1 Sámuel 19-20

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Jonatán közbenjár Saulnál Dávidért

19 Ezután Saul szólt a fiának, Jonatánnak és az udvari embereiek, hogy meg kell ölniük Dávidot. De Jonatán nagyon szerette Dávidot, ^2-3 ezért figyelmeztette: „Vigyázz magadra, mert apám az életedre tör! Holnap reggel rejtőzz el a mezőn valami alkalmas helyen! Azután reggel majd én is kimegyek apámmal együtt a mezőre, és megállunk a rejtekhelyed közelében. Ott majd beszélek apámmal rólad, s ha valamit megtudok, elmondom neked.”

⁴ Jonatán beszélt az apjával Dávid érdekében: „Apám, te vagy a király, és Dávid a szolgád. Nem vétett neked semmit, hát te se vétkezz ellene! Sőt, Dávid mindig hűségesen szolgált téged, és sokat köszönhetsz neki. ⁵ Kockára tette az életét, amikor megölte a filiszteust, és ezen keresztül az Örökkévaló nagy győzelmet adott egész Izráelnek. Te is láttad ezt, és örültél neki! Miért akarsz ártani Dávidnak, hiszen tudod, hogy ártatlan! Ha ok nélkül megölnéd, súlyosan vétkeznél!”

⁶ Saul hallgatott Jonatán szavára, és ezt válaszolta: „Rendben van, fiam, esküszöm az Örökkévalóra, hogy nem fogom megöletni Dávidot.”

⁷ Ezután Jonatán hívatta Dávidot, és mindent elmondott neki, majd Saulhoz vezette. Ettől fogva Dávid ismét ugyanúgy szolgált Saul udvarában, mint azelőtt.

⁸ Majd ismét kiújult a harc a filiszteusok és Izráel között. Ebben Dávid is részt vett, és olyan nagy győzelmet aratott, hogy a filiszteusok futva menekültek a csatából.

Saul ismét meg akarja gyilkolni Dávidot

⁹ Egyszer, amikor Saul a házában ült, ismét megszállta a gonosz szellem, amelyet Isten^[a] küldött. Dávid éppen a király előtt pengette a hárfáját. Saul — aki a kezében tartotta a lándzsáját — ¹⁰ hirtelen azt gondolta: „Most megölöm Dávidot! A falhoz szegezem!” — s azzal a lándzsáját Dávid felé hajította, aki azonban félrehajolt, így a lándzsa a falba fúródott. Dávid kifutott a házból, és még az éjjel elmenekült.

¹¹ Saul utána küldte az embereit, hogy álljanak lesben Dávid házánál, és reggel öljék meg. Azonban Mikál figyelmeztette a férjét: „Ha még ma éjjel el nem menekülsz, reggel megölnek!” ¹² Azután Mikál az ablakon keresztül leeresztette Dávidot, aki elfutott, s így megmenekült a haláltól. ¹³ Ezután Mikál Dávid ágyába fektette a házibálványt, a fejéhez kecskeszőrt rakott, és betakarta Dávid ruháival.

¹⁴ Amikor Saul odaküldte az embereit, hogy fogják el Dávidot, Mikál azt mondta nekik, hogy a férje beteg.

¹⁵ Egy idő múlva Saul megint odaküldte őket, hogy nézzék meg Dávidot, s ezt mondta nekik: „Hozzátok elém, ha kell, ágyastól is, hogy megöljem!” ¹⁶ Saul emberei ismét Dávid házához mentek, és ezúttal fölfedezték, hogy csak a házibálvány fekszik az ágyban, és amit Dávid hajának gondoltak, az csak kecskeszőr.

¹⁷ Saul szemrehányást tett Mikálnak: „Miért csaptál be? Miért engedted megszökni ellenségemet?”

De Mikál így védekezett: „Dávid megfenyegetett, hogy ha nem engedem elmenni, megöl.”

Dávid a próféták közé menekül

¹⁸ Dávid tehát elmenekült, és Rámába ment Sámuelhez, akinek elmondta, hogyan bánt vele Saul. Azután együtt a próféták táborába^[b] mentek, és egy ideig ott maradtak.

¹⁹ Saulnak azonban tudomására jutott, hogy Dávid a táborban rejtőzik, Ráma mellett. ²⁰ Ezért oda is utána küldte az embereit, hogy fogják el. Azok el is mentek, de mikor meglátták a próféták csoportját, akik prófétáltak, és Sámuelt, a vezetőjüket, Isten Szelleme őket is betöltötte, és ők is prófétálni kezdtek.

²¹ Jelentették ezt Saulnak, aki másokat küldött helyettük Dávidért, de ezek a küldöttek is úgy jártak, mint az előzők: ők is prófétálni kezdtek. Harmadszor is küldött oda Saul embereket, de azok is ugyanúgy prófétálni kezdtek, amikor odaérkeztek. ²² Végül maga Saul is fölkerekedett, és elindult Rámába. Amikor a Szekúban lévő ciszternához érkezett, amely a kopasz dombon van, a szérűskert mellett,^[c] kérdezősködött Sámuel és Dávid után. Azt mondták neki, hogy a próféták táborában találja őket Ráma közelében.

