2 Sámuel 3
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
3 Ezek után hosszas háborúskodás folyt Saul és Dávid hívei között. Ennek során Dávid egyre erősödött, a Saul tábora pedig egyre fogyatkozott.
Dávidnak Hebronban született fiai
2 Mialatt Dávid Hebronban uralkodott, fiai születtek.
Elsőszülöttje Amnón volt, a jezréeli Ahinóam fia.
3 Második fiát Kileábnak hívták, akit Abigail szült. (Abigail a kármeli Nábál özvegye volt, mielőtt Dávidhoz ment feleségül.)
Harmadik fia Absolon, akinek anyja, Maaká, Gesúr királyának, Talmajnak leánya volt.
4 Negyedik fia, Adónijja, akinek anyját Haggitnak hívták.
Ötödik fiát, Sefatját, Abitál szülte Dávidnak.
5 Hatodik fia, Jitreám, akinek anyja, Egla, szintén Dávid felesége volt.
Tehát ez a hat fia született Dávidnak hebróni uralkodása alatt.
Abner átpártol Dávidhoz
6 Mialatt folyt a háborúskodás Saul hívei és Dávid pártja között, Abner egyre nagyobb befolyásra tett szert Saul hívei között.
7 Korábban Saulnak volt egy Ricpá nevű ágyasa, Ajjá leánya. Egyszer Esbaal szemére vetette Abnernak: „Miért háltál együtt apám ágyasával, Ricpával?”
8 Emiatt Abner nagyon megsértődött, és haragosan így válaszolt: „Hát áruló vagyok én,[a] hogy így beszélsz velem?! Mindeddig hűségesen szolgáltam apád, Saul pártját és rokonait! Nem szolgáltattalak ki Dávidnak, te meg szemrehányást teszel nekem egy asszony miatt? 9-10 Tudod, hogy az Örökkévaló megesküdött Dávidnak, hogy elveszi a királyságot Saultól és a családjától, és Dávidnak adja. Megesküdött, hogy Dávid fog királyként uralkodni egész Izráel és Júda fölött Dántól Beérsebáig.[b] Isten engem úgy segítsen, hogy én ezt most véghez is viszem!” 11 Esbaal erre nem mert semmit szólni, mert félt Abnertől.
12 Ezután Abner követeket küldött Dávidhoz, hogy mondják meg neki Abner nevében: „Kié ez az ország? Köss velem szövetséget, és segítségedre leszek, hogy egész Izráelt uralmad alá hajtsam!”
13 Dávid így válaszolt a követek útján: „Jól van, szövetséget kötök veled, de egy feltétellel: addig ne jöjj hozzám, amíg Mikált, Saul leányát magaddal nem hozod.”
14 Ezután Dávid követeket küldött Esbaalhoz, Saul fiához, ezzel az üzenettel: „Küldd vissza a feleségemet, Mikált, akiért 100 filiszteust öltem meg!”[c]
15 Esbaal elküldte az embereit, hogy vegyék el Paltiéltől, Lais fiától Mikált. 16 Mikál férje, Paltiél sírva kísérte Mikált Bahúrim városáig, de onnan Abner visszaküldte, s akkor Paltiél hazament.
17 Abner tanácskozott Izráel vezető embereivel, és azt mondta nekik: „Már eddig is azt akartátok, hogy Dávid legyen a királyotok, nem így van? 18 Most itt az alkalmas idő! Tegyétek királyotokká, hiszen az Örökkévaló mondta róla: »Szolgám, Dávid által szabadítom meg népemet, Izráelt a filiszteusok hatalmából és az összes többi ellenségüktől is.«” 19 Hasonlóképpen beszélt Abner Benjámin törzsének vezetőivel is.
Azután elment Dávidhoz Hebronba, és elmondta neki, amiben Izráel vezetőivel és Benjámin vezetőivel megegyeztek. 20 Húsz férfi kíséretével érkezett Abner Dávidhoz, aki vendégül látta őket.
21 Ezután Abner ezt mondta Dávidnak: „Uram, Királyom, akkor most elindulok, és egész Izráelt összegyűjtöm ide, hogy szövetséget kössenek veled. Azután szíved kívánsága szerint az egész nép és az egész ország királya leszel.”
Dávid békességben elbocsátotta Abnert, ő pedig elindult.
Jóáb meggyilkolja Abnert
22 Alighogy Abner elment, megérkezett Jóáb, aki egy portyázásról tért vissza Dávid csapatával és nagy zsákmánnyal. Ekkor Abner már nem volt Hebronban, mert Dávid békességgel elbocsátotta. 23 Jóáb csak ekkor tudta meg, hogy Abner nem sokkal azelőtt a királynál járt, aki békében elengedte.
24 Ezt hallva Jóáb a királyhoz sietett, és szemrehányást tett neki: „Mit tettél? Abner itt járt, és te futni hagytad?! 25 Hiszen ismered őt! Tudod, hogy csak azért jött ide, hogy becsapjon, kikémlelje a csapataidat, és mindent, amit teszel!”
