1 Királyok 3-5
Hungarian Károli
3 Sógorságot szerze azután Salamon a Faraóval, az Égyiptombeli királylyal; és elvevé a Faraó leányát, és hozá Dávidnak városába, míg elvégezé az õ házának és az Úr házának építését és Jeruzsálemnek kõfalát köröskörül.
2 De a nép áldozik vala a magas helyeken; mert nem építtetett vala ház az Úr nevének mind ez ideig.
3 Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az õ atyjának parancsolatiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és ott tömjénezett.
4 És mikor Gibeonba ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon azon az oltáron áldozott égõáldozatul ezer barmot:
5 Megjelenék Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, a mit [akarsz,] hogy adjak néked.
6 És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, a miképen [õ is] járt elõtted híven, igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, a ki az õ királyi székében ül, a mint e mai napon megtetszik.
7 És most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királylyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.
8 És a te szolgád a te néped között van, a melyet te [magadnak] választottál, nagy nép ez, a mely meg nem számláltathatik, meg sem írattathatik a sokaság miatt.
9 Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?
10 És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért.
11 Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tõlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségidnek lelkét; hanem bölcseséget kértél az ítélettételre:
12 Ímé a te beszéded szerint cselekszem, ímé adok néked bölcs és értelmes szívet, úgy hogy hozzád hasonló nem volt te elõtted, és utánad sem támad olyan, mint te.
13 Sõt még a mit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsõséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idõdben.
14 És ha az én útaimon járándasz, megõrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, a miképen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét.
15 És mikor felserkent Salamon, ímé álom volt. És méne Jeruzsálembe, és álla az Úr szövetségének ládája elé, és áldozék egészen égõáldozatokat, és készíte hálaáldozatokat, és szerze nagy lakomát minden szolgáinak.
16 Abban az idõben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálla õ elõtte.
17 És monda az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem õ nála abban a házban.
18 És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk abban a házban.
19 És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia: mert ráfeküdt.
20 És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellõlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fekteté, míg az õ meghalt fiát én mellém fektette.
21 Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat: ímé, megholt; de reggel jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, a kit én szültem.
22 Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, a ki él, a te fiad pedig az, a ki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él. És ekképen versengettek a király elõtt.
23 Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, a ki él, és a te fiad az, a ki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképen nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él.
24 És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor oda hozák a kardot a király elé,
25 Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak.
26 Ekkor monda az az asszony, a kié vala az élõ gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok néki az élõ gyermeket, és ne öljétek meg õt. A másik pedig azt mondja vala. Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté.
27 Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élõ gyermeket, és meg ne öljétek azt, [mert] az az õ anyja.
28 És mikor hallotta az egész Izráel ezt az ítéletet, a melyet tett vala a király, félék a királynak orczáját, mert látták, hogy Isten bölcsesége van az õ szívében az ítélettételre.
4 És lõn Salamon király az egész Izráel felett királylyá.
2 Ezek [valának] pedig az õ fõemberei: Azária, Sádók papnak fia.
3 Elihóref és Ahija, Sisának fiai íródeákok, Jósafát, az Ahilud fia, emlékíró vala.
4 És Benája, a Jójada fia, a sereg hadnagya; Sádók pedig és Abjátár papok.
5 És Azáriás, a Nátán fia, a tiszttartók elõljárója; és Zábud, a Nátán fia, fõtanácsos és a király barátja.
6 És Ahisár udvarbíró; Adónirám pedig, az Abda fia, kincstartó.
7 Vala pedig Salamonnak tizenkét tiszttartója az egész Izráelen, a kik ellátták a királyt és az õ háznépét: esztendõnként mindeniknek egy hónapig kellett az ellátásról gondot viselnie.
8 És ezek azoknak neveik: Húrnak fia az Efraim hegyén.
9 Dékernek fia Mákásban, Sahálbimban, Béth-Semesben és Elonban és Béth- Hanánban.
10 Hésednek fia Arúbotban, õ hozzá tartozott Szókó és Héfer egész földe.
11 Abinádáb fiaié volt Dór egész határa. A Salamon leánya, Táfát, vala néki felesége.
12 Bahana, az Ahilud fia, [bírja vala] Taanákot és Megiddót és egész Béth- Seánt, mely Sartána mellett vala Jezréel alatt, Béth-Seántól fogva mind Abela Méholáig és mind Jokméámon túl.
