2 Sámuel 11
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Dávid és Betsabé bűne
11 Ezután történt, hogy tavasszal, amikor a királyok általában hadjáratra indulnak, Dávid elküldte Jóábot és a többi hadvezérét, hogy egész Izráel seregével együtt támadják meg az ammoniakat. A hadsereg el is vonult, legyőzték az ammoniak seregét, majd ostromolni kezdték a fővárost, Rabbát.
Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. 2 Történt egy este, hogy Dávid fölkelt fekhelyéről, és éppen a palotája tetején[a] sétált. Az egyik szomszédos háznál meglátott egy igen szép termetű asszonyt, aki éppen fürdött. 3 Dávid elküldte egyik szolgáját, hogy járjon utána, ki lehet az asszony. Így tudta meg, hogy Betsabénak hívják, Eliám leánya, a hettita Úriás[b] felesége.
4 Akkor Dávid elküldött valakit, és magához hívatta Betsabét, aki éppen akkor fejezte be a megtisztulás szertartását. Ezután Dávid együtt hált Betsabéval, majd az asszony visszatért a saját házához. 5 Egy idő múlva Betsabé észrevette, hogy gyermeket vár, és ezt megüzente Dávidnak is.
Dávid leplezni próbálja bűnét
6 Ekkor Dávid követet küldött Jóábhoz, ezzel az üzenettel: „Küldd hozzám a hettita Úriást!”
Jóáb tehát visszaküldte Úriást Dávidhoz. 7 Amikor Úriás megérkezett, Dávid megkérdezte tőle, hogy van Jóáb és a serege, érdeklődött a hadakozás felől, 8 majd hazaküldte Úriást: „Menj haza, pihend ki magad!”[c] — mondta neki.
Miután Úriás elment, Dávid még ajándékot is küldött utána: válogatott ételeket. 9 Azonban Úriás nem ment haza, hanem a királyi palota bejáratát őrző katonák között aludt, a kapun kívül.
10 Ezt jelentették Dávidnak, aki ekkor ismét magához hívatta Úriást, és megkérdezte tőle: „Hiszen hosszú útról tértél haza, miért nem mentél a házadhoz?”
11 Úriás így felelt a királynak: „Királyom, az Örökkévaló Szövetségládája, meg Izráel és Júda serege sátorokban lakik a harcmezőn, és vezérem, Jóáb, meg uram harcosai a nyílt mezőn táboroznak —, hogy mehetnék én akkor haza, hogy egyek-igyak és a feleségemmel háljak? Életedre mondom, soha nem tennék ilyet!”
12 „Jól van, maradj még egy napot, azután holnap térj vissza a sereghez!” — mondta Dávid.
Így Úriás még egy napig Jeruzsálemben maradt.
13 Dávid ismét magához hívatta, és megvendégelte, sőt leitatta Úriást. Együtt ettek-ittak, de azon az éjjelen Úriás megint a király szolgái között aludt, és nem ment haza.
Dávid meggyilkoltatja Úriást
14 Másnap reggel Dávid levelet írt Jóábnak, amelyet Úriással küldött el neki. 15 A levélben ez állt: „Jóáb, állítsd Úriást a csatában az első vonalba, ahol a leghevesebb a harc! Azután hagyjátok magára, hogy az ellenség ölje meg.”
16 Amikor Úriás visszatért Jóábhoz, még tartott a város ostroma. Jóáb — miután Dávid levelét megkapta — arra a helyre állította Úriást, ahol az ellenség legerősebb harcosai voltak. 17 Rabbá városának védői kijöttek a városból, és összecsaptak Jóáb katonáival. Néhányan Dávid vitézei közül is elestek a harcban, többek között a hettita Úriás is.
