1 Mózes 41
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A fáraó álma
41 Két teljes év múlt el ezután, és a fáraó is álmot látott.
Álmában a Nílus partján állt, 2 és látta, hogy a folyóból hét szép, kövér tehén jön ki, és legelésznek a parton. 3 Utánuk másik hét tehén jött fel a vízből, de ezek csúnyák és nagyon soványak voltak. Oda álltak az előző kövér tehenek mellé. 4 Azután a hét csúnya és sovány tehén kezdte fölfalni a másik hét szép és kövér tehenet, s végül egészen megették őket.
Eddig tartott az álom, s a fáraó fölébredt.
5 Majd ismét elaludt, és megint álmot látott: hét szép, kövér búzakalász növekedett egy száron. 6 Utánuk másik hét kalász növekedett, de ezek a sivatagi forró széltől aszottak, hitványak és soványak voltak. 7 Majd a hét sovány kalász elnyelte a szép kalászokat.
Eddig tartott a második álom, s a fáraó fölébredt.
8 Nagyon nyugtalanították ezek az álmok, ezért reggel összehívatta Egyiptom bölcseit és varázslóit. Elmondta nekik, mit álmodott, de a bölcsek nem értették, mit jelent.
9 Ekkor a főpohárnok ezt mondta a fáraónak: „Felség, be kell vallanom, hogy hibát vétettem. 10 Felséged egyszer megharagudott szolgáira, a királyi pékmesterek főnökére meg rám, és mindkettőnket a testőrparancsnok börtönébe vetett. 11 Ott mindketten álmot láttunk: ugyanazon az éjjelen láttuk, de mást-mást álmodtunk, és az álmok jelentése is különböző volt. 12 Ott raboskodott velünk egy fiatalember, a testőrparancsnok héber rabszolgája, akinek elmondtuk, mit álmodtunk. Ő pedig mind a kettőnknek meg tudta mondani, mit jelent az álmunk. 13 És valóban, pontosan úgy történt, ahogy ő mondta: engem felséged visszahelyezett állásomba, a pékmestert pedig kivégeztette.”
József megmagyarázza a fáraó álmát
14 Ennek hallatára a fáraó megparancsolta, hogy Józsefet hozzák elébe a börtönből. Sietve el is mentek érte, József pedig megborotválkozott és átöltözött. Ezután a fáraó elé vitték.
15 A fáraó megszólította: „Álmot láttam, és senki sem tudja megmagyarázni, mit jelent. De rólad azt hallottam, hogy meg tudod fejteni az álmok jelentését!”
16 József így felelt: „Felség, nem én, hanem Isten az, aki a megfejtést tudtára adja a fáraónak, ez pedig felséged javát szolgálja.”
17 Akkor a fáraó elmondta Józsefnek, mit álmodott: „A Nílus partján álltam, 18 és láttam, hogy a folyóból hét szép, kövér tehén jön ki, és legelésznek a parton. 19 Utánuk másik hét tehén jött fel a vízből, de ezek csúnyábbak és soványabbak voltak, mint amilyeneket valaha is láttam Egyiptomban. 20 Azután a hét csúnya és sovány tehén fölfalta az előző hét kövér tehenet. 21 Különös módon a sovány teheneken meg sem látszott, hogy fölfalták a kövéreket: ugyanolyan soványak maradtak, mint azelőtt. Ezután fölébredtem.
22 Majd ismét elaludtam és megint álmot láttam: hét szép, kövér búzakalász növekedett egy száron. 23 Utánuk másik hét kalász növekedett, de ezek a sivatagi forró széltől aszottak, hitványak és soványak voltak. 24 Majd a hét sovány kalász elnyelte a szép kalászokat.
Elmondtam ezeket a varázslóknak, de egyikük sem tudta megfejteni, mit jelent.”