13 Gébernek fia, Rámóth Gileádban: övé valának Jáirnak, a Manasse fiának falui, melyek Gileádban [valának;] az övé volt az Argób tartománya, mely Básánban vala, hatvan nagy város kõfallal és érczzárakkal [megerõsítve.
14 Ahinádáb, Iddó fia Mahanáimban.
15 Ahimaás Naftaliban; a Salamon leányát, Bosmátát vevé magának feleségül õ is.
16 Bahana, Khúsai fia, Áserben és Alóthban.
17 Jósafát, Paruákh fia, Issakhárban.
18 Simei, Éla fia, Benjáminban.
19 Géber, Uri fia, a Gileád földében, Sihonnak, az Emoreus királyának földében, és Ógnak, a Básánbeli királynak [földében;] és [ez] egy tiszttartó [bírja vala] azt a földet.
20 És Júda és Izráel megsokasodott, olyan sok volt, mint a tenger mellett való föveny, és ettek, ittak és vigadtak.
21 Salamon pedig uralkodék minden országokon a folyóvíztõl fogva egész a Filiszteusok földéig és Égyiptomnak határáig, és ajándékokat hoznak vala, és szolgálnak vala Salamonnak, életének minden idejében.
22 És Salamon eledele naponként [ez] vala: harmincz véka zsemlyeliszt és hatvan véka közönséges liszt;
23 Tíz hízlalt ökör, húsz füvön járt ökör és száz juh; a szarvasokon, õzeken, bivalokon és hízlalt madarakon kivül.
24 Mert õ uralkodék minden helyeken a folyóvizen túl Thifsától fogva egész Gázáig; minden királyokon, a kik a folyóvizen túl valának; és békessége volt néki minden alattvalóitól köröskörül.
25 És lakozék Júda és Izráel bátorsággal, kiki mind az õ szõlõtõje és fügefája alatt. Dántól fogva Bersebáig; Salamonnak minden idejében.
26 És Salamonnak volt negyvenezer szekérbe való lova az istállókban, és tizenkétezer lovagja.
27 És ezek a tiszttartók ellátták Salamon királyt és mindazokat, a kik a Salamon király asztalánál valának, kiki az õ hónapján, minden fogyatkozás nélkül.
28 Azután árpát és szalmát is hoztak a lovaknak és a paripáknak arra a helyre, a hol a [király] volt, kiki az õ rendelete szerint.
29 És az Isten adott bölcseséget Salamonnak és igen nagy értelmet és mély szívet, mint a fövény, mely a tenger partján van.
30 Úgy hogy a Salamon bölcsesége nagyobb volt, mint a napkelet minden fiainak bölcsesége és Égyiptomnak egész bölcsesége.
31 Sõt bölcsebb volt minden embereknél, [még] az Ezráhita Ethánnál is és Hémánnál, Kálkólnál és Dardánál, a Máhol fiainál; és híre neve vala minden nemzetségek között köröskörül.
32 És szerze háromezer példabeszédet, és az õ énekeinek [száma] ezer és öt volt.
33 Szólott a fákról is, a Libánon czédrusfájától az izsópig, a mely a falból nevekedik ki; és szólott a barmokról, a madarakról, a csúszó- mászó állatokról és a halakról is.
34 És jõnek vala minden népek közül, hogy hallgassák a Salamon bölcseségét; a földnek minden királyaitól, a kik hallották vala az õ bölcseségét.
5 És Hírám, Tírus királya elküldé az õ szolgáit Salamonhoz, mikor meghallotta, hogy õt kenték királylyá az õ atyja helyett; mert Hírám szerette Dávidot teljes életében.
2 És külde Salamon Hírámhoz, ezt izenvén néki:
3 Te tudod, hogy Dávid, az én atyám nem építhete házat az Úrnak, az õ Istenének nevének a háborúk miatt, a melyekkel õt körülvették vala, mígnem az Úr az õ lábainak talpa alá vetette azokat;
4 De most az Úr, az én Istenem nékem nyugodalmat adott mindenfelõl, [úgy hogy] semmi ellenségem és senkitõl semmi bántásom nincs.
