Abijjá uralkodása^(A)

13 Jeroboám király uralkodásának tizennyolcadik évében lett Abijjá Júda királya, ² aki három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Mikajáhú volt, a gibeai Úriél leánya. Háborúskodás folyt Abijjá és Jeroboám, Izráel királya között. ³ Abijjá 400 000 válogatott harcossal indult az ütközetre, míg Jeroboám 800 000 válogatott vitézzel jött ellene.

⁴ Abijjá kiállt a Cemáraim-hegy csúcsára, amely Efraim hegyvidékén van, és így kiáltott: „Hallgassatok rám Jeroboám és Izráel népe! ⁵ Nem tudjátok, hogy az Örökkévaló, Izráel Istene örökre Dávidnak és leszármazottjainak adta a királyi uralmat — örök szövetsége^[a] által? ⁶ Jeroboám, Nebát fia, aki szolgája volt Salamonnak, Dávid fiának, mégis fellázadt ura ellen! ⁷ Haszontalan és aljas emberek gyűltek köré, és ellene fordultak Roboámnak, Salamon fiának, aki még tapasztalatlan és kezdő volt az uralkodásban, és nem tudott velük szemben határozottan fellépni.

⁸ És most azt képzelitek, hogy legyőzhetitek az Örökkévaló királyságát, amely fölött az uralom Dávid fiainak a kezében van? Abban bíztok, hogy sokan vagytok, és veletek vannak az arany bikaszobrok, amelyeket Jeroboám készített, hogy azok legyenek isteneitek? ⁹ Elűztétek az Örökkévaló papjait, Áron leszármazottjait, igaz? Elzavartátok a lévitákat, és ti választottatok magatoknak papokat, mint az idegen népek! Aki hoz egy bikaborjút és hét kost, azt már pappá szentelitek — akárki legyen is —, hogy azokat a bálványokat szolgálja, akik nem is istenek!

¹⁰ A mi Istenünk azonban maga az Örökkévaló! Mi nem hagytuk el őt. Itt vannak velünk a papok, Áron fiai, akik az Örökkévalót szolgálják — és itt vannak a léviták, hogy segítsék őket! ¹¹ Minden reggel és este bemutatják az égőáldozatokat és az illatáldozatot a füstölőszerekkel, elrendezik a szent kenyereket a színarany asztalon, gondozzák az aranymécseseket, hogy fényesen világítsanak minden este. Igen, mi gondosan megtartjuk az Örökkévaló, a mi Istenünk rendelkezéseit, ti pedig elhagytátok őt! ¹² Lássátok meg, hogy Isten maga van velünk! Ő a mi vezérünk, és papjai velünk vannak, akik trombitálnak, és jelt adnak a csatára ellenetek! Ó Izráel, ne harcolj atyáid Istene, az Örökkévaló ellen, mert nem győzhetsz ellene!”

¹³ Jeroboám azonban serege egyik részét titokban Abijjá serege mögé küldte. Így Abijjá serege, Júda harcosai elől és hátul is ellenséggel néztek szembe. ¹⁴ Amikor észrevették, hogy Jeroboám serege bekerítette őket,^[b] az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért, és a papok megfújták a trombitákat. ¹⁵ Azután egyszerre nagyot kiáltottak — s akkor Isten lesújtott Jeroboámra és Izráel seregére, amelyet így Abijjá és Júda serege legyőzött. ¹⁶ Izráel harcosai elfutottak Júda elől, és Isten Júda kezébe adta őket. ¹⁷ Abijjá és serege nagy győzelmet aratott, Izráelből pedig 500 000 válogatott harcos esett el. ¹⁸ Így Izráel vereséget és megaláztatást szenvedett, Júda serege pedig győzött, mert ők atyáik Istenében, az Örökkévalóban bíztak.

¹⁹ Abijjá és serege üldözte Jeroboámot és seregét, és elfoglalt néhány várost: Bételt, Jesánát és Efravint, a körülöttük lévő falvakkal együtt.

