Saul király halála^(A)

10 A filiszteusok megtámadták Izráelt, és harcoltak ellenük. Izráel harcosai megfutamodtak a csatában, és sokan közülük elestek a Gilboa-hegyen. ^2-3 Akkor a filiszteusok üldözőbe vették Sault és a fiait. A harc egyre hevesebb lett Saul körül, és a filiszteusok megölték Jonatánt, Abinádábot és Malkisúát — Saul három fiát.

A filiszteusok íjászai megsebesítették Sault, ⁴ aki ezt mondta a fegyverhordozójának: „Fogd a kardodat, és te szúrj le, nehogy ezek a körülmetéletlenek öljenek meg! Belőlem ne űzzenek gúnyt!” De a fegyverhordozója nem merte megtenni, mert nagyon félt. Végül Saul fogta a saját kardját, és beledőlt — így halt meg.

⁵ Amikor a fegyverhordozó látta, hogy Saul meghalt, ő is a kardjába dőlt. ⁶ Így halt meg Saul és három fia — egész családja egy napon pusztult el.

⁷ Azok az izráeliek, akik a völgyben laktak, látták, hogy a seregük megfutamodott, és hogy Saul is meghalt fiaival együtt. Ezért ők is elfutottak az ellenség elől, és otthagyták a városaikat. A filiszteusok pedig elfoglalták ezeket, és letelepedtek bennük.

⁸ A következő napon eljöttek a filiszteusok, és kifosztották az elesett izráeli harcosokat. Gilboa hegyén megtalálták Saul és a fiai holttestét is. ⁹ Saul holttestét is kifosztották, és a fejét levágták. Saul fegyvereit és a levágott fejét körülhordozták az egész országukban, hogy megmutassák a bálványaiknak és az egész népnek. ¹⁰ Saul fegyvereit a filiszteusok isteneinek a templomában, levágott fejét pedig Dágon templomában tették közszemlére.

¹¹ Jábes-Gileád lakói meghallották, hogy mit tettek a filiszteusok Saullal. ¹² Ezért néhány bátor férfi közülük felkerekedett, elhozták Saulnak és fiainak a holttestét, és eltemették őket egy tölgyfa alatt Jábes-Gileádban, majd hét napon át böjtöltek — így gyászolták őket.

¹³ Saul tehát meghalt, mert vétkezett az Örökkévaló ellen, amikor nem engedelmeskedett az Örökkévaló szavának. Ráadásul még egy halottidézőt is megkeresett, hogy tőle kérjen tanácsot. ¹⁴ Mivel Saul nem az Örökkévalót kereste, az Örökkévaló megölte őt, elvette tőle a királyságot, és Dávidnak, Isai fiának adta.

Dávid Izráel felett is uralkodik^(B)

11 Azután Izráel egész népe Dávidhoz gyülekezett, Hebronba. Azt mondták neki: „Dávid, mi valamennyien a testvéreid^[a] vagyunk! ² Már Saul királysága idején is te vezetted Izráel seregét a harcban, és te szerezted a győzelmeket. Istened, az Örökkévaló, mondta ezt neked: »Te leszel a pásztora népemnek, Izráelnek. Te fogsz uralkodni a népem, Izráel fölött.«”

³ Összegyűltek hát Izráel összes vezetői a királyhoz, Hebronba. Dávid pedig szövetséget kötött velük az Örökkévaló előtt. A vezetők akkor királlyá kenték Dávidot — pontosan úgy, ahogyan azt az Örökkévaló Sámuel által előre megmondta.

Dávid fővárossá teszi Jeruzsálemet^(C)

⁴ Ezután Dávid vezetésével egész Izráel Jeruzsálem alá vonult, amelyet akkor még Jebúsznak neveztek. Ott még a jebúsziak laktak, akik ⁵ kérkedve ezt kiabálták ki Dávidnak: „Ide ugyan soha nem fogsz bejönni!” Dávid mégis elfoglalta Sion sziklára épített várát — és ez lett Dávid városa.

⁶ Az ostrom előtt Dávid azt ígérte a harcosainak: „Aki elsőként vág le egy jebúszit, az lesz a seregem fővezére!” Jóáb, Cerúja fia ért fel elsőnek a várfalra, ezért ő lett a fővezér.

