2 Kings 8
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Shunammite Woman’s Land Restored
8 Now Elisha had said to the woman whose son he had restored to life, “Get up and go with your household, and settle wherever you can; for the Lord has called for a famine, and it will come on the land for seven years.” 2 So the woman got up and did according to the word of the man of God; she went with her household and settled in the land of the Philistines seven years. 3 At the end of the seven years, when the woman returned from the land of the Philistines, she set out to appeal to the king for her house and her land. 4 Now the king was talking with Gehazi the servant of the man of God, saying, “Tell me all the great things that Elisha has done.” 5 While he was telling the king how Elisha had restored a dead person to life, the woman whose son he had restored to life appealed to the king for her house and her land. Gehazi said, “My lord king, here is the woman, and here is her son whom Elisha restored to life.” 6 When the king questioned the woman, she told him. So the king appointed an official for her, saying, “Restore all that was hers, together with all the revenue of the fields from the day that she left the land until now.”
Death of Ben-hadad
7 Elisha went to Damascus while King Ben-hadad of Aram was ill. When it was told him, “The man of God has come here,” 8 the king said to Hazael, “Take a present with you and go to meet the man of God. Inquire of the Lord through him, whether I shall recover from this illness.” 9 So Hazael went to meet him, taking a present with him, all kinds of goods of Damascus, forty camel loads. When he entered and stood before him, he said, “Your son King Ben-hadad of Aram has sent me to you, saying, ‘Shall I recover from this illness?’” 10 Elisha said to him, “Go, say to him, ‘You shall certainly recover’; but the Lord has shown me that he shall certainly die.” 11 He fixed his gaze and stared at him, until he was ashamed. Then the man of God wept. 12 Hazael asked, “Why does my lord weep?” He answered, “Because I know the evil that you will do to the people of Israel; you will set their fortresses on fire, you will kill their young men with the sword, dash in pieces their little ones, and rip up their pregnant women.” 13 Hazael said, “What is your servant, who is a mere dog, that he should do this great thing?” Elisha answered, “The Lord has shown me that you are to be king over Aram.” 14 Then he left Elisha, and went to his master Ben-hadad,[a] who said to him, “What did Elisha say to you?” And he answered, “He told me that you would certainly recover.” 15 But the next day he took the bed-cover and dipped it in water and spread it over the king’s face, until he died. And Hazael succeeded him.
Jehoram Reigns over Judah
16 In the fifth year of King Joram son of Ahab of Israel,[b] Jehoram son of King Jehoshaphat of Judah began to reign. 17 He was thirty-two years old when he became king, and he reigned eight years in Jerusalem. 18 He walked in the way of the kings of Israel, as the house of Ahab had done, for the daughter of Ahab was his wife. He did what was evil in the sight of the Lord. 19 Yet the Lord would not destroy Judah, for the sake of his servant David, since he had promised to give a lamp to him and to his descendants forever.
20 In his days Edom revolted against the rule of Judah, and set up a king of their own. 21 Then Joram crossed over to Zair with all his chariots. He set out by night and attacked the Edomites and their chariot commanders who had surrounded him;[c] but his army fled home. 22 So Edom has been in revolt against the rule of Judah to this day. Libnah also revolted at the same time. 23 Now the rest of the acts of Joram, and all that he did, are they not written in the Book of the Annals of the Kings of Judah? 24 So Joram slept with his ancestors, and was buried with them in the city of David; his son Ahaziah succeeded him.
Ahaziah Reigns over Judah
25 In the twelfth year of King Joram son of Ahab of Israel, Ahaziah son of King Jehoram of Judah began to reign. 26 Ahaziah was twenty-two years old when he began to reign; he reigned one year in Jerusalem. His mother’s name was Athaliah, a granddaughter of King Omri of Israel. 27 He also walked in the way of the house of Ahab, doing what was evil in the sight of the Lord, as the house of Ahab had done, for he was son-in-law to the house of Ahab.
28 He went with Joram son of Ahab to wage war against King Hazael of Aram at Ramoth-gilead, where the Arameans wounded Joram. 29 King Joram returned to be healed in Jezreel of the wounds that the Arameans had inflicted on him at Ramah, when he fought against King Hazael of Aram. King Ahaziah son of Jehoram of Judah went down to see Joram son of Ahab in Jezreel, because he was wounded.