26 Azután Jóáb otthagyta a királyt, és követeket küldött Abner után, hogy hívják vissza. Erről azonban Dávid nem tudott semmit.
Jóáb küldöttei a Szirá-kútnál érték utol Abnert, aki visszatért velük Hebronba. 27 Jóáb már várta a város kapujánál, és mikor Abner odaért, félrehívta, mintha titokban akarna mondani valamit. Akkor azonban hirtelen leszúrta a gyanútlan Abnert, aki azonnal meghalt. Így állt rajta bosszút azért, mert korábban Abner megölte Aszáélt, Jóáb testvérét.
Dávid elsiratja Abnert
28 Amikor ezt Dávid megtudta, kijelentette: „Az Örökkévaló a tanú rá, hogy én és a népem teljesen ártatlanok vagyunk Abner, Nér fia meggyilkolásában! 29 A gyilkosság bűne Jóábot terheli és a családját. Soha ki ne fogyjon Jóáb egész családjából a beteg[d], a nyomorék, aki harcban esik el, és aki éhezik!”
30 Jóáb és testvére, Abisaj azért gyilkolta meg Abnert, mert bosszút akartak állni rajta a testvérükért, Aszáélért, akit Abner harc közben ölt meg a gibeoni csatában.
31 Dávid megparancsolta Jóábnak és a seregének, hogy mindenki szaggassa meg ruháját, és öltsön zsákruhát — így fejezzék ki gyászukat Abner halála miatt. A király és emberei mind részt vettek Abner temetésén, 32 és valamennyien hangosan megsiratták. Abnert Hebronban temették el.
33 Dávid ezt a siratóéneket énekelte akkor:
„Jaj, Abner! Miért kellett úgy meghalnod,
mint egy gyalázatos bűnözőnek?
34 Hiszen kezed nem volt megkötözve,
lábad sem volt bilincsbe verve!
Álnoksággal öltek meg téged a gonoszok!”
Ekkor az egész nép hangosan zokogott, úgy siratták Abnert.
35 A temetés után az emberek Dávidot étellel kínálták, de ő visszautasította, és megesküdött: „Isten engem úgy segítsen, hogy nem eszem[e] egy falatot sem napnyugta előtt!” 36 Ennek híre ment a nép között, és mindenki helyeselte — mint Dávid tetteit általában. 37 Ebből értette meg Izráel egész népe azon a napon, hogy Dávid nem volt részes Abner meggyilkolásában.
38 Ezután Dávid azt mondta szolgáinak: „Bizony, ma egy nagy fejedelem, Izráel egyik vezetője esett el! 39 Bár felkent király vagyok, de erőtlen. Cerúja fiai[f] erőszakosabbak nálam! Az Örökkévaló fizessen meg annak, aki gonoszul cselekszik — úgy, ahogy megérdemli!”
Footnotes
- 2 Sámuel 3:8 Hát… én Szó szerint: „A júdai kutyák feje/vezetője vagyok én?”
- 2 Sámuel 3:9 Dántól Beérsebáig Ez a kifejezés az ország földrajzi szélső pontjaira utal, vagyis: „az egész ország területén”.
- 2 Sámuel 3:14 akiért… meg Vagy: „… akiért 100 filiszteus halálával fizettem!” Lásd 1Sám 18:20–30; 25:44.
- 2 Sámuel 3:29 beteg Szó szerint: „aki folyásos betegségben és rosszindulatú bőrbetegségben szenved”. Az ilyen betegség miatt az illető tisztátalannak számított.
- 2 Sámuel 3:35 nem eszem Ezzel a böjttel akart nagyobb nyomatékot adni gyászának, és annak, hogy nem részes Abner halálában.
- 2 Sámuel 3:39 Cerúja fiai Vagyis: Jóáb, és a testvére, Abisaj — akik Dávid hadvezérei voltak.
2 Samuel 3
New King James Version
Joab Kills Abner
3 Now there was a long (A)war between the house of Saul and the house of David. But David grew stronger and stronger, and the house of Saul grew weaker and weaker.
Sons of David
2 Sons were born (B)to David in Hebron: His firstborn was Amnon (C)by Ahinoam the Jezreelitess; 3 his second, [a]Chileab, by Abigail the widow of Nabal the Carmelite; the third, (D)Absalom the son of Maacah, the daughter of Talmai, king (E)of Geshur; 4 the fourth, (F)Adonijah the son of Haggith; the fifth, Shephatiah the son of Abital; 5 and the sixth, Ithream, by David’s wife Eglah. These were born to David in Hebron.
Abner Joins Forces with David
6 Now it was so, while there was war between the house of Saul and the house of David, that Abner was strengthening his hold on the house of Saul.
7 And Saul had a concubine, whose name was (G)Rizpah, the daughter of Aiah. So Ishbosheth said to Abner, “Why have you (H)gone in to my father’s concubine?”
