2 Krónika 18:28-20:37

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Aháb halála

²⁸ Azután Izráel királya és Jósafát, Júda királya együtt felvonultak Rámót-Gileád ellen. ²⁹ Izráel királya azt mondta Jósafátnak: „Te csak öltözz a magad királyi ruhájába, de én álruhát veszek, és úgy megyek a csatába.” Úgy is tett: más ruhába öltözött, és úgy indult a harcba.

³⁰ Arám királya a csata előtt azt parancsolta a harci szekerek parancsnokainak: „Ne törődjetek senki mással, csak Izráel királyát támadjátok!” ³¹ Amikor csata közben a harci szekerek parancsnokai meglátták Jósafátot, azt hitték, hogy ő az Izráel királya. Ezért bekerítették, és mindannyian csak őt akarták megölni. Jósafát azonban az Örökkévalóhoz kiáltott, aki megsegítette: Isten eltérítette az arám harcosokat tőle. ³² Ugyanis az arám harci szekerek parancsnokai észrevették, hogy nem ő az Izráel királya, s akkor otthagyták.

³³ Közben egy harcos csak úgy találomra kilőtte a nyilát, amely azonban éppen Izráel királyát találta el, egy olyan helyen, ahol rés volt páncélján. Aháb szólt a harci szekere hajtójának: „Fordulj meg, vigyél ki a csatából, mert megsebesültem!”

³⁴ A harc egyre hevesebb lett, ahogy telt az idő. Aháb, Izráel királya estig a harci szekerébe kapaszkodva tartotta magát az arám sereggel szemben, de mikor a nap leszállt, meghalt.

19 Jósafát, Júda királya viszont épen és egészségesen hazatért Jeruzsálembe. ² Jéhú próféta,^[a] Hanáni fia a király elé ment, és ezt mondta neki: „Miért segítetted az istentelent? Azt szeretted, aki gyűlölte az Örökkévalót? Ezért haragszik rád az Örökkévaló! ³ Ugyanakkor talált benned valami jót is: hogy kiirtottad országodból az Asera-bálványoszlopokat, és hogy szívedet az Örökkévaló keresésére és követésére szántad.”

Jósafát bírákat nevez ki Júdában

⁴ Jósafát Jeruzsálemben lakott. Onnan járt ki a nép közé újra meg újra. Bejárta országát Beérsebától egészen Efraim hegyvidékéig, és visszatérítette népét az Örökkévalóhoz, őseik Istenéhez. ⁵ Városról városra ment Júdában, és minden fallal körülkerített városban bírákat nevezett ki. ⁶ Ezt mondta nekik: „Nagyon gondosan és körültekintően ítélkezzetek, mert nem az embereknek, hanem az Örökkévalónak szolgáltok a bírói hatalmatokkal! Az Örökkévaló veletek lesz, amikor ítéletet hoztok. ⁷ Az Örökkévaló félelme és tisztelete legyen rajtatok, és vigyázzatok, hogy mit tesztek, mert Istenünk, az Örökkévaló igazságos, és nem tűri az igazságtalanságot! Nála nincs személyválogatás, részrehajlás, vagy megvesztegetés!”

⁸ Amikor visszatért Jeruzsálembe, ott is kinevezett Jósafát lévitákat, papokat és Izráel népéből való nemzetségfőket, hogy ők ítélkezzenek az Örökkévalóra tartozó és egyéb ügyekben. ⁹ A király nekik is meghagyta: „Az Örökkévaló iránti félelemmel és tisztelettel szolgáltassatok igazságot! Tökéletes szívvel és hűségesen végezzétek munkátokat! ¹⁰ Sokféle ügy fog elétek kerülni: gyilkosság, törvények, rendeletek, parancsok megszegése és hasonlók. Izráel népéből való testvéreitek fognak előttetek állni, akik valamelyik városunkban laknak, hogy szolgáltassatok nekik igazságot. Ilyenkor minden alkalommal szigorúan figyelmeztessétek és tanítsátok őket, hogy ne vétkezzenek az Örökkévaló ellen! Így nem fog rátok és testvéreitekre szállni az Örökkévaló haragja. Így ítélkezzetek, és akkor nem fogtok vétkezni az Örökkévaló ellen!

