Jósiás király Páska ünnepet tart^(A)

35 Jósiás király Páska ünnepet tartott az Örökkévalónak Jeruzsálemben. Az első hónap tizennegyedik napján levágták a páskabárányt. ² A király a papokat szolgálatba állította, és arra buzdította őket, hogy végezzék a feladatukat az Örökkévaló házában.

³ A lévitáknak, akik Izráel népét tanították, és az Örökkévaló szolgálatára voltak szentelve, ezt mondta: „Helyezzétek a Szövetségládáját a Templomba, amelyet Salamon, Dávid fia, Izráel királya épített! Többé nem kell azt a vállaitokon hordoznotok. Most már szolgáljatok Isteneteknek, az Örökkévalónak, és népének, Izráelnek.

⁴ Készüljetek fel a szolgálatra családjaitok és szolgálati beosztásotok szerint, annak megfelelően, ahogyan azt Dávid, Izráel királya és a fia, Salamon király megszabta a számotokra! ⁵ Álljatok fel a szent helyen csoportokban, hogy testvéreiteket, Izráel népének nemzetségeit szolgálhassátok. Minden egyes nemzetséget a léviták egy-egy csoportja szolgálja.

⁶ Azután vágjátok le a páskabárányt, szenteljétek meg magatokat, készítsétek el a páskavacsorát az Örökkévaló szavai szerint, ahogyan azt Mózesnek meghagyta!”

⁷ Jósiás király saját vagyonából ajándékozott az ünnepre összegyűlt népnek 30 000 bárányt és kecskegidát, hogy ezeket vágják le áldozatul a Páska ünnepére. Ezen felül még 3 000 bikát is ajándékozott nekik. ⁸ Hasonlóképpen a király főemberei is ajándékoztak állatokat a népnek, a papoknak és a lévitáknak. Hilkijjá, Zekarjáhú és Jehiél, akik Isten házának vezetői voltak, szintén ajándékoztak 2 600 páskabárányt és 300 bikát a papoknak. ⁹ Kónanjáhú és testvérei, Semajáhú és Netanél, azután Hasabjáhú, Jeiél és Józábád a léviták vezetői voltak. Ők is adtak a lévitáknak 5 000 páskabárányt és 500 bikát.

¹⁰ Amikor mindent előkészítettek a Páska ünnepére, a papok és a léviták mindannyian a helyükre álltak — ahogyan a király rendelte. ¹¹ Azután levágták a páskabárányt, amelynek vérét a léviták a papoknak adták, akik a vért az oltárra hintették. A léviták megnyúzták a páskabárányt. ¹² Az égőáldozatra szánt állatokat elkülönítették, és a nemzetségeknek adták, hogy ők vigyék oda, és ajánlják fel az Örökkévalónak — úgy, ahogyan Mózes Törvényében elő van írva. Hasonlóképpen jártak el a bikákkal is.

¹³ A léviták megsütötték a páskabárányt, a szent ajándékul adott állatok húsát pedig megfőzték fazekakban, üstökben és más edényekben az előírás szerint. Amikor ezekkel elkészültek, kiosztották a népnek. ¹⁴ Miután ezzel végeztek, a léviták elkészítették a páskabárányt a saját számukra és a papoknak is. A papok, Áron leszármazottjai ugyanis késő éjjelig el voltak foglalva az áldozatokkal: az égőáldozatok és az egyéb áldozati állatok zsíros részeinek az oltáron való elégetésével. Ezért készítették el a léviták a papok számára is a páskabárányt.

¹⁵ Az énekesek is a helyükön álltak, és végezték a szolgálatukat — ahogyan Dávid király, Ászáf, Hémán és Jedútún, a király mellett szolgáló próféta elrendelte. A kapuőrök is a maguk helyén álltak, mindegyik a maga kapujánál. Nem kellett elhagyniuk a helyüket az ünnep miatt, mert testvéreik, a léviták elkészítették számukra is a páskát.

¹⁶ Ezen a napon minden szertartást elvégeztek az Örökkévaló tiszteletére: megtartották a Páska ünnepét és az Örökkévaló oltárán bemutatták az égőáldozatokat — ahogyan Jósiás király elrendelte. ¹⁷ Így tartották meg a Páska ünnepét és hét napon át a Kovásztalan Kenyerek ünnepét azok, akik Izráel népéből feljöttek Jeruzsálembe. ¹⁸ Sámuel próféta ideje óta nem tartottak Izráelben ehhez hasonló Páska ünnepet. Izráel királyai közül senki sem tartott olyan ünnepet, amilyet Jósiás király a papokkal, lévitákkal, Jeruzsálem lakosaival és azokkal együtt, akik Júdából és Izráelből feljöttek az ünnepre. ¹⁹ Ezt a Páska ünnepet Jósiás király uralkodásának tizennyolcadik évében tartották.

Jósiás halála^(B)

²⁰ Miután Jósiás így helyreállította a Templomot, Nékó, Egyiptom királya hadsereget vezetett Karkemis városa ellen, amely az Eufrátesz folyó mellett fekszik. Jósiás király azonban seregével kivonult Nékó ellen. ²¹ Akkor Nékó követeket küldött Jósiáshoz ezzel az üzenettel:

„Júda királya, neked semmi közöd ehhez a hadjárathoz! Most nem ellened jöttem, hanem egy másik uralkodó ellen, akivel hadban állok. Isten azt parancsolta, hogy siessek, ezért ne állj az utamba, és ne ellenkezz Istennel, aki velem van, mert különben elpusztít téged!”

²² Jósiás azonban nem tért ki Nékó útjából, hanem elhatározta, hogy harcolni fog ellene. Ezért más ruhát vett fel, hogy ne ismerjék fel a csatában. Nem hallgatott Nékó szavára, amely valóban Istentől származott, hanem a Meggidó-síkságon megütközött Nékó seregével. ²³ Csata közben az íjászok nyila eltalálta Jósiás királyt, aki szólt a szolgájának: „Vigyél ki innen, mert súlyosan megsebesültem!”

²⁴ Akkor a szolgái levették a királyt a harci szekeréről, és egy másik kocsin Jeruzsálembe vitték. Jósiás ebbe a sebesülésébe bele is halt Jeruzsálemben, ahol eltemették őseinek sírboltjába. Egész Júda és Jeruzsálem népe meggyászolta. ²⁵ Jeremiás siratóéneket szerzett Jósiás halálára. Akik siratóéneket szoktak énekelni, mind a mai napig megemlékeznek énekeikben Jósiásról. Ez szokássá lett Izráelben. Ezeket az énekeket fel is jegyezték a Siratóénekek Könyvébe.

^26-27 Jósiás király egyéb tetteit, amelyeket az Örökkévaló Törvénye szerint vitt végbe, kezdettől végig feljegyezték Izráel és Júda Királyainak Könyvében.