Footnotes
- 2 Kings 8:14 Heb lacks Ben-hadad
- 2 Kings 8:16 Gk Syr: Heb adds Jehoshaphat being king of Judah,
- 2 Kings 8:21 Meaning of Heb uncertain
2 Re 8
Nuova Riveduta 2006
La carestia di sette anni; la Sunamita ottiene la restituzione dei suoi beni
8 (A)Eliseo aveva detto alla donna di cui aveva risuscitato il figlio: «Àlzati; va’, tu con la tua famiglia, e soggiorna all’estero, dove potrai; perché il Signore ha chiamato la carestia, ed essa verrà nel paese per sette anni». 2 La donna si alzò e fece come le aveva detto l’uomo di Dio; se ne andò con la sua famiglia, e soggiornò per sette anni nel paese dei Filistei. 3 Finiti i sette anni, quella donna tornò dal paese dei Filistei, e andò dal re a reclamare la sua casa e le sue terre. 4 Allora il re discorreva con Gheazi, servo dell’uomo di Dio, e gli diceva: «Ti prego, raccontami tutte le cose grandi che Eliseo ha fatte». 5 E mentre appunto Gheazi raccontava al re come Eliseo aveva risuscitato il morto, ecco che la donna, di cui era stato risuscitato il figlio, venne dal re a reclamare la sua casa e le sue terre. E Gheazi disse: «O re, mio signore, questa è quella donna e questo è suo figlio, che Eliseo ha risuscitato». 6 Il re interrogò la donna, che gli raccontò tutto; e il re le mise a disposizione un funzionario, al quale disse: «Falle restituire tutto quello che è suo e tutte le rendite delle terre, dal giorno in cui lasciò il paese fino a ora».
Eliseo predice il regno di Azael sulla Siria
7 (B)Eliseo si recò a Damasco. Ben-Adad, re di Siria, era ammalato, e gli fu riferito che l’uomo di Dio era giunto in quel luogo. 8 Allora il re disse ad Azael: «Prendi con te un regalo, va’ incontro all’uomo di Dio e consulta per mezzo di lui il Signore, per sapere se io guarirò da questa malattia». 9 Azael andò dunque incontro a Eliseo, portando con sé come regalo tutto quello che c’era di meglio a Damasco: il carico di quaranta cammelli. Appena giunse, si presentò a Eliseo e gli disse: «Tuo figlio Ben-Adad, re di Siria, mi ha mandato da te per dirti: “Guarirò da questa malattia?”» 10 Eliseo gli rispose: «Va’, e digli: “Guarirai di certo”. Ma il Signore mi ha rivelato che morirà[a] sicuramente». 11 L’uomo di Dio posò lo sguardo sopra Azael e lo fissò a lungo, poi si mise a piangere. 12 Azael disse: «Perché piange il mio signore?» Eliseo rispose: «Perché so il male che farai ai figli d’Israele; tu darai alle fiamme le loro fortezze, ucciderai i loro giovani con la spada, schiaccerai i loro bambini e sventrerai le loro donne incinte». 13 Azael disse: «Ma che cos’è mai il tuo servo, questo cane, per fare delle cose tanto grandi?» Eliseo rispose: «Il Signore mi ha rivelato che tu sarai re di Siria». 14 Azael lasciò Eliseo e tornò dal suo signore, che gli chiese: «Che t’ha detto Eliseo?» Egli rispose: «Mi ha detto che guarirai certamente». 15 Il giorno dopo Azael prese una coperta, la immerse nell’acqua e la distese sulla faccia di Ben-Adad, che morì. E Azael regnò al suo posto.
Ioram, re di Giuda
16 (C)Nell’anno quinto di Ioram, figlio di Acab, re d’Israele, Ieoram, figlio di Giosafat, re di Giuda, cominciò a regnare su Giuda. 17 Aveva trentadue anni quando cominciò a regnare, e regnò otto anni a Gerusalemme.
18 Egli seguì l’esempio dei re d’Israele, come aveva fatto la casa di Acab; poiché aveva per moglie una figlia di Acab; e fece ciò che è male agli occhi del Signore. 19 Tuttavia il Signore non volle distruggere Giuda, per amore di Davide suo servo, conformemente alla promessa fattagli di lasciare sempre una lampada a lui e ai suoi figli.
