Háború a filiszteusokkal

28 Történt ezután, hogy a filiszteusok ismét összegyűjtötték seregüket, és hadjáratra készültek Izráel ellen. Ákis király ezt mondta Dávidnak: „Ugye tudod, hogy neked és embereidnek is velem együtt kell hadba vonulnotok?”

² Dávid így felelt: „Szolgád vagyok uram, te tudod, mit kell tennem.”

„Akkor hát ezentúl te leszel az állandó testőrségem kapitánya” — válaszolta Ákis.

Saul a halottidéző asszonytól kér segítséget

³ Miután Sámuel meghalt, egész Izráel meggyászolta, majd eltemették Rámában, ahol lakott.

Saul ebben az időben kiűzte Izráel területéről a halottidézőket és jósokat.

⁴ A filiszteusok összegyűjtötték seregüket, behatoltak Izráel területére, és letáboroztak Súnem mellett. Saul is összehívta seregét egész Izráelből, és Gilbóánál vert tábort.

⁵ Amikor meglátta a filiszteusok táborát, nagyon megrettent, és szívét összeszorította a félelem. ⁶ Azután megkérdezte az Örökkévalót, aki azonban nem válaszolt neki sem álom, sem az Úrím, sem a próféták által. ⁷ Végül Saul ezt mondta a tisztjeinek: „Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt, elmegyek hozzá és megkérdezem őt!”

„Lakik egy ilyen asszony nem messze innen, Éndórban!” — mondták azok.

⁸ Saul álruhába öltözött, hogy senki se ismerje föl, majd éjjel két emberével együtt elment ahhoz az asszonyhoz, Éndórba.

Ezt kérte tőle: „Mondj nekem jövendőt a szellem által, kérlek, és idézd meg, akit mondok neked!”

⁹ De az asszony így válaszolt: „Uram, te is jól tudod, hogy Saul király kiűzte a halottidézőket és a jósokat Izráel földjéről. Csapdába akarsz ejteni, hogy megöljenek?”

¹⁰ Saul azonban megesküdött neki az Örökkévalóra: „Él az Örökkévaló, hogy emiatt nem lesz semmi bántódásod!”

¹¹ „Hát jó — egyezett bele az asszony —, akkor mondd, kit idézzek föl neked?”

„Sámuelt!” — felelte Saul.

¹² Amikor az asszony meglátta Sámuelt, fölsikoltott. Azután Saulhoz fordult: „Hiszen te vagy Saul! Miért csaptál be engem?!”

¹³ De a király megnyugtatta: „Ne félj, nem lesz semmi bántódásod! De mondd csak, kit látsz?”

„Látok egy isten-félét feljönni a földből” — válaszolta az asszony.

¹⁴ „Milyennek látod?” — kérdezte Saul.

„Olyan, mint egy öregember, és köpenyt visel” — felelt a halottidéző.

Saul azt gondolta, hogy ez Sámuel, ezért arccal a földre borult előtte.

¹⁵ Sámuel ekkor megkérdezte Saultól: „Miért háborgatsz engem? Miért idéztél meg?”

Saul így válaszolt: „Igen nagy bajban vagyok! A filiszteusok hadjáratot indítottak ellenem, ráadásul még Isten is elhagyott engem! Hiába kérdezem, nem válaszol sem a próféták, sem álom által. Ezért fordultam hozzád, hogy tanácsot kérjek, mitévő legyek most.”

¹⁶ De Sámuel ezt felelte: „Ha az Örökkévaló elhagyott téged, és ellenségeddé lett, akkor mi értelme, hogy engem megkérdezz? ¹⁷ Az Örökkévaló azt teszi, amit általam előre megmondott neked: Kiveszi kezedből a királyi uralmat, és másnak — Dávidnak — adja. ¹⁸ Azért teszi ezt, mert nem engedelmeskedtél az Örökkévaló szavának: nem hajtottad végre az amálekieken az Örökkévaló ítéletét, amelyet lángoló haragjában hozott. ¹⁹ Ezen felül az Örökkévaló veled együtt kiszolgáltatja Izráelt is a filiszteusoknak. Holnap te is, meg fiaid is velem lesztek. Bizony, Izráel seregét az Örökkévaló a filiszteusok kezébe adja, akik legyőznek titeket.”

