22 Dávid ezt mondta: „Ez az Örökkévaló Isten háza! Ez az oltár Izráel égőáldozati oltára!”

Dávid előkészíti a Templom építését

² Ezután Dávid elrendelte, hogy gyűjtsék össze Izráel földjéről azokat a lakosokat, akik ott laktak, de nem tartoztak Izráel népéhez. Kiválasztott közülük munkásokat, akiknek azt adta feladatául, hogy a kőbányákban dolgozzanak, és készítsenek faragott kőtömböket a Templom építéséhez. ³ Nagy mennyiségű vasat is szerzett Dávid a Templom kapuihoz, szegek és sarokvasak készítéséhez. Ezen kívül tömérdek bronzot és ⁴ cédrusgerendát is összegyűjtött. Ez utóbbit a szidóniak és tírusziak nagy mennyiségben szállították Dávidnak.

⁵ Dávid ugyanis azt gondolta: „Salamon, a fiam még nagyon fiatal és tapasztalatlan. Az Örökkévalónak pedig olyan hatalmas és gyönyörű Templomot akarok építeni, amelynek dicsősége, híre és szépsége minden mást felülmúl az egész földön! Ezért mindent gondosan elő akarok készíteni.” Így hát Dávid még életében mindent előkészített, és megtervezett.

⁶ Azután Dávid hívatta a fiát, Salamont, és megparancsolta neki, hogy építsen Templomot az Örökkévalónak, Izráel Istenének. ⁷ Azt mondta neki: „Fiam, én akartam Templomot építeni Istenem, az Örökkévaló nevének. ⁸ De az Örökkévaló szólt hozzám, és ezt mondta: »Dávid, te sokat háborúskodtál, és sok embert megöltél. Nem te fogsz házat építeni az én nevemnek, mert sok ember vérét ontottad a földre a szemem láttára. ⁹ Fiad fog születni, aki a békesség embere lesz, mert nyugalmat adok neki minden körülötte lévő ellenségétől — ezért Salamon^[a] lesz a neve. Az ő idejében békességet és nyugalmat adok Izráelnek. ¹⁰ Ő épít házat az én nevemnek, a fiammá lesz, és én pedig apjává leszek. Örökre megerősítem a királyi uralmát Izráel felett.«

¹¹ Így hát, fiam, az Örökkévaló veled lesz, hogy sikeresen felépítsd Istenednek, az Örökkévalónak a Templomát — ahogyan ő kijelentette rólad. ¹² Az Örökkévaló adjon neked bölcsességet és értelmet, amikor Izráel fölé állít téged, hogy engedelmeskedj Istened, az Örökkévaló törvényének! ¹³ Mert ha engedelmeskedsz a rendelkezéseknek és a törvényeknek, amelyeket az Örökkévaló Mózes által parancsolt Izráelnek, és mindent aszerint teszel — akkor leszel sikeres mindenben. Légy bátor és határozott — nem szabad soha félned, és ne engedd, hogy bármi elbizonytalanítson!

¹⁴ Látod, sok fáradsággal összegyűjtöttem az Örökkévaló Templomához 100 000 talentum^[b] aranyat, 1 000 000 talentum ezüstöt. Ezen fölül olyan rengeteg bronzot és vasat, hogy számát sem tudom. Előkészítettem építőköveket és fagerendákat is — te pedig még gyűjts ezekhez! ¹⁵ Bőven vannak mesterembereid is: kőfejtők, kőfaragók, ácsok és sok egyéb mester, akik ¹⁶ elkészítik majd a szükséges eszközöket aranyból, ezüstből, bronzból és vasból. Így hát kezdj hozzá, és veled lesz az Örökkévaló!”

¹⁷ Dávid megparancsolta Izráel összes vezetőjének, hogy segítsenek a fiának, Salamonnak. ¹⁸ Ezt mondta nekik: „Látjátok, Istenetek, az Örökkévaló veletek van! Nézzétek meg: körös-körül minden felől békességet és nyugalmat adott nektek! Az Örökkévaló kezembe adta mindazokat a népeket, akik körülöttünk laknak, és meghódoltak az Örökkévaló előtt, és népe előtt. ¹⁹ Most hát teljes szívvel-lélekkel törekedjetek megismerni Isteneteket, az Örökkévalót és az ő akaratát! Kezdjetek hozzá, és építsétek fel az Örökkévaló Isten Templomát! Azután vigyétek oda az Örökkévaló Szövetségládáját és az Istennek szentelt szent eszközöket, abba a Templomba, amely az Örökkévaló nevének épül.”

