2 Krónika 32-33
Hungarian Károli
32 Ezen dolgok és igazságos [cselekedetek] után eljöve Sénakhérib, az Assiriabeli király, és Júdába menvén, megszállá a megerõsített városokat, azt mondván, hogy elfoglalja azokat magának.
2 Mikor tehát Ezékiás látta, hogy Sénakhérib eljöve, és Jeruzsálemet meg akarná szállani:
3 Tanácsot tarta vezéreivel és vitézeivel, hogy a városon kivül való forrásokat betöltsék; és azok segítségére lõnek néki;
4 Mert összegyûlvén a sokaság, bedugának minden forrást és az ország közepén folyó patakot, mondván: Miért találjanak az assiriai királyok elegendõ vizet, ha eljõnek?!
5 És felbátorodván, megépíté a város leromlott kerítését, felemelvén a tornyokig, és kivül másik kõfalat is [emelt], s Millót a Dávid városában megerõsíté; ennekfelette szerze sok fegyvert és paizst.
6 És a nép fölé seregvezéreket tett, és maga köré gyûjtvén õket a város kapujának utczájára, szóla az õ szívök szerint ekképen:
7 Erõsek legyetek és bátrak, semmit se féljetek, meg se rettenjetek az assiriai királytól és a vele való egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, hogynem õ vele.
8 Õ vele testi erõ van, velünk pedig az Úr a mi Istenünk, hogy megsegéljen minket és érettünk hadakozzék. És megbátorodék a nép, ezt hallván Ezékiástól, a Júda királyától.
9 Ezek után elküldé szolgáit Sénakhérib, az assiriai király Jeruzsálembe (õ pedig Lákis mellett volt egész seregével) Ezékiáshoz a Júda királyához, és az egész Júdához, mely Jeruzsálemben vala, mondván:
10 Ezt mondja Sénakhérib, az assiriai király: Kiben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok a megszállás idején?
11 Avagy nem Ezékiás áltatott-é el titeket, hogy éhséggel és szomjúsággal ölne meg titeket, mondván: Az Úr, a mi Istenünk megszabadít minket az Assiriabeli király kezébõl!
12 Avagy nem Ezékiás pusztította-é el az õ magaslatait és oltárait, mikor így szólott Júdához és Jeruzsálemhez, mondván: [Csak] egy oltár elõtt imádkozzatok, és [csak] azon tömjénezzetek?!
13 Avagy nem tudjátok-é, mit mûveltem én és az én atyáim e föld minden népeivel? Vajjon e föld nemzetségeinek istenei megszabadíthatták-é az én kezembõl az õ földöket?
14 És kicsoda e nemzetségek istenei közül az, a melyeket az én atyáim elvesztettek, a ki az én kezembõl az õ népét megszabadíthatta volna, hogy a ti Istenetek is az én kezembõl titeket megszabadíthatna?
15 Most azért Ezékiás titeket el ne ámítson és meg ne csaljon ily módon; ne higyjetek néki, mert ha egy népnek és országnak istene sem szabadíthatta meg az õ népét kezembõl és az én atyáim kezébõl: mennyivel kevésbbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én kezembõl!
16 Sõt ezenkivül az õ szolgái még sokat szólának az Úr Isten ellen, és az õ szolgája Ezékiás ellen.
17 Levelet is íra, az Urat, Izráel Istenét káromlással illetvén, és szólván ellene ilyen módon: A mint e földön lakozó népek istenei meg nem szabadíthatták az õ népöket az én kezembõl: ekképen az Ezékiás Istene sem szabadíthatja meg az õ népét kezembõl.
18 És kiáltnak nagy felszóval zsidó nyelven Jeruzsálem népe ellen, mely a kerítésen vala, hogy õket megrettentenék és megháborítanák, [abban a reményben], hogy így a várost elfoglalhatják.
19 És [úgy] szólának a Jeruzsálem Istenérõl, mint a föld népeinek istenei felõl, melyek emberi kézzel csináltattak.
20 Akkor Ezékiás király könyörge, és [õ vele] Ésaiás próféta az Ámós fia e [káromlásért,] és felkiáltának az égre.
21 És elbocsátá az Úr az õ angyalát, a ki megöle minden erõs vitézt, elõljárót és vezért az assiriai király táborában, és nagy szégyennel megtére az õ földébe. Bemenvén pedig az õ istenének házába, ott az õ saját fiai fegyverrel ölék meg õt.
