7  És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tûz szálla le az égbõl, és megemészté az egészen égõáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsõsége betölté a házat,

² Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába; mert az Úr dicsõsége betölté az Úr házát.

³ És az Izráel fiai mindnyájan látták, a mikor alászálla a tûz és az Úr dicsõsége a házra, és arczczal leborulának a föld felé a padlózatra, s imádák és tisztelék az Urat, hogy jó és az õ kegyelme mindörökké való!

⁴ A király pedig és az egész nép áldoznak vala áldozatokat az Úr elõtt.

⁵ Áldozék Salamon király áldozatot huszonkétezer ökörrel és százhúszezer juhval; és [ekképen] szentelék fel az Úr házát a király és az egész nép.

⁶ A papok pedig foglalatosok valának az õ tisztökben; a Léviták is az Úrnak [minden] zengõ szerszámaival, a melyeket Dávid király készíttetett, hogy az Urat dícsérnék (mert örökkévaló az õ irgalmassága) a Dávid dicséretivel [mely] kezökbe [adatott;] a papok pedig trombitálának velök szemben, míg az egész Izráel ott álla.

⁷ És felszentelé Salamon a középsõ pitvart, a mely az Úrnak háza elõtt vala; mert ott szerze égõáldozatokat és hálaadóáldozatok kövéreit; mert a rézoltárra, a melyet Salamon készíttete, nem fér vala az égõáldozat, az ételáldozat és a [hálaadóáldozat] kövére.

⁸ És Salamon ünnepet szerze ebben az idõben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, nagy gyülekezet, mely összegyülekezék Hámáttól fogva az Égyiptom patakáig.

⁹ A nyolczadik napon pedig gyülekezést tartának, mert az oltár felszentelését hét napon át végezték és az ünnepet is hét napon.

¹⁰ A hetedik hónapnak huszonharmadik napján elbocsátá a népet sátoraikba, vígan és megelégedve mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr Dáviddal, Salamonnal és az õ népével Izráellel.

¹¹ És Salamon bevégezé az Úr házát és a királyi palotát, s mindazt, a mit magában elhatározott Salamon, hogy megcsinál az Úr házában és a maga házában; szerencsésen bevégezé.

¹² Megjelenék pedig az Úr Salamonnak azon éjjel, s monda néki: Meghallgattam a te könyörgésedet, és e helyet magamnak áldozat házául választottam.

¹³ Ímé, a mikor az eget bezárandom, hogy ne legyen esõ; és a mikor parancsolok a sáskának, hogy a földet megemészsze; vagy a mikor döghalált bocsátandok az én népemre:

¹⁴ És megalázza magát az én népem, a mely nevemrõl neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az õ bûnös életmódjával: én is meghallgatom õket a mennybõl, megbocsátom bûneiket, és megszabadítom földjüket.

¹⁵ Most már az én szemeim nyitva lesznek, és füleim figyelmesek lesznek e helyen a könyörgésre.

¹⁶ Most választottam és megszenteltem e házat, hogy az én nevem abban legyen mindörökké, és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor.

¹⁷ És ha te elõttem járándasz, a mint járt Dávid, a te atyád, úgy cselekedvén mindenekben, a mint neked megparancsoltam, s az én rendelésimet és ítéletimet megtartándod:

¹⁸ Megerõsítem a te birodalmad trónját, a mint megigértem volt Dávidnak, a te atyádnak, mondván: Nem vétetik el a [te nemzetségedbõl való] férfiú az Izráel királyiszékibõl.

¹⁹ De hogyha ti elszakadtok, s rendelésimet és parancsaimat, a melyeket elõtökbe adtam, elhagyjátok, s elmenvén, idegen isteneknek szolgálandotok és azok elõtt meghajoltok:

²⁰ Kiszaggatom õket az én földembõl, a melyet adtam volt nékik: és ezt a házat, a melyet az én nevemnek szenteltem, orczám elõl elvetem; tanulságul és példabeszédül adom õket minden nemzetségnek.

²¹ És ezen a házon, a mely felséges vala, minden elmenõ álmélkodni fog, és azt mondja: Miért cselekedett így az Úr ezzel az országgal és ezzel a házzal?

²² És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, a ki õket kihozta volt Égyiptom földébõl, és idegen istenekhez hajlottak, azokat imádták és azoknak szolgáltak; azért hozta reájok mind e veszedelmet.

8  Lõn pedig húsz esztendõ mulva, a mi alatt Salamon megépíté az Úr házát és a maga palotáját:

² Azokat a városokat, a melyeket Hirám adott Salamonnak, megépíté Salamon, és Izráel fiait telepíté oda.

³ Azután elméne Salamon Hámát-Sobába és azt hatalmába keríté.

⁴ És megépíté Tádmort a pusztában, és minden kincstartó városokat, a melyeket Hámátban épített.

⁵ Annakfelette mind a felsõ, mind az alsó Bethoront megépíté s megerõsített városokká [tette] kõfalakkal, kapukkal és zárokkal.