⁷ Miután elfoglalta a várat, Dávid ott rendezte be az otthonát, ezért nevezik azt Dávid városának. ⁸ Kiépítette a várost is, amely a vár körül terül el, Millótól a várfalig. Jóáb pedig újjáépítette a város többi részét. ⁹ Dávid hatalma és királyságának ereje egyre növekedett, mert az Örökkévaló, a Seregek Ura vele volt, és segítette.

Dávid kiváló vitézei^(D)

¹⁰ Ezek voltak Dávid harcosainak legkiválóbb vezetői. Ők segítették hatalomra Dávidot, és támogatták az uralkodását. Egész Izráellel együtt ők tették Dávidot királlyá — amint azt az Örökkévaló előre megmondta Izráelről.

¹¹ Ezek voltak Dávid kiváló vitézei:^[b]

Az első volt a hakmóni Jesbaal, a Különleges Csapat kapitánya, aki az egyik csatában a lándzsájával egymaga 800 ellenséges katonát ölt meg.

¹² Azután Eleázár, Dódó fia, az Ahóhi nemzetségből, aki egyike volt a három legkiválóbb vitéznek. ¹³ Eleázár Dáviddal együtt volt Efesz-Dammimban, ahol a filiszteusokkal harcoltak. Volt ott egy árpaföld. Az izráeli katonák meghátráltak és elfutottak a filiszteusok elől. ¹⁴ De Eleázár az embereivel megállt az árpaföld közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így az Örökkévaló nagy győzelmet szerzett azon a napon.

¹⁵ Történt egyszer, aratás idején, amikor Dávid még az Adullám-barlangban táborozott, hogy a Különleges Csapatból a legkiválóbb három vitéz lemászott a sziklafalon, hogy csatlakozzon Dávidhoz. A filiszteusok serege ugyanekkor a Refáim-völgyben vert tábort. ¹⁶ Egy másik alkalommal Dávid a sziklavárban volt, a filiszteusok csapata pedig Betlehemnél. ¹⁷ Dávid nagyon megszomjazott, és felkiáltott: „Ó, bárcsak egy ihatnék a Betlehem kapuja melletti kút vizéből!” ¹⁸ Ekkor az a három legkiválóbb vitéz átverekedte magát a filiszteusok táborán a betlehemi kútig. Vizet merítettek belőle, és Dávidhoz vitték.

Ő azonban mégsem itta meg, hanem áldozatul kiöntötte az Örökkévaló előtt. ¹⁹ Azt mondta: „Istenem! Hogyan is ihatnám meg, hiszen olyan, mintha ezeknek a hősöknek a vérét innám, akik az életüket kockáztatták érte.” Ezért nem akarta meginni.

Ez a három legkiválóbb vitéz ilyen és ehhez hasonló hőstetteket vitt véghez.

²⁰ Azután Abisaj, Jóáb testvére, aki a Különleges Csapat vezére volt. Ő az egyik csatában egymaga 300 ellenséges harcost ölt meg lándzsájával. Ő azonban nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé.^{[c] 21} A Különleges Csapatban Abisajnak nagy tekintélye volt, ezért is lett a vezérük, de a nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé.

²² Benája, Jójádá fia, aki Kabceélből jött, igen kiváló és bátor harcos volt. Sok hatalmas hőstettet vitt véghez. Ő győzte le és ölte meg a moábiak két legerősebb bajnokát. Máskor meg egy havas napon egymaga lement egy verembe, és megölt egy oroszlánt. ²³ Párviadalban legyőzött egy hatalmas termetű egyiptomi harcost, aki 5 könyök^[d] magas volt. Az egyiptomi kezében akkora lándzsa volt, mint a szövőszék gerendája. Benájának csak egy botja volt, de kicsavarta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját fegyverével szúrta le ellenfelét.

²⁴ Benája sok ehhez hasonló hőstettet vitt véghez, és nagyon híres volt, de nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé. ²⁵ A Különleges Csapatban nagy tekintélye volt, de nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé. Dávid Benáját nevezte ki testőrsége vezérének.

