1 Sámuel 1
Hungarian Károli
1 Volt egy ember, Ramataim-Czofimból, az Efraim hegységérõl való, és az õ neve Elkána vala, Jerohámnak fia, ki Elihu fia, ki Tohu fia, ki Sof fia volt; Efraimita vala.
2 És két felesége volt néki; az egyiket Annának, a másikat pedig Peninnának hívták. Peninnának gyermekei valának, de Annának nem valának gyermekei.
3 És ez az ember felmegy vala esztendõnként az õ városából, hogy imádkozzék és áldozatot tegyen a Seregek Urának Silóban. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás valának az Úrnak papjai.
4 És azon a napon, melyen Elkána áldozni szokott, Peninnának, az õ feleségének, és minden fiának és leányának [áldozati] részt ád vala;
5 Annának pedig kétakkora részt ád vala, mivel Annát [igen] szerette; de az Úr bezárá az õ méhét.
6 Igen bosszantja vala pedig [Annát] vetélkedõ társa, hogy felingerelje, mivel az Úr bezárá az õ méhét.
7 És így történt ez esztendõrõl esztendõre; valahányszor felment az Úrnak házába, ekképen bosszantá õt, õ pedig sír vala és semmit sem evék.
8 És monda néki Elkána, az õ férje: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Mi felett bánkódol szívedben? Avagy nem többet érek-é én néked tíz fiúnál?
9 És felkele Anna, minekutána evének Silóban és minekutána ivának, (Éli pap pedig az Úrnak templomában az ajtófélnél ül vala székében),
10 És lelkében elkeseredve, könyörge az Úrnak, és igen sír vala.
11 És fogadást tõn, mondván: Seregeknek Ura! ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én õt egész életére az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti az õ fejét soha!
12 Mivelhogy pedig hosszasan imádkozék az Úr elõtt: Éli figyel vala az õ szájára;
13 És mivel Anna szívében könyörge (csak ajka mozgott, szava pedig nem volt hallható): Éli gondolá, hogy részeg.
14 Monda azért néki Éli: Meddig leszel részeg? Távolítsd el mámorodat magadtól.
15 Anna pedig felele, és monda néki: Nem, Uram! bánatos lelkû asszony vagyok én; sem bort, sem részegítõ italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az Úr elõtt.
16 Ne tartsd a te szolgáló leányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességébõl szólottam eddig.
17 És felele Éli, és monda: Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, a melyet kértél tõle.
18 Õ pedig monda: Legyen kedves elõtted a te szolgáló leányod! És elméne az asszony az õ útjára és evék, és arcza nem vala többé [szomorú.]
19 És reggel felkelének, és minekutána imádkozának az Úr elõtt, visszatértek, és elmenének haza Rámába. És ismeré Elkána az õ feleségét, Annát, és az Úr megemlékezék róla.
20 És történt idõ multával, hogy terhes lõn Anna, és szüle fiat és nevezé õt Sámuelnek, mert [úgymond] az Úrtól kértem õt.
21 És mikor felméne a férfi, Elkána és az õ egész háznépe, hogy bemutassa az Úrnak esztendõnként való áldozatát és fogadását:
22 Anna nem ment fel, hanem monda férjének: Mihelyt a gyermeket elválasztándom, felviszem õt, hogy az Úr elõtt megjelenjen, és ott maradjon örökké.
23 És monda néki Elkána, az õ férje: Cselekedjél úgy, a mint néked tetszik, maradj [itthon], míg elválasztod; csakhogy az Úr teljesítse be az õ beszédét! [Otthon] marada azért az asszony és szoptatta gyermekét, a míg elválasztá.
24 És minekutána elválasztotta, felvivé magával; három tulokkal, egy efa liszttel és egy tömlõ borral, és bevivé õt az Úrnak házába, Silóban. A gyermek pedig [még igen] kicsiny vala.
25 És levágták a tulkot, és a gyermeket Élihez vitték.
26 Õ pedig monda: Óh Uram! Él a te lelked, Uram, hogy én vagyok az az asszony, a ki itt állott melletted, és könyörgött az Úrnak.