⁶ És Baalátot, s a tárházak minden városait, a melyek Salamonéi valának, a szekereknek és a lovagoknak minden városait; és mindent, a mihez Salamonnak kedve volt, megépíté Jeruzsálemben, a Libánuson és az õ egész birodalmának földén.

⁷ Mindazt a népet, a mely megmaradt a Hitteusok közül, az Emoreusok, Perizeusok, Hivveusok és a Jebuzeusok közül, a kik nem az Izráel közül valók;

⁸ Hanem azoknak fiai közül, a kik azon a földön õ utánok maradtak volt, a kiket az Izráel fiai ki nem irthattak, azokat Salamon adófizetõkké tevé mind e mai napig.

⁹ De az Izráel fiai közül Salamon senkit nem tett szolgává az õ külsõ dolgaiban; mert ezek hadakozó férfiak voltak, és az õ hadnagyinak vezérei, s szekereinek és lovagjainak vezérei.

¹⁰ Azok, a Salamon király seregeinek vezérei, kétszázötvenen valának, a kik uralkodnak vala a népen.

¹¹ És felviteté Salamon a Faraó leányát a Dávid városából a házba, a melyet néki épített vala; mert ezt mondá: Nem lakhatik az én feleségem az Izráel királyának, Dávidnak házában; mert szentséges [hely] az, mivel az Úr ládája abba vitetett.

¹² Akkor égõáldozatokat áldozék Salamon az Úrnak az Úr oltárán, a melyet rakatott vala a tornácz elõtt;

¹³ Naponként áldozának azon, Mózes parancsolatja szerint, szombatnapokon, a hónapok elsõ napjain, és évenként a fõünnepeken háromszor; [tudniillik] a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátorok ünnepén.

¹⁴ És elrendelé az õ atyjának, Dávidnak rendelése szerint a papok tisztét az õ szolgálatjokban, a Lévitákat is az õ tisztök szerint, hogy dícsérnék [az Istent] és szolgálnának a papok mellett naponként; az ajtónállókat is, az õ csoportjaik szerint minden kapuhoz, mert így volt az Isten emberének, Dávidnak parancsolatja.

¹⁵ És nem tértek el a király parancsolatjától, [a melyet parancsolt vala] a papoknak és Lévitáknak minden dolog és a kincsek felõl.

¹⁶ [Ilyen módon] bevégzõdött Salamonnak minden munkája azon naptól, a mikor az Úr házának alapját letették, annak befejezéséig, a mikor immár az Úr háza elkészült.

¹⁷ Azután elméne Salamon Esiongáberbe és Elótba, a mely a tenger partján, Edom földén volt.

¹⁸ És külde Hirám az õ szolgái által néki hajókat és szolgákat, a kik a tengeren jártasok valának, a kik menének a Salamon szolgáival együtt Ofirba, honnan négyszázötven tálentom aranyat hozának és vivék Salamon királynak.

9  A Séba királynéasszonya pedig hallván Salamon hírét, eljöve, hogy megkisértse Salamont nehéz kérdésekkel, Jeruzsálembe, igen nagy sereggel és tevékkel, a melyek hoznak vala fûszereket, igen sok aranyat és drágaköveket; és Salamonhoz méne, és beszélt vele mindenekrõl, a melyek szívén voltak.

² És Salamon megfelelt minden beszédeire, mert semmi sem volt Salamon elõl elrejtve, a melyet meg nem mondhatott volna néki.

³ És mikor látta Séba királynéasszonya Salamon bölcseségét és a házat, a melyet épített vala;

⁴ És az õ asztalának étkeit, szolgáinak lakását és hivatalnokainak állását és öltözékeiket, pohárnokait s azoknak öltözékeit, és az õ áldozatát, a melylyel az Úrnak házában áldozott: a lélekzete is elállott.

⁵ És monda a királynak: Mind igaz volt, a mit hallottam volt az én lakóföldemben a te dolgaidról és bölcseségedrõl;

⁶ De hinni sem akartam azoknak beszédeit, míg én magam el nem jöttem és szemeimmel nem láttam. És ímé nékem a felét sem beszélték el a te bölcseséged nagyságának; felülmúltad a hírt, a melyet hallottam.

⁷ Boldogok a te embereid és boldogok ezek a te szolgáid, a kik szüntelen udvarlanak néked, hogy hallhatják a te bölcseségedet!

⁸ Legyen az Úr, a te Istened áldott, a ki téged annyira szeretett, hogy az õ székébe helyezett, hogy lennél az Úrnak, a te Istenednek királya; mivel a te Istened szerette Izráelt, hogy megerõsítse õt mindörökké, azért tett téged királylyá felettök, hogy szolgáltass ítéletet és igazságot.

⁹ És ada a királynak százhúsz tálentom aranyat és felette sok fûszerszámot és drágaköveket. Nem is volt [több] olyan fûszerszám, mint a milyet Séba királynéasszonya ada Salamon királynak.