A Különleges Csapat

²⁶ Ezek voltak a legbátrabb harcosok: Aszáel, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia, ²⁷ a haróri Sammót, a pelóni Helec, ²⁸ a tékóai Írá, Ikkés fia, az anátóti Abiezer, ²⁹ a húsáji Szibbekaj, az ahóhi Ílaj, ³⁰ a netófái Mahraj, a netófái Héled, Baaná fia, ³¹ a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia, a pirátóni Banájá, ³² a nahalégaasi Húraj, az arbai Abiél, ³³ a baharúmi Azmávet, a saalbóni Eljahbá, ³⁴ a gizóni Hásém, a harári Jonatán, Ságé fia, ³⁵ a harári Ahiám, Szákár fia, Elifal, Úr fia, ³⁶ a mekérai Héfer, a pelóni Ahijjá, ³⁷ a kármeli Hecró, Naaraj, Ezbaj fia, ³⁸ Jóel, Nátán testvére, Mibhár, Hagri fia, ³⁹ az ammoni Celek, a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerúja fiának a fegyverhordozója, ⁴⁰ a jeteri Írá, a jeteri Gáréb, ⁴¹ a hettita Úriás, Zábád, Ahlaj fia, ⁴² Adiná, a rúbeni Sizá fia, a rúbeniek egyik vezetője, és még vele együtt harmincan, ⁴³ Hánán, Maaká fia, a mitni Jósafát, ⁴⁴ az asterái Uzzijjá, az aróéri Hótám két fia: Sámá és Jeliél, ⁴⁵ Jediél, Simri fia, és Jediél testvére, a tíci Jóhá, ⁴⁶ a mahavimi Eliél, Elnáam két fia: Jeribaj és Jósavjá, a moábi Jitmá, ⁴⁷ Eliél, Obed és a mecóbájái Jaasziél.

Bátor harcosok, aki Ciklágban csatlakoztak Dávidhoz

12 Amikor Dávid Ciklágban bujdosott Saul, Kís fia elől, bátor férfiak mentek hozzá, akik csatlakoztak a seregéhez. Ők is azokhoz a hősökhöz tartoztak, akik segítették Dávidot a harcaiban. ² Gyakorlott íjászok voltak, akik mind jobb, mind balkézzel képesek voltak nyilakat lőni és parittyázni. Benjámin törzsébe tartoztak, Saul rokonságába. ³ A névsoruk a következő: Ahiezer, a vezetőjük, azután Jóás, a testvére. Ők ketten a gibeai Semáá fiai voltak. Azután Jeziél és Pelet, Azmávet fiai, azután Beráká és az anátóti Jéhú, ⁴ meg a gibeoni Jismajá, aki a harminc hős közé tartozott, és egyúttal a vezetőjük is volt. Azután Jirmejá, Jehaziél, Jonatán, a gedérái Józábád, ⁵ Elúzaj, Jerimót, Bealjá, Semarjáhú, a hárífi Safatjáhú, ⁶ Elkána, Jissijáhú, Azarél, Jóezer és Jásobám, mind Kórah családjából valók. ⁷ Azután a gedóri Jehórám fiai, Jóela és Zebadjá.

Akik Gád törzséből jöttek Dávidhoz

⁸ Gád törzséből is csatlakoztak Dávidhoz, amikor a pusztában, a sziklavárban húzódott meg. Ezek mind kiváló és jól felfegyverzett harcosok voltak, bátrak és erősek, mint az oroszlán, és gyorsak, mint a hegyi vadkecskék.

⁹ Ézer volt a vezetőjük, Óbadjá a második, Eliáb a harmadik, ¹⁰ Mismanná a negyedik, Jirmejá az ötödik, ¹¹ Attaj a hatodik, Eliél a hetedik, ¹² Jóhánán a nyolcadik, Elzábád a kilencedik, ¹³ Jirmejáhú a tizedik, Makbannaj a tizenegyedik. ¹⁴ Ők voltak a gádiak csapatainak a vezetői. Közülük a leggyengébb is elbánt száz ellenséggel, a legerősebb meg ezerrel. ¹⁵ Ők voltak, akik az első hónapban is át tudtak kelni a megáradt Jordán folyón, és keletre is, nyugatra is elűzték azokat az idegeneket, akik a Jordán völgyében laktak.

¹⁶ Benjámin törzséből és Júda törzséből is jöttek Dávidhoz a sziklavárba, hogy csatlakozzanak hozzá.

¹⁷ Dávid eléjük ment, és azt mondta nekik: „Ha békés szándékkal jöttök, hogy segítsetek nekem, szívesen fogadlak benneteket, és csatlakozhattok a seregemhez. De ha el akartok árulni, és ki akartok szolgáltatni ellenségeimnek — annak ellenére, hogy ártatlan vagyok —, akkor őseink Istene lássa meg, és büntessen meg érte titeket!”