²⁰ Amint ezt Saul meghallotta, annyira megrémült, hogy összeesett, és elterült a földön. Semmi ereje sem maradt, mert előzőleg már egy napja nem evett.

²¹ Az asszony odalépett Saulhoz, és mikor látta, hogy mennyire hatalmába kerítette a félelem, ezt mondta neki: „Uram, én életem kockáztatásával megtettem, amit kértél. ²² Most kérlek, te is hallgass rám! Enned kell valamit! Hadd készítsek ételt a számodra, hogy visszanyerd erődet, azután menj tovább.”

²³ De Saul azt mondta: „Nem kell!”

Szolgái az asszonnyal együtt azonban addig győzködték, amíg beleegyezett. Összeszedte magát, felkelt a földről, és az ágyra ült.

²⁴ Az asszonynak volt egy hízott borja. Ezt sietve levágta, ételt készített belőle, majd kovásztalan lepényeket is sütött, ²⁵ azután megvendégelte Sault és kísérőit. Miután ettek, Saul és a két embere még azon az éjjelen elmentek.

A filiszteusok visszaküldik Dávidot és csapatát

29 Afék városánál gyűltek össze a filiszteusok, az izráeliek serege pedig a Jezréel melletti forrás közelében táborozott. ² A filiszteusok seregének századai és ezredei mind a saját fejedelmeik vezetése alatt vonultak a hadjáratra. Dávid a csapatával Ákis király vezetése alatt vonult a sereg végén.

³ De a sereg vezérei ezt mondták Ákisnak: „Mit keresnek ezek a héberek közöttünk?”

Ákis védelmébe vette Dávidot: „Igaz, hogy Dávid régebben Saul király szolgája volt, de most már hosszú ideje velem van! Attól kezdve, hogy hozzám pártolt, nem találtam benne semmi kivetnivalót!”

⁴ De a sereg vezérei emiatt megharagudtak Ákisra, és követelték tőle: „Küldd vissza ezt az embert! Térjen haza abba a városba, amelyet kijelöltél neki! Semmi szín alatt nem jöhet velünk a hadjáratra. Ne legyen alkalma rá, hogy a csata közben ellenünk forduljon! Mivel tudná jobban visszaszerezni korábbi királya kegyeit, mint azzal, hogy halomra öldös bennünket? ⁵ Hiszen Dávid az, akiről táncolva énekelték az izráeli nők:

⁶ Ákis tehát kénytelen-kelletlen hívatta Dávidot, és ezt mondta neki: „Az élő Örökkévalóra esküszöm, hogy te becsületes és hűséges vagy hozzám! Ami engem illet, szeretném, ha velem tartanál ezen a hadjáraton, hiszen amióta hozzám jöttél, mind a mai napig nem találtam viselkedésedben semmi kivetnivalót. A filiszteusok fejedelmei is jó embernek tartanak téged.^{[a] 7} Mégis, menj vissza békességgel ebből a hadjáratból, és semmi olyat ne tégy, amit a filiszteusok vezetői nem helyeselnek!”

⁸ Dávid ezt kérdezte Ákistól: „De hát mi rosszat tettem? Mi rosszat találtál szolgádban, amióta csak veled vagyok? Miért nem mehetek én is, hogy uram, a király ellenségei ellen harcoljak?”

⁹ „Dávid, én tudom, hogy te olyan ártatlan és hűséges vagy, akár Isten angyala! De mit tegyek, ha a filiszteus sereg vezérei ragaszkodnak hozzá, hogy ne jöjj velünk a harcba, hanem térj vissza. ¹⁰ Ezért holnap korán reggel embereiddel együtt térjetek vissza abba a városba, amelyet számotokra kijelöltem!”

¹¹ Így is történt: másnap reggel Dávid és csapata visszatért a filiszteusok földjére, a filiszteusok pedig tovább vonultak Jezréel felé.

Dávid visszaszerzi, amit az ellenség elrabolt

30 Dávid és csapata két nap múlva érkezett vissza Ciklágba. Akkor látták, hogy amíg ők távol voltak, az amálekiek betörtek a délvidékre, földúlták és fölégették a várost. ² Ciklágból elhurcolták az asszonyokat és a gyerekeket. Senkit nem öltek meg, csak foglyul ejtették és magukkal vitték őket.