20 Ai suoi tempi, Edom si ribellò, sottraendosi al giogo di Giuda, e si diede un re. 21 Allora Ioram passò a Sair con tutti i suoi carri. Di notte si alzò e sconfisse gli Edomiti che avevano accerchiato lui e i capitani dei carri; ma la gente di Ioram dovette fuggire alle proprie tende. 22 Così Edom si è ribellato e si è sottratto al giogo di Giuda fino a oggi. In quel medesimo tempo, anche Libna si ribellò.
23 Il rimanente delle azioni di Ioram e tutto quello che fece si trova scritto nel libro delle Cronache dei re di Giuda.
24 Ioram si addormentò con i suoi padri, e con i suoi padri fu sepolto nella città di Davide. Acazia, suo figlio, regnò al suo posto.
Acazia, re di Giuda
25 (D)L’anno dodicesimo di Ioram, figlio di Acab, re d’Israele, Acazia, figlio di Ieoram, re di Giuda, cominciò a regnare. 26 Aveva ventidue anni quando cominciò a regnare, e regnò un anno a Gerusalemme. Sua madre si chiamava Atalia, nipote di Omri, re d’Israele.
27 Egli seguì l’esempio della casa di Acab e fece ciò che è male agli occhi del Signore, come la casa di Acab, perché era imparentato con la casa di Acab.
28 Egli andò con Ioram, figlio di Acab, a combattere contro Azael, re di Siria, a Ramot di Galaad; e i Siri ferirono Ioram, 29 e il re Ioram tornò a Izreel per farsi curare le ferite causategli dai Siri a Rama, quando combatteva contro Azael, re di Siria. Acazia, figlio di Ioram, re di Giuda, scese a Izreel a vedere Ioram, figlio di Acab, perché questi era ammalato.
Footnotes
- 2 Re 8:10 Va’, e digli: "Guarirai di certo". Ma il Signore mi ha rivelato che morirà. Così secondo una variante marginale e le antiche versioni. Il testo tradizionale dice: Va’ e di’: "Non guarirai di certo; il Signore" ecc.
2 Királyok 8
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A súnemi asszony visszakapja örökségét
8 Egyszer Elizeus szólt annak a súnemi asszonynak, akinek a fiát életre keltette: „Egész családoddal együtt költözz el innen! Telepedjetek le jövevényként, ahol tudtok, mert az Örökkévaló éhínséget hívott elő, s ami még rosszabb, ez hét esztendeig fog tartani ebben az országban!”
2 Az asszony megfogadta az Isten emberének szavát, és családjával együtt a filiszteusok országába költözött. Ott éltek hét évig. 3 Amikor letelt ez az időszak, visszatértek Izráel földjére.
Ekkor azonban az asszony elment a királyhoz, hogy segítségét kérje, mert vissza akarta kapni házát és földjét.
4 A király éppen Géházival, az Isten emberének szolgájával beszélgetett. Kérte, hogy mondja el neki Elizeus összes csodatetteit.
5 Géházi éppen arról beszélt a királynak, hogyan keltette életre Elizeus a súnemi asszony fiát, amikor ez az asszony a fiával együtt bement a király elé, hogy visszakérje birtokát. Ekkor Géházi fölkiáltott: „Uram, királyom, ő az az asszony, akiről beszéltem, és ez az a fiú, akit Elizeus életre keltett!”
6 Akkor a király kikérdezte az asszonyt, aki felelt a kérdéseire.
Azután megparancsolta egyik udvari emberének, hogy intézkedjen, és az asszony családjának adják vissza minden vagyonát, sőt még a birtokuk jövedelmét is attól a naptól kezdve, amelyen elhagyták az országot egészen addig, amíg visszatértek.
Elizeus prófétál Hazáélnek
7 Ezután Elizeus Damaszkuszba ment. Ebben az időben Benhadad, Arám királya éppen betegen feküdt. Amikor megtudta, hogy Elizeus odaérkezett, 8 szólt Hazáélnek: „Vigyél az Isten emberének ajándékot, és kérd, hogy tudakolja meg az Örökkévalótól, vajon meggyógyulok-e ebből a betegségből!”
9 Hazáél így is tett: megrakott 40 tevét válogatott damaszkuszi drágaságokkal, és felkereste Elizeust. Megállt előtte, és ezt mondta: „Fiad,[a] Benhadad, Arám királya küldött, hogy megkérdezze, fölgyógyul-e betegségéből.”