5 Ímé azt gondoltam magamban, hogy házat építek az Úrnak, az én Istenemnek nevének, a miképen szólott az Úr Dávidnak, az én atyámnak, ezt mondván: A te fiad, a kit helyetted ültetek a te királyi székedbe, õ építi meg azt a házat az én nevemnek.
6 Most azért parancsold meg, hogy vágjanak nékem czédrusfákat a Libánonon. Az én szolgáim is együtt lesznek a te szolgáiddal; a te szolgáidnak pedig jutalmát megadom néked mind a szerint, a mit mondándasz; mert tudod, hogy nincsen mi közöttünk olyan ember, a ki a favágáshoz úgy értene, mint a Sidonbeliek.
7 Mikor azért meghallotta Hírám a Salamon izenetét, igen megörült, és monda: Áldott legyen e mai napon az Úr, a ki Dávidnak bölcs fiat adott e nagy népen.
8 És elkülde Hírám Salamonhoz, ezt izenvén: Megértettem a mi felõl küldöttél hozzám; én megteszem minden kivánságodat mind a czédrusfákra, mind a fenyõfákra [nézve].
9 Az én szolgáim a Libánonról aláviszik a tengerre [a fákat:] én pedig azokat tutajokra rakatván, a tengeren addig a helyig vitetem, a melyet te megizentetsz nékem, és azokat ott kihányatom, és te vitesd el. Te pedig abban teljesítsd kivánságomat, hogy adj eledelt az én háznépemnek.
10 Ada azért Hírám Salamonnak czédrusfákat és fenyõfákat, minden kivánsága szerint.
11 Salamon pedig ada Hírámnak húszezer véka búzát az õ háznépének táplálására, és húszezer kórus sajtolt olajat. Ezt adja vala Salamon Hírámnak esztendõrõl-esztendõre.
12 Az Úr azért bölcsességet ada Salamonnak, a mint megmondotta vala néki; és békesség lõn Hírám és Salamon között, és õk szövetséget tõnek egymással.
13 Salamon király pedig robotosokat szedete az egész Izráelbõl; és harminczezer ember lõn robotossá.
14 A kiket aztán elkülde a Libánonra, minden hónapra tíz-tízezer ember egymás után. Egy hónapig a Libánon [hegyén] valának, két hónapig az õ házoknál. Adónirám vala pedig a robotosok feje.
15 Ezenkivül Salamonnak hetvenezer teherhordója, és nyolczvanezer kõvágója volt a hegyen.
16 A pallérok fejedelmein kivül, a kikre Salamon a munkának igazgatását bízta volt, a kik háromezeren és háromszázan [valának], a kik a munkálkodó népet szorgalmaztatták.
17 És megparancsolá a király, hogy nagy és drága köveket vágjanak ki, nevezetesen faragott köveket a ház fundamentomául;
18 Melyeket kifaragának a Salamon kõmívesei és a Hírám ácsai és a Gibleusok; és elkészíték a fákat és a köveket a ház építéséhez.
1 Királyok 3-5
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Salamon bölcsességet kér Istentől(A)
3 Salamon szövetséges viszonyba került a fáraóval, Egyiptom királyával, mivel feleségül vette a fáraó leányát, akit Jeruzsálembe vitt, a Dávid városába. Ekkor Salamon még nem készült el a saját palotájának, az Örökkévaló Templomának és Jeruzsálem kőfalának építésével. 2 Mivel az Örökkévaló számára még nem épült fel a Templom, az emberek szerte az országban a magaslatokon mutattak be Istennek áldozatokat. 3 Salamon szerette az Örökkévalót, és apjának, Dávidnak rendelkezései szerint élt és uralkodott, de ő is a magaslatokon mutatta be az Örökkévalónak az égőáldozatokat és illatáldozatokat.
4 Akkoriban Salamon Gibeonba járt, hogy ott áldozzon az Örökkévalónak, mert ott volt a legfontosabb áldozó-magaslat, és azon egy oltár. Egyszer 1 000 állatot vitt áldozatul az Örökkévalónak Gibeonba. 5 Azon az éjszakán Gibeonban az Örökkévaló megjelent Salamonnak álmában, és ezt mondta neki: „Kérd el tőlem, amit szeretnél megkapni!”