22 Megszabadítá azért az Úr Ezékiást és a Jeruzsálem népét Sénakhéribtõl az assiriai királytól, és minden másoktól, és védelmezé õket mindenfelõl.
23 És sokan ajándékokat hoznak vala Jeruzsálembe az Úrnak, Ezékiásnak is a Júda királyának drágaságokat, és õ felmagasztaltatott minden pogányok szemei elõtt azután.
24 Az idõben Ezékiás halálos betegségbe esék; de könyörgött az Úrhoz, a ki szóla hozzá és csudajelt adott néki.
25 De nem cselekedék Ezékiás az õ hozzá való jótétemény szerint, mert magában felfuvalkodék, azért [Istennek] haragja lõn rajta, Júdán és Jeruzsálemen.
26 Azonban megalázta magát Ezékiás az õ felfuvalkodottságában, Jeruzsálem lakosaival egybe; ezért nem szálla [többé] reájok az Úrnak haragja Ezékiás életében.
27 És igen nagy gazdagsága és dicsõsége vala Ezékiásnak. És csináltatott magának kincsesházat az ezüst, arany, drágakövek és drága fûszerszámok, paizsok és mindenféle drága szerszámok számára;
28 És tárházakat jövedelmének a gabonának, bornak, olajnak számára, és mindenféle barom számára istállókat, a nyájaknak pedig aklokat.
29 Városokat is építe magának, és szerze igen sok juhot és barmot, mert az Isten nagy gazdagságot adott néki.
30 És Ezékiás volt az, a ki betömé a Gihon vizeinek felsõ forrását, és Dávid városának napnyugat felõl való részén vezeté lefelé. És minden dolgában igen szerencsés vala Ezékiás;
31 De mivel a Babilóniabeli fejedelmek követeivel [megbarátkozék,] a kik õ hozzá küldettek, hogy megtudakoznák a csudajelt, mely a földön lõn; elhagyá õt az Isten, hogy megkisértené õt és meglátná, mi volna az õ szívében.
32 Ezékiásnak pedig többi dolgai és jótéteményei ímé meg vannak írva az Ésaiás prófétának, az Ámós fiának látásában, [és] a Júda és Izráel királyainak könyvében.
33 Meghala pedig Ezékiás az õ atyáival, és eltemeték õt a Dávid fiainak sírjaihoz vivõ feljárón, és mind az egész Júda és Jeruzsálem nagy tisztességet tettek néki az õ halálának idején. És uralkodék Manasse, az õ fia helyette.
33 Tizenkét esztendõs vala Manasse, mikor uralkodni kezdett volt, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt a pogányok útálatosságai szerint, a kiket az Úr az Izráel fiai elõl kiûzött vala.
3 Mert a magaslatokat ismét megépíté, a melyeket Ezékiás az õ atyja [azelõtt] elrontott vala, és oltárokat emele Baálnak, Aserákat is plántála, és tisztelé az ég minden seregeit, és szolgála azoknak.
4 Sõt az Úr házában is építe oltárokat, a melyrõl az Úr azt mondotta volt: Jeruzsálemben lészen az én nevem örökké.
5 És építe oltárokat az ég minden seregeinek, az Úr házának mindkét pitvariban.
6 És fiait átvitte a tûzön a Hinnom fiának völgyében; és az idõnek forgására ügyelt, jövendõmondásokat, varázslásokat és szemfényvesztéseket ûzött, ördöngösöket és jövendõmondókat szerzett, és sok gonoszságot cselekedett az Úr szemei elõtt, hogy õt haragra indítaná.
7 A faragott bálványt, a melyet csináltatott vala, az Úr házában állítá fel, a melyrõl azt mondá az Isten Dávidnak, és az õ fiának, Salamonnak: E házban és Jeruzsálemben, a melyet választottam az Izráel minden nemzetségei közül, helyheztetem az én nevemet mindörökké;
8 És nem ûzöm ki az Izráelt e földrõl, melyet adtam volt a ti atyáitoknak; de csak úgy, ha õk is mind megtartándják, a melyeket nékik Mózes által parancsoltam, minden törvényt, rendeléseket és ítéleteket;
9 De Manasse elcsábítá Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint a pogányok, a kiket az Úr kigyomlált volt az Izráel fiai elõl.