10 Elizeus így válaszolt: „Menj, és mondd neki, hogy meggyógyul. De az Örökkévaló megmutatta nekem, hogy biztosan meghal.”
11 Majd a próféta sokáig mereven maga elé nézett, végül sírva fakadt. 12 Hazáél megkérdezte: „Uram, miért sírsz?”
„Mert látom, hogy mennyi bajt hozol majd Izráelre! Erős városait fölgyújtod, harcosait fegyvered öli meg, csecsemőit földhöz vered, s még terhes asszonyait is megölöd” — mondta Elizeus.
13 „De uram, ki vagyok én, hogy ilyen nagy dolgokat tegyek, hiszen annyit érek, mint egy kutya!” — válaszolt Hazáél.
„Az Örökkévaló megmutatta nekem, hogy te leszel Arám királya” — felelt a próféta.
14 Hazáél ezután visszatért Benhadadhoz, aki megkérdezte: „Mit üzent Elizeus?”
„Azt mondta, hogy bizonyosan meggyógyulsz, uram” — válaszolta Hazáél.
15 A következő napon azonban Hazáél fogott egy takarót, és vízbe mártotta. Majd bement a királyhoz, s a takarót Benhadad arcára terítette: így fojtotta meg. Ezután Hazáél ült Arám trónjára.
Jórám, Júda királya(A)
16 Jórám, Aháb fia, Izráel királya uralkodásának 5. évében kezdett uralkodni Júdában Jórám[b], Jósafátnak, Júda királyának a fia.[c] 17 Jórám, Jósafát fia harminckét éves korában kezdte meg nyolc évig tartó uralkodását Jeruzsálemben. 18 Izráel királyainak útján az járt, akárcsak Aháb király és annak családja. Ugyanis Aháb leányát vette feleségül, és azt tette, ami az Örökkévaló szerint gonoszság volt. 19 Az Örökkévaló azonban, a szolgájára, Dávidra való tekintettel mégsem pusztította el Júdát, mert megígérte neki, hogy királyi hatalmat ad neki és fiainak örökké.[d]
20 Jórám, Jósafát fia idejében Edom népe fellázadt Júda uralma ellen, és elszakadt tőle. Ezután Edomban királyt választottak maguknak.
21 Emiatt Jórám, Jósafát fia a seregével, vezéreivel és harci szekereivel Cáírba vonult, de az edomiak körülzárták őket. Jórám, Jósafát fia még akkor éjjel a harci szekerek parancsnokaival együtt kitört a gyűrűből, és megmenekült. Serege azonban szétszóródott, és hazafutott. 22 Így szakadtak el Júdától az edomiak — és ez így van mind a mai napig.
Ugyanekkor lázadt fel Libna is Jórám, Jósafát fia uralma ellen, és el is szakadt tőle.
23 Jórám, Jósafát fia többi tetteit, és mindazt, amit uralkodása idején tett, följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 24 Azután meghalt Jórám, Jósafát fia, és ősei mellé temették a Dávid városában. Júda trónján fia, Ahazjá követte.
Ahazjá, Júda királya(B)
25 Jórám, Aháb fia, Izráel királya uralkodásának 12. évében kezdett uralkodni Júdában Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának a fia. 26 Ahazjá 22 éves volt, amikor trónra lépett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Atalja, Omrinak, Izráel királyának az unokája volt. 27 Ahazjá is Aháb családjának útját követte, és olyan dolgokat tett, amelyek az Örökkévaló szerint gonoszak voltak, akárcsak Aháb és annak családja. Azért tett ilyen gonosz dolgokat, mert rokonságban volt Ahábnak, Izráel királyának családjával.
28-29 Ahazjá a seregével csatlakozott Jórámhoz, Aháb fiához, Izráel királyához, és együtt vonultak fel Hazáél, Arám királya ellen Rámót-Gileádba. Ott azonban a csatában az arámok megsebesítették Jórámot, aki visszatért Jezréelbe, hogy a sebe meggyógyuljon.
Ezután Ahazjá, Jórám fia, Júda királya elment Jezréelbe, hogy meglátogassa a beteg Jórámot, Aháb fiát.
Footnotes
- 2 Királyok 8:9 Fiad Természetesen Benhadad nem Elizeus fia volt. Ez az udvariassági forma csak azt jelezte, hogy a király mennyire nagyra becsüli a prófétát.
