1 Mózes 2
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Hetedik nap
2 Elkészült tehát az ég és a föld, és minden, ami bennük van. 2 Isten a hatodik nap végére befejezte a teremtés minden munkáját, és a hetedik napon visszavonult[a] az alkotástól. 3 Mivel ezen a napon Isten visszavonult a teremtés minden munkájától, ezért megáldotta a hetedik napot, és különválasztotta azt a maga számára.
Az első ember az Éden kertjében
4 Ez tehát az ég és föld, és minden bennük lévő teremtésének a története. Abban az időben, amikor az Örökkévaló Isten a földet és az eget megalkotta, 5 még semmiféle növényzet nem volt a földön. Még a vadnövények sem csíráztak ki, mert az Örökkévaló Isten még nem küldött a földre esőt, hogy megöntözze — és ember sem volt, aki a földet megművelje[b].
6 De vízpára[c] szállt fel a földből, és megnedvesítette az egész föld felszínét.
7 Akkor az Örökkévaló Isten kezébe vett egy rögöt a földből, és embert formált belőle. Majd életet adó leheletét[d] az ember orrába lehelte — ezáltal lett Ádám élő lélekké. 8 Az Örökkévaló Isten ültetett egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el Ádámot, akit formált. 9 Majd fölnevelt a földből mindenféle gyönyörű gyümölcsfát, amely jó gyümölcsöt termett. A kertben volt két fa a többi között: az Élet Fája és a Jó és Rossz Megismerésének Fája. 10 Édenből folyó eredt, hogy megöntözze a kertet. Ezután négy folyóra vált szét. 11-12 Az első folyó a Písón, amely végig kanyarog Havílá egész földjén, ahol illatos balzsam, drágakövek és jó minőségű arany található. 13 A második folyó a Gihon, amely végig kanyarog Kús[e] egész földjén. 14 A harmadik folyó a Tigris, amely Asszíriától[f] keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.
15 Az Örökkévaló Isten tehát az Éden kertjében helyezte el Ádámot, hogy ő művelje meg a kertet, és viselje annak gondját. 16 Azután ezt parancsolta neki: „A kertben minden fának a gyümölcsét bátran megeheted, egy kivételével. 17 A Jó és Rossz Megismerésének Fájáról nem szabad enned, mert amikor annak a gyümölcséből eszel, azon a napon biztosan meghalsz!”
Isten segítőtársat szerez Ádámnak
18 Majd ezt mondta az Örökkévaló Isten: „Nem jó Ádámnak, ha egyedül él! Alkotok számára egy hozzá illő segítőtársat.”[g] 19 Formált a földből mindenféle szárazföldi állatot és égi madarat, majd odavitte őket Ádámhoz, hogy nevezze el őket. Látni akarta, hogy Ádám melyiknek milyen nevet ad. Minden állatnak az lett a neve, amit Ádámtól kapott. 20 Ádám el is nevezte a háziállatokat, az égi madarakat, és a szárazföldi vadállatokat, de egyiket sem találta magához illő segítőtársnak.
21 Akkor az Örökkévaló Isten mély álmot bocsátott Ádámra, ezután kivette Ádám egyik bordáját, és annak helyét begyógyította. 22 Ebből a bordából formálta ki az Örökkévaló Isten az asszonyt, majd odavitte Ádámhoz, 23 aki örömében felkiáltott:
„Ez már hozzám való!
Mert csontja a csontomból,
teste a testemből való,
hát asszony[h] legyen a neve,
mert a férfiból származik!”
24 Mivel ez így történt, a férfi elhagyja apja és anyja családját, és ragaszkodik a feleségéhez. Így lesz a férfi és felesége egy testté.
25 Ádám és a felesége meztelenek voltak, de nem szégyellték magukat egymás előtt.
Footnotes
- 1 Mózes 2:2 visszavonult Ez a szó a héberben ugyanúgy hangzik, mint a „szombat” szó.
- 1 Mózes 2:5 ember… megművelje Szójáték: a héberben az „ember” és a (termő) „föld” szavak közös gyökerűek, és nagyon hasonlóan hangzanak.
- 1 Mózes 2:6 vízpára Vagy: „víz”.
- 1 Mózes 2:7 életet adó leheletét Fordítható így is: „életadó, vagy élő szellemét”.