¹⁰ És Hirám szolgái is és Salamon szolgái is, a kik hoztak vala aranyat Ofirból; hoztak ébenfát és drágaköveket is.

¹¹ És csinála a király az ébenfából lépcsõket az Úr házába és a király házába, s cziterákat és lantokat az éneklõknek. Ezekhez hasonlókat nem láttak azelõtt Júda országában.

¹² Salamon király pedig ada a Séba királynéasszonyának mindent, a mit csak kivánt és kért tõle, azonkivül, a mit õ a királynak hozott. Azután megtére és méne az õ földébe mind õ, mind az õ szolgái.

¹³ Vala pedig mértéke az aranynak, a mely esztendõnként bejõ vala Salamonnak, hatszázhatvanhat tálentom arany,

¹⁴ Azonkivül, [a mit] hoznak vala a kalmárok és kereskedõk; de még Arábia minden királyai és annak a földnek fejedelmei és hoznak vala aranyat és ezüstöt Salamonnak.

¹⁵ És csináltata Salamon király kétszáz paizst vert aranyból, mindenik paizsra hatszáz vert arany siklus ment fel.

¹⁶ Háromszáz kerek paizst is vert aranyból; mindenik paizsra háromszáz arany siklus megy vala, a melyeket a király helyeztete a Libánon erdejének házába.

¹⁷ És csináltatott a király egy nagy királyiszéket elefántcsontból, és beboríttatá azt finom aranynyal.

¹⁸ Hat lépcsõje volt a széknek, és arany zsámolya a székhez erõsítve, és támaszai valának mindkét felõl az ülés mellett, és két oroszlán állott a karok mellett.

¹⁹ És tizenkét oroszlán áll vala ott a hat lépcsõn mindkét felõl. Senki soha olyant nem csinált egyetlen országban sem.

²⁰ És Salamon királynak összes ivóedényei aranyból valának; a Libánon erdõ házának is összes edényei tiszta aranyból valának; nem vala az ezüstnek semmi becse a Salamon idejében;

²¹ Mert hajói voltak a királynak, a melyek Társisba jártak a Hirám szolgáival együtt. Minden három esztendõben egyszer menének a hajók Társisba, honnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoznak vala.

²² És felülmúlta Salamon király e földnek minden királyait gazdagságban és bölcseségben.

²³ És e földnek minden királyai kivánnak vala szembe lenni Salamonnal, hogy hallhatnák az õ bölcseségét, a melyet Isten adott vala az õ szívébe.

²⁴ És azok mindnyájan ajándékot visznek vala néki, arany és ezüst edényeket, ruhákat, fegyvert, fûszerszámokat, lovakat és öszvéreket esztendõnként.

²⁵ És Salamonnak négyezer lóistállói, szekerei és tizenkétezer lovagjai valának, a kiket helyheztete a szekerek városaiba és a király mellé Jeruzsálemben.

²⁶ És uralkodó vala minden király felett az [Eufrátes] folyóvíztõl a Filiszteusok földéig és az Égyiptom határáig.

²⁷ És a király Jeruzsálemben olyanná tevé az ezüstöt, mint a köveket, és a czédrusfákat úgy elszaporítá, mint a vad fügefákat, a melyek nevekednek a mezõségen bõséggel.

²⁸ Hordnak vala pedig Salamonnak lovakat Égyiptomból és minden országból.

²⁹ Salamonnak egyéb dolgai, úgy az elsõk, mint az utolsók, avagy nem írattak-é meg a Nátán próféta könyvében, és a Silóbeli Ahija prófécziájában, és Jehdó prófétának Jeroboám ellen, a Nébát fia ellen [írt] látásaiban?

³⁰ És uralkodék Salamon Jeruzsálemben az egész Izráel felett negyven esztendeig.

³¹ És elaluvék Salamon az õ atyáival egyetemben, és eltemeték õt az õ atyjának, Dávidnak városában, és uralkodék helyette az õ fia, Roboám.

11  Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az õ testvérének, Márthának falujából.

² Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.

³ Küldének azért a testvérek õ hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.

⁴ Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsõségére való, hogy dicsõíttessék általa az Istennek Fia.

⁵ Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nõtestvérét, és Lázárt.

⁶ Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.

⁷ Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.

⁸ Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?

⁹ Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.

¹⁰ De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.

¹¹ Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem õt.

¹² Mondának azért az õ tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.

¹³ Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de õk azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.

¹⁴ Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.

¹⁵ És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el õ hozzá!

¹⁶ Monda azért Tamás, a ki Kettõsnek mondatik, az õ tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.

¹⁷ Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.

¹⁸ Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;

¹⁹ És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják õket az õ testvérök felõl.

²⁰ Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jõ, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.

²¹ Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

²² De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentõl, megadja néked az Isten.

²³ Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.

²⁴ Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.

²⁵ Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;

²⁶ És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

²⁷ Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendõ vala.

²⁸ És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az õ testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.

²⁹ Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.

Read full chapter