18 Ezután Jóáb jelentést küldött Dávidnak az egyik katonája által. 19 A hírvivőnek ezt mondta: „Számolj be a királynak az ostrom állásáról és a csatáról. 20 Ha pedig a király megharagudna, és ezt kérdezné: »Miért mentetek harc közben olyan közel a várfalhoz? Nem tudtátok, hogy onnan nyilakat lőhetnek rátok? 21 Nem emlékeztek rá, hogy így halt meg Tébec ostroma közben Abimelek, Jerubbaál[d] fia is?! Egy asszony dobott a fejére malomkövet a várfalról![e] Minek mentetek olyan közel?« Ha tehát a király ilyesmit kérdezne, akkor ezt mondd neki: »Uram, meghalt a csatában szolgád, a hettita Úriás is.«”
22 A hírvivő elment, és jelentette Dávidnak, amit Jóáb üzent: 23 „Az ammoniak kijöttek a városukból, és megtámadtak bennünket. Előbb ők voltak az erősebbek, azután visszaszorítottuk őket egészen a város kapujáig. 24 Ott azonban a védők nyílzáport zúdítottak ránk a falakról, és néhányat közülünk halálra sebeztek. Szolgád, a hettita Úriás is meghalt.”
25 Dávid ezt válaszolta a hírvivőnek: „Ezt üzenem Jóábnak: »Ne bánkódj emiatt, mert harc közben mindig vannak áldozatok. Fokozzátok a támadást Rabbá ellen, és győzni fogtok!« Így bátorítsd Jóábot a nevemben.”
Dávid feleségül veszi Betsabét
26 Amikor Betsabé megtudta, hogy a férje, Úriás meghalt a csatában, elsiratta és meggyászolta. 27 A gyász ideje után Dávid elküldte szolgáit, hogy Betsabét költöztessék a palotájába, majd feleségül vette az asszonyt. Betsabé azután fiút szült Dávidnak.
De amit Dávid tett, azt az Örökkévaló rossznak tartotta.
Footnotes
- 2 Sámuel 11:2 palotája tetején Az ókori kelet házainak általában lapos teteje volt, amelyet úgy használtak, mint ma egy tetőteraszt.
- 2 Sámuel 11:3 Úriás Dávid legkiválóbb 37 vitéze közé tartozott. Lásd 2Sám 23:39.
- 2 Sámuel 11:8 pihend ki magad Szó szerint: „Mosd meg a lábad!”
- 2 Sámuel 11:21 Jerubbaál Az ókori görög fordítás (LXX) szerint. A masszoréta héber szövegben: „Jerubbeset”. Lásd a Szójegyzékben Meribbaal alatt és Bír 6:32; 7:1.
- 2 Sámuel 11:21 Egy… várfalról Lásd Bír 9:52–53.
2 Sámuel 12:1-24
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Nátán próféta szembesíti Dávidot a saját bűnével
12 Ezután az Örökkévaló Dávidhoz küldte Nátán prófétát, aki a következő történetet mondta el a királynak: „Volt egy városban egy gazdag ember, meg egy szegény. 2 A gazdagnak sok nyája és csordája volt, 3 a szegénynek meg csak egyetlen kis nőstény báránykája, amelyet maga vett. Ezt a báránykát a szegény ember nagyon megszerette, s a gyermekeivel együtt nevelte. Saját ételével etette, poharából itatta, s az ölében altatta el, mintha csak a leánya lett volna.
4 Történt egyszer, hogy a gazdag emberhez utas érkezett, akit a házigazda meg akart vendégelni. Azonban sajnált a vendég kedvéért a saját állatai közül egyet is levágni, inkább a szegény embertől vette el annak egyetlen bárányát, és abból készített ételt vendégének.”
5 Ennek hallatán Dávid nagyon felháborodott a gazdag ember viselkedése miatt. Ezt mondta Nátánnak: „Esküszöm az Örökkévalóra, hogy halál fia, aki ezt tette! 6 Négyszer annyit kell adjon az elvett bárány helyett, mivel ilyet tett, és nem könyörült azon a szegény emberen!”
7 „Te vagy az az ember, Dávid!” — mondta ekkor Nátán.