²⁰ Jeroboám nem is tudott többé megerősödni, amíg Abijjá uralkodott. Azután az Örökkévaló lesújtott Jeroboámra, aki meghalt. ²¹ Abijjá hatalma azonban egyre növekedett, tizennégy feleséget vett magának, akiktől 22 fia és 16 leánya született. ²² Abijjá többi tettei és mondásai meg vannak írva Iddó próféta könyvében.

14 Azután meghalt Abijjá, akárcsak ősei. Dávid városában temették el, és utána a fia, Ászá lett a király, akinek az uralma alatt tíz évig nyugalom és békesség honolt az országban.

Ászá, Júda királya^(B)

² Ászá azt tette, amit Istene, az Örökkévaló jónak és helyesnek látott. ³ Lerombolta a magaslatokat és az idegen istenek oltárait, összetörte a bálványoszlopokat, kivágta az Asera-oszopokat. ⁴ Népének, Júdának pedig megparancsolta, hogy az Örökkévalót, őseik Istenét keressék és kövessék, törvényének és parancsainak pedig engedelmeskedjenek. ⁵ Júda összes városaiból eltávolította az idegen istenek magaslatait és tömjénfüst-oltárait. Ászá uralkodása alatt békesség volt országában. ⁶ Az Örökkévaló békességet adott neki és országának, ezért nem viselt háborút, hanem megerősített városokat és várakat épített egész Júdában.

⁷ Azt mondta népének, Júdának: „Építsük ki és erősítsük meg ezeket a városokat és a váraikat! Vegyük körül falakkal és bástyákkal, erősítsük meg a városkapukat! Mivel kerestük az Örökkévalót és követtük őt, miénk az ország. Ő adott nekünk békességet és nyugalmat mindenfelől, mert kerestük őt.” Így hát sikeresen fel is építették mindezeket.

⁸ Ászá seregében Júdából 300 000, Benjáminból 280 000 harcos szolgált. A júdabeliek nagy pajzsot és kopját, a Benjámin törzséből valók kisebb pajzsot és íjat viseltek — valamennyien vitéz és bátor harcosok voltak.

⁹ Ezután az etióp Zerah vezetésével ezerszer ezer főnyi hadsereg támadt Júda ellen, és egészen Márésa városáig nyomultak. Zerah seregében 300 harci szekér is volt. ¹⁰ Ászá is kivonult a seregével, és felállt a két sereg egymással szemben, csatára készen a Cefatá-völgyben, Márésa mellett.

¹¹ Akkor Ászá az Örökkévalóhoz, Istenéhez kiáltott segítségért: „Örökkévaló! Senki sem segíthet rajtunk, egyedül csak te! Neked mindegy, hogy erőset, vagy gyengét segítesz meg — segíts most, Örökkévaló Istenünk! Csak benned bízunk, és a te nevedben megyünk e rettenetes sokaság ellen. Örökkévaló, te vagy Istenünk, ne győzhessen ember ellened!”

¹² Akkor az Örökkévaló lesújtott az etiópiaiak seregére, megverte őket Ászá és Júda serege előtt. Így az etióp sereg megfutamodott, ¹³ Ászá és serege pedig üldözte őket egészen Gerárig. Senkit sem hagytak életben közülük, és rengeteg zsákmányt szereztek. Mindez azért történt, mert az etióp sereg összetört az Örökkévaló és serege előtt. ¹⁴ Ászá és serege elfoglalta és kifosztotta a Gerár környékén lévő városokat is, amelyeket hatalmába kerített az Örökkévalótól való félelem. Innen is nagy zsákmányt szereztek, ¹⁵ majd a környékről rengeteg juhot és tevét hajtottak el, az aklokat pedig lerombolták. Végül visszatértek Jeruzsálembe.