6 Salamon így válaszolt: „Örökkévaló, te hűséggel és szeretettel voltál apám, a te szolgád, Dávid iránt, aki hűségesen, igazságosan és tiszta szívvel követett téged. Mindmáig megőrizted iránta való hűséges szereteted, hiszen fiát ültetted trónjára, aki most is uralkodik. 7 Örökkévaló Isten, te tetted szolgádat királlyá, apám, Dávid helyett — én pedig még olyan vagyok, mint egy kisgyermek: nincs tapasztalatom abban, hogyan kell helyesen uralkodni. 8 Szolgád a te néped között él, amelyet magadnak választottál — s ez a nép oly hatalmas, hogy meg sem számolható. 9 Kérlek hát, adj szolgádnak bölcs szívet néped kormányzásához, hogy különbséget tudjak tenni jó és rossz között. Mert e nélkül hogyan kormányozhatná valaki ezt a hatalmas népet?”
10 Tetszett az Örökkévalónak, hogy Salamon ezt kérte. 11 Ezért Isten ezt felelte neki: „Jól tetted, hogy ezt kérted, és nem hosszú életet, gazdagságot vagy az ellenségeid vesztét. Mivel bölcsességet kértél ahhoz, hogy helyesen tudj döntést és igazságos ítéletet hozni, 12 ezért, lásd, teljesítettem kérésedet. Olyan bölcs és értelmes szívet adtam neked, amilyen eddig még senki másnak nem volt, de utánad sem lesz. 13 Sőt, ráadásul megadtam azt is, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget, hogy életedben nem lesz hozzád fogható nagy király. 14 Ha az én utamon jársz, és ha parancsaim és rendelkezéseim szerint élsz, mint ahogyan apád, Dávid is tette, akkor ezeken fölül még életed idejét is meghosszabbítom.”
15 Salamon felébredt, és akkor értette meg, hogy Isten beszélt vele álmában. Azután Jeruzsálembe ment, és odaállt az Örökkévaló Szövetségládája elé, majd áldozatokat mutatott be az Örökkévalónak: égőáldozatot és hálaáldozatot. Utána nagy lakomát rendezett minden szolgájának.
Salamon bölcs ítélete
16 Ezek után történt, hogy egyszer két asszony jött a király elé, ítéletét kérve. Prostituáltak voltak, megálltak a király trónja előtt, 17 és egyikük előadta az esetet: „Uram, királyom! Mi ketten egy házban lakunk, és mindketten gyermeket vártunk. Én szültem meg hamarabb a gyermekemet, 18 ő pedig három nappal később. Ezalatt senki más nem volt velünk a házban, csak mi ketten és a csecsemők. 19 Az egyik éjjel ő ráfeküdt a saját gyermekére, aki emiatt meghalt. 20 Ő azonban még akkor éjjel felkelt, és amíg én aludtam, kicserélte a két csecsemőt: elvette mellőlem a fiamat, és a saját halott fiát tette a helyére. 21 Reggel, amikor szoptatni akartam a fiamat, láttam, hogy már nem él! De ahogy alaposabban szemügyre vettem, láttam, hogy ez nem is az én fiam, akit szültem.”
22 Ekkor azonban a másik asszony közbevágott: „Nem így van! Az eleven gyermek az enyém, és a halott a tiéd!”
Az első asszony így válaszolt: „Nem igaz! A te fiad halt meg, az élő pedig az enyém!” Így vitatkoztak a király előtt.
23 Végül a király ezt mondta: „Szóval mindketten azt állítjátok, hogy az élő gyermek a tiétek, és a másiknak a fia halt meg?” 24 Akkor a király szólt a szolgáknak, hogy hozzanak egy kardot. 25 Majd ezt mondta: „Vágjátok ketté az élő gyermeket! Adjátok az egyik felét az egyik asszonynak, a másik felét a másiknak!”