³ Amikor Dávid és az emberei látták, hogy a várost, ahol az otthonuk volt, az amálekiek teljesen elpusztították, fölperzselték, és hogy feleségeiket és gyermekeiket mind elvitték, ⁴ hangos sírásra fakadtak, és addig sírtak, amíg már sírni sem tudtak tovább. ⁵ Dávid két feleségét is elhurcolták: a Jezréelből való Ahinóámot és a Kármelből való Abigailt, aki előzőleg Nábál özvegye volt.

⁶ Az emberek annyira elkeseredtek a gyermekeik elvesztése miatt, hogy már arról beszéltek, hogy megkövezik Dávidot. Emiatt Dávid nagyon szorult helyzetbe került, mégis erőt és bátorságot merített Istenéből, az Örökkévalóból. ⁷ Azután magához hívatta Ebjátárt, Ahimelek fiát, a papot, és ezt mondta neki: „Kérlek, hozd magaddal az efódot is!” Ebjátár az efóddal együtt Dávidhoz ment, ⁸ s akkor Dávid megkérdezte az Örökkévalót: „Üldözzem-e a rablókat? Utolérem-e őket?”

Az Örökkévaló ezt felelte: „Igen, üldözd, mert biztosan utoléred őket, és kiszabadítod a foglyokat!”

^9-10 Elindult hát Dávid 600 emberével az amálekiek után, és elérkeztek a Beszór-patakhoz. Itt azonban 200 férfi megállt, mert nagyon elfáradtak. Dávid 400 emberrel folytatta az utat.

^11-12 Útközben rátaláltak egy fiatal egyiptomi férfira, akit Dávid elé vittek. Az egyiptomi nagyon ki volt merülve, ezért adtak neki kenyeret, aszalt fügét és mazsolát. Ő pedig evett, ivott, és megerősödött, mert előzőleg már három nap és három éjjel nem evett, nem ivott semmit.

¹³ Ezután Dávid kikérdezte: „Kinek a szolgája vagy? Honnan jöttél?”

Az egyiptomi így felelt: „Egy amáleki férfi szolgája vagyok, Egyiptomból származom. A gazdám három nappal ezelőtt magamra hagyott, mert megbetegedtem. ¹⁴ A csapatunk portyázni indult, betörtünk a délvidékre, ahol a kerétiek^[b] laknak, meg Júda vidékére, Káleb területére. Fölgyújtottuk Ciklág városát is.”

¹⁵ „Elvezetsz-e bennünket ehhez a rablóbandához?” — kérdezte Dávid.

„Esküdj meg Istenre, hogy nem ölsz meg, és nem szolgáltatsz ki a gazdámnak, akkor odavezetlek!” — válaszolta az egyiptomi.

¹⁶ El is vezette Dávidot és csapatát az amálekiek táborához, ahol éppen nagy mulatozás folyt, mert ünnepelték a gazdag zsákmányt, amelyet a filiszteusok földjéről és Júdából szereztek. Ettek, ittak, táncoltak, és elterültek a földön. ¹⁷ Dávid és katonái lecsaptak rájuk, és hajnaltól másnap estig vágták őket. Mindössze négyszáz fiatal férfi maradt életben az amálekiek közül — ezek is csak azért, mert a tevéikre ültek, és elmenekültek.

¹⁸ Így szerezte vissza Dávid mindazt, amit az amálekiek elraboltak. Két feleségét is kiszabadította. ¹⁹ Semmi sem hiányzott, Dávid mindent visszaszerzett: a feleségeket, gyermekeket, idős rokonokat és minden vagyonukat. ²⁰ Ezen kívül nagy zsákmányt is szerzett: juhnyájakat és marhacsordákat, amelyeket azután az emberek a menet élén hajtottak hazafelé. Azt mondták erről: „Nézzétek! Ez mind Dávid zsákmánya!”

²¹ Hazafelé menet elérkeztek a Beszór-patakhoz, ahol már várta őket az a 200 harcos, akiket Dávid hátrahagyott, mert nagyon fáradtak voltak. Mikor ezek látták, hogy Dávid és serege közeledik, eléjük mentek, és Dávid köszöntötte őket. ²² Voltak azonban Dávid kíséretében olyan rosszindulatú és semmirekellő emberek is, akik így beszéltek: „Ezek itt kétszázan nem jöttek velünk harcolni! Ne is adjunk nekik a zsákmányból semmit! Csak a saját feleségüket meg gyermekeiket kapják vissza, azután elmehetnek!”