²³ Saul tehát oda igyekezett, de Isten Szelleme már útközben betöltötte, és folytonosan prófétált, amíg a Ráma melletti táborba érkezett. ²⁴ Ott azután levetette a ruháit, és ő is prófétált Sámuel előtt. Egész nap és egész éjjel ott feküdt meztelenül, és prófétált.

Erre utal az ismert szólás: „Már Saulból is próféta lett?”

Jonatán segíti Dávidot a menekülésben

20 Ezután Dávid a Ráma melletti táborból is tovább menekült. Találkozott Jonatánnal, és ezt kérdezte tőle: „Jonatán, mondd meg nekem, mit vétettem apád ellen? Mi a bűnöm, amiért halálra keres?”

² De Jonatán így felelt: „Isten mentsen ettől téged! Apám nem akar téged megölni! Te nem halhatsz meg! Tudod, hogy apám nem tesz semmit anélkül, hogy velem előbb meg ne beszélné. Ha valóban meg akarna ölni téged, azt előlem sem titkolná el! Nem, erről szó sem lehet!”

³ Dávid azonban esküvel erősítette, hogy mégis így van: „Apád bizonyosan tudja, hogy te kedvelsz engem. Azt gondolja, jobb, ha neked nem árulja el a tervét, mert elmondanád nekem.^[d] De esküszöm: amilyen igaz, hogy él az Örökkévaló és te is élsz, olyan igaz, hogy csak egy lépés választ el engem a haláltól!”

⁴ „Hát jó — felelte Jonatán —, mondd meg, mit tegyek érted, megteszem!”

⁵ „Figyelj rám! — mondta Dávid. — Tudod, hogy holnap lesz az Újhold ünnepe. Ilyenkor nekem is a király asztalánál kell ülnöm az ünnepi vacsoránál. Engedd meg nekem, hogy most elmenjek, és holnap estig^[e] elrejtőzzek valahová a városon kívül. ⁶ Ha apád kérdezősködik, hogy miért hiányzom az ünnepi asztaltól, akkor ezt mondd neki: »Dávid megkért, hogy hazamehessen szülővárosába, Betlehembe. A családjában ilyenkor tartják az évenkénti áldozatot, amelyre az egész nemzetség összegyűlik.« ⁷ Ha ezt a kimentést apád elfogadja, akkor biztonságban érezhetem magam. De ha Saul erre haragra lobban, akkor biztos lehetsz benne, hogy valóban gonosz szándékkal van irántam. ⁸ Jonatán, kérlek, tedd meg ezt nekem! Bánj velem hűséges szeretettel, hiszen szövetséget kötöttünk az Örökkévaló előtt! De ha bűnös vagyok, ölj meg te magad, csak apádnak ne szolgáltass ki!”

⁹ „Isten mentsen! — mondta Jonatán. — Ha megbizonyosodom róla, hogy apám a vesztedet akarja, feltétlenül a tudtodra adom!”

¹⁰ „Ki fog nekem hírt hozni, ha apád haragosan válaszol neked?” — kérdezte Dávid.

¹¹ Akkor Jonatán ezt javasolta: „Gyere, menjünk ki a városon kívülre!” Kimentek hát ketten a mezőre.

¹² Ott Jonatán ezt mondta: „Az Örökkévaló, Izráel Istene legyen a tanúm, hogy amit most ígérek neked, azt meg is tartom. Holnap vagy holnapután kipuhatolom, hogy apám jó szívvel van-e irántad, és amit megtudok, azt megüzenem neked. ¹³ Úgy segítsen engem az Isten, hogy nem fogom eltitkolni előled, ha apám az életedre tör! Ebben az esetben elküldelek, hogy biztonságban elmenekülhess előle, és akkor az Örökkévaló legyen veled, ahogy apámmal is volt! ¹⁴ De arra kérlek, bánj velem az Örökkévaló hűséges szeretetével, ameddig csak élek! Ha pedig meghalok, ¹⁵ ugyanezzel a szeretettel bánj majd a családommal és utódaimmal is, még akkor is, amikor az Örökkévaló majd kiirtja minden ellenségedet a föld színéről!”

¹⁶ Így kötött szövetséget Jonatán Dáviddal és annak családjával. Arra kérte az Örökkévalót, hogy e szövetség megtartását Dávid utódain^[f] is kérje számon. ¹⁷ Jonatán tehát megeskette Dávidot, hogy iránta való szeretetéért meg fogja tartani ezt a szövetséget, mert Jonatán úgy szerette Dávidot, mint saját magát.