¹¹ Nézzétek, Amarjáhú pap lesz a vezető közöttetek az Örökkévalóval kapcsolatos dolgokban, Zebadjáhú, Jismáél fia, Júda törzsének fejedelme pedig a király dolgaiban lesz a vezetőtök. A léviták fognak segíteni nektek, mint írnokok és hivatalnokok. Legyetek erősek és határozottak tisztségetekben! Az Örökkévaló azok mellett áll, akik igazságosak!”

Jósafát harca a moábiakkal és ammoniakkal

20 Azután hadjáratot indítottak Jósafát ellen a moábiak, az ammoniak, és velük együtt a meúniak egy része is.^{[b] 2} Hírnök érkezett, és jelentette Jósafátnak: „Óriási hadsereg vonul ellened Edom felől, a Holt-tenger túlsó oldaláról. Már Hacecón-Támár vagyis Éngedi közelében járnak.” ³ Jósafátot félelem fogta el, és elhatározta, hogy ebben a helyzetben az Örökkévalót fogja keresni. Ezért böjtöt hirdetett egész országában, Júdában. ^4-5 Össze is gyűltek az emberek egész Júdából és annak minden városából Jeruzsálemben, az Örökkévaló Templomának új udvara előtt, hogy az Örökkévalót keressék, és tőle kérjenek segítséget.

Jósafát király pedig felállt a Júdából és Jeruzsálemből összegyűlt sokaság közepén, és hangos szóval így imádkozott:

Jósafát imádsága

⁶ „Örökkévaló, őseink Istene! Nem te vagy-e a Menny Istene, aki uralkodsz a nemzetek minden országa fölött? Kezed oly erős és hatalmas, hogy senki sem állhat ellened! ⁷ Nem te vagy-e, aki e föld korábbi lakosait kiűzted néped, Izráel elől? Nem te adtad ezt a földet örökre a barátod, Ábrahám utódainak? ⁸ Izráel azóta itt lakik, és itt építette fel nevednek ezt a Templomot, amelyről te mondtad, hogy ⁹ ha majd bármiféle csapás ér bennünket — háború, ítélet, betegség, éhínség —, és megállunk jelenlétedben, e Templom előtt — mert neved benne lakik —, és nyomorúságunkban hozzád kiáltunk segítségért, akkor meghallgatsz, és megmentesz bennünket.

¹⁰ És most itt vannak ezek az ammoniak, moábiak és a Széír hegyvidékén lakó népek! Örökkévaló, te nem engedted, hogy az ő földjükre lépjen Izráel, amikor Egyiptomból kivonult, hanem kikerülte és nem pusztította el őket.^{[c] 11} Lásd meg Örökkévaló, hogy ezek a népek most azzal viszonozzák ezt, hogy ellenünk támadnak, és ki akarnak bennünket űzni a te birtokodról, amelyet nekünk adtál örökségül! ¹² Istenünk! Elnézed ezt, és nem ítéled meg őket? Mert nincs erőnk, hogy szembeszálljunk ezzel a nagy hadsereggel, amely megtámadott bennünket. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád nézünk!”

Az Örökkévaló válaszol

¹³ Júda egész népe ott állt az Örökkévaló előtt, kicsinyeikkel, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt. ¹⁴ Akkor az Örökkévaló Szelleme rászállt Jahaziélre, aki az összegyűltek között állt. Jahaziél Zekarjáhú fia volt, aki Benája fia, aki Jeiél fia, aki Mattanjá fia, aki Ászáf egyik fia volt, és a léviták közé tartozott.

¹⁵ Jahaziél ezt mondta: „Figyeljetek Júda és Jeruzsálem lakói, és te is, Jósafát király! Ezt mondja nektek az Örökkévaló: »Ne rémüljetek meg, se ne féljetek ettől a nagy sokaságtól, mert ez nem a ti harcotok, hanem Istené! ¹⁶ Holnap vonuljatok ellenük! Ők majd a Cíc-hágón jönnek föl, és a Jerúél-puszta előtt, a patakvölgy végén találkoztok velük. ¹⁷ Nektek nem is kell harcolnotok ellenük, csak álljatok meg a helyeteken és nézzétek, hogyan szabadít meg az Örökkévaló benneteket! Júda és Jeruzsálem, ne rémüljetek meg, se ne féljetek! Holnap menjetek ellenük, mert az Örökkévaló veletek van!«”

¹⁸ Ekkor Jósafát egészen a földig hajolt az Örökkévaló előtt, azután Júda meg Jeruzsálem népe is földre borult az Örökkévaló előtt, és úgy imádták az Örökkévalót. ¹⁹ Akkor a keháti és kórahi léviták fölálltak, és hangos énekszóval dicsérték az Örökkévalót, Izráel Istenét.

