Az asszír támadás^(A)

32 Mindezek után, amiket Ezékiás hűségesen és helyesen tett, Szanhérib, Asszíria királya megtámadta Júdát. Hadseregével ostrom alá vette Júda megerősített városait, hogy elfoglalja azokat. ² Amikor Ezékiás látta, hogy Szanhérib azzal a céllal támadt ellene, hogy Jeruzsálemet elfoglalja, ³ tanácskozott a főemberekkel és a hadsereg vezetőivel. Elhatározták, hogy a városon kívül fakadó forrásokat be fogják tömni. A vezetők Ezékiás mellett álltak és támogatták őt. ⁴ Sokan összegyűltek, és a város környékén minden forrást és patakot betömtek. Azt mondták: „Az asszír sereg nem fog ivóvizet találni, amikor ideér!”

⁵ Ezékiás felbátorodott, és megerősítette a város védelmét: kijavította a fal réseit, újabb tornyokat épített a falon, sőt, a meglévőn kívül épített egy másik külső falat is. Megerősítette Dávid városának azt a részét, amelyet Millónak neveztek. Készíttetett sok fegyvert és pajzsot is. ⁶ Vezetőket nevezett ki a várost védő csapatok élére, majd összehívta őket a városkapu előtti térre, és így bátorította őket: „Legyetek erősek és bátrak! ⁷ Ne féljetek Asszíria királyától, és ne aggódjatok nagy serege miatt, mert Isten, aki a mi oldalunkon van, erősebb, mint az ő katonái! ⁸ Az ő ereje csak emberi erő, velünk pedig Istenünk, az Örökkévaló van, aki megsegít bennünket és harcol értünk!” Így bátorította Ezékiás, Júda királya a katonáit, akik hittek neki.

⁹ Szanhérib, Asszíria királya még Lákis városát ostromolta hadseregével, de már elküldte követeit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához és a városban lévő júdaiakhoz ¹⁰ ezzel az üzenettel:

„Ezt mondja nektek Szanhérib, Asszíria királya. Ugyan miben bíztok, hogy a városban akartok maradni, amikor megostromolom azt? ¹¹ Ezékiás csak hiteget benneteket, amikor azt mondja: »Az Örökkévaló, a mi Istenünk ki fog szabadítani bennünket Asszíria királyának kezéből!« Arra biztat, hogy maradjatok Jeruzsálemben — pedig ez csapda a számotokra, mert ott fogtok éhen és szomjan meghalni. ¹² Vajon nem Ezékiás rombolta le az Örökkévaló oltárait és áldozóhalmait^[a] szerte az országban? Vajon nem Ezékiás parancsolta meg Júdának és Jeruzsálemnek, hogy csakis egyetlen oltár előtt borulhattok le Istent imádni, és csak ott égethettek tömjént neki?

¹³ Nem tudjátok, hogy én és őseim mit tettünk valamennyi idegen királysággal és annak népével? Meg tudták-e szabadítani azoknak a népeknek istenei az én kezemből országaikat? ¹⁴ Ugyan melyik isten volt képes kimenteni népét a kezemből azok közül, akiknek országait őseim lerombolták?! Azt hiszitek, majd éppen a ti istenetek lesz képes kimenteni titeket az én kezemből?! ¹⁵ Ne hagyjátok hát, hogy Ezékiás félrevezessen és becsapjon benneteket! Ne higgyetek neki, mert olyan isten még nem volt egyetlen országban sem, aki meg tudta volna szabadítani népét az én kezemből, vagy őseim kezéből! Mennyivel kevésbé tud a ti istenetek kiszabadítani titeket az én kezemből!”

¹⁶ Még sok más, ehhez hasonló dolgot is mondtak a követek az Örökkévaló ellen és szolgája, Ezékiás ellen. ¹⁷ Asszíria királya leveleket is írt Ezékiásnak, és ezekben gyalázta Izráel Istenét, az Örökkévalót. Azt írta: „Ahogyan más népek istenei sem tudták megmenteni népüket kezemből, úgy Ezékiás istene sem fogja kimenteni népét az én kezemből!” ¹⁸ A követek hangosan kiabáltak azoknak a jeruzsálemieknek, akik a falakon álltak. Héber nyelven szóltak hozzájuk, hogy megfélemlítsék őket, és zavart keltsenek — hogy azután elfoglalhassák a várost. ¹⁹ Úgy beszéltek Jeruzsálem Istenéről, mintha csak az egyik lenne a föld népeinek istenei közül, holott azokat csupán emberkéz alkotta.

²⁰ Emiatt azután Ezékiás király és Ézsaiás próféta, Ámóc fia segítségért kiáltottak és imádkoztak az Örökkévalóhoz, és szavuk feljutott a Mennybe. ²¹ Az Örökkévaló pedig elküldött egy angyalt, aki megölte az összes parancsnokot, tisztet és kiváló harcost az asszír király táborában. Így hát Asszíria királya megszégyenülve tért haza saját országába. Amikor pedig imádkozni ment istene templomába, ott a saját fiai gyilkolták meg karddal. ²² Az Örökkévaló tehát megszabadította Ezékiást és Jeruzsálem népét Szanhérib asszír király kezéből, és minden más ellenségüktől is, azután pedig békességet adott népének mindenfelől. ²³ Ezután sokan hoztak ajándékokat Jeruzsálembe az Örökkévalónak és Ezékiásnak, Júda királyának, akinek híre-neve ettől fogva csak emelkedett minden nép előtt.

Ezékiás betegsége és csodálatos gyógyulása^(B)

²⁴ Akkoriban történt, hogy Ezékiás súlyosan megbetegedett, és már közel volt a halálhoz. De akkor imádkozott az Örökkévalóhoz, aki válaszolt, és jelet adott neki.^{[b] 25} Ezékiás azonban nem viszonozta az Örökkévaló jóságát, hanem büszke lett, emiatt az Örökkévaló megharagudott rá és Júda meg Jeruzsálem népére. ²⁶ Ekkor azonban Ezékiás megalázta magát egész Jeruzsálemmel együtt, és megbánta büszkeségét. Emiatt az Örökkévaló haragja nem sújtott le Júdára, amíg Ezékiás élt.

Ezékiás gazdagsága

²⁷ Ezékiás király nagyon gazdag volt, és mindenki tisztelte. Kincstárakat épített, amelyekben igen sok aranyat, ezüstöt és drágakövet, fűszereket, pajzsokat és sok egyéb drága kincset halmozott fel. ²⁸ Raktárakat is épített a gabona, bor és olívaolaj tárolására, meg istállókat a háziállatoknak és aklokat a juhoknak. ²⁹ Városokat is épített, nagy juhnyájai és marhacsordái voltak, mert Isten igen gazdaggá tette. ³⁰ Ezékiás építette meg azt a vízcsatorna alagutat,^[c] amely a felső Gihon-forrás vizét Dávid városának a nyugati részéhez vezette. Ezékiás mindenben sikeresnek bizonyult.

Babilóniai követek jönnek Ezékiáshoz^(C)

³¹ Egyszer azonban a babilóniai főemberek követeket küldtek Ezékiáshoz, hogy kérdezősködjenek a csoda felől, amely Júdában történt. Ekkor Isten hagyta Ezékiást, hogy a saját útján menjen, hogy próbára tegye, és nyilvánvaló legyen, mi van Ezékiás szívében.^[d]

Ezékiás halála^(D)

³² Ezékiás király egyéb tettei, és mindaz, amit helyesen cselekedett, fel vannak jegyezve Ézsaiás próféta, Ámóc fia látomásainak könyvében és a Júda és Izráel Királyainak Könyvében. ³³ Azután meghalt Ezékiás, mint ősei is, és eltemették azon a dombon, ahol Dávid király többi utódai is nyugszanak. Halálakor Júda és Jeruzsálem lakosai mind tisztelettel emlékeztek meg róla. Utána a fia, Manassé követte a trónon.

Asszíria királya Jeruzsálem ellen támad^(A)

36 Ezékiás király uralkodásának tizennegyedik évében történtek ezek.

Szanhérib,^[a] Asszíria királya felvonult hadseregével Júda fallal megerősített városai ellen, és Jeruzsálem kivételével el is foglalta mindegyiket. ² Azután a király elküldte Lákisból az egyik vezérét, Rabsakét nagy hadsereggel Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe. Rabsaké és serege megérkezett Jeruzsálem határába, és letáboroztak a ruhafestők mezején, a csatorna végénél, amely a Felső-tavat táplálja.^{[b] 3} Oda mentek ki hozzá Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónikaíró.