26 Az élő gyermek anyja ekkor megsajnálta a fiát, és így kiáltott a királynak: „Ó, uram, kérlek, inkább legyen a másik asszonyé a gyermek, csak ne öljék meg!” A másik asszony viszont ezt mondta: „Vágjátok csak ketté, ne legyen se az övé, se az enyém!”
27 Akkor a király így ítélt: „Ne öljétek meg az élő gyermeket, hanem adjátok az első asszonynak, mert valóban ő az anyja!”
28 Egész Izráel népe hallott erről az esetről és Salamon ítéletéről. Tisztelettel és félelemmel tekintettek a királyra, mert megértették, hogy Isten bölcsessége lakik benne, és így hozza meg ítéleteit.
Salamon királysága
4 Salamon király egész Izráel fölött uralkodott. 2 A király fontosabb tisztségviselői a következők voltak:
Azarjáhú, Cádók fia volt a főpap,
3 Elihóref és Ahijjá, Sisá fiai voltak a király titkárai,
Jehóséfét, Ahilúd fia pedig a krónikaíró.
4 Benája, Jójádá fia vezette a hadsereget,
Cádók és Ebjátár papok voltak,
5 Azarjáhú, Nátán fia volt a helytartók vezetője,
Zábúd pap, Nátán fia volt a király bizalmas barátja és tanácsadója,
6 Ahisár volt a királyi palota gondviselője,
Adónirám, Abdá fia pedig a kényszermunkások felügyelője.
7 Izráel területe tizenkét tartományra volt felosztva. Ezek élére Salamon egy-egy helytartót nevezett ki, akik a tartományuk terményeiből ellátták élelemmel a király egész udvartartását. Mindegyik tartomány évente egy hónapig gondoskodott a király és udvara ellátásáról. 8 A tizenkét helytartó a következő volt:
Ben Húr volt Efraim dombvidékének a helytartója.
9 Ben Deker volt Mákac, Saalbim, Bétsemes,
Élón és Bét-Hánán helytartója.
10 Ben Heszed volt Arubbót, Szókó és Héfer helytartója.
11 Ben Abinádáb volt Dór dombvidékének helytartója.
Ő vette feleségül Salamon egyik leányát, Táfatot.
12 Baaná, Ahilúd fia volt a helytartó ezen a területen:
Taanak, Meggidó; egész Bétseán, Cáretán és Jezréel mellett;
azután Bétseántól egészen Ábél-Mehóláig és Jokmoámig.
13 Ben Geber volt a helytartó a gileádi Rámótban,
azután Jáirnak, Manassé fiának gileádi sátorfalvaiban
és a básáni Argób vidékén lévő 60 városban,
amelyeket erős kőfalak vettek körül
és amelyeknek kapui bronzból készült zárakkal voltak megerősítve.
14 Ahinádáb, Iddó fia Mahanáimban volt helytartó,
15 Naftáliban pedig Ahimaac,
aki Salamon egyik leányát, Boszmatot vette feleségül.
16 Baaná, Húsaj fia Ásérban és Álótban,
17 Jehósáfát, Párúah fia Issakárban,
18 Simei, Élá fia Benjáminban volt a helytartó.
19 Geber, Úri fia volt a helytartó Gileádban,
amely korábban Szihónnak, az emóriak királyának
és Ógnak, Básán királyának az országa volt.
Geber volt ennek az egész tartománynak a helytartója.
20 Júdának és Izráelnek Salamon idejében olyan rengeteg lakosa volt, mint a homokszemek a tengerparton. Mind boldogan éltek: ettek, ittak, örvendeztek.
21 Salamon királyi uralma kiterjedt az Eufrátesz folyótól nyugatra a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig minden királyságra. Ezeknek az országoknak a királyai rendszeresen adót fizettek Salamonnak, és egész életükben szolgálták őt.
22-23 A királyi udvar ellátására minden nap a következőket szállították: 30 kór finomliszt, 60 kór kenyérliszt,[a] 10 hizlalt szarvasmarha, 20 legelőn tartott szarvasmarha, 100 juh, ezenkívül szarvasok, gazellák, őzek és hizlalt szárnyasok.
