Mózes, a közbenjáró^(A)

¹⁸ A nép tehát ott állt a hegy lábánál, látta a villámokat, a füstöt, hallotta a sófár hangját és a mennydörgést. Nagyon megrettentek, remegtek a félelemtől, és elhúzódtak a hegy közeléből. ¹⁹ Azt mondták Mózesnek: „Jobb lesz, ha te beszélsz velünk! Hallgatni fogunk rád, csak ne Isten szóljon hozzánk közvetlenül, mert azt nem éljük túl!”

²⁰ Mózes így válaszolt: „Ne féljetek! Isten azért jött közel hozzátok, hogy próbára tegyen titeket. Azt akarja, hogy tiszteljétek őt, és ez visszatartson titeket attól, hogy vétkezzetek ellene.”

²¹ A nép tehát távolabb állt a hegytől, Mózes viszont közelebb ment ahhoz a sötét felhőhöz, amely Istent körülvette.

²² Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Mondd meg ezt Izráel népének: »Saját szemetekkel láttátok, hogy a mennyből szóltam hozzátok! ²³ Soha ne merészeljetek bálványisteneket készíteni magatoknak ezüstből vagy aranyból, akiket velem egy sorba helyeznétek!

²⁴ Földből készítsetek nekem oltárt, és azon áldozzátok föl égő- és hálaáldozataitokat, juhaitokat és ökreiteket! Azokon és csak azokon a helyeken építsetek oltárt, ahol én akarom, hogy emlékezzetek rám! Ezeken a helyeken eljövök hozzátok, és megáldalak benneteket. ²⁵ Ha pedig kövekből építitek az oltárt, csak faragatlan köveket használjatok. Ha valamilyen szerszámmal megfaragod a köveket, akkor már nem lesznek alkalmasak erre a célra. ²⁶ Oltáromhoz ne építs lépcsőt, mert akkor tested eltakart részei is láthatóvá válhatnak, amikor fölmész a lépcsőn.«”