27 Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, a melyet tõle kértem.
28 Most azért én is az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve! És imádkozának ott az Úrhoz.
1 Sámuel 1
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Sámuel családja
1 Élt egy ember Efraim hegyvidékén, Ráma városában, akit Elkánának hívtak. Efraim törzsébe, Cúf nemzetségébe tartozott, apját Jeróhámnak hívták, aki Elihú fia, ő pedig Tóhú fia, ő pedig Cúf fia volt.
2 Elkánának két felesége volt: Anna, aki meddő volt, és Peninná, akinek már születtek gyermekei.
3 Elkána minden évben fölment Rámából Silóba, hogy ott az Örökkévalót, a Seregek Urát imádja és áldozatokat mutasson be neki. Ebben az időben Silóban Hofni és Fineás, Éli fiai teljesítettek papi szolgálatot az Örökkévalónak. 4 Amikor Elkána bemutatta az áldozatot, a családja minden tagjának adott egy-egy részt az áldozati ételből: a feleségének, Peninnának, meg a fiainak és leányainak is. 5 A másik feleségének, Annának is ugyanakkora[a] részt adott, mert őt nagyon szerette, annak ellenére, hogy az Örökkévaló Annának nem adott gyermeket.
6 Peninná, Anna vetélytársa sokszor felemlegette, hogy neki születtek gyermekei, míg Annának az Örökkévaló nem adott gyermeket. Ezzel Annát nagyon megalázta és elkeserítette. 7 Így ment ez évről-évre akkor is, amikor a család együtt ment föl az Örökkévaló házához. Emiatt Anna sokszor annyira elkeseredett, hogy nem is evett az áldozatból, csak sírt.
8 Így történt ez abban az évben is, amikor megint Silóban voltak. Elkána próbálta vigasztalni: „Ne sírj Anna! Inkább egyél valamit, ne szomorkodj! Nem többet érek én neked, mintha tíz fiad lenne?”
Anna fogadalma
9 Miután ettek-ittak, Anna csendben fölkelt, és elment, hogy az Örökkévaló előtt imádkozzon.[b] Éli, a főpap, szokása szerint az Örökkévaló házának bejáratánál ült egy széken. 10 Anna egész szívét-lelkét kitárta az Örökkévaló előtt, és keservesen sírva imádkozott. 11 Ilyen fogadalmat tett neki: „Ó, Örökkévaló, Seregek Ura, bárcsak letekintenél, és észrevennéd szolgálóleányod keserűségét! Uram, ne felejtkezz el rólam! Jusson eléd a kérésem: engedd meg, hogy szülhessek, és adj nekem fiúgyermeket! Uram, ha megadod, fogadom, hogy ezt a fiút neked szentelem! Egész életében legyen az Örökkévaló nazírja, soha ne igyon se bort, se más részegítő italt,[c] és borotva ne érje a fejét!”
12-13 Ahogy Anna hosszasan imádkozott az Örökkévaló előtt, Éli felfigyelt arra, hogy az asszony szája mozog, de a hangját nem hallani. Ezért arra gondolt, hogy Anna biztosan részeg lehet, pedig ő csak magában imádkozott. 14 Rá is szólt az asszonyra: „Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Jobb lenne, ha nem innál többet!”
15 Anna így válaszolt: „Nem, Uram, nem részeg vagyok, hanem szomorú. Nem ittam semmiféle részegítő italt, csak a szívem bánatát öntöttem ki az Örökkévaló előtt. 16 Ne gondolj rólam semmi rosszat, mert nagy bánatom és keserűségem miatt imádkoztam ilyen sokáig.”
17 Éli akkor ezt mondta: „Izráel Istene adja meg neked, amit kértél tőle! Menj haza békességben!”
18 „Tekints rám jóindulattal!” — felelte Anna, azután elment. De ettől fogva nem volt bánatos többé, és nem utasította vissza, ha étellel kínálták.
19 Másnap reggel Elkána és családja imádkozott az Örökkévaló előtt, majd hazaindultak Rámába.
Sámuel születése
Ezután Elkána együtt hált a feleségével, és az Örökkévaló megemlékezett Anna kéréséről. 20 Anna áldott állapotba került, és amikor eljött az ideje, fiút szült. Sámuelnek[d] nevezte, mert az Örökkévalótól kérte őt.