⁴ Rabsaké azt mondta nekik: „Üzenetet hoztam Asszíria királyától Ezékiásnak. Mondjátok meg uratoknak:

»Azt mondja Asszíria nagy királya: Ugyan miben reménykedsz? ⁵ Azt hiszed, van elég erőd és bölcsességed, hogy harcolj ellenem? Ez csak üres fecsegés! Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem? ⁶ Talán Egyiptom segítségében? Hiszen olyan az, mint a törött nádszál! Támaszkodj csak rá, majd meglátod, hogy felhasítja a tenyered! Bizony, ilyen a fáraó, Egyiptom királya azok számára, akik benne bíznak! ⁷ Vagy talán azt mondod, hogy az Örökkévalóban, Istenedben bízol, hogy majd ő megsegít? Vajon nem ő az, akinek oltárait és magaslatait Ezékiás leromboltatta, majd azt parancsolta Júda és Jeruzsálem lakosainak, hogy egyedül a jeruzsálemi oltárnál mutassanak be áldozatot?

⁸ Nézd! Uram, Asszíria királya fogadást ajánl neked: ajándékba kapsz tőle 2 000 lovat, ha tudsz rájuk lovasokat ültetni.

⁹ Ugyan, hogy tudnád visszaverni uramnak akár csak a legkisebb kapitányát is? Vagy Egyiptom harci szekereiben és lovasaiban bízol?

¹⁰ Azt hiszed, az Örökkévaló tudta nélkül jöttem ellened, hogy országod elpusztítsam? Hiszen éppen az Örökkévaló mondta nekem, hogy támadjam meg és pusztítsam el országodat!«”

¹¹ Akkor Ezékiás követei, Eljákim, Sebna és Jóáh azt mondták Rabsakénak: „Kérünk, beszélj velünk, szolgáiddal, arám nyelven, mert megértjük! Ne Júda nyelvén beszélj, mert akkor a várfalon lévők is megértik!” ¹² De Rabsaké így válaszolt: „Nem csak uratoknak és nektek küldte uram ezt az üzenetet, hanem mindazoknak a férfiaknak is, akik a várfalon vannak! Hiszen őrájuk is az a sors vár, mint rátok! Amikor majd nem lesz sem kenyeretek, sem vizetek, és valamennyien a saját ürüléketeket fogjátok enni, és vizeleteteket fogjátok inni!”^[c]

¹³ Akkor Rabsaké odaállt a városfal elé, és nagy hangon így kiáltott a falon lévőknek azon a nyelven, amelyet Júdában beszélnek: „Emberek, halljátok meg, mit üzen nektek Asszíria nagy királya!

¹⁴ »Ne hagyjátok, hogy Ezékiás becsapjon benneteket, mert ő képtelen megmenteni titeket! ¹⁵ Ne higgyetek Ezékiásnak, amikor azzal hiteget, hogy bízzatok az Örökkévalóban, aki biztosan megszabadít, és a várost nem adja Asszíria királyának kezébe! ¹⁶ Ne hallgassatok rá! Inkább Asszíria királyának higgyetek, aki ezt üzeni:

Adjátok meg magatokat, jöjjetek ki a városból, és kössetek békét velem! Akkor szabadon hazamehettek, s mindannyian a saját szőlőtökről és fügefátokról ehettek, és saját kútjaitok vizét ihatjátok. ¹⁷ Azután majd eljövök, és elviszlek titeket egy olyan földre, amely országotokhoz hasonló. Ott azután bővében lesztek minden jónak: gabonának és bornak, mert az a föld a bőséges kenyér és szőlő földje. ¹⁸ Ne hagyjátok magatokat becsapni! Ezékiás félrevezet titeket azzal, hogy az Örökkévaló majd megszabadít! Vajon meg tudták-e szabadítani a nemzetek istenei a maguk népét Asszíria királyának kezéből? ¹⁹ Hol vannak Hamát, Arpad és Szefarvaim istenei? Megmentették-e Samáriát a kezemből? ²⁰ Hol van csak egyetlen isten is, aki meg tudta volna menteni népét és földjét a kezemből? Hogy képzelitek, hogy az Örökkévaló meg tudja menteni Jeruzsálemet tőlem?«”

²¹ De a jeruzsálemi falon álló férfiak csendben maradtak, és semmit sem feleltek, mert Ezékiás megparancsolta, hogy senki egy szót se válaszoljon az ellenségnek.

²² Ezután Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónikaíró visszatértek Ezékiáshoz megszaggatott ruhában^[d], és átadták Rabsaké üzenetét.