10 És noha megszólította az Úr Manassét és az õ népét; de nem figyelmezének reá.
11 Reájok hozá azért az Úr az Assiriabeli király seregének vezéreit, a kik Manassét megfogták és vasba vervén megkötözék õt két lánczczal, és Babilóniába vivék.
12 Mikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodék az Úrhoz az õ Istenéhez, és teljesen megalázta magát az õ atyáinak Istene elõtt.
13 És könyörögvén hozzá megkegyelmeze néki, és meghallgatván könyörgését, visszahozá õt Jeruzsálembe, az õ országába. Akkor ismeré meg Manasse, hogy az Úr az [igaz] Isten.
14 Ezek után a Dávid városának külsõ kõfalát felépíté Gihontól napnyugat felé a völgyben, a halkapu bemeneteléig; Ofelt is körülvéteté magas [kerítéssel,] és Júdának minden megerõsített városaiba seregvezéreket helyeze.
15 És eltávolítá az idegen isteneket és a bálványt az Úr házából, és minden oltárt, a melyet az Úr házának hegyén és Jeruzsálemben emeltetett, kihányatá azokat a városon kivül.
16 És megépíté az Úr oltárát, és áldozék rajta hálaadó és dicsõítõ áldozatokkal, és megparancsolá Júdának, hogy szolgáljanak az Úrnak, Izráel Istenének.
17 Mindazáltal még akkor a nép áldozik vala a magaslatokon; de csak az Úrnak, az õ Istenének.
18 Manassénak pedig többi dolgai, Istenéhez való könyörgése, a próféták intése, a kik az Úrnak, Izráel Istenének nevében szólának néki, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak dolgai között.
19 Az õ könyörgése pedig, és hogy [az Isten] mint kegyelmezett volt meg néki, s az õ minden bûne és vétke; és a helyek, a melyeken magaslatokat épített volt, s Aserákat és bálványokat állított fel, minekelõtte megalázta volna magát: ímé meg vannak írva a Hózai beszédei között.
20 És meghala Manasse az õ atyáival, és eltemeték õt az õ házában; és uralkodék Amon, az õ fia helyette.
21 Huszonkét esztendõs vala Amon, mikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodék Jeruzsálemben.
22 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, miként az õ atyja Manasse cselekedett volt, mert áldozék Amon mindama bálványoknak, a melyeket az õ atyja Manasse csináltatott, és azoknak szolgál vala.
23 Meg sem alázá magát az Úr elõtt, mint az õ atyja Manasse megalázta magát; hanem még sokasítá Amon a bûnt.
24 Pártot ütének pedig az õ szolgái õ ellene, és õt saját házában megölék.
25 A föld népe pedig levágá mindazokat, a kik Amon király ellen pártot ütének, és királylyá tevé a föld népe Jósiást az õ fiát helyette.
2 Krónika 32-33
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az asszír támadás(A)
32 Mindezek után, amiket Ezékiás hűségesen és helyesen tett, Szanhérib, Asszíria királya megtámadta Júdát. Hadseregével ostrom alá vette Júda megerősített városait, hogy elfoglalja azokat. 2 Amikor Ezékiás látta, hogy Szanhérib azzal a céllal támadt ellene, hogy Jeruzsálemet elfoglalja, 3 tanácskozott a főemberekkel és a hadsereg vezetőivel. Elhatározták, hogy a városon kívül fakadó forrásokat be fogják tömni. A vezetők Ezékiás mellett álltak és támogatták őt. 4 Sokan összegyűltek, és a város környékén minden forrást és patakot betömtek. Azt mondták: „Az asszír sereg nem fog ivóvizet találni, amikor ideér!”
5 Ezékiás felbátorodott, és megerősítette a város védelmét: kijavította a fal réseit, újabb tornyokat épített a falon, sőt, a meglévőn kívül épített egy másik külső falat is. Megerősítette Dávid városának azt a részét, amelyet Millónak neveztek. Készíttetett sok fegyvert és pajzsot is. 6 Vezetőket nevezett ki a várost védő csapatok élére, majd összehívta őket a városkapu előtti térre, és így bátorította őket: „Legyetek erősek és bátrak! 7 Ne féljetek Asszíria királyától, és ne aggódjatok nagy serege miatt, mert Isten, aki a mi oldalunkon van, erősebb, mint az ő katonái! 8 Az ő ereje csak emberi erő, velünk pedig Istenünk, az Örökkévaló van, aki megsegít bennünket és harcol értünk!” Így bátorította Ezékiás, Júda királya a katonáit, akik hittek neki.