24 Salamon király uralkodott az Eufrátesz folyótól nyugatra: Tifszahtól Gázáig minden ország fölött, a szomszédos királyságokkal pedig békében élt. 25 Júda és Izráel népe Salamon uralkodás idején Dántól Beér-Sebáig biztonságban, nyugalomban és békességben élt, mindenki a saját birtokán, a saját szőlője és fügefája alatt.
26 Salamonnak igen sok harci szekere volt. Ezeket és a hozzájuk tartozó lovakat 4 000[b] istállóban tartották. A harci szekereken 12 000 harcos teljesített szolgálatot.[c]
27 Minden hónapban a soron következő helytartó gondoskodott a királyi udvar és a király vendégeinek bőséges ellátásáról — nem is volt hiányuk semmiben. 28 Ugyancsak a helytartók látták el takarmánnyal a lovas katonák és a harci szekerek lovait: árpát és szalmát szállítottak rendszeresen szolgálatuk rendje szerint.
Salamon bölcsessége
29 Isten rendkívüli bölcsességet és értelmet adott Salamonnak, és elméjének befogadóképességét pedig szerfölött kiszélesítette. 30 Ezért Salamon bölcsebb volt mind a keleti országok,[d] mind Egyiptom összes bölcseinél. 31 Minden embernél bölcsebb volt, még az ezráhi Étánnál is; még Máhól fiainál is: Hámánnál, Kalkólnál és Dardánál. Ezért híre-neve minden nép között elterjedt.
32 Salamon 3 000 példabeszédet és 1 005 éneket szerzett. 33 Igen sok dologról szólt: növényekről — a cédrusfáktól kezdve, amelyek a Libanon-hegységben nőnek, az izsópig, amely a falak réseiből is kinő —, meg mindenféle vadállatokról, madarakról, hüllőkről, rovarokról és halakról.
34 El is jöttek az emberek minden nép közül, hogy Salamon bölcsességét hallják. Még a királyok közül is eljöttek, akikhez Salamon bölcsességének híre eljutott.
Előkészületek a Templom építéséhez(B)
5 Hírám, Tírusz királya megtudta, hogy Salamont királlyá tették,[e] és hogy így apja, Dávid helyén most már Salamon uralkodik. Ezért elküldte a követeit Salamonhoz, merthogy korábban is mindig jó barátságban volt Dávid királlyal. 2 Salamon pedig ezt üzente Hírámnak:
3 „Hírám király, te tudod, hogy apám, Dávid király nem építhetett Istene, az Örökkévaló nevének házat, mert minden oldalról háborúkkal volt elfoglalva, egészen addig, amíg az Örökkévaló Dávid hatalma alá nem kényszerítette az ellenségeit. 4 Most azonban Istenem, az Örökkévaló mindenfelől békességet és nyugalmat adott nekem és népemnek. Sem ellenség, sem veszély nem fenyeget bennünket.
5 Ezért elhatároztam, hogy Istenem, az Örökkévaló nevének templomot építek. Mert ezt mondta az Örökkévaló apámnak, Dávidnak: »A fiad, akit utánad a trónodra ültetek, ő fog majd házat építeni nevemnek.« 6 Ezért hát, Hírám király, parancsold meg szolgáidnak, hogy vágjanak ki cédrusfákat számomra a Libanon-hegységben! Szolgáim együtt fognak dolgozni a te szolgáiddal, és kívánságod szerint megfizetem munkájukat, hiszen tudod, hogy Izráelben nincsenek olyan gyakorlott favágók, mint a szidóniak között.”
7 Hírám nagyon megörült Salamon üzenetének, és ezt mondta: „Áldott legyen ma az Örökkévaló, aki Dávidnak ilyen bölcs fiút adott, hogy e nagy népen uralkodjon!” 8 Salamonnak pedig ezt üzente:
„Meghallgattam és teljesítem kérésed: küldök neked cédrus- és jegenyefenyő-törzseket. 9 Szolgáim majd kivágják a fákat, leviszik a fatörzseket a tengerhez, ahol tutajokat készítenek belőlük, és elszállítják azokat a tengeren abba a kikötőbe, amelybe óhajtod. Ott majd szétszedik a tutajokat, te pedig szállíttasd el a fatörzseket. Viszonzásul annyit kérek, hogy gondoskodj egész udvartartásom élelmezéséről!”