¹⁸ Akkor a Szellem rászállt Amászajra — aki a harminc vitéz vezetője lett —, és ő így válaszolt Dávidnak:

Így hát Dávid befogadta, és a seregében vezetőkké tette őket.

^19-20 Manassé törzséből is voltak olyanok, akik átpártoltak Saultól Dávidhoz. Ez akkor történt, amikor Dávid a filiszteusoknál volt, és velük együtt Saul ellen vonult. De nem harcolt Saul ellen, mert a filiszteusok vezetői tanácskoztak, és azt mondták: „Ha a csata közben Dávid a katonáival együtt átáll Saulhoz, aki mégiscsak a királya, akkor végünk van!” Ezért elküldték Dávidot és az embereit. Ezek a Manassé törzsébe tartozó férfiak a következők voltak: Adnah, Józábád, Jediaél, Mikaél, Józábád, Elihú és Cillétaj. Ők voltak Manassé nemzetségeinek a vezetői. Akkor álltak át Dávid oldalára, amikor ő már Ciklág felé vonult a csapatával. ²¹ Ők segítették Dávidot a rablóbandák ellen. Valamennyien bátor és erős harcosok voltak, és később csapatkapitányok lettek Dávid seregében.

²² Dávid serege napról napra növekedett, mert sokan jöttek hozzá, és csatlakoztak a táborához, hogy segítsék. Olyan hatalmas lett a serege, mint Isten tábora.

Akik Hebronban csatlakoztak Dávidhoz

²³ Mások meg — harcra fegyverkezve — Hebronban csatlakoztak Dávidhoz. Azt akarták, hogy Saul királyságát Dávid kapja meg — pontosan úgy, ahogy azt az Örökkévaló előre megmondta.

Ez a névsora a vezetőiknek és a létszáma csapataiknak:

²⁴ Júda törzséből 6 800 harcra kész férfi, akik mind pajzsot és lándzsát viseltek,

²⁵ Simeon törzséből 7 100 férfi, mind bátor és harcra kész katona.

²⁶ Lévi törzséből összesen 4 600 férfi jött. ²⁷ Ebből Jehójádá, Áron családjának a fejedelme 3 700 főt hozott magával. ²⁸ Azután Cádók jött — aki kiváló fiatal harcos volt — az egész családjával és 22 további vezetővel együtt.

²⁹ Benjámin törzséből — ahová Saul király is tartozott — 3 000 férfi jött Dávidhoz, annak ellenére, hogy ők Saul rokonai voltak. A törzs többsége akkor még hűséges maradt Saulhoz.

³⁰ Efraim törzséből 20 800 bátor harcos jött, akik mind kitűntek a nemzetségük közül.

³¹ Manassé fél törzséből 18 000 jött, akiket név szerint jelöltek ki, hogy csatlakozzanak Dávidhoz, és tegyék királlyá őt.

³² Issakár törzséből 200 vezető jött, akik magukkal hozták a rokonaikból álló és a vezetésük alatt lévő csapataikat. Ők voltak azok, akik felismerték, hogy mit kell Izráelnek tennie, és hogy ennek most jött el az ideje.

³³ Zebulon törzséből 50 000 férfi jött, akik mind hűséges, megbízható és gyakorlott harcosok voltak, és mindenféle fegyverrel fel voltak szerelkezve.

³⁴ Naftáli törzséből 1 000 parancsnok vezetésével 37 000 fő jött, pajzzsal és lándzsával.

³⁵ Dán törzséből 28 600 harcra kész férfi jött.

³⁶ Ásér törzséből 40 000 felszerelt és kiképzett harcos csatlakozott Dávidhoz.

³⁷ Jöttek a Jordán folyó másik oldaláról is, Rúben, Gád, és Manassé fél törzséből, összesen 120 000 harcos, mindenféle fegyverrel felszerelkezve.

³⁸ Mindezek a férfiak a hadba vonulás rendje szerint jöttek, és helyezkedtek el Hebronban. Valamennyien teljesen egyetértettek abban, hogy Dávid legyen a király egész Izráel felett — és ebben egész Izráel népe egyetértett velük.