- 2 Királyok 8:16 Jórám Ebben az időben Júdában és Izráelben is egy-egy Jórám nevű király uralkodott. A 16–24 versekben Júda királyáról van szó.
- 2 Királyok 8:16 fia Itt az ókori görög fordítást követtük. A masszoréta héber szövegben ez után még ez is olvasható: „… amikor még Jósafát király is uralkodott.” Vagyis ebben az időben Jósafát és a fia, Jórám még együtt uralkodtak Júdában.
- 2 Királyok 8:19 királyi… örökké Szó szerint: „Dávid családjában a mécses lángja soha ki nem alszik”. Képes beszéd, amely az jelenti, hogy Dávid király leszármazottjai fognak királyként uralkodni Dávid trónján örökké.
2 Rois 8
La Bible du Semeur
Le roi rend justice à la Sunamite
8 Elisée dit à la femme dont il avait ressuscité le fils[a] : Mets-toi en route et va à l’étranger avec ta famille. Allez vous installer où vous pourrez, car l’Eternel a décidé d’envoyer dans ce pays une famine qui sévira durant sept ans.
2 La femme suivit le conseil de l’homme de Dieu : elle s’en alla avec sa famille et s’installa pendant sept ans dans le pays des Philistins[b]. 3 A la fin de la septième année, elle en revint et se rendit chez le roi pour implorer son intervention afin qu’on lui rende sa maison et ses terres. 4 Le roi s’entretenait justement avec Guéhazi, le serviteur de l’homme de Dieu, et lui demandait : Raconte-moi donc toutes les grandes choses qu’Elisée a accomplies.
5 Or, au moment précis où il lui racontait comment Elisée avait ramené un mort à la vie, la femme dont il avait ressuscité le fils arriva auprès du roi pour implorer son intervention au sujet de sa maison et de ses terres. Alors Guéhazi s’exclama : Mon seigneur le roi, voici la femme dont je te parlais et voici son fils qu’Elisée a rendu à la vie !
6 Le roi interrogea la femme et elle lui raconta toute son histoire. Puis le roi mit à sa disposition l’un de ses chambellans auquel il dit : Fais restituer à cette femme tout ce qui lui appartient, et qu’on lui paie même une redevance pour ce que ses terres ont rapporté depuis le jour où elle a quitté le pays jusqu’à maintenant.
Hazaël rencontre Elisée et devient roi de Syrie
7 Une autre fois, Elisée se rendit à Damas. Ben-Hadad, le roi de Syrie, était malade. On lui annonça que l’homme de Dieu était venu jusque-là. 8 Le roi dit à Hazaël : Prends un cadeau, va trouver l’homme de Dieu et consulte l’Eternel par son intermédiaire pour savoir si je guérirai de cette maladie.
9 Hazaël alla trouver Elisée en emportant un présent composé des meilleurs produits de Damas[c], chargés sur quarante chameaux. Lorsqu’il fut arrivé auprès de lui, il se tint devant lui et dit : Ton serviteur Ben-Hadad, roi de Syrie, m’envoie vers toi pour te demander s’il sortira vivant de cette maladie.
10 Elisée lui répondit : Va et dis-lui : « Oui, certainement, tu guériras de cette maladie. » Cependant, l’Eternel m’a révélé qu’il va mourir.
11 Puis le regard de l’homme de Dieu se figea, il fixa Hazaël avec intensité, jusqu’à ce que celui-ci rougisse de honte, puis il se mit à pleurer.
12 Hazaël lui demanda : Pourquoi mon seigneur pleure-t-il ?
Elisée répondit : Parce que je sais tout le mal que tu feras aux Israélites, tu incendieras leurs villes fortifiées, tu massacreras leurs jeunes gens, tu écraseras leurs petits enfants et tu fendras le ventre de leurs femmes enceintes[d].
13 Hazaël reprit étonné : Mais qu’est donc ton serviteur, pour accomplir de pareilles choses ? Je n’ai pas plus de valeur qu’un chien.
Elisée répliqua : L’Eternel m’a fait voir que tu deviendras roi de Syrie[e].