²³ Dávid azonban ezt mondta nekik: „Nem, testvéreim! Ezt nem tehetitek velük! Gondoljátok meg, hogy az Örökkévaló épségben megőrzött bennünket, és kezünkbe adta a rablóbandát, és a nagy zsákmányt is! ²⁴ Senki sem hallgatna rátok ebben. Inkább legyen így: mindannyian egyformán részesedjenek a zsákmányból! Aki eljött velünk harcolni, és aki a holmiknál maradt, az is egyformán kapjon belőle.” ²⁵ Ettől fogva ez lett a rendelkezés és szokás Izráelben, és így van ez mind a mai napig.

²⁶ Miután Dávid hazaérkezett Ciklágba, még Júda törzse vezetőinek, a barátainak is részt küldött a hadizsákmányból, s ezt üzente nekik: „Itt küldök számotokra ajándékot abból a zsákmányból, amelyet az Örökkévaló ellenségeitől vettünk el.”

²⁷ Ilyen ajándékot kaptak Dávidtól a vezetők a következő városokban: Bétel, Rámót-Negev, Jattír, ²⁸ Aróér, Szifmót, Estemóa, ²⁹ Rákál, meg a jerahmeéliek és kéniek városai, ³⁰ Horma, Bór-Ásán, Aták ³¹ és Hebron. Általában minden olyan város vezetőinek küldött ilyen ajándékot, ahol a csapatával korábban megfordult.

Saul és Jonatán halála^(A)

31 Közben folyt a háború a filiszteusok és Izráel között. A filiszteusok fölülkerekedtek, az izráeliek pedig megfutamodtak és sokan elestek közülük a Gilboa-hegyen. ² A filiszteusok üldözőbe vették Sault és a fiait: Jonatánt, Abinádábot és Malkisuát. A fiait megölték, ³ és Saulhoz is egyre közelebb nyomultak. Az íjászok megcélozták, és a nyilaikkal súlyosan megsebesítették magát Sault is, ⁴ aki ekkor a fegyverhordozójához fordult: „Fogd a kardodat, és te szúrj le, nehogy ezek a körülmetéletlenek öljenek meg! Belőlem ne űzzenek gúnyt!” De a fegyverhordozója nem merte megtenni, mert nagyon félt. Végül Saul fogta a saját kardját, és beledőlt — így lett öngyilkos.

⁵ Mikor a fegyverhordozója látta, hogy Saul meghalt, ő is követte a példáját, és hasonlóképpen megölte magát. ⁶ Így halt meg Saul, három fiával és fegyverhordozójával együtt^[c] ugyanazon a napon.

⁷ Amikor a völgy túlsó felén lakó izráeliek megtudták, hogy az izráeli sereg megfutamodott, és Saul is meghalt fiaival együtt, mind elmenekültek a városaikból. Ugyanezt tették a Jordán keleti oldalán élő izráeliek is. Ezekben az elhagyott városokban azután a filiszteusok telepedtek le.

⁸ Másnap a filiszteusok végigjárták a csatateret, hogy kifosszák az elesetteket. Ekkor a Gilboa-hegyen megtalálták Saulnak és három fiának holttestét is. ⁹ Saul holttestét megfosztották a páncéljától és a fegyvereitől, a fejét pedig levágták. Majd hírnököket küldtek országuk minden részébe, hogy bálványaik templomaiban és a nép között kihirdessék győzelmüket. ¹⁰ Saul fegyvereit Astárót templomában helyezték el, a holttestét pedig fölakasztották Bétseán várfalára.

¹¹ Jábes-Gileád városának lakói azonban meghallották, hogy a filiszteusok hogy bántak Saullal. ¹² A harcosok fölkerekedtek, egész éjjel vonultak, levették Bétseán várfaláról Saulnak és fiainak holttestét, és Jábes Gileádba vitték, hogy tisztességgel eltemessék őket. A holttesteket elégették, ¹³ a csontokat pedig eltemették egy tamariszkuszfa alatt, Jábes városában, majd hét napig gyászoltak és böjtöltek.

A zenészek vezetőjének. Dávidnak, az Örökkévaló szolgájának éneke, amelyet azon a napon szerzett, amikor az Örökkévaló megszabadította őt minden ellenségétől, még Saultól is. Ezt énekelte Dávid: