A A A A A
Bible Book List

2 Sámuel 13Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Amnón megerőszakolja Támárt, a féltestvérét

13 Dávid egyik fia volt Absolon, akinek a húga, Támár, nagyon szép leány volt. Támárba beleszeretett Amnón,[a] aki szintén Dávid fia volt. Annyira kívánkozott utána, hogy szinte belebetegedett a vágyakozásba. Mivel Támár még hajadon volt és szűz, Amnón számára lehetetlennek tűnt, hogy valaha is vele háljon.

Volt azonban Amnónnak egy ravasz barátja, Jónádáb, Dávid testvérének, Simeának fia, aki egyszer megszólította Amnónt: „Minden reggel olyan levertnek látszol, királyfi! Mi bánt, mondd el nekem!”

Amnón bevallotta neki: „Támár az oka! Halálosan beleszerettem, de hát ő mégiscsak Absolon öcsém húga!”

Jónádáb akkor ezt tanácsolta: „Megmondom, mit tegyél. Maradj ágyban, és tettesd magad betegnek. Amikor atyád, a király eljön meglátogatni, kérd meg, hogy küldje hozzád Támár húgodat, hogy ő készítsen neked valamilyen ételt. De itt készítse el a szemed láttára, és ő maga szolgálja fel neked.”

Amnón megfogadta a tanácsot, betegnek tettette magát, és mikor a király eljött meglátogatni, ezt kérte tőle: „Atyám, kérlek, küldd hozzám Támár húgomat, hogy itt, a szemem előtt készítsen nekem egy kis süteményt, és ő maga szolgálja fel!”

Dávid tehát üzent Támárnak, hogy menjen féltestvére, Amnón házához, és készítse el az ételt bátyja kívánsága szerint.

Támár oda is ment, és látta, hogy Amnón bátyja az ágyban fekszik. Azután Amnón szeme előtt megdagasztotta a tésztát, és elkészítette a süteményt. Majd kisütötte, és bátyja elé tette, aki azonban nem akart belőle enni, hanem minden szolgát kiküldött a szobából. Mikor már mindenki elment, és kettesben maradtak Támárral, 10 Amnón ezt kérte: „Húgom, hozd ide, kérlek az ágyamhoz a süteményeket, hadd egyek a kezedből!”

Támár egészen közel ment hozzá, és a kezéből kínálta Amnónt a maga sütötte tésztával.

11 Amnón ekkor megragadta a húgát, és azt mondta: „Gyere, hálj velem!”

12 De Támár tiltakozott: „Szó sem lehet róla, hiszen a bátyám vagy! Ne kövess el rajtam erőszakot, mert ilyen gonoszságnak Izráelben soha nem szabad megtörténnie! Ne tegyél ilyen gyalázatos dolgot! 13 Gondold meg, mi lesz velem azután, és hová menjek szégyenemben? Téged meg mindenki gyalázatosnak fog tartani Izráelben! Kérlek, hallgass rám, és beszélj apánkkal, a királlyal, ő biztosan hozzád ad feleségül, ha kéred!”

14 De Amnón nem hallgatott rá, hanem megerőszakolta a húgát, mivel erősebb volt nála. 15 Azonban rögtön ezután annyira meggyűlölte, hogy ez a gyűlölet még annál a szeretetnél is erősebb volt, mint amit előzőleg érzett iránta. Ezért durván kizavarta a házából. „Menj innen! Kifelé!” — mondta neki.

16 Támár kérlelte: „Bátyám, ne bánj velem ilyen gonoszul! Ha most elküldesz, még nagyobb gonoszságot követsz el, mint az előbb!”

De Amnón nem hallgatott rá. 17 Hívta a szolgáját, és megparancsolta neki: „Dobd ki ezt a nőt innen, és zárd be az ajtót utána!” 18 Így is történt.

Támár hosszú ujjú ruhát viselt — mint a királylányok általában, mielőtt férjhez mentek. 19 Amikor a szolgák kiküldték Amnón házából, Támár megszaggatta a ruháját, hamut szórt a fejére, és kezét a fejére kulcsolva, sírva-jajgatva elment.

20 Amikor a bátyja Absolon meglátta, ezt kérdezte tőle: „Mi történt veled, húgom? Csak nem Amnón bátyád tett veled valamit? De ne szólj erről senkinek, hiszen Amnón mégiscsak a bátyád! Ne bánkódj miatta!”

Ettől kezdve Támár a bátyjának, Absolonnak a házában élt magányosan és visszavonulva.

21 Amikor Dávid király megtudta ezeket, nagyon megharagudott.[b] 22 Absolon nem szólt a testvérének, Amnónnak semmit, mert meggyűlölte amiatt, hogy a húgát megerőszakolta.

