1 Samuel 28
La Bible du Semeur
Les Philistins se mettent en campagne contre Israël
28 A cette époque-là, les Philistins rassemblèrent toutes leurs troupes en une seule armée pour faire la guerre à Israël. Le roi Akish dit à David : Tu dois savoir que toi et tes hommes, vous partirez en guerre avec moi.
2 David lui répondit : Eh bien, tu verras ce que ton serviteur va faire.
– Bien, reprit Akish, je te nomme mon garde de corps à titre définitif.
Saül chez une femme qui interroge les morts
3 Entre-temps, Samuel était mort et tout Israël avait pris le deuil à cause de lui. On l’avait enterré à Rama, dans sa ville. D’autre part, Saül avait fait disparaître du pays tous ceux qui évoquaient les morts et ceux qui pratiquaient la divination[a].
4 Les Philistins regroupèrent leurs troupes et établirent leur camp à Sunem[b] ; Saül mobilisa tout Israël et dressa son camp à Guilboa. 5 Lorsque Saül vit le camp des Philistins, il eut grand-peur et son cœur fut saisi d’angoisse. 6 Il voulut consulter l’Eternel, mais l’Eternel ne lui répondit ni par des rêves, ni par l’ourim[c], ni par les prophètes.
7 Alors il ordonna à ses fonctionnaires : Recherchez-moi une femme capable d’interroger les morts, afin que je puisse aller chez elle pour la consulter.
Ses serviteurs lui dirent : Il reste encore à Eyn-Dor[d] une femme qui interroge les morts.
8 Saül se déguisa en endossant d’autres vêtements, puis il se mit en route avec deux hommes. Ils arrivèrent de nuit chez la femme, et Saül lui dit : Je désire que tu me prédises l’avenir en faisant apparaître l’esprit d’un mort, celui que je te désignerai.
9 La femme lui répondit : Tu sais bien que Saül a fait disparaître du pays ceux qui évoquent les morts et ceux qui pratiquent la divination. Pourquoi donc me tends-tu un piège ? Est-ce que tu veux ma mort ?
10 Saül prêta serment par l’Eternel : Aussi vrai que l’Eternel est vivant, dit-il, il ne t’arrivera aucun mal pour cette affaire.
11 Alors la femme lui demanda : Qui dois-je faire revenir pour toi ?
– Fais-moi revenir Samuel, dit-il.
12 Quand la femme vit Samuel, elle poussa un grand cri, puis, s’adressant à Saül, elle dit : Pourquoi m’as-tu trompée ? Tu es Saül !
13 – N’aie pas peur, lui dit le roi. Dis-moi plutôt ce que tu as vu.
– Je vois un être surnaturel qui monte des profondeurs de la terre, lui répondit-elle.
14 – Quel est son aspect ? lui demanda Saül.
– C’est un vieillard qui revient, drapé dans un manteau.
Alors Saül comprit que c’était Samuel et il s’inclina, la face contre terre, et se prosterna.
15 – Pourquoi troubles-tu mon repos ? lui demanda Samuel. Pourquoi m’as-tu fait revenir ?
– Je suis dans une grande détresse, lui dit Saül. Les Philistins m’ont déclaré la guerre et Dieu s’est détourné de moi, il ne me répond plus ni par les prophètes ni par des rêves. Alors je t’ai fait appeler pour que tu m’indiques ce que je dois faire.
16 – Et pourquoi donc me consultes-tu, reprit Samuel, si l’Eternel s’est détourné de toi et s’il t’est devenu hostile ? 17 Oui, l’Eternel exécute ce qu’il t’a déclaré par mon intermédiaire, il t’a arraché la royauté et l’a donnée à l’un de tes proches, à David, 18 parce que tu n’as pas obéi à ses ordres et que tu n’as pas exécuté le jugement qu’il avait décidé dans sa colère contre les Amalécites. Voilà pourquoi l’Eternel agit ainsi envers toi aujourd’hui[e]. 19 Bien plus : avec toi, l’Eternel livrera aussi Israël au pouvoir des Philistins. Demain, toi et tes fils, vous serez avec moi. Oui, c’est bien toute l’armée d’Israël que le Seigneur livre au pouvoir des Philistins.
20 A ces mots, Saül s’affala de tout son long sur le sol, épouvanté par les paroles de Samuel. De plus, comme il n’avait rien mangé depuis la veille, il était sans forces.
21 La femme s’approcha de lui, vit qu’il était terrifié et lui dit : Voici que ta servante a obéi à tes ordres. J’ai risqué ma vie pour faire ce que tu m’as demandé. 22 Maintenant, je te prie, écoute aussi la voix de ta servante : Laisse-moi te servir un morceau de pain. Mange, afin que tu aies des forces pour reprendre ta route.
23 Saül refusa en disant : « Je ne mangerai pas », mais ses hauts fonctionnaires et la femme insistèrent, si bien qu’il finit par céder à leurs instances. Il se releva et s’assit sur le lit. 24 La femme avait chez elle un veau à l’engrais. Elle se hâta de l’abattre, prit de la farine et la pétrit pour en cuire des pains sans levain. 25 Elle servit ce repas à Saül et à ses hauts fonctionnaires ; ils mangèrent, puis ils se mirent en route et repartirent pendant qu’il faisait encore nuit.
1 Sámuel 28
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Háború a filiszteusokkal
28 Történt ezután, hogy a filiszteusok ismét összegyűjtötték seregüket, és hadjáratra készültek Izráel ellen. Ákis király ezt mondta Dávidnak: „Ugye tudod, hogy neked és embereidnek is velem együtt kell hadba vonulnotok?”
2 Dávid így felelt: „Szolgád vagyok uram, te tudod, mit kell tennem.”
„Akkor hát ezentúl te leszel az állandó testőrségem kapitánya” — válaszolta Ákis.
Saul a halottidéző asszonytól kér segítséget
3 Miután Sámuel meghalt, egész Izráel meggyászolta, majd eltemették Rámában, ahol lakott.
Saul ebben az időben kiűzte Izráel területéről a halottidézőket és jósokat.
4 A filiszteusok összegyűjtötték seregüket, behatoltak Izráel területére, és letáboroztak Súnem mellett. Saul is összehívta seregét egész Izráelből, és Gilbóánál vert tábort.
5 Amikor meglátta a filiszteusok táborát, nagyon megrettent, és szívét összeszorította a félelem. 6 Azután megkérdezte az Örökkévalót, aki azonban nem válaszolt neki sem álom, sem az Úrím, sem a próféták által. 7 Végül Saul ezt mondta a tisztjeinek: „Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt, elmegyek hozzá és megkérdezem őt!”
„Lakik egy ilyen asszony nem messze innen, Éndórban!” — mondták azok.
8 Saul álruhába öltözött, hogy senki se ismerje föl, majd éjjel két emberével együtt elment ahhoz az asszonyhoz, Éndórba.
Ezt kérte tőle: „Mondj nekem jövendőt a szellem által, kérlek, és idézd meg, akit mondok neked!”
9 De az asszony így válaszolt: „Uram, te is jól tudod, hogy Saul király kiűzte a halottidézőket és a jósokat Izráel földjéről. Csapdába akarsz ejteni, hogy megöljenek?”
10 Saul azonban megesküdött neki az Örökkévalóra: „Él az Örökkévaló, hogy emiatt nem lesz semmi bántódásod!”
11 „Hát jó — egyezett bele az asszony —, akkor mondd, kit idézzek föl neked?”
„Sámuelt!” — felelte Saul.
12 Amikor az asszony meglátta Sámuelt, fölsikoltott. Azután Saulhoz fordult: „Hiszen te vagy Saul! Miért csaptál be engem?!”
13 De a király megnyugtatta: „Ne félj, nem lesz semmi bántódásod! De mondd csak, kit látsz?”
„Látok egy isten-félét feljönni a földből” — válaszolta az asszony.
14 „Milyennek látod?” — kérdezte Saul.
„Olyan, mint egy öregember, és köpenyt visel” — felelt a halottidéző.
Saul azt gondolta, hogy ez Sámuel, ezért arccal a földre borult előtte.
15 Sámuel ekkor megkérdezte Saultól: „Miért háborgatsz engem? Miért idéztél meg?”
Saul így válaszolt: „Igen nagy bajban vagyok! A filiszteusok hadjáratot indítottak ellenem, ráadásul még Isten is elhagyott engem! Hiába kérdezem, nem válaszol sem a próféták, sem álom által. Ezért fordultam hozzád, hogy tanácsot kérjek, mitévő legyek most.”
16 De Sámuel ezt felelte: „Ha az Örökkévaló elhagyott téged, és ellenségeddé lett, akkor mi értelme, hogy engem megkérdezz? 17 Az Örökkévaló azt teszi, amit általam előre megmondott neked: Kiveszi kezedből a királyi uralmat, és másnak — Dávidnak — adja. 18 Azért teszi ezt, mert nem engedelmeskedtél az Örökkévaló szavának: nem hajtottad végre az amálekieken az Örökkévaló ítéletét, amelyet lángoló haragjában hozott. 19 Ezen felül az Örökkévaló veled együtt kiszolgáltatja Izráelt is a filiszteusoknak. Holnap te is, meg fiaid is velem lesztek. Bizony, Izráel seregét az Örökkévaló a filiszteusok kezébe adja, akik legyőznek titeket.”
20 Amint ezt Saul meghallotta, annyira megrémült, hogy összeesett, és elterült a földön. Semmi ereje sem maradt, mert előzőleg már egy napja nem evett.
21 Az asszony odalépett Saulhoz, és mikor látta, hogy mennyire hatalmába kerítette a félelem, ezt mondta neki: „Uram, én életem kockáztatásával megtettem, amit kértél. 22 Most kérlek, te is hallgass rám! Enned kell valamit! Hadd készítsek ételt a számodra, hogy visszanyerd erődet, azután menj tovább.”
23 De Saul azt mondta: „Nem kell!”
Szolgái az asszonnyal együtt azonban addig győzködték, amíg beleegyezett. Összeszedte magát, felkelt a földről, és az ágyra ült.
24 Az asszonynak volt egy hízott borja. Ezt sietve levágta, ételt készített belőle, majd kovásztalan lepényeket is sütött, 25 azután megvendégelte Sault és kísérőit. Miután ettek, Saul és a két embere még azon az éjjelen elmentek.
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center