Azután így folytatta: „Ezt mondja neked az Örökkévaló, Izráel Istene: »Dávid, én kentelek fel Izráel királyává, én szabadítottalak meg Saul kezéből. 8 Neked adtam Saul házát[a] és asszonyait, királlyá tettelek egész Izráel és Júda fölött — de ha ez kevés lett volna, ezen felül még sok minden mást is neked adtam volna. 9 Miért hogy az Örökkévalót[b] semmibe vetted, és elkövetted ezt a gonoszságot? Fegyverrel gyilkoltad meg a hettita Úriást, hogy feleségét elvedd tőle, és a saját feleségeddé tedd. Bizony, az ammoniak fegyverével te magad gyilkoltad meg Úriást! 10 Emiatt a saját családodban is egymást követik a fegyveres gyilkosságok — s ennek nem lesz vége! Így lesz, mert semmibe vettél azzal, hogy a hettita Úriástól elvetted a feleségét, hogy a te feleséged legyen!«”
11 „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Meglátod, hogy a saját családodból hozok rád súlyos csapásokat! Elveszem tőled feleségeidet, és másnak adom őket, hogy velük háljon — mégpedig mindenki szeme láttára. 12 Te titokban háltál más feleségével, de én egész Izráel szeme láttára büntetlek meg téged!«”
13 Dávid ekkor így válaszolt Nátánnak: „Igen, vétkeztem az Örökkévaló ellen!”
„Az Örökkévaló elengedte ezt a bűnödet, nem kell meghalnod[c] — mondta Nátán —, 14 de a kisfiad, akit Betsabé szült neked, bizony meg fog halni, mivel ezzel a tetteddel gyalázatot hoztál[d] az Örökkévalóra.”
15 Ezután Nátán hazament.
Dávid és Betsabé első fia meghal
Az Örökkévaló pedig csapással sújtotta a gyermeket, akit Úriás felesége szült Dávidnak, s a gyermek súlyosan megbetegedett. 16 Dávid ezekben a napokban böjtölt, szüntelenül könyörgött Istennek a gyermekért, és a földön feküdt egész éjjel. 17 A királyi udvar főemberei megpróbálták rábeszélni, hogy keljen föl a földről, és egyen valamit, de hiába. Dávid nem akart fölkelni, és hét napon keresztül nem akart velük együtt enni. 18 A hetedik napon azután meghalt a gyermek. De szolgái nem merték Dávidnak megmondani, mert azt gondolták: „Lám, amíg élt a gyermek, hiába biztattuk, nem hallgatott ránk! Hogyan mondjuk meg neki, hogy meghalt a fia? Még valami kárt tesz magában!”
19 Dávid azonban észrevette, hogy a szolgák egymás között suttognak, és ebből megértette, hogy a kisgyermek meghalt. Azután megkérdezte: „Ugye, meghalt a gyermek?”
„Igen, Urunk, meghalt” — felelték a szolgák.
20 Ekkor Dávid fölkelt a földről, megfürdött, rendbe szedte magát, ruhát váltott, és az Örökkévaló házába ment, hogy imádja őt. Majd hazament, kérte a szolgákat, hogy hozzanak neki valami ételt, és véget vetett a böjtnek.
21 A szolgák megkérdezték: „Urunk, hogy lehet az, hogy amíg élt a gyermek, böjtöltél és sírtál, most meg, amikor meghalt, fölkeltél, és abbahagytad a böjtöt?”
22 „Amíg a gyermek élt — válaszolta Dávid —, böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam, ki tudja, talán az Örökkévaló megkönyörül rajtam, és a fiam életben marad. 23 De most, miután meghalt, miért böjtöljek tovább? Hiszen nem hozhatom vissza! Egy nap majd én megyek hozzá, de ő már nem jön vissza hozzám.”
Salamon születése
24 Ezután Dávid megvigasztalta a feleségét, Betsabét, és vele hált. Betsabé ismét fiút szült Dávidnak, és a gyermeket elnevezték Salamonnak. Az Örökkévaló szerette Salamont,
Read full chapterFootnotes
- 2 Sámuel 12:8 Saul házát Nem a lakóépületről van szó, hanem Saul családjáról, egész birodalmáról, minden vagyonáról, stb.
- 2 Sámuel 12:9 Örökkévalót Itt az ókori görög fordítást (LXX) követtük. A masszoréta héber szövegben ez olvasható: „Az Örökkévaló szavát…”.
- 2 Sámuel 12:13 meghalnod A Törvény szerint a házasságtörés és a gyilkosság bűne miatt Dávidnak halállal kellett volna bűnhődnie.
- 2 Sámuel 12:14 gyalázatot hoztál Az ókori görög fordítás (LXX) egyik kézirata és az egyik qumráni tekercs szerint. A masszoréta héber szöveg itt nehezen érthető.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center