10 Így is történt: Hírám szállított Salamonnak annyi cédrus- és jegenyefenyő-gerendát, amennyire szüksége volt, 11 Salamon viszont évről-évre szállított 20 000 kór búzát[f] és 20 000 bat[g] tiszta olívaolajat Hírám udvarának az ellátására.
12 Az Örökkévaló tehát — ígérete szerint — bölcsességet adott Salamonnak. Hírám és Salamon békességben éltek egymás szomszédságában, sőt, szövetséget is kötöttek.
13-14 Salamon király kijelölt Izráelből 30 000 férfit, akiket arra rendelt, hogy Hírám király szolgáinak segítsenek a Libanon-hegységben. Három csoportra osztotta őket, mindegyikbe 10 000 munkás tartozott. A csoportok felváltva dolgoztak egy-egy hónapig a Libanon hegyein, majd hazatértek, és két hónapig otthon tartózkodtak. Ezeknek a vezetője Adónirám volt.
15-16 Rajtuk kívül 3 300 munkavezető irányításával 70 000 munkás végezte a teherhordást, 80 000 pedig a kőbányákban fejtette a követ Júda hegyei között. 17 A király parancsára a kőfaragók hatalmas méretű és nagyon értékes kőtömböket fejtettek és faragtak ki. Ezekből készült a Templom alapja. 18 Salamon építőmunkásai, Hírám építőmunkásai, meg a gebáli munkások együtt készítették elő ezeket a kőtömböket és a fagerendákat az Örökkévaló Temploma számára.
Notas al pie
- 1 Királyok 4:22 30 illetve 60 kór kenyérliszt Mai mértékkel kb. 6 600 illetve kb. 13 200 liter. Az ókorban a lisztet és a gabonát űrmértékkel mérték.
- 1 Királyok 4:26 4 000 Ez az ókori görög fordítás egyes kézirataiban és a 2Krón 9:25-ben olvasható így. A masszoréta héber szövegben ezen a helyen 40 000 áll.
- 1 Királyok 4:26 A harci… szolgálatot Vagy: „A harci szekerekhez 12 000 ló tartozott.”
- 1 Királyok 4:30 keleti országok Ez a kifejezés Mezopotámiát jelentette.
- 1 Királyok 5:1 tették Szó szerint: „felkent király lett”, vagyis a szent olajjal felkenték.
- 1 Királyok 5:11 20 000 kór búzát Mai mértékkel kb. 4 400 000 liter. Akkoriban űrmértékkel mérték a gabonát.
- 1 Királyok 5:11 20 000 bat Mai mértékkel kb. 440 000 liter. Itt az ókori görög fordítást (LXX) és a párhuzamos részt (2Krón 2:10) követtük. A masszoréta héber szövegben ezen a helyen „20 kór” olvasható.
Lukács 20:1-26
Hungarian Károli
20 És lõn azok közül a napok közül egyen, mikor õ a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, elõállának a fõpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek; mondjátok meg azért nékem:
4 A János keresztsége mennybõl vala-é, vagy emberektõl?
5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: Mennybõl; [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
6 Ha pedig [ezt] mondjuk: Emberektõl; az egész nép megkövez minket: mert meg van gyõzõdve, hogy János próféta volt.
7 Felelének azért, hogy õk nem tudják, honnét [vala.]
8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szõlõt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú idõre elutazék.
10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szõlõ gyümölcsébõl; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
13 Monda azért a szõlõnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, hogy a miénk legyen az örökség!
15 És kivetvén õt a szõlõbõl, megölék. Mit cselekszik azért a szõlõnek ura azokkal?
16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szõlõt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]!
17 Õ pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
18 Valaki erre a kõre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
19 És igyekeznek vala a fõpapok és az írástudók kezeiket õ reá vetni azon órában; de félének a néptõl; mert megérték, hogy õ ellenök mondta e példázatot.
20 Annakokáért vigyázván õ reá, leselkedõket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy õt megfogják beszédében; hogy átadják a felsõbbségnek és a helytartó hatalmának.