14 Hazaël quitta Elisée et revint auprès de son souverain qui lui demanda : Que t’a dit Elisée ?
Il répondit : Il m’a dit : « Oui, certainement tu guériras de cette maladie. »
15 Le lendemain Hazaël prit une couverture, la trempa dans l’eau et en recouvrit le visage du roi qui mourut. Hazaël lui succéda sur le trône.
Le règne de Yoram sur Juda(A)
16 La cinquième année du règne de Yoram, fils d’Achab, roi d’Israël, tandis que Josaphat était encore roi de Juda, Yoram, son fils, devint roi de Juda. 17 Il avait trente-deux ans à son avènement et il régna huit ans à Jérusalem[f]. 18 Il suivit l’exemple des rois d’Israël, agissant comme la dynastie d’Achab, car il avait épousé une fille d’Achab[g]. Il fit ce que l’Eternel considère comme mal. 19 Pourtant, l’Eternel ne voulut pas détruire Juda, à cause de son serviteur David à qui il avait promis que ses descendants régneraient pour toujours[h].
20 Sous le règne de Yoram, les Edomites se révoltèrent contre la domination de Juda, et se donnèrent un roi[i]. 21 Alors Yoram partit pour Tsaïr[j] avec tous ses chars de guerre. En pleine nuit, il tomba sur les Edomites qui l’avaient déjà encerclé, et il les battit ainsi que les chefs des chars ; les soldats s’enfuirent chez eux. 22 Depuis lors, Edom fut en révolte contre Juda, et il l’est toujours. A la même époque, Libna[k] se révolta également.
23 Les autres faits et gestes de Yoram et toutes ses réalisations sont cités dans le livre des Annales des rois de Juda. 24 Yoram rejoignit ses ancêtres décédés et fut enterré à leurs côtés dans la Cité de David. Ahazia, son fils, lui succéda sur le trône.
Le règne d’Ahazia sur Juda(B)
25 La douzième année du règne de Yoram, fils d’Achab, roi d’Israël, Ahazia, fils de Yoram, devint roi de Juda. 26 Il était âgé de vingt-deux ans à son avènement et il régna un an à Jérusalem[l]. Sa mère s’appelait Athalie, elle était une petite-fille d’Omri, roi d’Israël. 27 Ahazia suivit l’exemple de la dynastie d’Achab et fit ce que l’Eternel considère comme mal, comme la famille d’Achab, car il était allié par mariage à cette famille. 28 Il partit avec Yoram, le fils d’Achab, pour une expédition militaire contre Hazaël, roi de Syrie, à Ramoth en Galaad. Yoram fut blessé par les Syriens. 29 Alors, il retourna à Jizréel[m] pour se faire soigner des blessures que les Syriens lui avaient infligées à Rama pendant le combat contre Hazaël, roi de Syrie. Ahazia, fils de Yoram, roi de Juda, y alla pour lui rendre visite au cours de sa maladie.
Footnotes
- 8.1 Voir 2 R 4.
- 8.2 Plus fertile que les montagnes d’Israël, moins menacé par les incursions des Syriens.
- 8.9 Damas était un centre commercial important au carrefour des routes entre l’Egypte, l’Asie Mineure et la Mésopotamie.
- 8.12 Voir 10.32 ; 12.18-19 ; 13.3, 22.
- 8.13 Voir 1 R 19.15.
- 8.17 De 848 à 841 av. J.-C. Ne pas confondre Yoram et Ahazia de Juda avec Ahazia et Yoram d’Israël.
- 8.18 La femme de Yoram était Athalie, une fille d’Achab (v. 26 ; 2 Ch 18.1).
- 8.19 Voir 2 S 7.12-16 ; 1 R 11.36.
- 8.20 Voir Gn 27.40. Jusque-là, Edom avait été vassal de Juda, sous les ordres d’un gouverneur (3.9 ; 1 R 22.48).
- 8.21 Localité inconnue, très certainement en Edom ou proche d’Edom.
- 8.22 Ville de Juda sur les confins de la Philistie, près de Lakish (19.8), à une quarantaine de kilomètres à l’ouest de Jérusalem. C’était l’une des villes des prêtres (Jos 21.13). Sa révolte est peut-être liée à celles des Philistins et des Arabes mentionnées en 2 Ch 21.16-17.
- 8.26 En 841 av. J.-C.
- 8.29 Où était l’une des résidences des rois d’Israël (cf. 1 R 18.45-46 ; 21.1-2).
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.