¹⁸ Azután Jonatán ezt mondta Dávidnak: „Holnap este lesz az Újhold ünnepe. Mivel a helyed üres lesz, hiányolni fognak. ¹⁹ Holnapután már nem fognak keresni. Te pedig menj el arra a helyre, ahol először elrejtőztél! Ott várakozz, annál a kőrakásnál. ²⁰ Akkor majd én is odamegyek, és három nyílvesszőt fogok kilőni, mintha csak célba lőnék. ²¹ Velem lesz egy fiatal apród is, akinek ezt mondom: »Eredj, keresd meg a nyílvesszőket!«

A te számodra, Dávid, ez lesz a jel: ha azt mondom a fiúnak: »Túl messze mentél, a nyílvesszők itt vannak, hozzám közelebb!« — akkor az Örökkévalóra esküszöm, ez azt jelenti, hogy nyugodtan előjöhetsz a rejtekhelyedről, mert biztonságban vagy! ²² Azonban, ha azt mondom a fiúnak: »Menj csak messzebbre, mert a nyílvesszők még előtted vannak!« — ez azt jelenti, hogy el kell menned messzire, mert az Örökkévaló küld téged máshová. ²³ Amit most megbeszéltünk, arra nézve az Örökkévaló legyen a tanúnk örökre!”

²⁴ Ezután elváltak, és Dávid elrejtőzött a városon kívül.

Saul elárulja gyilkos szándékát

Amikor az Újhold ünnepe eljött, a király helyet foglalt az ünnepi étkezésnél. ²⁵ Szokott helyén ült, a fal mellett. Vele szemben^[g] Jonatán, Saul mellett pedig Abner foglalt helyet, de Dávid helye üresen maradt. ²⁶ Ekkor Saul még nem szólt semmit, mert ezt gondolta: „Biztosan történt valami Dáviddal, és rituálisan tisztátalanná vált, emiatt nem vehetett részt az ünnepen. Igen, biztosan ezért nem jött el.”

²⁷ A következő napon, vagyis az ünnep második napján azonban Dávid helye ismét üresen maradt. Ekkor Saul megkérdezte Jonatánt: „Miért nem jött el az ünnepre Isai fia sem tegnap, sem ma?”

²⁸ Jonatán így felelt: „Dávid engedélyt kért tőlem, hogy hazamehessen Betlehembe. ²⁹ Azt mondta: »Kérlek, hadd menjek most haza a szüleimhez, mert ilyenkor tartjuk Betlehemben a nemzetségünk évenkénti közös áldozatát, és a bátyám rám parancsolt, hogy nekem is ott a helyem. Engedj el tehát, ha jóindulattal vagy irántam, hadd látogassam meg a családomat!« Emiatt nem jött Dávid a király asztalához.”

³⁰ Saul ekkor éktelen haragra gerjedt, és Jonatánra támadt: „Te is olyan lázadó és elvetemült vagy, mint anyád! Azt hiszed, nem tudom, hogy összejátszol Isai fiával! Micsoda szégyen ez rád nézve! Gyalázatot hozol anyádra is! ³¹ Tudd meg, hogy amíg Isai fia él, belőled sohasem lesz király, és királyságodból sem lesz semmi! Azonnal küldj érte, és hozasd elém, mert meg kell halnia!”

³² „De miért kell meghalnia, mit követett el?” — kérdezte Jonatán.

^33-34 Válasz helyett Saul Jonatán felé hajította a lándzsáját, hogy megölje. Jonatán azonban felugrott az asztaltól és nagy haraggal elrohant. Nem evett egy falatot sem az ünnep második napján, mivel annyira bánkódott Dávid miatt, és mert apja így megszégyenítette. Azonban megértette, hogy Saul valóban Dávid életére tör.

Jonatán és Dávid elbúcsúznak egymástól

³⁵ Másnap reggel a megbeszélt időben Jonatán, apródja kíséretében kiment a városból. ³⁶ Amikor arra a helyre ért, ahol Dávid rejtőzött, előre küldte a fiút. „Szaladj, keresd meg a nyilakat, amelyeket lövök!” — mondta neki, és előre lőtt egy nyílvesszőt a fiú feje fölött. ³⁷ Amikor a fiú oda ért, ahová Jonatán a nyílvesszőt lőtte, még utána kiáltott: „Menj messzebbre, mert még előtted van! ³⁸ Siess, menj tovább, ne állj meg!” A fiú fölvette a nyilakat, és visszavitte Jonatánnak, ³⁹ de nem vett észre semmit, csak Jonatán és Dávid értette, hogy ez mit jelent. ⁴⁰ Majd Jonatán odaadta a fiúnak az íját meg a nyilakat, és visszaküldte a városba.

⁴¹ Miután a fiú elment, Dávid előjött rejtekhelyéről, a kőrakás^[h] mellől. Háromszor arccal a földig hajolt Jonatán előtt, azután megölelték egymást, és együtt sírtak. Különösen Dávid sírt nagyon keservesen.

⁴² Majd Jonatán elbúcsúzott Dávidtól: „Menj el békességgel, Dávid, hiszen megesküdtünk az Örökkévaló nevére! Ő legyen a tanúja szövetségünknek, amelyet egymással kötöttünk, s amely utódainkat is örökre kötelezi.”