A léviták szolgálatának rendje

23 Amikor Dávid megöregedett, és életének ideje beteljesedett, királlyá tette Salamont egész Izráel fölött, ² és összehívta Izráel minden vezetőjét, meg a papokat és a lévitákat. ³ Összeírták és megszámolták a harminc évesnél idősebb lévitákat — 38 000 férfit. ⁴ Ezek feladatait Dávid így határozta meg: „24 000 fő az Örökkévaló Templomával kapcsolatos tennivalókat végezze, 6 000 fő bíráskodjon, és különböző tisztségeket viseljen, ⁵ 4 000 fő őrizze a kapukat, 4 000 pedig dicsérje az Örökkévalót azokkal a hangszerekkel, amelyeket erre a célra készítettem!”

⁶ Azután Dávid csoportokba osztotta a lévitákat aszerint, hogy Lévi melyik fiának voltak a leszármazottjai, Gérsónnak, Kehátnak vagy Merárinak.

Gérsón leszármazottjai

⁷ Gérsón utódai voltak: Ladán és Simei. ⁸ Ladánnak három fia volt: az első Jehiél, azután Zétám és Jóel. ⁹ Simei három fiai: Selómit, Haziél és Hárán. Ezek voltak Ladán nemzetségfői.

^10-11 Simei négy fia: az első Jahat, a második Zízá, azután Jeús és Berija. Mivel Jeúsnak és Beríának nem volt sok fia, ők mindannyian egy csoportba tartoztak.

Kehát leszármazottjai

¹² Kehátnak négy fia volt: Amrám, Jichár, Hebron és Uzziél. ¹³ Amrám fia Áron és Mózes. Áront és a fiait örökre különválasztották és felszentelték, hogy ők foglalkozzanak a legszentebb dolgokkal; hogy füstölőáldozatot mutassanak be az Örökkévaló előtt; hogy az Örökkévalónak szolgáljanak, és hogy az Örökkévaló nevében megáldják az embereket.

¹⁴ Mózesnek, az Isten emberének a gyermekeit Lévi törzséhez számították. ¹⁵ Két fia, Gersóm és Eliézer volt. ¹⁶ Gersóm elsőszülött fia Sebuél. ¹⁷ Eliézer első és egyetlen fia Rehabjá, akinek utódai nagyon megszaporodtak.

¹⁸ Jichár első fia Selómit volt.

¹⁹ Hebron elsőszülött fia Jerijjáhú, a második Amarjá, a harmadik Jahaziél, a negyedik Jekamám.

²⁰ Uzziél első fia Mika, a második Jisijjá.

Merári leszármazottjai

²¹ Merári fiai: Mahli és Músi. Mahli fiai: Eleázár és Kís. ²² Eleázárnak nem volt fia, csak leányai, akiket a saját rokonaik, Kís fiai vettek feleségül. ²³ Músi három fia: Mahli, Éder és Jerémót.

²⁴ Ezek voltak a húsz évesnél idősebb léviták, családjaik szerint felsorolva, és ezek voltak a családfők, név szerint feljegyezve. Ők voltak az Örökkévaló házának a szolgái — ők végezték a Templommal kapcsolatos szolgálatokat.

A léviták feladatai

²⁵ Dávid ezt mondta: „Az Örökkévaló, Izráel Istene nyugalmat adott népének, és Jeruzsálemet választotta ki örök lakóhelyéül, ²⁶ ezért a lévitáknak nem kell többé hordozniuk sem a Szent Sátrat, sem a többi felszerelést.”

²⁷ Tehát Dávid utolsó rendelkezése szerint számba vették és összeírták a húsz évnél idősebb lévitákat.