- 1 Mózes 2:13 Kús Ez valószínűleg Mezopotámiában, vagy annak közelében (a mai Irak területén) volt. Lehet, hogy valójában a „Kís” nevű területet jelenti, amely a mai Iránban található.
- 1 Mózes 2:14 Asszíriától Vagy: „Asszúr városától”.
- 1 Mózes 2:18 hozzá illő segítőtársat A „hozzá illő” azt jelenti, hogy úgy illik hozzá, mint ahogy az ember két keze hasonló és együttműködik.
- 1 Mózes 2:23 asszony Szójáték: amikor Ádám nevet ad ennek az új teremtménynek, az „issa” (héberül: „asszony”) szót használja. A férfi héber megfelelője: „is”.
Genesis 2
New King James Version
The Garden of Eden
2 Thus the heavens and the earth, and (A)all the host of them, were finished. 2 (B)And on the seventh day God ended His work which He had done, and He rested on the seventh day from all His work which He had done. 3 Then God (C)blessed the seventh day and sanctified it, because in it He rested from all His work which God had created and made.
4 (D)This is the [a]history of the heavens and the earth when they were created, in the day that the Lord God made the earth and the heavens, 5 before any (E)plant of the field was in the earth and before any herb of the field had grown. For the Lord God had not (F)caused it to rain on the earth, and there was no man (G)to till the ground; 6 but a mist went up from the earth and watered the whole face of the ground.
7 And the Lord God formed man of the (H)dust of the ground, and (I)breathed into his (J)nostrils the breath of life; and (K)man became a living being.
Life in God’s Garden
8 The Lord God planted (L)a garden (M)eastward in (N)Eden, and there He put the man whom He had formed. 9 And out of the ground the Lord God made (O)every tree grow that is pleasant to the sight and good for food. (P)The tree of life was also in the midst of the garden, and the tree of the knowledge of good and (Q)evil.
10 Now a river went out of Eden to water the garden, and from there it parted and became four riverheads. 11 The name of the first is Pishon; it is the one which skirts (R)the whole land of Havilah, where there is gold. 12 And the gold of that land is good. (S)Bdellium and the onyx stone are there. 13 The name of the second river is Gihon; it is the one which goes around the whole land of Cush. 14 The name of the third river is (T)Hiddekel;[b] it is the one which goes toward the east of [c]Assyria. The fourth river is the Euphrates.
15 Then the Lord God took [d]the man and put him in the garden of Eden to [e]tend and keep it. 16 And the Lord God commanded the man, saying, “Of every tree of the garden you may freely eat; 17 but of the tree of the knowledge of good and evil (U)you shall not eat, for in the day that you eat of it (V)you[f] shall surely (W)die.”
18 And the Lord God said, “It is not good that man should be alone; (X)I will make him a helper comparable to him.” 19 (Y)Out of the ground the Lord God formed every beast of the field and every bird of the air, and (Z)brought them to [g]Adam to see what he would call them. And whatever Adam called each living creature, that was its name. 20 So Adam gave names to all cattle, to the birds of the air, and to every beast of the field. But for Adam there was not found a helper comparable to him.
21 And the Lord God caused a (AA)deep sleep to fall on Adam, and he slept; and He took one of his ribs, and closed up the flesh in its place. 22 Then the rib which the Lord God had taken from man He [h]made into a woman, (AB)and He (AC)brought her to the man.
23 And Adam said:
“This is now (AD)bone of my bones
And flesh of my flesh;
She shall be called [i]Woman,
Because she was (AE)taken out of [j]Man.”
24 (AF)Therefore a man shall leave his father and mother and (AG)be[k] joined to his wife, and they shall become one flesh.
25 (AH)And they were both naked, the man and his wife, and were not (AI)ashamed.
Footnotes
- Genesis 2:4 Heb. toledoth, lit. generations
- Genesis 2:14 Or Tigris
- Genesis 2:14 Heb. Ashshur
- Genesis 2:15 Or Adam
- Genesis 2:15 cultivate
- Genesis 2:17 Lit. dying you shall die
- Genesis 2:19 Or the man
- Genesis 2:22 Lit. built
- Genesis 2:23 Heb. Ishshah
- Genesis 2:23 Heb. Ish
- Genesis 2:24 Lit. cling
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
Scripture taken from the New King James Version®. Copyright © 1982 by Thomas Nelson. Used by permission. All rights reserved.