21 Ezután Elkána ismét fölment az Örökkévaló házához, Silóba, hogy bemutassa egész családja évenkénti áldozatát és teljesítse, amit az Örökkévalónak fogadott. 22 Anna azonban nem ment vele, mert még szoptatta Sámuelt. Ezt mondta a férjének: „Ameddig Sámuelt szoptatom, nem megyek Silóba. Ha már elválasztottam, akkor majd felviszem őt az Örökkévaló elé, hogy ott maradjon, és fölajánlom őt, hogy egész életében nazír legyen.”[e]
23 Elkána ezt felelte: „Rendben van, tégy úgy, ahogy jónak látod.[f] Maradj a fiúnk mellett, amíg el nem választod. Az Örökkévaló teljesítse a szavadat”.[g] Így Anna otthon maradt, ameddig Sámuelt el nem választotta.
Anna Silóba viszi Sámuelt
24 Amikor eljött az ideje, Anna elválasztotta a fiát, és fölvitte az Örökkévaló házába, Silóba, bár a gyermek még igen kicsi volt. Magával vitt egy 3 éves bikát, egy éfá[h] lisztet és egy tömlő bort is az áldozathoz. 25 Amikor megérkeztek Silóba, Elkána az előírások szerint feláldozta a bikát az Örökkévalónak.[i] Utána Anna rábízta a gyermeket Élire, 26 és ezt mondta neki: „Uram, kérlek, hallgass meg! Amilyen biztos, hogy élsz, olyan igaz, hogy én vagyok az az asszony, aki itt álltam melletted, ezen a helyen, amikor az Örökkévalóhoz imádkoztam. 27 Nézd! Egy fiúért imádkoztam, és az Örökkévaló őt adta nekem! 28 Ezért hát elhoztam a gyermeket, hogy az Örökkévalónak adjam. Szolgálja az Örökkévalót[j] egész életében!”
Azután Anna Silóban hagyta a gyermeket, és imádta az Örökkévalót.[k]
Footnotes
- 1 Sámuel 1:5 ugyanakkora Vagy: „kétszer akkora”.
- 1 Sámuel 1:9 és… imádkozzon Ez a rész az ókori görög fordításból (LXX) való.
- 1 Sámuel 1:11 soha… italt Ez a rész megtalálható az ókori görög fordításban (LXX) és az egyik qumráni tekercsben, de hiányzik a masszoréta héber szövegből.
- 1 Sámuel 1:20 Sámuel Ez a név azt jelenti: „Az ő neve Él (Isten)”. A héberben hasonlóan hangzik, mint ez: „Isten meghallgatott” — vagyis teljesítette kérésemet.
- 1 Sámuel 1:22 és… legyen Ez a rész megtalálható az ókori görög fordításban (LXX) és az egyik qumráni tekercsben, de hiányzik a masszoréta héber szövegből.
- 1 Sámuel 1:23 Rendben… látod Ez a rész megtalálható az ókori görög fordításban (LXX) és az egyik qumráni tekercsben, de hiányzik a masszoréta héber szövegből.
- 1 Sámuel 1:23 szavadat Ez a rész megtalálható az ókori görög fordításban (LXX) és az egyik qumráni tekercsben. A Standard héber szövegben itt ez áll: „szavát”.
- 1 Sámuel 1:24 éfá Régi űrmérték, kb. 22 liter.
- 1 Sámuel 1:25 Amikor… Örökkévalónak Ez a rész megtalálható az ókori görög fordításban (LXX) és az egyik qumráni tekercsben, de hiányzik a masszoréta héber szövegből.
- 1 Sámuel 1:28 Szolgálja az Örökkévalót Vagy: „Tartozzon az Örökkévalóhoz…”.
- 1 Sámuel 1:28 Azután… Örökkévalót Ez a rész az egyik qumráni tekercsből való, a masszoréta héber szövegben itt ez áll: „Ezután imádták az Örökkévalót.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center