25 József azt mondta a fáraónak: „Felség, ez a két álom ugyanazt jelenti. Isten így mutatta meg a fáraónak, amit tenni készül. 26 A hét szép tehén hét esztendőt jelent. Ezt jelenti a hét kövér kalász is. A jelentésük ugyanaz. 27 A hét sovány tehén és a hét hőségtől aszott meddő kalász is hét évet jelent: az éhínség hét esztendejét. 28 Ez az, amit mondtam, hogy Isten előre megmutatta felségednek, amit cselekedni fog. 29 Mert bizony eljön a bő termés hét esztendeje egész Egyiptomra, 30 azután pedig hét szűk esztendő következik, amely miatt a nép elfelejti az előző bőség idejét. Szűkölködés és éhínség fogja emészteni egész Egyiptomot. 31 A korábbi bőségnek nyoma sem marad az éhezés ideje alatt, mert a csapás olyan súlyos lesz.
32 Felséged tehát kétszer álmodta ugyanazt — ez pedig azt jelenti, hogy ezt Isten már véglegesen elhatározta, és hamarosan véghez is viszi. 33 Most tehát jelöljön ki felséged egy értelmes és bölcs férfit, és adjon neki felhatalmazást egész Egyiptomban! 34 Egyúttal rendeljen felséged felügyelőket, akik a bőség hét esztendeje alatt begyűjtik az egész országból a termés ötödrészét! 35 Gyűjtsenek össze minden tárolható élelmet és gabonát a bőséges években a fáraó raktáraiba, és őrizzék azt a városokban! 36 Legyen ez a raktározott élelem az ország tartaléka az éhség hét esztendejében, amely eljön Egyiptomra! Így a szűk esztendők miatt nem pusztul el az ország.”
A fáraó maga mellé emeli Józsefet
37 A fáraónak és tanácsadóinak nagyon tetszett József terve. 38 Ezért a fáraó így szólt hozzájuk: „Ki lehetne alkalmasabb erre a feladatra, mint ez a fiatalember, akiben Isten szelleme lakik?”
39 Azután Józsefhez fordult: „Mivel Isten neked mutatta meg mindezeket, nincs nálad bölcsebb és értelmesebb férfi! 40 Téged bízlak hát meg, hogy viselj gondot egész birodalmamra! Népemet szavad kormányozza, és engedelmeskedjenek neked! Csak a királyi trón tesz engem hatalmasabbá nálad. 41 Most azért egész Egyiptom kormányzójává teszlek téged!” 42 Ekkor a fáraó levette a pecsétgyűrűjét, és József ujjára húzta. Majd megparancsolta, hogy Józsefet öltöztessék rangjának megfelelő finom lenvászon ruhába, és arany láncot tett a nyakába.
43 Azután elrendelte, hogy a fáraó második harci szekerén hordozzák körbe Egyiptomban, és kiáltsák: „Térdeljetek le József előtt!” Így tette a fáraó őt egész Egyiptom kormányzójává. 44 Ezt mondta a fáraó Józsefnek: „Jóllehet én vagyok Egyiptom királya, de tudtod és beleegyezésed nélkül még a kisujját se mozdítsa senki országomban!” 45-46 A fáraó egyiptomi nevet adott Józsefnek: attól kezdve Cáfenat-Panéah[a]-nak hívták.
Azután a fáraó Józsefhez adta feleségül Ászenatot, Potiferának, Ón papjának leányát. Így lett József 30 éves korában egész Egyiptom kormányzója. Ezután kiment a fáraó palotájából, és keresztül-kasul bejárta egész Egyiptom földjét.
A bőség hét éve
47 Elkezdődtek a bőség évei, s ezalatt tele marokkal ontotta termését a föld egész Egyiptomban. 48 József munkához látott: megszervezte, hogy minden városba gyűjtsék be a környező földekről a termés nélkülözhető részét, s ezt raktárakban helyezte el. 49 A bőség hét éve alatt olyan rengeteg sok gabonát halmozott föl, mint a tenger partján a homok. A végén már nem is vették számba, csak gyűjtötték raktárakba a sok termést.