Mária nárdusolaja^(A)

12 Hat nappal a Páska ünnep előtt Jézus Betániában meglátogatta Lázárt, akit korábban feltámasztott a halálból. ² Vacsorát készítettek neki, amelyet Márta szolgált fel, és Lázár is ott volt az asztalnál Jézussal együtt. ³ Vacsora közben Mária előhozott egy igen drága illatszert, amely valódi nárdusolajból készült. Az egészet^[a] ráöntötte Jézus lábára, s a házat betöltötte a nárdusolaj illata. Azután Mária a saját hajával törölte meg Jézus lábait.

⁴ Ezt látva, Iskáriótes Júdás — az egyik tanítvány, aki arra készült, hogy Jézust elárulja — megjegyezte: ⁵ „Ezt a drága illatszert inkább el kellett volna adni háromszáz ezüstpénzért, a pénzt meg a szegényeknek adhattuk volna!” ⁶ De ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt. Ugyanis Júdásra volt bízva a tanítványok közös pénze, és ő gyakran lopkodott belőle.

⁷ Jézus így válaszolt neki: „Hagyd békén Máriát! Jót tette, hogy ezt az illatszert a mai napig megőrizte, s most arra használta fel, hogy előkészítsen a temetésemre! ⁸ Szegények mindig lesznek a közeletekben,^[b] de én nem leszek mindig veletek.”

A főpapok Lázárt is meg akarják ölni

⁹ Az ünnepre összegyűlt tömeg között elterjedt a híre, hogy Jézus Betániában van, ezért sokan odamentek. De nemcsak őt szerették volna látni, hanem Lázárt is, akit Jézus feltámasztott a halálból. ¹⁰ Emiatt azután a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is meg fogják ölni. ¹¹ Ugyanis a júdeaiak közül sokan Lázár miatt mentek Betániába és hittek Jézusban.

Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe^(B)

¹² Másnap, amikor az ünnepre érkező tömeg meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, ¹³ eléje mentek, pálmaágakat lengettek, és ezt kiáltották:

¹⁴ Jézus talált egy szamarat, felült rá, és azon vonult be a városba, éppen úgy, ahogy az Írás mondja:

¹⁶ Tanítványai akkor még nem értették ezt. De később, amikor Jézus megdicsőült, eszükbe jutott, hogy pontosan az történt vele, amit az Írások mondtak róla.

¹⁷ Amikor Jézus kihívta Lázárt a sírból és feltámasztotta a halottak közül, igen sokan szemtanúi voltak ennek. Ezek azután másoknak is elmondták, hogy mi történt. ¹⁸ Ezért nagy tömeg gyűlt össze, hogy Jézust lássák, mert hallották, hogy ő tette ezt a csodát. ¹⁹ A farizeusok pedig ezt mondták egymásnak: „Látjátok! Hiába minden erőfeszítésünk, az egész nép mégis őt követi!”

A búzaszem példázata

²⁰ A páska ünnepére igen sokan jöttek Jeruzsálembe imádkozni, és voltak közöttük görögök is. ²¹ Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából származott, és megkérték: „Uram, szeretnénk látni Jézust!” Fülöp szólt Andrásnak, ²² azután mindketten odamentek Jézushoz, és szóltak neki.

²³ Jézus így válaszolt: „Eljött az idő, hogy az Emberfia megdicsőüljön. ²⁴ Igazán mondom nektek: a búzamagot el kell vetni a földbe, hogy ott elhaljon, azután majd felnő, és gazdag termést hoz. Ha viszont nem hal el, akkor csak egymaga marad.

²⁵ Aki ragaszkodik^[f] a lelkéhez, vagyis az életéhez, az el fogja veszíteni. Aki pedig kész feladni a lelkét, vagyis az életét ezen a világon, az megtartja azt az örök életre. ²⁶ Aki nekem szolgál, engem kövessen! Akkor, ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is velem. Aki pedig engem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”