9 Szanhérib, Asszíria királya még Lákis városát ostromolta hadseregével, de már elküldte követeit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához és a városban lévő júdaiakhoz 10 ezzel az üzenettel:
„Ezt mondja nektek Szanhérib, Asszíria királya. Ugyan miben bíztok, hogy a városban akartok maradni, amikor megostromolom azt? 11 Ezékiás csak hiteget benneteket, amikor azt mondja: »Az Örökkévaló, a mi Istenünk ki fog szabadítani bennünket Asszíria királyának kezéből!« Arra biztat, hogy maradjatok Jeruzsálemben — pedig ez csapda a számotokra, mert ott fogtok éhen és szomjan meghalni. 12 Vajon nem Ezékiás rombolta le az Örökkévaló oltárait és áldozóhalmait[a] szerte az országban? Vajon nem Ezékiás parancsolta meg Júdának és Jeruzsálemnek, hogy csakis egyetlen oltár előtt borulhattok le Istent imádni, és csak ott égethettek tömjént neki?
13 Nem tudjátok, hogy én és őseim mit tettünk valamennyi idegen királysággal és annak népével? Meg tudták-e szabadítani azoknak a népeknek istenei az én kezemből országaikat? 14 Ugyan melyik isten volt képes kimenteni népét a kezemből azok közül, akiknek országait őseim lerombolták?! Azt hiszitek, majd éppen a ti istenetek lesz képes kimenteni titeket az én kezemből?! 15 Ne hagyjátok hát, hogy Ezékiás félrevezessen és becsapjon benneteket! Ne higgyetek neki, mert olyan isten még nem volt egyetlen országban sem, aki meg tudta volna szabadítani népét az én kezemből, vagy őseim kezéből! Mennyivel kevésbé tud a ti istenetek kiszabadítani titeket az én kezemből!”
16 Még sok más, ehhez hasonló dolgot is mondtak a követek az Örökkévaló ellen és szolgája, Ezékiás ellen. 17 Asszíria királya leveleket is írt Ezékiásnak, és ezekben gyalázta Izráel Istenét, az Örökkévalót. Azt írta: „Ahogyan más népek istenei sem tudták megmenteni népüket kezemből, úgy Ezékiás istene sem fogja kimenteni népét az én kezemből!” 18 A követek hangosan kiabáltak azoknak a jeruzsálemieknek, akik a falakon álltak. Héber nyelven szóltak hozzájuk, hogy megfélemlítsék őket, és zavart keltsenek — hogy azután elfoglalhassák a várost. 19 Úgy beszéltek Jeruzsálem Istenéről, mintha csak az egyik lenne a föld népeinek istenei közül, holott azokat csupán emberkéz alkotta.
20 Emiatt azután Ezékiás király és Ézsaiás próféta, Ámóc fia segítségért kiáltottak és imádkoztak az Örökkévalóhoz, és szavuk feljutott a Mennybe. 21 Az Örökkévaló pedig elküldött egy angyalt, aki megölte az összes parancsnokot, tisztet és kiváló harcost az asszír király táborában. Így hát Asszíria királya megszégyenülve tért haza saját országába. Amikor pedig imádkozni ment istene templomába, ott a saját fiai gyilkolták meg karddal. 22 Az Örökkévaló tehát megszabadította Ezékiást és Jeruzsálem népét Szanhérib asszír király kezéből, és minden más ellenségüktől is, azután pedig békességet adott népének mindenfelől. 23 Ezután sokan hoztak ajándékokat Jeruzsálembe az Örökkévalónak és Ezékiásnak, Júda királyának, akinek híre-neve ettől fogva csak emelkedett minden nép előtt.
Ezékiás betegsége és csodálatos gyógyulása(B)
24 Akkoriban történt, hogy Ezékiás súlyosan megbetegedett, és már közel volt a halálhoz. De akkor imádkozott az Örökkévalóhoz, aki válaszolt, és jelet adott neki.[b] 25 Ezékiás azonban nem viszonozta az Örökkévaló jóságát, hanem büszke lett, emiatt az Örökkévaló megharagudott rá és Júda meg Jeruzsálem népére. 26 Ekkor azonban Ezékiás megalázta magát egész Jeruzsálemmel együtt, és megbánta büszkeségét. Emiatt az Örökkévaló haragja nem sújtott le Júdára, amíg Ezékiás élt.