Absolon meggyilkoltatja Amnónt

23 Ezután két esztendő eltelt, és éppen Absolon juhait nyírták[c] Baál-Hácórban, Efraim városa mellett. Ebből az alkalomból Absolon meg akarta hívni a király összes fiait az ünnepségre. 24 Elment hát a királyhoz, és ezt mondta: „Most nyírják a juhaimat, kérlek, jöjj el udvari szolgáiddal együtt az ünnepségre.”

25 Dávid azonban elhárította a meghívást: „Nem, fiam, ne menjünk mindannyian. Nem akarom, hogy a sok vendég terhedre legyen!”

Absolon tovább kérlelte, de a király nem akart menni, majd megáldotta Absolont.

26 Végül Absolon azt mondta: „Akkor legalább engedd el hozzám Amnón bátyámat!”

De Dávid ezt kérdezte: „Ugyan miért menjen hozzád?” 27 Absolon azonban addig kérlelte, amíg Dávid beleegyezett, hogy Amnón és a többi királyfi elmenjen Absolonhoz vendégségbe. Absolon olyan nagy lakomát készített, mint amilyet a király szokott rendezni.[d]

28 Azután Absolon ezt parancsolta a szolgáinak: „Lakoma közben figyeljetek Amnónra! Amikor megittasodik, majd szólok nektek: »Most vágjátok le Amnónt!« Akkor rohanjatok rá, és öljétek meg! Ne féljetek, hiszen csak a parancsomat teljesítitek! Legyetek bátrak és erősek!”

29 Így is történt: a szolgák Absolon parancsára meggyilkolták Amnónt. Ezt látva a király többi fia azonnal felugrott az asztaltól, mindegyik a maga öszvérére ült, és valamennyien elmenekültek.

30 Még úton voltak Jeruzsálembe, amikor a gyilkosság híre már megérkezett Dávidhoz. Valaki azt mondta a királynak: „Uram, Absolon meggyilkolta a király fiait, egyet sem hagyott életben!”

31 Ennek hallatára Dávid megszaggatta a ruháit, és a földre feküdt. Körülötte lévő udvari emberei is megszaggatták ruháikat. 32 Azonban Jónádáb, Simeának, Dávid testvérének fia ezt mondta: „Uram, ne gondold, hogy a fiaidat mind megölték! Egyedül csak Amnónt gyilkolták meg. Absolon ezt a gyilkosságot már régóta tervezte. Sőt, már azon a napon elhatározta, amikor Amnón megerőszakolta Támárt, Absolon húgát. 33 Uram, királyom, ne hidd el, amit a hírvivő mondott, mert nem igaz, hogy minden fiadat megölték! Egyedül Amnónt gyilkolták meg.”

34 Absolon eközben elmenekült.

Jeruzsálem falán az őrszem észrevette, hogy a domboldalon, a Horonaim-úton[e] egy nagy csoport közeledik a városhoz. Ezt jelentette a királynak. 35 Ekkor Jónádáb megszólalt: „Látod, uram! Úgy történt, ahogy szolgád mondta. Ott jönnek a fiaid!”

36 Alighogy ezt kimondta, a király fiai megérkeztek. A királlyal és szolgáival együtt valamennyien hangos sírásra fakadtak, és sokáig keservesen sírtak Amnón halála miatt. 37 Dávid pedig ettől kezdve minden nap gyászolta Amnónt.

Absolon elmenekül

Miután meggyilkoltatta Amnónt, Absolon elmenekült. Talmajnál, Ammihúr fiánál, Gesúr királyánál keresett menedéket,[f] 38 és három évig ott is maradt.

39 Dávid király idővel megvigasztalódott Amnón halála miatt, és többé már nem haragudott Absolonra.

Footnotes:

  1. 2 Sámuel 13:1 Amnón Amnón féltestvére volt Absolonnak és Támárnak. Mindhármuknak Dávid volt az apja, de Amnón anyja és Támár anyja Dávidnak két különböző felesége volt.
  2. 2 Sámuel 13:21 Az ókori görög fordítás (LXX) és az egyik qumráni tekercs ehhez még hozzáteszi: „… de nem akarta megbántani Amnónt, mert szerette, hiszen az elsőszülött fia volt.”
  3. 2 Sámuel 13:23 juhait nyírták A juhok nyírása nehéz munka volt, és utána nagy ünnepséget rendeztek, amelyre vendégeket is szoktak hívni.
  4. 2 Sámuel 13:27 Absolon… rendezni Ez a mondat az ókori görög fordításból (LXX) és egy qumráni tekercsből származik. A masszoréta héber szövegben nem található.
  5. 2 Sámuel 13:34 Horonaim-úton Ez az ókori görög fordításból (LXX) származik. A masszoréta héber szövegben: „nyugat felől”.
  6. 2 Sámuel 13:37 menedéket Talmaj király Absolon anyai nagyapja volt. Lásd 2Sám 3:3.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes