1 Mózes 30
Hungarian Károli
30 És látá Rákhel, hogy õ nem szûle Jákóbnak, irigykedni kezde Rákhel az õ nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok.
2 Felgerjede azért Jákób haragja Rákhel ellen, és monda: Avagy Isten [vagyok-é] én, ki megtagadta tõled a méhnek gyümölcsét.
3 És monda ez: Ímhol az én szolgálóm Bilha, menj be hozzá, hogy szûljön az én térdeimen, és én is megépüljek õ általa.
4 Adá tehát néki az õ szolgálóját Bilhát feleségûl, és beméne ahhoz Jákób.
5 És teherbe esék Bilha és szûle Jákóbnak fiat.
6 És monda Rákhel: Ítélt felõlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnékem fiat: azért nevezé nevét Dánnak.
7 Ismét fogada az õ méhében, és szûle Bilha, a Rákhel szolgálója más fiat is Jákóbnak.
8 És monda Rákhel: Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és gyõztem; azért nevezé nevét Nafthalinak.
9 Látván pedig Lea hogy õ megszûnt a szûléstõl, vevé az õ szolgálóját Zilpát, és adá azt Jákóbnak feleségûl.
10 És szûle Zilpa, Lea szolgálója, fiat Jákóbnak.
11 És monda Lea: Szerencsére! és nevezé nevét Gádnak!
12 És szûle Zilpa, Lea szolgálója, más fiat is Jákóbnak.
13 És monda Lea: Oh én boldogságom! bizony boldognak mondanak engem az asszonyok: és nevezé nevét Ásernek.
14 És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezõn mandragóra-bogyókat s vivé azokat az õ anyjának, Leának. És monda Rákhel Leának: Adj nékem kérlek a fiad mandragóra-bogyóiból.
15 Az pedig monda néki: Talán keveselled, hogy elvetted tõlem az én férjemet, s a fiam mandragóra-bogyóit is elvennéd tõlem? És monda Rákhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragóra-bogyóiért.
16 Mikor Jákób este a mezõrõl jöve, eleibe méne Lea, és monda: Én hozzám jõjj be, mert megvettelek a fiam mandragóra-bogyóiért; és nála hála azon éjszaka.
17 És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az õ méhében és szûle Jákóbnak ötödik fiat.
18 És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, a miért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezé nevét Izsakhárnak.
19 És ismét fogada az õ méhében Lea, és szûle hatodik fiat Jákóbnak.
20 És monda Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal; most már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szûltem néki, és nevezé nevét Zebulonnak.
21 Annakutána szûle leányt, és nevezé nevét Dínának.
22 Megemlékezék pedig az Isten Rákhelrõl; és meghallgatá õt az Isten és megnyitá az õ méhét.
23 És fogada méhében, és szûle fiat, s monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat.
24 És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az Úr nékem más fiat is.
25 És lõn, a mint szûlte vala Rákhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba.
26 Add meg nékem az én feleségeimet és magzatimat, a kikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, a melylyel szolgáltalak téged.
27 És monda néki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid elõtt! Úgy sejtem, hogy te éretted áldott meg engem az Úr.
28 És monda: Szabj bért magadnak és én megadom.
29 Ez pedig monda: Te tudod mimódon szolgáltalak téged, és hogy mivé lett nálam a te jószágod.
30 Mert a mi kevesed vala én elõttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam házáért is?
31 És monda [Lábán:] Mit adjak néked? Felele Jákób: Ne adj nékem semmit; juhaidat ismét legeltetem és õrizem, ha nekem ezt a dolgot megteszed:
32 Nyájaidat ma mind végig járom, minden pettyegetett és tarka bárányt kiszaggatok közûlök, és minden fekete bárányt a juhok közûl, s a tarkát és pettyegetettet a kecskék közûl, s legyen [ez] az én bérem.
33 S a mikor majd bérem iránt eljövéndesz, mi elõtted lesz, becsületességemrõl ez felel: a mi nem pettyegetett vagy tarka a kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam.
34 És monda Lábán: Ám legyen: Vajha a te beszéded szerint lenne.
35 Külön választá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat, és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mind a melyikben valami fehérség vala, és minden feketét a juhok közûl, és adá az õ fiainak keze alá.
36 És három napi járó földet vete maga közé és Jákób közé; Jákób pedig legelteti vala Lábán egyéb juhait.
37 És võn Jákób zöld nyár-, mogyoró- és gesztenye-vesszõket, és meghántá azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a vesszõk fehére.
38 És a vesszõket, melyeket meghántott vala, felállítá a csatornákba, az itató válúkba, melyekre a juhok inni járnak vala, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek.
39 És a juhok a vesszõk elõtt foganának és ellenek vala csíkos lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat.
40 Azután külön szakasztá Jákób ezeket a bárányokat, és a Lábán nyáját arczczal fordítja vala a csíkos lábú és fekete bárányokra; így szerze magának külön falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé.
41 És lõn, hogy mikor a nyáj java részének vala párzási ideje, akkor Jákób a vesszõket oda raká a válúkba a juhok eleibe, hogy a vesszõket látva foganjanak.
42 De mikor satnya vala a nyáj, nem rakja vala oda s ily módon Lábánéi lõnek a satnyák, a java pedig Jákóbé.
43 És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.
Genesis 30
New International Reader's Version
30 Rachel saw that she wasn’t having any children by Jacob. So she became jealous of her sister. She said to Jacob, “Give me children, or I’ll die!”
2 Jacob became angry with her. He said, “Do you think I’m God? He’s the one who has kept you from having children.”
3 Then she said, “Here’s my servant Bilhah. Sleep with her so that she can have children for me. Then I too can have a family through her.”
4 So Rachel gave Jacob her servant Bilhah as a wife. Jacob slept with her. 5 And Bilhah became pregnant. She had a son by him. 6 Then Rachel said, “God has stood up for my rights. He has listened to my prayer and given me a son.” So she named him Dan.
7 Rachel’s servant Bilhah became pregnant again. She had a second son by Jacob. 8 Then Rachel said, “I’ve had a great struggle with my sister. Now I’ve won.” So she named him Naphtali.
9 Leah saw that she had stopped having children. So she gave her servant Zilpah to Jacob as a wife. 10 Leah’s servant Zilpah had a son by Jacob. 11 Then Leah said, “What good fortune!” So she named him Gad.
12 Leah’s servant Zilpah had a second son by Jacob. 13 Then Leah said, “I’m so happy! The women will call me happy.” So she named him Asher.
14 While the wheat harvest was being gathered, Reuben went out into the fields. He found some mandrake plants. He brought them to his mother Leah. Rachel said to Leah, “Please give me some of your son’s mandrakes.”
15 But Leah said to her, “Isn’t it enough that you took my husband away? Are you going to take my son’s mandrakes too?”
Rachel said, “All right. Jacob can sleep with you tonight if you give me your son’s mandrakes.”
16 Jacob came in from the fields that evening. Leah went out to meet him. “You have to sleep with me tonight,” she said. “I’ve traded my son’s mandrakes for that time with you.” So he slept with her that night.
17 God listened to Leah. She became pregnant and had a fifth son by Jacob. 18 Then Leah said, “God has rewarded me because I gave my female servant to my husband.” So she named the boy Issachar.
19 Leah became pregnant again. She had a sixth son by Jacob. 20 Then Leah said, “God has given me a priceless gift. This time my husband will treat me with honor. I’ve had six sons by him.” So she named the boy Zebulun.
21 Some time later she had a daughter. She named her Dinah.
22 Then God listened to Rachel. He showed concern for her. He made it possible for her to have children. 23 She became pregnant and had a son. Then she said, “God has taken away my shame.” 24 She said, “May the Lord give me another son.” So she named him Joseph.
Jacob Becomes the Owner of Large Flocks
25 After Rachel had Joseph, Jacob spoke to Laban. He said, “Send me on my way. I want to go back to my own home and country. 26 Give me my wives and children. I worked for you to get them. So I’ll be on my way. You know how much work I’ve done for you.”
27 But Laban said to him, “If you are pleased with me, stay here. I’ve discovered that the Lord has blessed me because of you.” 28 He continued, “Name your pay. I’ll give it to you.”
29 Jacob said to him, “You know how hard I’ve worked for you. You know that your livestock has done better under my care. 30 You had only a little before I came. But that little has become a lot. The Lord has blessed you everywhere I’ve been. But when can I do something for my own family?”
31 “What should I give you?” Laban asked.
“Don’t give me anything,” Jacob replied. “Just do one thing for me. Then I’ll go on taking care of your flocks and watching over them. 32 Let me go through all your flocks today. Let me remove every speckled or spotted sheep. Let me remove every dark-colored lamb. Let me remove every speckled or spotted goat. They will be my pay. 33 My honesty will be a witness about me in days to come. It will be a witness every time you check on what you have paid me. Suppose I have a goat that doesn’t have speckles or spots. Or suppose I have a lamb that isn’t dark colored. Then it will be considered stolen.”
34 “I agree,” said Laban. “Let’s do what you have said.” 35 That same day Laban removed all the male goats that had stripes or spots. He removed all the female goats that had speckles or spots. They were the ones that had white on them. He also removed all the dark-colored lambs. He had his sons take care of them. 36 Then he put a journey of three days between himself and Jacob. But Jacob continued to take care of the rest of Laban’s flocks.
37 Jacob took freshly cut branches from poplar, almond and plane trees. He made white stripes on the branches by peeling off their bark. 38 Then he placed the peeled branches in all the stone tubs where the animals drank water. He placed them there so they would be right in front of the flocks when they came to drink. The flocks were ready to mate when they came to drink. 39 So they mated in front of the branches. And the flocks gave birth to striped, speckled or spotted little ones. 40 Jacob put the little ones of the flock to one side by themselves. But he made the older ones face the striped and dark-colored animals that belonged to Laban. In that way, he made separate flocks for himself. He didn’t put them with Laban’s animals. 41 Every time the stronger females were ready to mate, Jacob would place the branches in the stone tubs. He would place them in front of the animals so they would mate near the branches. 42 But if the animals were weak, he wouldn’t place the branches there. So the weak animals went to Laban. And the strong ones went to Jacob. 43 That’s how Jacob became very rich. He became the owner of large flocks. He also had many male and female servants. And he had many camels and donkeys.
Copyright © 1995, 1996, 1998, 2014 by Biblica, Inc.®. Used by permission. All rights reserved worldwide.