8 Then Abner became very angry at the words of Ishbosheth, and said, “Am I (I)a dog’s head that belongs to Judah? Today I show loyalty to the house of Saul your father, to his brothers, and to his friends, and have not delivered you into the hand of David; and you charge me today with a fault concerning this woman? 9 (J)May God do so to Abner, and more also, if I do not do for David (K)as the Lord has sworn to him— 10 to transfer the kingdom from the [b]house of Saul, and set up the throne of David over Israel and over Judah, (L)from Dan to Beersheba.” 11 And he could not answer Abner another word, because he feared him.
12 Then Abner sent messengers on his behalf to David, saying, “Whose is the land?” saying also, “Make your covenant with me, and indeed my hand shall be with you to bring all Israel to you.”
13 And David said, “Good, I will make a covenant with you. But one thing I require of you: (M)you shall not see my face unless you first bring (N)Michal, Saul’s daughter, when you come to see my face.” 14 So David sent messengers to (O)Ishbosheth, Saul’s son, saying, “Give me my wife Michal, whom I betrothed to myself (P)for a hundred foreskins of the Philistines.” 15 And Ishbosheth sent and took her from her husband, from [c]Paltiel the son of Laish. 16 Then her husband went along with her to (Q)Bahurim, [d]weeping behind her. So Abner said to him, “Go, return!” And he returned.
17 Now Abner had communicated with the elders of Israel, saying, “In time past you were seeking for David to be king over you. 18 Now then, do it! (R)For the Lord has spoken of David, saying, ‘By the hand of My servant David, [e]I will save My people Israel from the hand of the Philistines and the hand of all their enemies.’ ” 19 And Abner also spoke in the hearing of (S)Benjamin. Then Abner also went to speak in the hearing of David in Hebron all that seemed good to Israel and the whole house of Benjamin.
20 So Abner and twenty men with him came to David at Hebron. And David made a feast for Abner and the men who were with him. 21 Then Abner said to David, “I will arise and go, and (T)gather all Israel to my lord the king, that they may make a covenant with you, and that you may (U)reign over all that your heart desires.” So David sent Abner away, and he went in peace.
Joab Murders Abner
22 At that moment the servants of David and Joab came from a raid and brought much [f]spoil with them. But Abner was not with David in Hebron, for he had sent him away, and he had gone in peace. 23 When Joab and all the troops that were with him had come, they told Joab, saying, “Abner the son of Ner came to the king, and he sent him away, and he has gone in peace.” 24 Then Joab came to the king and said, “What have you done? Look, Abner came to you; why is it that you sent him away, and he has already gone? 25 Surely you realize that Abner the son of Ner came to deceive you, to know (V)your going out and your coming in, and to know all that you are doing.”
26 And when Joab had gone from David’s presence, he sent messengers after Abner, who brought him back from the well of Sirah. But David did not know it. 27 Now when Abner had returned to Hebron, Joab (W)took him aside in the gate to speak with him privately, and there [g]stabbed him (X)in the stomach, so that he died for the blood of (Y)Asahel his brother.
28 Afterward, when David heard it, he said, “My kingdom and I are [h]guiltless before the Lord forever of the blood of Abner the son of Ner. 29 (Z)Let it rest on the head of Joab and on all his father’s house; and let there never fail to be in the [i]house of Joab one (AA)who has a discharge or is a leper, who leans on a staff or falls by the sword, or who lacks bread.” 30 So Joab and Abishai his brother killed Abner, because he had killed their brother (AB)Asahel at Gibeon in the battle.
David’s Mourning for Abner
31 Then David said to Joab and to all the people who were with him, (AC)“Tear your clothes, (AD)gird yourselves with sackcloth, and mourn for Abner.” And King David followed the coffin. 32 So they buried Abner in Hebron; and the king lifted up his voice and wept at the grave of Abner, and all the people wept. 33 And the king sang a lament over Abner and said:
“Should Abner die as a (AE)fool dies?
34 Your hands were not bound
Nor your feet put into fetters;
As a man falls before wicked men, so you fell.”
Then all the people wept over him again.
35 And when all the people came (AF)to persuade David to eat food while it was still day, David took an oath, saying, (AG)“God do so to me, and more also, if I taste bread or anything else (AH)till the sun goes down!” 36 Now all the people took note of it, and it pleased them, since whatever the king did pleased all the people. 37 For all the people and all Israel understood that day that it had not been the king’s intent to kill Abner the son of Ner. 38 Then the king said to his servants, “Do you not know that a prince and a great man has fallen this day in Israel? 39 And I am weak today, though anointed king; and these men, the sons of Zeruiah, (AI)are too harsh for me. (AJ)The Lord shall repay the evildoer according to his wickedness.”
Footnotes
- 2 Samuel 3:3 Daniel, 1 Chr. 3:1
- 2 Samuel 3:10 family
- 2 Samuel 3:15 Palti, 1 Sam. 25:44
- 2 Samuel 3:16 Lit. going and weeping
- 2 Samuel 3:18 So with many Heb. mss., LXX, Syr., Tg.; MT he
- 2 Samuel 3:22 booty
- 2 Samuel 3:27 Lit. struck
- 2 Samuel 3:28 innocent
- 2 Samuel 3:29 family
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
Scripture taken from the New King James Version®. Copyright © 1982 by Thomas Nelson. Used by permission. All rights reserved.