Csodálatos ütközet és győzelem

²⁰ Másnap korán reggel elindultak, és Tékoa pusztájára vonultak. Ott Jósafát a serege elé állt, és ezt mondta: „Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem népe! Higgyetek az Örökkévalóban, Istenetekben, hogy erősen meg tudjatok állni! Higgyetek az Örökkévaló prófétáinak, hogy győzzetek!”

²¹ Miután így biztatta a népet, Jósafát előszólította az énekeseket, hogy énekeljenek az Örökkévalónak, és dicsérjék őt szentségéért és dicsőségéért. Odaállította őket a sereg élére, hogy előttük vonuljanak. Ezt énekelték:

²² Ahogy elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az Örökkévaló csapdába csalta az ammoniakat, moábiakat és a szeírieket, akik Júdát megtámadták — és mindannyian vereséget szenvedtek. ²³ Ugyanis előbb az ammoniak és a moábiak támadtak rá a szeíriekre, és teljesen elpusztították őket. Majd miután a szeírieket egyesült erővel megverték, egymás ellen fordultak, és kölcsönösen elpusztították egymást.

²⁴ Amikor Júda serege a csatatérre érkezett, és a szikláról körülnéztek, hogy lássák, hol az ellenség, már csak a rengeteg halottat látták szanaszét heverni a földön. Senki sem maradt életben az ellenséges seregekből! ²⁵ Akkor Jósafát és serege rengeteg zsákmányt gyűjtött. Az elesetteken tömérdek értékes fegyvert és kincseket találtak. Sok háziállatot is zsákmányoltak. Annyi mindent összegyűjtöttek, hogy nem is tudták mindet magukkal vinni. Három napig csak azzal foglalkoztak, hogy gyűjtögették a zsákmányt. ²⁶ A negyedik napon az egész sereg összegyűlt a Hálaadás-völgyben, ahol nagy hálaadó ünnepet tartottak: dicsérték és áldották az Örökkévalót a nagy győzelemért. Ezért azt a helyet a mai napig „Hálaadás völgyének” nevezik.

²⁷ Azután Jósafát vezetésével Júda és Jeruzsálem népe nagy örömmel mind visszatért Jeruzsálembe. Az Örökkévaló megszabadította őket ellenségeiktől, ezért örvendeztek. ²⁸ Jeruzsálembe érkezve az Örökkévaló Templomához vonultak hárfákkal, lantokkal és trombitákkal.

²⁹ A környező országok népeit Istentől való félelem kerítette hatalmába, amikor meghallották, hogy az Örökkévaló maga harcolt Izráel ellenségeivel. ³⁰ Ezért Jósafát uralkodása alatt békességben élt az ország, mert Isten köröskörül nyugalmat adott nekik.

Jósafát uralkodásának vége^(A)

³¹ Így uralkodott Jósafát Júda országában. Amikor király lett, harmincöt éves volt, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Azúbá volt, Silhi leánya. ³² Jósafát azt tette, amit az Örökkévaló helyesel. Nem tért le arról az útról, amelyen apja, Ászá király is járt. ³³ De a magaslatokat még nem rombolták le, mert a nép nem követte ősei Istenét teljes szívvel.

³⁴ Jósafát egyéb tettei az elsőtől az utolsóig meg vannak írva Jéhúnak, Hanáni fiának a feljegyzéseiben, amelyek Izráel Királyainak Könyvében találhatók.

³⁵ Ezek után Jósafát, Júda királya közös vállalkozásba kezdett Ahazjával, Izráel királyával, aki sok bűnt követett el. ³⁶ Közösen építettek hajókat Ecjón-Geberben, hogy azokat Társisba küldjék. ³⁷ Azonban a márésai Eliézer, Dódaváhú fia ezt prófétálta Jósafátnak: „Mivel összefogtál Ahazjával, az Örökkévaló elpusztítja a munkádat.” A hajók valóban összetörtek, és sohasem érkeztek meg Társisba.