50 Még mielőtt a szűk esztendők elkezdődtek volna, két fia született Józsefnek feleségétől, Ászenattól, aki Potiferának, Ón papjának leánya volt. 51 Elsőszülöttjét Manassénak nevezte József, mert azt mondta: „Bizony, elfeledtette[b] velem Isten minden keserűségemet, és apám családját!” 52 Második fiának az Efraim nevet adta, mert ezt mondta: „Megszaporított[c] engem Isten szenvedésem földjén.”
A hét szűk esztendő
53 Azután elmúltak a bőséges termést hozó évek, 54 és elkezdődött a hét szűk esztendő. Pontosan úgy történt, ahogy József előre megmondta. Sem Egyiptomban, sem a környező országokban nem termett a föld, és mindenhol éheztek az emberek. Egyiptomban azonban bőven volt gabona, mivel József még idejében elraktározta. 55 Amikor az egyiptomi nép is éhezni kezdett, kenyérért könyörögtek a fáraóhoz, aki ezt mondta: „Forduljatok Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond!”
56 Mindenhol a földön éhínség uralkodott, de akkor József megnyitotta raktárait, és árulta a gabonát az egyiptomiaknak. Az éhínség pedig egyre súlyosabban nehezedett az emberekre. 57 A környező országokban is elhatalmasodott az éhínség, emiatt mindenki Egyiptomba ment gabonát vásárolni.
Footnotes
- 1 Mózes 41:45 Cáfenat-Panéah Jelentése: „Isten szólt — és ő él”, vagy: „Az élet fenntartója”, vagy: „Titkok megfejtője”.
- 1 Mózes 41:51 elfeledtette Ez a héberben nagyon hasonlóan hangzik a „Manassé” névhez.
- 1 Mózes 41:52 Megszaporított Ez a héberben nagyon hasonlóan hangzik az „Efraim” névhez.
1 Mózes 41
Hungarian Károli
41 Lõn pedig két esztendõ múlván, hogy a Faraó álmot láta, s ímé áll vala a folyóvíz mellett.
2 És ímé a folyóvízbõl hét szép és kövér tehén jõ vala ki, és legel vala a nádasban.
3 S ímé azok után más hét tehén jõ vala ki a folyóvízbõl, rútak és ösztövérek, és oda állanak vala ama tehenek mellé a folyóvíz partján.
4 És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkene a Faraó.
5 És elaluvék és másodszor is álmot láta, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.
6 És ímé azok után hét vékony s keleti széltõl kiszáradt gabonafej nevekedik vala.
7 És elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene a Faraó, és ímé álom [vala.]
8 Reggelre kelvén, nyugtalankodék lelkében, elkülde azért és egybehívatá Égyiptom minden jövendõmondóját, és minden bölcsét és elbeszélé nékik a Faraó az õ álmát, de senki sem vala, ki azokat megmagyarázta volna a Faraónak.
9 Szóla azért a fõpohárnok a Faraónak, mondván: Az én bûneimrõl emlékezem e napon.
10 A Faraó megharagudt vala az õ szolgáira, és fogságba vettetett vala engem a testõrök fõhadnagyának házába, engem és a fõsütõmestert.
11 És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda.
12 És [vala] velünk ott egy héber ifjú, a testõrök fõhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala néki, és õ megfejté nékünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az õ álma szerint fejté meg.
13 És lõn, hogy a miképen megfejté nékünk, úgy lõn: engem visszahelyeze hívatalomba, amazt pedig felakasztatá.
14 Elkülde azért a Faraó és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák õt a tömlöczbõl, és megborotválkozék, ruhát válta és a Faraóhoz méne.
15 És monda a Faraó Józsefnek: Álmot láttam és nincs a ki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt.
16 És felele József a Faraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, a mi a Faraónak javára van.
17 Monda azért a Faraó Józsefnek: Álmomban ímé állok vala a folyóvíz partján.
18 És ímé a folyóvízbõl hét kövér és szép tehén jõ vala ki, és legel vala a nádasban.
19 S ímé azok után más hét tehén jõ vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Égyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat.
20 És elnyelék az ösztövér és rút tehenek, az elébbi hét kövér tehenet.
21 És azok gyomrukban valának, de nem tetszik vala meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejök oly rút vala, mint az elõtt. És felserkenék.
22 És láttam álmomban, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.
23 És ímé hét összeaszott, vékony, keleti széltõl kiszáradt gabonafej nevekedik vala azok után,
24 És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, a ki megmagyarázza nékem.
25 És monda József a Faraónak: A Faraó álma egy és ugyanaz; a mit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Faraónak.
26 A hét szép tehén, hét esztendõ, a hét szép gabonafej az is hét esztendõ; az álom egy és ugyanaz.
27 A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendõ, és a hét vékony, keleti széltõl kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje.
28 Ez az a mit mondék a Faraónak, [hogy] a mit Isten cselekedni akar, megmutatta a Faraónak.
29 Ímé hét esztendõ jõ, [és] nagy bõség lesz egész Égyiptomban.
30 Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bõséget elfelejtenek Égyiptom földén, és megemészti az éhség a földet.
31 És nem ismerszik meg az elébbi bõség e földön az utána következõ éhség miatt, mert igen nagy lesz.
32 Hogy pedig a Faraó álma kettõs, kétszeres vala, [onnan van], mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni.
33 Most azért szemeljen ki a Faraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Égyiptom földén gondviselõvé.
34 Cselekedje [ezt a] Faraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Égyiptom földén a hét bõ esztendõben.
35 És takarítsák be a következõ jó esztendõk minden termését, és gyûjtsenek gabonát a Faraó keze alá, élelmûl a városokban, és tartsák meg,
36 És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Égyiptom földére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt.
37 És tetszék e beszéd a Faraónak és minden õ szolgáinak.
38 Monda azért a Faraó az õ szolgáinak: Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, a kiben az Isten lelke van?
39 És monda a Faraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.
40 Te légy az én házamon fõgondviselõ, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá.
41 Monda továbbá a Faraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész Égyiptom földén.
42 És levevé a Faraó a maga gyûrûjét kezérõl, és adá azt József kezére; és felöltözteté õt drága gyolcs ruhába, és aranylánczot tõn az õ nyakába.
43 És meghordoztatá õt az õ második szekerén, és kiáltják vala õ elõtte: Térdet hajtsatok! Így tevé õt [fejedelemmé] az egész Égyiptom földén.
44 És monda a Faraó Józsefnek: Én vagyok a Faraó; de te nálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Égyiptom földén.
45 És nevezé a Faraó József nevét Czafenát-Pahneákhnak, és adá néki feleségûl Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiméne József Égyiptom földére.
46 József pedig harmincz esztendõs vala, mikor a Faraó elõtt, az égyiptomi király elõtt álla. Kiméne tehát József a Faraó elõl, és bejárá az egész Égyiptom földét.
47 És a föld a hét bõ esztendõ alatt tele marokkal ontá a termést.
48 És összegyûjté a hét esztendõnek minden eleségét, mely vala Égyiptom földén, és a városokba takarítá az élelmet, [minden] városba a körülte levõ határ élelmét takarítá be.
49 És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszûntek azt számba venni, mivelhogy száma nem [vala].
50 Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte elõtt, kiket szûle néki Aszenáth, Potiferának az On papjának leánya.
51 És nevezé József az elsõszülöttnek nevét Manassénak: mert [úgymond], elfelejteté én velem Isten minden én veszõdségemet, és az én atyámnak egész házát.
52 A másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak: mivel, [úgymond], megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földén.
53 Eltele tehát a bõség hét esztendeje, a mely vala Égyiptomnak földén.
54 És elkezdõdék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lõn éhség minden országban; de Égyiptom földén mindenütt vala kenyér.
55 [De] megéhezék egész Égyiptom földe is, és kenyérért kiált vala a nép a Faraóhoz. - Monda pedig a Faraó mind az Égyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, [és] a mit mond néktek, azt míveljétek.
56 És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a [gabonás házakat], és árulja vala az Égyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Égyiptom földén.
57 És mind az egész föld Égyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center