Ezékiás gazdagsága
27 Ezékiás király nagyon gazdag volt, és mindenki tisztelte. Kincstárakat épített, amelyekben igen sok aranyat, ezüstöt és drágakövet, fűszereket, pajzsokat és sok egyéb drága kincset halmozott fel. 28 Raktárakat is épített a gabona, bor és olívaolaj tárolására, meg istállókat a háziállatoknak és aklokat a juhoknak. 29 Városokat is épített, nagy juhnyájai és marhacsordái voltak, mert Isten igen gazdaggá tette. 30 Ezékiás építette meg azt a vízcsatorna alagutat,[c] amely a felső Gihon-forrás vizét Dávid városának a nyugati részéhez vezette. Ezékiás mindenben sikeresnek bizonyult.
Babilóniai követek jönnek Ezékiáshoz(C)
31 Egyszer azonban a babilóniai főemberek követeket küldtek Ezékiáshoz, hogy kérdezősködjenek a csoda felől, amely Júdában történt. Ekkor Isten hagyta Ezékiást, hogy a saját útján menjen, hogy próbára tegye, és nyilvánvaló legyen, mi van Ezékiás szívében.[d]
Ezékiás halála(D)
32 Ezékiás király egyéb tettei, és mindaz, amit helyesen cselekedett, fel vannak jegyezve Ézsaiás próféta, Ámóc fia látomásainak könyvében és a Júda és Izráel Királyainak Könyvében. 33 Azután meghalt Ezékiás, mint ősei is, és eltemették azon a dombon, ahol Dávid király többi utódai is nyugszanak. Halálakor Júda és Jeruzsálem lakosai mind tisztelettel emlékeztek meg róla. Utána a fia, Manassé követte a trónon.
Manassé, Júda királya(E)
33 Manassé tizenkét éves korában lépett trónra, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. 2 Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonosznak tart. Azoknak a népeknek az utálatos és szörnyű szokásait követte, akiket az Örökkévaló elűzött Izráel népe elől. 3 Újra felépítette azokat a bálványimádásra szolgáló magaslatokat, amelyeket apja, Ezékiás lerombolt. Oltárokat emelt a Baálok tiszteletére, Asera-oszlopokat állított, tisztelte és imádta az ég csillagainak seregét.
4 Még az Örökkévaló Templomában is oltárokat állított fel az idegen istenek tiszteletére! Pedig az Örökkévaló azt mondta a Templomról: „Nevem örökké Jeruzsálemben fog lakni”. 5 Manassé az Örökkévaló Templomának mindkét udvarában oltárokat épített az ég seregének a tiszteletére. 6 Feláldozta saját fiait a bálványoknak: megégette őket a Ben-Hinnóm[e] völgyben. Sokféle okkult dolgot gyakorolt: varázslást, jelmagyarázást, ráolvasást, jövendőmondást, ezenkívül médiumokkal és halottidézőkkel is tanácskozott. Nagyon sok gonosz dolgot művelt, amivel haragra ingerelte az Örökkévalót.
7 Manassé készíttetett egy bálványszobrot is, amelyet Isten házában állított fel. Abban a házban, amelyről Isten azt mondta Dávidnak és a fiának, Salamonnak: „Ebbe a házba és Jeruzsálembe, amelyet én választottam ki Izráel törzsei közül, ide helyezem nevemet örökre. 8 Többé nem mozdítom ki Izráelt erről a földről, amelyet atyáitoknak adtam. De mindez csak akkor lesz így, ha engedelmeskednek mindannak, amit parancsoltam nekik: az egész Törvénynek, rendelkezéseimnek és határozataimnak, amelyeket Mózes által közöltem velük.”
9 Manassé rossz irányba vezette Júda és Jeruzsálem lakóit: súlyosabb gonoszságokat követtek el, mint azok a népek, amelyeket az Örökkévaló kipusztított Izráel népe elől.
10 Az Örökkévaló szólt Manasséhoz és népéhez, de ők nem hallgattak rá, 11 ezért rájuk hozta Asszíria királyának seregét. A sereg vezérei foglyul ejtették Manassét, majd a kezeit bronzláncokkal megkötözték, horgot akasztottak rá, és így hurcolták Babilóniába.