³⁹ A sereg három napot töltött Dáviddal együtt Hebronban. Bőven volt enni- és innivalójuk, mert az otthoni rokonaik ellátták őket útravalóval, ⁴⁰ sőt, a szomszédos területek lakói — egészen Issakár, Zebulon és Naftáli vidékéig — hoztak a seregnek mindenféle élelmet. Még vágni való ökröket és juhokat is hoztak, meg kenyeret, lisztet, aszalt fügét és szőlőt, bort és olívaolajat. A szállításhoz szamarakat, tevéket, öszvéreket és ökröket használtak. Ennyi mindennel ellátták Dávid seregét, mert nagy volt a nép öröme egész Izráelben.

⁴⁵ A próféták is megírták: »Mindegyiküket maga Isten fogja tanítani.«^[a] Akik Atyámra hallgatnak, s akiket ő tanít, azok mind hozzám jönnek. ⁴⁶ Nem azt mondom, hogy az Atyát látta volna valaki is. Hiszen őt soha senki sem látta, kivéve azt az egyet, aki Istentől származik — egyedül ő látta az Atyát.

⁴⁷ Igazán, mondom nektek: aki hisz bennem, annak örök élete van! ⁴⁸ Én vagyok az élet kenyere, aki életet ad! ⁴⁹ Őseitek a mannát ették a pusztában, és meghaltak. ⁵⁰ De most itt van az a kenyér, amely a Mennyből szállt le! Aki ebből eszik, soha nem hal meg. ⁵¹ Én magam vagyok ez az életadó kenyér, aki a Mennyből jöttem le. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él! Ez a kenyér a testem, amelyet majd áldozatul adok a világ életéért.”

⁵² Erre a júdeaiak hevesen vitatkozni kezdtek egymással: „Hogy lehet ez? Hogyan adhatná nekünk a testét, hogy megegyük?!”

⁵³ Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: csak akkor lehet élet bennetek, ha eszitek az Emberfia testét, és isszátok a vérét! ⁵⁴ Igen, aki eszi a testemet, és issza a véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. ⁵⁵ Mert a testem igazi étel, és a vérem igazi ital! ⁵⁶ Aki eszi a testemet, és issza a véremet, az folyamatosan bennem él, és én is őbenne.

⁵⁷ Engem az élő Atya küldött, és én is ő általa élek. Ugyanígy, aki engem eszik, az is élni fog általam, ⁵⁸ mert én nem olyan vagyok, mint az a kenyér, amelyet őseink a pusztában ettek! Hiszen ők ették ugyan azt a kenyeret — a mannát —, mégis meghaltak. Én olyan kenyér vagyok, amely a Mennyből jött le a Földre. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él!”

⁵⁹ Jézus mindezt a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.

Uram, kihez mehetnénk máshoz?

⁶⁰ Ezt hallva, a tanítványok közül sokan azt mondták: „Milyen tanítás ez? Ki tudja ezt megérteni és elfogadni?”

⁶¹ Jézus tudta, hogy tanítványai morgolódnak amiatt, amit mondott. Ezért megszólította őket: „Zavarba ejtett titeket ez a tanítás? Megütköztetek rajta? ⁶² Mit fogtok majd szólni akkor, ha látjátok, hogy az Emberfia felmegy oda, ahol azelőtt volt? ⁶³ A Szent Szellem az, aki megelevenít és életet ad, a hús-vér test erre képtelen. Amit mondtam, az a Szent Szellemtől származik, és életet ad. ⁶⁴ De még közöttetek is vannak, akik nem hisznek.” (Jézus ugyanis már kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki fogja őt elárulni.)

⁶⁵ Majd így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy csak az jöhet hozzám, akinek az Atya ezt lehetővé tette.”

⁶⁶ Ekkor Jézus tanítványai közül sokan elfordultak tőle, és többé nem követték őt.

⁶⁷ Ő pedig megkérdezte a tizenkét apostolt: „Ti is el akartok menni?”

⁶⁸ Simon Péter felelt: „Uram, kihez mehetnénk?! A te szavaid vezetnek az örök életre. ⁶⁹ Mi hiszünk benned, és meggyőződtünk róla, hogy te vagy az Isten Szentje!”

⁷⁰ Jézus erre így válaszolt: „Nem én választottalak ki benneteket, mind a tizenkettőt? Mégis van közöttetek egy, aki a Gonoszhoz tartozik!” ⁷¹ Júdásról, az Iskáriótes Simon fiáról beszélt, aki a tizenkettő közé tartozott, mégis el akarta árulni Jézust.

Read full chapter