21 Kik megkérdezék õt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
23 Õ pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
25 Õ pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
26 És nem tudták õt megfogni beszédében a nép elõtt; és csodálkozván az õ feleletén, elhallgatának.
Read full chapter
Lukács 20:1-26
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Honnan származik Jézus hatalma?(A)
20 Egyik nap Jézus a Templom területén tanított, és hirdette az örömüzenetet. Odamentek hozzá a főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői. 2 Megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket a dolgokat? Ki adott neked erre felhatalmazást?”
3 Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit: 4 az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy az emberektől?”
5 Ekkor azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől volt, akkor majd megkérdezi: »Akkor miért nem hittetek neki?« 6 Ha meg azt mondjuk, hogy az emberektől volt, akkor a nép megkövez minket, mert meg vannak győződve róla, hogy Bemerítő János próféta volt.” 7 Ezért azt felelték Jézusnak: „Nem tudjuk.”
8 „Akkor én sem mondom meg, ki adott nekem felhatalmazást, hogy ezeket tegyem!” — válaszolta Jézus.
Példázat a gyilkos szőlőmunkásokról(B)
9 Azután egy példázatot mondott: „Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Azután az egész szőlőskertet bérbe adta gazdálkodóknak, majd hosszú időre elutazott egy másik országba. 10 Amikor eljött a szüret ideje, elküldte egyik szolgáját a bérlőkhöz, hogy hozza el a termésből a neki járó részt. A bérlők azonban megverték a szolgát, és üres kézzel küldték el. 11 A tulajdonos ekkor egy másik szolgáját küldte oda, de a bérlők azt is megverték, gyalázatosan bántak vele, és üres kézzel küldték el. 12 Elküldte hát a harmadik szolgáját is, de azt is bántalmazták, megsebesítették, és kidobták a szőlőskertből.
13 Végül a tulajdonos azt gondolta: »Mit tegyek? Elküldöm hozzájuk az egyetlen fiamat, akit nagyon szeretek. Őt talán meg fogják becsülni!« 14 Amikor a bérlők meglátták a fiút, így tanakodtak maguk között: »Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, hogy miénk legyen az öröksége!« 15 Ezzel a fiút kidobták a szőlőskertből, és megölték.
Mit gondoltok, mit fog velük tenni a gazda? 16 Eljön, elpusztítja a bérlőket, és a szőlőskertet másoknak adja!”
Akik hallották ezt a történetet, így kiáltottak fel: „Isten ments, hogy ez megtörténjen!” 17 Jézus ekkor a szemükbe nézett, és azt mondta: „Akkor mit jelent ez az Írás:
»Éppen az a kő lett a sarokkővé,
amelyet az építők félredobtak«?[a]
18 Aki ráesik erre a kőre, az összetörik, akire pedig ez a kő zuhan rá, azt szétzúzza.”
19 A törvénytanítók és a főpapok megértették, hogy ezt a példázatot Jézus róluk mondta. Ezért legszívesebben azonnal letartóztatták volna, de nem merték, mert féltek az emberektől.
Ravasz kérdés az adóról(C)
20 Ettől kezdve a törvénytanítók és a főpapok állandóan figyeltették Jézust. Besúgókat küldtek utána, akik istenfélőnek mutatták magukat. Szerették volna rajtakapni, amint valami rosszat mond. Az volt a tervük, hogy ha ez sikerül, átadják Jézust a római kormányzónak, akinek hatalma volt rá, hogy elítélje. 21 A besúgók ezzel a kérdéssel mentek Jézushoz: „Mester, tudjuk, hogy amit mondasz és tanítasz, az mind helyes. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és az igazságnak megfelelően tanítod Isten útját. 22 Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”
23 Jézus azonban átlátott alattomos szándékukon, ezért így felelt meg nekik: 24 „Mutassatok nekem egy ezüstpénzt! Kinek a képmása és felirata van rajta?”
„A császáré” — felelték azok.
25 „Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.
26 Ezen a válaszon a besúgók annyira megdöbbentek, hogy szóhoz sem jutottak. Nem tudtak belekötni abba, amit Jézus a nyilvánosság előtt mondott.
Read full chapterNotas al pie
- Lukács 20:17 Idézet: Zsolt 118:22.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center