12 Nyomorúságos helyzetében Manassé Istenét, az Örökkévalót kereste, mélyen magalázkodott őseinek Istene előtt, 13 és imádkozott az Örökkévalóhoz. Isten pedig meghallgatta könyörgését, megkönyörült rajta, és ismét visszahelyezte Jeruzsálembe és királyságába. Akkor tudta meg és fogta föl igazán Manassé, hogy az Örökkévaló az Isten.
14 Ezután Manassé felépítette Dávid városának külső kőfalát, amely a Gihon-forrástól nyugatra húzódik a Kidron-patak völgyében, a Hal-kapu felé, és megkerüli az Ofel-dombot.[f] Ezt a falat igen magasra építették. Manassé katonai parancsnokokat helyezett Júda minden megerősített városába.
15 Azután eltávolította az Örökkévaló házából az idegen istenek tiszteletére állított bálványokat, lerombolta az idegen istenek számára emelt oltárokat, amelyeket korábban ő maga épített az Örökkévaló házának hegyén és Jeruzsálem városában — a maradványaikat pedig kihordatta a városból. 16 Azután helyreállította az Örökkévaló oltárát, és hálaáldozatokat és dicsőítő áldozatokat mutatott be rajta az Örökkévalónak. Egész Júda népének megparancsolta, hogy az Örökkévalót, Izráel Istenét tiszteljék és szolgálják. 17 Igaz, a nép még ezután is áldozatokat mutatott be a magaslatokon, de csak Istenének, az Örökkévalónak.
18 Manassé egyéb tettei, imádsága Istenéhez, és a próféták szavai, akik az Örökkévalónak, Izráel Istenének nevében szóltak Manasséhoz — mindezek fel vannak jegyezve Izráel Királyainak Könyvében. 19 Manassé imádsága, és az, ahogyan Isten meghallgatta őt, valamint Manassé összes bűne és hűtlensége, azok a helyek, ahol magaslatokat épített a bálványoknak, ahol Asera-oszlopokat állított fel, meg bálványszobrokat — mielőtt megalázkodott volna — mindezeket feljegyezték a próféták írásaiban[g]. 20 Azután meghalt Manassé, mint ősei is, és eltemették háza kertjében. Utána fia, Ámón követte a trónon.
Ámón, Júda királya(F)
21 Ámón huszonkét éves volt, amikor király lett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben. 22 Apjához, Manasséhoz hasonlóan Ámón is olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonosznak tart. Mindazokat a bálványokat imádta és áldozott azoknak, amelyeket apja készített. 23 De nem alázta meg magát az Örökkévaló előtt, mint ahogyan apja tette, hanem egyre több és több bűnt követett el. 24 Végül a királyi udvarban összeesküvést szőttek ellene, és a saját házában meggyilkolták. 25 Júda lakosai azonban megölték azokat, akik Ámón király ellen összeesküvést készítettek, és a király fiát, Jósiást emelték trónra.
Notas al pie
- 2 Krónika 32:12 az Örökkévaló oltárait és áldozóhalmait A nép valóban áldozott az Örökkévalónak is ezeken az oltárokon országszerte, de ugyanakkor áldozott a bálványoknak is. Az Örökkévaló egyértelműen megtiltotta és rosszallotta ezt a gyakorlatot.
- 2 Krónika 32:24 Ez részletesebben le van írva Ézs 38:1–8-ban.
- 2 Krónika 32:30 vízcsatorna alagutat A Gihon-forrás a városfalon kívül fakadt. Ennek vizét vezette az alagút a városon belülre, a Siloám-víztárolóba. Így a városnak ostrom idején is volt friss vize.
- 2 Krónika 32:31 Lásd 2Kir 20:12–19.
- 2 Krónika 33:6 Ben-Hinnóm Ez a völgy Jeruzsálem mellett húzódik a nyugati és a déli oldalon. Később „Gyehenna” lett a neve.
- 2 Krónika 33:14 Ofel-domb Dávid városának felső, északi része.
- 2 Krónika 33:19 próféták írásaiban Szó szerint: „A Látók Könyvében”. Valószínűleg az ismert ószövetségi prófétákra és írásaikra utal.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center