat, amelyekben vétkezett, feljegyezték Izráel és Júda Királyainak Könyvében. Jójákim helyett fia, Jójákin lett a király.
Jójákin, Júda királya(E)
9 Jójákin tizennyolc éves volt, amikor trónra lépett. Három hónapig és tíz napig uralkodott Jeruzsálemben. Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonosznak tart. 10 A következő év elején Nebukadneccar király elküldte szolgáit Jójákinért, és elvitette őt Babilonba. Egyúttal az Örökkévaló házának kincseiből is magukkal vittek egyes dolgokat. Jójákin helyett testvérét, Cidkijját tette Nebukadneccar királlyá Jeruzsálemben.
Cidkijjá, Júda utolsó királya
11 Cidkijjá huszonegy éves korában lépett trónra, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. 12 Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonosznak tart, és nem alázkodott meg Jeremiás próféta előtt, aki az Örökkévaló nevében szólt.
Jeruzsálem és a Templom pusztulása
13 Nebukadneccar király hűségesküre kényszerítette Cidkijját, aki megesküdött az Örökkévalóra, hogy hűséges marad Babilónia királyához. Cidkijjá azonban megszegte esküjét, fellázadt Nebukadneccar ellen, makacskodott, megkeményítette szívét és nem akart visszatérni az Örökkévalóhoz, Izráel Istenéhez.
14 Ugyanakkor a papok vezetői és a nép vezetői egyre jobban elfordultak Istentől. A nem izráeli népek utálatos szokásai szerint vétkeztek az Örökkévaló ellen, és még az Örökkévaló házát is beszennyezték ezekkel a dolgokkal, pedig ezt a házat maga az Örökkévaló szentelte meg Jeruzsálemben. 15 Őseik Istene, az Örökkévaló újra meg újra üzent nekik prófétái által, hogy figyelmeztesse őket, mert szerette volna megkímélni népét és az Örökkévaló házát. 16 De azok kigúnyolták Isten követeit, visszautasították az Örökkévaló üzeneteit, és csúfot űztek prófétáiból. Végül az Örökkévaló annyira megharagudott népére, hogy haragját semmi sem tudta megállítani többé.
17 Ezért az Örökkévaló felindította[b] Babilon királyát Júda és Jeruzsálem ellen, és mindenkit a kezébe adott. Babilon királya pedig nem kímélt meg senkit. A fiatal férfiakat fegyverrel vágatta le még a Templomban is. Válogatás nélkül megölt mindenkit: fiatal férfiakat és leányokat éppen úgy, mint időseket és egészen öregeket. 18 Isten házából elvitt minden felszerelést és az Örökkévaló házának összes kincsét. Elrabolta Júda királyától és a főemberektől az összes kincsüket és vagyonukat, és mindezeket Babilonba vitte.
19 Azután felgyújtotta Isten házát, lerombolta Jeruzsálem falait, felégette Júda királyának palotáját, főembereinek házait, és minden értékes tárgyat elpusztított. 20 Akik mégis életben maradtak, azokat fogságba hurcolta Babilóniába, ahol Babilon királyát és annak fiait szolgálták egészen addig, amíg a Perzsa Birodalom Babilónia helyére nem lépett. 21 Így teljesedett be az Örökkévaló szava, amelyet Jeremiás próféta által mondott: „Amíg le nem telnek a szombati nyugalom[c] évei, a föld élvezni fogja nyugalmát, ezért lakatlan pusztaság lesz hetven évig.”
Círusz rendelete(F)
22 Círusz perzsa király uralkodásának első évében,[d] az Örökkévaló felindította a király szellemét, hogy egész birodalmában, írásban és szóban hirdesse ki a következő királyi rendeletet. Az Örökkévaló azért tette ezt, hogy adott szavát beteljesítse: azt az ígéretét, amit Jeremiás próféta által mondott.
23 „Ezt mondja Círusz, Perzsia királya: az Örökkévaló, a Menny Istene a föld összes királyságát nekem adta. Ő parancsolta, hogy Templomot építsek neki Jeruzsálemben, Júdea városában. Ezért hát, akik közületek az ő népéhez tartoznak, szabadon felmehetnek Jeruzsálembe. Legyen veletek Istenetek, az Örökkévaló!”
Footnotes
- 2 Krónika 36:3 100 talentum… egy talentum Ez kb. 3,6 t, illetve 36 kg.
- 2 Krónika 36:17 A 17–21 versekben leírt babilóniai támadás és Jeruzsálem teljes pusztulása Kr.e. 586-ban történt.
- 2 Krónika 36:21 szombati nyugalom A Törvény szerint a termőföldet minden hetedik évben pihenni kellett volna hagyni. Lásd 3Móz 25:1–7. Mivel Izráel népe ezt elmulasztotta, a „pihenő-éveket” a babilóniai száműzetés ideje alatt kapta meg a föld. Lásd 3Móz 26:34; Jer 25:11; 29:10.
- 2 Krónika 36:22 első évében Vagyis Kr.e. 538–539-ben.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center