2 Mózes 15
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Mózes győzelmi éneke
15 Akkor Mózes és Izráel népe ezt az éneket énekelte az Örökkévalónak:
„Az Örökkévalónak énekelek,
mert nagy győzelmet szerzett!
Lovat és kocsi-hajtót
a tenger mélyébe vetett!
2 Erőm és védelmem[a] az Örökkévaló,[b]
megszabadított engem!
Ő az én Istenem, őt dicsérem!
Őseim Istenét magasztalom!
3 Vitéz harcos az Örökkévaló,
JAHVE a neve!
4 A fáraó harci szekerét,
egész seregét a tengerbe vetette,
válogatott vezérei
belefúltak a Vörös-tengerbe!
5 Elborította őket az áradat,
a mélybe süllyedtek, mint a kő!
6 Jobb karod ereje, Örökkévaló,
meglátszott dicsőségesen,
jobb karod ereje
szétzúzta ellenségedet!
7 Fenséged dicsősége
összezúzta az ellened támadót,
haragod tüze megemésztette őket,
mint a polyvát.
8 Haragodban ráfújtál a vízre,
s az föltornyosult.
Megálltak a futkosó hullámok,
mint a fal.
Megmerevedett a tenger
mélységes vize.
9 Az ellenség azt mondta:
»Üldözöm őket, utolérem,
zsákmányt szerzek
kedvem szerint,
kivonom kardom,
s kiirtja őket karom!«
10 De te csak rájuk fújtál,
s elborította őket a tenger!
Mint az ólom,
a mélybe süllyedtek.
11 Nincs hozzád hasonló
az istenek között, Örökkévaló!
Nincs senki hozzád fogható,
dicsőségben és szentségben,
félelmetes tetteidben,
és csodáidban!
12 Mikor kinyújtottad kezed,
elnyelte a föld üldözőinket!
13 De megváltott népedet
kegyelemmel és hűséggel vezeted.
Hatalmad és erőd vezérli őket
szent lakóhelyedre.
14 Hallják ezt a nemzetek,
és félelmükben remegnek.
Filisztea lakóit rémület fogja el,
15 Edom fejedelmei reszketnek,
Moáb vezetői megrettennek,
Kánaán lakóinak
minden bátorsága elszáll.
16 Mikor látják karod erejét,
megrémülnek.
Kővé dermednek,
míg néped, Örökkévaló,
átvonul közöttük.
Míg átvonul a nép,
amelyet megváltottál magadnak.
17 Beviszed népedet, Örökkévaló,
elülteted őket a közeledben,
a tulajdon hegyeden,
melyet lakóhelyül
választottál magadnak,
szent helyed körül, Uram,
amelyet kezed épített.
18 Az Örökkévaló uralkodik,
mint király, örökkön örökké!”
19 Valóban ez történt! Amikor a fáraó, lovas harci szekereivel, Izráelt üldözve benyomult a tenger közepére, az Örökkévaló visszatérítette helyére a vizet, amely elborította a fáraót és seregét. Ugyanakkor Izráel népe száraz lábbal kelt át a tenger közepén.
20 Ekkor Mirjám, Áron testvére, aki próféta volt, csörgődobot vett a kezébe, és úgy vezette az asszonyokat, akik csörgődobjaikkal, énekelve és táncolva követték. 21 Mirjám így énekelt, s az asszonyok ismételték utána:
„Énekeljetek az Örökkévalónak,
mert nagy győzelmet szerzett!
Lovat és kocsi-hajtót
a tenger mélyébe vetett…”.
Izráel népe Márában és Élimben
22 Ezután Mózes útnak indította Izráel táborát a Vörös-tengertől Súr pusztája felé. Három napon keresztül vonultak, de sehol sem találtak ivóvizet. 23 Azután egy olyan helyre érkeztek, ahol végre találtak vizet, de az meg ihatatlanul keserű volt. Azt a helyet „Márának”, vagyis keserűnek nevezték.
24 A nép zúgolódni kezdett, és Mózest hibáztatták. „Most honnan vegyünk ivóvizet?” — kérdezték.
25 Akkor Mózes segítségért kiáltott az Örökkévalóhoz, aki egy fadarabra irányította Mózes tekintetét. Amikor Mózes beledobta a vízbe azt a fadarabot, a víz ihatóvá változott.
Az Örökkévaló ott törvényeket és rendelkezéseket közölt a néppel, és próbára tette őket, hogy vajon engedelmeskednek-e neki. 26 Ezt mondta a népnek: „Ha figyelmesen hallgatsz Istened, az Örökkévaló hangjára, ha azt teszed, amit ő helyesnek tart, ha engedelmesen követed parancsait és megtartod rendelkezéseit, akkor egyetlen betegséget sem engedek hozzád férni azok közül, amelyekkel az egyiptomiakat sújtottam, mert én vagyok az Örökkévaló, aki meggyógyítalak téged.”
27 Ezután továbbmentek, majd az Élim-oázisba érkeztek, ahol 12 forrás fakadt, és 70 pálmafa nőtt. Ott, a források mellett letáboroztak.
Footnotes
- 2 Mózes 15:2 védelmem Vagy: „énekem”.
- 2 Mózes 15:2 Erőm… Örökkévaló Szó szerint: „JAH az erőm és énekem…”.
2 Mózes 15
Hungarian Károli
15 Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat lovasával tengerbe vetett.
2 Erõsségem az Úr és énekem, szabadítómmá lõn nekem; ez az én Istenem, õt dicsérem, atyámnak Istene, õt magasztalom.
3 Vitéz harczos az Úr; az õ neve Jehova.
4 A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe.
5 Elborították õket a hullámok, kõ módjára merültek a mélységbe.
6 Jobbod, Uram, erõ által dicsõül, jobbod, Uram, ellenséget összetör.
7 Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az õket mint tarlót.
8 Orrod lehelletétõl feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében.
9 Az ellenség monda: Ûzöm, utólérem õket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja õket karom.
10 Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be õket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.
11 Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicsõ, félelemmel dícsérendõ és csudatévõ?
12 Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé õket a föld.
13 Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre.
14 Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el.
15 Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága.
16 Félelem és aggodalom lepi meg õket; karod hatalmától elnémulnak mint a kõ, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.
17 Beviszed s megtelepíted õket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyûl magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe.
18 Az Úr uralkodik mind örökkön örökké.
19 Mert bémenének a Faraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az Úr visszafordítá reájok a tenger vizét; Izráel fiai pedig szárazon jártak a tenger közepén.
20 Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot võn kezébe, és kimenének utánna mind az asszonyok dobokkal és tánczolva.
21 És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat lovasával tengerbe vetett.
22 Ennekutánna elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertõl, és menének Súr puszta felé; három napig menének a pusztában és nem találának vizet.
23 És eljutának Márába, de nem ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy keserû vala. Azért is nevezék nevét Márának.
24 És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?
25 Ez pedig az Úrhoz kiálta, és mutata néki az Úr egy fát és beveté azt a vízbe, és a víz megédesedék. Ott ada néki rendtartást és törvényt és ott megkísérté.
26 És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hûségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az õ szemei elõtt és figyelmezel az õ parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, a melyeket Égyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.
27 És jutának Élimbe, és ott tizenkét forrás vala és hetven pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center