David Anointed King Over Judah

In the course of time, David inquired(A) of the Lord. “Shall I go up to one of the towns of Judah?” he asked.

The Lord said, “Go up.”

David asked, “Where shall I go?”

“To Hebron,”(B) the Lord answered.

So David went up there with his two wives,(C) Ahinoam of Jezreel and Abigail,(D) the widow of Nabal of Carmel. David also took the men who were with him,(E) each with his family, and they settled in Hebron(F) and its towns. Then the men of Judah came to Hebron,(G) and there they anointed(H) David king over the tribe of Judah.

When David was told that it was the men from Jabesh Gilead(I) who had buried Saul, he sent messengers to them to say to them, “The Lord bless(J) you for showing this kindness to Saul your master by burying him. May the Lord now show you kindness and faithfulness,(K) and I too will show you the same favor because you have done this. Now then, be strong(L) and brave, for Saul your master is dead, and the people of Judah have anointed me king over them.”

War Between the Houses of David and Saul(M)

Meanwhile, Abner(N) son of Ner, the commander of Saul’s army, had taken Ish-Bosheth(O) son of Saul and brought him over to Mahanaim.(P) He made him king over Gilead,(Q) Ashuri(R) and Jezreel, and also over Ephraim, Benjamin and all Israel.(S)

10 Ish-Bosheth son of Saul was forty years old when he became king over Israel, and he reigned two years. The tribe of Judah, however, remained loyal to David. 11 The length of time David was king in Hebron over Judah was seven years and six months.(T)

12 Abner son of Ner, together with the men of Ish-Bosheth son of Saul, left Mahanaim and went to Gibeon.(U) 13 Joab(V) son of Zeruiah and David’s men went out and met them at the pool of Gibeon. One group sat down on one side of the pool and one group on the other side.

14 Then Abner said to Joab, “Let’s have some of the young men get up and fight hand to hand in front of us.”

“All right, let them do it,” Joab said.

15 So they stood up and were counted off—twelve men for Benjamin and Ish-Bosheth son of Saul, and twelve for David. 16 Then each man grabbed his opponent by the head and thrust his dagger(W) into his opponent’s side, and they fell down together. So that place in Gibeon was called Helkath Hazzurim.[a]

17 The battle that day was very fierce, and Abner and the Israelites were defeated(X) by David’s men.(Y)

18 The three sons of Zeruiah(Z) were there: Joab,(AA) Abishai(AB) and Asahel.(AC) Now Asahel was as fleet-footed as a wild gazelle.(AD) 19 He chased Abner, turning neither to the right nor to the left as he pursued him. 20 Abner looked behind him and asked, “Is that you, Asahel?”

“It is,” he answered.

21 Then Abner said to him, “Turn aside to the right or to the left; take on one of the young men and strip him of his weapons.” But Asahel would not stop chasing him.

22 Again Abner warned Asahel, “Stop chasing me! Why should I strike you down? How could I look your brother Joab in the face?”(AE)

23 But Asahel refused to give up the pursuit; so Abner thrust the butt of his spear into Asahel’s stomach,(AF) and the spear came out through his back. He fell there and died on the spot. And every man stopped when he came to the place where Asahel had fallen and died.(AG)

24 But Joab and Abishai pursued Abner, and as the sun was setting, they came to the hill of Ammah, near Giah on the way to the wasteland of Gibeon. 25 Then the men of Benjamin rallied behind Abner. They formed themselves into a group and took their stand on top of a hill.

26 Abner called out to Joab, “Must the sword devour(AH) forever? Don’t you realize that this will end in bitterness? How long before you order your men to stop pursuing their fellow Israelites?”

27 Joab answered, “As surely as God lives, if you had not spoken, the men would have continued pursuing them until morning.”

28 So Joab(AI) blew the trumpet,(AJ) and all the troops came to a halt; they no longer pursued Israel, nor did they fight anymore.

29 All that night Abner and his men marched through the Arabah.(AK) They crossed the Jordan, continued through the morning hours[b] and came to Mahanaim.(AL)

30 Then Joab stopped pursuing Abner and assembled the whole army. Besides Asahel, nineteen of David’s men were found missing. 31 But David’s men had killed three hundred and sixty Benjamites who were with Abner. 32 They took Asahel and buried him in his father’s tomb(AM) at Bethlehem. Then Joab and his men marched all night and arrived at Hebron by daybreak.

Footnotes

  1. 2 Samuel 2:16 Helkath Hazzurim means field of daggers or field of hostilities.
  2. 2 Samuel 2:29 See Septuagint; the meaning of the Hebrew for this phrase is uncertain.

Dávid Júda királya lesz

Ezután Dávid megkérdezte az Örökkévalót: „Áthelyezzem-e a szállásomat Júda valamelyik városába?”

„Igen!” — válaszolta az Örökkévaló.

Dávid tovább kérdezett: „Melyikbe?”

„Hebronba” — felelte az Örökkévaló.

Így hát Dávid két feleségével együtt Hebronba költözött. Egyik felesége a jezréeli Ahinóam volt, a másik pedig Abigail, aki korábban a kármeli Nábál özvegye volt. Ugyancsak Hebronban, illetve a környező falvakban telepedtek le Dávid emberei is — mindenki a maga családjával.

Júda törzsének vezetői eljöttek Dávidhoz. Ezután Dávidot királlyá kenték a szent olajjal Júda népe fölött.

Később Dávid megtudta, hogy a jábes-gileádi férfiak temették el Sault. Követeket küldött hát hozzájuk ezzel az üzenettel: „Áldjon meg benneteket az Örökkévaló, hogy ilyen hűséges szeretettel voltatok uratok, Saul iránt, és eltemettétek a holttestét! Az Örökkévaló is hűséges szeretettel bánjon veletek, és én magam is így leszek irántatok, mivel ezt tettétek. Most hát legyetek erősek és bátrak! Uratok, Saul meghalt, de Júda népe királlyá kent engem, hogy uralkodjam fölöttük.”

Esbaalt Izráel királyává teszik

Abner, Nér fia, Saul hadvezére azonban Esbaal,[a] Saul fia mellé állt. Mahanáimba vitte, ahol Esbaalt királlyá tették, hogy uralkodjon Izráel[b] fölött. Uralma kiterjedt Gileád és Jezréel vidékére, valamint Ásér, Efraim és Benjámin törzsére. 10 Esbaal 40 éves volt, amikor Izráel királyává tették, és 2 évig uralkodott. Dávidot csak Júda népe fogadta el királyának, 11 és így uralkodott Hebronban 7 évig és 6 hónapig.

Testvérviszály Izráel és Júda között

12 Történt egyszer, hogy Abner, Nér fia vezetésével egy csapat katona kivonult Mahanaimból Gibeonba. Ők valamennyien Esbaal katonái voltak. 13 Ugyanakkor Dávid harcosai is kivonultak Jóáb, Cerúja fia vezetésével. A két csapat a gibeoni víztározó tónál találkozott, és a parton leültek. Az egyik csapat az egyik oldalon, a másik pedig a tó túloldalán telepedett le.

14 Abner átkiabált Jóábnak: „Álljanak ki néhányan tőletek is, meg tőlünk is, és párviadalban mérkőzzenek meg előttünk egymással!”

Jóáb ezt felelte: „Jól van, álljanak ki!”

15 Mindkét csapatból kiválasztottak 12-12 harcost, hogy párviadalban küzdjenek meg egymással. Esbaal emberei közül ez a 12 férfi mind Benjámin törzséből származott. 16 Amint elkezdődött a viadal, mindegyik harcos megragadta ellenfelének a haját, és kardját annak oldalába döfte. Így mind a ketten egyszerre haltak meg. Ettől kezdve azt a helyet Gibeonban így nevezik: „Kardok mezeje”.

17 Ezután a két csapat között igen heves harc alakult ki, amelyben Dávid katonái fölülkerekedtek, és Abner meg az izráeliek csapata megfutamodott. 18 Dávid csapatában harcolt Cerújá három fia: Jóáb, Abisaj és Aszáél is. Ez utóbbi igen gyorslábú volt, úgy futott, mint a gazella, 19 és üldözőbe vette Abnert. Kitartóan futott utána, és Abner nem tudta lerázni magáról. 20 Abner menekülés közben hátraszólt: „Te vagy az, Aszáél?”

„Igen, én vagyok!” — felelte ő.

21 Abner azonban meg akarta kímélni Aszáélt, és rákiáltott: „Ne engem üldözz, keress valaki mást, akinek könnyen elzsákmányolhatod a fegyvereit!” De Aszáél csak nem hagyta abba Abner üldözését.

22 „Ne kergess tovább, különben meg kell öljelek! Hogy kerüljek azután a bátyád, Jóáb szeme elé?” — mondta Abner.

23 De Aszáél csak nem tágított. Ekkor Abner ellene fordult, és úgy keresztülszúrta a lándzsájával, hogy Aszáél nyomban meg is halt. Akik arra jöttek, mind megálltak Aszáél holtteste mellett.

24 Jóáb és Abisaj[c] tovább üldözte Abnert. Már lement a nap, mikor az Amma-dombhoz értek, amely Giahtól keletre emelkedik, a Gibeon-puszta felé vezető út mellett. 25 Abner és csapata — a Benjámin törzséből való harcosok — megálltak a domb tetején, és zárt alakzatban védekeztek.

26 Akkor Abner odakiáltott Jóábnak: „Meddig gyilkoljuk még egymást? Nem tudod, hogy milyen szomorú vége lesz ennek? Szólj már az embereidnek, hogy ne üldözzék a testvéreiket tovább!”

27 Jóáb így felelt: „Istenemre mondom, ha most nem szóltál volna, katonáim holnap reggelig üldözték volna testvéreiket!” 28 Ekkor Jóáb a sófárral jelt adott a katonáinak, hogy fejezzék be a harcot. Meg is álltak azonnal, és nem üldözték az izráelieket.

29 Ezután Abner és maradék csapata egész éjjel menetelt. Átkeltek a Jordán völgyén, majd a folyón is, és a következő délben érkeztek meg Mahanáimba.

30 Miután Jóáb abbahagyta Abner üldözését, összegyűjtötte csapatát. Mikor összeszámolták a veszteségeiket, látták, hogy Aszáélen kívül még 19 harcos hiányzott közülük. 31 A harcban Dávid katonái 360 férfit öltek meg Abner csapatából, akik mind Benjámin törzséből valók voltak. 32 Aszáél holttestét Betlehemben temették el, apja sírkamrájában.

Jóáb és katonái is egész éjjel meneteltek, és másnap hajnalban érkeztek meg Hebronba.

Footnotes

  1. 2 Sámuel 2:8 Esbaal Ez a név szerepel az 1Krón 8:33 és 9:39-ben és az ókori görög fordításban (LXX). A masszoréta héber szövegben ezen a helyen az „Isbóset” név található. Lásd a Szójegyzékben „Meribbaal” alatt.
  2. 2 Sámuel 2:9 Izráel Dávid a történet idején még csak Júda királya volt. A többi törzs fölött Esbaal uralkodott: ezt a királyságot nevezték „Izráelnek”. Később Dávid fokozatosan kiterjesztette uralmát az összes törzsre és az egész országra.
  3. 2 Sámuel 2:24 Jóáb és Abisaj Ők Aszáél testvérei voltak.