²⁸ A léviták feladata volt, hogy segítsenek Áron leszármazottjainak az Örökkévaló Templomával kapcsolatos szolgálatokban, és hogy gondot viseljenek a Templom udvaraira, kamráira, és mindenféle szent eszköz tisztántartására. Az ő felelősségük volt többek között: ²⁹ a szent kenyerek elrendezése, az ételáldozatokhoz szükséges finomliszt és a kovásztalan kenyerek előkészítése, az áldozati lepények sütése, az olajjal kevert áldozatok előkészítése és a szükséges anyagok mennyiségének pontos kimérése.

³⁰ A lévitáknak minden reggel és este ott kellett állniuk a Templomban, hogy dicsérjék az Örökkévalót, és hálát adjanak neki. ³¹ Amikor a papok égőáldozatot mutattak be az Örökkévalónak szombatonként, Újholdkor és az ünnepeken, a lévitáknak a rendtartás szerint meghatározott számban állandóan ott kellett állniuk az Örökkévaló előtt. ³² Így hát a léviták feladata volt, hogy a Szent Sátor és a Templom körüli teendőket ellássák, valamint, hogy segítsenek Áron leszármazottjainak, amikor ők a szolgálatukat végzik az Örökkévaló Templomában.

A papok csoportjai

24 Áron leszármazottjait, a papokat a következő csoportokba osztották: Áronnak négy fia volt: Nádáb, Abíhú, Eleázár és Ítámár. ² Nádáb és Abíhú még Áron életében meghalt, de fiaik nem voltak. Így Eleázár és Ítámár viselték a papi szolgálat tisztségét. ³ Dávid külön csoportba osztotta be a papi szolgálatra Cádók vezetésével Eleázár leszármazottjait, és Ahimelek vezetésével Ítámár leszármazottjait. ⁴ Eleázár utódai között tizenhat családfő, Ítámár utódai között pedig csak nyolc családfő volt. ⁵ Mindkét nemzetségből sorsolással jelölték ki a családfőket, mert mindannyian a szentély és Isten fejedelmei voltak.

⁶ A sorsolást a király, a főemberek, Cádók főpap, Ahimelek (aki Ebjátár fia), valamint a papok és a léviták családfőinek a jelenlétében tartották. Kihúztak egy nevet az egyik családból, azután egy következőt a másikból. Amikor valakinek a nevét kihúzták, Semajá, az írástudó ezt azonnal feljegyezte. Semajá, Netanél fia maga is lévita volt. A sorsolás eredménye a következő sorrendet alakította ki:

¹⁹ Ennek a sorrendnek megfelelően végezték a szolgálatukat. Ők mentek be az Örökkévaló Templomába, hogy ott elvégezzék azokat a szertartásokat, amelyeket ősapjuk, Áron rájuk bízott — úgy, ahogyan azt Izráel Istene, az Örökkévaló Áronnak megparancsolta.

A léviták csoportjai

²⁰ Ez a névsora Lévi többi leszármazottjának:

Ezek voltak a léviták családfői, családjaik szerint. ³¹ Őket is ugyanúgy sorsolással osztották be a szolgálatra, mint a rokonaikat, Áron utódait. A sorsolásnál jelen volt Dávid király, Cádók és Ahimelek, valamint a papok és a léviták családfői. A sorsolásnál nem tettek különbséget a családfők és a család egyéb férfitagjai között.

²⁸ Jézus így folytatta: „Amikor majd fölemelitek^[a] az Emberfiát, akkor fogjátok felismerni, hogy ÉN VAGYOK. Meg fogjátok érteni azt is, hogy amit teszek, azt nem magamtól teszem, és csak azt mondom, amire az Atya tanított, ²⁹ mert engem ő küldött, és mindig velem van. Nem hagyott egyedül, mert én mindig azt teszem, amivel a kedvében járok.” ³⁰ Amikor ezt mondta, sokan hittek Jézusban.

Az igazság megszabadít

³¹ Azután Jézus azokhoz fordult, akik hittek benne: „Ha ragaszkodtok a tanításomhoz, engedelmeskedtek a szavamnak, és annak megfelelően éltek, akkor valóban a tanítványaim vagytok. ³² Akkor majd megismeritek az igazságot, az igazság pedig megszabadít titeket.”

³³ Azok így válaszoltak: „Mi Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha nem voltunk rabszolgák! Miért mondod, hogy meg fogunk szabadulni?”

³⁴ Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek, ha valaki bűnben él, az a bűn rabszolgája. ³⁵ A rabszolga nem marad örökre a családban, csak a fiú, ³⁶ ezért, ha a Fiú megszabadít titeket, akkor valóban szabadok lesztek! Tudom, hogy Ábrahám leszármazottjai vagytok, ³⁷ mégis meg akartok ölni, mert nem fogadjátok el a tanításomat. ³⁸ Én arról beszélek, amit Atyámtól tanultam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól tanultatok.”

³⁹ Azok így feleltek: „A mi ősatyánk Ábrahám!” Jézus azonban ezt válaszolta: „Ha valóban Ábrahám leszármazottjai lennétek, akkor az ő példáját követnétek. ⁴⁰ De ti meg akartok ölni engem, aki az igazságot mondom nektek, amit Istentől hallottam. Ábrahám nem tett ilyet. ⁴¹ Ti valóban azt teszitek, amit atyátok.”

Ők erre így válaszoltak: „Nem vagyunk mi törvénytelen gyermekek! Egy Atyánk van, az Isten!”

⁴² Jézus így válaszolt: „Ha Isten lenne az atyátok, szeretnétek és elfogadnátok engem, mert én Istentől jöttem. Nem magamtól jöttem, ő küldött el engem. ⁴³ Miért nem értitek, amit mondok? Mert nem fogadjátok el a tanításomat! ⁴⁴ A ti atyátok a Gonosz, ti pedig örömmel megteszitek, amit ő kíván. Ő kezdettől fogva gyilkos volt, és soha nem állt az igazság oldalán, mert nincs is benne semmi igazság. Amikor hazudik, akkor mutatja meg a valódi természetét: hogy hazug, és ő a hazugságok forrása.

⁴⁵ Ezzel ellentétben én az igazat mondom, de ti nem hisztek nekem. ⁴⁶ Kicsoda vádolhatna engem bűnnel közületek? Ha pedig igazat mondok, miért nem hisztek nekem? ⁴⁷ Aki Istentől származik, az elfogadja, amit Isten mond. Ti azért nem fogadjátok el, mert nem Istentől származtok!”

Jézus és Ábrahám

⁴⁸ A júdeabeliek erre azt felelték: „Talán nincs igazunk, amikor azt mondjuk, hogy samáriai vagy, és gonosz szellem van benned?”

⁴⁹ Jézus így válaszolt: „Nincs bennem gonosz szellem, hanem tisztelem Atyámat, ti pedig gyaláztok engem. ⁵⁰ Én nem a magam dicsőségét keresem. Van, aki gondot visel erre, és ő fog ebben ítélni. ⁵¹ Igazán mondom nektek: ha valaki engedelmeskedik tanításomnak, és a szerint él, az nem hal meg soha.”

⁵² Azok így válaszoltak: „Most már biztosan tudjuk, hogy gonosz szellem lakik benned! Hiszen Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te mégis azt mondod: »ha valaki engedelmeskedik tanításomnak, és aszerint él, az nem hal meg soha«. ⁵³ Nagyobb vagy, mint atyánk, Ábrahám? Ő meghalt, és a próféták is mind meghaltak. Hát mit gondolsz, ki vagy te?!”

⁵⁴ Jézus erre így válaszolt: „Ha magamat dicsőíteném, akkor a dicsőségem nem érne semmit. Atyám az, aki engem megdicsőít. Ti azt állítjátok, hogy ő az Istenetek. ⁵⁵ Pedig soha nem ismertétek meg, én viszont ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, ugyanolyan hazug lennék, mint ti, de én ismerem őt, és engedelmeskedem annak, amit mond. ⁵⁶ Atyátok, Ábrahám nagyon örült annak a reménynek, hogy meg fogja látni azt a napot, amikor majd eljövök. Látta is, és nagyon örült.”

⁵⁷ Ekkor a júdeabeliek azt mondták neki: „Micsoda?! Azt állítod, hogy láttad Ábrahámot? Ez lehetetlen, hiszen még ötven éves sem vagy!”

⁵⁸ Jézus felelt: „Igazán mondom nektek: mielőtt Ábrahám megszületett, ÉN VAGYOK.” ⁵⁹ Ekkor köveket kaptak föl, hogy megdobálják Jézust, de ő eltűnt előlük, és elhagyta a Templom területét.